A nemzeti földvagyon és felügyelete

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 30. számában (2000. október 1.)

Lapzártánk után alakul ki véglegesen, hogy milyen formában és milyen vezetés alatt jön létre a hazai mezőgazdasági termőterület csaknem hatodát – az elképzelések szerint 800 ezer hektárt – kezelő Nemzeti Földalap (NFA). A több mint kétéves vajúdást és a koalíciós pártok közötti vitát követően ugyanis ez év őszére várható, hogy a parlament elé kerül az a törvénytervezet, amely a földalap létrehozását, működését hivatott szabályozni. A helyzetet bonyolítja, hogy a korábbi földművelésügyi politikai államtitkár, Medgyasszay László MDF-es képviselő már beterjesztett egy, szintén a földalappal kapcsolatos önálló törvénytervezetet. Az eddigi viták hevességéből is kitűnik, fontos kérdésről van szó. Mostanság szinte minden agrárbajra gyógyírként emlegetik az NFA-t, s a pártok szakértői jó néhány elképzelést alakítottak ki róla.

Az NFA egy folyamatosan változó mennyiségű, állami kézben lévő földterület, valamint az azt kezelő intézmény, amit az állam hoz létre és működtet. Az agrártárca vezetői szerint a földalap sajátos birtokpolitikai célokat is szolgálhat, vagyis segítségével új, működőképes gazdaságokat lehet földhöz juttatni, és a rossz birtokszerkezetet átalakítani. A majd meghirdetendő elvek szerint ez nyújtana fedezetet a földcserékhez, de az alaptól bérelni is lehet termőterületet.

A földdel mindent lehet

Az agrárkormányzat szerint a földalap másodlagos, ám igen fontos szerephez jutna a földpiaci árak alakításában és a tulajdonosváltás felgyorsításában. Az NFA-t azért kell létrehozni, hogy lehetővé váljon az állami tulajdonban lévő termőföldvagyonnal való észszerű gazdálkodás, továbbá segítse a kormány birtokpolitikai céljainak megvalósítását, elsősorban a családi gazdaságokon alapuló birtokszerkezet kialakulását. Az NFA lényegében az állam tulajdonában lévő, folyamatosan változó nagyságú és elhelyezkedésű földterület, amelyet az állam részben mezőgazdasági céllal – vagyonkezelési szempontból – hasznosítana, részben pedig sajátos birtokpolitikai és közcélok érvényesítése érdekében hozna létre, működtetne és használna fel. A földalap létrehozását követően tehát az állami földalap folyamatosan vásárolhat, kisajátíthat, értékesíthet és bérbe adhat majd területeket. Az NFA működtetésével létrejöhet a termőföld hatékony készletgazdálkodása, továbbá az az intézményrendszer, amely az állami földbirtok-politika társadalmi és gazdasági céljait eredményesen szolgálhatja.

Az NFA a kincstári vagyon részét képezné, azonban – a tervek szerint – a tulajdonosi jogokat a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter gyakorolná. A vagyonkezelést egy önálló, az agrártárca vezetőjének irányítása alatt álló gazdasági társaság, az NFA Kht. végezné. Az alapba a jelenleg is állami tulajdonban lévő termőföldek kerülnének, beleértve az ÁPV Rt. által haszonbérbe adott területeket és a Kincstári Vagyonkezelő Igazgatóság által kezelt földek egy részét is. Továbbá idesorolnák a revitalizációs céllal vásárolt rossz minőségű, kedvezőtlen adottságú termőföldeket is. Emellett a földalap részét képeznék a vásárlással, illetve csereföldként az alaphoz került hasznosítatlan termőterületek is. A kisajátított földterületeket is az állami földalapba sorolnák. Az alap működése előmozdítaná a birtokrendezési folyamatot, továbbá a megfelelő méretű és gazdaságosan működtethető családi gazdaságok létrehozását.

A Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium (FVM) elképzelései szerint induláskor az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. és a kincstár földjei mellett a különböző tárcáknál lévő és felügyelete alá tartozó területek is bekerülnének az alapba. A szakértők szerint a csaknem 800 ezer hektárnyi terület becsült értéke a jelenlegi magyar árak mellett 70 milliárd forint. A földalap a mostani állami területek mellé reális áron megvásárolná a számára felajánlott magánbirtokokat is. A törvénytervezet eddig megismert részletei szerint a földalapnak minden eladandó termőterületre elővásárlási joga lenne, amelyet csak a társtulajdonos, illetve a szomszéd elővásárlási joga előzhetne meg. A földalap bizonyos esetekben kisajátítást is elrendelhet, s nemcsak vehet, hanem értékesíthet is – eladhat, bérbe adhat – területeket. Éppen az FVM vezetői által kitűzött, sajátos birtokpolitikai célok érdekében a földalap döntheti el, hogy kinek, milyen áron ad el, vagy ad bérbe területet. Az elképzelések szerint például a fiatal gazdálkodók számára akár ingyen is juttathatna földet az alap.

Ki felügyeli a földalapot?

Több – az FVM elképzeléseit ellenző – szakértő úgy véli, hogy mindez túl nagy gazdasági és politikai hatalmat adna az alapot felügyelők kezébe, akik szinte az egész vidéki Magyarország termőföldhöz kapcsolódó érdekeit "kisajátítanák". Értelemszerűen minderre szükség lehet a racionális birtokméretek, gazdaságosan művelhető birtoktestek kialakításakor, de – főleg az ellenzék szerint – esélyt ad a visszaélésre is. Az alap dönti el, hogy kitől, mennyi földet, milyen áron vásárol, és kinek, mennyiért ad el területeket.

"A törvénytervezet, amely az NFA-t mindenféle termőföldre elővásárlási jogokkal ruházná fel, valamint az NFA megyei szervezeteinek adott jogkör, miszerint eldönthetnék, hogy kinek, milyen áron – akár ingyen is – odaadhatnák az állami földeket, a földalapot ellenőrző erők számára óriási hatalmat adna. Lényegében politikai bázis kiépítéséről szól, olyan államosításról, amely alkotmányossági aggályokat vet fel" – véli Raskó György, az agrártárca korábbi közigazgatási államtitkára, agrárközgazdász. Raskó szerint felesleges elnökből, hat alelnökből, főigazgatóból, megyei igazgatókból, helyettes vezetőkből, területi szintű vezetőkből, esetleg kétezer főből álló óriási vízfejet létrehozni. Ehelyett elég lenne az ÁPV Rt. egyik igazgatóságát megbízni az NFA irányításával, létre lehetne hozni egy birtokpolitikához értő tudósokból, szakértőkből álló kuratóriumot, igazgatótanácsot, akiket kinevezhet akár a parlament is. Nos, a mostani javaslatok részben beolvasztották Raskó elképzeléseit, ugyanis nem lesz vízfej, mert a hírek szerint a tárca tavalyi terveiben szereplő népes szakembergárda időközben jócskán összezsugorodott. Ráadásul a miniszterelnöki kontroll azt jelenti, hogy nem egy párt fogja felügyelni az NFA-t.

Szervezet nélkül is megoldható

Az ellenzék ugyanakkor nem feltétlenül egy új intézmény létrehozásában látja a birtokrendezés megoldását. Kis Zoltán, az agrárügyekben illetékes szabad demokrata politikus, egykori földművelésügyi államtitkár nyár eleji nyilatkozata szerint az SZDSZ földtörvényt módosító, s az év elején benyújtott törvényjavaslata a földpiac és a versenyképes birtokszerkezet kialakításának jogi hátterét teremtené meg. Az indítvány szerint megfelelő korlátozással a kül- és belföldi jogi személyek is földtulajdonhoz jutnának. Úgy vélik, elegendő fék a spekuláció ellen, ha mezőgazdasági tevékenység végzéséhez, szakképesítéshez és magyarországi lakóhelyhez – külföldiek esetében letelepedési engedélyhez – kötik a földvásárlást. A kisgazda elképzelés helyett az MSZP is a saját földtörvénnyel kapcsolatos módosító javaslatát – amelynek lényege, hogy a jogi személyek közül csak a belföldiek földvásárlását engedné meg – látná szívesen. Ugyanakkor parlamenti képviselőktől származó információk szerint az SZDSZ, az MSZP és a MIÉP is a nyár végén a háttérben egyeztettek az MDF-fel, s támogatásukról biztosították a Medgyasszay-féle törvénytervezetet.

Az alternatív törvényjavaslatról a politikus elmondta, hogy lényegében a két év óta tartó vitát próbálta feloldani azzal, hogy az eddigi elképzeléseket ötvözte. Medgyasszay a földalap felügyelete körüli viták megoldásaként azt javasolja, hogy az Országgyűlés ellenőrizze a földalap működését, vezetőjét a miniszterelnök nevezze ki, s a szervezet az Állami Számvevőszékhez hasonló önállósággal bírjon, és saját költségvetési fejezettel rendelkezzen. Ugyanakkor a földalapé lenne az ÁPV Rt. és a kincstár 400-400 ezer hektárja. A vagyonkezelés joga egységesen a földalapot illetné meg. A földvételre, bérletbe adásra, elővásárlási jogra vonatkozó korábbi elképzelések szinte változatlanul megtalálhatók a tervezetben. Az NFA értékesítheti földjeit nyilvános árverésen, vagyonkezelésbe adást megelőző nyilvános vagy zárt pályázat útján, illetve haszonbérletbe is adhatja, de csak nyilvános pályáztatással. A leendő vevők, bérlők, vagyonkezelők közül elsőbbséget élveznek a 35 évnél fiatalabb, mezőgazdasági végzettségű gazdák. Az NFA-tól vásárolt földek után nem kellene illetéket fizetni, az NFA-nak eladott föld vételára szja-mentes lenne.

Földbirtok-rendezési kísérletek Már 1992-ben, a magyar termőföld irányított tulajdonváltásának kezdetén felvetődött, hogy a kárpótlási jegyen vett hatalmas mennyiségű, ám rendkívül kisméretű birtokot valami módon egyesíteni kell a gazdaságos földhasználat érdekében. Az egymást váltó kormányok mindegyike érezte, hogy tennie kellene az életképes birtokok és a piacra termelő, nyereséget elérő birtokosok kialakításáért, de alig haladt előre az ügy. A Horn-kormány idején illetékmentességgel, valamint a földméréssel kapcsolatos költségek részbeni vagy teljes megtérítésével próbálták a birtokösszevonást és a földcserét fölpörgetni. A kormányzási ciklus végén már készen várta a parlamenti vitát a birtokrendezésről szóló törvény tervezete is. Hogy a szocialista-szabaddemokrata kormány miért nem volt képes többet tenni, annak két oka van: egyrészt közel egymillió földtulajdon ügyét nem tudták rendezni a földhivatalok, ennél is több, 2,5 millió úgynevezett részarány-tulajdonú föld nyilvántartása is váratott magára. Csak 1997-ben sikerült az utolsó kárpótlási földárverést befejezni. Másodsorban az 1998-ig kormányzó koalíció hajlott a földtörvény részleges liberalizálására, azaz szerintük kellő garanciával lehetővé lehetett volna tenni a magyar jogi személyek földtulajdonszerzését is. Ez ellen óriási – az akkori ellenzék összekovácsolásában is nagy szerepet játszó – tiltakozó mozgalom indult. Az 1998. évi kormányváltás idején az új koalíció már 1998 végére ígérte, hogy rendezi a földügyeket, s az életképes birtokok kialakítását is megkezdi. Csakhogy azóta folyt a politikai egyeztetés a Nemzeti Földalapról. A majd két és fél éves vita jóformán egyetlen dologról szólt: ki felügyelje a Nemzeti Földalapot?

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. október 1.) vegye figyelembe!