Az ügyvezető szervek és az azokat alkotó vezető tisztségviselők a társaság elengedhetetlen elemei, nélkülük nem képzelhető el a cég működése. Az ügyvezetés e kiemelt helyzete indokolja, hogy részletesen foglalkozzunk a vezető tisztségviselők jogállásával, különös tekintettel az ügyvezetés és a társaság közötti kapcsolat szerződéses jellegére.
A gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 2. §-a szerint a gazdasági társaságok saját cégnevük alatt vesznek részt a vagyoni forgalomban, jogokat szerezhetnek, kötelezettségeket vállalhatnak, így különösen tulajdont szerezhetnek, szerződést köthetnek, perelhetnek és perelhetők, azaz jogképességgel rendelkeznek (függetlenül attól, hogy rendelkeznek-e jogi személyiséggel vagy sem). A jogképesség azonban még csak azt jelenti, hogy a társaság jogok és kötelezettségek alanya lehet, a jogok és kötelezettségek keletkezése azonban szükségesé teszi azok megszerzését, tehát a jogalany erre irányuló cselekvését. A társaságnak nincs az emberhez hasonló cselekvőképessége, ezért rendelkeznie kell olyan szervvel, amely helyette, nevében és javára elvégzi a különféle jogi cselekményeket, megteszi a különböző jognyilatkozatokat.
Erre hivatottak a társaság ügyvezető szervei, amelyek befelé a társaság mint szervezet operatív irányítását végzik, és meghozzák mindazon döntéseket, amelyeket a jog, illetve annak alapján a társasági alapstatútumok (társasági szerződés, alapító okirat, alapszabály) nem utalnak más szerv hatáskörébe, kifelé pedig képviselik a társaságot, nevében és javára ügyleteket kötnek, munkáltatói jogot gyakorolnak és kötelezettségeket teljesítenek.
Munkaszerződés vagy megbízás?
A Gt. 30. §-ának (3) bekezdése szerint a vezető tisztségviselő jogviszonyára a Polgári Törvénykönyv (Ptk.) megbízási szerződésre vonatkozó szabályai megfelelően irányadók, hacsak a tisztséget nem munkaviszony keretében látják el. A Gt. 20. §-ának (2) bekezdése szerint azonban a részvénytársaság igazgatóságának tagjai nem tölthetik be munkaviszony keretében a tisztségüket. Az igazgatósági tagok jogviszonya tehát megbízási jellegű.
A Gt. 244. §-a lehetővé teszi, hogy a zártkörűen működő részvénytársaság alapító okirata alapján az igazgatóság helyett a vezérigazgató gyakorolja az igazgatóság jogait. Kérdésként merül fel, hogy az említett korlátozás a vezérigazgatóra is irányadó-e. Tény, hogy a vezérigazgató gyakorolja az igazgatóság jogait és teljesítési kötelezettségeit, tény az is, hogy a vezérigazgató esetében, mivel egy személyben látja el a társaság ügyvezetését, kifejezett törvényi rendelkezés hiányában is alkalmazni kellene rá a vezető tisztségviselőkre vonatkozó előírásokat. Arra azonban nincsen előírás, hogy a jogviszony jellegére vonatkozó korlátozás rá is irányadó lenne. A jogi irodalomban találhatók olyan nézetek, hogy a vezérigazgató állhat munkaviszonyban is. Mindenesetre a kérdés jelenleg egyértelműen nem válaszolható meg, ezért célszerűbb a vezérigazgatóval megfelelő tartalmú megbízási szerződést kötni, amíg a felsőbírósági gyakorlat iránymutatást nem ad a munkaszerződés létrehozhatósága tárgyában.
Nem eredménykötelem
A vezető tisztségviselő jogviszonya alapvetően megbízási vagy munkaviszonyt jelent a társasággal, amelynek tárgya a társaság részére történő munkavégzés, azaz az ügyek vitelére szóló kötelemről van szó, amelyben a vezető tisztségviselő nem egy meghatározott, munkával elérhető eredményért, hanem az ilyen személytől elvárható, fokozott gondossággal, a társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kifejtett ügyviteli tevékenységéért felel [Gt. 29. § (1) bekezdés]. Ez még akkor is így van, ha a vezető tisztségviselő számára célokat tűznek ki (pl. meghatározott gazdasági mutatószámok elérése), ekkor sem lehet ugyanis önmagában csak azt vizsgálni, hogy a vezető tisztségviselő ezeket a célokat maradéktalanul teljesítette, hanem elsősorban azt kell figyelembe venni, hogy a célig vezető útja milyen volt, azaz megtett-e mindent a fentiekben rögzített gondossági mérce szerint azért, hogy ezeket a célokat elérje. A célok nem teljesítése tehát önmagában nem jelenti a szerződés megszegését a vezető tisztségviselő részéről (leginkább többletjuttatások, prémiumok, részesedések, bónuszok részbeni vagy teljes elmaradását eredményezheti).
Személyzetpolitikai döntések
Kérdés, hogy a társaság ügyvezetésére és képviseletére hivatott vezető tisztségviselőkkel kapcsolatban a társaság mely szerve hozza meg az olyan alapvető személyzetpolitikai döntéseket, mint a jogviszony létesítése, megszüntetése tartalmának meghatározása.
Alapesetben a vezető tisztségviselőt a tagok (alapítók, részvényesek) jelölik ki az alapításkor a társaság létesítő okiratában [Gt. 19. § (3) bekezdés, 217. § d) pont]. Ezt követően a vezető tisztségviselők megválasztásának, visszahívásának, díjazása megállapításának joga – és amennyiben munkaviszonyban áll a vezető tisztségviselő, a munkáltatói jogok vele szembeni gyakorlása – a társaság legfőbb szervének (közkereseti és betéti társaságnál a tagok gyűlése vagy taggyűlés, a közös vállalatnál az igazgatótanács, a kft.-nél a taggyűlés, az rt.-nél a közgyűlés, egyesülésnél az igazgatótanács, az egyszemélyes kft.-nél és rt.-nél pedig az alapító) hatáskörébe tartozik.
Felügyelőbizottság
A Gt. 33. §-ának (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a részvénytársaság alapító okirata (alapszabálya), illetve a kft. társasági szerződése (alapító okirata) a vezető tisztségviselők megválasztásának, visszahívásának és díjazásuk megállapításának jogát a felügyelőbizottságra ruházza át. Ennek alapját az a megfontolás képezheti, hogy a felügyelőbizottság – amely a társaság legfőbb szerve részére ellenőrzi az ügyvezetést – működése nem annyira nehézkes, mint a társaság legfőbb szervéé. Ellenőrzési funkciója miatt a felügyelőbizottságnak sokkal intenzívebb a kapcsolata az ügyvezetéssel, s hatékonyabban tudja meghozni az alapvető személyzetpolitikai döntéseket, mint például a taggyűlés.
Ha a vezető tisztségviselők munkaviszonyban látják el tisztségüket, kérdéses, hogy az átruházott jogkör kiterjed-e a munkáltatói jogok gyakorlására is (a választáson, díjazás-megállapításon és visszahíváson túl), mint például a szabadság kérdésében való egyeztetés.
A Gt. 150. §-a (2) bekezdésének g) pontja, illetve 233. §-ának d) pontja külön említi a megválasztást, visszahívást és díjazásmegállapítást, illetve munkaviszony esetén a munkáltatói jogok gyakorlását, mint a taggyűlés, illetve a közgyűlés kizárólagos hatáskörét. A Gt. 33. §-ának (1) bekezdése azonban már csak az első rész átruházhatóságáról beszél, a munkáltatói jogokról nem. A törvény szövegének szigorú értelmezése esetén el lehet foglalni egy olyan álláspontot, hogy a munkáltatói jogok gyakorlása kifejezett rendelkezés hiányában nem ruházható át a felügyelőbizottságra.
Felmerül azonban, hogy mi értelme van így az egésznek, a legfontosabb döntések nélkül milyen munkáltatói jogok maradnak meg a legfőbb szerv számára, illetve hogy egy ilyen értelmezés esetén egyáltalán megvalósulhat-e az a cél, amit a jogalkotó az átruházhatóság megengedésével elérni kívánt.
Mindenesetre, amíg ebben a kérdésben iránymutatást jelentő joggyakorlat nem alakul ki, célszerű, hogy a vezető tisztségviselő munkaviszonyával kapcsolatos munkáltatói döntések körébe tartozó felügyelőbizottsági határozatok mellett álljon egy ezt megerősítő taggyűlési, közgyűlési, alapítói határozat is. Mivel a felügyelőbizottság is testületi szerv, a személyzetpolitikai döntéseinek meghozatalára, közlésére és a szerződés megkötésére a legfőbb szervnél írtak megfelelően irányadók.
| Személyes közreműködés, mellékszolgáltatás Mind a közkereseti, mind a betéti társaságban a tagok személyes közreműködést vállalhatnak [Gt. 84. §, 101. § (3) bekezdés]. Ebben az esetben a tag gazdasági természetű jogviszonyt létesít a társasággal, amelynek alapján díjazás ellenében vagy anélkül, folyamatos vagy időszakonként visszatérő munkavégző tevékenységet fejt ki a társaság részére. A társaság és a tag között tehát valamilyen, a társasági jog szintjére emelt munkavégzési kötelem (például megbízás, vállalkozás, munkaviszony) jön létre. Ez a jogviszony azonban a társaság funkcionális, gazdálkodási tevékenységéhez, és nem a társaság operatív működéséhez, irányításához kötődik. Ezért, habár kifejezett jogszabályi rendelkezés erre nincs, a jogviszony tartalma és célja miatt határozottan el kell különíteni egymástól a személyes közreműködést és az üzletvezetést, a képviseletet, azaz a vezető tisztségviselők ügyvezetői tevékenységét. A jog mind a kft., mind pedig a közös vállalat és az egyesülés esetében lehetővé teszi a tagság számára, hogy a vállalt vagyoni hozzájárulás teljesítésén túl úgynevezett mellékszolgáltatási kötelezettséget vállaljanak [Gt. 108. § (2) bekezdés, 131. §, 274. § (2) bekezdés]. A kft.-nél a törvény egyértelművé teszi, hogy a választott tisztségviselői tevékenység nem lehet mellékszolgáltatás. Ilyen kifejezett rendelkezés nélkül is hasonló eredményre lehet jutni az említett társasági formák mindegyikénél. A mellékszolgáltatás a fentiekhez hasonlóan valamilyen gazdasági természetű szolgáltatásra irányuló, a társasági jog által is megerősített jogviszony, amely a társaság gazdasági funkcionális tevékenyégéhez kapcsolódik és nem az operatív irányításhoz, az ügyvezetéshez. A kft. tagjai által munkaviszony keretében teljesített személyes közreműködés nem lehet mellékszolgáltatás, arra a munkajog szabályai irányadók. |
Szerződés a vezető tisztségre
A vezető tisztségviselő jogviszonyának bonyolultságára tekintettel gyakori, mi több ajánlatos a jogviszony részleteit írásbeli szerződésbe foglalni. Ilyenkor úgy tűnhet, mintha a kijelölés/megválasztás és annak elfogadása útján létrejövő társasági jogi viszony mintegy megkettőződne, és mellette jönne létre a párhuzamos szerződéses kapcsolat.
A helyes, a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő, praktikus megközelítés, ha magát a kijelöléssel/megválasztással létrejövő megbízási vagy munkaviszonyt egységes, de társasági jogi elemekkel átszőtt jogviszonyként fogjuk fel, amelynél a külön szerződések csak a jogviszony részletes kibontását szolgálják azzal, hogy:
Amennyiben külön szerződés megkötésére nem kerül sor, és a legfőbb szerv határozatából és az elfogadó nyilatkozatból, illetve a kijelölés, megválasztás és elfogadás körülményeiből más nem állapítható meg, a Gt. mint speciális törvényi szabályozás elsődlegessége mellett a jogviszony egyéb tartalmát a Polgári Törvénykönyvnek a (Ptk.) megbízási szerződésre, illetve a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezései fogják meghatározni [Munka Törvénykönyve (Mt.) 76. §, Gt. 30. § (3) bek.].
Amennyiben külön szerződést kötnek, úgy a megállapodás tartalma és teljesítése alapján azt kell vizsgálni, hogy az megfelel-e a munkaviszonyra vonatkozó előírásoknak; ha igen, a szerződéses kapcsolat a speciális társasági jogi szabályokkal átszőtt munkaszerződéses kapcsolat. Ha a munkaszerződés feltételei nem állnak fenn, vagy a munkaszerződés valamilyen munkajogi okból egészben érvénytelen, avagy a felek szándéka és a tényleges teljesítés erre irányult, a szerződéses kapcsolat a társasági jogi rendelkezések elsődlegessége mellett megbízási viszonynak tekintendő.
Amennyiben nem tartják be a társasági jogi előírásokat (pl. kizáró okok ellenére választanak vezető tisztségviselőt), alapvetően az egész jogviszony – az esetlegesen külön megkötött megbízási vagy munkaszerződésekre is kihatóan – érvénytelen.
A szerződés tartalmának meghatározása
A külön szerződésbe foglalt vezetői megbízatásnál kérdés, hogy a legfőbb szerveknek a fentiekben már említett, a vezető tisztségviselőkkel szembeni alapvető személyzetpolitikai hatásköre kiterjed-e a külön szerződés tartalmának meghatározására vagy jóváhagyására. A hatáskörök értelmezése arra utal, hogy a választás és díjazásmegállapítás joga magában foglalja a szerződés tartalma kialakításának jogát, ezt támasztja alá az a körülmény is, hogy külön ilyen jogosítványt a Gt. nem nevesít és nem utal más társasági szerv hatáskörébe.
Egyszemélyes társaságok
Amennyiben egyszemélyes kft.-ről vagy rt.-ről van szó, a szerződések tartalmának meghatározása, illetve a szerződés aláírása könnyen megoldható vagy úgy, hogy az előzetesen megtárgyalt tartalmú szerződést (lehetőség szerint a megválasztással egyidejűleg) írásbeli alapítói döntésbe foglalják (amit a szervezeti képviselő cégszerűen aláír), a vezető tisztségviselő pedig elfogadó nyilatkozatot tesz (célszerűen a cégbíróságok által megkövetelt elfogadó nyilatkozatban).
Többszemélyes társaságok
Többszemélyes társaságoknál a fenti jogokat testületi szerv gyakorolja, tehát a határozat meghozatalában többen vesznek részt. Ebben az esetben a következő lehetőségek jöhetnek szóba.
A társaság alapításakor az alapításban részt vevő tagok vagy (mindegyikük meghatalmazása alapján) egy vagy több tag az alapító aktus előtt megtárgyalják a szerződés tartalmát a poten-ciális vezető tisztségviselővel, az alapító dokumentumban kijelölik vezető tisztségviselőként, az alapítás megtörténte után pedig, a már előtársasági formában működő társaság legfőbb szerve a Gt. 15. §-ának (1) bekezdése alapján, az arra irányadó eljárási szabályok szerint határozatával jóváhagyja a szerződés feltételeit (és adott esetben felhatalmazhatja az egyik tagot a szerződés aláírására, bár a megbízási, illetve munkaszerződésre vonatkozó szabályok értelmezése szerint létrejöhet a szerződés e nélkül is a határozat mint szerződéses ajánlat és az erre hivatkozó vezető tisztségviselői elfogadó nyilatkozat útján), a vezető tisztségviselő pedig külön nyilatkozatában és/vagy a szerződés aláírásával elfogadja azt.
Amennyiben az alapítás előtt nem tárgyalják meg a feltételeket, az előtársaságként működő társaság legfőbb szerve határozatában rögzítheti a vezető tisztségviselő szerződésének feltételeit, illetve a tárgyalási játékteret, és felhatalmazhatja valamelyik tagot a szerződés megtárgyalására és a határozatban rögzített keretek közti aláírására. Célszerű azonban ebben az esetben is előírni, hogy a szerződést a legfőbb szervnek utólag jóvá kell hagynia.
A vezető tisztségviselő (újra)választásakor az eljárás hasonló az alapításnál leírt kijelöléshoz.
Mind a kijelölésnél, mind pedig az (újra)választásnál említett második esetben időben elválik egymástól a jogviszonynak a választás és elfogadás útján történő létrejötte és a jogviszony részletes tartalmának a külön megbízási vagy munkaszerződésbeli meghatározása. Erre különösen munkaviszonynál kell ügyelni, ahol a munkaszerződés írásba foglalása törvényi előírás [Mt. 76. § (4) bekezdés]. Más kérdés, hogy a munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az írásba foglalás elmaradása miatt csak a munkába állást követő harminc napon belül hivatkozhat a szerződés érvénytelenségére.
A jogi helyzetet úgy is fel lehet fogni, hogy a kijelöléssel/választással és elfogadással a felek között létezik egy megbízási vagy munkaszerződés, amelynek tartalmát a megválasztó vagy kijelölő nyilatkozat és az elfogadó nyilatkozat, a tényleges gyakorlat, a Gt. rendelkezései, illetve a jogviszony típusától függően a Ptk.-nak a megbízási vagy az általános szerződéses szabályai, avagy az Mt. határozzák meg. A külön írásba foglalt szerződés pedig vagy ugyanezt a tartalmat rögzíti a jogviszony létrejöttére visszahatóan, vagy – ha a külön szerződés ettől a tartalomtól eltér – a korábbi tartalom és az attól eltérő módosítások foglalatát adja.
Személyi feltételek
Cselekvőképesség
A vezető tisztségviselő, tekintettel a személyes eljárási kötelezettségre [Gt. 22. § (3) bekezdés], a korlátlan és egyetemleges felelősségre [Gt. 26. § (2) bekezdés], alapvetően csak teljes cselekvőképességgel rendelkező természetes személy [Gt. 22. § (3) bekezdés] lehet, kivéve a kkt.-t és bt.-t, ahol a jogi személy tag is elláthatja az üzletvezetői feladatokat, ebben az esetben a saját szervezeti képviselője útján jár el, akire alkalmazni kell a vezető tisztségviselőkre irányadó előírásokat [Gt. 86. § (3) és (4) bekezdés].
Kizáró okok
Az ügyvezetői feladatok ellátását és a vezető tisztségviselői funkció betöltését bizonyos okok kizárják. Ezek a következők:
- Háromnál több gazdasági társaságban az érintett személy nem választható vezető tisztségviselőnek [Gt. 22. § (1) bekezdés], azaz a negyedik társaságnál az ilyen funkció betöltése már kizárt. A megválasztott személynek az új tisztsége elfogadását követően 15 napon belül írásban nyilatkoznia kell azon gazdasági társaságokról, ahol már vezető tisztségviselő. A cégjogi gyakorlat által megkövetelt elfogadó nyilatkozatban a vezető tisztségviselő a kizáró okok hiányáról nyilatkozik, de ez a Gt. hivatkozott rendelkezése szerint nem elegendő, mert azon társaságokat is meg kell nevezni, ahol már vezető tisztségviselő a nyilatkozó személy.
- A büntetett előélet (jogerős szabadságvesztés büntetés bűncselekmény miatt, a joghátrányok alóli mentesülésig) szintén kizáró ok [Gt. 23. § (1) bekezdés].
- A foglalkozástól eltiltás mint mellékbüntetés kizárja az olyan társaságnál történő vezető tisztségviselői funkció betöltését, amely a foglalkozástól eltiltással érintett tevékenységet folytatja [Gt. 23. § (2) bekezdés].
- A fizetésképtelenné vált társaságnál a fizetésképtelenség jogerős megállapítását megelőző két évben legalább egy évig ellátott vezető tisztségviselői funkció is kizáró ok [Gt. 23. § (3) bekezdés]. Kivétel ez alól, ha e megbízatásra kifejezetten a felszámolás elkerülése érdekében került sor. Az utóbbi kitétel megállapíthatóságához a vonatkozó megválasztó határozat és elfogadó nyilatkozat, illetve a külön munka- vagy megbízási szerződés tartalma adhat eligazítást. A tilalom a fizetésképtelenség jogerős megállapítását követő 3 évig áll fenn.
- A cégbíróság által a cégjegyzékből hivatalból törölt cégnél (fantomcég), a törlést megelőző évben vezető tisztséget viselő személy a törlést követő két évig nem lehet más gazdasági társaság vezető tisztségviselője [Gt. 23. § (4) bekezdés].
Érvénytelenség
A kizáró okok fennállása jogszabályba ütközés miatt érvénytelenné teszi a vezető tisztségviselői viszonyt [Gt. 9. § (2), Ptk. 200. § (2) bekezdés]. Ez az érvénytelenség azonban a hitelezők, az üzleti partnerek és általában a társasági és cégjogi publicitás elvének védelme miatt nem eredményezheti, hogy a kizáró ok felismeréséig (vagy a cégbíróság megfelelő törvényességi felügyeleti intézkedéséig), a cégjegyzékbe a megválasztására visszaható hatállyal bejegyzett vezető tisztségviselő által megkötött ügyletek, elvégzett jogcselekmények is érvénytelenek lennének [a cégnyilvántartásról, a cégnyilvánosságról és a bírósági cégeljárásról szóló 1997. évi CXLV. tv. (Ctv.) 3. § (1) bekezdés, 10. §].
Tudomásszerzés
Lényeges kérdés azonban, hogy a társaság hogyan szerezhet tudomást a kizáró okok fennállásáról. A Ctv. 5. §-ának (1) bekezdése szerint csoportosított céginformációt lehet kérni a cégjegyzékbe bejegyzett adatokról az Igazságügyi Minisztérium Cégnyilvántartási és Céginformáció Szolgálatától. Ez azt jelenti, hogy az adatok valamilyen szempont (pl. cégnévazonosság, hasonlóság, tevékenységi kör) szerint, csoportosítva kérhetők le. A Ctv. 5. §-ának (2) bekezdése szerint azonban egy meghatározott személy cégtulajdonosi minősége, cégjegyzési jogosultsága, cégeknél ellátott vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagsági funkciói a védett adatok körébe tartoznak, és azokat, csoportosítva, csak a bíróság, az ügyészség, a közigazgatási szerv feladatainak teljesítéséhez, a más információt kérőnek pedig az adott cégformára vonatkozó, törvényben biztosított jogai gyakorlásához lehet kiadni. Ellenkező esetben igazolni kell az érintett személy hozzájárulását. A társaság, mivel az információkérési lehetőség utolsó fordulata rendkívül homályos, csak azt teheti meg, hogy a vezető tisztségviselővé megválasztani kívánt személy írásbeli hozzájárulását kéri a célzott és csoportosított adatbeszerzésre a vezető tisztségviselői funkcióról.
Természetesen vannak esetek, amikor ez nem valósítható meg. Ebben az esetben a társaság csak a vezető tisztségviselő nyilatkozatára hagyatkozhat. Amennyiben a nyilatkozat nem helytálló, ez a vezető tisztségviselő visszahívására szolgáltat okot.
Összeférhetetlenség
Az összeférhetetlenségi okok tulajdonképpen a tisztességes gazdálkodás és verseny feltételeit kívánják biztosítani, amikor megtiltják a vezető tisztségviselő számára, hogy a társaság érdekeit sértő (versenytársi) tevékenységet folytasson akár a versenytársakkal való ügyletkötések, akár a részesedések vagy pozíciók versenyhelyzetben levő gazdálkodóknál való direkt vagy indirekt megszerzése formájában, hogy munkaerejét indokolatlanul megossza két cég között és ezzel a társaság érdekeit veszélyeztesse.
Az összeférhetetlenségi okok szabályozása kétszintű. Meghatároz ilyeneket egyfelől a Gt. (mindenféle vezető tisztségviselői jogviszonyra), továbbá az Mt. (a munkaszerződés alapján tevékenykedő vezetőre) [Gt. 25. §, Mt. 191. §].
A társaság az összeférhetetlenségi okok fennálltáról még nehezebben tud információt szerezni, mint a tisztség betöltését kizáró okokról. Jobb híján a vezető nyilatkozatára hagyatkozhat.
Jogkövetkezmények
Az összeférhetetlenségi szabályok megsértése vagy az azokra vonatkozó valótlan nyilatkozat a vezető tisztségviselő visszahívását eredményezheti, és a társaság kártérítési igényét alapozhatja meg, amelyet egyéves elévülési időn belül lehet érvényesíteni [Gt. 25. § (4) bekezdés].
Tekintettel arra, hogy az összeférhetetlenségi szabályok a társaság érdekeit védik, a társaság alapdokumentuma, illetve az első két esetben a társaság legfőbb szerve mentesítheti a vezető tisztségviselőt e korlátozások alól [Gt. 25. § (1) és (2) bekezdés].
A munkajogi összeférhetetlenségi előírások megszegésének jogkövetkezménye lehet továbbá a munkaviszony megszüntetése vagy automatikus megszűnése [Mt. 96. § (1) bekezdés, 191. § (5) bekezdés].
Ezen túlmenően a munkáltató kártérítést vagy ahelyett a vezető által saját részére kötött ügyletének átengedését, vagy azt követelheti, hogy a vezető a más számlájára kötött ügyletből eredő hasznot kiadja, vagy az arra vonatkozó követelését a munkáltatóra engedményezze [Mt. 191. § (3) bekezdés]. A munkáltató ilyen igényét a munkáltatói jog gyakorlójának a jogsértésről való tudomásszerzésétől számított 3 hónapos elévülési időn belül, de későbbi tudomásszerzés esetén is legfeljebb a jogsértés megvalósulásától számított egyéves jogvesztő határidőn belül érvényesítheti [Mt. 191. § (4) bekezdés].
A vezető tisztségviselői jogviszony létrejötte
Amint arra a korábbiakban már utalás történt, a vezető tisztségviselői jogviszony a társaság alapításakor az alapító dokumentumban való kijelöléssel, a társaság működése során pedig a legfőbb szerv (tagok gyűlése, taggyűlés, közgyűlés vagy egyedüli tag), vagy hatáskör-átruházás esetén a felügyelőbizottság megválasztó határozatával, és mivel a jogviszony kétoldalú szerződéses kapcsolat, a tisztség elfogadásával, valamint a cégbírósági bejegyzéssel jön létre [Gt. 19. § (3) bekezdés, Ctv. 12. § (1) bekezdés i) pont].
A tisztség elfogadása
Az elfogadó nyilatkozat egyfelől a megválasztással egybehangzó akaratkijelentést tartalmazza a tisztség elvállalására. Tartalmazza azonban a kizáró és összeférhetetlenségi okok hiányáról szóló nyilatkozatot is. A gyakorlatban ezek a nyilatkozatok teljes bizonyító erejű magánokirat formájában készülnek (leggyakrabban két tanú aláírásával vagy ügyvédi ellenjegyzéssel.)
Nem lehet azonban akadálya annak sem, hogy az elfogadó nyilatkozatot a vezető tisztségviselőt kijelölő, vagy a megválasztást tartalmazó dokumentum tartalmazza. Ebben az esetben is célszerű a teljes bizonyító erejű magánokirati formát betartani.
Amennyiben az elfogadó nyilatkozat későbbi napra esik, mint a megválasztás, célszerű az elfogadás hatályát is úgy megállapítani, hogy az visszahasson a megválasztás kezdő napjára. Az elfogadó nyilatkozat az esetek legnagyobb részében csak cégjogi formalitás, ami a választás, az esetleges szerződéskötés, a vezető tevékenységének megkezdése, az aláírási címpéldány aláírása útján külön nyilatkozat nélkül is létrejött jogviszony deklarálására szolgál.
A vezetői jogviszony létrejöttének hatálya
A jogviszony létrejöttének hatályát két szempontból kell vizsgálni: a társaság és a vezető tisztségviselő (belső) viszonyának és ennek külső hatályossá válásának aspektusából. A belső viszony a megválasztással és az elfogadással jön létre. A külső hatályosulás tekintetében különbséget kell tenni az alapítás és a társaság működése során történő választás vagy újraválasztás esetei közt.
Az alapítás során a társaság a cégbírósági bejegyzéssel jön létre és a cégjegyzékadatok ezzel válnak hatályossá [Gt. 16. § (2) bekezdés, Ctv. 28. §]. A társaság azonban előtársaságként működik, a vezető tisztségviselők az alapítani szándékozott társaságra vonatkozó szabályok szerint ellátják feladataikat, a társaság javára és terhére jogokat szerezhetnek és kötelezettséget vállalhatnak, de felelősségük fokozott [Gt. 14. § (2) bekezdés, 15. § (1) és (3) bekezdés]. A jog tehát átmeneti állapotot hoz létre, amelyben a vezető tisztségviselők viszonya kifelé gyakorlatilag feltételesen hatályos azzal, hogy a bejegyzéssel válik véglegessé, amely mintegy szentesíti az addig a társaság nevében és javára kifejtett tevékenységet.
A társaság működése során történő (újra)választás esetében a cégjog oldja meg a külső hatályosulás kérdését, amikor úgy rendelkezik, hogy a vezető tisztségviselőket érintő változások a cégjegyzékbe történő bejegyzéssel, de a változás időpontjára visszaható hatállyal válnak hatályossá [Ctv. 30. § (2) bekezdés]. Ez azt jelenti, hogy a vezető tisztségviselők a bejegyzésig feltételesen, kifelé is hatályosan eljárhatnak, jogviszonyuk létrejöttnek tekinthető, és eljárásukat a bejegyzés a jogviszonyuk belső létrejöttének időpontjára visszahatóan megerősíti.
A mandátum lejárta
A gyakorlatban előforduló probléma, hogy a vezető tisztségviselő határozott idejű mandátuma lejár anélkül, hogy azt megelőzően vagy azzal egyidejűleg a társaság gondoskodna az újraválasztásáról vagy új vezető tisztségviselő választásáról. Ezt elsősorban úgy lehet elkerülni, hogy a társaság nyilvántartja a vezető tisztségviselői mandátumok időtartamát a naptár szerint.
Amennyiben a fenti helyzet előáll, kérdéses lehet – különösen a külső hatályosulás szempontjából (a belső viszonyban általában a további tevékenykedés, a tevékenység megkezdése és annak eltűrése kifejezi azt a szándékot, hogy a jogviszony fenntartása vagy létrehozása a felek kölcsönös akarata) -, hogy a vezető tisztségviselőt megválasztó szerv a határozatának meghozatalát megelőző időpontra (a korábbi mandátum megszűnésének időpontjára) visszaható hatállyal megválaszthatja-e az új, vagy újraválaszthatja-e a lejárt mandátumú tisztségviselőt.
A jogügylet (mint a megválasztó határozat is) visszaható hatálya a magánjogi viszonyokban nem kizárt, különösen akkor, ha az a nyilatkozó akaratának teljes mértékben megfelel, és célja egy, a jogügylet megtételét megelőzően kialakult és fennálló tényleges állapot deklarálása és megerősítése. Alapvetően erről van szó a fenti esetben is. Ezen túlmenően mind a társaság tagjainak, mind a hitelezőknek és a nyilvánosságnak az az érdekük, hogy a vezető tisztségviselők folytonossága (különösen ott, ahol egyedüli vezető tisztségviselő van, illetve cégjegyzési jogot sem gyakorol rajta kívül más, vagy a cégjegyzési jog együttes gyakorlása nélküle lehetetlen) fennmaradjon, hiszen vezető tisztségviselő nélkül a társaság nem tud működni és a vagyoni forgalomban részt venni. Érvként felhasználható lehet továbbá az is, hogy maga a cégjegyzékbe való bejegyzés is visszaható a vezető tisztégviselőnél. Az említett értelmezés mellett szól a cégjegyzék közhitelessége és nyilvánossága is. A jogi gyakorlatban mindenesetre megfigyelhető egy, a fenti rendszert elfogadni látszó tendencia a cégbíróságok gyakorlatában is.
dr. Szilágyi Zoltán| Kik a vezető tisztségviselők? A vezető tisztségviselői (ügyvezetői) jogviszony alanyai egyrészről a társaság, másrészről a vezető tisztségviselő, így a kkt.-nál és a bt.-nél az üzletvezetésre jogosult tag (tagok); közös vállalatnál az igazgató, korlátolt felelősségű társaságnál az ügyvezető (ügyvezetők), azzal, hogy a Gt. 156. §-a lehetővé teszi a társasági szerződés szerint valamennyi tag jogosult legyen az ügyintézésre és a képviseletre, amikor is őket kell ügyvezetőnek tekinteni. A Gt. 172. §-ának (2) bekezdése alapján az egyszemélyes kft. alapító okirata úgy is rendelkezhet, hogy az egyedüli tag jogosult az ügyintézésre és képviseletre. A részvénytársaságnál az igazgatóság tagjai, illetve a Gt. 244. §-a alapján (a törvény értelmének és céljának figyelembevételével) a zártkörűen működő részvénytársaságnál választott vezérigazgató minősül vezető tisztségviselőnek. A közkereseti és a betéti társaságnál az úgynevezett "önigazgatás" elve érvényesül, azaz az üzletvezetésre csak a korlátlanul felelős tagok jogosultak (a bt. kültagja is lehet korlátlanul felelős tag, ha neve a cégnévben szerepel, erre az esetre a törvény lehetővé teszi a kültag üzletvezetési és képviseleti tevékenységét is) [Gt. 102. § és 103. § (1) bekezdés], a társasági szerződés azonban úgy is rendelkezhet, hogy e feladatokat egy vagy több tag lássa el, és erre az esetre a többi tagot ebből kizárhatja [Gt. 86. § (1)-(2) bekezdés]. A vezető tisztségviselőkre vonatkozó előírásokat az üzletvezetéssel megbízott tagra (tagokra) kell alkalmazni [Gt. 86. § (4) bekezdés]. A jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaságok, a kft., az rt. és a közös vállalat esetében az úgynevezett "idegenigazgatási" elv érvényesül, amelynek alapján a vezető tisztségviselő lehet akár a társaság tagja, de kívülálló harmadik személy is (Gt. 156. §). Az egyesülést a törvény nem gazdasági társaságnak [Gt. 2. § (2) bekezdés], hanem a jogi személyiséggel rendelkező kooperációs társaságnak tekinti [Gt. 272. § (1) bekezdés], de a fenti indokok alapján az idegenigazgatás elve itt is érvényesül. |