Nem középiskolás fokon

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. augusztus 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 28. számában (2000. augusztus 1.)

Az oktatás területén aligha akad még egy olyan gyorsan változó szegmens, mint a számítástechnika, vagy bővebben az informatika. Így aztán könnyen előfordulhat, hogy mire az olvasó a cikk végére ér, mindaz, amit eddig olvasott, már a múlté. Ennek oka az, hogy az informatika, mint dinamikus iparág, rendre megelőzi a képzés és az oktatás menetét, ami fordítva is igaz: az oktatásnak és képzésnek állandóan követnie kell az informatikai kihívások szédítő tempóját.

Ez többnyire megvalósítható, bár a felsőfokú oktatás a törvényi előírások, a diplomával szemben támasztott követelmények, a szemeszterekhez kötött képzési struktúra következtében lassabban igazítható az informatika gyakorlati változásaihoz. A képzési tematikák kötöttségét azonban jól ellensúlyozza a felsőfokú intézmények gyakorlati oktatása, az egyetemi kutatói bázis magas színvonala és a gyakorlati élethez illeszkedő informatikailabor-háttér. Ezek együttesen teremtenek esélyt arra, hogy az egyetemi-főiskolai informatikai képzés szervesen illeszkedjen ehhez az örökké megújuló, dinamikusan fejlődő iparághoz, a negyedik szektorhoz.

Pénz nélkül nem megy

Magyarországon 13-15 ezer hallgató vesz részt felsőfokú informatikai képzésben az egyetemeken és a főiskolákon. A felnőttképzésre vonatkozóan nincs összesített statisztikai adat, csak annyi bizonyos, hogy több ezren vesznek részt benne, megszámlálhatatlanul sok kisebb-nagyobb cég szervezésében. Mindezzel együtt – bár az informatikai képzésben részt vevők száma megduplázódott az elmúlt öt esztendőben – Magyarország informatikushiányban szenved. A jelenség nem közép-európai: az Amerikai Egyesült Államokban 120 ezer, Németországban 50 ezer, Magyarországon több mint 10 ezer informatikusra volna azonnal szükség.

A magyar felsőoktatás, a világ egyetemeihez, főiskoláihoz hasonlóan, igyekszik megfelelni az elvárásoknak. Ehhez azonban kellő anyagi háttérre van szükség, ami lehetővé teszi, hogy a szakemberek tudása megfeleljen az informatikai ágazat aktuális fejlettségi szintjének. Nem túlzás azt állítani, hogy az informatikai felsőoktatás hasonlatos a 22-es csapdájához. Egy egyetem vagy főiskola ugyanis hiába fejleszt ki, épít föl magának csúcstechnológiából hálózati rendszereket – melyeken keresztül elvégezhető mind a gyakorlati, mind az elméleti képzés –, ha ezek nem fejleszthetőek, nem alkalmasak a megújulásra, ha két-három év alatt elavultnak számítanak az informatikai piacon.

Másrészről nem elegendő csupán a legmodernebb hardverállományt felépíteni, az oktatók felkészültségének is "piackövetőnek" kell lennie. Ez utóbbi, épp a gyakorlati-kutatói munkából adódóan, sokkal könnyebben elérhető, mint a források előteremtése. Egy egyetemnek – ha meg akar felelni a képzési és gyakorlati kihívásoknak – évente több 100 millió forintot kell(ene) áldoznia a technikai követésre, és szintén 100 milliós nagyságrendű az a ráfordítás, ami az oktatók és a kutatók megtartásának feltétele.

A magyar felsőoktatásban dolgozók és az egyetemeket tömörítő Magyar Rektori Konferencia álláspontja szerint itt az ideje annak, hogy rendezzék az oktatói béreket. Jelenleg az egyetemi adjunktusok havi alapilletménye átlagosan nem éri el a 70 ezer forintot, miközben a kezdő informatikusok átlagkeresete meghaladja a 240 ezret (ez két éve még 160 ezer volt). A bérrendezés híján az oktatók sorra elhagyják a katedrát, és követik tanítványaikat. Ez azonban nem lehet cél, hiszen ily módon jelentős lépéshátrányba kerül a felsőoktatás és a folyamatos utánpótlásra éhes informatikai piac egyaránt.

Alap- és felsőfokon

A magyar informatikusképzés a pénzügyi gondok ellenére világszínvonalú. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy jól elválik egymástól az alapszintű és a szakosított képzés. Az alapszint lényege: mindenki csak annyit vesz ki az informatikai kínálatból, amennyire szüksége van, azaz megismeri az informatika alapnyelvét, alapeszközeit, programkövetelményeit. A szakosított képzés ennél sokkal mélyebb: lehetőséget nyújt arra, hogy a hallgatók behatóan tanulmányozzák az alkalmazott informatika területeit (mérnöki, mechanikai, robotika).

Az alapszintű ismeretek megszerezhetők a tudományegyetemek természettudományi karain, ezzel szemben az alkalmazott informatika oktatása, annak speciális területei miatt, elkülönül a különböző egyetemeken (így például a Műegyetemen oktatják a villamosmérnök műszaki informatikusokat és az ELTE-n az elméleti, ill. alkalmazott informatikát és a kódolást).

A felsőfokú informatikusképzés nehézsége a diszciplína folyamatos fejlődéséből fakad. A magyar egyetemek és főiskolák széles természettudományos alapokra helyezik az informatikai képzést (matematika, fizika). A hallgatóknak ugyanakkor ismerniük kell a gyakorlati életben használható rendszereket, meg kell tanulniuk az alapvető alapnyelveket – a Turbo Pascalt (ezt a középiskolákból többnyire hozzák a hallgatók), a C++-t, a Delphit, a Visual Basicet –, és meg kell ismerniük az alapvető NET-szisztémákat (FTP-letöltés, Internet, Telnet, www). A magyar felsőoktatásban a legelterjedtebb rendszer a Microsoft, a Novel és a Compaq, a bonyolultabb nagygépes rendszereknél pedig az IBM és a SUN.

Az oktatás minősége ugyanakkor abból fakad, hogy az egyetemek és főiskolák mindig a feladathoz rendelik a rendszert, a technikát, sosem fordítva, és bár sok helyütt még – éppen a pénzhiány miatt – cél az informatikai rendszerek kiépítése, egyre közeledik az az idő, amikor már csakis eszköznek számítanak majd.

Segítő cégek

A magyar informatikusképzés jelentős segítséget kap az informatikát alkalmazó, továbbfejlesztő világcégektől. A hazai képzés fellegvárában, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen több mint tíz világcég van jelen (Ericsson, Nokia, Siemens, Matáv, Westel, PanTel, IBM, HP, Compaq, Antenna Hungária). Laborokat működtetnek, és akad olyan nagyvállalat is, amelyik – bár az egyetemnek van 300 államilag finanszírozott doktorandusza – részt vállal a fiatal kutatók doktori képzéséből.

A cégek és az egyetemek furcsa szimbiózisa egymásrautaltságukat tükrözi. Ez a cégeknek lehetőséget nyújt arra, hogy a diákokat már hallgató korukban magukhoz kössék, míg a felsőfokú intézmények a legmodernebb laborokban oktathatnak, kutathatnak. (Az IBM laborja 200 ezer dollárba került, az Ericsson pedig 3,5 millió forintot költ havonta a Műegyetemen a doktoranduszokra.)

Az informatikai képzésnek ki kell terjednie a szigorú etikai-erkölcsi normák megismertetésére is, hiszen az informatikai szakemberek munkája majd' mindenhol bizalmi állásnak számít (bankbiztonság, rendszergazdák, termékforgalmazók). Ennek szükségességét egyre több egyetem és főiskola ismeri fel, és tanmenetébe folyamatosan, kiemelt jelleggel építi be az erkölcsi, etikai normák oktatását.

Pénzügyeket tanulnak

A magyarországi gazdasági felsőoktatásban a pénzügyi megnevezés meglehetősen zavaró meghatározás. Ezen a néven ugyanis csak a Gazdasági Főiskolán (pénzügyi és számviteli kar: 700 hallgató Budapesten, 250 Salgótarjánban, 310 Zalaegerszegen), valamint Békéscsabán (Tessedik Sámuel Főiskola) indult képzés, míg Gyöngyösön most folynak az előkészületek a Szent István Egyetem kihelyezett karának beindításához. A többi felsőoktatási intézményben a gazdasági képzés keretén belül jelenik meg a pénzügyi terület.

Magyarországon egy 1996-os kormányrendelet határozza meg a gazdasági-pénzügyi képzés követelményrendszerét, amely kimondja, hogy a képzésnek széles alapokon kell állnia. Laza összefüggés tapasztalható a diploma és a későbbi munkahely között, illúzió azt gondolni, hogy minden esetben szakirányú képzést lehet nyújtani gazdasági területen. Akár az informatikai képzés esetében, a gazdasági területen is lehetőség van a későbbi szakosodásra.

A főiskolai közgazdászképzésben szakokra koncentrálódik az oktatás (pénzügy, számvitel, gazdasági informatika, külgazdaság, nemzetközi kommunikáció, nemzetközi kapcsolatok, kereskedelmi szak, idegenforgalom-szálloda, vendéglátás és szálloda). Egyetemi szinten még nagyobb koncentráció tapasztalható: gazdálkodási szakon (pl. menedzsmentképzés) és közgazdasági szakon folyik az oktatás (ezek komplex képzést nyújtanak, pl. makroökonómia). A kormányrendelet betartása mellett minden intézmény maga dönti el, hogy a gazdasági szakon milyen jellegű pénzügyi oktatást folytat, vagyis hogy annak profitorientált vagy nem profitorientált ágait részesíti-e előnyben. Az egyetemek gazdálkodási szakjain kivétel nélkül van pénzügyi szakirány (Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem, Miskolci Egyetem, Debreceni Egyetem, Szegedi Egyetem, Pécsi Egyetem, Nyugat-magyarországi Egyetem, Széchenyi István Főiskola).

A pénzügyi képzés tekintetében is teljes az átjárhatóság az egyetemek és a főiskolák között. Az így szerzett diploma értékét nemzetközi szinten nem feltétlenül az országok közötti megállapodások határozzák meg, ezen a területen – épp az üzleti élet menetéből fakadóan – tapasztalati, bizalmi alapon a munkáltatók elismerik, elismerhetik a más országban kiadott diplomát.

Magánintézmények

A gazdasági-pénzügyi képzés másik nagy területét a magánfőiskolák és egyetemek alkotják (Nemzetközi Bankárképző Intézet, Nemzetközi Management Központ, Omegaglen, Eurocontact, European Business School, Számalk Oktatási Központ, International Business School). A magánintézmények közül – a magyar felsőoktatási törvénynek megfelelően – nem feltétlenül ad mindegyik diplomát, ahogy mondani szokták: diplomát nem, de tudást kapnak a hallgatók. Az intézmények ebben a vonatkozásban három megoldás között választhatnak: vagy olyan képzést nyújtanak, amelyhez nem kell főiskolai-egyetemi akkreditáció; vagy államilag elismert szakképzést nyújtanak (speciális, általános képzés); vagy pedig külföldi, külföldön akkreditált partnerintézményen keresztül adnak diplomát a hazai képzéshez. Ez utóbbiakat az Oktatási Minisztérium és a Magyar Akkreditációs Bizottság minden esetben ellenőrzi partnerszervein keresztül.

Magyarországon jelenleg közel húszezren vesznek részt közgazdasági és menedzser jellegű képzésben – vagyis hatszoros a túljelentkezés az első helyen megjelölt intézményekben. A közgazdász-, menedzserképzésnél csak a művészszakok és a jogi karok népszerűbb továbbtanulási célpontok.

Informatikusok bérezése Magyarországon (forint) 

 

Kezdő oktatói fizetések

Nemzetgazdasági átlagkereset

Informatikusok kezdő fizetése

1994

24 000

33 289

1995

25 000

38 900

1996

28 200

46 837

100 000

1997

34 000

57 600

1998

35 900

65 400

1999

39 500

73 600

200 000

Forrás: BMF

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. augusztus 1.) vegye figyelembe!