Gazdálkodj okosan – hulladékkal!

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)

 

Uniós tagságunk egyik feltétele a környezetvédelmi szempontok egyre nagyobb érvényesülése a gazdaságban. A cégeknek egy évük van annak kidolgozására, hogyan gazdálkodnak a tevékenységük során keletkező hulladékkal.

 

A parlament 2000. május 23-i ülésnapján hosszas vita után elfogadta a hulladékgazdálkodásról szóló 2000. évi XLIII. törvényt. Ezzel, ha jó féléves késéssel is, hazánk eleget tett az Európai Unió egyik régóta hiányolt elvárásának, és megalkotta az európai követelményekkel túlnyomórészt harmonizáló keretjogszabályt. A hatálybalépés időpontja 2001. január 1., eltekintve néhány, az Alkotmánybíróság határozata révén korábban hatályba léptetni rendelt szabálytól.

A törvény tervezetét eredeti formájában egyik párt sem támogatta, ezért azt több mint 400 módosító javaslattal újbóli előterjesztésre küldték vissza a környezetvédelmi tárcának. A törvény kompromisszum eredménye, azonban az már most látszik, hogy nem vívta ki a gazdasági élet szereplőinek osztatlan elismerését.

Mi a hulladék?

Az európai uniós gyakorlattal összhangban a törvény mellékletben sorolja fel azokat az anyagokat és tárgyakat, amelyeket hulladéknak minősít, ha attól a birtokosa megválik, megválni szándékozik vagy megválni köteles. Eszerint hulladékok:

  • a továbbiakban másként meg nem határozott termelési, szolgáltatási vagy fogyasztási maradékok;
  • az előírásoknak meg nem felelő, selejtes termékek;
  • a lejárt felhasználhatóságú, szavatosságú termékek;
  • a kiömlött, veszendőbe ment vagy egyéb kárt szenvedett anyagok (beleértve a baleset következtében szennyeződött anyagokat, eszközöket stb. is);
  • a tervezett tevékenység következtében szennyeződött anyagok (tisztítási műveletek maradékai, csomagolóanyagok, tartályok stb.);
  • a használhatatlanná vált alkatrészek, tartozékok (elhasznált szárazelemek, kimerült katalizátorok stb.);
  • a további használatra alkalmatlanná vált anyagok (szennyeződött savak, oldószerek, kimerült edzősók stb.);
  • az ipari folyamatok maradék anyagai (salakok, üstmaradékok stb.);
  • a szennyezéscsökkentő eljárások maradékai (gázmosók iszapja, porleválasztók pora, elhasznált szűrők, szennyvíziszapok stb.);
  • a gépi megmunkálás, felületkezelés maradék anyagai (pl. esztergaforgács);
  • az ásványi nyersanyagok kitermelésének és feldolgozásának maradékai (pl. ércbányászati meddő, olajkitermelés hulladékai stb.)
  • a tiltott anyagokat tartalmazó termékek (PCB-tartalmú olajok stb.);
  • bármely anyag vagy termék, amelynek használatát jogszabály tiltja;
  • a birtokosa számára tovább nem használható anyagok (mezőgazdasági, háztartási, irodai, kereskedelmi és bolti hulladékok stb.);
  • a talajtisztításból származó szennyezett anyagok;
  • bármely más hulladékká vált anyag vagy termék, amely nem tartozik a fenti kategóriákba.

Veszélyes hulladékok

A hulladékokon belül külön kategóriát képeznek a veszélyes hulladékok, amelyekről akkor beszélhetünk, ha valamely, a törvény mellékletében meghatározott tulajdonságok közül eggyel vagy többel rendelkeznek.

A veszélyes hulladékokról 1996 óta van Magyarországon részletes szabályozás, a 102/1996. (XII. 21.) Kormányrendelet formájában. A törvény elfogadását követően és azzal összhangban a rendelet átfogó módosítására kerül majd sor, és várhatóan a műszaki követelményeket alacsonyabb szintű jogszabályokban fogják rögzíteni.

Települési hulladék

Települési hulladék a háztartásokból származó szilárd vagy folyékony hulladék, illetve a háztartási hulladékhoz hasonló jellegű és összetételű, azzal együtt kezelhető más hulladék.

Folyékony hulladék

Folyékony hulladék az a hulladékká vált folyadék, amelyet nem vezetnek el és nem bocsátanak ki szennyvízelvezető hálózaton, illetve szennyvíztisztító telepen keresztül.

A hulladék mint áru

A törvény adós marad annak kimondásával, hogy a hulladék áru. E tételt ugyan az Európai Unió jogszabályai sem rögzítik, de a luxembourgi székhelyű Európai Bíróság gyakorlata több jogeset kapcsán egyértelművé tette, hogy a hulladék bizony áru.

Általános jogi felelősség A környezetvédelmi törvényben foglaltakkal összhangban főszabály, hogy aki tevékenységével vagy mulasztásával a hulladékgazdálkodási jogszabályokban vagy reá vonatkozó hatósági határozatban foglalt kötelezettségét megszegi, és ezzel a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, vagy tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogellenes tevékenység), az a törvényben, illetőleg a külön jogszabályokban foglaltak szerinti (büntetőjogi, polgári jogi, közigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik. A jogellenes tevékenységet folytató személy köteles az általa okozott környezetveszélyeztetést, illetőleg környezetszennyezést megszüntetni, illetőleg környezetkárosítást abbahagyni. Ennek elmaradása vagy eredménytelensége esetén a környezetvédelmi hatóság, illetve a bíróság korlátozza, felfüggeszti, illetve megtiltja az engedélytől eltérő vagy engedély nélküli tevékenység folytatását, a környezetet károsító vagy súlyosan veszélyeztető hulladékgazdálkodási tevékenységet. E határozat azonnal végrehajtandó, a jogorvoslatra tekintet nélkül. A jogellenes tevékenységet folytató személy köteles továbbá helytállni az általa okozott károkért, s helyreállítani a tevékenységet megelőző környezeti állapotot. A jogellenes tevékenységért való közigazgatási felelősség – az ellenkező bizonyításáig – egyetemlegesen terheli annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját), amelyen a tevékenységet folytatják, illetőleg folytatták. A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját vagy a hulladék tulajdonosát, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli. Hulladéklerakó létesítmény esetében a létesítménnyel, illetőleg a lerakott hulladékkal okozott környezeti károkozás elévülési ideje a létesítmény lezárásától számított 30 év. Mindazokban az esetekben, amikor a törvény rendelkezései szerint a hulladékgazdálkodás egyes feladatai elvégzésére kötelezett személye nem állapítható meg, az állam köteles e tevékenységeket az ember és az élővilág egészségének megőrzése, illetve a környezeti károsodás elkerülése érdekében ellátni. Ez a kötelezettség nem érinti az állam esetleges későbbi visszkereseti igényeit.

Ki kicsoda?

A törvény definíciót ad a hulladékokkal kapcsolatba kerülhető legfontosabb szereplőkről, bár mint látni fogjuk, korántsem mindenkiről. Gyártó a termék előállítója, illetőleg külföldi gyártó esetén az importáló. Termelő az, akinek a tevékenysége során a hulladék keletkezik, vagy akinek a tevékenysége következtében a hulladék jellege és összetétele megváltozik. A kettő összevetéséből kitűnik, hogy a termelő sokkal szélesebb személyi kört fed le, felölelve a lakosságot is. A forgalmazó a terméket, árut, szolgáltatást viszonteladónak, illetve felhasználónak, fogyasztónak átadó, értékesítő gazdálkodó szervezet. Hulladékkezelő az, aki a hulladékot gazdasági tevékenysége körében a hulladék birtokosától átveszi, kezeli.

Noha a törvény számos helyen szól a hulladék birtokosáról, nem ad eligazítást arra, hogy kit kell e fogalom alatt érteni, ezért vélhetően a jogalkotó szándéka az volt, hogy ezt a kategóriát a polgári jogi birtokos fogalmával azonosítsa, mely szerint birtokos az, aki valamely dolgot tényleges fizikai uralma alatt tart.

Fedezetbiztosítás Szakmai körökben régóta hiányolt előírást fogalmaz meg a törvény annak kimondásával, hogy az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során veszélyes hulladék keletkezik, illetőleg a veszélyes hulladék kezelője a keletkező, illetve a kezelt hulladék mennyiségével arányosan köteles biztosítani az okozható károk felszámolására, illetve a veszélyes hulladék ártalmatlanítására a külön jogszabályban meghatározottak szerinti fedezetet. A fedezet meglétének hitelt érdemlő igazolása a környezetvédelmi hatósági engedély előfeltétele. Fedezet hiányában a tevékenység nem kezdhető meg és nem folytatható. Hulladékkezelő létesítmény tulajdonosa köteles a létesítmény bezárásakor, illetőleg a tevékenység felhagyásakor szükséges felszámolási költségek fedezetét biztosítani. Hulladéklerakó esetében ennek fedeznie kell a lerakó utógondozásának, és legfeljebb 30 évig történő monitorozásának költségeit is.

A hulladékgazdálkodással összefüggő tevékenységek

Hulladékgazdálkodás

A törvény szerinti legszélesebb kategória a hulladékgazdálkodás, amely a hulladékkal összefüggő tevékenységek rendszerét jelenti, beleértve a hulladék keletkezésének megelőzését, mennyiségének és veszélyességének csökkentését, kezelését, ezek tervezését és ellenőrzését, a kezelőberendezések és létesítmények üzemeltetését, bezárását, utógondozását, a működés felhagyását követő vizsgálatokat, valamint az ezekhez kapcsolódó szaktanácsadást és oktatást.

Hulladékkezelés

A második legterebélyesebb fogalomkör a hulladékkezelés, ami a hulladék veszélyeztető hatásainak csökkentésére, a környezetszennyezés megelőzésére és kizárására, hulladéknak a termelésbe vagy a fogyasztásba történő visszavezetésére irányuló tevékenységet, valamint a kezelést megvalósító eljárás alkalmazását jelenti, beleértve a kezelőlétesítmények utógondozását is. A hulladékkezelés felöleli a hulladék gyűjtését, begyűjtését, szállítását, előkezelését, tárolását, hasznosítását és ártalmatlanítását.

Újrahasználat

Újrahasználatnak minősül a terméknek az eredeti célra történő ismételt felhasználása. A többször felhasználható, újratölthető termék a forgási ciklusból történő kilépésekor válik hulladékká.

Hasznosítás

Hasznosítás a hulladéknak vagy valamely összetevőjének a termelésben vagy a szolgáltatásban történő felhasználása a következő eljárások valamelyikének alkalmazásával:

  1. fűtőanyagként történő felhasználás vagy más módon való energia-előállítás,
  2. oldószerek visszanyerése, regenerálása,
  3. oldószerként nem használatos szerves anyagok visszanyerése, regenerálása (beleértve a komposztálást és más biológiai átalakítási műveleteket is),
  4. fémek és fémvegyületek viszszanyerése, újrafeldolgozása,
  5. egyéb szervetlen anyagok viszszanyerése, újrafeldolgozása,
  6. savak vagy lúgok regenerálása,
  7. szennyezéscsökkentésre használt anyagok összetevőinek visszanyerése,
  8. katalizátorok összetevőinek visszanyerése,
  9. olajok újrafinomítása vagy más célra történő újrahasználata,
  10. talajban történő hasznosítás, amely mezőgazdasági vagy ökológiai szempontból előnyös,
  11. az 1-10. pontban felsorolt műveletek valamelyikéből származó hulladék hasznosítása,
  12. átalakítás az 1-11. pontban írt műveletek valamelyikének elvégzése érdekében,
  13. tárolás az 1-12 pontban meghatározott műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével),

A hasznosítás nem veszélyeztetheti az ember egészségét, az épített és a természeti környezetet.

Ártalmatlanítás

Ártalmatlanítás a hulladék okozta környezetterhelés csökkentése, a környezetet veszélyeztető, szenynyező, károsító hatás megszüntetése, kizárása – a környezet elemeitől történő elszigeteléssel vagy anyagi minőségének megváltoztatásával – a következő eljárások valamelyikének alkalmazásával:

  1. lerakás a talaj felszínére vagy a talajba,
  2. a talajban történő kezelés (folyadékok, iszapok talajban történő biológiai lebontása stb.),
  3. mélyinjektálás (szivattyúzható anyagok kutakba, sódómokba vagy természetes üregekbe juttatása stb.),
  4. felszíni feltöltés (folyadékok, iszapok elhelyezése árkokban, mélyedésekben, tározó- vagy ülepítőtavakban stb.),
  5. lerakás műszaki védelemmel (elhelyezés fedett, szigetelt, a környezettől és egymástól is elkülönített cellákban stb.),
  6. bevezetés víztestbe, kivéve a tengereket és óceánokat,
  7. bevezetés tengerbe vagy óceánba, beleértve a tengerfenéken történő elhelyezést is,
  8. a törvény mellékletében máshol nem meghatározott biológiai kezelés, amelynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket az 1-12. pontban meghatározott műveletek valamelyikével kezelnek,
  9. a máshol nem meghatározott fizikokémiai kezelés, amelynek eredményeként létrejövő vegyületeket, keverékeket az 1-12. pontban írt műveletek valamelyikével kezelnek (elpárologtatás, szárítás, kiégetés stb.),
  10. hulladékégetés szárazföldön,
  11. hulladékégetés tengeren,
  12. tartós tárolás (tartályokban történő elhelyezés mélyművelésű bányában stb.),
  13. keverés vagy elegyítés az 1-12. pontban írt műveletek valamelyikének elvégzése érdekében,
  14. átcsomagolás az 1-12. pont szerinti műveletek valamelyikének elvégzése érdekében,
  15. tárolás az 1-14. pontban leírt műveletek valamelyikének elvégzése érdekében (a képződés helyén történő átmeneti tárolás és gyűjtés kivételével).

Gyűjtés, begyűjtés

Gyűjtésnek minősül a hulladék rendezett összeszedése, válogatása a további kezelésre történő elszállítás érdekében. A begyűjtés ezzel szemben a hulladéknak a hulladék birtokosaitól történő átvétele a hulladék birtokosának vagy a begyűjtőnek a telephelyén, továbbá a begyűjtőhelyen. E fogalom alá tartozik a további kezelés érdekében történő összegyűjtés, válogatás a begyűjtő telephelyén.

Szállítás

Szállításnak tekintendő a hulladék telephelyen kívüli mozgatása, beleértve a szállítmányozást és a fuvarozást is.

Előkezelés

Előkezelés a hulladék begyűjtését, tárolását, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását elősegítő, azok biztonságát növelő, a környezetterhelést csökkentő tevékenység, amely a hulladék fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságainak megváltoztatásával jár.

Tárolás

Tárolás a hulladéknak a termelő által a környezet veszélyeztetését kizáró módon végzett, három évnél rövidebb ideig történő elhelyezése.

A hulladékgazdálkodás általános szabályai

A törvény meghatározza azokat a követelményeket és kötelezettségeket, amelyek a hulladékokkal kapcsolatba kerülő valamennyi jogalany számára mérvadóak, és külön rögzíti a speciális elvárásokat.

Minden tevékenységet úgy kell megtervezni és végezni, hogy az a környezetet a lehető legkisebb mértékben érintse, s csökkentse a környezet terhelését és igénybevételét, valamint ne okozzon környezetveszélyeztetést, illetve környezetszennyezést. Meg kell előzni a hulladékképződést, csökkenteni kell a keletkező hulladék mennyiségét és veszélyességét, biztosítani kell a hulladék hasznosítását, környezetkímélő ártalmatlanítását.

A hulladékképződés megelőzése, valamint a keletkező hulladék mennyiségének és veszélyességének csökkentése érdekében előnyben kell részesíteni:

  • az anyag- és energiatakarékos, hulladékszegény technológiák alkalmazását;
  • az anyagnak, illetőleg a hulladéknak a termelési-fogyasztási körfolyamatban tartását;
  • a legkisebb tömegű és térfogatú hulladékot és szennyező anyagot eredményező termékek előállítását;
  • a hulladékként kockázatot jelentő anyagok kiváltását.

A hulladékban rejlő anyag és energia hasznosítása érdekében törekedni kell a hulladék legnagyobb arányú ismételt felhasználására, a nyersanyagoknak hulladékkal történő helyettesítésére, valamint – ha ezek nem megoldhatóak – a hulladék energiahordozóként való felhasználására.

A keletkezett hulladékot, ha az ökológiailag előnyös, műszakilag lehetséges és gazdaságilag megalapozott, hasznosítani kell. Amennyiben a hasznosítás gazdasági és technológiai feltételei adottak, a hulladékot a hasznosítás elősegítése érdekében a hasznosítási lehetőségeknek megfelelően elkülönítve kell gyűjteni (szelektív hulladékgyűjtés).

Ártalmatlanítani csak azt a hulladékot lehet, amelynek anyagában történő hasznosítására vagy energiahordozóként való felhasználására a műszaki, illetőleg gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy a hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez viszonyítva aránytalanul magasak.

A gyártó kötelezettségei

A gyártó köteles a terméket és csomagolását – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – úgy kialakítani, valamint olyan technológia- és termékfejlesztést végrehajtani, amely az elérhető leghatékonyabb anyag- és energiafelhasználással jár, továbbá elősegíti a termék újrahasználatát, hulladékká válását követően annak környezetkímélő kezelését, hasznosítását, illetőleg ártalmatlanítását.

Az azonos célra szolgáló nyers- és alapanyagok, félkész termékek, az azokból készült termékek, továbbá csomagolóeszközeik közül azokat kell előnyben részesíteni, amelyek gyártásának és felhasználásának anyag- és energiaigénye alacsonyabb, használata kevesebb hulladék keletkezésével jár, illetőleg az azokból készült termék, csomagolóeszköz tartósabb, többször használható, hulladékként pedig kevésbé terheli a környezetet.

A gyártónak tájékoztatnia kell a termék forgalmazóját és a fogyasztót a termék és csomagolása hulladékgazdálkodási szempontból lényeges tulajdonságairól, annak elhasználódása vagy hulladékká válása esetén a kezelésének lehetőségeiről. A terméken, illetve csomagolásán jól látható módon jelölni kell annak esetleges hulladékszegény, tartós vagy újrafelhasználható voltát, anyagi összetételét, betétdíjas vagy letéti díjas forgalmazását. A tájékoztatás módjáról, tartalmi és alaki követelményeiről – a fogyasztóvédelmi törvénnyel összhangban – külön jogszabályok rendelkeznek majd.

A gyártó köteles külön jogszabályban meghatározott termékekre vagy termékcsoportokra az ott megállapított arányban és feltételek mellett az általa belföldön forgalmazott termékből származó hulladékot, illetőleg a használt terméket a forgalmazótól, a fogyasztótól visszafogadni, illetőleg visszaváltani, annak újrahasználata, hasznosítása vagy környezetkímélő ártalmatlanítása érdekében. Az újrahasználatra, hasznosításra vagy ártalmatlanításra visszaveendő használt termékek, hulladékok fajtáit, a visszavételi és hasznosítási arányokat és azok teljesítésének határidejét az érintett gyártók és forgalmazók által létrehozott tanácsadó testületek javaslatának figyelembevételével a kormány rendeletben állapítja meg.

A gyártó saját döntése alapján is visszafogadhatja, visszaválthatja a forgalmazótól vagy a fogyasztótól a termékéből származó hulladékot vagy használt termékét, illetőleg ennek elősegítésére a termék forgalmazóival önkéntes megállapodást köthet. A jogszabályban meghatározandó visszavételi kötelezettségének teljesítését, illetőleg a fent említett, saját döntés szerinti önkéntes visszavételt a megosztott felelősség elve alapján, külön jogszabályban meghatározott feltételekkel megállapodásban – részben vagy egészben – átruházhatja a forgalmazóra vagy az arra feljogosított hulladékkezelőre. A megállapodást jóváhagyásra be kell nyújtani a környezetvédelmi hatóságnak.

A gyártó a tevékenységéből származó hulladékairól, valamint a visszavett hulladékról a hulladék birtokosára vonatkozó szabályok szerint, megfelelően köteles gondoskodni.

A gyártó a termék forgalomba hozatalát megállapodás alapján ahhoz a feltételhez kötheti, hogy a forgalmazó vállaljon kötelezettséget a termék elhasználódása utáni betétdíj – tartós fogyasztási cikk esetén letéti díj ellenében történő – begyűjtésére. A betétdíjas vagy a letéti díjas termékét vagy annak hulladékát köteles a forgalmazótól visszavenni, és a betétdíjat vagy a letéti díjat számára megfizetni. Termék forgalmazását jogszabály betétdíj vagy letéti díj megfizetéséhez köti. A betétdíjak és a letéti díjak megállapításának és alkalmazásának szabályait külön jogszabály határozza meg.

A forgalmazó kötelezettségei

A forgalmazó köteles gondoskodni az olyan termékeknek, illetőleg csomagolásuknak, illetve azok hulladékának a fogyasztóktól történő visszafogadásáról, szelektív gyűjtéséről és a gyártónak vagy az arra feljogosított hulladékkezelőnek való átadásáról, amelyek forgalmazását (kereskedelmét, javítását, karbantartását) megállapodás alapján végzi.

Saját döntése alapján is visszafogadhatja, visszaválthatja az általa forgalmazott használt terméket, illetőleg csomagolását és azok hulladékát a fogyasztóktól, amennyiben a vonatkozó szabályoknak megfelelően gondoskodik a hulladékok kezeléséről, hasznosításáról.

A forgalmazó köteles azt a használt terméket, csomagolást vagy hulladékot, amely után a fogyasztó betét- vagy letéti díjat fizetett a fogyasztótól visszavenni, és részére a díjat visszafizetni.

A begyűjtés ösztönzésére a forgalmazó a gyártótól függetlenül is alkalmazhat betétdíjat vagy letéti díjat. A termék forgalmazója, a gyártó és a hulladékkezelő szerződésben állapíthatják meg a használt termék vagy a hulladék gyűjtésének módját és feltételeit. Törvény vagy kormányrendelet az ilyen szerződés megkötését kötelezően előírhatja.

A forgalmazó az általa forgalmazott termék hulladékának visszavételét a forgalmazás helyén külön engedély nélkül – a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel – végezheti.

A gyártók és a forgalmazók az eddigiekben írt kötelezettségeik ellátása érdekében önálló szervezetet hozhatnak létre, amely a gyártóktól és forgalmazóktól díjfizetés ellenében, szerződésben rögzített feltételek mellett átvállalja a kötelezettségeket, szervezi és koordinálja a tevékenységi körébe tartozó hulladékok begyűjtését és hasznosítását vagy ártalmatlanítását.

A fogyasztó kötelezettségei

A fogyasztó köteles igénybe venni a szervezett hulladékbegyűjtést, ideértve a szelektív hulladékbegyűjtési rendszereket is. Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyeknek fogyasztói tevékenysége során hulladék képződik, a fenti kötelezettség alól mentesülnek, ha a hulladék kezeléséről a hulladék termelőjére vonatkozó szabályok szerint gondoskodnak. Törvényben meghatározott esetekben a fogyasztó köteles a hulladékká vált terméket az annak visszavételére kötelezettnek, illetve feljogosítottnak visszaszolgáltatni.

Felelősségbiztosítás Az a gazdálkodó szervezet, amelynek tevékenysége során veszélyes hulladék keletkezik, vagy tevékenységi körében veszélyes hulladék kezelésével foglalkozik, köteles – a külön jogszabályban meghatározottak szerint – felelősségbiztosítást kötni, és ennek tényét, illetőleg az abban bekövetkező változásokat a környezetvédelmi felügyelőségnek bejelenteni. A felelősségbiztosítást a gazdálkodó szervezet mindaddig köteles fenntartani, ameddig vele szemben az előzőekben írt feltételek fennállnak. A felelősségbiztosítás részletes szabályait külön törvény határozza meg.

A hulladék termelőjének, birtokosának kötelezettségei

A hulladék termelője, birtokosa a tevékenysége gyakorlása során keletkező, illetőleg más módon a birtokába kerülő hulladékot köteles gyűjteni, továbbá gondoskodni a hulladék hasznosításáról vagy ártalmatlanításáról. A hasznosításra vagy ártalmatlanításra vonatkozó kötelezettséget a termelő, illetve a birtokos a jogszabályokban meghatározott feltételekkel, megfelelő hasznosító vagy ártalmatlanító eljárás, berendezés, létesítmény alkalmazásával saját maga teljesíti, vagy az erre feljogosított és engedéllyel rendelkező kezelőnek ad megbízást (a kezelés költségeinek megfizetésével).

Törvény, kormányrendelet vagy – települési hulladék esetében – önkormányzati rendelet kötelezheti a hulladék termelőjét, birtokosát a hulladék meghatározott anyagminőség szerinti elkülönített gyűjtésére, valamint a hulladék jellegének megfelelő csomagolására és megjelölésére, továbbá az így előkészített hulladék átadására a begyűjtést végző szervezetnek, illetőleg hulladékkezelőnek.

Ha a gyártó, forgalmazó vagy fogyasztó tevékenysége gyakorlása során hulladék keletkezik, a tevékenységet ellátó szervezet köteles a hulladék termelőjére vonatkozó szabályok szerint gondoskodni a hulladék kezeléséről. A hulladék szállítója felelős a szállítmány rendeltetési helyére történő biztonságos eljuttatásáért.

Hulladékkezelés

Hulladékkezelés kizárólag a környezetvédelmi hatóság engedélyével végezhető. A szabályok betartására vonatkozó felelősség mindaddig fennáll, amíg a kezelő birtokában van a hulladék, összhangban a hulladékbirtokosra vonatkozó általános szabályokkal. A hulladék átadása során a hulladék birtokosának az elvárható gondosság szerint kell eljárnia abban az esetben, amikor a hulladékot továbbadja.

A hulladék szállítását úgy kell végezni, hogy a környezet ne szennyeződjék. Hulladékszállítási tevékenység csak a külön jogszabályokban meghatározott feltételekkel és a környezetvédelmi hatóságtól előzetesen beszerzett engedély birtokában folytatható. A hulladék behozatala, kivitele, átszállítása, határokon belül történő hasznosítása, illetve ártalmatlanítása csak a környezet állapotát nem veszélyeztető szennyezését, károsítását kizáró módon történhet, az irányadó nemzetközi kötelezettségekkel összhangban.

A hulladékhasznosítás a kezelési folyamatok legfontosabb lépése, mivel ennek segítségével valósítható meg leginkább a környezetkímélő termelés. A hasznosítás körébe tartozó tevékenységnek minősül a biológiailag lebomló szerves anyagok aerob vagy anaerob lebontása és további felhasználásra alkalmassá tétele is. A hulladék hasznosítójának biztosítania kell, hogy a hasznosítással előállított termék az elsődleges alapanyagból előállított terméknél ne okozzon nagyobb környezetterhelést. Hulladékhasznosító létesítmény csak a külön jogszabályban meghatározott feltételekkel és a környezetvédelmi hatóság engedélyével létesíthető. A hulladék hasznosítása esetén a gyártóra, a hulladék birtokosára és a hulladékkezelőre vonatkozó előírásokat kell alkalmazni.

Települési szilárd és folyékony hulladék

A szokásos felosztás a hulladékokat települési, termelési és veszélyes hulladékokra bontja. Ezek közül a törvény a települési hulladékokkal külön is nagy terjedelemben foglalkozik, taglalva az ingatlantulajdonosok, a települési önkormányzatok és a közszolgáltatók idevonatkozó kötelezettségeit.

Az ingatlantulajdonos kötelezettségei

Az ingatlan tulajdonosa, birtokosa vagy használója (a továbbiakban együtt: ingatlantulajdonos) köteles az ingatlanán keletkező, az ideiglenes tárolásra szolgáló (közműpótló) létesítmények, berendezések ürítéséből származó, illetve közüzemi csatornahálózatba vagy más módon befogadóba vagy szennyvíztisztítóba nem vezetett települési folyékony hulladékot, valamint a települési szilárd hulladékot a külön jogszabályban előírtak szerint gyűjteni, továbbá az annak begyűjtésére feljogosított hulladékkezelőnek átadni.

Az ingatlantulajdonos a települési szilárd hulladékot – a települési önkormányzat, Budapesten a Fővárosi Önkormányzat (a továbbiakban együtt: települési önkormányzat) rendeletében meghatározott feltételek mellett –, az abban megjelölt hulladékbegyűjtő helyre vagy hulladékkezelő telepre külön engedély nélkül maga is elszállíthatja. A települési hulladék egyes összetevőit (pl. a veszélyes hulladékokat) az önkormányzat rendeletében előírtaknak megfelelően köteles elkülönítetten, a környezet veszélyeztetését kizáró módon gyűjteni, illetve a meghatározott begyűjtőhelyre vinni vagy a begyűjtésre feljogosított hulladékkezelőnek átadni.

Azok a gazdálkodó szervezetek, amelyek a környezetvédelmi felügyelőség által engedélyezett – települési hulladék ártalmatlanítására alkalmas – hulladékkezelési berendezéssel, létesítménnyel rendelkeznek, a tevékenységük során képződött települési hulladékuk ártalmatlanításáról ezekben a berendezésekben, létesítményekben gondoskodhatnak.

Önkormányzati feladatok

A települési önkormányzatok a települési hulladék kezelésére hulladékkezelési közszolgáltatást kötelesek szervezni és fenntartani, mely kiterjed a hulladék gyűjtésére, elszállítására, kiürítésére, az ártalmatlanítást szolgáló létesítmény létesítésére és működtetésére. Lehetőség van arra is, hogy az egyes önkormányzatok összefogjanak egymással és közös létesítményeket és közös gazdálkodó szervezetet hozzanak létre, vagy már meglévő ilyen szolgáltatásokat vegyenek igénybe. Minthogy a fenti feladat az önkormányzatokra új kötelezettségeket ró, a költségvetési törvény céltámogatást biztosít számukra, melynek részletes szabályait külön jogszabály fogja meghatározni. E támogatás azonban csak akkor lesz igénybe vehető, ha az önkormányzatok kötelezettségeiknek maradéktalanul eleget tesznek.

Közszolgáltatási szerződés

A közszolgáltatás ellátását hatósági engedéllyel rendelkező és a település jegyzőjénél nyilvántartásba vett, az önkormányzattal szerződést kötött közszolgáltató végezheti, amelynek kiválasztására nyilvános pályázat útján kell sort keríteni. Közszolgáltatást az a hulladékkezelő végezhet, aki biztosítani tudja azon személyi és tárgyi feltételeket, amelyek garantálják a közszolgáltatás tartós, rendszeres és a környezetvédelmi szempontoknak megfelelő maradéktalan ellátását, és igazolja a jogszabályban meghatározott mértékű biztosíték meglétét. A települési hulladék ártalmatlanítását végző hulladékkezelővel legalább tíz évre, a kizárólag a hulladék begyűjtésére, illetve szállítására vonatkozó szerződést legfeljebb tíz évre szabad megkötni. A szerződés hat hónapos felmondási idővel csak akkor mondható fel, ha a közszolgáltató tevékenysége ellátása során a környezet védelmére vonatkozó szabályokat vagy a rá vonatkozó hatósági határozat előírásait súlyosan megsértette, és ennek tényét a bíróság vagy hatóság jogerősen megállapította vagy a szerződésben megállapított kötelezettségét neki felróhatóan súlyosan megsértette. A közszolgáltatási szerződés felmondása esetén a települési önkormányzatnak haladéktalanul intézkednie kell a közszolgáltatás ellátásának biztosításáról.

A közszolgáltató nemcsak közszolgáltatói feladatokat, hanem hulladékkezelési engedélyének megfelelő egyéb hulladékgazdálkodási feladatokat is betölthet, azonban ezekért külön díjra jogosult. E kettős feladatkört szigorúan el kell különíteni egymástól, s ezért a közszolgáltató elkülönített és részletes költségelemzést köteles készíteni, és azt jóváhagyásra benyújtani a települési önkormányzatnak.

A közszolgáltatás díját önkormányzati rendelet határozza meg, melyet megelőzően a közszolgáltatóval költségelemzést kell készíttetni, amit a jegyző terjeszt a képviselő-testület elé. A közszolgáltatási díj megfizetésének biztosítására a törvény lehetővé teszi az esedékességkor meg nem fizetett díj adók módjára való behajtását.

Elhagyott hulladék

Az elhagyott hulladék kezelésének kötelezettsége elsősorban a hulladék tulajdonosát, ha annak személye nem állapítható meg, az ingatlan tulajdonosát terheli. A közterületen elhagyott hulladék esetén a hulladékkezelési kötelezettség a települési önkormányzaté.

Füsthy Zsolt
Hulladékgazdálkodási bírság Aki tevékenységével vagy mulasztásával megsérti a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok vagy a reá vonatkozó hatósági határozat előírásait, illetve nem vagy nem megfelelően tesz eleget az azokban foglalt kötelezettségének, engedély, hozzájárulás vagy bejelentés nélkül vagy attól eltérően végez hatósági engedélyhez, hozzájáruláshoz, bejelentéshez kötött hulladékgazdálkodási tevékenységet, avagy a hulladékgazdálkodásra vonatkozó előírások megsértésével veszélyezteti, károsítja a környezetet, hulladékgazdálkodási bírságot köteles fizetni. A hulladékgazdálkodási bírságot a környezetvédelmi hatóság szabja ki. A bírság kiszabására a környezetvédelmi hatóságnak a jogsértő cselekményről való tudomásszerzésétől számított egy éven túl nincs lehetősége. A cselekmény elkövetésétől számított öt éven túl nem szabható ki bírság, kivéve ha a cselekmény jogszerűtlen állapot fenntartásával valósul meg. Ebben az esetben az elévülés mindaddig nem kezdődik meg, amíg a jogszerűtlen állapot fennáll. A jogerősen kivetett hulladékgazdálkodási bírság adók módjára behajtható köztartozás, amely – a környezetvédelmi törvényben foglalt előírások figyelembevételével – a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzatot illeti meg. A hulladékgazdálkodási bírság nem mentesít a büntetőjogi, a szabálysértési, továbbá a kártérítési felelősség, valamint a tevékenység korlátozására, felfüggesztésére, tiltására, illetőleg a megfelelő védekezés kialakítására, a természetes vagy korábbi környezet helyreállítására vonatkozó kötelezettség teljesítése alól. A hulladékgazdálkodási bírság kiszabására vonatkozó eljárási szabályokat, a bírság mértékét és megállapításának módját külön jogszabály állapítja meg.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!