Magyarország belépése az Európai Unióba nem szűkíthető le a csatlakozási szerződés aláírására. Célszerűbb folyamatként felfogni, amely kilenc éve a társulási szerződés aláírásával kezdődött, és a csatlakozási szerződés egyelőre ismeretlen időpontban történő megkötéséig, egyes vonatkozásokban pedig még további néhány évig tart. A vállalatok s a túlzottan optimista lakosság felkészítését azonban már most el kell kezdeni.
Az Acquis Communautaire – közösségi jog – átvételének nemzeti programjához a kormány által kidolgozott stratégia szerint Magyarországnak 2002. január 1-jétől késznek és képesnek kell lennie az EU-ba történő belépésre. Az Európai Tanács tavalyi helsinki csúcsértekezletén elfogadott határozat szerint az új tagok felvételének legkorábbi dátuma 2003. január 1-je lehet. Ezzel tulajdonképpen Magyarország egy év haladékot kapott a felkészülésre. Az Európai Tanács álláspontja azonban nem jelenti azt, hogy a csatlakozás 2003-ban el is kezdődik. Ezzel alighanem csak 2005-ben vagy 2006-ban lehet számolni.
A jogharmonizáció részletei
A csatlakozásra való felkészülés két szinten történik. Az egyik a jogharmonizáció, ami tágan értelmezve további négy részre bontható. Az első a közösségi jogszabályok, gazdaságpolitikai szabályozóeszközök, közösségi együttműködési mechanizmusok átvétele a nemzeti jogrendszerbe, a nemzeti gazdaságpolitikába. A második a közösségi jogszabályok átvételéhez kapcsolódó hatásvizsgálatok elvégzése. Harmadszor, szükség van az átvett, illetve a magyar jogrendszerbe integrált közösségi jogszabályok eljuttatására a gazdasági szereplőkhöz. Ez elválaszthatatlan a vállalati szféra EU-csatlakozásra történő felkészítésétől. Végül lényeges elem a közösségi jogszabályok alkalmazása, azaz a jogérvényesítés.
A másik szintet a jogharmonizáción túlmenő területeken a gazdasági szereplők, azaz a vállalatok, az önkormányzatok és a lakosság EU-tagságra való általános felkészítése képezi.
A csatlakozásra történő felkészülés jegyében folyik a kormány két éve jóváhagyott jogharmonizációs programja. A közösségi jogszabályok átvétele az úgynevezett átvilágítási tárgyalások tapasztalatainak a figyelembevételével történik. Becslések szerint a hatályos magyar gazdasági joganyag mintegy 90 százaléka megfelel a közösségi normáknak. A kormány álláspontja szerint Magyarországnak minél kevesebb átmeneti felmentést (derogációt) kell kérnie a közösségi jogszabályok átvétele alól.
A kivételekre ott van szükség, ahol (például a környezetvédelemben – szennyvíztisztítás, levegőtisztaság-védelem, hulladékkezelés és -gazdálkodás) a joganyag átvételéhez hosszabb időre van szükség. Másrészt vannak olyan, nemrégiben kibocsátott irányelvek (például az Európai Parlament és a Tanács 98/30/EK Egységes szabályozása a belső földgázpiac számára), amelyeket az EU-tagállamoknak is 2002-ig, vagy az után kell beilleszteniük nemzeti jogrendszerükbe. A magyar derogációs igények között szerepel az is, hogy a külföldiek mezőgazdasági földterület-vásárlását meghatározott ideig tiltsák. Ez nem szakmai, hanem politikai kérdés.
Az új jogszabályok elfogadása előtt kötelező hatásvizsgálatokat kell végezni, azaz elemezni kell, hogy a közösségi jogszabályoknak szűkebb (a közvetlenül érintettekre vonatkozó) és tágabb értelemben milyen gazdasági és társadalmi következményei várhatók.
A gazdasági szereplők felkészítése
Nem túlságosan megnyugtató az átvett közösségi jogszabályok, illetve a magyar jogrendszerben nem feltétlenül megjelenő együttműködési mechanizmusok átültetése a gyakorlatba, ezek megismertetése a piaci szereplőkkel. Nagyon sok olyan jogszabály van (például az említett gázdirektíva mellett a villamosenergia-irányelv, a gyenge- és erősáramú irányelv stb.), amelynek alkalmazásához nem elég, hogy megjelenik valamelyik közlönyben, hanem számos feltétel megléte is szükséges hozzá. Nagy késéssel ismerik meg a vállalatok például a munkaügyi, munka-egészségügyi, munkabiztonsági, szociális jogszabályokat.
A közösségi jogszabályokon túlmenően sok olyan – nem törvényileg megfogalmazott, hanem a magánszféra önkéntes együttműködésén alapuló – ipari szabvány van, amelyet csak többletráfordítások árán vehetnek át a vállalatok. A minőség-ellenőrzési, minőségbiztosítási (ISO 9000, illetve ISO 14000) és terméktanúsítási (CE-megfelelőség) rendszerek átvétele és auditálása is pótlólagos kiadásokkal jár. Ezek átvétele és alkalmazása nélkül a magyar vállalatok versenyképessége az EU-ban (és más piacokon is) összeomolhat. Ugyanakkor a minőség-ellenőrzési és minőségbiztosítási rendszerek nem javítják az érintett vállalatok nemzetközi versenyképességét, átvételük tehát szükséges, de nem elégséges feltétel.
Az euró bevezetésére való felkészüléssel – néhány általános brosúra megjelentetésétől eltekintve – a kormány nemigen terhelte" a vállalatokat. E téren kétségtelenül sokat tettek a kereskedelmi bankok, amelyek 1998-ban és részben 1999-ben marketingkommunikációs stratégiájuk középpontjába helyezték az euró bevezetését.
Az EU-csatlakozásra való felkészülésben fontos szerepük lehetne, illetve pontosabban most már csak lehetett volna a gazdasági kamaráknak. A kötelező kamarai tagság megszüntetése helyett a kamarák feladatává lehetett volna tenni az EU-csatlakozásra való felkészülés támogatását a vállalkozói szférában. Egyelőre nyitott kérdés, hogy milyen gazdasági szervezet tudja majd összefogni a vállalkozásokat.
Államigazgatás, önkormányzatok
A központi államigazgatás és a települési önkormányzatok felkészítése az EU-csatlakozásra szétforgácsoltan, esetlegesen, sokféle intézményhez delegáltan folyik. A piacfelügyelet, a közösségi támogatások felhasználásával kapcsolatos, a regionális és a környezetvédelmi intézményrendszer csak igen korlátozottan felel meg az EU-tagság követelményeinek. Magyarország 3231 települése közül 23 megyei jogú város és 150-200 nagyobb város önkormányzatának a felkészítése kiemelt feladat kell hogy legyen.
A közösségi transzferek fogadása szükségessé teszi nemzeti fejlesztési terv – regionális megközelítésű – kidolgozását. Míg ez a munka elkezdődött, ugyanakkor a jelek szerint eddig kevés történt a különböző szintű és típusú önkormányzatok felkészítése terén.
A magyar közigazgatás, azon belül az önkormányzatok állapota jelenleg veszélyezteti az előcsatlakozási alapok, a csatlakozás után pedig a közösségi transzferek fogadását. Az alulról történő építkezés, a decentralizáció a múlttal, a centralizációval való szembenállásra utal. Nem felel azonban meg a kor követelményeinek, és nem jelentheti azt, hogy Magyarországon azt sem kell megcsinálni, ami Nyugat-Európában normalitás. Így nehezen érthető az, hogy kialakították ugyan a statisztikai tervezési régiókat, de azok szintjén nem képződnek források.
Magyarország EU-csatlakozása a jelek szerint gazdasági és jogi szakmai problémából mindinkább politikai kérdéssé válik. A kibővülés eddigi tapasztalatai szerint ugyanis a tagjelölt országokban az EK-ba, illetve az EU-ba való belépésről népszavazáson döntöttek. A jelek szerint a magyar lakosság többsége jelenleg támogatja az EU-csatlakozást.
Eddig azonban nem sikerült meggyőzően érzékeltetni, hogy a magyar lakosságnak milyen előnyei származnak az ország EU-csatlakozásából, és egyidejűleg milyen negatív hatásokkal, következményekkel kell számolnia. Jelenleg teljes mértékben hiányzik az aktív politikai marketing ezen a téren. Egyrészt a lakosság véleményét leginkább befolyásoló rétegeket kellene felkészíteni az EU-csatlakozásra és következményeire, másrészt azokat a lakossági csoportokat, amelyeket hátrányosan érint majd az EU-csatlakozás, legfőképpen a mezőgazdasági őstermelőket vagy kistermelőket.
Az EU-csatlakozási szerződés aláírása a jelenlegi feltételekhez képest kevés tényleges előnyt eredményez Magyarország számára. Az előnyök számottevő hányada (elsősorban a kereskedelempolitika terén) a társulási szerződés végrehajtása nyomán már realizálódott. Így az EU-ba irányuló magyar iparcikk-kivitel jelenleg teljesen liberalizált, azaz a magyar iparcikkek vámok és mennyiségi korlátozások nélkül léphetnek be az EU piacaira. A társulási szerződés értelmében az Unióból származó magyar importot 2000 végéig liberalizálják.
A csatlakozás várható hatása
Magyarország EU-csatlakozása tehát pótlólagos előnyöket nem nyújt a magyar exportőrök számára. Ugyanakkor a csatlakozást követően Magyarországnak át kell vennie az alacsony közösségi vámokat, valamint a közös külgazdasági politikát, amely több preferenciális kereskedelmi szerződést is tartalmaz (az UNCTAD általános preferencia-rendszerének alkalmazása, a globális mediterrán politika, a Loméi Szerződés stb.). Ezzel párhuzamosan Magyarország elveszíti az USA által nyújtott vámkedvezményeket, valamint az UNCTAD általános preferenciarendszerének keretében élvezett könnyítéseket. Mind a közösségi vámok, mind a közös külgazdasági politika átvétele a magyar import további liberalizálásához vezet.
Magyarország EU-csatlakozása kiemelkedő mértékben javíthatja a külső forrás bevonásának a feltételeit. A közösségi strukturális alapok fogadásához szükséges intézményi háttér kialakítását szolgálja a PHARE módosított feltételrendszere. Az új irányelvek értelmében a PHARE-programot az 1998 utáni időszakban az EU-csatlakozás előkészítésének szolgálatába állították, 1999-ben pedig 110 millió euró forrást irányoztak elő Magyarországnak. 2000-ben 97 millió eurót ítélt meg hazánknak a program.
A vidékfejlesztést célul kitűző SAPARD (Special Action Programme for Pre-Accession Aid for Agricultural and Rural Development) programot a közösségi mezőgazdasági garancia- és orientációs alap orientációs részének mintájára alakították ki. E program keretében évi 88 millió euróra számíthat Magyarország.
A szállítási és környezetvédelmi projektek előtt nyílnak meg az ISPA (Instrument for Structural Policies for Pre-Accession) program pénzügyi zsilipei, évi 38 millió euró közösségi forrást juttatva Magyarországnak.
A következő években 225 millió euró vissza nem fizetendő külső támogatáshoz juthatunk hivatalosan. Az előirányzott közösségi csapok a csatlakozásra való felkészülés teljes forrásigényének természetesen csak egy – kisebb – részét fedezik. Különösen sok beruházást igényel a mezőgazdaság, a rendőrség, a vám- és határőrség, a vámrendszer, a környezetvédelem és a foglalkoztatási és szociális szféra felkészítése az EU-csatlakozásra.
A csatlakozási szerződés aláírását követően Magyarország hozzáférhet a közösség strukturális alapjai és a Kohéziós Alap forrásaihoz. Egyelőre nagy hibahatárokkal válaszolható meg az a kérdés, hogy a csatlakozás milyen módon fogja érinteni a magyar mezőgazdaságot a forrásbevonás terén.
Magyarország az agrárköltségvetésből összesen 1,8 milliárd euróhoz, a strukturális alapokból – a források GDP-hez viszonyított arányának 4 százalékos plafonja miatt – mintegy 1,4 milliárd euróhoz fog jutni. Összesen tehát 3,2 milliárd euró bruttó pénzügyi forrásbeáramlással indokolt számolni.
A többi tagországhoz hasonlóan Magyarország is GDP-jének összesen 1,27 százalékát fogja közvetlenül befizetni a közösségi költségvetésbe (ez tartalmazza a vámbevételeket, az áfabevételek egy részét és az ún. GDP-faktort), ami jelenleg összesen 550 millió euró körüli összeg.
A belépés első éveiben (2006-ig) a nettó transzfer tehát évi 2,5-2,7 milliárd euróra becsülhető.
A mezőgazdaságba hazánk által bevonható közösségi források nagysága nem csekély mértékben függ attól, hogy milyen lesz a közösségi agrárrendtartás, s az mennyiben vonatkozik majd az újonnan belépőkre. Itt főleg a kompenzációs kifizetések, illetve azok nagyságrendje körül vannak bizonytalanságok, de a végösszeg évi 1,3 milliárd euróra becsülhető.
A maastrichti szerződésben rögzített konvergenciakritériumokat hazánknak az EU-csatlakozás előtt, illetve közvetlenül utána nem kell teljesítenie. Egyelőre ugyanis csak az Európai Unióba történő belépésünk van napirenden, nem pedig a gazdasági és monetáris unióba való felvételünk. Ha viszont az EU-csatlakozás időben eltolódik a tervezetthez képest, akkor az EU-ba való belépés és a gazdasági és monetáris unióba történő felvétel időben közelebb kerül egymáshoz.
Gazdasági következmények
Az általános makrogazdasági összefüggések arra engednek következtetni, hogy az EU-csatlakozás egyértelműen előnyös lesz Magyarország számára. Ezt erősíti az Európai Bizottság által eddig készített két országvélemény, valamint az EBRD és más nemzetközi szervezetek által kiállított kitűnő bizonyítványok sora.
A makrogazdasági elemzések és összefüggések azonban sok konkrét hatást és hatásmechanizmust figyelmen kívül hagynak. A kedvező makrogazdasági folyamatok mögött nem csekély mértékben a külföldi nagyvállalatok vámszabad területi vagy más magyarországi vállalkozói tevékenysége áll, a kelleténél csekélyebb tovagyűrűző hatással a gazdaság többi szférájára. A külföldi nagyvállalatok ugyanis még mindig eléggé szigetszerűen működnek, elenyésző hazai beszállítói hányaddal és vertikális kapcsolattal. (Ezen kíván változtatni a kormány beszállítói célprogramja.) A magyar kivitel több mint 80 százaléka külföldi részesedésű vállalattól származik be. A vámszabad területek részesedése a kivitelből 43 százalék volt 1999-ben.
A makrogazdasági elemzések által feltárt előnyök csak akkor realizálhatók, ha a gazdasági szervezetek minden tekintetben felkészültek a csatlakozásra. E követelménynek a külföldi részvétellel működő nagyvállalatok, közülük is mindenekelőtt azok tesznek eleget, amelyek külföldi tulajdonosának székhelye az Unió valamelyik tagállamában van. E vállalati kör számára semmilyen gondot nem okoz az integráció. A belépésre ezek a cégek az anyavállalat segítségével készülnek fel. Jelenleg mintegy 25 ezer külföldi részesedésű vállalat van Magyarországon.
A csatlakozás a tisztán magyar tulajdonban lévő nagy, főként pedig közepes és kisvállalatok számára jelent majd kihívást. Ez a vállalatcsoport szorul leginkább segítségre. E körbe mintegy 300 ezer társas vállalkozás (az összes társas vállalkozás több mint 90 százaléka) és 460 ezer egyéni vállalkozás tartozik.
A csatlakozást követő időszakban a Magyarország nyugati régióiban működő vállalkozások a szolgáltató szférában, kisebb mértékben a regionálisan értékesíthető termékek körében fogják érzékelni az erősödő versenyt. A szolgáltató szférában azokon a területeken, ahol számottevő a külföldi jelenlét (pénzügyi szolgáltatások, marketing, vállalati tanácsadás stb.), a csatlakozás nem okoz majd megrázkódtatást.
Mezőgazdasági aggodalmak
A mezőgazdaságban a termelők közötti erőteljes szelekcióval és differenciálódással indokolt számolni. Fennáll a veszélye annak, hogy ha nem teremtik meg a földkoncentráció jogi, gazdasági és pénzügyi feltételeit, továbbá a mezőgazdaság forrásellátottságát, akkor a kisgazdaságok körében tömegessé válik a csőd, ezáltal a magyar agrártermelési potenciál visszaesik. A KSH által 2000. március 31-én regisztrált 960 ezer egyéni, illetve családi gazdaság közül 600 ezer egy hektárnál kisebb területen gazdálkodik. A közösségi szabályozás csak az ennél nagyobb területen gazdálkodóknak nyújt támogatást. A támogatásra jogosult körben egy-egy gazdaság becslések szerint 30-50 millió forint beruházás után lesz képes arra, hogy állja a versenyt a fejlettebb közösségi termelőkkel.
Noha egyelőre nem ismertek azok a feltételek a mezőgazdaságban, amelyek mellett a magyar csatlakozásra sor kerül, mégis megalapozottan feltételezhető az agrártermékek árának az emelkedése. Becslések szerint a drágulás mértéke a 30-40 százalékot is elérheti. Az áremelkedések nyomán kialakuló árszinten a nyugati termékek erősödő versenyével is számolniuk kell a magyar agrártermelőknek.
A politikai szféra nincs felkészülve a tömeges mezőgazdasági csődhelyzetekre. Ezek kezelését gátolják a földvásárlás körüli jogi akadályok is. A mezőgazdaság a jelenlegi bérleti konstrukciók keretében nem tud alkalmazkodni a közösségi követelményekhez. A mai árszinten a magyar mezőgazdaság sem abszolút, sem különbözeti földjáradékot nem tud érvényesíteni.
Gazdasági növekedés, bérek
A csatlakozásra való felkészülés szempontjából kiemelkedő fontosságú a gazdasági növekedés és a bérek alakulása. Csak akkor lehetséges a gazdasági felzárkózás a fejlettebb EU-tagállamok mögé, ha a magyar GDP növekedési üteme 2-3 százalékponttal meghaladja az Unió országainak átlagát.
Az EU-hoz történő közeledés során közgazdasági értelemben is erősödni fog a bérek emelésére irányuló nyomás. Ha a belépés előtt nagy a magyar átlagbérszínvonal és az uniós átlag közötti különbség, akkor a tárgyalópartnerek jogosan korlátozhatják átmenetileg a magyar munkavállalók szabad mozgását. Ugyanakkor a jelenlegi, illetve a középtávon várható makrogazdasági helyzet nem alapozza meg az EU-hoz történő felzárkózáshoz szükséges gyors béremelkedést.
Az unió egyik alapkövetelménye szerint a minimálbér az átlagbér legkevesebb 68 százaléka lehet. Jelenleg Magyarországon ez az arány 35 százalék körül van. Nem zárható ki az, hogy a kormányt ez is motiválta akkor, amikor nyilvánosságra hozta tervét, miszerint a minimálbért jövőre 40 000 forintra emelik.
Ha erősödik a bérek növelésére irányuló nyomás, akkor fennáll az infláció felgyorsulásának a veszélye. Ez kétségessé teheti az inflációval kapcsolatos konvergenciakritérium teljesítését. Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a béremelések nyomán Magyarország nemzetközi bérelőnyei is lemorzsolódnak, ez viszont a külföldi működőtőke-import ellen hat.
Egyelőre nehezen határozható meg, hogy a nem kompetitív szférában, azon belül is az oktatásban és az egészségügyben milyen hatást gyakorol az EU-csatlakozás a bérekre.
Szétszakadó társadalom
Az EU-csatlakozást követően felgyorsul a lakosság jövedelmi és életszínvonalbeli polarizálódása, a társadalom kettészakadása, nő a munkanélküliség. A külföldi vállalatok által foglalkoztatottak lehetőségei és jövedelemviszonyai várhatóan javulnak, míg a magyar tulajdonban lévő vállalati szférában és a közszolgáltatásokban dolgozóké romlanak. A csatlakozás utáni első öt évben erőteljesebb szelekció megy végbe a lakosság körében, mint a hasonló fejlettségű dél-európai országokban történt a csatlakozás után a nyolcvanas években. A külföldi részesedéssel működő vállalatok jelenleg mintegy 350 ezer főt foglalkoztatnak. Ez az ipari foglalkoztatottak egyharmada, az összes foglalkoztatott 10 százaléka.
Az eltérő nyugati foglalkoztatási struktúra és a magyar lakosság többségének csekély nyelvtudása (a magyar lakosság mindössze 10 százaléka beszél idegen nyelvet) miatt nem várható a tömeges külföldi munkavállalás, még akkor sem, ha azt a csatlakozási feltételek lehetővé tennék. (Az EU hosszabb átmenet után fogja engedélyezni a szabad munkavállalást a magyaroknak.) Az EU-országokban azokon a területeken csekély a munkaerő-kereslet, ahol nincs szükség nyelvtudásra (pl. építőipar). Természetesen előfordulhatnak olyan kivételek, mint a számítógép-programozás, ahol érezhető a magyarországi munkaerő iránti kereslet.
A szociális biztonságot erősítő intézkedések nem tarthatók a költségvetési deficit növekedése miatt, ami viszont a maastrichti konvergenciakritérium teljesítését is veszélyezteti. Az egészségügyi és az oktatási reform elmaradása, de még annak halogatása sem engedhető meg.
A jelenlegi állapot alapján a csatlakozás a magyar lakosság többségének aligha fog perspektívát adni. Ehhez képest a lakosság megalapozatlanul optimista a belépéssel kapcsolatban. Politikai feszültséghez vezethet, ha a nemzet nincs felkészítve a realitásokra. A csatlakozást követő csalódottság kedvezhet a nacionalista-populista politikai erőknek.
A mezo- és a mikroszférában várható hatások függetlenek a jogharmonizációtól, az Európai Bizottsággal folytatott tárgyalások kimenetelétől. A gazdaság szereplőinek (vállalatok, önkormányzatok, lakosság) EU-csatlakozásra való felkészítéséhez nem lehet derogációkat kérni. A szaktudás és a nyelvismeret javítása, a közösségi jogszabályok, szabványok ismerete, a minőségbiztosítási és megfelelőségi rendszerek bevezetése stb., illetve mindezek támogatása olyan hazai feladat, amelyet döntően saját erőből, saját erőforrásokra támaszkodva kell megoldani.
| Várható közösségi forrás az EU-csatlakozás után | |
|---|---|
| Közösségi támogatások | Millió euró |
|
– Piaci támogatások |
250 |
|
– Orientációs támogatások |
300-350 |
|
– Közvetlen kifizetések (kompenzáció) |
1200 |
|
Mezőgazdaság összesen |
1750-1800 |
|
Strukturális alapok |
1400 |
|
Mindösszesen |
3150-3200 |
| Forrás: EU és egyéb anyagok alapján becslések | |