A közép- és kelet-európai államok egy részében a vezetés a hetvenes, nyolcvanas években felismerte, hogy kimerültek a tervutasításos rendszer tartalékai. Az új gondolkodásmód központi eleme az volt, hogy nagyobb teret kell engedni a magángazdaságnak. Az egyéni érdek követése segíthet a gazdaság átalakításában, ami fokozatosan a piacgazdaság kialakulásához vezet. Másutt a piaci viszonyok csírái sem alakultak ki. Az egyes országok mai eltérő teljesítményének nem kis részben ez az alapja.
Számottevő különbség alakult ki az elmúlt tíz évben régiónkban a sikeresség, a jövőbeni fejlődés lehetősége terén, markáns törésvonalak jöttek létre az egyes országok és országcsoportok között. A gazdasági törésvonalak kialakulásában a legfontosabb tényező a gazdasági transzformáció milyensége, ám erre jelentős mértékben hatnak az országok belpolitikai fejleményei, a biztonságpolitikai folyamatok, valamint az integrációs kilátások is. A kedvezőtlen folyamatok felerősítik a gazdasági átalakulás kudarcait, a kedvezőek pedig általában hozzájárulnak a stabilizálódáshoz. A régió több alrégióra bomlott. Az első csoportba a reformot korán végrehajtó országok – Magyarország, Lengyelország, Szlovénia, Csehország és Észtország – tartoznak, jelenleg ezek a legsikeresebbek a gazdasági átalakításban. Közöttük vannak ugyan fokozatbeli különbségek, de fő jellegzetességeik hasonlóak. Erősíti a csoport összetartását, hogy ezeket az országokat tekintik a legesélyesebbeknek az EU-csatlakozás első körére. A második csoportba azok az országok – Szlovákia, Horvátország, Litvánia és Lettország – sorolhatóak, amelyek a gazdasági átalakításban eddig kevésbé voltak sikeresek, de megvan az esélyük a felzárkózásra, azonban a kedvezőtlen folyamatokat sem lehet kizárni. A harmadik csoportot Románia, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia, Ukrajna és a FÁK-országok többsége alkotja. Bár közöttük is vannak különbségek, közös jellegzetességük a gazdasági kudarc.
| A GDP növekedése a visegrádi országokban (százalékos változás az előző évhez képest) |
||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
|
|
Csehország |
–1,2 |
–11,5 |
–3,3 |
0,6 |
3,2 |
6,4 |
3,8 |
0,3 |
–2,3 |
–0,2 |
|
Magyarország |
–3,5 |
–11,9 |
–3,1 |
–0,6 |
2,9 |
1,5 |
1,3 |
4,6 |
5,1 |
4,5 |
|
Lengyelország |
–11,6 |
–7,0 |
2,6 |
3,8 |
5,2 |
7,0 |
6,0 |
6,8 |
4,8 |
4,1 |
|
Szlovákia |
–2,5 |
–14,6 |
–6,5 |
–3,7 |
4,9 |
6,9 |
6,6 |
6,5 |
4,4 |
1,9 |
| Forrás: WIIW Handbook of Statistics | ||||||||||
Termelékenység, egységnyi munkaerőköltség
Az egyes országok sikerességét, Nyugathoz való felzárkózási ütemét, lehetőségeit leírhatjuk az emberi erőforrásokkal kapcsolatos mutatók alapján is. Ezeknek nem mindegyike tisztán gazdasági jellegű, hiszen a fejlett országok csoportjába való bekerülés távolról sem csak gazdasági kérdés.
Az ipari termelékenység növekedése Lengyelországban 1992-ben, Magyarországon pedig 1993-ban kezdődött el, elsősorban egyes feldolgozóipari ágazatok rendkívül gyors fejlődésének eredményeként. Ezen a területen hazánk nyújtotta a legkiemelkedőbb teljesítményt, főleg néhány külföldi tulajdonban lévő, exportorientált ágazatnak köszönhetően. Magyarországon az 1995-ben végrehajtott, nagymértékű reálbércsökkenést eredményező, makrostabilizációs program jelentős változást hozott. Azóta a reálbér emelkedése és a dinamikus gazdasági növekedés ellenére sikerült az egységnyi munkaerőköltség (unit labour costs, ULC) tekintetében megszerzett előnyt megtartani. Valószínűleg ebben rejlik a magyar versenyképesség legfőbb indoka.
Számítások szerint 1998-ban az ULC Lengyelországban az osztrák szint 40, Csehországban 31, míg Magyarországon 25 százalékán állt. Az egy foglalkoztatottra jutó GDP esetében szintén Magyarország adatai a legszebbek, különösen a vásárlóerő-paritáson számított, egy főre vetített GDP alakulása reményt keltő. Ha a magyar munkaerő versenyképességét vizsgáljuk, akkor nem egyértelmű, hogy a régióban nálunk a legképzettebb a munkaerő. Inkább az a következtetés igaz, hogy a külföldi tőke hatására végbement gyors szerkezetváltás, a modernebb technológiák betelepülése, valamint a foglalkoztatottak számának nagymértékű csökkenése együttesen alakította ki a versenyképes magyar munkaerőt, mint fontos termelési tényezőt.
| Egy főre jutó GDP (ecuben, vásárlóerő-paritáson) | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
|
|
Csehország |
9 917 |
9 491 |
10 014 |
11 045 |
11 721 |
12 065 |
11 863 |
|
Magyarország |
7 201 |
7 384 |
7 797 |
8 305 |
8 613 |
9 191 |
9 802 |
|
Lengyelország |
4 822 |
5 247 |
5 636 |
6 242 |
6 742 |
7 327 |
7 755 |
|
Szlovákia |
7 471 |
6 331 |
6 762 |
7 468 |
8 101 |
8 776 |
9 243 |
|
Ausztria |
15 822 |
17 870 |
18 657 |
19 654 |
20 415 |
21 222 |
21 646 |
|
Németország |
15 139 |
17 264 |
18 391 |
19 460 |
19 578 |
20 037 |
20 438 |
|
Görögország |
8 698 |
10 291 |
10 916 |
11 781 |
12 227 |
13 055 |
13 316 |
|
Portugália |
9 089 |
10 854 |
11 645 |
12 464 |
12 746 |
13 488 |
13 758 |
|
Spanyolország |
11 159 |
12 420 |
12 705 |
13 564 |
14 007 |
15 039 |
15 340 |
| Forrás: WIIW Handbook of Statistics és saját számítások | |||||||
Ágazati struktúra
Az ipari termelés és a GDP alakulásának adatai alapján nyomon követhető, melyik ország mikor jutott közel a stagnáláshoz, a recesszióhoz, illetve mikor hirdette meg makroökonómiai stabilizációs programját. Magyarországon 1995 után viszonylag kiegyensúlyozottan bővült az ipari termelés, a gazdaság egyenletes növekedési pályára állt.
A mezőgazdaság a visegrádi országok mindegyikében – Csehországban, Szlovákiában, Lengyelországban és Magyarországon – válságágazattá vált, a termelés szintje a kilencvenes években általában csökkent. A mezőgazdaság részesedése visszaesett a kibocsátásban, a bruttó hozzáadott értékben és a foglalkoztatottak számát tekintve is.
A szolgáltatások részaránya a hozzáadott értékben a visegrádi országokban jelentősen növekedett, a feldolgozóipar hozzáadott értéken belüli részaránya pedig általában csökkent. Ez alól kivétel Magyarország, miután a rendkívül dinamikus exportnövekedés fő mozgatórugója a feldolgozóipari termékek exportjának bővülése volt.
Feltűnő, hogy Lengyelországban lényegében nem változott a mezőgazdaságban foglalkoztatottak igen magas aránya. A másik három országban ez a mutató a kilencvenes évek elejéhez képest kétharmadára, felére csökkent. Mindenhol mérséklődött a kitermelőágazatokban foglalkoztatottak aránya, bővült viszont – leginkább Szlovákiában és Csehországban – a szolgáltatószektor létszáma. A feldolgozóiparban foglalkoztatottak aránya Csehországban és Szlovákiában jelentősen visszaesett, Magyarországon növekedett. Lengyelországban stagnált, majd a kilencvenes évek második felében lassan bővült, mert a külföldi beruházások nyomán számos új munkahely jött létre.
| Működőtőke-befektetések a visegrádi országokban (millió dollár, időszak végi árfolyamon) | |||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
1 főre (1998) |
|
|
Csehország |
72 |
595 |
2889 |
3423 |
4547 |
7 350 |
5 872 |
9 234 |
14 375 |
16 246 |
1580 |
|
Magyarország |
569 |
2107 |
3435 |
5585 |
7095 |
11 926 |
14 958 |
16 086 |
18 517 |
19 276 |
1919 |
|
Lengyelország |
109 |
425 |
1370 |
2307 |
3789 |
7 843 |
11 463 |
14 587 |
22 479 |
28 000 |
724 |
|
Szlovákia |
– |
– |
– |
461 |
776 |
1 086 |
1 387 |
1 591 |
1 981 |
2 044 |
379 |
| Forrás: WIIW Handbook of Statistics | |||||||||||
Vállalati versenyképesség
A volt szocialista országokban a kilencvenes években a gazdasági átalakulás két periódusa különíthető el. Az elsőben a vállalatok továbbra is költségérzéketlenek maradtak, jelentős volt a rejtett munkanélküliség, kevés beruházást hajtottak végre, és nem került sor piaci expanzióra. A második periódust a valódi átstrukturálódás jellemzi, előtérbe kerül a költségtényező szerepe, ami megmutatkozik a munkanélküliség növekedésében is.
Csehország esetében sokkal nehezebb a két periódus meghatározása. Míg számos térségbeli országban az átalakulás kezdete után azonnal megugrott a munkanélküliség és visszaestek a beruházások, Csehországban a beruházások visszaesése nem párosult a munkanélküliség növekedésével, nem volt szoros kapcsolat az aktív és a passzív restrukturálás között. A munkanélküliség csak a kilencvenes évek második felében indult növekedésnek, ami a beruházások bővülésével párosul. Az árfolyam-politika által nyújtott védelem ellenére a hozzáadott értékben és kibocsátásban jelentkező veszteség 1993-ig nagyobb volt a feldolgozóiparban, mint másutt. Egyelőre nem látszanak olyan jelek, hogy a feldolgozóipar aránya a kibocsátást és a hozzáadott érték arányát tekintve elérhetné az átalakulás előtti időszakét. Ez nagyrészt annak tulajdonítható, hogy a szocializmus idején a szolgáltatások nem termelőtevékenységnek számítottak, így figyelmen kívül maradtak. Ennek következtében – különösen az átalakulás első időszakában – sokkal gyorsabban növekedett a szolgáltatás, mint a feldolgozóipar teljesítménye.
A kilencvenes évek első felében Csehországban a kibocsátás csökkenése nagyobb volt, mint a foglalkoztatásé. A magas könyvértéken tartott tőkejavak gyorsan leértékelődtek, így a stagnáló termelékenység az egy főre jutó tőkejavak csökkenésének tudható be. 1994-től a legfontosabb feldolgozóipari ágazatokban gyorsan bővül a termelékenység. Kiemelkedő a villamosipari gépek gyártása és a járműipar teljesítménye, itt került sor a legjelentősebb külföldi befektetésekre. A gépipar és a textilipar részesedése továbbra is csökken. A dollárban mért munkabérek leggyorsabban nem az úgynevezett dinamikus ágazatokban (villamosipari gépek, szállítóeszközök) nőnek, hanem a vegyiparban és a kohászatban.
Lengyelországban – Magyarországgal ellentétben – a kilencvenes évek elején a beruházások lassabban mérséklődtek, mint a kibocsátás. A Balcerovicz–féle reform által kiváltott sokk komoly kínálatot teremtett, a relatíve dinamikus beruházásbővülés arra utalt, hogy az átalakulás a második szakaszába lépett. A munka termelékenysége javult, a legjobban ugyanazokban a szektorokban, mint Csehországban vagy Magyarországon (villamosipari gépek, járműipar, gépipar), a bérek azonban a feldolgozóipari átlag közelében maradtak. Magyarországhoz hasonlóan Lengyelországban is a vegyiparban a legmagasabbak a fizetések.
A külföldi befektetések erőteljesebb beáramlása a lengyel feldolgozóiparba csak a kilencvenes évek második felében kezdődött el. Ebben a nagy és dinamikus piaci potenciál, a földrajzi elhelyezkedés, a makroökonómiai stabilitás és a külföldi adósságok visszafizetésének sikeres újratárgyalása játszott kiemelkedő szerepet. A kilencvenes évek második felében nem sokat módosult a feldolgozóipar szektorális megoszlása, a legnagyobb változások a kilencvenes évek elején zajlottak le. A lengyel élelmiszeripar kibocsátása növekedett, míg a kohászaté csökkent (ez utóbbi az egész régióra jellemző). A régióban általános az a tendencia, hogy a textiliparban a termelékenység mérsékelten bővül, nem nő a termelés, mivel a bérek az ipar többi ágazatához képest alacsonyak. A reálfelértékelődés hatására a textiltermékek ára nem versenyképes, így elkezdődött a textilipar keletebbre települése.
Szlovákiában a feldolgozóipar szerkezetének átalakulása és dinamikája nem hasonlít a többi vizsgált országéra, miután a kohászat (nehézipar) továbbra is döntő szerepet játszik a gazdaságban, ahol a termelékenység növekedése elhanyagolható az "új", általában külföldi befektetők által irányított ágazatokhoz képest. A jelentős különbségek ellenére hasonlóan alakultak a bérek a feldolgozóipar különböző ágazataiban.
Magyarországon a termelékenység az átalakulás kezdete óta javul. A kilencvenes évek elején ennek legfőbb oka a foglalkoztatottak számának jelentős csökkenése volt, míg 1993-tól a feldolgozóipar termelékenységének bővülése egyre inkább a tőkeállomány és a TFP (teljes tényező termelékenység) növekedésének volt betudható. A kilencvenes évek közepétől egyre több beruházást hajtottak végre a feldolgozóiparban. A feldolgozóipar kibocsátásának és termelékenységnövekedésének ellenére az ágazat részesedése a foglalkoztatásban és a hozzáadott értékben a régióban (Lengyelország kivételével) nálunk a legalacsonyabb. A munka termelékenysége ugyanazokban a szektorokban javul a leggyorsabban, mint Csehországban (villamosipari gépek, szállítóeszközök, gépipar). Ebből a szempontból mindkét országban az autóipari és az elektronikai ipari külföldi beruházások érdemelnek kiemelt figyelmet.
A feldolgozóiparon belül a vegyiparban a legmagasabbak a bérek, ahol a termelékenység bővülése sokkal kevésbé látványos, mint a villamosipari gépeket előállító ágazatban vagy a járműiparban. Ez azt mutatja, hogy a gyógyszeripar és az olajfeldolgozás sokkal jobb állapotban, illetve monopolhelyzetetben volt, emiatt a restrukturálásnak nem kellett olyan drasztikusnak lennie, mint más szektorokban.
A gyors privatizáció elősegítette a hazai feldolgozóipar átalakulását. Az első időszakban nagyban hozzájárult a munkanélküliség növekedéséhez, viszont megteremtette a dinamikus fejlődés feltételeit. Azok váltak a leggyorsabban fejlődő szektorokká, amelyekben a restrukturálás első szakasza, vagyis a foglalkoztatottak számának a csökkentése a leggyorsabban ment végbe.
Magyarországon a feldolgozóipar fejlődését elősegítette az állami bankok radikális portfóliótisztítása és privatizációja is. Ennek következtében a tartalékkövetelmények a korábbiaknál kevésbé korlátozták az ágazat finanszírozását. A fiskális politika 1995-ig expanzív volt, 1995-ben azonban rendkívül szigorúvá vált, a csúszó leértékelés bevezetésével, a hazai fizetőeszköz drasztikus leértékelődésével párosult. Ez elősegítette a feldolgozóipar versenyképességének legalábbis részbeni visszaszerzését. Az aggregát kereslet csökkenése miatt azonban stagnált az egy főre jutó kibocsátás és hozzáadott érték.
A termelékenységi és versenyképességi folyamatok nyomon követhetőek a külkereskedelmi forgalomban is. A feldolgozóipar termelékenységének javulása Magyarország esetében a kilencvenes évek közepétől a dinamikusan növekvő export legfontosabb összetevője volt.
| Helyezés a versenyképességet mutató, 47 országot tartalmazó listán (World Competitiveness) |
|||||
|---|---|---|---|---|---|
|
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
|
|
Csehország |
39 |
34 |
35 |
38 |
41 |
|
Lengyelország |
45 |
43 |
43 |
45 |
44 |
|
Magyarország |
41 |
39 |
36 |
28 |
26 |
|
Szlovénia |
– |
– |
– |
– |
40 |
| Forrás: International Institute for Management Development | |||||
Munkaerő-piaci folyamatok
A munkanélküliség alakulásában mára ellentétes folyamatok alakultak ki Magyarország és Lengyelország, illetve Csehország és Szlovákia viszonylatában. A kilencvenes évek elején Lengyelországban, Szlovákiában és Magyarországon rendkívül gyorsan nőtt az állástalanok száma. Csúcspontját Lengyelországban és Magyarországon 1993-ban érte el (16,4 és 14 százalék), Szlovákiában pedig 1994-ben (14,8 százalék). Ugyanekkor a cseh munkanélküliség mindössze 2,4-4 százalék közötti volt. Ezt követően – a GDP gyors növekedésével párhuzamosan – a munkanélküliség szintje folyamatosan csökken mind Magyarországon, mind Lengyelországban. Csehországban és Szlovákiában viszont csökken mind a gazdaság teljesítménye, mind a foglalkoztatottak száma. A kedvezőtlen gazdasági folyamatok most kényszerítik ki azokat a restrukturálási folyamatokat, amelyekkel Magyarország és Lengyelország korábban megbirkózott.
A foglalkoztatottak száma az összes érintett országban jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben. (A legnagyobb visszaesés Magyarországon volt, ahol 1998-ban a foglalkoztatottak száma mindössze 70 százaléka volt az 1989-es értéknek.)
Bár egy ország felzárkózását a fejlett világhoz leggyakrabban az egy főre jutó GDP alapján vizsgálják, más mutatók is alkalmasak az országok egymáshoz viszonyított helyzetének megítélésére. Ilyen a versenyképességi index, amelynek a rangsorában Lengyelország és Magyarország az elmúlt 3 évben folyamatosan javított helyezésén, míg Csehország és Szlovákia teljesítménye kedvezőtlenebbül alakult. A listán Magyarország és Csehország megelőzi Görögországot, a legkevésbé fejlett EU-tagállamot. A régió országainak versenyképessége várhatóan továbbra is erőteljesen javul, így sikerül megközelíteni az EU kevésbé fejlett országainak színvonalát.
| A munkaerő termelékenysége az iparban (változás a megelőző évhez képest, %) | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
|
|
Csehország |
–0,3 |
–14,4 |
–2,2 |
–1,2 |
5,1 |
10,6 |
8,6 |
9,2 |
5,1 |
2,2 |
|
Magyarország |
–5,0 |
–6,3 |
–4,7 |
13,4 |
15,7 |
10,2 |
9,4 |
13,7 |
12,0 |
9,9 |
|
Lengyelország |
–20,3 |
–3,0 |
14,3 |
9,7 |
13,0 |
6,3 |
9,1 |
11,2 |
5,8 |
9,7 |
|
Szlovákia |
–0,8 |
–14,3 |
–2,9 |
1,8 |
7,2 |
4,0 |
2,5 |
4,8 |
9,5 |
–0,5 |
| Forrás: WIIW Handbook of Statistics | ||||||||||
A felzárkózás mutatói
Fontos mutató a Human Development Index (HDI) is, amely három elemet egyesít: a születéskor várható élettartamot, az iskolázottságot (ebben az írástudók arányát, illetve az alap-, közép- és felsőfokú oktatási intézményekbe beiratkozók hányadát összesítik), valamint a GDP reálértékét dollárban, vásárlóerő-paritáson. Ennek alapján 1997-ben Szlovénia, Szlovákia, Csehország és Lengyelország a magas HDI-indexű országok közé tartozott (ahol az EU-országok is megtalálhatóak), Magyarország pedig a közepes HDI-indexű országok csoportjának élmezőnyében helyezkedett el.
Hazánk viszonylag kedvezőtlen helyzetének legfőbb oka a születéskor várható alacsony élettartam. A kedvezőtlen halálozási adatok alapja a cigány lakosság és a férfi népesség rossz életkilátásaiban keresendő (ebben a régión belüli legmagasabb alkoholfogyasztás is szerepet játszik). Mivel a következő évtizedben nem várható a halálozási mutatók javulása, Magyarország akkor kerülhet be a magas HDI-indexű országok közé, ha nő a GDP.
| Az egy főre jutó GDP alakulása a visegrádi országokban (vásárlóerő-paritáson, EU átlag = 100)* | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1993 |
1995 |
1997 |
1998 |
1999 |
2000 |
2005 |
2010 |
2015 |
|
|
Magyarország |
49 |
46 |
47 |
49 |
51 |
52 |
53 |
59 |
65 |
72 |
|
Csehország |
68 |
59 |
62 |
64 |
62 |
60 |
61 |
68 |
74 |
82 |
|
Szlovákia |
51 |
40 |
42 |
47 |
48 |
46 |
47 |
52 |
57 |
63 |
|
Lengyelország |
33 |
33 |
35 |
39 |
40 |
41 |
42 |
46 |
51 |
56 |
| *A visegrádi országokban a GDP 4, az EU-ban 2 százalékos növekedését feltételezve, zéró népességbővüléssel számolva. Forrás: WIIW Handbook of Statistics |
||||||||||
Társadalmi szerkezet
Magyarországon és a többi visegrádi országban a társadalmi szerkezet átalakulására elsősorban a társadalmi polarizáció nyomja rá a bélyegét. Kialakult egy nagy létszámú alsó osztály, amely szűkölködik az anyagi javakban, tagjai kívül rekednek a társadalmi integráción. Felzárkózásuk vagy visszakapcsolódásuk számos akadályba ütközik, mert nem rendelkeznek komoly, társadalmi pozícióra cserélhető erőforrásokkal. Ennek következtében Nyugat-Európához képest fordított kétharmados társadalom alakult ki: a középosztály alatti rétegek létszáma sokkal nagyobb, mint az a felettieké. Mindezek ellenére a visegrádi országokban a jövedelmi polarizáció – noha az átlagot jóval meghaladja – egyelőre kisebb, mint egyes EU-tagországokban.
A polarizáció a jövőben növekedni fog, ugyanis a régióban virulnak a szerves modernizáció feltételei. Ezek sorában az első az, hogy az elitek gazdagodhassanak, és hogy a gazdasági elit érdekében álljon jövedelmének visszaforgatása a gazdaságba. A másik feltétel az, hogy a középrétegek legalábbis megőrizhessék életszínvonalukat, vagyis a hazai kereslet oldaláról is támaszt nyújtsanak a gazdasági elit befektetései és külpiaci terjeszkedése számára. A harmadik tényező pedig az, hogy ne inogjanak meg alapvetően a szegények létfeltételei, legyen mód a szegénység státusából való kitörésre.
A visegrádi országokban várhatóan növekedni fog a leggazdagabb rétegek vagyonkoncentrációja, ez a stabilabb gazdasági fejlődés feltétele. A társadalmi lehetőségek egyenetlensége ellenére a régió lakosságának mentalitása, szociálpszichológiai jellemzői alapján nem rosszak a feltételek ma – és hosszabb távon még kevésbé – a megkezdett társadalmi-gazdasági átalakulás véghezviteléhez.
| Ipari termelés a visegrádi országokban (az előző évhez képest, százalék) | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
|
|
Csehország |
–3,3 |
–21,2 |
–7,9 |
–5,3 |
2,1 |
8,7 |
2,0 |
4,5 |
1,6 |
–3,1 |
|
Magyarország |
–10,2 |
–16,6 |
–9,7 |
4,0 |
9,6 |
4,6 |
3,4 |
11,1 |
12,6 |
10,5 |
|
Lengyelország |
–24,2 |
–8,0 |
2,8 |
6,4 |
12,1 |
9,7 |
8,3 |
11,5 |
4,6 |
4,3 |
|
Szlovákia |
–4,0 |
–19,4 |
–9,3 |
–3,8 |
4,8 |
8,3 |
2,5 |
2,7 |
5,0 |
–3,4 |
| Forrás: WIIW Handbook of Statistics | ||||||||||
Humán tényezők
A visegrádi országokban aggasztó a demográfiai helyzet. 2010-ig Csehország, Magyarország és Szlovénia lakossága várhatóan fogyatkozni fog, a legnagyobb csökkenés Magyarországon lesz. (Magyarország lakossága a jelenlegi trendek alapján 2010-re 9,5, Csehországé pedig 10 millió alá esik.) Magyarországon a népességfogyás okai között az alacsony születésszám, valamint a férfiak magas (és növekvő), korai halálozási aránya játszik kiemelkedő szerepet. Jellemző az egyedülállók számának növekedése, a társadalom általános elöregedése. A következő évtizedben átmenetileg csökkenni fog az egy főre jutó eltartottak száma, később ennek emelkedése várható.
A lakosság fogyása ellenére a munkaerő-kínálat – a nyugdíjkorhatár kitolódásának következtében – még növekedni fog a következő néhány évben. 2005-től azonban már csökkenés várható, de még 2010-ben is valószínűleg felülmúlja a mai szintet. Elképzelhető az is, hogy a lakosság mégsem fogy a várt mértékben: Magyarország és Lengyelország ugyanis potenciális migrációs célponttá válhat, különösen akkor, ha a schengeni határok kitolódása a keleti határokig később valósul meg.
| Egységnyi munkaerőköltség (ecu, vásárlóerő-paritáson) | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
|
|
Csehország |
0,3645 |
0,3240 |
0,3067 |
0,3518 |
0,3642 |
0,3821 |
0,3885 |
0,3844 |
|
Magyarország |
0,4161 |
0,3714 |
0,3517 |
0,3438 |
0,3061 |
0,2973 |
0,2936 |
0,2947 |
|
Lengyelország |
0,3587 |
0,4439 |
0,4304 |
0,4332 |
0,3986 |
0,4094 |
0,4199 |
0,4244 |
|
Szlovákia |
0,3443 |
0,3298 |
0,3513 |
0,3396 |
0,3377 |
0,3469 |
0,3454 |
0,3400 |
| Forrás: WIIW Handbook of Statistics | ||||||||
Nem várható a munkanélküliség szintjének jelentős mérséklődése a visegrádi országokban – az imént említett ellentétes folyamatok miatt. A munkanélkülieken belül pedig egyre nagyobb hányadot képviselnek a képzetlenebb, tartósan állástalanok. Az oktatási rendszer viszonylagos rugalmassága és a szolgáltatási szektor (döntően a pénzügyi szolgáltatások) további térnyerése miatt könnyebb lesz a munkához jutás a felsőoktatás végzősei számára. Egyre kilátástalanabb helyzetbe kerülnek viszont a munkaerőpiacon azok, akik nem tudnak bekerülni az államilag finanszírozott felsőoktatásba, és jövedelmük alapján az alsó 1-2 tizedbe tartoznak. Ez politikai következményekkel is járhat, hosszú távú politikai apátiához vezethet, vagy szélsőséges ideológiák térhódítását, tartós fennmaradását eredményezheti.
Növekedni fog az abszolút vesztesek száma. Ez a régió minden országára igaz, de különösen Magyarország, Lengyelország és Szlovákia veszélyeztetett. Ez a helyzet természetesen a bűnözésben is jelentős tényező marad, a kormányok pedig széles körű szegénységi programok kényszerével kerülnek szembe. Mivel azonban a gyors modernizáció elsősorban a felső és középosztály rétegeinek erősödését kívánja meg, félő, hogy 2010-re a társadalom jelentős része a kapitalizmus abszolút vesztesévé válik, és az is marad. Az ezzel kapcsolatos társadalmi feszültségek középtávon nagyobb kockázat nélkül biztosan kezelhetőek, ám kérdéses, hogy az elszegényedés, illetve egyes társadalmi csoportok helyzetének kilátástalansága milyen konfliktusokhoz vezethet, ezekre milyen politikai, gazdasági megoldást sikerül találni. Igazi felzárkózás csak akkor képzelhető el, ha átfogó szegénységcsökkentő stratégiák jönnek létre.
| Munkanélküliség a visegrádi országokban (százalék) | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
|
|
Csehország |
0,8 |
4,1 |
2,6 |
3,5 |
3,2 |
2,9 |
3,5 |
4,7 |
6,5 |
9,4 |
|
Magyarország |
2,0 |
8,2 |
13,9 |
14,0 |
12,0 |
11,7 |
11,4 |
8,7 |
7,8 |
10 |
|
Lengyelország |
6,3 |
11,8 |
13,6 |
16,4 |
16,0 |
14,9 |
13,2 |
11,3 |
10,6 |
13,9 |
|
Szlovákia |
1,6 |
11,8 |
10,4 |
14,4 |
14,8 |
13,1 |
12,8 |
11,6 |
11,9 |
19,3 |
| Forás: WIIW Handbook of Statistics | ||||||||||
Lépéshátrányban
A visegrádi régió országainak felzárkózási lehetőségeit a nyolcvanas években folytatott gazdaságpolitikák és az elmúlt tíz évben alkalmazott gazdaságátalakító stratégiák határozzák meg. Az emberi erőforrások esetében ez azzal a következménnyel járt, hogy a nyolcvanas években nyitottabb gazdaságpolitikát követő államok lakosságának lehetősége volt valamilyen fokon a vállalkozásra, vagyis teljesítménykényszer alá került. Ahol a kilencvenes években a gazdaság átalakítása gyorsan, radikálisabb formában valósult meg, tovább erősödött a verseny. Ennek következtében kialakulhatott a hatékony, versenyképes munkaerő. A gazdasági tényezőkön kívül további elemeket is figyelembe vevő HDI-index azonban azt mutatja, hogy ezen a területen a legkedvezőtlenebb folyamatok Magyarországon, vagyis a leggyorsabb, legradikálisabb gazdasági átalakítást megvalósító országban alakultak ki.
| Népesedési mutatók a visegrádi országokban | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| HDI-sorrend |
A lakosság száma (millió) |
A lakosság éves növekedése (%) |
Városi lakosság aránya (%) |
|||||
| 1975 | 1997 | 2015 | 1975-1997 | 1997-2015 | 1975 | 1997 | 2015 | |
|
Csehország |
10,0 |
10,3 |
9,9 |
0,1 |
–0,2 |
57,8 |
65,7 |
70,7 |
|
Szlovákia |
4,7 |
5,4 |
5,5 |
0,6 |
0,1 |
46,3 |
59,7 |
68,0 |
|
Lengyelország |
34,0 |
38,7 |
39,3 |
0,6 |
0,1 |
55,4 |
64,4 |
71,4 |
|
Magyarország |
10,5 |
10,2 |
9,4 |
–0,2 |
–0,4 |
52,8 |
65,5 |
73,2 |
| Forrás: Human Development Report, 1999 | ||||||||