BEKERÜLÉSI ÉRTÉK
A bekerülési érték összetevői
A bekerülési értéknek része
- a vásárolt vételi opció díja, amennyiben a beszerzés ténylegesen megtörtént, kivéve a forgóeszközök között kimutatott hitelviszonyt megtestesítő értékpapírok, tulajdoni részesedést jelentő befektetések vételi opció díját, amennyiben azt a beszerzési értékben nem veszik figyelembe, illetve azt időbelileg nem határolják el, valamint
- az eszközök beszerzéséhez, előállításához közvetlenül kapcsolódóan igénybe vett devizahitelnek, devizakölcsönnek az eszköz üzembe helyezéséig felmerült – árfolyamnyereséggel nem ellentételezett – árfolyamvesztesége (ez is változó előírás, amelyre visszatérek), így az csak az üzembe helyezés után terheli az eredményt – ez utóbbi a valódiság érdekében engedmény az óvatosság elvéből.
Lebontott épület elszámolása
Az utóbbi időben többször felmerült a kérdés, hogy ha úgy vásárolnak építési telket, hogy azon épület, építmény is van (és azt külön tételben tartalmazza a vételről szóló számla), amelyet azonban rendeltetésének megfelelően nem hasznosítanak, illetve azt használatbavétel nélkül lebontják, akkor az így lebontott épület, építmény bekerülési értékét, illetve a bontás költségeit el lehet-e számolni az eredmény terhére vagy valamilyen más elszámolási mód a helyes.
A törvényi szabályozás abból indult ki, hogy az építési telek többet érne, ha nem lenne rajta – a fentiek szerint külön tételben megvásárolt – épület, építmény. Ezért azok beszerzési, bontási költségeivel az építési telek értékét kell növelni addig az értékig, amennyi az üres telek piaci értéke. Amennyiben azonban a lebontott épület, építmény beszerzési, bontási költségeivel növelt telekérték meghaladja az üres telek (földterület) piaci értékét, a különbözettel a beruházás során megvalósuló épület, építmény bekerülési értékét kell növelni. Itt jegyzem meg, hogy a törvény kötelezően előírja, miszerint terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, ha az immateriális jószág, az aktivált tárgyi eszköz könyv szerinti értéke – esetleg éppen az előbbi többletráfordítások miatt – tartósan és jelentősen magasabb, mint ezeknek az eszközöknek a piaci értéke.
Az újjáépítés költségei
A beruházások megvalósításának gyakran előfeltétele, hogy az építési területen egy meglévő – általában nem a beruházó tulajdonát képező – létesítményt (tárgyi eszközt, közművet) le kell bontani (át kell helyezni) és újra kell építeni, építtetni. Az így újraépített létesítmény (épület, építmény) újraépítésének költségeit elkülönítetten kell kimutatni, az nem része a beruházás bekerülési értékének, amely miatt azt le kellett bontani és újra kellett építeni (át kellett helyezni). Az ilyen módon újraépített épület, építmény bekerülési értékét az eszköz tulajdonosának, használójának a megállapodás szerinti módon és értéken (általában térítés nélkül) át kell adni az újbóli rendeltetésszerű használatbavételkor, az újraépítendő épület, építmény bontási költségeit pedig annak az eszköznek a bekerülési értékében kell figyelembe venni, amely miatt azt le kell bontani.
Bérleti jog jogosultjának vásárlása
A gyakorlatban sokszor előforduló eset, amikor a bérlő megvásárolja azt a bérleményt (ingatlant), amelynek bérbevételét megelőzően a bérleti jog megszerzéséért jelentős összeget fizetett, és a bérleti jogért fizetett összeget teljes egészében költségként még nem számolta el. A bérlemény (az ingatlan) eladási árába "beszámítják" a bérleti jogért fizetett (és még le nem írt) összeget, annak összegével csökkentve a szerződés szerinti árat. Ilyen esetben az ingatlan bekerülési értékeként figyelembe kell venni az ingatlan értékébe – szerződés alapján – beszámított, korábban a bérleti jog megvásárlása címén fizetett, bérleti jogként kimutatott (még le nem írt) összeget. Amennyiben a bérleti jog címén fizetett összeg beszámítására a szerződés nem tartalmaz rendelkezést, abban az esetben a még le nem írt bérleti jog címén fizetett összeget terven felüli értékcsökkenésként kell elszámolni.
Az áfa mint egyéb ráfordítás
Abban az esetben, ha az előzetesen felszámított általános forgalmi adó összegéből a le nem vonható hányadot az általános forgalmi adóról szóló törvény szerint ellenérték arányában történő megosztással kell megállapítani, akkor a le nem vonható általános forgalmi adót nem lehet a bekerülési (beszerzési) értékben figyelembe venni, azt az egyéb ráfordítások között kell elszámolni.
A kamat elszámolása
Új előírás az is, hogy egy adott beruházáshoz (a beruházással megvalósított eszközökhöz) kapcsolódóan a bekerülési érték részét képező fizetendő (fizetett) kamat összegét csökkenti az ugyanazon beruházásra adott előleg után, az előleg elszámolásáig kapott kamatok összege, továbbá az ugyanarra a beruházásra elkülönített pénzeszközök után, azok felhasználásáig kapott kamatok összege, függetlenül attól, hogy a fizetett kamatot követte vagy megelőzte a kapott kamat összege, azzal, hogy természetesen a figyelembe vett kapott kamat összege nem haladhatja meg a fizetett, fizetendő kamat összegét.
Költségmeghatározások
A törvényi előírás kiegészült az elvégzett, a nyújtott, a teljesített szolgáltatások bekerülési (előállítási) értékének részét képező költségek meghatározásával.
További előállítási költségek
A törvény szerint az előállítási költségek között kell elszámolni az idegen vállalkozó által megvalósított beruházáshoz a beruházó által biztosított, vásárolt anyagok bekerülési értékét, továbbá a saját előállítású termékek, nyújtott szolgáltatások közvetlen önköltségét. Az előírás indoka, hogy – elsősorban – az építési beruházások jelentős részénél a kivitelező csak az elvégzett munka díját számlázza, mert az anyagot, a különböző szolgáltatásokat a megrendelő biztosítja, ugyanakkor a beruházás bekerülési értékében ez utóbbi értékeket is figyelembe kell venni. Emiatt szabályozni kellett azt is, hogy a megrendelő által biztosított anyagot, szolgáltatást mikor kell számításba venni. Természetesen akkor, amikor azokat beépítették, amikor a szolgáltatást nyújtották.
A gyakorlatban a statisztikai számbavétel szempontjából is fontos, hogy a megrendelő által biztosított anyagot, saját előállítású terméket, nyújtott szolgáltatást valójában a saját vállalkozásban végzett beruházásokra vonatkozó szabályok szerint számolják el, ugyanis nem lehet beruházásként közvetlenül elszámolni a beruházáshoz szükséges anyagok vásárlását.
Alapelvekből levezetett szabályok beépítése
A bekerülési érték meghatározásához az új szabályozás olyan rendelkezéseket épített be a törvénybe, amelyeket eddig is alkalmazni kellett (bár tételesen nem voltak előírva), mert azok a törvény alapelveiből, általános előírásaiból következtek. Ezek közül is néhányat ismertetek.
A bekerülési érték egyéb költségei
A bekerülési érték része a beruházás előkészítéséhez, tervezéséhez, lebonyolításához kapcsolódó saját tevékenység költsége és a számlázott költségek is, továbbá az új technológia elsajátításának (a betanításnak) a költségei.
Eszközértéket növelő bekerülési érték
Az eszköz értékét növelő bekerülési értékként kell figyelembe venni az eszköz használati értékét növelő munkafolyamatok, illetve megmunkálás ellenértékét jelentő bérmunkadíjat. Ezzel a szabályozás elsősorban a bérmunkába adott, vásárolt készletek bérmunkadíjának eszközértéket növelő tételként való figyelembevételét írta elő. Lényeges, hogy a már részben megmunkált eszközökre ez az előírás nem érvényes, mivel azok már nem mutathatók ki vásárolt készletként.
Csökkentő tételek
A próbaüzemeltetés során előállított, raktárra vett, értékesített termékek, teljesített szolgáltatások előállítási költsége, ennek hiányában azok állománybavételkori piaci értéke, illetve a még várhatóan felmerülő költségekkel csökkentett eladási ára, várható eladási ára csökkenti az eszközök bekerülési értékét.
Nem pénzben kiegyenlített követelés
A gyakorlatban felmerült kérdések sokasága indokolta a következő szabályok felvételét a törvénybe.
Eszközátadás
Előfordul, hogy a követelés összegét nem pénzben egyenlítik ki, hanem eszközök átadásával. Ilyen esetben az átvett eszközök bekerülési értékét a szerződésben, a megállapodásban, a csereszerződésben, a vagyonfelosztási javaslatban szereplő – általában számlázott vagy egyéb módon bizonylatolt – összegben (nem pedig a követelés összegében) kell meghatározni.
Csereszerződés
A csereszerződés útján beszerzett eszköz beszerzési értékét magának a csereszerződésnek kell tartalmaznia, azzal, hogy az csak eltérő megállapodás hiányában egyezik meg a cserébe adott eszköz eladási árával.
Lízing
A pénzügyi lízing keretében lízingelt, a részletfizetéssel, a halasztott fizetéssel értékesített terméket a lízingbeadónak, az eladónak az átadáskor a könyvekből ki kell vezetnie, értékesítésként el kell számolnia. Gyakran előfordul, hogy a szerződésben rögzített feltételek nem teljesülnek (például a tulajdonjog nem száll át a lízingbevevőre, a vevőre, mert az a részleteket nem fizette meg, avagy a futamidő közben felmondják a lízingszerződést stb.), illetve a lízingbevevő a futamidő végén nem él az opciós jogával, és a korábban értékesített eszközt az eladó visszaveszi. Ebben az esetben a visszavett eszköz bekerülési értéke a lízingbeadónál, az eladónál a vevő által használt eszköz visszavételkori piaci értékével, legfeljebb azonban az eredeti árral azonos érték lesz, amelyet az eladó, a lízingbeadó által kiállított helyesbítő számlával kell dokumentálni.
Importbeszerzési érték megállapítása
Változik az importbeszerzés értéke megállapításának módszere is. Amennyiben az importbeszerzés ellenértékének kiegyenlítése számla alapján devizában, valutában történik, akkor a számla szerinti – levonható általános forgalmi adót nem tartalmazó – devizának, valutának az importbeszerzéskor, az importszolgáltatás igénybevételekor (teljesítésekor) érvényes árfolyamon (általában középárfolyamon) átszámított forintértéke az importtermék, illetve az importszolgáltatás értéke. Felhívom a figyelmet, hogy ezzel megszűnik a meglévő deviza, valuta könyv szerinti árfolyama alapján történő beszerzésiár-meghatározás.
Az elszámolás időpontja
A bekerülési értékbe tartozó tételeket a felmerüléskor, azaz a gazdasági esemény megtörténtekor kell számításba venni. Amennyiben a megfelelő bizonylat nem érkezett meg, akkor ezeknek a tételeknek az értékét a rendelkezésre álló dokumentumok alapján kell meghatározni. Az így meghatározott érték és a tényleges érték különbözetét rendezni kell, ha – a törvény szerint – a különbözet összege az adott eszköz értékét jelentősen módosítja. Annak eldöntése, hogy egy vállalkozásnál mit kell jelentősen módosító értéknek tekinteni, azt az adott eszköz jellemzői és az adott vállalkozás körülményei figyelembevételével kell megállapítani és a számviteli politikában rögzíteni.
AZ ESZKÖZÖK ÉRTÉKCSÖKKENÉSI SZABÁLYAINAK VÁLTOZÁSA
A költségek felosztása
A jelenleg hatályos előírások szerint az immateriális javak, a tárgyi eszközök beszerzési vagy előállítási költségét azokra az évekre kell felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják. A megváltozott előírás szerint az immateriális javaknak, a tárgyi eszközöknek a hasznos élettartam végén várható maradványértékkel csökkentett bekerülési (beszerzési, illetve előállítási) értékét kell azokra az évekre felosztani, amelyekben ezeket az eszközöket előreláthatóan használni fogják.
A változás abban áll, hogy a törvény két új fogalmat vezet be – amelyeket a nemzetközi gyakorlat is használ. Ezek a fogalmak pedig a hasznos élettartam és a maradványérték. Tette ezt azért, hogy a beszámolóban szereplő adatok a megbízható és valós összképet biztosítsák abban az esetben is, ha az adott eszköz hasznos élettartama nem azonos az adott eszköz műszakilag indokolt élettartamával.
Hasznos élettartam
A hasznos élettartam az az időszak, amely alatt az amortizálható eszközt a vállalkozó a várható elhasználódás (a műszakok száma, a tevékenységre jellemző körülmények, az eszköz fizikai jellemzői alapján), erkölcsi avulás, az eszköz használatával kapcsolatos jogi és egyéb korlátozó tényezők figyelembevételével várhatóan használni fogja. A hasznos élettartamot tehát – a törvény hatálybalépése után rendeltetésszerűen használatba vett immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél – az határozza meg, hogy a vállalkozó az adott eszközt meddig fogja – várhatóan – használni.
A hasznos élettartam lehet a megtermelhető darabszám, elvégezhető teljesítmény vagy egyéb egységszám figyelembevételével meghatározott időszak is, amely időszak alatt a vállalkozó az előbbieket várhatóan elő tudja állítani az amortizálható eszköz felhasználásával.
Műszaki élettartam, maradványérték
Amennyiben az előbbiek szerint meghatározott hasznos élettartam nem azonos az adott eszköz műszaki élettartamával, az eszköznek a hasznos élettartam végén maradványértéke van. A maradványérték nem más, mint a hasznos élettartam végén az adott eszköz várhatóan realizálható értéke (esetleg a haszonanyag- vagy a hulladékérték), amelyet a rendeltetésszerű használatbavétel, az üzembe helyezés időpontjában rendelkezésre álló információk alapján kell meghatározni, azzal, hogy a terv szerinti értékcsökkenést a rendeltetésszerű használatbavételtől mindaddig el kell számolni, amíg az amortizálódó eszközöket rendeltetésüknek megfelelően használják.
Vagyoni értékű jogok használati joga
Változott a vagyoni értékű jogok – értve alatta a telefonvonal használati jogának megszerzéséért fizetett összeget is – leírására vonatkozó előírás. A törvény hatálybalépése után megszerzett vagyoni értékű jogok hasznos élettartamát az általános előírások szerint kell meghatározni, tehát megszűnik a jelenlegi sajátos elszámolás a 6 év, illetve az annál rövidebb élettartamúaknál.
Terv szerinti értékcsökkenés elszámolása
Az értéküket megtartó (esetleg növelő) eszközöknél nem számolható el terv szerinti értékcsökkenés (például a földterület, telek esetében), illetve nem szabad terv szerinti értékcsökkenést elszámolni (képzőművészeti alkotás, régészeti lelet, kép- és hangarchívum tekintetében). Természetesen, terven felüli értékcsökkenést kell elszámolni, ha ezeknek az eszközöknek a piaci értéke – a körülmények változása miatt – tartósan és jelentősen alacsonyabb, mint könyv szerinti értékük.
Egyösszegű elszámolás
Bővül a használatbavételkor a vállalkozó által egy összegben értékcsökkenési leírásként elszámolható eszközök köre, ugyanis a használatbavételkori elszámolás a jövőben kiterjed a tárgyi eszközök mellett a szellemi termékekre, valamint a vagyoni értékű jogokra is; értékhatára pedig 30 ezer forintról 50 ezer forint egyedi bekerülési (beszerzési, előállítási) értékre emelkedett, ami annyit jelent, hogy az 50 ezer forint egyedi bekerülési érték alatti tárgyi eszközök, szellemi termékek, vagyoni értékű jogok bekerülési értéke a használatbavételkor egy összegben értékcsökkenési leírásként számolható el.
Terven felüli értékcsökkenés kötelező elszámolása
A törvény szerint a használatban lévő immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél – ide nem értve a beruházást – az eddigieken túlmenően akkor is kell terven felüli értékcsökkenést elszámolni, ha ezeknek az eszközöknek a könyv szerinti értéke tartósan és jelentősen magasabb, mint ezen eszközök piaci értéke. A terven felüli értékcsökkenést – ebben az esetben – a könyv szerinti érték és a piaci érték különbözete összegében kell meghatározni.
A terven felüli értékcsökkenés megszüntetése, csökkentése
Az immateriális javak, a tárgyi eszközök piaci értéke azonban – a későbbiek során – olyan irányban is változhat, hogy meghaladja a könyv szerinti értéket. Az eddigi szabályozás ezzel nem foglalkozott, mert szigorúan az óvatosság elvét vette figyelembe. A megbízható és valós összkép viszont azt igényli, hogy amennyiben az alacsonyabb értéken való értékelés okai már nem állnak fenn vagy csak részben állnak fenn, akkor a korábbi terven felüli értékcsökkenési leírást megszüntetve, illetve csökkentve kell az eszközök könyv szerinti értékét azok piaci értékére, immateriális javaknál, tárgyi eszközöknél legfeljebb a terv szerinti értékcsökkenés figyelembevételével meghatározott nettó értékére – a leírás összegének visszaírásával – felemelni. A visszaírás összege eszközönként nem haladhatja meg az adott eszközzel kapcsolatosan elszámolt terven felüli értékcsökkenés összegét. Fontos, hogy a visszaírás az éves beszámolót készítőknél kötelező.
A terven felüli értékcsökkenés egyéb ráfordítás
Az eddigiektől eltérően, a terven felüli értékcsökkenést mindig az egyéb ráfordítások között kell elszámolni, a terven felüli értékcsökkenési leírás visszaírt összegét pedig az egyéb bevételek között kell kimutatni.
Az értékcsökkenés módosítása
Továbbra is van lehetőség az aktiváláskor meghatározott értékcsökkenés módosítására, ha az annak megállapítása során figyelembe vett körülményekben (például az adott eszköz használatának időtartamában, az adott eszköz értékében, és ezekhez kapcsolódóan, ezek függvényében a várható maradványértékben) lényeges változás következett be.
AZ ESZKÖZÖK ÉRTÉKVESZTÉSE
2001. január 1-jétől lényegesen megváltozik a követelések értékelése.
Pénzügyileg rendezetlen követelések
A vevő, az adós minősítése alapján – a jelenleg hatályos előírások szerint – a követelések miatt várható veszteségre céltartalékot képez, amelyet a mérlegben a forrás oldalon kell kimutatni. Az új szabályozás szerint viszont a mérlegfordulónapon fennálló és a mérlegkészítés időpontjáig pénzügyileg nem rendezett követelésnél – a vevő, az adós minősítése, a mérlegkészítéskor rendelkezésre álló információk alapján – értékvesztést kell elszámolni a követelés könyv szerinti értéke és várhatóan megtérülő összege közötti különbözet összegében, ha ez a különbözet tartósnak mutatkozik és jelentős összegű. Az elszámolt értékvesztés a mérlegben kimutatott követelés összegét csökkenti.
Kis összegű követelések
Továbbra is van arra lehetőség, hogy a vevőnként, az adósonként kis összegű követeléseknél – a vevők, az adósok együttes minősítése alapján – az értékvesztést a követelések nyilvántartásba vételi értékének százalékában határozzák meg.
Könyv szerinti érték
A követelés könyv szerinti értéke – az értékvesztés elszámolása után – az értékvesztéssel csökkentett bekerülési érték. Amennyiben azonban a vevőnél – az adós minősítése alapján – a követelés várhatóan megtérülő összege jelentősen meghaladja az előbbieknek megfelelő könyv szerinti értéket, az éves beszámolót készítő vállalkozó köteles a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni, a visszaírás összegével a könyv szerinti értéket növelni, legfeljebb a nyilvántartásba vételi értékig.
A készletek értékvesztése
A készleteknél az értékvesztés elszámolási szabályaiban nem lesz érdemi változás. Az éves beszámolót készítőknél itt is alkalmazni kell azonban azt az általános előírást, hogy amennyiben a készlet piaci értéke jelentősen és tartósan meghaladja könyv szerinti értékét, a különbözettel a korábban elszámolt értékvesztést visszaírással csökkenteni kell.
Befektetések, értékpapírok
A tulajdoni részesedést jelentő befektetéseknél, a hitelviszonyt megtestesítő, egy évnél hosszabb lejáratú értékpapíroknál – lényegében a hatályos előírásoknak megfelelően – értékvesztést kell elszámolni, ha azok könyv szerinti értéke tartósan és jelentős összegben meghaladja piaci értékét, függetlenül attól, hogy azokat a vállalkozó a befektetett eszközök vagy a forgóeszközök között mutatja ki.
Összegzés az értékvesztéshez
Kulcsszavak az értékvesztés elszámolásához: a könyv szerinti érték tartósan és jelentős összegben meghaladja a piaci értéket; az értékvesztés visszaírásánál: a piaci érték jelentősen és tartósan magasabb, mint a könyv szerinti érték.
A kulcsszavak számszerűsítése a vállalkozó feladata, a minősítés, a számszerűsítés szempontjait a számviteli politikában, az eszközök és a források értékelési szabályzatában kell rögzíteni.
DEVIZAESZKÖZÖK, A DEVIZÁBAN FENNÁLLÓ KÖTELEZETTSÉGEK
Az újrakodifikált törvény változtat a külföldi pénzértékre szóló eszközök (a valutakészlet, a devizaszámlán lévő deviza, a külföldi pénzértékre szóló követelés) és a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségek értékelési szabályain.
Átszámítás forintra
A megváltozott előírás szerint a forintra átszámításnál alkalmazandó árfolyam lehet a külföldi pénzértékre szóló eszközök és kötelezettségek bekerülése napjára, illetve a szerződés szerinti teljesítés napjára vonatkozó,
- a vállalkozó által választott hitelintézet által meghirdetett devizavételi és devizaeladási árfolyam átlaga, vagy
- a hitelintézet, illetve a Magyar Nemzeti Bank által nem jegyzett konvertibilis valutánál a világ valutáinak árfolyamáról közzétett tájékoztató adatai alapján a hitelintézet által jegyzett devizára átszámított érték átlagárfolyama, illetve az MNB által közzétett, hivatalos devizaárfolyama,
- a Magyar Nemzeti Bank által közzétett, hivatalos devizaárfolyam,
- (ha a megbízható és valós összkép követelménye indokolja) csak devizavételi árfolyam, illetve csak devizaeladási árfolyam.
Az eltérő árfolyam használatának hatása
Az eddigiektől eltérő árfolyam használatának az eredményre gyakorolt hatása a forintra történő átváltáskor, illetve a forintért történő devizavásárláskor kiegyenlítődik, addig pedig elhanyagolható.
Mérleg-fordulónapi értékelés
A törvény a megbízható és valós összkép elérése érdekében megváltoztatta a külföldi pénzértékre szóló eszközök, illetve kötelezettségek eddigi mérleg-fordulónapi értékelését. A változtatás lényege, hogy az üzleti év mérleg-fordulónapján a külföldi pénzértékre szóló eszközöket is és a kötelezettségeket is a külföldi pénzérték ugyanazon árfolyamán kell forintra átszámítani. Ezzel elérhető, hogy ugyanazon devizakövetelés és devizakötelezettség a mérlegben azonos forintértéken szerepeljen.
A devizaárfolyam emelkedésének hatása
Az újrakodifikált törvény szerinti mérleg-fordulónapi értékelés mellett, ha a devizaárfolyamok emelkednek, a külföldi pénzértékre szóló eszközöknél árfolyamnyereségként jelenik meg az árfolyamváltozás hatása, míg a külföldi pénzértékre szóló kötelezettségeknél árfolyamveszteségként.
Az árfolyamnyereség és -veszteség összegének eltérése
Az üzleti év mérlegfordulónapján végrehajtott értékeléskor megállapított és árfolyamnyereségként elszámolt összeg nem egyezik meg az árfolyamveszteségként elszámolt összeggel. Ilyen esetben – az óvatosság elve követelményének megfelelően -, amennyiben az árfolyamveszteség meghaladja az árfolyamnyereségként elszámolt összeget, nincs teendő, amennyiben az árfolyamnyereség a több, a különbözetet az árfolyamnyereség csökkentésével időbelileg el kell határolni, és a következő üzleti év(ek) árfolyamveszteségének fedezetére kell azt felhasználni.
Ellenérték-megállapítás devizaalapon
Az utóbbi időben – számos esetben – a devizabelföldi ügyfelek szerződéses kapcsolataikban devizaalapon, forintban állapították meg az ellenértéket, illetve annak törlesztőrészleteit. A devizaalapú követelések, illetve kötelezettségek későbbi törlesztésekor, kiegyenlítésekor mutatkozó különbözet kezelésére, illetve mérleg-fordulónapi értékelésére az új előírás a következőket tartalmazza: amennyiben a jogszabály lehetővé teszi az ilyen típusú ügyleteket, akkor a devizaalapú követelések, illetve a devizaalapú kötelezettségek forintértékét mind a szerződés szerinti teljesítéskor, mind a mérleg-fordulónapi értékeléskor a devizakövetelésekre, illetve a devizakötelezettségekre vonatkozó előírások szerint kell értékelni.
Választási lehetőség
A törvény szerint azonban nem kötelező a mérleg-fordulónapi értékelést elvégezni, amennyiben az értékelésnek a külföldi pénzértékre szóló eszközökre, kötelezettségekre, illetve az eredményre gyakorolt hatása nem jelentős.
Árfolyam-különbözet elszámolása
Változik az árfolyam-különbözetek elszámolására vonatkozó előírás is. A jelenleg hatályos rendelkezések szerint a külföldi pénzértékre szóló követelésekkel, kötelezettségekkel kapcsolatos árfolyamveszteséget-árfolyamnyereséget az egyéb ráfordítások, illetve az egyéb bevételek között kell elszámolni, a deviza- és valutakészletekkel kapcsolatos árfolyamnyereséget, illetve árfolyamveszteséget pedig a kamatjellegű bevételek, illetve a kamatjellegű kifizetések között. A módosuló előírás szerint minden árfolyamnyereséget, illetve árfolyamveszteséget a pénzügyi műveletek egyéb bevételei, illetve a pénzügyi műveletek egyéb ráfordításai között kell elszámolni.