Mostanában ínséges idők járnak a pénzügyi befektetőkre. Az idén is voltak ugyan kecsegtető lehetőségek, amelyekkel kiugró nyereséget lehetett elérni, de az ősz e téren is borús napokat hozott.
Az idei év megtakarítási adatai a második félév kezdetéig igencsak kedvezőtlenül alakultak. A takarékossági kedv először csak lanyhulni látszott, májusban azonban reálértéken már többet költöttek a háztartások, mint amennyit félretettek. Általános vélekedés szerint ekkor még főként ingatlanokba áramlott a pénz.
A következő hónapok azután kedvezőbb irányú változást mutattak, ami egyébként esetleg magyarázhatja az ingatlanpiacon időközben bekövetkezett keresletcsökkenést is. Augusztusban a lakosság inflációval szűrt pénzügyi megtakarítása (ez a rendelkezésünkre álló legfrissebb adat) az ez évi legmagasabb, de az előző két évhez képest is impozáns értéket ért el. A pénzügyi eszközök az év nyolcadik hónapjában folyó áron 122,6 milliárd forinttal nőttek. Ez 74,6 milliárd forint effektív megtakarításból, 16,8 milliárd forint átértékelési nyereségből és 31,2 milliárd forint inflációs nyereségből tevődött össze. A hitelfelvétel közben szintén meglehetősen jelentős summát, 17,8 milliárd forintot ért el.
Szűk, de befolyásos réteg
A háztartások pénzügyi vagyona augusztus végére 5564,6 milliárd forint volt. Az idei megtakarítások reálértéken 215,5 milliárd forintot tettek ki, ez az összeg lényegében megegyezik az előző év hasonló időszakában mérttel.
Az ABN-Amro Bank a befektetési és megtakarítási szokásokról nemrégiben készített, kétezer pénzügyi döntéshozó megkérdezésével végzett felmérése szerint csak minden tizedik háztartás tudja jövedelmének legalább ötödét félretenni. A megtakarított jövedelem aránya pedig átlagosan 8 százalék.
Az adatokból nyilvánvalónak látszik, hogy viszonylag szűk réteg igen jelentős hatással bírhat a megtakarítási adatokra. Némiképp ezt támaszthatja alá az is, hogy – miközben Magyarországon az általános pénzügyi kultúra még sok kívánnivalót hagy maga után – a jegybank által hónapról hónapra közzétett adatok a pénz kedvezőbb befektetési formákba való vándorlásáról tanúskodnak.
Ezt a jelenséget igazán az orosz pénzügyi válság után figyelhettük meg. Ekkor ugyanis a megtakarítási formák között alapvető átrendeződés ment végbe. A befektetési jegyekből kivett pénz először majdnem teljes egészében bankbetétbe vándorolt, és onnan csak igen lassan és fokozatosan áramlott máshová. A tapasztalat szerint a bankoknak mindenképpen jót tesznek a tőkepiaci bizonytalanságok. A megtakarítók egy része ugyanis ilyenkor inkább lemond a magasabb hozamkilátásról, és az alacsonyabb, de biztosabb kamatokat választja. A lépés persze nem nélkülöz bizonyos logikát, amit a jegybanki adatokból szintén kiolvasható átértékelési veszteségek is jól mutatnak.
A bankbetéthez képest igazán alternatív megoldást (biztonságuk miatt) normális körülmények között az állampapírok és néhány alapnak a jegyei jelenthetnek. (Ez egyébként az arányok havi alakulásában is egyértelműen látszik.) Míg azonban a bankbetétek értéke nem módosul attól függően, hogy időközben miként alakulnak a pénz- és tőkepiaci (makrogazdasági) folyamatok, az állampapíroknál és a befektetési jegyeknél képződhet árfolyamváltozásból adódó nyereség, illetve veszteség. Persze a befektetők az utóbbira az igazán érzékenyek.
Az első nyolc hónap összesített adatait vizsgálva kiderül: az új állampapír-befektetések után csekély mértékben ugyan, de árfolyamveszteséget voltak kénytelenek elkönyvelni a háztartások. Igazán sokat (27,2 milliárd forint) persze a tőzsdei részvényeken bukhattak. Meghökkentően magas árfolyamnyereség (54,1 milliárd forint) képződött ugyanakkor a devizabetéteken.
Lassú portfóliómódosítás
Ilyen körülmények között talán cseppet sem meglepő, hogy a devizabetétek állománya – a korábbi tendenciától eltérően – az idén tavasszal növekedni kezdett. Állampapírokba viszont a nyári hónapokban már csak az új megtakarítások töredéke került. Tartósan kezdik visszanyerni ugyanakkor régi népszerűségüket a befektetési jegyek. Bár a rosszabb teljesítmények (a havi összesített adat árfolyamveszteséget mutat) után a befektetőknek egy-egy hónapra elmegy attól a kedvük, hogy újabb megtakarításaikat befektetési alapokhoz vigyék.
A megtakarítási adatokat áttekintve a legérdekesebb idei jelenség, hogy a nyugdíjpénztári befektetések minden hónapban 13,5-14 milliárd forint között alakulnak (az előző évben 7 és 19,9 milliárd forint közötti értékeket tapasztalhattunk). Ez a forma tehát tökéletesen érzéketlenné vált arra, hogy a háztartások egy-egy hónapban összességében mennyit takarítanak meg. Éppen ezért a megtakarítási típusok népszerűségének megítéléséhez érdemes a nyugdíjpénztári befektetéseket kiszűrni. Más a helyzet azonban az életbiztosítási díjtartalékok havi növekedésével. Itt értékben és arányban is még mindig jelentős, bár évről évre csökkenő mértékű a szóródás.
A befektetéseket hozam szempontjából értékelni mindig kényes feladat. Az elemzésekben ugyanis (a dolog természetéből adódóan) a vételi és az eladási időpontot is rögzítik, így nyilvánvalóan csak statikus kép alakulhat ki. Arra, hogy az ilyen számítások és a konkrét befektetési döntések között mekkora különbségek adódhatnak, jó példa a Kékkúti-részvényeket birtoklók esete.
A magyar társaságot felvásárló Perrier ugyanis a részvényekért fizetendő ellenértéket dollárban (9,23 dollár papíronként) hirdette meg. A dollár pedig éppen abban a néhány napban igencsak jelentősen gyengült, amikor a papírok kifizetése történt. Három nap alatt egy-egy Kékkúti-részvény vételára 2517 forintról 2490 forintra esett. Még jelentősebb azonban az eltérés, ha a későbbi eseményeket nézzük. Azoknak ugyanis, akik nem ajánlották fel akkor részvényeiket a Perriernek (például elfeledkeztek az egészről), a cég később a tőzsdei szabadpiaci forgalomban 2850 forintot is megadott a Kékkúti-papírokért.
Árfolyamváltozások
A dollár időközben ugyanis folyamatosan és jelentősen erősödött. Az idén január közepétől szeptember közepéig több mint 32 százalékos hozammal örvendeztethette meg a befektetőket, ha a Magyar Nemzeti Bank középárfolyamát vesszük alapul. Hasonlóan jól teljesített egyébként ez idő alatt a jen is, itt a hozam megközelítette a 30 százalékot. Ehhez képest az utóbbi hónapok devizapiaci folyamatait figyelve még az is meglepetés, hogy az euróba fektetők ezzel a számítással nem vesztettek, hanem éves szinten 4 százalékos nyereséget könyvelhettek el. A közös európai devizában bízók számára viszont már sokkal rózsásabbá vált a helyzet az Európai Központi Bank (ECB), az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed és a Bank of Japan szeptember 22-én, az euró árfolyamának védelmében végrehajtott intervenciója következtében. Az euró ugyanis a beavatkozás hatására közel 5 százalékot erősödött. Ami az egyiknek jó, az rossz a másiknak: a dollár viszont jókora árfolyamvesztéssel fizetett az összehangolt akcióért.
Az, hogy a beavatkozással sikerült-e tartósan megakasztani a közös európai pénz folyamatos és drasztikus gyengülését, lapzártánkkor még nem igazán állapítható meg. Devizapiaci szakértők szerint azonban ez a lépés önmagában elég lehet arra, hogy feltámassza az eurót. Sőt – hívják fel a figyelmet -, a mélyrepülést könnyen akár szárnyalás is követheti majd.
A devizapiaci befektetésekhez hasonlóan nehéz megítélni, hogy a részvénytulajdonosok milyen mérleget készíthetnek végül. Amennyiben szintén a január 15. és szeptember 15. között eltelt időszakot vesszük alapul, akkor sok örömre nem lehet okuk. Az időszak elején például BorsodChem-papírokat vásárlók (feltéve, ha a részvényt az időszak végén értékesítették is) befektetett pénzük valamivel több mint harmadát veszthették így el. Ennél is többet nyerhettek azonban az Antenna Hungária befektetői, akiknek éves szintre számított hozama meghaladhatta a 34 százalékot. Igen magas (27,7 százalékos) hozam üthette az Inter-Európa Bank papírjaival spekulálók markát, és szerény (8,6 százalék) pénzgyarapodást könyvelhettek el az Egis részvényesei.
Részvénypiaci bizonytalanságok
Az igazán felkapott papírok, a blue chipek azonban általános csalódást kelthettek az említett időszakban. Legderekasabban talán az OTP Bank papírja tartotta magát, amelynél a veszteség "mindössze" 2,5 százalékos volt a befektetett tőkére vetítve. A számítások szerint nyolc hónap alatt pénzük 30 százalékától vehettek búcsút a Pick-, 26 százalékától a TVK-, 15 százalékától a Richter- és 12 százalékától a Mol-részvényekbe fektetők.
Mindez aligha csodálható, hiszen a budapesti tőzsdeindex, a BUX közben 14 százalékkal került alacsonyabb szintre. Az idén ebben az időszakban nem szárnyaltak az ismert nemzetközi börzék sem. Az amerikai Dow Jones (DJA) szeptember közepén több mint öt százalékkal, a német DAX 3 százalékkal, a londoni FTSE100 majdnem 2 százalékkal, míg a japán Nikkei225 megközelítőleg 17 százalékkal esett a nyolc hónappal korábbi szintről.
A befektetések dinamikus értékelésének igényét jól mutathatja viszont, hogy a számítások alapjául vett nap után egy héttel már szinte minden index sokkal gyatrább képet mutatott. Kisebb pánik tört ki ugyanis, mert számos cég bejelentette, hogy nem tudja tartani korábban megállapított éves nyereségtervét. Magyarországon emellett a piacot a Mol-BorsodChem-TVK felfüggesztése, a három cég közötti részvényügyletek alakulása tartotta lázban.
A bankok nyertek
A hozamtérkép viszonylag derűsebb szegmensének bizonyultak a banki és az állampapír-piaci befektetések. Persze ezeken nem lehetett meggazdagodni, legfeljebb tisztes nyereséget elérni. Itt is sokat számított viszont, hogy mikor és pontosan mit is tett a megtakarító. Szinte bombaüzletnek látszik ma már, ha valaki január elején fix kamattal a Daewoo Banknál kötötte le egy évre pénzét. A pénzintézet Talon előtakarékossági betétszámlája ugyanis évi 13,35 százalékos kamatot kínált. Nem járt rosszul az sem, aki az Általános Értékforgalmi Banknál a határidős hozambetétet választotta (évi fix 12,67 százalékos kamat).
Az állampapír-aukciókon ugyanekkor 12 százalék körüli hozam alakult ki az egyéves lejáratú papíroknál. Ezek a hozamok azután – az infláció visszaszorításának megfelelően – meredeken csökkentek. Amint azonban megállt a fogyasztói árak növekedési ütemének apadása, amihez elsősorban a magas olajárak (amelyek a tőzsdék rossz teljesítéséhez is nagyban hozzájárultak) vezettek, trendfordulónak lehettünk tanúi.
A hozamok a nyár legvégén emelkedni kezdtek az aukciós és a másodlagos állampapírok piacán is. Az állampapírokat frissen vásárlók így természetesen annál jobban jártak, minél többet vártak befektetéseikkel. A pénzüket már régebben állampapírokban elhelyezők viszont kedvetlenül figyelhették a fejleményeket. Amennyiben ugyanis lejáratig tartották a papírokat, akkor a lefixált alacsonyabb nyereség, ha pedig időközben eladták, akkor a hozamemelkedés hatására bekövetkező árfolyamesés miatt bosszankodhattak.
A folyamatot jól mutatja a MAX- (ennek kosarában államkötvények találhatók) index hozamának alakulása. A MAX ugyanis, ha egy egész évre visszamenőleg vizsgáljuk, akkor 18 százalékos, amennyiben pedig fél évre, akkor mindössze 6,1 százalékos hozamot produkált éves szintre vetítve.
Befektetési alapok: széles spektrum
Persze az előbbiekben felvázolt folyamatok a befektetési alapok jegyeinek értékalakulását is nagyban meghatározták. Az alapok teljesítménye között – a portfóliókezelők ügyességétől függően – mégis igen jelentős eltéréseket tapasztalhattunk. A kötvényalapok közül egyéves időtáv alapján mintegy 17 százalékos nettó hozamával a Hunnia Kötvényindex, fél évre és három hónapra is a Postabank Millennium (11, illetve 13 százalékot meghaladó éves hozam) emelhető ki. A 12 hónapos hozammustrában a kép meglehetősen kiegyensúlyozott, hiszen itt a sereghajtók is 10 százalék körüli hozamot mutathattak fel, a rövidebb időtávoknál azonban egészen más a helyzet. Hat hónapra például a CIB Kincsem mindössze 4,5 százalékos, egy negyedévre pedig a Monéta 6,5 százalék körüli nettó éves hozamot produkált.
A hazai részvényalapoknál viszont csak azok tehettek szert nyereségre, akik pénzüket legalább egy évre befektették. Kivétel persze akad, hiszen a K&H Részvény még 12 hónapnál is több mint 8 százalékos értékvesztéssel "jutalmazta" a pénzüket ide helyezőket. A legjobb hozamot (több mint 16 százalék) egy évnél a CIB Részvény jegyeinek vásárlása biztosíthatta. A pénzpiaci alapok jegyeibe fektetők egy évnél általában 11 százalék, fél évnél és három hónapnál is 9 százalék éves nettó hozamra számíthattak. A vegyes és a nemzetközi porondon befektető alapoknál is meglehetősen nagy volt a hozamok szórása.
Fatér Gyula, a Befektetési Alapkezelők Magyarországi Szövetségének (Bamosz) elnöke mindenkit óv attól, hogy a befektetési alapok közötti választásnál a múltbéli hozamokat böngéssze. Egészen rövid idő alatt ugyanis a sereghajtókból is lehetnek élvonalbeli teljesítők, illetve fordítva – hangsúlyozta. A Bamosz egyébként rendszeresen figyelmeztet arra, hogy az értékeléseket mindig csak hosszabb időtáv elemzése alapján érdemes elkészíteni.
A befektetési lehetőségek áttekintése során ma már nem lehet kihagyni az ingatlanokat sem. Főként azért, mert egyéves periódus esetén alighanem ezen a téren lehetett igazán kiugró (akár 100 százalékos) profitra szert tenni. Az év második felére azonban határozottan megtorpant az ingatlanoknál a felfokozott kereslet által generált áremelkedés. Az ingatlanpiac gyakorlatilag leállt. Az ebben az üzletágban tevékenykedők azonban – legalábbis a hivatalos nyilatkozatok szerint – nem egészen így látják a helyzetet. A MARECO Ingatlanforgalmi Rt. szakembere például kérdésünkre határozottan kijelentette: az idén csupán az áremelkedés üteme csökkent.
Az ingatlanközvetítők között azonban több is akad, aki magánbeszélgetés során elismeri, hogy a vevők egyszerűen eltűntek a piacról. Ha valaki mégis használt lakás vételére szánja el magát – mondta egyikük -, az eladók akár 1,5 millió forintot is hajlandók engedni az eredetileg kért vételárból.
Sietségi felár a műkincspiacon
A mindinkább slágerré váló műkincsbefektetéseknél is árnyaltabb a kép, mint amit az aukciós házak szakemberei rendszeresen sugallnak. Az őszi árverési szezon valódi beindulása előtt ugyanis, ahogy egy magánbefektető megfogalmazta, "sietségi diszkonttal" lehet csak például egy értékesebb képtől megválni. Akinek tehát nyáron lenne pénzre szüksége, sokszor csak 10-20 százalékos veszteséggel adhatja el a birtokában levő, az előző aukciós szezon idején vett műkincsét.
Ezen a területen is (mint például a részvényeknél) vigyázni kell, nehogy egy-egy "divathullám" áldozatául essen az ember. A pillanatnyilag legfelkapottabbnak számító befektetések ugyanis sokszor nem állják ki az idő próbáját.
Ąszerzo>B. V. J.-L. G.