A föld- és erdőgazdálkodással kapcsolatos agrárrendtartás az Európai Unióban különböző feltételeket szab a támogatásaihoz, termelési áganként eltérően.
A szántóföldi nagykultúrák (gabonafélék, olajos magvak, fehérjetakarmányok stb.) rendtartásának részesedése a FEOGA (Mezőgazdasági Orientációs Garancia Alap) kiadásaiból 1997-ben és 1998-ban kb. 40 százalék volt. Kedvezményezettek csak az egy hektárnál nagyobb területet művelő gazdák lehetnek. Az agrárpolitika eszköztára ennél az ágazatnál a vám, az exportszubvenció, a piaci intervenció és a kompenzációs kifizetés.
Az intervenció lehet például klasszikus: állami tárolás + havonta növekedő ár, valamint keményítőgyártás ösztönzése burgonyából, kukoricából és búzából. A kompenzációs kifizetéseket az 1992-es CAP-reform (Közösségi Agrárpolitika) vezette be, mely révén kárpótlást nyújtanak a gazdáknak az intézményes árak jelentős (3 év alatt 35 százalékos) csökkenéséért, valamint a kötelező ugarolásért. Kompenzációt csak az ugaroló gazdák kaphatnak. E kötelezettség alól a 92 tonnás termelést el nem érő kistermelők felmentést kapnak. A kompenzációt regionális (tehát nem egyedi) és történelmi (azaz konkrétan a nyolcvanas évek második felében elért) termésátlagok alapján számítják. A durumbúza termelői magasabb kompenzációkat kapnak.
Az Agenda 2000 (az EU 2000-2006 közötti időszakra vonatkozó költségvetési programja) tovább csökkenti a gabonafélék garantált átvételi árát, ám ezért cserébe a gazdákat a kompenzációk egyidejű emelésével kb. 50 százalékban kárpótolja. A gabonákra, olajos magvakra, olajlenre, valamint az ugarra érvényes kompenzáció a 2002/2003-as mezőgazdasági évtől kezdve egységesen 63 euró/tonna. A kötelező ugar mértéke az Agenda által átfogott egész költségvetési időszakra (2000-2006) nézve a történelmi (azaz 1989-1991. évi) termőterület 10 százaléka. A kistermelők (92 tonna gabona-egyenértékig) továbbra is felmentést kapnak a kötelező ugarolás alól. Újdonság, hogy azokon a vidékeken, ahol a kukorica nem számít tradicionális kultúrának, a füvek silózásáért is lehet kompenzációt kapni.
Az erdőgazdálkodással kapcsolatos támogatási formák és azok mértéke az EU-ban |
|||
---|---|---|---|
Jogcím | Mire vonatkozik a támogatás? | Összeg (euró/ha) | |
Erdőtelepítési támogatás | Tűlevelű erdők | 2623 | |
Lombhullató és vegyes erdők | 4830 | ||
Az erdők gondozásáért a telepítés utáni első 5 évben nyújtott prémium | Tűlevelűek: | 1-2. évben | 301,9 |
3-5. évben | 181,1 | ||
Lombhullató és vegyes erdők: | 1-2. évben | 603,8 | |
3-5. évben | 362,3 | ||
A szántóföldek erdővel való betelepítése miatt keletkezett jövedelemkiesést kompenzáló segély | Az erdősítést maga a gazda végezte | 724,5 | |
más kedvezményezett végezte | 181,1 | ||
Egyéb, az erdőterületek minőségének javítását célzó beruházások támogatása | Szélnyomás elleni védekezés | 845,3 | |
Tűzvédelmi beruházások | 181,1 | ||
Vízügyi beruházások | 181,1 | ||
Erdészeti utak építése | 21 735,0 | ||
Egyéb | 845,3 | ||
Forrás: Bizottság |
Cukor, zöldség és gyümölcs
A cukorrendtartás részesedése a FEOGA Garancia Alap kiadásaiból az 1996-1998 közötti időszakban: kb. 4,3-4,4 százalék volt. A kiadások 3/4-ét általában az exportszubvenciók adják, amelyek a termelők költségének finanszírozásában döntő szerepet játszanak. (A továbbiakban tárgyalt kultúráknál a vám és az exporttámogatás mindenhol része a rendtartásnak.) Az érvényben lévő kvótarendszer csak az úgynevezett A kvótára (a közösségi fogyasztás kb. 105 százaléka) biztosítja a teljes intervenciós árat, a B kvótára (kb. 127,5 százalék) az árnak már csupán egy részét fizetik ki, az A és B kvótán túli mennyiséget (C kvóta) pedig csak az EU-n kívül lehet eladni, exporttámogatás nélkül. A termelők az A+B kvóta után 2 százalékos, a B kvóta után 37,5 százalékos ún. cukorilletéket fizetnek. Ebből finanszírozzák az Unió piacszervezetei a fölös cukormennyiség világpiacra történő exportálását és/vagy takarmányozási célra való denaturálását (a piacról való visszavonását).
A zöldség-gyümölcs rendtartás részesedése a FEOGA Garancia Alap kiadásaiból 1998-ban 4,5 százalék volt. A rendtartás 1996-os reformja egyrészt a strukturális fölöslegek csökkentését célozta, másrészt növekvő szerepet szánt a termelői szervezeteknek. A célokat a következő eszközök mozgósításával kívánják elérni: az intervenció a termékeknek a piacról való visszavonását, illetve nonprofit szervezeteknek való felajánlását jelenti. Az ezzel kapcsolatos költségek egy részét a FEOGA bizonyos feltételek mellett megtéríti a termelői szervezeteknek, de csak nekik. Létrehoztak egy, a termelői szervezet és a FEOGA által közösen finanszírozott alapot, amelyből támogatás nyújtható a termékminőség javítására, marketingcélokra és a biotermelés elősegítésére. A fölöslegek levezetése érdekében egyes, az Unióból származó termékek után a feldolgozók ún. transzformációs támogatást kapnak.
Bor
A borrendtartás a FEOGA Garancia Alap kiadásaiból általában 2,2-5 százalékkal részesedik. 1988 óta különböző apróbb-nagyobb módosításokkal törekednek a strukturális fölöslegek felszámolására. Ennek érdekében megszigorították az új ültetvények telepítésére vonatkozó szabályokat, támogatják a magánraktározást, bevezették az önkéntes és a kötelező desztilláció intézményét, valamint ültetvényfelszámolási prémiumot léptettek életbe a kihúzott tőkék után.
Az Agenda 2010-ig meghosszabbította az új telepítésekre vonatkozó tilalmat, azzal a "kiskapuval", hogy a tagállamok 2003 végéig állami tartalékot képezhetnek a telepítési jogokból: asztali és minőségi borral együttesen maximum 68 000 hektárnyi telepítési jogot vásárolhatnak a gazdálkodással felhagyó termelőktől. Ezenkívül a Bizottság saját hatáskörében dönthet új telepítések engedélyezéséről, amennyiben bizonyítva látja, hogy az adott régióban megvan a kereslet a többletárura. A különböző elnevezésű, az áru "mesterséges piacokon" való terítését szolgáló desztillációs támogatásokat megszüntetik. Helyükbe egységes, ún. "válság-desztillációs támogatás" lép, amely a kivételesen súlyos piaci zavarokat hivatott semlegesíteni.
Környezetvédelem és erdősítés
Az Agenda 2000 lehetőséget ad a tagállamoknak, hogy – természeti adottságaiknak megfelelően – különféle környezetvédelmi követelményeket (és szankciókat) támasszanak a termelőikkel szemben. Az Agendában bevezetett moduláció azt jelenti, hogy a tagországok az egyes gazdaságoknak nyújtott közvetlen támogatásokat bizonyos határokon belül (maximum 20 százalék), a foglalkoztatottak száma, a farm általános prosperitása vagy a gazdaságnak kifizetendő közvetlen segély összege függvényében rugalmasan kezeljék. A visszatartott szubvenciókkal azután kipótolhatják az 1992-es CAP-reformmal bevezetett ún. "kísérőrendelkezések" (a környezetvédelem, előnyugdíj és az erdősítés témakörében nyújtott) közösségi kifizetéseit.
Az előnyugdíj rendszerével arra ösztönzik az idősebb gazdákat, hogy fiatalabbaknak adják át helyüket. (Erre a célra 1998-ban 262 millió euró közösségi forrás állt rendelkezésre.)
A környezetvédelmi támogatásokat (1998-ban: 1,54 milliárd eurót) a természetbarát gazdálkodást folytató termelők kapják. Az erdősítési szubvenciókkal (1998-ban: 348 millió euró) az alternatív, környezetbarát földhasználatot bátorítják. Az erdősítési támogatásokat kofinanszírozáshoz kötötték. Az összeg 50 százalékát a FEOGA, másik felét a nemzeti költségvetések állják. Az EU-hozzájárulás mértéke az 1. számú strukturális cél által lefedett (vagyis a legfejletlenebb, közösségi GDP-átlag 75 százaléka alatt teljesítő) régiókban 75 százalékos.
A szántóföldi nagykultúrákra érvényes árak és kompenzációk alakulása (euró/tonna) |
|||||
---|---|---|---|---|---|
Termék |
Jogcím |
1999/2000 |
2000/2001 |
2001/2002 |
2002/2003 |
Gabonafélék |
intervenciós ár |
119,19 |
110,25 |
101,31 |
101,31 |
Gabonafélék |
kompenzáció |
54,34 |
58,67 |
63 |
63 |
Fehérjetakarmánya |
kompenzáció |
78,49 |
72,50 |
72,50 |
72,50 |
olajos magvaka |
kompenzáció |
92,24 |
81,74 |
72,37 |
63 |
durumbúzab |
tradicionális zónák |
344,5 |
344,5 |
344,5 |
344,5 |
durumbúzab |
egyéb zónák |
138,9 |
138,9 |
138,9 |
138,9 |
ugarterületa |
kompenzáció |
68,83 |
58,67 |
63 |
63 |
Forrás: Bizottság; francia agrárminisztérium |