Az EU-csatlakozás reálisan az első évtized második felében várható. Pontos képet az akkori magyar birtokstruktúráról természetesen nem lehet most festeni. Arra azonban vállalkozhatunk, hogy meghatározzunk néhány olyan sarokpontot, útjelzőt, amelyek mentén a hazai birtokviszonyok rendeződni látszanak.
A következő években a birtokstruktúra lassú ütemben, durvább állami beavatkozás nélkül, a mezőgazdaság teljesítőképességét nem kockára téve fog alakulni. A vállalkozások méreteit illetően azt mondhatjuk, hogy inkább a közepesen nagy és a közepes mezőgazdasági vállalkozások száma gyarapszik majd, mert a jelenlegi – már beindult – középgazdaságok rendszeréhez ez illeszkedik leginkább.
A családi gazdaságok a mezőgazdasági termelés gerincét fogják képezni a jövőben is. Akik ismerik az 1945-1960-as évek parasztjainak lelkületét, azok tudják, hogy a magyar falvakban élő családok szorgalma, akarata hihetetlen erőt jelent. Annak ellenére, hogy sok kudarc érte napjainkban a mezőgazdasági termelésre vállalkozó családokat, a gazdálkodásról nem mondtak le végleg, s reménykednek a jövedelmezőség és saját sorsuk jobbra fordulásában.
A családi gazdaságok jelenős részében fennmarad a mezőgazdaságon kívüli jövedelemszerzés valamilyen formája. Úgy gondoljuk, hogy az iparosodottabb, viszonylag fejlettebb térségekben lesz erre lehetőség, ezért ott jellemző lesz a kis-közepes üzemi méret kiegészítő jövedelemforrással összekötve. A halmozottan hátrányos területeken, ahol kevésbé van lehetőség kiegészítő jövedelem megszerzésére, várhatóan a nagyobb családi vállalkozások, vagy bérmunkára alapozott vállalkozások lesznek a meghatározók, mintegy 300-600 ha-os üzemi méretekkel.
A jelenlegi szövetkezetek és társas vállalkozások várhatóan a gazdaságuk stabilitásának megerősítésére törekszenek, kevésbé foglalkoznak a területek növelésével. Ezek inkább a termelés vertikális megszervezésére, az értékesítés biztonságának megteremtésére helyezik a hangsúlyt. A szövetkezetek átalakulását tekintve figyelembe kell venni, hogy sok szövetkezet holdingszerű szervezetben tevékenykedik majd.
Összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a tulajdonosi szerkezetet, a vállalkozások jogi formáit és a szövetkezet belső érdekviszonyait tekintve rendkívül bonyolult viszonyrendszer alakul ki. A jogi formákat tekintve egyszerre lesz jelen a szövetkezet, a társaság, az egyéni vállalkozó és az őstermelő. A családi gazdaságok és a mezőgazdasági termelést jövedelemkiegészítő munkának tekintő, kis földterülettel rendelkező termelők biztonsági (beszerzési, értékesítési, szaktanácsadási stb.) hálóval lesznek körbebástyázva, mert egyébként sorsuk teljesen bizonytalanná válna. Különleges szerepet játszhatnak a termelők szövetkezései.
A gazdálkodás szervezeti rendjének átalakulása ellenére azt mondhatjuk, hogy a termelési szerkezet gyökeres átalakítása a közeljövőben nem várható. Bizonyos változások valószínűsíthetők (pl. az olajnövények területének, valamint az erdősültségi szintnek a növelése), de az alapstruktúra változtatását akadályozza a magyar mezőgazdaság tőkeszegénysége. Számításaink szerint évi ezermilliárdos tőkebefektetés kellene ahhoz, hogy a mezőgazdaság jelenlegi műszaki állapotát az EU-országokéhoz mérten is versenyképessé tegyük. Ezért az ésszerű birtokpolitika mellett a magyar agrártermelés jövedelem- s ebből fakadóan tőkegondjainak enyhítése és megoldása a legfontosabb feladat.