Csattog az agrárolló

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!

Törékeny egyensúly az élelmiszerek piacán

Megjelent a Cégvezetés (archív) 31. számában (2000. november 1.)

 

Gazdaságkutatók szerint bizonyosra vehető, hogy nem egy hosszabb távú tendenciát sejtető áremelési hullám kezdődött, hanem csupán egyszeri „ársokkon" esett át az elmúlt hónapokban a magyar élelmiszeripar és mezőgazdaság. Érdekvédelmi szakértők viszont úgy látják: a két ágazat szolgálhat még meglepetésekkel a kormányzatnak, veszélyeztetve az antiinflációs terveket.

 

Ebben az évben feltűnő módon meglódultak a mezőgazdasági termelői árak. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legutóbbi, szeptember elején napvilágot látott jelentése szerint 2000. januártól júliusig 19,7 százalékos drágulást „produkált" a mezőgazdaság. Tavaly júliushoz képest pedig ennél is nagyobb, 24 százalékos volt az áremelkedés. A gyümölcsök árszintje 54,7 százalékkal növekedett. A gabonaféléknél a drágulás mértéke 45,1 százalék, a zöldségféléknél 29,8 százalék, az olajos termékeknél pedig 14,4 százalék. A vágósertés termelői átlagára 15,9 százalékkal, a tyúktojás 31,6 százalékkal, a tehéntej pedig 7,1 százalékkal emelkedett.

A KSH szerint az élelmiszerek fogyasztói ára csak feleannyit - augusztusban 12,7 százalékot - ugrott, mint a mezőgazdasági alapanyagárak. A tojás majdnem kétszer annyiba kerül, mint tavaly, a sertéshúsért 47 százalékkal, a kenyérért 17 százalékkal, a tejért 14 százalékkal, a lisztért 43 százalékkal kell többet fizetni, a friss zöldségért, gyümölcsért pedig 21 százalékkal kérnek többet a kereskedők. A drágulás az idén nyáron gyorsult fel, júliusban például kiemelkedő, 3,3 százalékos mértékű volt a növekedés. Van azonban olyan termék is, amelyik olcsóbb lett. Az étolaj ára például 15 százalékkal, a halé pedig hat százalékkal csökkent az elmúlt tizenkét hónap során.

Túlkínálat és áruhiány

Mivel magyarázható az árak idei emelkedése? A KSH elemzői szerint fő oka, hogy a szélsőséges időjárás tetemes károkat okozott a gazdálkodóknak. Kisebb volt a gyümölcs- és a búzatermés, a sertéspiacon pedig a meglóduló export miatt kevesebb áru került a hazai polcokra. „Az utóbbi két-három esztendőben a piac alakulására mindvégig a túlkínálat, az áralkura pedig a termelők - és részben a feldolgozók - gyenge érdekérvényesítő képessége volt a jellemző. Most az áruhiány miatt egy időre megfordult a helyzet, ez vezetett az árak növekedéséhez" - jelentette ki lapunknak Zacher László, a GKI Rt. kutatásvezetője.

Közgazdasági szempontból is indokolttá teszi a mezőgazdasági termékek drágulását az ágazatban kialakult tartós jövedelemhiány - állapítják meg a Magyar Agrárkamara (MAK) szakértői. A szakmai szervezet számításai szerint a termelőknek eddig az agrárolló folyamatos nyílása okozta a legnagyobb, mintegy 400 milliárd forintra tehető veszteséget. A felvásárlási áraknál ugyanis gyorsabban nőttek a gazdálkodással járó költségek. Az utóbbi tíz esztendőben például a mezőgazdaságban felhasznált iparcikkek drágulása 6,5-szeres volt, miközben az agrártermékek ára „csak" megnégyszereződött. Ezt támasztják alá az Agrárgazdasági Kutató- és Informatikai Intézet (AKII) adatai is. Kapronczai István főigazgató-helyettes elmondása szerint a tavalyi esztendőre szintén az agrárolló szétnyílása volt a jellemző, azaz ismét vesztettek a termelők: az iparcikkek árának emelkedése három százalékkal haladta meg az agrártermékekét.

Az élelmiszerek drágulását „segítette", hogy a keresetekkel csaknem azonos szinten nőtt az élelmiszerek fogyasztása. Az agrárkamara elemzése szerint három évvel ezelőtt, a reálbérek akkori emelkedésekor a lakosság nem élelmiszerre, hanem tartós fogyasztási cikkekre költötte többletjövedelmét. 1998-tól azonban megváltozott a helyzet. A reálbérek 3,6 százalékos növekedését az élelmiszer-fogyasztás 4,2 százalékos bővülése követte. A KSH adatai is e tendencia folytatódását jelzik: 1999-re a havi gyümölcs- és zöldségfogyasztás 4,8-ről öt kilogrammra, a húsé 4,7-ről 4,8 kilogrammra, a tej és tejtermékek fogyasztása pedig 1,17-ről 1,22 kilogrammra növekedett.

Visszatértek a korábbi árak

Az agrárkamara elemzői természetesnek tartják, hogy 1999 és 2000 nyara között a mezőgazdasági termékek ára kétszer olyan gyorsan nőtt, mint az élelmiszereké. A MAK-nál úgy látják: az utóbbi tíz évben a feldolgozók jobban jártak, mint a termelők. Annak ellenére, hogy az élelmiszerek fogyasztói árának emelkedése is jócskán, 60-70 százalékkal elmaradt az inflációtól. Máhr András, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) titkára szerint az árnövekedés dacára a gazdaságok ma sem dúskálnak a pénzben: 1998 óta - az év első felét bázisnak tekintve - a termelői árak csak 7,9 százalékkal emelkedtek máig, s az elmúlt két év veszteségeinek csak egy része pótolható. Ráadásul az idei kisebb termés és a költségek folyamatos növekedése miatt szó nincs többletjövedelemről az ágazatban.

Semmi különös nem történt - vélekedik Lányi Kamilla, a Kopint-Datorg Rt. munkatársa -, a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban lényegében a két évvel ezelőtti árak tértek vissza. Hasonlóképp látják ezt az AKII-nál. Kapronczai István az intézet elemzései alapján állítja: egy régóta tarthatatlan, veszteséges és aránytalan állapot állt helyre most az agráriumban és a feldolgozószektorban. A főigazgató-helyettes mindezt a sertéshústermékek árának alakulásával illusztrálja. A nyári hónapok jelentős drágulása előtt a termelőket kilogrammonként 9 forint, a feldolgozókat 12 forint veszteség érte, míg az értékesítésben 30 forint volt a jövedelem. Jelenleg 20 forintos hasznot könyvelhetnek el a gazdák, 18 forintot a feldolgozók, és a forgalmazók bevétele kilónként 4 forinttal gyarapodott. Az AKII helyettes vezetője szerint a sertéságazatban mára elfogadható jövedelmezőségi szint alakult ki. Ez az egyensúly azonban rendkívül érzékeny, sok minden megzavarhatja. Ennek ellenére, úgy tűnik, a jelentősebb áremelkedéseken túl vagyunk, az agrár- és élelmiszer-ipari árak nem inflációgerjesztővé, inkább a pénzromlás ütemét követővé válnak. A GKI Rt. kutatásvezetője úgy látja: áremelési hullámról vagy tendenciáról nem beszélhetünk. Az árak alkalmazkodtak a kínálathoz, a termelők és az élelmiszeripar érdekérvényesítő képessége nem változott. Ezért ez a helyzet néhány évig nem tesz lehetővé jelentősebb drágulást. A Kopint-Datorg Rt.-nél is úgy látják: az élelmiszerárak az infláció alakulását nem veszélyeztetik. Lányi Kamilla szerint nincs olyan közgazdasági ok, mely alapján végbemehetne egy újabb, két számjegyű áremelkedés.

Borúlátó termelők

Másként látják a folyamatot a termelők. A MOSZ az idén a mezőgazdasági árak legalább 16-18 százalékos emelkedésére számít. Máhr András szerint a drágulásnak még nincs vége. A cukor, az étolaj és a baromfiágazat esetében például hamarosan áremelés várható. Egyre többe kerül a takarmány, és a gazdálkodókat érzékenyen érintik a felfelé száguldó energiaárak. Sőt, az agrárárakra a szövetkezeti törvény tervezett módosítása is gerjesztően hathat. A MOSZ szerint a jövő év közepén a mostaninál legalább 6-8 százalékkal kerülnek majd többe az élelmiszerek, ez pedig rácáfolhat a kabinet kedvező inflációs várakozásaira.

A Magyar Agrárkamara szakértői úgy látják: az Európai Unióban honos árakhoz képest jelentős mértékű a hazai elmaradás. Ha fokozatos lenne az elkövetkező években a drágulás, az a magyar lakosság személyes célú kiadásait évente csak 3 százalékkal növelné. Ám ha a szükséges áremelést belépésünk után egyszerre valósítanák meg, akkor akár 20 százalék fölé is szaladhat majd az infláció. A gabonafélék és az olajos növények termelői ára több környező közép-európai országban elérte már az EU szintjét. Mi ettől még messze állunk, lemaradásunk 20-30, de a kukoricánál például 50 százalékos. A sertés és a tej felvásárlási ára viszont már uniós szinten mozog. Ugyanakkor - és ezt sem szabad elfelejteni - az EU-országok boltjaiban ma (is) kétszer annyit kérnek az élelmiszerekért, mint nálunk.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. november 1.) vegye figyelembe!