Cégautók

A TÁRSAS VÁLLALKOZÁSOK CÉGAUTÓI

A társas vállalkozások tulajdonában, üzemeltetésében lévő gépjárművek beszerzésével, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos kiadások elszámolására vonatkozó szabályokat alapvetően a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény tartalmazza (a továbbiakban: számviteli törvény). A társasági adóról és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. számú törvény (a továbbiakban: Tao. törvény) a társaságiadó-alap meghatározása szempontjából a költségelszámolásokat illetően a személygépkocsira tartalmaz speciális rendelkezéseket.

A személygépkocsinak megkülönböztetett jelentősége van a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. számú törvény alkalmazásában (a továbbiakban: Szja. törvény), mivel az úgynevezett cégautó után a kifizetőnek adót kell fizetnie, ha az autót magáncélra is használják. A magáncélú használat miatt más közterhek is belépnek, és alkalmazni kell az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. számú törvény (a továbbiakban: Áfa. törvény) vonatkozó rendelkezéseit is.

A következőkben a társas vállalkozások tulajdonában, használatában lévő cégautókra vonatkozó szabályokat foglaljuk össze.

A cégautó beszerzése és az elszámolható költségek

A társas vállalkozások tulajdonában lévő személygépkocsi a számviteli törvény előírása szerint tárgyi eszköznek minősül, mivel az tartósan szolgálja a vállalkozási tevékenységet.

Beszerzési ár

Az üzembe helyezett személygépkocsi beszerzési árát a vállalkozás értékcsökkenési leírás formájában számolja el költségként. A beszerzési ár az engedményekkel csökkentett, felárakkal növelt vételárat, a szállítási és rakodási, alapozási, szerelési, üzembe helyezési, beszerzéssel kapcsolatos közvetítői költségeket, a bizományi díjat, a beszerzéshez kapcsolódó adókat (a beszerzéskor fizetett fogyasztási adót), a vámköltségeket (vámot, vámpótlékot, vámkezelési díjat) foglalja magában. A beszerzési ár részét képezi – az előzőekben felsoroltakon túlmenően – az eszközök beszerzéséhez szorosan kapcsolódó, fizetendő (fizetett) illeték, az előzetesen felszámított, de le nem vonható általános forgalmi adó, mivel az általános forgalmi adóról szóló törvény rendelkezése szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó a személygépkocsi beszerzése esetén, ha a beszerzés nem továbbértékesítési céllal történik.

Az értékcsökkenés elszámolása

A számviteli törvény előírása szerint a személygépkocsi beszerzési árát azokra az évekre kell felosztani, amelyekben azt előreláthatóan használni fogják (az értékcsökkenés elszámolása). Az évenként elszámolandó értékcsökkenésnek a beszerzési (bruttó értékhez) vagy a nettó értékhez viszonyított arányát, vagy a teljesítménnyel arányos összegét, illetve az értékcsökkenés abszolút összegét a személygépkocsi várható használata, ebből adódó élettartama, fizikai elhasználódása és erkölcsi elavulása, az adott vállalkozási tevékenységre jellemző körülmények figyelembevételével kell megtervezni, és azokat a nyilvántartásokon történő rögzítést követően az üzembe helyezéstől kell alkalmazni.

Leírási kulcs

A Tao. törvény külön rendelkezést tartalmaz a társaságiadó-alap meghatározása szempontjából az érvényesíthető értékcsökkenési leírási kulcsra. A vonatkozó szabályok alapján a személygépkocsi 20 százalékos leírási kulcs alá tartozó tárgyi eszközök közé tartozik.

A személygépkocsi fogalma

A Tao. törvény meghatározza a személygépkocsi fogalmát, amely megegyezik az általános forgalmi adóról szó törvényben és a személyi jövedelemadóról szóló törvényben használt értelmezéssel. Személygépkocsinak minősül a négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas, azzal, hogy idetartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül továbbá az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű (nagy rakodóterű személygépkocsi), amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a teherszállításra bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor.

Szabályszerű bizonylatok

A cégek tulajdonában lévő, általuk üzemeltetett személygépkocsikkal kapcsolatos költségek elszámolása külső és belső bizonylatok (számlák) alapján történik. Az anyagköltséget üzemanyagköltség címén csak a kiadást igazoló számla alapján lehet elszámolni, mivel a számviteli törvényben érvényesülő valódiság elvének az felel meg, ha a kiadások ténylegesen kapcsolódnak a gazdasági eseményhez. [A számviteli törvény 83. §-ának (2) bekezdése szerint a szabályszerű bizonylat alapvető kritériuma, hogy az adott gazdasági eseményre vonatkozóan a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza az adatokat.] Az üzemanyagköltség elszámolásához szabályszerű bizonylat az üzemanyag-vásárlást igazoló számla és a felhasználást alátámasztó dokumentum. Az üzemanyag-felhasználás költségének meghatározásánál a személygépkocsi tényleges fogyasztását lehet figyelembe venni, nem kell alkalmazni a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. számú rendelet [a továbbiakban: 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet] szerint meghatározott alapnormát, vagy alapnorma-átalányt.

Mindezekből következik, hogy az üzemanyagköltségek elszámolása nem útnyilvántartás és üzemanyag-fogyasztási norma, hanem számlák és egyéb, a vállalkozás által meghatározott dokumentumok alapján lehetséges.

Elszámolható költségek

A Tao. törvény a társaságiadó-alap meghatározása szempontjából külön szabályt tartalmaz az elszámolható költségekre vonatkozóan. Így a társaságiadó-alap meghatározásakor nem számít a vállalkozási tevékenység érdekében felmerült költségnek, ráfordításnak az adózó által 1996. december 31. napját követően 6 millió forintot meghaladó beszerzési értéken használatba vett, üzembe helyezett személygépkocsi javítási, karbantartási költségéből, biztosítási díjából a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás kivételével, továbbá a terv szerinti értékcsökkenési leírásból a 6 millió forintot meghaladó értékkel arányos összeg (3. számú melléklet A fejezet 1. pont).

A cégautó utáni személyi jövedelemadó

Az Szja. törvény rendelkezése szerint természetbeni juttatásnak minősül a kifizető belföldi forgalmi engedéllyel és rendszámmal (ideértve az ideiglenes jellegű ilyen dokumentumokat is) ellátott személygépkocsija magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem (70. §). Magáncélú használatnak kell tekinteni, ha a magánszemély a személygépkocsit – a "cégautót" – akár állandó, akár eseti jelleggel személyes célra használja.

Tulajdonos, üzemeltető

A természetbeni juttatás után az adó a gépkocsi beszerzési évétől és beszerzési árától függő adótétel, amelyet a tárgyhónapot követő hónap 12-éig a személygépkocsi forgalmi engedélyében bejegyzett tulajdonos kifizetőnek kell megfizetnie. Ha a személygépkocsi forgalmi engedélye a tulajdonos mellett az üzemben tartót (üzemeltetőt) is tartalmazza, az adót kizárólag az üzemben tartó, üzemeltető kifizetőnek kell megfizetnie.

A személygépjármű tulajdonjogát – a 48/1997. (VIII. 26.) BM rendelet 28. §-a alapján – a törzskönyv mint okirat igazolja. Elidegenítés esetén a tulajdonosváltozást a forgalmi engedélyen át kell vezetni.

Abban az esetben, ha üzletszerű kölcsönzéssel, bérbeadással, lízingbeadással foglalkozó kifizetőtől olyan szerződés alapján kölcsönzi, bérli, lízingeli a kifizető a személygépkocsit, amely szerint a forgalmi engedélybe történő bejegyzés nélkül is üzemben tartónak minősül, az adót kizárólag az üzemben tartó, üzemeltető kifizetőnek kell megfizetnie. Ekkor az adókötelezettség számításánál a bérbevételi napokat és a napi adótételeket (a havi adótétel egyharmincad része) kell alkalmazni.

Megállapodás a magánszeméllyel

A kifizető írásban megállapodhat a magánszeméllyel arról, hogy az adót a magánszemély fizeti meg. Ez a megállapodás csak egész hónapra szólhat, mégpedig oly módon, hogy a magánszemély a kifizetőnek az adott hónap utolsó napjáig befizeti a havi adótételt, és ezt az összeget a kifizető továbbítja az adóhatóságnak. Ha a magánszemély nem fizeti meg az adót a kifizetőnek, az ebből eredő jogvitától függetlenül a kifizetőnek az adót akkor is meg kell fizetnie. [A személygépkocsi fogalma a személyi jövedelemadó alkalmazásában (az előzőkben leírtaknak megfelelően a társasági adóban alkalmazott fogalommal megegyezően) a következő: négy, illetve három gumiabroncskerékkel felszerelt olyan gépjármű, amely a vezetővel együtt legfeljebb nyolc felnőtt személy szállítására alkalmas. Idetartozik a benzinüzemű, a dízelüzemű, az elektromos üzemű, a gázüzemű személygépkocsi, a versenyautó, az önjáró lakóautó. Személygépkocsinak minősül az a vegyes használatú, 2500 kg-ot meg nem haladó megengedett együttes tömegű olyan gépjármű is, amelynek rakodótere gyárilag kialakítva kettőnél több utas szállítására alkalmas, de kézzel egyszerűen oldható ülésrögzítése révén a felhasználás szerinti terhek szállítására bármikor átalakítható a válaszfal mögötti rakodótér, ideértve azt az esetet is, ha az ülés eltávolítására visszafordíthatatlan műszaki átalakítással került sor. Fontos tudnivaló, hogy ez a fogalommeghatározás a személyi jövedelemadó egészére egységesen kiterjed, azaz nem csak a cégautóadó vonatkozásában érvényes (3. § 45. pont).]

Beszerzési ár

Az adótétel megállapításához a beszerzési ár az az összeg, illetőleg annak megfelelő más vagyoni érték, amelyért a kifizető a személygépkocsi tulajdonjogát az üzleti dokumentumai alapján igazolhatóan megszerezte (vásárlási számlában feltüntetett áfás ár). A cégautó utáni adótétel meghatározása szempontjából a beszerzési ár nem feltétlenül egyezik meg értékcsökkenési leírás alapjául szolgáló (az előzőekben részletezett) beszerzési árral, mivel a beszerzéshez kapcsolódó egyéb költségeket (például a szállítási költség, illeték) nem kell figyelembe venni.

Külföldi beszerzés

Külföldről történő beszerzés esetén a beszerzési ár a személygépkocsi importjához kapcsolódó általános forgalmi adó alapját képező összeg, de ebben az esetben is része a beszerzési árnak a beszerzéssel kapcsolatos forgalmi adó.

Ingyenes beszerzés

Ingyenes szerzés esetén, vagy ha a beszerzési ár nem állapítható meg, akkor beszerzési árnak az adott személygépkocsi-típus forgalmazását üzletszerűen végző vállalkozás szakvéleményét kell alapul venni a beszerzés időpontja szerinti beszerzési ár megállapításánál.

Lízing, bérlet, haszonkölcsön

Abban az esetben, ha a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) vevő személy az adó fizetésére kötelezett, akkor a lízingbe (bérbe, kölcsönbe) adó által közölt beszerzési árat kell az adó mértékénél alapul venni. Ugyanezt a beszerzési árat kell figyelembe venni, ha az adó fizetésére kötelezett a személygépkocsi tulajdonjogát lízing útján szerezte meg.

A beszerzés éve

A gépkocsi beszerzésének éve alatt a tulajdonjog megszerzésének évét, illetőleg ha az üzemben tartó az adó fizetésére kötelezett, akkor a forgalmi engedélybe az erről szóló bejegyzés évét kell érteni. Ha a kifizető a személygépkocsit lízingeli, illetőleg lízing útján szerezte, akkor a beszerzés évének a lízingszerződés megkötésének évét, kölcsön-, bérbeadás esetén a vonatkozó szerződés megkötésének évét kell tekinteni.

Tulajdonosváltozás

Az adókötelezettség szempontjából minden megkezdett hónap egész hónapnak számít. Az adót tört- (nem egész) hónap esetén a teljes hónapra meg kell fizetni. Az évközi tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonost a változást követő hónaptól kezdődően terheli az adókötelezettség.

Akik új autók forgalmazásával foglalkoznak, tipikusan nem válnak a személygépkocsik tulajdonosává, így a hóközi tulajdonszerzés esetén a cégautóadót a vevőnek az egész hónapra kell megfizetnie (feltételezve a magáncélú használatot).

Az új autót forgalmazó személy akkor lehet bejegyzett tulajdonos, ha tesztautót üzemeltet. Az ilyen tulajdonosváltozás esetén az új tulajdonosnak a tulajdonszerzést követő hónaptól kell a cégautóadót megfizetnie. Némileg hasonló a helyzet akkor is, ha a használt autókat forgalmazó autókereskedő mint bejegyzett tulajdonos értékesít. Ilyen esetben ugyanis a megkezdett hónapra ő fizeti meg (ha van magáncélú használat) a cégautóadót, míg az új tulajdonost a tulajdonosváltozást követő hónaptól kezdve terheli a cégautó-fizetési kötelezettség, feltételezve természetesen ez esetben is a magáncélú használatot.

Önadózás

A cégautóadó-fizetési kötelezettségének a kifizető önadózással tesz eleget.

Mikor nem kell a cégautó adótételét megfizetni?

A törvény bizonyos esetekben mentesíti a kifizetőt az adó megfizetése alól.

Nem kell az adót megfizetni akkor, ha

1. igazolható és a körülményekből is megállapítható, hogy a személygépkocsi bármely okból egy hónapnál hosszabb ideig nem üzemel (ilyen lehet például az az eset, ha a gépkocsi üzemképtelen, mert egy, a használathoz nélkülözhetetlen alkatrész hiányzik, vagy ha egy karambolos gépkocsit egy hónapnál hosszabb ideig javítanak);
2. kétséget kizáróan igazolható, hogy nem valósul meg a magánhasználat, mert a kifizető a személygépkocsit kizárta a magánhasználatból, és a magáncélú használat kizártságát az adott személygépkocsira vonatkozó bizonylatok (például útnyilvántartás és a kilométeróra állásának adatai) hitelt érdemlően bizonyítják;
3. a magánszemély a magánhasználat után a legalább a törvényben előírt térítést fizeti a kifizetőnek (ha egyébként igazolt módon kizárólag hivatali használat történik).

A magáncélú használat kizárása

A kifizetőnek a magáncélú használat hiányának igazolásához írásban (szabályzatban) meg kell tiltania a személygépkocsi magáncélú használatát és a személygépkocsi menetteljesítményéről rendelkezésre álló dokumentumoknak, például útnyilvántartás, egyértelműen igazolniuk kell, hogy valóban nem történt magánhasználat. (Útnyilvántartást tehát csak akkor kell vezetni, ha cégautóadó megfizetése nem történik meg. A cégautóadó szabályos megfizetése esetén a kifizető mentesül az útnyilvántartás vezetése alól.)

Térítés

A törvény szerint "elfogadott" térítés: a magáncélú használat során futott kilométerre a 3 Ft/kilométer általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével számított összeg, továbbá az üzemanyagköltség megtérítése.

Az üzemanyagköltség megtérítésére három módszert ad a törvény:

• az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján számított üzemanyagköltség megfizetése; vagy
• a számlák alapján számított üzemanyagköltség megfizetése; vagy
• a magáncélú használatra jutó üzemanyagot a magánszemély saját költségére vásárolja meg (például a személygépkocsit tele tankkal viszi el és tele tankkal adja vissza a kifizetőnek).

Egyéb mentességek

Nem kell az adót megfizetni azon személygépkocsi után sem, amelyet

• megkülönböztető fény- és figyelmeztető jelzést adó készülékkel szereltek fel az erről szóló 11/1996. (V. 10.) belügyminiszteri rendelet alapján, továbbá amelyet az egyházak, egyházi karitatív szervezetek kizárólag alapfeladataik ellátásához használnak;
• postaszolgáltatás, közműhiba-elhárítás, kegyeleti szolgáltatás céljából üzemeltetnek, továbbá amelyet a személygépkocsi-kereskedelemmel üzletszerűen foglalkozó kifizető kizárólag továbbértékesítési céllal szerzett be, valamint amelyet a társas vállalkozás taxirendszerű személyszállítás, gyakorlati gépjárművezető-oktatás céljából üzemeltet;
• betegségmegelőző és gyógyító céllal, szociális céllal, az egészségkárosodott hátrányos helyzetűek segítésére létrehozott alapítvány, közalapítvány, az egyesület, a köztestület, valamint a megváltozott munkaképességű dolgozók foglalkoztatásáról és szociális ellátásáról szóló 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 27/B §-ában meghatározott megváltozott munkaképességűek foglalkoztatására kijelölt célszervezet kizárólag súlyosan fogyatékos magánszemélyek rendszeres szállítására üzemeltet, és a működési szabályzatából, gazdálkodásából az összes körülmény figyelembevételével egyértelműen megállapítható, hogy az üzemeltetés ténylegesen az említett jogcímen történik;
• kizárólag az Országos Egészségbiztosítási Pénztár által – az egészségügy társadalombiztosítási finanszírozásának egyes kérdéseiről szóló 103/1995. (VIII. 25.) kormányrendelet alapján – finanszírozott háziorvosi, házi gyermekorvosi tevékenység ellátása érdekében, valamint az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat intézetei 1991. évi XI. törvény alapján kizárólag betegségmegelőző, gyógyító, egészségkárosodást csökkentő közegészségügyi, járványügyi és egészségvédelmi alapfeladatának ellátása érdekében üzemeltetnek;
• a kifizető magánszemélynek adott lízingbe vagy bérbe, feltéve hogy a havi lízing- (bérleti) díj nem kevesebb a vonatkozó adótételnél, és a személygépkocsi üzemeltetésének összes költségét és közterheit egészében a személygépkocsit lízingbe, bérbe vevő magánszemély viseli;
• az átalányadózást, a tételes átalányadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet;
• a vállalkozói jövedelemadózást alkalmazó egyéni vállalkozó üzemeltet, kivéve azon időszakot, amelyre vonatkozóan értékcsökkenési leírást, lízing- (bérleti) díjat számol el.

Meg kell azonban fizetni az adót akkor, ha a személygépkocsit nem kizárólag az előzőekben említett alapfeladatok ellátására használják, hanem a körülményekből megállapítható más használat is. A személygépkocsinak az alapfeladatokhoz kapcsolódó kizárólagos használatát igazoló dokumentumokat (menetlevél, útnyilvántartás) az adó megállapításához való jog elévülésének idejéig a kifizetőnek meg kell őriznie. Ezen túlmenően az egyéni vállalkozónak mindenképpen meg kell fizetnie a cégautóadót, ha az adott személygépkocsi értékcsökkenését el akarja számolni.

A cégautó utáni egészségügyi hozzájárulás

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvény alapján a cégautó-használat miatt keletkező természetbeni juttatás után százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. A fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a fizetendő cégautóadó 25 százaléka.

Ha a cégautót kizárólag hivatali, üzleti célra használják, vagy van magánhasználat is, de annak ellenértékét a magánszemély az Szja. törvényben előírt mértékben megtéríti, s így a kifizető nem fizet a cégautó után adót, akkor nem kell az egészségügyi hozzájárulást sem megfizetni.

Általános forgalmi adó

A cégautó fenntartásával kapcsolatban felmerült kiadások (javítás, karbantartás, anyagbeszerzés stb.) általánosforgalmiadó-tartalmának levonhatósága a magáncélú használattól függően korlátozott.

Használat a gazdasági tevékenységen kívül

Az Áfa. törvény szerint nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket és a szolgáltatást egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységéhez használja fel, hasznosítja. Az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez és az adóalanyiságon kívüli tevékenységhez egyaránt kapcsolódó beszerzések között arányos megosztás nem alkalmazható, az ilyen beszerzések adótartalmát – teljes egészében – le nem vonható adóként kell kezelni [33. § (1), (3) bekezdés].

A cégautó magáncélra történő használatakor megvalósul az az eset, hogy a használat részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenység érdekében történik (és a használatot a magánszemély nem téríti meg, azaz a kifizető fizeti a cégautóadót), így a cégautó fenntartásával kapcsolatosan felmerült előzetesen felszámított általános forgalmi adó egyáltalán nem vonható le.

Amennyiben nincs magánhasználat és ez igazolt (például útnyilvántartással), akkor a fenntartással összefüggésben felmerült előzetes áfa levonásba helyezhető.

Az áfa alapja

Az Áfa. törvény szerint a ténylegesen fizetett ellenérték helyett az értékesített termék, szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értéke az adó alapja akkor, ha

1. az ellenérték az értékesített termék, nyújtott szolgáltatás adó nélküli, az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul alacsony, és
2. a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás az alábbiakban meghatározott kör részére történik:

ba) az adóalany jelenlegi és volt tulajdonosa, tagja,
bb) az adóalannyal szoros gazdasági kapcsolatban álló fél,
bc) az adóalannyal munkaviszonyban, szövetkezeti tagsági viszony alapján létrejött munkaviszony jellegű jogviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló fél,
bd) az adóalany gazdasági társaság vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsági tagja, könyvvizsgálója,
be) az adóalany közeli hozzátartozója, valamint a ba)-bd) alpontokban felsoroltak közeli hozzátartozója [22. § (6) bekezdés].

E rendelkezés alapján, amennyiben a cégautót magáncélra is használják és azt a magánszemély megtéríti, úgy az előzetesen felszámított általános forgalmi adó abban az esetben vonható le, ha az ügyletben alkalmazott ellenérték az adófizetési kötelezettség keletkezésének időpontjában fennálló forgalmi értékéhez hasonlítva aránytalanul nem alacsony. Ez azt jelenti, hogy az Szja. törvény szerint a térítés alapjául előírt ellenérték nem biztos, hogy az általános forgalmi adó szempontjából elfogadható, ezért az áfabevallásban nem az Szja szerint fizetett ellenérték, hanem a piaci érték alapján kell az adót bevallani és megfizetni.

A cégautóadó havonta fizetendő mértékei Ha az adókötelezettség 1996. december 31-e után kezdődött:
A személygépkocsi beszerzési ára (Ft)	A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (Ft)	A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft)
1-500 000	3 000	1 500
500 001-1 000 000	4 000	2 000
1 000 001-2 000 000	6 000	3 000
2 000 001-3 000 000	10 000	5 000
3 000 001-4 000 000	13 000	6 500
4 000 001-5 000 000	16 000	8 000
5 000 000 felett	21 000	10 500
Ha az adókötelezettség 1997. január 1-je előtt kezdődött:
A személygépkocsi beszerzési ára (Ft)	A személygépkocsi beszerzésének évében és az azt követő 1-4. évben (Ft)	A személygépkocsi beszerzésének évét követő 5. és további években (Ft)
1-500 000	3 000	1 500
500 001- 1 000 000	4 000	2 000
1 000 001- 2 000 000	6 000	3 000
2 000 001- 3 000 000	8 000	4 000
3 000 001- 4 000 000	10 000	5 000
4 000 001- 5 000 000	12 000	6 000
5 000 001- 6 000 000	14 000	7 000
6 000 001- 8 000 000	18 000	9 000
8 000 001-10 000 000	22 000	11 000
10 000 001-13 000 000	28 000	14 000
13 000 001-16 000 000	34 000	17 000
16 000 000 felett	40 000	20 000

AZ EGYÉNI VÁLLALKOZÓK CÉGAUTÓI ÉS EGYÉB GÉPJÁRMŰVEI

Az egyéni vállalkozók az Szja. törvény hatálya alá tartoznak, amely külön rendelkezéseket tartalmaz az egyéni vállalkozó mint magánszemély tulajdonában lévő (és az általa bérelt) személygépkocsi és egyéb gépjárművek adózására vonatkozóan. A gépjárművek beszerzésével, fenntartásával, üzemeltetésével kapcsolatos szabályokat illetően az egyéni vállalkozóknak kizárólagosan az Szja. törvény rendelkezéseit kell alkalmazniuk.

Az egyéni vállalkozók közül az úgynevezett vállalkozói jövedelem szerinti adózást alkalmazókra – akik költségeiket tételesen bizonylatok alapján számolják el – irányadóak a gépkocsi-elszámolásra vonatkozó törvényi szabályok [49/A-49/C. §].

A személygépkocsik és egyéb járművek költségelszámolásának közös szabályai

Az egyéni vállalkozóra általános szabályként érvényes, hogy a tulajdonában (vagy a házastársa tulajdonában) lévő tárgyi eszközökre és nem anyagi javakra vonatkozó elszámolási szabályok különbözőek attól függően, hogy az egyéni vállalkozó a tárgyi eszközt kizárólag a vállalkozása érdekében vagy egyéb célokra is használja. A törvény fogalmi meghatározása szerint minősítésük ettől függően lehet kizárólag üzemi célt szolgáló és nem kizárólag üzemi célt szolgáló.

Kizárólag üzemi célt szolgálnak azok a tárgyi eszközök és nem anyagi javak, amelyeket a magánszemély önálló tevékenységével (tevékenységeivel) kapcsolatban használ, azokat más célra részben sem használja, és üzleti nyilvántartásai ezt egyértelműen alátámasztják. Mások a szabályok a nem saját tulajdonú járművek használatával kapcsolatosan is.

A személygépkocsi nem minősül kizárólag üzemi célú járműnek, amelynek következményeként a kizárólag üzemi célú járművek költségeinek elszámolására vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a személygépkocsikra, ezekre a törvény speciális rendelkezéseket ír elő.

Ha a törvény "saját tulajdonú járműre" tartalmaz szabályt, akkor az alkalmazható a házastárs tulajdonában lévő járműre is, de csak arra, más személy (például családtag) tulajdonában lévő jármű esetében csak az arra vonatkozó rendelkezéseket lehet alkalmazni.

Az egyéni vállalkozó is, miként minden önálló tevékenységet folytató magánszemély, a saját tulajdonú gépjármű tulajdonjogát a személyi jövedelemadó-törvény bizonylatmegőrzésre vonatkozó szabályainak betartásával, a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás befizetését igazoló szelvénnyel igazolja.

Útnyilvántartás

A járműhasználat költségelszámolásának alapja a járművenként vezetett útnyilvántartás. Az útnyilvántartásban fel kell tüntetni a gépjármű típusát, forgalmi rendszámát, valamint a fogyasztási normát. Fel kell tüntetni továbbá az év első és utolsó napján a kilométeróra állását (ha a költségelszámoláshoz ez szükséges, akkor ezt az adatot havonta kell bejegyezni). Az útnyilvántartásnak tartalmaznia kell az utazás időpontját, az utazás célját (honnan hova történt az utazás), a felkeresett üzleti partner(ek) megnevezését, a közforgalmú útvonalon megtett kilométerek számát. Az útnyilvántartás tartalmazhatja az előzőekkel kapcsolatos üzemanyag-vásárlás időpontját és költségeit is [5. számú melléklet].

Csak akkor nem kell útnyilvántartást vezetni, ha az egyéni vállalkozó a személygépkocsi után egész évben megfizeti a cégautóadót, illetőleg ha a havi 500 kilométer "átalány-elszámolást" választja.

Üzemanyag-felhasználás

Fontos szabály, hogy az üzemanyagköltség meghatározásánál nem lehet figyelembe venni a gépjármű tényleges fogyasztását. Az üzemanyag-fogyasztási norma meghatározása a közúti gépjárművek, az egyes mezőgazdasági, erdészeti és halászati erőgépek üzemanyag- és kenőanyag-fogyasztásának igazolás nélkül elszámolható mértékéről szóló 60/1992. (IV. 1.) Korm. kormányrendelet [a továbbiakban a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet] alapján történik.

E szerint az üzemanyag-felhasználás meghatározása vagy alapnorma, vagy alapnorma-átalány alapján történhet, de egy adott járműre egy naptári éven belül csak az egyik módszer választható. Amennyiben a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján nem határozható meg a jármű alapnormája, illetőleg a rendeletben meghatározottaktól eltérő fajtájú üzemanyaggal üzemelő járművek esetében az alapnorma értékét a gyártó adatai vagy az üzemanyag-fogyasztás mérése alapján szakértő állapíthatja meg.

Alapnormák

Az üzemanyag-fogyasztási alapnormákat a kormányrendelet 1. számú melléklete járműfajtánként (benzinüzemű személygépkocsik, gázolajüzemű személygépkocsik, benzinüzemű autóbuszok, gázolajüzemű autóbuszok, benzinüzemű tehergépkocsik, gázolajüzemű tehergépkocsik, vontatók) – a gépjármű gyártmánya és típusa szerinti csoportosításban – tartalmazza. (A tehergépkocsik, nyerges vontatók és autóbuszok esetében az 1/A számú mellékletben foglalt képletek alapján is lehetőség van meghatározni az alapnormaértékeket.)

Abban az esetben, ha a járművet az általános üzemeltetési módtól eltérően üzemeltetik, a kormányrendelet 2. számú mellékletében felsorolt korrekciós tényezőkkel lehet növelni az alapnormát. Így pl. hegymenetben, száraz földúton, nem portalanított makadámúton, városi forgalomban (a lakott területen belüli forgalom esetében alkalmazható, átmenő forgalom esetében csak Budapesten), terepen, téli üzemeltetésnél, akadályozott forgalomnál, járművezetés oktatásánál. Azonos útszakaszon csak egy szorzó vehető figyelembe, kivéve a téli üzemeltetés szorzóját, amely december 1-je és március 1-je között a teljes üzemi célú futásteljesítményre alkalmazható. Ezen időszakban a "téli üzemeltetés" szorzóját (3 százalék) hozzá kell adni az egyéb eltérő üzemeltetési módhoz tartozó korrekciós tényezőhöz, és ezzel növelhető az alapnorma értéke. A különlegesen nehéz körülmények (akadályozott forgalom) esetében 90 százalékos korrekciós tényező alkalmazható, amelyhez azonban a téli üzemeltetés már nem kombinálható.

Abban az esetben, ha a gépjárművet például pótkocsivontatásra, billentésre, a motorral hajtott segédberendezések működtetésére stb. is használják, az alapnorma tételesen megadott összegekkel növelhető.

Kenőanyag-felhasználás

A kenőanyag-felhasználás költsége külön, az üzemanyag-felhasználási alapnorma 7 ezrelékének és a motorolaj árának a szorzataként számolható el. A kenőanyag-felhasználás költsége akkor is külön elszámolható, ha korrekciós tényezők alkalmazásával történik az alapnorma meghatározása. A motorolaj és a hajtóműolaj cseréjére a gyártó által megjelölt mennyiséget lehet költségként elszámolni.

Nem lehet a kenőanyag-felhasználás költségét külön elszámolni, ha az üzemanyag-felhasználás meghatározása a motor hengerűrtartalma szerinti alapnorma-átalány alapján történik.

Saját tulajdonú személygépkocsi

A személygépkocsi nem minősül kizárólag üzleti célú tárgyi eszköznek, ezért a használatával kapcsolatban felmerült költségek elszámolására a törvény külön rendelkezéseket tartalmaz.

Az értékcsökkenési leírás elszámolása és a cégautó utáni adótétel

Ha az egyéni vállalkozónál a személygépkocsi a vállalkozói tevékenység tárgya, és azt az egyéni vállalkozó sem a személyes munkavégzésével, sem a személyes használattal összefüggésben nem üzemelteti (például gépkocsi-kölcsönző vállalkozó), akkor a személygépkocsi beszerzési árát értékcsökkenési leírás formájában lehet elszámolni.

Elszámolható a beszerzési ár után az értékcsökkenési leírás abban az esetben is, ha a vállalkozó megfizeti a cégautóadót a személygépkocsija után. Ha az egyéni vállalkozó a cégautóadót az év egy részében nem fizeti meg, akkor az értékcsökkenés olyan arányban számolható el, amilyen arányt a ténylegesen megfizetett cégautóadó összege a vonatkozó adótétel tizenkétszeresében képvisel. Ilyen esetben más költségek egész évben csak az üzemi használattal arányosan számolhatók el.

Az éves szinten elszámolható értékcsökkenési leírás mértéke a beszerzési ár 20 százaléka.

Az olyan személygépkocsi esetében, amely után az egyéni vállalkozó megfizette az éves cégautóadó-tételt, az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözete számít üzemi célú futásteljesítménynek (azaz a személygépkocsival kapcsolatos költségek elszámolásához útnyilvántartást nem kell vezetnie). Ha azonban az egyéni vállalkozó alkalmazottként is használja a cégautóját, akkor az éves futásteljesítményt csökkentenie kell azon futásteljesítménnyel, amelyre nézve az egyéni vállalkozó munkáltatója egyébként kiküldetési rendelvény alapján hivatali, üzleti utazás címén bevételnek nem számító költségtérítést fizetett. Ha a munkáltató a saját személygépkocsival történő munkába járás címén is fizet térítést, akkor ezt a futásteljesítményt (a lakás és a munkahely közötti kilométer-távolság és a munkában töltött napok számának szorzatát) is le kell vonni az év első és utolsó napján rögzített kilométeróra-állás különbözetéből (11. számú melléklet III. 9. pont).

Fontos hangsúlyozni, hogy a cégautóadó alóli "mentesség" nem számít a cégautóadó megfizetésének, tehát például a háziorvos is csak abban az esetben számolhatja el a személygépkocsi értékcsökkenési leírását, ha megfizeti a cégautóadót.

A társaságiadó-alanyokhoz hasonlóan korlátozó szabály, hogy az 1996. december 31. után megkezdett értékcsökkenési leírás alapjaként legfeljebb hatmillió forint vehető figyelembe; és ebben az esetben minden költség (az üzemanyag és a kötelező biztosítás kivételével) csak olyan arányban számolható el, amilyen arányt a hatmillió forint a személygépkocsi beszerzési értékében képvisel.

Értékcsökkenési átalány

Ha az egyéni vállalkozó nem fizet cégautóadót, akkor a beszerzési árral szemben az értékcsökkenési átalány szabályai szerint érvényesíthet értékcsökkenési leírást. Az értékcsökkenési átalány címén elszámolható összeg legfeljebb az éves vállalkozói bevétel 1 százaléka, de legfeljebb egy személygépkocsi beszerzési árának a 10 százaléka lehet. Egy adott személygépkocsi értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe az átalány. (A személygépkocsi esetében választás alapján csak egy önálló tevékenység bevételénél lehet ezt az átalányt elszámolni, ha az autót több tevékenységhez is használja a magánszemély!) Minden más költség (üzemanyag, fenntartás) az üzemi használattal arányosan számolható el (értelemszerűen minden tevékenységnél).

A közterhek megfizetése

A cégautó utáni adó fizetése és az ahhoz tartozó egyéb kötelezettségek teljesítése (egészségügyi hozzájárulás, áfa) a korábban már leírt rendelkezések szerint történik az egyéni vállalkozók estében is.

Az üzemanyagköltség elszámolása

Személygépkocsi üzleti használata esetén az üzemanyagköltség az üzleti használatra jutó üzemanyag-felhasználás alapján számolható el.

Az üzemanyagköltség elszámolásánál választható, hogy a

• a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet szerint számított üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján,
• vagy a számlával igazolt üzemanyag-vásárlás alapján történjen-e az üzemanyagköltség kiszámítása.

A számlák alapján történő elszámolásnál is ügyelni kell azonban arra, hogy nem számolható el több üzemanyag, mint az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség. Az üzemanyag-felhasználás számításának módszerét negyedévente lehet változtatni. A negyedév első napján választott módszert kell az adott negyedév egészében alkalmazni.

A fenntartási, javítási és felújítási költségek elszámolása

Fenntartási, javítási költségekként vehető figyelembe:

• a karbantartás költsége
• a motorolaj és a hajtóműolaj cseréje
• a mosatási költség
• a fényszóró-beállítás;
• a javítás anyag- és munkadíja;
• különböző biztosítási díjak;
• a gépjárműadó stb.

Felújítási költségnek minősül a személygépkocsi élettartamának növekedésével kapcsolatban felmerült, továbbá az eredeti állag (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló kiadás, amely a felmerülés évében elszámolható, vagy – választás alapján – az értékcsökkenési leírás alapját növeli.

A saját tulajdonú személygépkocsi fenntartására, javítására és felújítására fordított kiadások az üzemi használattal arányosan, kétféle módon számolhatók el:

• vagy számla, bizonylat alapján tételes elszámolás formájában,
• vagy ha az egyéni vállalkozó úgy dönt, hogy nem gyűjti a fenntartással, javítással és felújítással kapcsolatos számlákat, akkor a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség alapulvételével.

A 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség választása esetén az üzemanyagköltségen kívül más költség nem vehető figyelembe, sőt nem számolható el értékcsökkenési átalány sem.

Az egyéni vállalkozó valamennyi általa használt személygépkocsira vagy a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség szerinti elszámolást, vagy számlák, bizonylatok alapján a tételes elszámolást alkalmazhatja, és a szabályok alkalmazása a teljes adóévre vonatkozik. Amennyiben az egyéni vállalkozó a személygépkocsi mellett más járműveinek költségeit is elszámolja, az nem zárja ki, hogy az összes személygépkocsijára egységesen alkalmazza a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség szerinti elszámolási módszert.

Ha az egyéni vállalkozó a saját tulajdonú személygépkocsi mellett más nem saját tulajdonú gépjárművet is használ, és az után költséget számol el, akkor a saját tulajdonú személygépkocsira vonatkozóan sem választhatja a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség szerinti elszámolást.

Az egyéb kiadások elszámolása

A személygépkocsi használatával összefüggésben olyan kiadások is felmerülhetnek, amelyek nem szorosan kapcsolódnak a jármű fenntartásához, javításához és felújításához. Ilyen költség lehet például az autópálya-használati díj, parkolási díj, garázsbérleti díj stb. Ezek elszámolása külön történik.

Az említett díjak elszámolása attól függ, hogy a kiadás teljes egészében a vállalkozás érdekében merül fel, vagy megvalósul a magánhasználat is. Ez utóbbi esetben az üzleti használattal (az útnyilvántartás szerinti használattal) arányos rész számolható el.

Útnyilvántartás nélkül, kilométer-átalány alapján történő elszámolás

Ha az egyéni vállalkozó nem vezet útnyilvántartást, akkor a saját vagy a házastársa tulajdonában lévő személygépkocsi használata címén havi 500 kilométer utat számolhat el átalányban, függetlenül az üzemeltetett személygépkocsik számától. Ezt az elszámolási módszert is csak a teljes adóévre – illetőleg az adóéven belül az egyéni vállalkozói tevékenység teljes időtartamára – lehet alkalmazni.

Kilométer-átalány alapján történő elszámolás esetén az üzemanyagköltségen kívül minden más költség (pl. fenntartás, javítás és felújítás) címén 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség elszámolása alkalmazható. Az üzemanyag-költség meghatározása ez esetben is az üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján, vagy a számlával igazolt üzemanyag-vásárlás alapján történik. A számlák alapján történő elszámolásnál itt is ügyelni kell arra, hogy nem számolható el több üzemanyag, mint az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség. Az üzemanyag-felhasználás számításának módszerét negyedévente lehet változtatni, mégpedig a negyedév első napján választott módszert kell az adott negyedév egészében alkalmazni.

A nem saját tulajdonú személygépkocsi használata

A nem saját tulajdonú, bérelt vagy lízingelt személygépkocsi üzleti használata esetén is elszámolható az üzemanyag-felhasználás az előzőekben ismertetett módon, ha az üzemanyag-költség a megállapodás szerint az egyéni vállalkozót terheli.

A bérleti vagy a lízingdíj elszámolása korlátozott, illetőleg feltételekhez kötött. Bérleti vagy lízingdíj címén a költségként figyelembe vehető összeg több személygépkocsi esetén sem haladhatja meg a vállalkozói bevétel 1 százalékát. Ha azonban a vállalkozó megfizeti a cégautóadót, illetőleg ha személygépkocsi a vállalkozói tevékenység "tárgya", akkor a lízingdíj, illetőleg a bérleti díj – az értékcsökkenésnél már ismertetett korlátok értelemszerű figyelembevételével – költségként elszámolható.

A nem saját tulajdonú személygépkocsi üzleti használata esetén a javítással, fenntartással kapcsolatos kiadások akkor számolhatók el, ha azok megállapodás alapján az egyéni vállalkozót terhelik.

A kizárólag vállalkozási célú járművekre (nem személygépkocsikra) vonatkozó szabályok

Ha az egyéni vállalkozó a saját tulajdonában vagy házastársa tulajdonában lévő járművét kizárólag üzleti célból használja, akkor a jármű használatával kapcsolatban a jármű beszerzési árát értékcsökkenés formájában elszámolhatja, ezenfelül költségként számolhatja el az üzemanyagköltséget és a fenntartásra fordított kiadásokat (11. számú melléklet III. rész).

Beszerzési ár

Az egyéni vállalkozó a tevékenysége során és a tevékenységének megkezdése előtt – legfeljebb három évvel korábban – beszerzett, és utóbb e tevékenység végzése során felhasznált legfeljebb három évvel korábban beszerzett, kizárólag a vállalkozás érdekében használt járművek beszerzési árát értékcsökkenési leírás formájában elszámolhatja.

A több önálló tevékenységhez (például az egyéni vállalkozás és szellemi tevékenységhez) használt jármű esetében a magánszemély választhat, hogy melyik tevékenységének bevételével szemben számolja el az érvényesíthető költséget. A költség (az értékcsökkenési leírás a teljes leírásig) nem osztható meg a különböző tevékenységek bevételei között.

Az értékcsökkenési leírás az általános szabályok szerint 20 százalék, azonban a vállalkozási övezetben telephellyel rendelkező egyéni vállalkozó a vállalkozási övezetté minősítést követően ott üzembe helyezett és korábban még használatba nem vett járművére (a közúti gépjármű kivételével) egyösszegű elszámolást is érvényesíthet.

Üzemanyagköltség

Az üzemanyag-felhasználás meghatározható:

1. a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján számított üzemanyag-fogyasztási norma és az APEH által közzétett üzemanyagár alapján, vagy
2. a számlával igazolt üzemanyag-vásárlással (azonban a számla alapján figyelembe vett üzemanyag mennyisége nem lehet több, mint az üzemi használatra az üzemanyag-fogyasztási normával számított mennyiség).

Az üzemanyag-felhasználás számításának módszerét negyedévente lehet változtatni, mégpedig a negyedév első napján választott módszert kell az adott negyedév egészében alkalmazni.

A fenntartás, javítás és felújítás költsége

A jármű fenntartásának, javításának (például a mosatási költség, fényszóró-beállítás; a javítás anyag- és munkadíja; különböző biztosítási díjak; a gépjárműadó stb.) és felújításának költsége számlával, bizonylattal történő igazolás alapján tételesen számolható el. Fontos, hogy a 3 Ft/km általános személygépkocsi-normaköltség az egyéb gépjárművekre nem alkalmazható.

Felújítási költségként számolható el a gépjármű élettartamának növekedésével kapcsolatban felmerült kiadás, továbbá az eredeti állag (kapacitása, pontossága) helyreállítását szolgáló kiadás. Ezek a kiadások a felmerülés évében egy összegben elszámolhatók, vagy választás alapján az értékcsökkenési leírás alapját növelik.

Az egyéb kiadások elszámolása

A kizárólag a vállalkozás érdekében használt járművek üzemeltetésével összefüggésben felmerülő egyéb kiadások (például az autópálya-használati díj, parkolási díj, garázsbérleti díj stb.) teljes egészében költségként elszámolhatóak.

A nem saját tulajdonú gépjárművekre vonatkozó szabályok

A nem saját tulajdonú, kizárólag üzemi célra használt jármű esetében elszámolható:

• a bérleti vagy lízingdíj (azaz az 1997. január 1. előtt kötött lízingszerződés alapján az általános forgalmi adó nélküli lízingdíjnak és az egyéb járulékos költségeknek a szerződés szerinti futamidő egy hónapjára eső összege, de legfeljebb a teljes lízingdíj havi 3 százaléka),
• az üzemanyag-felhasználás az üzemanyagnorma alapulvételével,
• számla alapján az egyéb költségek, amennyiben azok a bérleti szerződés alapján a bérbevevőt terhelik.

A nem kizárólag vállalkozási célú járművekre vonatkozó szabályok (a személygépkocsi kivételével)

A nem kizárólag vállalkozási célú járművek esetében is csak a saját vagy a házastárs tulajdonában lévő járművek használatával kapcsolatosan számolhatók el költségek.

A saját tulajdonú, nem kizárólag üzemi célú járművel kapcsolatos legfontosabb szabály, hogy a beszerzési ár az értékcsökkenési átalány formájában számolható el. Ezen a címen legfeljebb az egyéni vállalkozói bevétel 1 százaléka, azonban legfeljebb a jármű nyilvántartási értékének 50 százaléka vonható le. Egy adott, nem kizárólag üzemi célt szolgáló jármű értéke alapján csak egy ízben, a használatbavétel évében vehető figyelembe az értékcsökkenési átalány. (Több önálló tevékenységhez is használt jármű esetében választás alapján csak az egyik tevékenység bevételével szemben érvényesíthető ez az átalány!)

A jármű fenntartásával, javításával és felújításával összefüggő költség, valamint az üzemanyagköltség [a 60/1992. (IV. 1.) Korm. rendelet alapján számított üzemanyagnorma és az APEH által közzétett üzemanyagár vagy számla szerinti árra számított] az üzemi használattal arányosan számolható el (több önálló tevékenységnél külön-külön is).

A jármű használatával összefüggésben felmerülő egyéb kiadásoknak (például az autópálya-használati díj, parkolási díj, garázsbérleti díj stb.) az üzleti használattal (az útnyilvántartás szerinti használattal) arányos része számolható el költségként.

Alapnorma-átalány Egyszerűsített elszámolásként a gépkocsik, a segédmotoros kerékpárok és a motorkerékpárok esetében az alapnorma-képzési módszer helyett alapnorma-átalányok is alkalmazhatók. A benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalányának mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
1000 cm3-ig	8 liter/100 km
1001-1500 cm3-ig	9 liter/100 km
1501-2000 cm3-ig	10 liter/100 km
2001-3000 cm3-ig	12 liter/100 km
3001 cm3 felett	14 liter/100 km
A gázolajüzemű gépkocsi alapnorma-átalányának mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
1500 cm3-ig	6 liter/100 km
1501-2000 cm3-ig	7 liter/100 km
2001-3000 cm3-ig	8 liter/100 km
3001 cm3 felett	10 liter/100 km
Az autógázzal üzemelő tiszta gázüzemű, valamint kettős üzemű gépkocsi alapnorma-átalány mértékét a benzinüzemű gépkocsi alapnorma-átalánya (liter/100 kilométerben meghatározott) mértéknek és cseppfolyós propán-bután gázüzem esetén 1,2 (liter/liter), földgázüzem esetén 0,8 Nm/liter értékű módosító tényezőnek a szorzataként kell meghatározni.
A segédmotoros kerékpár és a motorkerékpár alapnorma-átalányának mértéke a beépített motor hengerűrtartalma szerint:
Segédmotoros kerékpár	3,2 liter/100 km
Motorkerékpár 80 cm3–ig	3,7 liter/100 km
Motorkerékpár 81-125 cm3–ig	4,0 liter/100 km
Motorkerékpár 126-250 cm3–ig	4,3 liter/100 km
Motorkerékpár 251-500 cm3–ig	5,9 liter/100 km
Motorkerékpár 500 cm3 felett	7,0 liter/100 km
A gépjárművezetés gyakorlati oktatása során az oktatógépjárműre vonatkozóan alapnorma-átalányként az előzőekben meghatározott alapnorma-átalány 1,8-szerese vehető figyelembe. Az alapnorma-átalányok a gyártótól, illetőleg a kereskedelmi forgalmazótól származó dokumentációban (kezelési utasításban) meghatározott minőségű üzemanyagra vonatkoznak. Fontos szabály, hogy alapnorma-átalány alkalmazása esetén az általánostól eltérő üzemeltetési módhoz tartozó korrekciós tényezőket nem lehet figyelembe venni.