A fejlett termelési rendszerek, a "just in time" és az áruforgalom szabadsága elvének támogatását jelenti, hogy a megbízható gazdálkodók számára széles körben teszik lehetővé az egyszerűsített vámeljárások alkalmazását. Az egyszerűsített vámeljárásoknál a magyar gazdálkodók számára is lehetővé válik, hogy a vámeljárást hiányos vámokmánnyal, helyettesítő okmánnyal, vagy a vámhatóság által előzetesen jóváhagyott nyilvántartási szempontoknak megfelelően a saját könyveikbe történő bejegyzéssel (helyi vámkezeléssel) is megkezdhessék.
Az egyszerűsített eljárást követően a gazdálkodó számára felszabadítható a vámáru, miközben a vámeljárás csak később fejeződik be. Vámkiszabással járó vámkezelés esetén az eljárás befejezésére 10 nap, egyéb esetben 30 nap áll a gazdálkodó rendelkezésére.
Az egyszerűsített eljárások alkalmazásának eredményeként a vámügyintézés ideje nem befolyásolja a termelés folyamatosságát. Ezzel a vámeljárások hozzájárulnak a gazdasági folyamatok ésszerű meg- és újjászervezéséhez.
Az egyszerűsített eljárás támogatására a szabályozás számítástechnikai nyilvántartási és adatközlési feltételt is előír. Lényeges, hogy az egyszerűsített vámeljárások során nem az áru és a szállítóeszköz mozog az ügyfél és a vámhatóság között, hanem az információ.
Előnyök
Az egyszerűsített vámeljárások előnye, hogy
- munkamegosztás jön létre a vámhivatalok között, mely hatékonyabbá és gyorsabbá teszi a vámeljárásokat;
- az azonos adminisztratív mozzanatok összegzésével az elszámolóhivatalban csökken a bürokrácia;
- gyorsabban jut árujához az importőr, tervezhetőbbé válik az exportszállítás;
- a vámigazgatás fizikai ellenőrzései ebben a körben az elégséges mélységig fognak terjedni, mert az engedélyezés során a gazdálkodót a hatóság "átvilágítja";
- az engedélyes időt és költséget takarít meg;
- az elszámolások időszükséglete nem befolyásolja a szállításokat, gyártást, felhasználást és a kereskedést.
Hatósági ellenőrzés
Ahhoz, hogy az előző előnyök és a jogszabályi rendelkezés egyértelműen megközelíthető legyen, látni kell, hogy az egyszerűsített vámeljárások következtében az árut és az azt kísérő okmányokat időben és térben elkülönülten ellenőrzi a hatóság. A fizikai ellenőrzés mindig ott történik meg, ahol az a legkisebb költségráfordítással hajtható végre, vagyis az áruval kapcsolatos vámeljárások duplikált mozzanatait ezzel ki lehet küszöbölni.
Engedélyezés
Az egyszerűsített eljárást a fővámhivatal tevékenységi engedély kiadásával engedélyezi, amelyben meg kell határozni azokat az intézési vámhivatalokat – az engedélyt kérő kérelmét figyelembe véve –, ahol az áru vámvizsgálata, fizikai ellenőrzése történik.
Az intéző vámhivatal feladatai
Amennyiben a vámkezelések mozzanatait vizsgáljuk, megállapítható, hogy a vámvizsgálat és áruátengedés valamennyi eljárás mozzanattól, míg a vámteherbiztosítás az adott eljárástól függően jelenik meg. Ha ezeket a mozzanatokat az ismétlés kiküszöbölése érdekében úgy osztjuk meg, hogy egy vámeljárást kettébontunk, akkor egyértelműen meghatározhatók – pusztán logikai alapon is – az intéző vámhivatal feladatai. Ennek megfelelően a hivatal
- az egyszerűsített vámeljárás során benyújtott egyszerűsített árunyilatkozatot elfogadja vagy visszaadja, jogszabályban meghatározott esetekben visszautasítja;
- az elfogadást követően írásban közli a vámeljárást kérővel az egyszerűsített árunyilatkozat elfogadásának tényét (nyilvántartásba vételi tételszám és dátum megjelölésével), majd dönt a vámvizsgálat formája felől, és közli annak végrehajtása idejét és helyét;
- az okmányokkal egyező vámvizsgálatot követően írásban közli a vámeljárást kérővel az áruátengedés tényét (a szállítóeszköz felszabadítását);
- értesíti a fővámhivatalt az általa megkezdett vámeljárás adatainak távadat-átviteli hálózaton, okmányainak postai úton való megküldésével;
- a fővámhivatal távadat-átviteli hálózaton visszaigazolja a vámfelügyelet átvételét, végül
- a fővámhivatal visszaigazolása alapján elintézi (kivezeti) függő nyilvántartását.
A fővámhivatal feladatai
A fővámhivatal
- az elszámolási időszak alatt gyűjti és engedélyesenként rendszerezi az intézési vámhivataltól megkapott egyszerűsített árunyilatkozatokat és mellékleteit;
- visszaigazol távadat-átviteli hálózaton keresztül az intézési vámhivatalnak a vámfelügyelet átvételét illetően;
- az elszámolási időszakot követően benyújtott kiegészítő árunyilatkozatot és mellékleteit átveszi, és írásban közli annak elfogadását (nyilvántartásba vételi tételszám és dátum megjelölésével) vagy visszaadását;
- az elfogadott árunyilatkozat alapján kiszabja és közli a vámterhet, végül
- ellenőrzi a közölt vámteher befizetését.
Az egyszerűsített vámeljárás és a vámraktár
Az egyszerűsített vámeljárások engedélyezési szabályait a megjelent jogszabályok kellő részletességgel leírják. Fontos azonban megjegyezni, hogy a vámraktárak működésénél bevezetett egyszerűsített és normál forma nem keverendő össze az egyszerűsített vámeljárás fogalmával, így az egyszerűsített formában üzemelő vámraktár egyben nem jelent egyszerűsített vámeljárási formát.
Az engedélyesek köre
A Vhr. pontosan meghatározza azt is, hogy milyen alanyi kör válhat jogosulttá az egyszerűsített eljárás alkalmazására (Vhr. 52. §-a). Így például helyi vámkezelésre jogosultságot csak az szerezhet, aki egyéb vámhatósági tevékenységi engedéllyel is bír, továbbá vállalja a vámhatóság által előírt adattartalmú nyilvántartás, valamint az úgynevezett kiegészítő nyilvántartás vezetését is, amely az árukat vámtarifaszám, vámteherfajta, származás- és devizanem szerint is csoportosítja.
A rendelkezés célja, hogy a helyi vámkezelésre jogosult segítse a vámeljárás során keletkező adatok jogszabályok által előírt módon történő feldolgozását is.
Egyéb könnyítések
Természetesen az előző témánál már utalt összefüggő rendszerben való gondolkodással az egyszerűsített vámeljárások előnyei tovább fokozhatók. Ennek megfelelően nem szabad elfeledkezni arról, hogy az egyszerűsített eljárás engedélyese számára a normál eljárásban történő vámkezelés lehetősége továbbra is adott.
Mindezek miatt kell figyelemmel lenni
- az elektronikus vám elé állításra;
- az engedélyezett címzettre, illetve feladóra;
- az elektronikus árunyilatkozat-adásra;
- az eltérő formátumú árunyilatkozat-adás lehetőségére;
- az elfogadott exportőri engedélyre;
- a vámérték-megállapítás egyszerűsített szabályára; valamint
- a halasztott vámfizetési engedélyre.
Az elektronikus árunyilatkozat-adásnál azonban figyelemmel kell kísérni a jogalkotási folyamatot, mert annak teljes körű alkalmazása külön törvény hiányában jelenleg pusztán elméleti lehetőség.
| Egyszerűsített eljárás a gyakorlatban Ahhoz, hogy a vámhivatalok vonatkozásában leírt folyamat jelentősége érthető legyen, az alábbi példát tekintsük át! Adott egy normál eljárásban a belföldi forgalom számára történő vámkezelés, azt megelőző árutovábbítással az általános szabályok szerint. Tételezzük fel, hogy ebben a konstrukcióban semmilyen egyszerűsítési lehetőség, tevékenységi engedély nem áll a vámfizetésre kötelezett rendelkezésére. Az árutovábbítás mozzanatai a vámvizsgálat, a vámáru azonosítása és a vámteher, áruk vonatkozásában pedig – a Tv. ilyen irányú rendelkezése esetében – a forgalmi adók biztosítása. Értelemszerűen az áruátengedés a vámteher biztosítását követően szintén megjelenik az eljárásban. A belföldi forgalom számára történő vámkezelés mozzanatai a vámvizsgálat, a vámfizetési kötelezettség megállapítása, a vámteher kiszabása, közlése, beszedése és a vámáru kiadása. Az elemek összevetése alapján érdemes figyelembe venni, hogy a Tv. 80. § (1) bekezdése b) pontja értelmében a belföldi forgalom számára vámkezelt vámárut ki kell adni, ha egyszerűsített eljárásban az egyszerűsített árunyilatkozatot a vámhatóság elfogadta. Az egyszerűsített eljárás eredményeként tehát az intézési vámhivatalnál a fent felsorolt mozzanatokat követően megvalósul nemcsak az áruátengedés, hanem annak kiadása is, melyet követően az egyéb korlátozások érvényesítésének betartásával az áru felhasználhatóvá válik, míg a vámterhet a már említett 10 naponkénti elszámolási időszak végén benyújtott kiegészítő árunyilatkozat alapján szabja ki a fővámhivatal és kell megfizetni. A gondolatmenetet folytatva tételezzük fel, hogy halasztott vámfizetési engedéllyel rendelkező a vámfizetésre kötelezett, így a vámteher megfizetésekor további kedvezmény érvényesül. A már említett helyi vámkezelés engedélyének birtokában – feltételezve egy engedélyezett címzetti engedély meglétét – a fenti példa további lehetőséget rejt magában. Az engedélyezett címzett a vámhatóság fizikai közreműködése nélkül érkezteti meg a szállítmányt. Elektronikus vám elé állítással megtörténik a szállítmányregisztráció, majd saját, engedélyezett nyilvántartásába veszi az árut. Az áruátengedés, kiadás döntése elektronikus üzenet formájában érkezik meg részére, így a fenti folyamat folytatódik. |