Magyar Posta új terepeken

Kérdéses privatizáció

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 29. számában (2000. szeptember 1.)

 

Megkezdődött a visszaszámlálás a Magyar Posta Rt.-nél: az igazodási pont a 2003. évi piacnyitás. A versenyre való felkészülés a cégtől technikai és technológiai megújulást, vevőközpontú magatartást igényel.

 

Számítások szerint a Magyar Posta a hazai kommunikációs piac egytizedét tartja a kezében. Ez a jelenlét két fő pillérre építkezik. Az egyik, hogy a cég pillanatnyilag az ország 3200 pontján jelen van, így olyan értékesítési hálózattal rendelkezik, amely eljut valamennyi ügyfélhez. A társaság összesen 50 ezer embert foglalkoztat, a dolgozók közül 12 ezren a kézbesítésben vesznek részt. Ők naponta találkoznak ügyfelek millióival. A Magyar Posta másik erőssége, hogy ezt a hálózatot összeköti egy logisztikai rendszer. Az a technikai-technológiai váltás, amely a kommunikációban ma végbemegy, átrendezi majd a piaci szereplők helyzetét és a termékeket is. Ebben az új rendben kell megtalálnia saját helyét a postának. E cél érdekében fogalmazódott meg tavaly az a stratégia, amely a jövőben meghatározza és növeli a társaság szerepét az elektronikus kereskedelemben.

A postai lépésváltás egyik része a technológiai felkészülés. A teljes változáshoz szükséges logisztikai átvilágítást követően derül majd ki, hogy milyen szállítóeszközöket, rendszereket kell a társaságnak beszereznie és üzembe helyeznie a közeljövőben.

Fejlesztések A kilencvenes években a Magyar Posta az Európai Unióhoz való csatlakozás szellemében tervezte és valósította meg fejlesztéseit. A postai szolgáltatóhelyek folyamatos rekonstrukciójára és újak építésére átlagosan másfél milliárd forintot használtak el évenként, és megvalósult néhány nagyberuházás a postai logisztikai rendszer kulcsfontosságú helyein. A kilencvenes évek közepén erősítették a posta pénzközvetítő tevékenységét, egy központosított és automatizált feldolgozórendszer telepítésével. Ez az új rendszer lehetővé tette a bizonylatok egyszerűsítését, az átutalások felgyorsítását, ellenőrizhetőségét és az értéknövelt szolgáltatások bevezetését. Új terméket fejlesztett ki a posta – az úgynevezett hibrid levelet – az Elektronikus Posta Központ létrehozásával, amely az elektronikus úton feladott leveleket kiváló minőségben, papír alapon állítja elő, és a kézbesítés a postai hálózaton történik. Ez a mintegy 800 millió forint értékű beruházás a legmodernebb gépi technológiával állítja elő a leveleket. A PostaMat szolgáltatás bevezetése ugyanerre az időszakra esik. Ennek keretében valamennyi postahelyre POS-terminál, vagyis kártyaleolvasó került. Így olyan településeken is lehet kártyával pénzt felvenni, ahol eddig erre nem volt lehetőség. A PostaMat-hálózat bővítése folyamatos. A járati és kézbesítőszolgálatban használatos nagy fogyasztású, környezetszennyező gépkocsik kiváltása folyamatosan történt, ami például 1998-ban és 1999-ben összesen 2,5 milliárd forintjába került a postának. Mára a teljes régi járműparkot lecserélték, csak korszerű és üzembiztos szállító járműveket használnak a postánál. A kilencvenes évek végén indult és várhatóan 2001-ben fejeződik be a részvénytársaság eddigi legnagyobb, több mint ötmilliárd forint értékű informatikai beruházása, az integrált postahálózat (IPH) programja. A posta gazdálkodását támogató SAP informatikai rendszer bevezetése szintén a kilencvenes évek végén kezdődött, s mára kialakult az egységes pénzügyi és számviteli rendszer. A Telepostaházak programja 1998-ban indult. Ennek révén a hagyományos postai szolgáltatásokon túl elérhetőek a modern információtechnológiai és kommunikációs szolgáltatások, így az internet-hozzáférés, az elektronikus levelezés, a szövegszerkesztés.

Közelebb az igényekhez

Az áruk ajánlása, a megrendelések fogadása, az áruk kiszállítása és a fizetések lebonyolítása az elektronikus kereskedelem négy alapeleme. Ehhez a legfontosabb az integrált hálózat létrehozása, magyarán a postafiókokat számítógépes adatátviteli eszközökkel kell összekötni. Az első ütemben 200 nagy postafiók kerül az új hálózatba. Várhatóan a jövő év elején ezek a munkahelyek – amelyek a forgalom jelentős részét bonyolítják le – már integráltan működnek. Lesznek olyan postahivatalok, ahol a háttérfolyamatokat illesztik a rendszerbe. Így gyakorlatilag valamennyi küldemény kézbesítését a hálózaton belül végzik egy év múlva. A teljes integráció (a kétszáz nagy mellett ezer kisebb posta bekapcsolása a számítógépes hálózatba) körülbelül másfél év múlva fejeződik be. A projekt 4-4,5 milliárd forintba kerül. Ezzel a napi forgalom 80 százalékát fedik le. A program természetesen az integrálás teljes befejeződéséig folytatódik.

A piaci értékesítési munkát a fogyasztói igényeknek megfelelően alakítják át. Ez a szolgáltatások választékát, minőségét és árát érinti majd – mondta Lipp István, a Magyar Posta Rt. marketing- és értékesítési vezérigazgató-helyettese. A létrehozandó szervezet, amelynek kiépítésén ma dolgozik a posta, kereskedői jellegű tevékenységet és működést ígér. Ez egyrészt a nagy vevők külön kiszolgálását, másrészt a levél- és csomagküldésben a minőség javítását és a kézbesítések – magasabb ár melletti – időgaranciájának bevezetését jelenti. Harmadrészt pedig minden tekintetben az értékesítés-központú arculat kialakítására törekszenek.

A postai munka minőségét javító intézkedések sorában az volt az első, hogy tavaly kísérletképpen megkezdték a levelek kézbesítésének tartalmi megkülönböztetése mellett azok időbeli szempontok szerinti szétosztását is. Magyarán, a magasabb árhoz egy garantált és az átlagosnál gyorsabb kézbesítés kapcsolódik. A csomagküldésnél felmérték a piacot is annak érdekében, hogy a megfelelő fejlesztésekkel, esetleg franchise alkalmazásával megtalálja a posta a maga szerepét az élesedő versenyben. Az ügyfelek számára a küldemények nyomon követését, garantált kézbesítését ígérik.

Egyre nagyobb teret kap az az elképzelés, miszerint a postahivatalokban a saját termékek mellett másokét is értékesítik a jövőben. A cél az, hogy valódi értékesítési környezetbe kerüljenek a posta termékei.

Mindez egy sor fejlesztési projekt keretében valósul meg. A vezérigazgató-helyettes ezek közül három témát tartott szükségesnek kiemelni. Igen fontosnak ítéli, hogy egyre több üzletházban, például a Pólus Centerben, a Lurdy-házban, a Camponában jelent már meg a posta. Ezek egy része önkiszolgáló, számos helyen például mobiltelefont is árusítanak. Nyitottak hasonló helyeken, így a Cora-üzletközpontokban vagy a ceglédi ABC-ben postasarkot. Nem kizárt, hogy a továbbiakban lesznek majd ilyen postasarkok az Ápisz-boltokban, különféle irodaközpontokban vagy akár benzinkutaknál is. Ezek a kezdeményezések a vezérigazgató-helyettes szerint a postának azt a törekvését jelzik, hogy az ügyfelek igényeinek megfelelően szeretné optimalizálni tevékenységét, megtalálni a költségtakarékos megjelenés lehetőségeit. A kisebb vevőközösségek igényeihez rugalmasan igazodó postahelyek hosszabb nyitva tartás mellett jobb kiszolgálást nyújtanak majd.

Bővülő termékskála

Ennek megfelelően alakul a posta által kínált termékpaletta is. A levél- és küldeménykézbesítésen túl belefér a mobiltelefonok árusítása éppúgy, mint a biztosítási üzletág vagy akár az okmányirodai funkció vállalása. A tavaly őszi kezdeményezéshez hasonlóan hamarosan kiad a társaság egy olyan katalógust, amelyben számítógépek, játékok, autóalkatrészek, gyógyszerek és számos más termék házhoz szállítását is vállalja. Tehát a posta (telefonon vagy a számítógépes hálózatban) fogadja a megrendeléseket, beszerzi az árukat, maga csomagolja és juttatja el azokat rendeltetési helyükre, és lebonyolítja a fizetést is. A tapasztalatok szerint ennek az újszerű szolgáltatásnak különösen vidéken van keletje. Az őszi akció az elmúlt év utolsó két hónapjában 50 millió forintos forgalmat hozott a vállalatnak.

Az érdeklődés alapján megállapítható, hogy a forgalom gyorsan növelhető. Az elektronikus kereskedelem része a könyvlogisztika is. A vezérigazgató-helyettes úgy véli, az új üzletág az első évben ötmillió könyv „mozgatását" jelentheti.

A hírlapterjesztéssel egyelőre mindenki – a kiadók, a fogyasztók és maga a posta is – elégedetlen. A társaság ez ügyben későn lépett, mivel ezen a területen már jó ideje versenyhelyzet van. A helyzet megváltoztatása, a gazdaságosság elérése érdekében a Magyar Posta a Magyar Lapkiadók Egyesületével arra vállalkozott, hogy fölvázolják azt a logisztikai és marketingrendszert, amelynek révén az ár és a minőség összhangba kerülhet. A változásoknak sokféle terepe lesz. Az ügyfélszolgálati irodák helyébe például call centereket alakítanak ki, a pénzbeszedési rendszert teljesen megváltoztatják, a kiszállításokat a vevők igényeinek megfelelően ésszerűsítik. A megújulásnak az idén végbe kell mennie, tehát jövőre már a fogyasztók is érezhetik a változásokat.

Az új, értéknövelt szolgáltatások bevezetése mellett a Magyar Posta felismerte, hogy készpénzkímélő technikáját ugyancsak fejlesztenie kell. Ezt a programot a Postabankkal folytatott együttműködéssel erősíti a jövőben.

Ma az Egyesült Államokban egy emberhez évente 900, Nyugat-Európában 400 küldemény érkezik, nálunk 100. Ebben nem a lakossági levelezések dominálnak, ez 10-12 százalékot jelent, hanem az üzleti és a magánfogyasztók kapcsolatrendszere a meghatározó, ahol például a számlalevél, az értesítés, az árukínálás, a direkt marketing akciók adják a forgalom javát. Nálunk ez utóbbi terület jelentős növekedés előtt áll.

Postai teljes munkaidős havi átlagkeresetek 1990-1999
Időszak Létszám Teljes munkaidős havi átlagkereset Index előző év 100%

1990

39 510

12 399

 

1991

38 860

15 989

129,0

1992

39 687

20 472

128,0

1993*

37 798

24 748

120,9

1994

39 394

29 894

120,8

1995

38 940

35 228

117,8

1996

36 144

42 461

120,5

1997

34 784

51 363

121,0

1998

35 123

61 661

120,0

1999**

36 220

71 429

115,8

* korrigált adat
** báziskorrekciós engedély miatt 1998. évi alap 62 500 Ft,
januárban 13,3% felett +1% teljesítményjutalom, bázisban nem maradóként
2000. évi induló bázis 70 813 Ft

Csomagszállítás

A hazai csomagszolgálatban már a kilencvenes évek elején megszűnt a Magyar Posta monopolhelyzete. A piacon ennek megfelelően teljesen átalakultak az erőviszonyok. A postacsomagokon kívül a darabáruk szállításának piacán a posta ma már csak 2-3 százalékot tart a kezében. Változatlanul 15 százaléknyi részesedés van olyan állami vállalatok, illetve szervezetek birtokában, mint a Magyar Államvasutak, a Belügyminisztérium. A magántulajdon piaci aránya 60 százalék. A fennmaradó 22 százalék a gyártóké és a kereskedőké, akik saját tulajdonú szállítási hálózattal dolgoznak.

Számítások szerint körülbelül 850 olyan társas vállalkozás működik az országban, amely szerződéses megbízás alapján végez szállítást és vállal áruelosztási feladatokat. E cégek zöme eleinte csak a szállítmányozás szervezésével foglalkozott, majd kinőve a szerepből, önállósodott. Helyzeti előnyt élveznek azok a társaságok, amelyek darabáruk nemzetközi fuvarozásával foglalkoznak, és emellett számottevő hazai áruelosztó kapacitással is rendelkeznek. Ők háztól házig képesek az úgynevezett garantált fuvarokra. Becslések szerint jelenleg e cégek száma kétszázra tehető, és folyamatosan bővül.

A szakértők véleménye az, hogy a versenyző társaságok még korántsem fejezték be a piac felosztását, és egyikük sem rendelkezik olyan anyagi és szakmai háttérrel, mint a Magyar Posta. Ezért vannak még esélyei a piac jelentős részének visszahódítására a megújulás előtt álló postának – véli Deák György, a csomagüzletági igazgatóság vezetője.

A magyar piacon 1998 óta egyre több internetes áruház működik, melyhez már a Magyar Posta is csatlakozott. Bár érezhető a hazai fogyasztók bizalmatlansága a vásárlásnak e formájával szemben, a tapasztalatok mégis kedvezőek. A Magyar Posta az internetes áruházak 94 százalékának szállítója.

Privatizáció külföldön

Különös folyamat vette kezdetét az elmúlt néhány évben Európában egy „klasszikus" monopolágazat, a posta magánosításával. Igaz, a szakértők egy része erősen vitatja, hogy a holland és a német posta részleges magánosítása valamilyen általános trendbe illeszkedne. Szerintük a két cég különleges helyzetéből adódó tőkeszükséglet indokolttá tette ugyan a részvények egy részének eladását, ám ez aligha válik a kontinensen általánossá, a Magyar Posta Rt. többször beharangozott (ám az utóbbi időben keveset emlegetett) privatizációjával pedig végképp nem hozható összefüggésbe.

A postai szolgáltatás tipikusan állami monopólium a világ legnagyobb részén. Olyannyira, hogy az állami lét, pontosabban az állami szuverenitás egyik ismérve a saját posta léte (hangsúlyosabban, mint mondjuk az önálló hadsereg vagy a saját pénz). Ezért is tűnt sokak számára hihetetlennek, amikor két EU-tagállamban – a 2003-tól várható ágazati liberalizációra készülve – hozzákezdtek a részvénytársasági formában működő posták egy részének magánkézbe adásához. Hogy a holland és a német példa ragadós lesz-e, abban viszont sokan kételkednek.

A németek piacot vettek

Ami a kontinens legnagyobb postavállalatát, a Deutsche Postot (DP) illeti, a cég már az európai piacnyitási törekvések megfogalmazása előtt, a kilencvenes évek elején elhatározta, hogy a csomagszállítás, a gyorsposta, a szállítmányozás és a logisztika területén a Belgiumtól Lengyelországig és Svédországtól Olaszországig terjedő térség vezető szolgáltatójává kíván válni. Ehhez a stratégiát Klaus Zumvinkel, a Quelle csomagküldő szolgálattól átcsábított csúcsmenedzser alakította ki. A szakember végtelenül egyszerű, ám igen költséges haditervet eszelt ki: meg kell vásárolni a regionális piacokon egy-egy szolgáltatási ágban erős pozícióval rendelkező kisebb magáncégeket. Az első lépés a vállalati küldemények szállítására specializálódott vállalkozások begyűjtése volt. A lengyel Servisco, a belga Parcel Distribution, a brit Securicor csomagszállító leánycége és további svájci, francia és olasz vállalkozások kerültek az utóbbi 2 évben a DP csapatába. Ezután a gyorsposta-szolgáltatásban vetette meg a lábát a német óriás, megszerezve a DHL 25 százalékát.

A szállítmányozási és logisztikai üzletágban a svájci Danzas Holding két évvel ezelőtti bekebelezésével indult a helyfoglalás, amiért 1,8 milliárd márkát fizetett a DP. Több mint 1 milliárdba került a holland Royal Nedlloyd megszerzése is.

Az ASG Group részvénytöbbségének megvásárlásával Svédországban, a Global Mail és a Yellow Stone nevű, lapterjesztéssel foglalkozó cég megvételével pedig az Egyesült Államokban is piacot szerzett a Deutsche Post, megvetve az alapját egy valódi globális „posta-szupermarketnek", amely a hagyományos postai szolgáltatások mellett a bankszektorban (Postbank) és az irodai termékek piacán (McPaper) is jelen van.

Postarablók Az évtized eleje óta nemcsak a postahivatalok elleni rablótámadások száma növekszik, hanem a rablásokkal okozott kár értéke is. Gyakorlatilag minden hétre jut egy postarablás – az újságolvasónak már-már az a benyomása, hogy az erőszakos pénzszerzés legbiztosabb módja egy-egy védtelennek látszó postahivatal kirablása. 1990-ben 127 betörést, illetve betörési kísérletet, tizenkét rablást és öt kézbesítő elleni támadást jegyeztek fel a Magyar Posta krónikásai. Az évtized végére a betörések száma 60 százalékkal csökkent, a rablásoké három és félszeresére, a támadásoké háromszorosára nőtt. A tendencia egyértelmű: a postára betörni „üzemidőben" érdemes – akkor van ott a pénz –, a pénzes postás pedig az őrző-védők és egyéb fegyveresek elszaporodásával párhuzamosan a legvédtelenebb pénzszállítóvá vált. Minden „komolyabb" akció (azaz nagyobb pénzmennyiség elrablása vagy személyi sérüléssel járó támadás) után fellángol a vita: eleget költ-e a Magyar Posta Rt. a biztonságra? Magyarországon 3207 postahivatal működik, s – a cég hivatalos álláspontja szerint – sem mód, sem ok nincs rá, hogy mindegyiket fegyveres őr védje (a kézbesítőkről nem is beszélve). Két komoly érv is a fegyverkezés ellen szól: egyrészt a szigorúbban őrzött bankokat is gyakran kirámolják, másrészt pedig a kisebb, falusi hivatalokban tényleg nem fordul meg több pénz, mint mondjuk a szomszédos – és szintén védtelen – kocsmákban. A támadások zöme az ügyféltérben zajlik, pedig a bennfentesek szerint a hivatalok gyenge pontját sokkal inkább azok a belső helyiségek jelentik, amelyekben a pénzt zsákolják és számolják. Miután a több mint háromezer hivatal bombabiztos védelmi rendszerének kiépítése túlságosan drága lenne, a posta ennél defenzívebb taktikát választott: szó nélkül lenyeli a rablások okozta veszteséget (ilyesmi ellen ugyanis még biztosítást sem lehet kötni), a dolgozókat pedig elsősorban a támadások sértetlen átvészelésére próbálja felkészíteni. A mindenki számára kötelező oktatás – amelyben rendőrök is közreműködnek – a „semmi hősködés, semmi ellenkezés" gondolatának jegyében zajlik. Tavaly egyébként több százmillió forintért rendelt meg a cég egy szakértői tanulmányt a biztonság növeléséről. Hogy ez mennyire volt jó befektetés, az egyelőre még nem derült ki, a vállalat új vezetése most mindenesetre annak az összesen közel kétmilliárd forintnak a felkutatásával tölti az ideje egy részét, amelyet 1999-ben hasonló szakértői megbízásokra – a hírek szerint nem mindig megalapozottan – kifizettek.

Tőzsde és szabadság

Az „egypályás" szolgáltatócégek szisztematikus felvásárlásának látszólag semmi köze a DP privatizációjához, valójában azonban a postapapírok tőzsdére vitele igen szoros ok-okozati összefüggésben van a fentebb ismertetett bevásárlókörúttal. Az erősítésre azért volt szükség, mert a Deutsche Post még az európai liberalizáció startja előtt ki akart építeni egy regionális postai birodalmat, illetve egy olyan komplex szolgáltatót, amely a vállalati és a magánügyfelek minden postával kapcsolatos igényét ki tudja elégíteni – az építkezés folytatásához pedig pénz kell, amit a legegyszerűbben a tőzsdén lehet megszerezni. További fontos szempont, hogy a részvények mintegy 40 százalékának tavalyi „szétterítése" a befektetők között minden bizonnyal növeli az eddig az állami tulajdonos által rövid pórázon tartott DP mozgásterét.

Bár más helyzetből indult, alapvetően hasonló motívumok vezérlik a másik, a magánosításban legtovább jutó európai úttörőt, a Koninklije PTT Nederlandot, azaz a holland királyi postát is. A recept itt is ugyanaz: megvenni mindent, ami a kialakítandó regionális vagy globális profilba illeszkedik, és tőkét, illetve szabadságot szerezni a tőzsde révén. Az 1996-ban indult átalakulási hullám elején a hollandok megszerezték a TNT gyorspostát, majd pedig „magyar módra" leválasztották a telefonszolgáltatót (azóta az anyacég TNT Post Groep-PG néven működik). Ezután egy francia gyorspostaszolgálat, a Financiere Jet Services beépítése következett.

Pillanatnyilag a TPG két, önálló gazdálkodást folytató vállalatból áll: a Royal PTT Post (a klasszikus postacég) és a TNT. A szolgáltatásokat mindkét vállalat a saját márkaneve alatt kínálja.

Ami a TPG tevékenységét illeti, azt a tulajdonos három üzleti területre (azon belül pedig több üzletágra) bontotta. A „küldeményüzleti" terület a PTT Posté, a belföldi, a nemzetközi és a DM-küldemények célba juttatása, valamint a postahivatalok működtetése tartozik ide. Érdekesség, hogy a postahivatalok tulajdonosa csak 50 százalék erejéig a PTT, a másik 50 százalék a Postbanké. Az „expressz", vagyis gyorspostai üzleti terület TNT márkanév alatt fut, s minden európai és tengerentúli expresszküldeménnyel ez a részleg foglalkozik. A logisztikai területen szintén a TNT a szolgáltatások márkaneve, s ez a részleg nem üzletáganként, hanem földrajzi területek szerint rétegződik.

A TPG papírjait 1998-ban vitték a tőzsdére, jelenleg a részvények 56 százaléka forog az amszterdami, a frankfurti, a londoni és a New York-i tőzsdén (a részvények legalább egyharmada tartósan állami tulajdonban marad, s az állam rendelkezik az ún. speciális részvénnyel is, amely jóváhagyási jogot biztosít a szervezeti átalakításokkal és a részvénykibocsátásokkal kapcsolatban).

Stratégiai megállapodások

A részvények tőzsdei bevezetésekor meghirdetett stratégia szerint a cég a postai, az expressz és a logisztikai szolgáltatások területén globális pozíció megszerzésére törekszik, vállalatfelvásárlásokon és stratégiai szövetségkötéseken keresztül (a tőzsdére menetel mindkét megoldásnál előnyös). Az első szövetség már 1999 novemberében – a svájci postával – megköttetett, s hasonló stratégiai együttműködés körvonalazódik az ír postával is. Az idén márciusban azt is bejelentették, hogy a TNT átveszi a görög, a spanyol, a francia, az olasz és a portugál postatársaságoktól a nemzetközi expressz szállítási üzletágat. Ugyanilyen szerződést kötöttek egyébként a Deutsche Posttal, az osztrák postával és az UPS gyorspostai magáncéggel is.

A TPG átalakítása elsősorban a jövőnek szól, de már a jelenben is hozza gyümölcseit. Erre utalnak a cég igen kedvező szolgáltatási mutatói: a pontos címre kézbesítés aránya 99,7 százalékos, az ügyfél-elégedettségi index tartósan 86-87 százalék körül mozog, a tarifák pedig az EU-n belül itt a legalacsonyabbak. A vállalat 100 ezer főt foglalkoztat, 20 ezer járművet és 38 repülőgépet üzemeltet.

A privatizációval kacérkodó társaságok között emlegetik a szakértők az angol és a francia postát is. Előbbi, az 1997-ben privatizálásra kiválasztott Royal Mail máris „ráutaló magatartást" tanúsít. 1999 januárjában megvette a német csomagszállítási piacon dobogós helyezést kivívott German Parcelt, utóbbi, azaz a La Poste pedig főként a logisztikai piacon erősítve próbálja vonzóvá tenni magát a befektetők számára. Az elemzők ugyanakkor kételkednek benne, hogy a magánosítási divat általánossá válik a kontinensen.

Magyar magánosítás

Ekképp vélekedik Budai Iván, a Magyar Posta Rt. nemzetközi igazgatója is, aki szerint az eddigi privatizációs lépéseket az érintett cégek speciális helyzete és törekvései indokolták, s aligha képzelhető el, hogy a többi EU-tagállam postája is regionális vagy globális hegemóniára törne.

Enélkül viszont a tőzsdekényszer nem áll fenn: a kvázi-monopolpiacok a szolgáltatásfejlesztéshez szükséges tőke felhalmozására lehetőséget nyújtanak, erőteljes növekedést pedig nem kell finanszírozni. Valódi monopóliumokról egyébként egyre kevésbé lehet beszélni, hiszen gomba módra szaporodnak az olyan vállalkozások – magán-postafiókszolgálat, motoros és biciklis futárszolgálat, kiscsomag-fuvarozás stb. –, amelyek a posta egy-egy üzletágának hasznát lefölözve próbálnak érvényesülni. Nyilvánvaló, hogy a magáncégek és az elektronikus szolgáltatók egyre élesebb versenyt gerjesztenek: a gyorspostaüzletágban az UPS, a FedEx és a DHL International helyezkedik el az élen, a hagyományos levélnek pedig az e-mail jelent mind veszélyesebb konkurenciát.

A Magyar Posta gőzerővel készül a 2003-ban nálunk is beköszönt(het)ő piacnyitásra, mégpedig egy 50 milliárd forintos fejlesztési csomaggal. A gazdasági kabinet számára készített tervek szerint az összeg döntő hányadát saját forrásból és hitelekből kívánják finanszírozni, ami nem utal gyors tőzsdei megjelenésre. Lipp István elmondta: a vállalatnak bizonyosan szüksége lesz tőkebevonásra. Ennek többféle változata lehetséges. Elképzelhető szakmai vagy pénzügyi befektetők közreműködése különböző projektek végrehajtásában, konzorciális segítség formájában. Ma azonban a tőzsdei megjelenést nem kívánja mindenáron elérni a társaság vezetése. Pontosabban nem ez, hanem a gazdaságos és nyereséges működés van előtérben.

Azonban a kabinet számára készített tervek között szerepel a részvények egy részének eladása: 20-30 százalék külföldi intézményi és pénzügyi befektetőknek, 10-20 százalék pedig hazai kistulajdonosoknak jutna. Az állam hosszú távon 25 százalék + 1 szavazatnyi részvényt kíván megtartani. Szakmai befektetőt csak a tőzsdei megjelenés után kívánnak bevonni. Mivel a kabinet 2003-2004-re teszi a felkészülési időszak befejezését, a magánosítás konkrét teendői minden bizonnyal a következő kormányra maradnak.

Megszűnt az ingyenes pénzhasználat Mintegy 30 milliárd forint kamatmentes, a pénzforgalmat elősegítő hitelt von ki a Magyar Posta Rt.-ből a Magyar Nemzeti Bank (MNB) a második félévben. A postaügyek és a távközlés különválasztása, azaz a kilencvenes évek eleje óta a Magyar Nemzeti Bank – kamatmentes kölcsön formájában – biztosította a Magyar Posta Rt. számára a pénzforgalom lebonyolításához szükséges, évi mintegy 30 milliárd forintot. A jegybank az idén júliusban, októberben és az év végén fokozatosan kivonul ebből a finanszírozásból, így a posta kénytelen takarékossági intézkedésekkel maga kigazdálkodni a pénz egy részét, a hiányzó másik részt pedig kamatért veszi fel a jövőben a bankoktól. A posta 15 milliárd forintot meg tud spórolni készpénzgazdálkodása szigorításával, a pénzszállítás ésszerűsítésével, rugalmasabbá tételével. A szükséges összeg másik felét várhatóan kedvező, 8-11 százalékos (vagy talán ennél is kisebb) kamattal tudja a következőkben használni a posta. A jegybanki ingyenes kölcsön visszavonása nem okoz színvonalromlást a fogyasztók kiszolgálásában – ígérik a postánál. Azt is ígérik, hogy lényegesen nem drágulnak a szolgáltatások, de a szolid áremelés lehetőségét mégsem lehet kizárni. A hitelfelvétel kamatterheit a posta a fejlett országokban már régóta alkalmazott, úgynevezett overnight műveletekkel is csökkentheti. Ez azt jelenti, hogy a nappal használt pénzeszközök éjszakára kamatozó bankbetétekbe kerülnek. A posta tagja a jegybank által működtetett, úgynevezett valós idejű bruttó elszámolási rendszernek (viber), amellyel napközben akár egy-két órán belül is átutalhatják a számlán lévő pénzeket a bankok, és ezzel tovább növelhető a pénz forgalmi sebessége, „állásideje" pedig egy-két órára zsugorítható. A viber tavaly szeptember óta létező rendszer. Ez év júniusáig azonban csak a bankok, a Magyar Államkincstár, a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt., valamint a Magyar Nemzeti Bank teljesített ilyen megbízásokat, méghozzá másodpercek alatt. Az eddig „belterjesen" és igen drágán működő rendszer a jövőben olcsóbbá és szélesebb körűvé válhat.

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. szeptember 1.) vegye figyelembe!