A jobbközép kormánykoalíció felbomlását követően júniusban kisebbségi kormány alakult Lengyelországban. A változás a piacgazdasági reformok lassulását, a megszorító intézkedések fellazulását hozhatja magával. Bár a lengyel gazdaság stabil, s a belpolitikai változások sem fenyegetnek válsággal, az ország uniós csatlakozását hátráltathatja az elhúzódó jogharmonizáció.
Hónapok óta tartó kormányválság után az 1997-es választásokon győzedelmeskedett kormánykoalíció kisebbik pártja, a 60 parlamenti hellyel rendelkező Szabadság Uniója (UW) felmondta a koalíciós szerződést arra hivatkozva, hogy koalíciós partnere sorozatosan leszavazta törvényjavaslatait. Az UW szerint emiatt optimális megoldásoktól esett el az ország. A Szolidaritási Választási Akció (AWS) ellenben azt hangsúlyozta: éppen a Leszek Balcerowicz vezette unió gazdaságpolitikája okolható azért, hogy csökkent a Szolidaritás szavazótábora. Az addigi miniszterelnök, Jerzy Buzek vezetésével kisebbségi kormány alakult, ám ennek nem jósolnak hosszú életet. Ha sikerülne megegyezni a 2001-es költségvetésről, akkor jövő év őszéig maradhatna hatalmon. Ennek esélye azonban csekély, a legvalószínűbbnek a 2001 tavaszára előrehozott választások látszanak.
A kisebbségi kormányzás ugyanakkor érdekes fordulatot hozott, hiszen az egymással korábban állandó csatákat vívó két párt együttműködése harmonikusabbá vált. Kérdéses azonban, hogy megmarad-e ez az egyetértés az adótörvény módosításáig, illetve a költségvetés elfogadásáig. Bár egyes szakértők a reformok lassulásától és a pénzügyi fegyelem lazulásától tartottak, egyelőre úgy tűnik föl, az AWS igyekszik megfelelni a kihívásnak. Nem lazít az eddigi szigorú gazdaságirányításon, amint egyelőre az UW is tartja szavát, és nem szavaz "csak azért is" a volt koalíciós partner ellen. Elemzők szerint a választások után még az is előfordulhat, hogy az UW az SLD-vel fog majd össze, hiszen programja nem sokban különbözik a baloldali pártétól.
Az erőviszonyokat az ősszel megrendezendő elnökválasztás fogja tisztázni. A legesélyesebbnek a jelenlegi elnököt, az SLD soraiból jött Aleksander Kwasniewskit tartják. A jobboldal jelöltje Marian Krzaklewski, az AWS pártelnöke, s elindul Lech Walesa is, aki a rendszerváltozáskor kiemelkedő érdemeket szerzett, és 1995-ig az elnöki posztot is betöltötte.
A koalíció felbomlását is előidéző instabil politikai légkör nem tesz jót a gazdaságnak – még akkor sem, ha a kormányváltások ellenére változatlan a gazdaságpolitika irányvonala. A gazdaságpolitikai (főleg a kereskedelempolitikai) döntések célja ugyanis mind gyakrabban politikai, nem pedig gazdasági.
| Az 1997-es választások eredménye Lengyelországban | |
|---|---|
| Pártok |
Mandátumok |
|
AWS |
201 |
|
SLD |
164 |
|
UW |
60 |
|
PSL |
27 |
|
ROP |
6 |
|
Német kisebbség |
2 |
|
Összesen |
460 |
| Forrás: Monitor Polski, 1997 Rövidítések: AWS – Szolidaritás Választási Akció, SLD – Demokratikus Baloldali Szövetség, UW – Szabadság Unió, PSL – Lengyel Népi Oldal, ROP – Lengyelország Újjáépítéséért Mozgalom |
|
Átalakuló gazdaság
A lengyel gazdaság stabil alapokon áll – nyilatkozta a kisebbségi kormány megalakulása után Leszek Balcerowicz, a liberális Szabadság Unió (UW) elnöke a Wprost című lengyel hetilapnak. A kilencvenes évek elejének keménykezű pénzügyminisztere szerint vannak ugyan megoldatlan problémák, de a gazdaság távol áll a válsághelyzettől. Az 1998 végét jellemző lassulás után – amit az orosz válság, a nyugat-európai országok gazdasági stagnálása és a lengyel gazdaságpolitika restriktívebbé válása okozott – ismét növekedett a belföldi kereslet, a gazdaság visszanyerte lendületét. Bár 1999 első negyedévében a GDP még csak 1,5 százalékkal bővült, a következő negyedévben 3, azt követően már 4,9 százalékkal nőtt, éves szinten pedig 4,1 százalékos volt a többlet. A restriktív gazdaságpolitika folytatódása ellenére biztosnak látszik, hogy a GDP a jövőben is 4-5 százalékkal nő évente.
A növekedés motorja a magánszektor, amely 1998-ban a GDP 60,9 százalékát állította elő, s a foglalkoztatottak 69,1 százalékának adott munkát. A kezdeti kisprivatizáció eredményeként kialakult a több mint 2 millió vállalkozóból álló, dinamikus kis- és középvállalati réteg, döntően a kiskereskedelemben, az építőiparban és a feldolgozóiparban. A GDP szerkezete jelentősen átalakult: 24,4 százalékra csökkent az ipar részaránya, a szolgáltatásoké ugyanakkor nőtt. A feldolgozóipar adja a GDP egyötödét, innen származik a hozzáadott érték kétharmada.
Az állami szerepvállalás ennek ellenére még mindig túl nagy Lengyelországban. Emiatt a gazdaság két részre szakadt – a dinamikus ütemben fejlődő magán- és a lemaradó ágazatokat megtestesítő állami szektorra. A széles körű privatizáció és a szerkezetváltással párhuzamos nagyvállalati modernizáció szükséges e kettősség megszüntetéséhez. Az állami vállalatok átalakítása fontos lenne azért is, mert tartozásaik jelentősen megterhelik a költségvetést. A gazdaságpolitika számára prioritás volt az átalakítás, ami néhány ágazatban – hajógyártás, bankszektor – meg is történt, lezajlott a privatizáció. Néhány – elsősorban politikai szempontból – érzékeny szektor (szénbányászat, acélgyártás, vasút, védelmi ipar) esetében azonban lassú az előrehaladás, mivel az elfogadott átalakítási programok egyikét sem hajtották végre.
A töretlen növekedési ütem fenntartásához elengedhetetlen az infláció féken tartása – amit középtávon közelíteni kell az uniós szinthez (0-2 százalék) – és az egyre nagyobb fizetésimérleg-hiány visszaszorítása. Lengyelország 1992-re sikeresen leküzdötte a hiperinflációt a Balcerowicz-féle stabilizációs csomaggal, s az infláció 1999-ben egy számjegyűre mérséklődött. A restriktív monetáris politika és a magas kamatlábak következtében megdrágultak a hitelek, fékezve a fogyasztási kedvet és növelve a megtakarításokat. Ennek ellenére az infláció mértéke várhatóan meghaladja a 2000-re kitűzött 5,4-6,8 százalékot – 7-7,5 százalék lesz –, s nem csökkennek a kamatok sem.
| Közvetlen külföldi befektetések Lengyelországban (millió dollár) | |||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
|
|
PAIZ (külföldi beruházások ügynöksége) adatai |
1084 |
1420 |
1493 |
2511 |
7195 |
6561 |
10 063 |
|
Lengyel Nemzeti Bank adatai |
433 |
1109 |
1096 |
2105 |
3159 |
2077 |
6 326 |
Folytatódó privatizáció
Aggasztó a folyó fizetési mérleg egyre nagyobb hiánya, aminek hátterében elsősorban a külkereskedelmi mérleg deficitje áll. Az import növekedése meghaladja az exportét, mivel magas a hazai kereslet és fogyasztás, illetve elégtelen a hazai vállalatok versenyképessége. A külkereskedelmi hiányt növeli a határ menti kereskedelem folyamatos csökkenése is – részben a rubel zlotyval szembeni gyengülése miatt. A lengyel külkereskedelem legfőbb problémája azonban a feldolgozott termékek alacsony részaránya az exporton belül.
A külkereskedelmi hiányt néhány évig még ellentételezheti a beáramló külföldi tőke. A kilencvenes évek első felében az ország rendezetlen adósságproblémái és a sorozatos kormányválságok (beleértve a privatizáció késedelmes indítását) miatt kevés működő tőke áramlott Lengyelországba. 1998- 1999-ben azonban a befektetők fő célpontjává vált, igaz, az egy főre jutó befektetések tekintetében még mindig szerények az eredmények. A tőkebeáramlás minden bizonnyal folytatódik a privatizációs program végéig.
A befektetők kezdetben igyekeztek kihasználni a nagy belső piac előnyeit, a pénzek elsősorban a munkaerő-intenzív szektorokba áramlottak. Az ország számára azonban előnyösebb lenne, ha a külföldi beruházók az exportra és a magasabb technológiai tartalmú termékeket előállító ágazatok fejlesztésére fektetnék a hangsúlyt.
1998-ban Lengyelországban széles körű szerkezetátalakítási és privatizációs program indult el. Értékesítették a TPSA telekommunikációs óriást, valamint a bankszektor jelentős részét. Továbbra is állami tulajdonban van azonban mintegy 3000 vállalat, köztük 120-130 ötszáznál több alkalmazottat foglalkoztató nagyvállalat. A privatizációs program keretében ezek 70 százalékát értékesítik 2002-ig.
1999-ben 10 milliárd dollár külföldi működő tőke érkezett az országba, és 2000-ben is legalább ekkora összegre számítanak. Egyedül a TPSA további 35 százalékos részvénycsomagjának értékesítéséből mintegy 4 milliárd dollárt remélnek. Emil Wasacz privatizációért felelős kincstárügyi miniszter szerint a későbbiekben már nem várható az ideihez hasonló mértékű bevétel. Az idei tervek között szerepel még a PZU biztosítótársaság további 25 százalékának, a Pekao SA és PBK bankok 9, illetve 10 százalékának értékesítése, valamint az energetikai szektor, a védelmi és a cukoripar néhány vállalatának részleges privatizációja. A miniszter szerint a kormány igyekszik a tervet tartani, függetlenül a belpolitikai eseményektől.
| A magánszektor részaránya a lengyel gazdaságban (százalék) | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
|
|
GDP |
30,9 |
41,7 |
45,2 |
47,9 |
45,5 |
52,8 |
54,5 |
58,7 |
60,9 |
|
Foglalkoztatás |
45,1 |
50,2 |
53,7 |
56,8 |
59,4 |
61,9 |
64,1 |
68,1 |
70,7 |
|
Ipari kibocsátás |
18,3 |
24,8 |
28,2 |
34,6 |
39,4 |
45,2 |
52,4 |
64,2 |
69,1 |
| Forrás: IMF, 2000. április | |||||||||
Szabad árfolyam
Mivel a privatizációs program hatására folyamatosan áramlik Lengyelországba a külföldi tőke, nagy volt az esélye annak, hogy a Lengyel Nemzeti Bank nem tudja a 15 százalékpontos lebegési sávon belül tartani a zloty árfolyamát. Áprilisban az eddigi csúszó leértékelés (0,3 százalék havonta) helyett a zloty szabad árfolyama mellett döntöttek, megszűnt a széles lebegési sáv, és a nemzeti bank ezentúl nem határozza meg a középárfolyamot. A zloty értékét tehát a piaci kereslet és kínálat alakítja ki.
A döntés kivitelezhetősége mellett szólt az, hogy két évig nem változott drámaian a zloty árfolyama, a kisebb ingadozások ellenére a nemzeti banknak 1998 szeptembere óta nem kellett beavatkoznia. A lengyel pénzügyi irányítás szeretné elérni a lengyel fizetőeszköz árfolyamának stabilizálódását, ami igen fontos lesz a monetáris unióhoz való csatlakozáskor.
A szabad árfolyam bevezetése óta a zloty gyengülése rekordnagyságú volt, értéke 14 százalékkal csökkent a dollárral, és közel 5 százalékkal az euróval szemben. Ebben mindenekelőtt a dollár erősödése játszott közre, illetve a befektetők tőkekivonása a Lengyel Nemzeti Bank által közölt folyófizetésimérleg-adatok nyomán. A tőkekiáramlás a zloty gyengüléséhez és hosszú távon az infláció növekedéséhez vezet.
A lengyel gazdaság kilátásai viszont nem ennyire rosszak. Erre utal az is, hogy a Standard & Poor's hitelminősítő intézet áprilisban eggyel magasabb, a BBB+ kategóriába sorolta Lengyelországot, aminek következtében várhatóan fennmarad a lengyel értékpapírok iránti érdeklődés. Az inflációs adatok szintén kedvezőbben alakultak, és nőttek a lakossági megtakarítások is.
| Lengyelország külkereskedelme 1990-1998 között | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
|
|
Export (millió USD) |
14 322 |
14 903 |
13 187 |
14 143 |
17 240 |
22 895 |
24 440 |
25 751 |
28 229 |
|
Változás (%) |
6,4 |
4,1 |
–11,5 |
7,3 |
21,9 |
32,8 |
6,7 |
5,4 |
9,6 |
|
Import (millió USD) |
9 528 |
15 522 |
15 913 |
18 834 |
21 569 |
29 349 |
37 136 |
42 307 |
47 054 |
|
Változás (%) |
–7,3 |
62,9 |
– |
18,4 |
14,5 |
34,7 |
27,8 |
13,9 |
11,2 |
|
Egyenleg |
4 794 |
–619 |
–2 726 |
–4 691 |
–4 329 |
–6 154 |
–12 696 |
–16 556 |
–18 825 |
| Forrás: WIIW | |||||||||
Reformok és munkanélküliség
A lengyel gazdaságirányítás az elmúlt években megkezdte a költségvetés konszolidációját, amivel a deficit növekedését akarták megállítani. 1998-ban a hiány 3,5 százalékos volt. Ennek hátterében az állami nagyvállalatok tb- és adókötelezettségeinek felhalmozódása áll, amelyek többszöri elengedése az állami támogatás egyik formájává lépett elő. Elodázhatatlanná vált a veszteséges vállalatok mielőbbi átalakítása, a nemrégiben elfogadott adóreform hatékony végrehajtása, az adóterhek csökkentése, az adóbehajtás hatékonyabbá, a költségvetés áttekinthetőbbé tétele.
Tavaly négy területen kezdtek reformba (közigazgatás, adózás, egészségügy, társadalombiztosítás) a költségvetési bevételek hatékonyabb felhasználása érdekében. A közigazgatási reform keretében decentralizálták a döntéshozatalt, a korábbi 49 vajdaság helyett 16 régiót hoztak létre, pontosan meghatározott és a korábbinál szélesebb jogkörrel. A helyi testületek egyelőre nem gazdálkodhatnak a helyi adókból, a közeljövőben azonban ezen a téren is változás várható.
A nyugdíjreform keretében létrehozott hárompilléres rendszer szintén az elosztás minőségét hivatott javítani. Az adóreformra az uniós tagságra való felkészülés részeként került sor 1999 novemberében. A társasági adó szintjét 2004-ig 34-ről 22 százalékra mérséklik, az áfára vonatkozó szabályozást pedig harmonizálják az Unióval. A köztársasági elnök vétója miatt egyelőre nem született döntés a személyi jövedelemadó mértékének csökkentéséről.
A térségben Lengyelországban a legmagasabb a munkanélküliségi ráta (13 százalék). Ennek csökkenésére nem lehet számítani, mivel a következő két évben sok fiatal kezd el dolgozni, az állami vállalatok szerkezetátalakítása a munka nélkül maradók számának további gyarapodásával jár, s a mezőgazdaságban is fennmarad a rejtett munkanélküliség. Javulás egyedül a munkahelyteremtő metódusok alkalmazásától várható.
Komoly gond a szegénység és a jövedelmi különbségek növekedése. A lengyelországi egyenlőtlenség ugyan nem haladja meg az OECD-országok átlagát, mégis felvet két egymással összefüggő problémát. Ha fennmarad a többé-kevésbé egyenlőségen alapuló jövedelmi szerkezet – amivel tartóssá válna az állam jelentős szerepvállalása –, akkor ez megakadályozza az EU és Lengyelország közötti különbségek leküzdését. A társadalmi különbségek fokozódása ellenben növeli a szociális feszültségeket, destabilizálhatja a demokratikus rendszert.
A folyó fizetési mérleg egyenlege Lengyelországban (millió dollár)|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 716 |
–2596 |
–1515 |
–2868 |
677 |
5310 |
–1371 |
–4312 |
–6858 |
| Forrás: WIIW | ||||||||
Az uniós csatlakozás
Lengyelország kereskedelmének kétharmada irányul az Európai Unióba, ahonnan jelentős tőke érkezik az országba. A mielőbbi csatlakozás reménye serkentőleg hat a szerkezeti reformok véghezvitelére, s kedvező a tekintetben is, hogy fegyelmezett gazdaságpolitikai irányítást igényel. A "csatlakozási fáradtság" jelei azonban már megmutatkoznak az országban.
A lengyel kormány 2003. január elsejét jelölte meg határidőként, amikorra az ország felkészültté válik a csatlakozásra. Addig azonban még sok feladattal kell megbirkózniuk. A lengyel csatlakozás egyik legsúlyosabb akadálya a mezőgazdaság állapota, ahol a többi szektorhoz képest a legkevesebb szerkezeti változás ment végbe. A foglalkoztatásban betöltött szerepe miatt különleges társadalmi és politikai jelentősége van ennek a nemzetgazdasági ágnak. Az agráriumban a foglalkoztatottak arányához (27 százalék) nem társul megfelelő termelési potenciál, a bruttó nemzeti termék kevesebb mint 5 százalékát állítják elő. A helyzet körültekintő kezelést igényel, mert a drasztikus fellépés kivételesen nagy szociális feszültségeket és munkanélküliséget generálhat.
A közelmúltban kezdték meg a csatlakozási tárgyalások agrárfejezetének tárgyalását. Számítani lehetett nehézségekre, különösen a mezőgazdaság kereskedelmi liberalizációjáról folytatott áprilisi tárgyalások fiaskója után. A tulajdonképpeni agrárintegráció terén az első lépés a kettős nulla megoldás lenne, vagyis az, hogy a tagjelölt(ek) és az Unió kölcsönösen lemondanak a vámokról és az exporttámogatásokról is. A bizottság részéről a megegyezést ahhoz a feltételhez kötötték, hogy Varsó vonja vissza néhány agrártermék megemelt vámját. Mint a bizottság agrárügyi biztosa, Franz Fischler sokszor kifejtette, ellentétes az Unióval kötött társulási megállapodással a gabonára és a repcére az 1999 elején, valamint a vajra, cukorra, sertéshúsra és joghurtra az év végén bevezetett vámemelés. A megállapodás ugyan nem tiltja meg egyértelműen az agrártermékek vámjának növelését, de konzultációt ír elő a döntést megelőzően. Erre azonban nem került sor. Mivel Lengyelország nem volt hajlandó visszavonni a felemelt vámokat, az Unió megszakította a tárgyalásokat.
Lengyel részről egészen mással indokolják a tárgyalások áprilisi felfüggesztését. Varsó ellenállásának hátterében az áll, hogy a lengyel export korántsem kap olyan mértékű támogatást, mint a lengyel piacra kerülő uniós termékek. A vámok eltörlése és a határok megnyitása Varsó megítélése szerint azzal járna, hogy az országot elárasztanák a támogatott uniós termékek. Lengyelországnak nem áll szándékában a vámcsökkentés mindaddig, amíg az Unió nem mond le a lengyel piacra szállított termékek dotálásáról.
Az agrárkereskedelem liberalizálása tovább rontaná a kereskedelmi mérleget, hiszen az ország az utóbbi tíz évben nettó agrárimportőrré vált. A hosszú távú megoldás az exporttámogatások növelése, illetve a mezőgazdaság modernizálása lehet, csatlakozás esetén immár az unió közös agrárpolitikájának (CAP) eszközeivel. A tárgyalások felfüggesztése miatt 2000. július 1-jén nem lépett életbe a kereskedelem kölcsönös liberalizálásáról szóló törvény, ami tovább növeli a csatlakozási tárgyalások elhúzódásának esélyét.
A mezőgazdasági fejezet tárgyalása a fenti álláspontok kifejtésével kezdődött. Brüsszel szerint kívánatos lenne az is, hogy a lengyel fél még a csatlakozás előtt vegye át a teljes uniós joganyagot, ugyanakkor a közös agrárpolitika keretében a tagállamok farmereinek járó támogatásokra 11 éves átmeneti időszakot javasolt. Az Unió szemszögéből ez érthető, hiszen a 13 csatlakozásra váró ország – mintegy 100 millió hektár termőfölddel és 19 millió gazdával rendelkező – mezőgazdaságának támogatása rendkívül megterhelné az uniós költségvetést. A lengyelek számára a CAP közvetlen támogatásai nélkül viszont súlyos problémákkal járna a csatlakozás. A rosszabb versenyhelyzetbe kerülő gazdáknak tömegesen kellene elhagyniuk a mezőgazdaságot, s bizonytalan, hogy a többi szektor fel tudná-e szívni a szabaddá váló munkaerőt.
Jelenleg a lengyelek több mint 50 százaléka támogatja az uniós csatlakozást, ugyanakkor a mezőgazdaságban dolgozók alig 24 százaléka pártolja azt. Az ellenzők tábora egyre szervezettebbé válik, amit a belpolitikai instabilitás tovább erősíthet.
A csatlakozási tárgyalások másik kényes pontja a munkaerő szabad áramlása. E téren a 38 milliós Lengyelország számít a legproblematikusabb tagjelöltnek. A munkanélküliség magas szintje és a lakosság mobilitása miatt az Unió hosszú átmeneti időszakot jelölt meg. A csatlakozás szempontjából kényes terület a jogharmonizáció is. Bár szükség lenne a folyamat felgyorsítására, a belpolitikai események miatt nem valószínű, hogy meglesznek ennek a feltételei. Az új törvények parlamentbeli elfogadtatása csak abban az esetben várható, ha a kisebbségi kormány kellő arányban elnyeri az ellenzék támogatását.
A munkanélküliség alakulása Lengyelországban (százalék)|
1990 |
1991 |
1992 |
1993 |
1994 |
1995 |
1996 |
1997 |
1998 |
1999 |
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 6,3 |
11,8 |
13,6 |
16,4 |
16,0 |
14,9 |
13,2 |
10,3 |
10,4 |
13,0 |
| Forrás: WIIW | |||||||||