Bejött a papírforma

 

Növekvő alapanyagárak, mérséklődő nyereségesség, bővülő piac, ezek az egymásnak némileg ellentmondó tényezők jellemezték tavaly a hazai papíripart. Az idén gyorsuló piaci koncentrációra és újabb külföldi befektetők megjelenésére számítanak a szakértők.

 

A mérlegadatok szerint érezhetően csökkent tavaly a hazai papíripar szereplőinek nyereségessége. Az általános gazdasági fellendülés közepette meglepőnek tetsző fejlemény magyarázata, hogy az 1999-es esztendő során közel 60 százalékkal nőtt a legfontosabb alapanyag, a cellulóz – amúgy igen szeszélyes, ingadozásokra hajlamos – termelői ára. Akik tavaly még múló kellemetlenségre gondoltak, mára alighanem csalódtak. Az áremelkedés ugyanis tartós maradt, az év első felében meghaladta a 35 százalékot, maga után vonva a papír árának emelkedését is. Miután a papírpiacon nem csökkent a kereslet – éppen a gazdaság élénkülése miatt –, az iparág cégeinek körében pániknak semmi nyoma. Az viszont látszik, hogy a szereplők megpróbálnak lépéseket tenni a „cserearányok" számukra kedvezőtlen megváltozása ellen.

Alapanyaggondok

Az árakat – s természetesen a papíripar profitkilátásait is – a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően nálunk is az alapanyagárak befolyásolják a legerősebben. A papírgyártás legfontosabb alapanyaga a cellulóz, amelynek ára az 1998. márciusi tonnánként 500 dollár alatti szintről az idén július elejére 700 dollár közelébe kúszott (a mértékadónak számító finn opciós tőzsdei árindexet figyelembe véve). Mivel a papírárak nem követték szorosan ezt a tendenciát, a szektor profitja látványosan csökkent tavaly, s a folyamat az idei első félévben is töretlen maradt. Polyák Éva, a Papíripari Kutatóintézet igazgatója – a meghatározó hazai cégek vezetőivel egyetértésben – ugyanakkor úgy véli: a drágulás nem folytatódhat sokáig, a cellulózpiac máris a stabilizálódás jeleit mutatja. Vagyis az áremelkedéssel kapcsolatos aggodalmakat nem kell beépíteni a középtávú stratégiákba.

A nemzetközi trendek nem befolyásolhatók itthonról. Egyetlen cellulózgyárunk Dunaújvárosban üzemel, és szalmát használ alapanyagként. Kapacitása minimális (évi 30 ezer tonna), ami még a hazai igényeknek is csupán töredéke. (Magyarország egyébként a rendszerváltás előtt a régióban a cellulózgyártás egyik fellegvára volt, ám a fára alapozó gyárakat 10 évvel ezelőtt környezetvédelmi problémák miatt bezárták.)

Kevés szó esik róla, pedig a papíripar költségstruktúrájában meghatározó jelentősége van a hulladékpapír árának is: a hazai gyártók 70 százalékban hulladékpapírt használnak alapanyagként. A hulladékpapírárak a legfontosabb európai piacokon csökkentek, vagy változatlanul maradtak, a legutóbbi 12 hónap alatt viszont 200-600 százalékkal(!) emelkedtek. Igaz, a növekedés lassuló tendenciát mutat, ám a drasztikus árváltozás így is megviselte a hulladékpapírra – s abból behozatalra is – szoruló papírgyártókat.

A külföldi árcsökkenés egyik mellékhatásaként 1999-ben a hazai piac gyakorlatilag összeomlott, miután a szakminisztérium éppen akkor mérsékelte drasztikusan a begyűjtéshez és az újrafeldolgozáshoz adott támogatást.

Nyomós érvek A papír- és a nyomdaipar szereplői általában „együtt sírnak, együtt nevetnek": ha a nyomdaipari termékek piaca bővül, az a papírgyártók számára is jót jelent, s az összefüggés fordítva is helytálló. A hazai nyomdaipar teljesítménye a kilencvenes évek eleji megtorpanás után most fölfelé ível, noha a fejlett országokéhoz képest még mindig alacsony. Az európai országokban átlagosan 180 kilogramm papírt használnak fel évente egy lakosra vetítve, nálunk 75 kilogrammot, ebben benne rejlik a további növekedés ígérete. A nyomdász munkaadók európai szövetségének (Intergraf) kutatása szerint 2015-ig nemzetközi szinten átlagosan három százalékkal növekedhet a nyomdaipar forgalma, mégpedig – paradox módon – az elektronikus kommunikáció és a digitális nyomdatechnika megjelenése, illetve az ezekkel kapcsolatos új igények miatt. A magyar nyomdaipar tonnában mért össztermelése az előző években nem emelkedett, viszont folyamatos minőségi változáson ment keresztül az ágazat, és így termelési értéke, pénzforgalma is növekedett (bár az infláció mértékénél lassabban). Hosszú idő után először az idén az összforgalom várhatóan eléri az évi százmilliárd forintot. A nyomdaipari megrendelések állománya a fogyasztás bővülésével tovább növekszik, hiszen egyre több csomagolóanyagra, reklám- és tájékoztató nyomtatványra lesz szükség. A nyomdaipar rendkívül konjunktúraérzékeny: jóval előbb jelzi a gazdasági változásokat, mint bármely más ágazat. Miközben az elmúlt tíz évben 35-40 százalékkal visszaesett a hazai könyvnyomtatás, a magazinokból, és egyéb színes termékekből 25-30 százalékkal többet állítanak elő. Az 1998 óta megkezdett beruházások és az év végéig belépő új nyomdai kapacitások alapvető változásokat idézhetnek elő a hazai piacon. Ez különösen az úgynevezett heatset-ofszet termékek körében lesz érzékelhető. Idesorolhatók a magazinok, kereskedelmi nyomtatványok, katalógusok. Az iparági előrejelzések szerint, miközben megduplázódik a hazai heatsetnyomdai kapacitás, a piac legfeljebb 5-7 százalékkal bővül évente, s emiatt éles konkurenciaharc várható a következő két-három esztendőben. A magyar nyomdaipart leginkább az Európai Unióhoz való csatlakozás rázhatja majd meg, az integráció után ugyanis hazánkban is megkövetelik a környezetvédelmi kiegészítő berendezések felszerelését. Jelenleg a mintegy harminc hazai rotációs rendszer felén nem található meg az utóégető berendezés. Pótlásuk összességében öt-hat milliárd forintos beruházást igényel, amire ma még nincs pénze a nyomdaiparnak.

Húzóágazat a csomagolóipar

Magyarország papír- és kartongyártása – a gazdasági tárca adatai szerint – az elmúlt öt évben 33 százalékkal nőtt, a felhasználás ugyanezen időszak alatt 23 százalékkal bővült. A termelés összességében elmarad a belföldi piac igényeitől, jelentős az import, ám egyes termékekből az export is számottevő. 1998-ban a termelés az előző évhez képest 5,7 százalékkal, a felhasználás 10 százalékkal emelkedett. Az 1994-ben még 78 ezer tonnás export 1996-ra jócskán megugrott, 51 ezer tonnával nőtt, ami 1998-ra tovább emelkedett 170 ezer tonnára, 1999-ben pedig meghaladta a 210 ezer tonnát. Az 1999. évi export az előző évinél 30 százalékkal volt nagyobb, és változott az exportált mennyiség papírtípusok szerinti összetétele is. Az író-nyomó papírok aránya – a korábbi évek gyakorlatának megfelelően – tovább csökkent, s a 98 ezer tonnás teljesítmény alig haladta meg a folyamatosan növekvő részesedésű hullámpapírok közel 86 ezer tonnás mennyiségét.

A termelés és a felhasználás egyaránt az 1996-os évben indult növekedésnek, részben a privatizációt követő papíripari beruházások, részben pedig a csomagolóipar erőteljes fejlődése, illetve a számítástechnika és a nyomdaipar igényeinek növekedése miatt. A privatizációval kapcsolatos piacbővülés áll az export dinamikus növekedésének a hátterében is. Az 1998. évi volumenindex (az export növekedési indexe az előző évhez képest mindössze 116,4 százalék) már tükrözi, hogy az oroszországi pénzügyi válság a papíripar exportlehetőségeit is visszavetette. Ugyanakkor a jelenség – amint ez a 30 százalékos növekedést mutató 1999-es exportadatokból is kitűnik – átmenetinek bizonyult.

A külkereskedelmi forgalmon belül a legfontosabb exportpartnereink Ausztria, Lengyelország, Németország, Olaszország, Oroszország, Románia és Jugoszlávia. A legnagyobb szállítóországok: Ausztria, Finnország, Németország, Svédország, Oroszország, Kanada és Szlovákia.

Kedvező, hogy a papíripar termelési értéke 1994 és 1999 között három és félszeresére növekedett. Ez a tendencia a csomagolóeszköz-gyártásnak az iparági átlagnál is nagyobb növekedéséből adódik. 1994-ben az iparág termelésén belül a csomagolóeszköz-gyártás aránya 56, 1999-ben 64 százalék volt, utóbbi már megfelel a nyugat-európai átlagnak.

Az elmúlt öt évben a papíripar értékesítése 138 százalékkal bővült (folyó áron), ezen belül a legnagyobb – 27,1 százalékos – növekedés a csomagolóanyagok értékesítésében mutatkozott.

Magyarország papír- és kartonforgalma 1999. év (tonna)
Megnevezés	Termelés*	Export*	Import**	Felhasználás
Újságnyomópapír	0	246	90 531	90 285
Író- és nyomópapír összesen	202 542	98 980	120 353	223 915
mázolt famentes	0	523	46 681	46 158
mázolatlan famentes	191 407	98 140	23 324	116 591
mázolt fatartalmú	0	45	34 855	34 810
mázolatlan fatartalmú	11 135	272	15 493	26 356
Hullámlappapír	167 502	85 810	71 568	153 260
kraftliner	0	1003	32 635	31 632
testliner	1 627	84	11 865	13 408
Egyéb csomagolópapír	48 886	25 060	22 259	46 085
Tissue papír	34 327	2 122	14 674	46 879
Karton	0	746	39 965	39 219
Egyéb papír és karton	2 456	360	39 442	41 538
Papír és karton összesen	455 713	213 324	398 792	641 181
Forrás: *2000. jan. 31-ei vállalati adatok ** KOPINT-DATORG

Igény az új termékekre

A hazai kínálaton belül a legnagyobb hányadot, mintegy 60 százalékot, a csomagolópapírok képviselik. Ezek zömét nálunk a hullámpapírok teszik ki, amelyeket a kartontermékek követnek; nagy részük import. A harmadik legnagyobb csoportot a papírzacskók és papírzsákok képezik, amelyeknél egyre nagyobb arányú a hulladékpapír felhasználása.

A papíripar második legnagyobb termékcsoportja a jórészt nyomdaipari felhasználásra gyártott nyomó- és írópapír. A hazai nyomdaiparban tapasztalható folyamatok – szervezeti változások, termékszerkezet-váltás – miatt a kereslet gyorsan differenciálódik.

Az irodai, nyomdai és füzetpapírokon belül az irodai-kommunikációs papírok térhódításának jelentős éve éppen 1998 volt Magyarországon. Az irodai papíroknak azonban a nyomtatási eljárások változása miatt újabb igényeknek is meg kell felelniük (pl. a digitális nyomtatóberendezésekhez a hagyományos offszetpapírok már nem felelnek meg), jelenleg csak kevés papír tesz eleget az új technológia által támasztott követelményeknek. Ez a piac dinamikusan fejlődik, az 1998-99-es időszakban az irodai-kommunikációs papírok részesedése 4 százalékkal nőtt a famentes natúr piacon belül, rácáfolva azokra a korábbi vélekedésekre, amelyek szerint a számítógépesítés visszaszorítja az irodai papírfelhasználást.

Az elmúlt három év termelési adatait vizsgálva megállapítható, hogy a legnagyobb mértékben (34-35 százalékkal) a hullámlemez, a dobozok és a mázolatlan író-nyomó papírok volumene nőtt, miközben az irodai papíreszközökből 24 százalékkal gyártottak többet. A kartondoboz-termelés viszont 43 százalékkal visszaesett.

A hazai papíripart összességében a növekvő papírfelhasználás jellemzi. Az eddigi tendenciák szerint a GDP 1 százalékos növekedését a papírfelhasználás 2 százalékos bővülése kíséri, aminek előbb-utóbb nyilvánvalóan gátat szabnak a hulladékkezelési költségek.

Magyarország legnagyobb papír- és papírtermékgyártó vállalkozásai
Vállalkozás	Tulajdonos	Termék
Dunapack Papír- és Csomagolóanyaggyár Rt.	Prinzhorn-csoport (A)
– Csomagolópapírgyár (Csepel)		papír
– Hullámtermékgyár (Csepel, Dunaújváros)		papírtermék
– Nyíregyházi Papírgyár		papírtermék
– Dunaújváros Cellulózgyár Kft.		rostanyag
– Rambox Kft.		papírtermék
– Duparec Papírbegyűjtő és -feldolgozó Kft.		papírhulladék
Halaspack Csomagolóanyag Rt.	Mosburger AG (A)	papírtermék
Neusiedler Szolnok Papírgyár Rt.	Neusiedler AG (A)
– Dunaújváros		papír
– Szolnok		papír
Piszkei Papír Rt.	P. Zeritis	papír, papírtermék
Szentendrei Papírgyár Rt.	P. Zeritis	papír, papírtermék
Rondó Hullámkartongyártó Kft.	Rondo Ganahl AG (A)	papírtermék
Diósgyőri Papírgyár Rt.	Pénzjegynyomda Rt.	papír
Nova Papír Kft.	magyar kft. és magánszemélyek	papírtermék
Onix Csomagolástechnikai Rt.	magyar társaságok	papírtermék
Tenneco Packaging Hungary	Tenneco Packaging (USA)	papírtermék,
Csomagolástechnikai Kft.	Tenneco Packaging (USA)	papírhulladék
Budaval papírfeldolgozó Rt.	magyar magánszemélyek	papírtermék
Kartonpack Dobozipari Rt.	magyar (60%)	papírtermék
Pesterzsébeti Papírgyár Rt.	Paperoni Kft.	papír, papírtermék
Frama Papírfeldolgozó Rt.	GPV (F)	papírtermék
Neupack Hungária Kft.	Neupack GmbH (A)	papírtermék
Nova-Pack Csomagolóanyaggyár Rt.		papírtermék
Forrás: Magyar Papír 1998. december

Nehézsúlyú szereplők

Magyarországon – a Gazdasági Minisztérium közelmúltban publikált ágazati elemzése szerint – 1996-ban befejeződött a papíripar privatizációja. A tulajdonosváltással párhuzamosan szerkezeti változás is bekövetkezett. Az egykori kvázimonopolcég, a Papíripari Vállalat szétesett, és helyette több különálló papírgyár, illetve több száz papírfeldolgozó és -kereskedő vállalkozás alakult – miközben a világ legnagyobb papírgyárain éppen egyesülési hullám söpört végig. Jelenleg több mint 250 jogi személyiségű vállalkozás foglalkozik papír és papírtermékek, illetve csomagolóanyagok előállításával. A cégek 90 százaléka kft., a maradék nagy része rt., de akad néhány szövetkezet is.

A tulajdonosváltás jellemzően külföldi tőke bevonásával zajlott le, jelenleg a külföldi tulajdoni hányad több mint 70 százalék (a rokonszakmának számító csomagolóanyag-gyártásban pedig csaknem 90 százalék). Az ágazatot néhány nagy cég uralja: a Prinzhorn-csoporthoz tartozó Dunapack Rt., a nyomdaipari cégek közé sorolt Cofinec Hungary Nyomda és Csomagolóanyag-ipari Rt., a Hyginett Magyar-Amerikai Higiéniai Cikkeket Gyártó Kft., valamint a Neusiedler Szolnok Papírgyár Rt.

A Prinzhorn-csoport 100 százalékos tulajdonába tartozó Dunapack Rt. az ország piacvezető papír- és csomagolóanyag-gyártó vállalata, amely a 100 legnagyobb feldolgozóipari cég mezőnyében Magyarországon az első harmadhoz tartozik. 1998-ban több mint 4 milliárd forintot fordított beruházásokra és felújításokra. Korszerűsítették a hullámdobozgyártást, új hullámlemez- és dobozgyárat építettek Romániában (a sepsiszentgyörgyi gyár 1997-ben kezdte meg a termelést), előkészületben vannak újabb beruházások Lengyelországban és Ukrajnában. Ezek a vállalat kelet-európai piaci terjeszkedését, az exportpiacokon a regionális pozíciószerzést célozzák.

A Dunapack Rt. érdekeltségébe tartozik a Halaspack Csomagolóanyag Rt. is, amely papíralapú hengeres csomagolóanyagok és irodaszerek, illetve papírcsövek gyártásával foglalkozik. Árbevételének 15 százalékát az export adja. A Dunapack Rt. a hulladékfeldolgozás terén is piacvezető, az 1994-ben létrehozott Duparec nevű cége a magyar papírhulladék-piac 55 százalékát fedi le, évente mintegy 60 ezer tonna papírt gyűjt be.

A szektor „ezüstérmese", a Neusiedler Szolnok Papírgyár Rt. két gyára (a szolnoki és a dunaújvárosi) a famentes nyomdai és irodai papírok gyártásában és forgalmazásában tölt be vezető pozíciót. A két üzem együttes kapacitása 180 ezer tonna.

Az egyetlen hazai magántulajdonban lévő nagy cég, a Fűzfői Papírgyár Rt. éves szinten 37-38 ezer tonna papír előállítására képes. Emellett 14 ezer tonna famentes papírárut és 9 ezer tonna másodlagos rostanyagot állít elő. A részvénytársaság a hulladékalapú papírok széles skáláját kínálja, emellett az utóbbi időben bővítette a választékot iskolai füzetekből, illetve borítékokból is.

A kicsik specializálódnak

A görög Panos Zeritis tulajdonában lévő Piszkei Papírgyár mintegy 60 ezer tonna papírt és 30 ezer tonna egyéb – zömmel higiéniai – terméket állít elő. A vállalat – a Dunapack mögött – az ország második legnagyobb papír-újrahasznosító cége, hulladékfelhasználása évi 60-70 ezer tonna között mozog. A gyárnak komoly tervei lehetnek a másodnyersanyag-feldolgozással, ezt az is mutatja, hogy 2000. január elsejétől a Piszkei Papír a főként a telefonkönyvek újrahasznosítójaként ismert Budafok Recycling többségi tulajdonosa.

A Zeritis-csoporthoz tartozik a Szentendrei Papírgyár is, amelynek termékskálájába író- és nyomópapírok, levéltasakok, borítékok, háztartási és higiéniai papírtermékek, irodatechnikai és csomagolópapírok, hullámpapírok, illetve hulladékpapírból készült környezetbarát termékek tartoznak.

Kisebb cégnek számít, saját területén mégis fontos szerepet tölt be a magyar – áttételesen állami – tulajdonban lévő Diósgyőri Papírgyár, amelynek gazdája 1993 óta a Pénzjegynyomda Rt. A biztonsági papírgyártásra szakosodott vállalkozás beruházásainak köszönhetően világszínvonalon képes értékpapírok és bankjegyek előállítására.

A szerényebb méretű versenytársak közül a Pesterzsébeti Papírgyárról érdemes még szót ejteni, amely öt éve került magyar magánszemélyek tulajdonába. A cég 1998. évi árbevétele 540 millió forint volt, amelynek csupán 4-5 százaléka származik exportból. 1997-ben kezdték meg a hullámpapír alapjául szolgáló srencpapír gyártását, majd megindult a hulladékbázisú nátronpapír gyártása is. Újdonságnak számít a duda-alap papír. A budafoki gyáregységben az 1995-ös tűzeset miatt megszűnt a fő profil, a kartongyártás, ez az oka annak, hogy a kartongyártó kapacitás drasztikusan lecsökkent az országban.

A lassan, de érezhetően bővülő piac s a – legalábbis rövid távon – romló profitkilátások együttes hatásaként várhatóan tovább koncentrálódik az iparág. Szakértők ugyanakkor az újabb külföldi befektetők megjelenését sem tartják kizártnak, amire egyébként a Cofinec egyik üzletágát bekebelező finn Metsa Serla megjelenése már példával is szolgált.

Külföldön olcsóbb A küszöbönálló piaci változások egyik jele, hogy ősztől nyomdát vált a budapesti Metro újság. A nyomdát a lap kisebbségi magyar tulajdonosának kft.-je alapítja. Az új üzemben 32 színes oldal nyomtatására alkalmas korszerű gépet szerelnek fel. (A Metrót eddig előállító győri nyomda csak 16 színes oldalt tudott nyomni egy menetben.) A nyomda még további folyóiratok, kereskedelmi nyomtatványok előállítására is alkalmas lesz, ami élénkítheti, esetleg bővítheti is a hazai piacot. További változást hozhat, hogy a német Hartmann családdal közösen nyomdaipari céget alapított a jelenleg a Révaiban előállított Budapesti Piac hirdetési újság kiadója. Az év végéig egyelőre öt rotációs gépet telepítő H-WEP Kft. a tulajdonosok számítása szerint a második legnagyobb kapacitású színes nyomda lehet. A főként nagy példányszámú kiadványok előállítására létrejövő cég megrendelői közé tartozhat majd a Budapesti Piac Rt. érdekeltségébe tartozó három könyvkiadó és kereskedelmi társaság is. Egy másik, friss iparági fejlemény ugyanakkor kifejezetten rossz hír a nyomdaipari beruházásokat fontolgatók számára. Az idén tavasszal megindult a sajtópiaci termékek nyomtatásának külföldre telepítése. A sort a Piac és Profit című lap kiadója kezdte a Fürdőkultúra című magazinnal, amit Csehországban nyomtatnak. Az ár egyes hírek szerint jóval alacsonyabb a hazainál, s a dekoratív megjelenés, jó minőség más kiadóknak is felkeltheti a figyelmét. Ez pedig egy olyan hullámot indíthat el, amelynek nyomán az eddig itthon létrehozott kapacitások egy része fölöslegessé válik.