A nyugat-európai integráció megalakulásának idején az agrárszektor még igen lényeges szerepet játszott a tagországok gazdaságában: 1960-ban a Közös Piacot alapító hat országban összesen mintegy 15 millió főfoglalkozású gazdálkodót tartottak nyilván, ami akkor a foglalkoztatottak 21 százaléka volt. A mezőgazdasági és élelmiszer-ipari termékeket egyébként éppen a szektornak a nemzetgazdaságban (főként a foglalkoztatásban és az exportban) képviselt, a kezdetekkor még igen tekintélyes súlya miatt nem hagyhatták ki a vámunióból: ha a vámokat – az EFTA (Európai Szabadkereskedelmi Egyezmény) mintájára – csak az iparcikkekre törölték volna el, akkor ez egyes tagországok (pl. az NSZK) számára előnyös, más tagországok (pl. Hollandia, Franciaország vagy Olaszország) számára hátrányos lett volna.
A technikai fejlődésnek és a birtokkoncentrációnak köszönhetően, a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma 1960 és 1970 között évente félmillióval csökkent. A 10 milliós küszöb átlépése után azonban az egész Unióra vonatkozó statisztikát már igen erősen (és lökésszerűen) befolyásolják az integráció sorozatos kibővülései – 1973-ban Dániával, Írországgal és az Egyesült Királysággal, 1981-ben Görögországgal, 1986-ban Spanyolországgal és Portugáliával, 1995-ben Ausztriával, Svéd- és Finnországgal. 1980-ban a mai tizenötökben 12,7 millióan, az alapító hatokban 7,3 millióan éltek a mezőgazdaságból. 1990-ben a fenti sorrendben 9,6, illetve 4,8 millióan; 1998-ban pedig 7,2, illetve 3,6 millióan. (A cikk az EU legfrissebb statisztikai adataival dolgozik, amelyek 1998-ból, de egyes esetekben 1997-ből származnak.)
|
A mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az összes foglalkoztatottakon belül az EU országaiban (százalék) |
||||
|---|---|---|---|---|
| Ország |
1970 |
1980 |
1990 |
1998 |
|
Belgium |
5,0 |
3,2 |
2,7 |
2,2 |
|
Dánia |
11,5 |
8,1 |
5,7 |
3,7 |
|
Németország |
8,6 |
5,3 |
3,7 |
2,8 |
|
Görögország |
40,8 |
30,3 |
23,9 |
17,7 |
|
Spanyolország |
29,5 |
19,3 |
11,8 |
7,9 |
|
Franciaország |
13,5 |
8,5 |
5,6 |
4,4 |
|
Írország |
27,1 |
18,3 |
15,0 |
– |
|
Olaszország |
20,2 |
14,3 |
8,8 |
6,1 |
|
Luxemburg |
9,7 |
5,5 |
3,3 |
2,9 |
|
Hollandia |
– |
4,9 |
4,6 |
3,5 |
|
Ausztria |
18,7 |
10,6 |
7,9 |
6,5 |
|
Portugália |
– |
28,6 |
18,0 |
13,7 |
|
Finnország |
24,4 |
13,5 |
8,3 |
7,1 |
|
Svédország |
8,1 |
5,1 |
3,4 |
3,1 |
|
Egyesült Királyság |
– |
2,4 |
2,2 |
1,7 |
|
EU-6 |
12,54* |
– |
– |
– |
|
EU-9 |
7,11 |
– |
– |
|
|
EU-12 |
– |
– |
6,40 |
– |
|
EU-15 |
– |
– |
– |
4,79* |
|
ezer fő: |
||||
| EU-6 | 9,372* | – | – | – |
| EU-9 | – | 7,515 | – | – |
| EU-12 | – | – | 8,932 | – |
| EU-15 | – | – | – | 7,256* |
|
Forrás: Eurostat + saját számítás |
||||
Felszámolt kisgazdaságok
Hasonló folyamat játszódott le a gazdaságok számát illetően, miközben az átlagos birtoknagyság folyamatosan nőtt. A Közös Piac létrehozásakor az alapító országok mezőgazdasági szerkezete sokkal kedvezőtlenebb képet mutatott, mint az Egyesült Államoké vagy akár az Egyesült Királyságé. Miközben a hatok átlagos birtokmérete 1960-ban éppen csak meghaladta a 10 hektárt, a brit gazdák 32, az amerikaiak pedig több mint 100 hektáron gazdálkodtak. Később, a termeléssel lineárisan növekvő támogatások politikája – minthogy elsősorban a nagyobb gazdaságok versenyképességét növelte – gyorsuló koncentrációhoz vezetett.
1967 és 1997 között az alapító hatokban együttesen 2,7 millióval (-42 százalék) csökkent a mezőgazdasági üzemek száma. Számszerűen a legnagyobb "vérveszteséget" Franciaország szenvedte el (1 millió farm szűnt meg), de jelentős a német (700 ezer) és az olasz (660 ezer) adat is. Érdekes megfigyelni, hogy szinte minden, a nyugat-európai integrációhoz csatlakozó országban hasonló folyamatok játszódtak le. Dániában például 1975 és 1997 között a gazdaságok száma megfeleződött!
|
A mezőgazdasági üzemek számának változása az EU-ban és néhány utólagosan csatlakozó tagországban (százalék) |
||||
|---|---|---|---|---|
| Ország |
1967-1997 |
1975-1997 |
1987-1997 |
1995-1997 |
|
EU-6 |
–42 |
–29 |
–21 |
–7 |
|
EU-9 |
– |
–29 |
–21 |
–6 |
|
EU-12 |
– |
– |
–24 |
–5 |
|
EU-15 |
– |
– |
– |
–5 |
|
Dánia |
– |
–52 |
–27 |
–8 |
|
Írország |
– |
–35 |
–32 |
–4 |
|
Spanyolország |
– |
– |
–33 |
–5 |
|
Portugália |
– |
– |
–34 |
–8 |
|
Ausztria |
– |
– |
– |
–5 |
|
Finnország |
– |
– |
– |
–9 |
|
Forrás: Eurostat |
||||
Kedvezőtlen birtokméretek
A számszerű csökkenés döntően a 20 hektárnál kisebb gazdaságokat, azon belül is legsúlyosabban az 5 hektárnál kisebb törpebirtokokat érintette. Ez utóbbi kategóriában 1967 és 1997 között a belga farmok több mint 80, a francia, a luxemburgi és a holland farmok több mint 60 százaléka szűnt meg. 1975 és 1997 között a csökkenés mértéke Írországban megközelítette a 70, Dániában pedig a 90 százalékot. Az ibériai országok az 1987-1997 közötti periódusban törpebirtokaik 40-40 százalékát, Finnország pedig tagságának első három éve alatt (1995-1997) azok 25 százalékát veszítette el.
A kis- és törpegazdaságok számában bekövetkezett csökkenéssel párhuzamosan nőtt a közepesnél nagyobb, főként az 50 hektárt meghaladó méretű birtokok száma és gazdasági súlya. 1997-ben az EU mezőgazdasági egységeinek 10 százaléka termelte ki a bruttó fedezet kétharmadát, 50 százaléka pedig a 95 százalékát. Bár a farmok másik 50 százalékának gazdasági jelentősége ma már marginálisnak mondható, a természeti táj gondozásában és a vidéki népesség megtartásában ezek a kisbirtokok kiemelkedő szerepet játszanak.
1997-ben az alapító hatok átlagos birtokmérete 17,2 hektár volt, de ezen belül az 50 hektárnál nagyobb gazdaságok már több mint 60 százalékkal részesedtek a megművelt területekből. Az angolszász világ strukturális előnye mindazonáltal megmaradt: míg a kontinentális EU-tagok közül csupán Franciaország, Dánia és Luxemburg esetében találunk 40 hektárnál nagyobb átlagos birtokméretet, addig ez a mutató az Egyesült Királyságban 69,3 hektár, az USA-ban pedig 177 hektár.
Az Unióról alkotott globális képet 1973 után javította a nagystruktúrás brit, valamint a közepesnél nagyobb struktúrás dán és ír gazdaság csatlakozása, majd a nyolcvanas években kissé lerontotta a törpebirtokokban bővelkedő – valójában rendkívül polarizált struktúrájú, azaz egyes régiókban kis-, más régiókban nagybirtokos dominanciájú – mediterrán országokkal kötött frigy.
A földterület nagyobb részét – 1995-ben 59,4 százalékát – maga a tulajdonos műveli. A bérlet aránya – 1995-ben 38,7 százalék – az utóbbi egy-két évtizedben nem sokat változott: egyes országokban lassú csökkenés, máshol lassú növekedés észlelhető. A részes bérlet aránya – a déli tagországok kivételével – jelentéktelen (1995-ben 1,86 százalék). A tagországok egy részében (pl. Franciaország, Olaszország, Belgium, Hollandia és Spanyolország) hosszú minimális bérleti időt előíró törvények védik a gazdálkodók érdekeit. Más országok (mint pl. Németország, Svédország, Luxemburg vagy az Egyesült Királyság) liberálisabb földbérleti rendszert működtetnek.
|
Néhány EU-tagország mezőgazdasági területeinek saját kezelésben, illetve különböző bérleti formákban való művelés szerinti megoszlása (százalékban) |
|||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
Ország |
1975 |
1985 | 1995 | ||||||
|
Művelési mód |
saját |
bérlet |
egyéb* |
saját |
bérlet |
egyéb* |
saját |
bérlet |
egyéb* |
|
Belgium |
27,1 |
72,9 |
– |
30,6 |
68,6 |
0,8 |
32,3 |
66,7 |
1,0 |
|
Dánia |
85,9 |
14,1 |
– |
82,0 |
18,0 |
– |
77,4 |
22,6 |
– |
|
Németország |
70,5 |
29,0 |
0,4 |
65,7 |
34,0 |
0,3 |
38,1 |
60,9 |
1,0 |
|
Görögország |
.. |
.. |
.. |
73,6 |
25,4 |
1,1 |
73,7 |
25,1 |
1,2 |
|
Franciaország |
51,8 |
46,7 |
1,5 |
47,4 |
51,8 |
0,7 |
36,8 |
62,9 |
0,3 |
|
Írország |
96,4 |
3,6 |
– |
96,2 |
3,8 |
– |
87,6 |
12,4 |
– |
|
Olaszország |
77,6 |
17,3 |
5,1 |
78,5 |
19,8 |
1,7 |
78,1 |
21,5 |
0,4 |
|
Hollandia |
55,7 |
43,7 |
0,6 |
63,3 |
35,9 |
0,8 |
69,7 |
28,2 |
2,1 |
|
Egyesült Királyság |
56,4 |
43,6 |
– |
61,9 |
38,1 |
– |
63,7 |
35,0 |
1,3 |
|
Forrás: Eurostat + saját számítások.* részes és feles bérlet |
|||||||||
Duális szerkezet
A földhasználatot illetően elmondható, hogy 1997-ben az Európai Unió mezőgazdaságilag hasznosított területének 57 százaléka volt szántó, 8 százaléka ültetvény (szőlő, gyümölcs, olíva), 35 százalékát pedig rét és legelő borította. Miközben a szántóterületek nagysága az utóbbi évtizedekben nem sokat változott – 1975-1997 között az EU-kilencekben például mindössze 2 százalékkal nőtt –, addig ugyanez nem áll a vetésszerkezetre: az ipari növényekkel és a hüvelyesekkel bevetett területek aránya jelentősen megnőtt, míg a hagyományos kultúráké (gabona, kapásnövények) visszaesett. A strukturális változásokban döntő szerepet játszott a közös agrárpolitika, amely időről időre módosuló szabályozórendszerével, különböző támogatásaival és prémiumaival nagyban befolyásolta az egyes terménycsaládok jövedelmezőségét, s ezáltal a farmerek gazdasági döntéseit.
Az új keletű közösségi programok legfőbb célja már nem a megfelelő versenyképességű nagyüzemek létrehozása, mert azok az elkerülhetetlen koncentráció révén amúgy is kialakultak. Az európai mezőgazdaság mindinkább duális szerkezet felé mozdul el: egyrészről vannak az árutermelő nagygazdaságok, amelyek a földterület mind nagyobb hányadán a termelés és az export zömét állítják elő; másrészről léteznek az általában hátrányos helyzetű vidékeken (pl. hegyvidéken) tevékenykedő kisgazdaságok, amelyek zömmel a helyi piacra termelnek, és fontos szerepet játszanak a vidéki táj megőrzésében, a földek művelésben tartásában.
A parasztság eme kettős szerepét (termelés, tájgondozás) az 1992-es CAP-reform (Közösségi Agrárpolitika) is elismerte. Azóta már nem csupán a különböző strukturális programokban (pl. fiatal gazdák pályakezdése, erdőtelepítések, vidéki munkahelyek létesítése, hegyvidéki és mediterrán hátrányos helyzetű vidékek stb. támogatásában) merül ki a vidékpolitika, hanem a kicsi és extenzív gazdálkodást folytató farmok pozitív megkülönböztetése révén beépült a FEOGA-ból (Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap) finanszírozott jövedelemtámogatási politikába is.
|
A birtokstruktúra változása az Európai Unióban |
||||
|---|---|---|---|---|
| Év | Birtokméret (ha) | Birtokok száma (ezer) | Részesedés a mezőgazdasági területből (%) | Átlagos birtokméret (ha) |
| 1960 | ||||
| 0-5 | 3149 | 12,2 | 2,6 | |
| 5-10 | 1360 | 14,9 | 7,2 | |
| EU-6 | 10-20 | 1081 | 23,1 | 14,1 |
| 20-50 | 612 | 27,6 | 29,7 | |
| >50 | 152 | 22,1 | 95,7 | |
| Összesen: | 6354 | 100,0 | 10,4 | |
| 1970 | ||||
| 0-5 | 2363 | 9,2 | 2,5 | |
| 5-10 | 954 | 10,8 | 7,2 | |
| EU-6 | 10-20 | 897 | 20,3 | 14,3 |
| 20-50 | 657 | 31,1 | 29,9 | |
| >50 | 183 | 28,6 | 98,7 | |
| Összesen: | 5054 | 100,0 | 12,5 | |
|
1980* |
||||
| 0-5 | 1938 | 5,5 | 2,4 | |
| 5-10 | 768 | 6,4 | 7,1 | |
| EU-9 | 10-20 | 789 | 13,3 | 14,4 |
| 20-50 | 836 | 30,3 | 31,0 | |
| >50 | 341 | 44,6 | 111,8 | |
| Összesen: |
4672 |
100,0 | 18,3 | |
|
1987 |
||||
| 0-5 | 3411 | 7,1 | 2,4 | |
| 5-10 | 1163 | 7,1 | 7,0 | |
| EU-12 | 10-20 | 936 | 11,5 | 14,1 |
| 20-50 | 946 | 25,7 | 31,1 | |
| >50 | 473 | 48,6 | 117,7 | |
| Összesen: | 6929 | 100,0 | 16,5 | |
| 1997 | ||||
| 0-5 | 3867 | 5,4 | 1,8 | |
| 5-10 | 929 | 5,1 | 7,1 | |
| EU-15 | 10-20 | 758 | 8,3 | 14,1 |
| 20-50 | 802 | 19,8 | 31,8 | |
| >50 | 598 | 61,4 | 132,1 | |
| Összesen: | 6989 | 100,0 | 18,4 | |
|
Forrás: Eurostat + saját számítás |
||||