Méregdrága gyógyszerek

 

A magyarországi gyógyszerárak emelése elkerülhetetlen, mértéke azonban nem mindegy. A gyártók és a forgalmazók szerint nem a kereskedelemben keletkezett árrés, hanem a termelési költségek növekedése és a forint leértékelődése miatt kell emelni az árakat.

 

Több mint hatvan gyártó egységes, 8,5 százalékos áremelést jelentett be július 1-jével a társadalombiztosítás által támogatott gyógyszerekre, növekvő költségeik kompenzálására. A kormányzat erre válaszul rendeletet alkotott a gyógyszerárak féléves befagyasztásáról július elsejei hatállyal, azokéról is, amelyek nem tartoznak a támogatott körbe. A pénzügyminiszter azzal indokolta az árak befagyasztását, hogy a tavalyi 11 százalékos áremelkedésnek erre az évre 5,5 százalékos áthúzódó hatása van. Így a további drágulás nem fér bele a kormány által kitűzött célba (amelyet a gyártókkal folytatott tárgyalások egyik feltételének szabott), hogy a lakossági tehernövekedése ne haladja meg a tervezett 6 százalékos infláció mértékét.

A tárgyalások a gyártók és a kormány között azonban nem szakadtak meg. július 25. és augusztus 10. között tartják az erre az évre vonatkozó gyógyszeráralkut. Mindemellett a kormányzat a gyártókkal hosszú távú megállapodást is kíván kötni, amelynek határidejét lapzártánk utánra, július végére tűzték ki. A kormányzat alapállása, hogy a következő két évben legfeljebb az infláció 70 százalékával emelhetik a gyártók az árakat.

A patikaszerek áremelésének egyoldalú bejelentésére a gyártók szerint azért került sor, mert az eddig folyó tárgyalások nem voltak meggyőzőek és egyértelműek. A szakmai érdekképviseletek 1999. december 20-án – a korábbi egyenkénti próbálkozásaik eredménytelenségét látva – kezdeményezték, hogy közösen induljon párbeszéd a gyógyszerpiac szereplői és az ellátásért felelős állami szervezetek vezetői között.

Sor is került egy megbeszélésre 2000. január 20-án, amelyet egymástól alapvetően ellentétesen értékeltek a találkozó résztvevői. Eredménynek kell azonban tekinteni a párbeszéd tényét, és azt is, hogy a kormányzat képviselői ígéretet tettek arra, hogy a koncepciókat, az azok megvalósítását szolgáló tervezett változtatásokat a jövőben megbeszélik. Első lépésként az Egészségügyi Minisztériumban elkészült koncepciót a szakmai érdek-képviseleti szervezetek ismerhették meg és véleményezhették. Az anyagot január 25-én kapták meg a szervezetek, ami természetszerűleg a február 7-én megtartott következő találkozó alapozó dokumentumának tekinthető.

A szakemberek egy része ugyanakkor hamarosan megismerte azt a 2000. január 5-i dátummal a kormány részére készített előterjesztést, amelyben javasolják az ártörvény módosítását úgy, hogy a humán gyógyszerek, oltóanyagok, galenusi ( a nagykereskedelmi laboratóriumokban készült) termékek nagy- és kiskereskedelmi árát mint legmagasabb hatósági árat az egészségügyi miniszter állapítsa meg. Ez az anyag eleve feltételezi egy elhatározott, a másik fél által kezdeményezett, de még meg sem kezdett párbeszéd eredménytelenségét. Már azt is sikernek könyvelte el mindenki, hogy az érintettek bevonásával – az Egészségügyi Minisztérium megbízása alapján és a Pénzügyminisztérium tudtával – megkezdődött egy, a rendszert szakszerűen átalakítani képes munkabizottság felállítása. Néhány hónapos munka eredményeként június elejére elkészült a bizottság javaslata a jövőt meghatározó legfontosabb kérdésekről. Ám a bizottság tagjai is a munka befejezésének a szakaszában tudták meg, hogy a PM-ben tőlük függetlenül hasonló munka folyik, természetesen egészen más eredménnyel.

Privatizált ágazat A hazai gyógyszeripar 1990-től új fejlődési pályára állt, sikeresen alkalmazkodott a versenypiaci feltételekhez, miközben a legfőbb prioritássá az Európai Közösséghez való csatlakozás vált. A nagy gyógyszergyárakat 1991-1996 között privatizálták, a sort a Chinoin kezdte. A jelentős vállalatok mindegyikében külföldi, szakmai befektetők szerezték meg a többségi tulajdont, kivéve a Richtert, ahol pénzügyi befektetőké a vezető szerep. Az állam több mint 25 százalékos tulajdonrészt tartott meg a Humanban, az ICN-ben és a Richterben. A nagyvállalatok közül a Richter, az Egis és a Human szerepel a hazai tőzsdén. A privatizáció eredményeként stabilizálódott a cégek pénzügyi helyzete, modern menedzsmentismereteket, illetve marketingtechnikákat vezettek be, s jelentős megtakarításokat könyvelhetnek el az új szakmai tulajdonos, az anyavállalat által rendelkezésre bocsátott klinikai és marketinghálózat révén. A kilencvenes években jó néhány kisvállalatot alapítottak az iparágban, többségüket vegyesvállalat formájában. A legjelentősebbé a Pharmavit fejlődött, amely ma már a hét legnagyobb hazai gyártó között található. Jelenleg több mint ötven cégnek van Magyarországon humán gyógyszerre gyártási engedélye. Többen csupán egyszerű gyógyszerformákat (kenőcsök, tabletták stb.) gyártanak, közvetlenül a patikák részére. A nagykereskedőkön keresztül 1998-ban 16 kisvállalat szállított medicinákat a gyógyszertáraknak. u A hazai gyógyszergyártók beruházásai 1994-1998 között 81, K+F ráfordításai 41 milliárd forintot tettek ki (az árbevétel arányában 11,5, illetve 5,8 százalékot). A gyógyszeripar 16 százalékban részesedik a vegyipari termelésből, ez körülbelül ugyanakkora arány, mint a német gyógyszeripar részesedése a német vegyiparból. A hazai gyógyszeripar a magyar vegyipari export több mint 20 százalékát adja. Hatóanyagot számos fejlett nyugati, illetve fejlődő országba exportál, készterméket pedig több mint 80 államba. Ezek közül a legfőbb piac Oroszország és a kelet-közép-európai régió. A hazai gyógyszeripar jelentős elismertségre tett szert a térségben. A három legnagyobb gyártó – Richter, Egis, Chinoin – a kelet-közép-európai országok első 10 gyógyszercége között foglal helyet, és jelentős külföldi érdekeltségekkel is rendelkezik. B. L.

Háború a gyógyszerkassza körül

A támogatási rendszer átalakítása mellett, jelentős erőfeszítéseket tesz a kormányzat az egyértelműen rosszul meghatározott, jelentős hiánnyal tervezett gyógyszerkassza fenntartásáért. Ilyen körülmények között a rendszeres időközönként fellobbanó árháború természetes.

Az infláció egyaránt érinti a gyártókat és a forgalmazókat. Elegendő utalni az energia, az üzemanyag, a csomagolóanyagok, az igénybe vett szolgáltatások drágulására, a bérek kormány által is szorgalmazott növelésére és a forint leértékelésére – a csak külföldről beszerezhető anyagok esetében. Ezek a hatások nem ellensúlyozhatók a hatékonyság, a fajlagos költségek csökkentésével még elméletileg sem. Ilyen körülmények között elképzelhetetlen, hogy az ellátás biztonságának veszélyeztetése nélkül 2000-ben a termelői, importbeszerzési árak ne emelkedjenek.

a kormány a támogatás folyó áron számított több mint 4 százalékos csökkentését úgy tervezi, hogy közben a lakossági terheket a teljes gyógyszerpiac csak 6 százalékkal növelje. Emellett erőfeszítések történnek a forgalom korlátozására, a választék szűkítésére. Sajnos, közben arról nem esik szó, hogy a gyógyszerszedés nem luxusfogyasztás, ami elhalasztható egy későbbi időpontra.

Az ártárgyalás lefolytatása a tervek szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) feladata lenne a jövőben is. Ennek eredményét azonban a pénzügyminiszter elé kell terjeszteni, aki igényt tarthat a számára javaslatot tevő, véleményező testület – TÁTB (Társadalombiztosítási Ár- és Támogatási Bizottság) – állásfoglalására.

A gyógyszerpiac növekedése (százalék)
Év	Világ*	Európa*	Magyarország*	Magyarország**
1991			25,8	51,0
1992			27,8	28,3
1993	6,1	–7,7	14,9	35,3
1994	9,1	5,8	10,4	22,8
1995	13,4	17,2	0,1	23,34
1996	3,9	4,7	0,1	22,01
1997	1,1	–4,6	–1,7	20,90
1998	6,0	7,0	4,6	21,74
1999	9,0	7,0	0,5	17,22
Forrás: Pharmorient * Dolláralapon számolva ** Forintalapon számolva

Növekvő gyógyszerpiac

Az orvosság vásárlására fordított összeg (a gyógyszerpiac nagysága) világszerte évről évre jelentősen emelkedik (1998-ban 6 százalékkal, 1999-ben pedig 10 százalékkal). Ez összefügg a költségek növekedésével és az új terápiás készítmények megjelenésével. Az európai növekedés 7 százalékos volt. A piac elemzői ennél is erőteljesebb növekedés szükségszerű bekövetkezését jósolják a volt szocialista országokban. Ez a gyógyszerkincs (egy adott országban forgalmazott gyógyszerek száma) törvényszerű növekedéséből és a fogyasztás struktúrájának megváltozásából következik. Alapvetően nem a dobozokban mért fogyasztást illetően nagy a változás, hanem a rendszerbe kerülő drágább készítmények miatt az értékben mért fogyasztás növekszik. A világméretű tendenciát nem voltak képesek megállítani a restrikciós intézkedések Németországban, Franciaországban, Olaszországban, Nagy-Britanniában sem. Az említett országok egyébként az európai piac legalább hatvan százalékát lefedik. Tudomásul kell venni, hogy ez a folyamat Magyarország határainál sem állítható meg.

A hatósági ár bevezetése önmagában nem ellentétes az uniós szabályozással. Az áremelés azonban egységes elvek alapján indokolt a hazai és az importtermékek esetében. A hatósági árszabályozás valójában csak a nem támogatott készítmények esetében szűnt meg. Kiterjed ugyanakkor a nulla százalékban támogatott készítményekre is. A nem támogatott készítmények piaci részaránya nálunk az európai 20-25 százalékkal szemben 15 százalék, 30 milliárd forint értékű volt 1999-ben. Ennek akár 10-15 százalékos növekedése is csak 3-4,5 milliárd forint lenne, az 1999. évi lakossági gyógyszerkiadásoknak nem érné el a 4-6 százalékát.

Alapvető gond a támogatások részarányának folyamatos zsugorodása. Az állami gondoskodás csökkentése nem ellensúlyozható a piaci szereplők megregulázásával. A versenyszerű működés kialakulása egyértelmű és kimutatható társadalmi haszonnal járt. A kezdetleges piaci viszonyok között, az ilyen irányú elmozdulás is jelentős számban vonzott befektetőket és új készítményeket. E nélkül sokak élete, életminősége, jövőbeni kilátása lenne rosszabb.

A gyógyszerellátás szakmai színvonala jelenleg elfogadható. A nálunk lényegesen jobb helyzetben lévő országok sem elégedettek azonban maradéktalanul. A közelmúltban Magyarországon járt a volt brit egészségügyi miniszter, ő említette előadásában, hogy náluk még nincs meg a gyógyításhoz szükséges orvosság minden terápiás területen.

A szakmai színvonalra jellemző adat a gyógyszerkincs nagysága. E téren is sokat fejlődött a magyar egészségügy, köszönhetően a piaci viszonyok elterjedésének. A rendszerváltáskor a hazánkban használt készítmények állománya nem érte el az ezret. A gyógyszer-kereskedelmi piac átalakulásának kezdetén, az 1990-es évek első felében dinamikusan indult gyarapodásnak az általánosan felhasználható gyógyszerkincs.

A hét vezető vállalat tulajdonosi szerkezete (1999. november 22-i állapot)
Vállalat	Fő tulajdonosok	Fő tulajdonosok (%)	Egyéb tulajdonosok (%)
ICN Hungary	ICN Pharmaceuticals (USA) ÁPV Rt.	67,59 25,6	6,81
Biogal	ORVET GmbH/TEVA (Izrael)	97,8	2,2
Chinoin	Sanofi (Franciaország)	99	1,0
Egis	Servier (Franciaország)	51,0	49,0
Human	Novopharma (Kanada) magyar állam	55,98 25,27	18,75
Pharmavit	Bristol-Myers Squibb (USA)	99,9	0,1
Richter	külföldi pénzügyi befektetők ÁPV Rt. magyar állam	60,8 15,7 9,5	14,0
Forrás: Gyógyszerészi Hírlap

Alultervezett támogatás

A kormány előterjesztése szerint a gyógyszerár-térítési díj index négyszerese az inflációnak, és többszörösére emelkedett a patikaszerek tb-támogatása. A tb-támogatás keretösszege folyó áron valóban mintegy két és félszeresére növekedett 1993-99 között. Változatlan áron számolva azonban egészen más a helyzet.

Az 1990-ben 18 milliárd forintos gyógyszerkassza változatlan áron számolva 1993-ig növekedett, elérte a 25 milliárd forintot. Ez 1994-ben stagnált, majd csökkent. 1996-97 között 22 milliárd forint volt. 1998-ban ismét elérte – a tervezett összeg jelentős (20 százalékos) túllépésével – az 1992. évi szintet. Időközben a pirulapiac a világon mindenhol jelentősen bővült.

A patikai forgalom forintban mért növekedése 1999-ben Magyarországon 17,22 százalék volt. A forint fokozatos leértékelését kiszűrve és a piac növekedését dollárban számolva a növekedés alig több, mint fél százalék. Egy részletes európai elemzés az 1997. évi eredményeket értékelte, amikor még hatott a német, a francia és az olasz fogyasztás radikális visszafogása. (Ők képviselték a piac 53 százalékát.) Európában az 1-2 százalékos infláció mellett a nemzeti piacok jelentősen bővültek.

A lakosság által közvetlenül érzékelt térítési díj emelkedése a fogyasztás szempontjából kiemelten fontos termékkörben, 1999-ben Magyarországon 21 százalék volt. Ebből azonban csak 5 százalékpont írható a termelői ár növekedésének a számlájára, 16 százalékpontot a támogatás csökkentése idézett elő. A lakossági terhek növekedése összességében ennél lényegesen nagyobb volt, meghaladta a 40 százalékot. A támogatás további mérséklése a termelői – és ennek arányában a nagy- és kiskereskedelmi – ár csökkentése mellett is a lakosságra hárítja a többletterheket.

A tb-támogatás tartalmazza a vérzékenység kezelésére és a különkeretes (olyan készítmények, amelyeket csak bizonyos helyen, bizonyos orvos írhat fel a betegeknek) beszerzésekre fordított összegeket is. Az előző évi tényleges támogatásnál kisebbre tervezett keretet soha sem lehetett betartani. Ráadásul a gyógyszerkassza hiánya már az indulástól kimutatható, és évről évre nagyobb. Napjainkra a deficit mértéke már eléri a 35-40 százalékot is, ami restrikciós intézkedésekkel aligha csökkenthető. Ellenáll ennek a szisztéma „önvédelmi rendszere" is, amit nem lehet minden próbálkozás ellenére sem kikapcsolni. A hiány pótlását követően van lehetőség a rendszer hatékonyságának fokozására és általa a további emelkedés ütemének visszafogására.

A forgalomban lévő készítmények*
Év	Gyógyszerek száma, db	Tb-támogatás milliárd Ft	Lakossági teher milliárd Ft	Tb/lakos arány
1990	1223	17,4	7,5	2,32
1991	1385	28,8	9,4	3,06
1992	1679	40,2	9,3	4,30
1993	2023	55	11,3	4,87
1994	2349	62,3	20,4	3,05
1995	2706	70,8	30,4	2,33
1996	3000	85,5	37,5	2,28
1997	3135	102,2	46,1	2,22
1998	3574	126	54,3	2,32
1999		141	77,0	2,01
2000 előirányzat		135	74-80
2000 becslés		160	75-80
* A táblázat a ténylegesen forgalomban lévő gyógyszerkészítmények számát tartalmazza. A gyógyítás rendelkezésére álló tényleges gyógyszerkincs ennél nagyobb. A teljes paletta a homeopátiás készítményekkel együtt 1998-ban 4715, 1999-ben 6600 patikaszerből állt. Forrás: PHARMORIENT

Veszteséges nagykereskedelem

A nemzetközi gyakorlat is azt mutatja, hogy ez fordított sorrendben nem megy. Németországban a restrikciós intézkedések, a rendszerbe való állami beavatkozás (az orvosok szankcionálásának bevezetésével) két évig visszafogta a fogyasztást, ám az később oly mértékben megugrott, hogy trendszerűen kimutatható a folyamatos emelkedés. A szerves fejlődéssel ellentétes megoldások nem hozhatnak eredményt.

Helytelen következtetés az, hogy a kilencvenes években a gyógyszerpiac nyereségessége miatt új nagykereskedők léptek a piacra. Pontosabb az a megállapítás, hogy a működő nagykereskedők száma a töredékére csökkent. A korábban sokat emlegetett 84 helyett ma összesen 14-15 nagykereskedő működik, és közülük három tulajdonosi csoport bonyolítja le a forgalom 80 százalékát. A nagykereskedelmi ágazat évek óta veszteséges. A szigorodó követelmények növelik a költségeket, a bevételeket viszont az árrés megállapításával a kormányzat korlátozza. 1999-ben év közben a kormányzat váratlanul csökkentette a nagykereskedők árrését. Ennek alig volt 1-1,5 százalékos hatása a fogyasztói árak alakulására, a nagykereskedők árbevételét azonban mintegy 23-25 százalékkal visszavetette. Nincs olyan vállalkozás, amelyik úgy készítené el üzleti tervét, hogy ekkora eltérések kigazdálkodhatók lennének.

A gyógyszerüzlet eredményességét a kormány-előterjesztés készítői a patikahálózat megkétszereződésével is magyarázzák. Valójában azonban a hálózat nagysága a privatizáció befejezése óta nem változott. Nem is nagyon változhatott, hiszen törvény írja elő Magyarországon, hogy ötezer lakosonként lehet egy-egy patikakörzetet kialakítani. A patikák száma csak akkor növekedhetne, ha a lakosságé is nőne.

Visszatérő érvelés, hogy a lakosság fogyasztásában 1990-ben a gyógyszerek 0,5 százalékot képviseltek, ma pedig 1,8 százalékot. Először is nem mindegy, hogy mit teszünk bele a vizsgált kosárba. Másodszor az áremelkedést illetően nagyon jelentősek a különbségek az egyes hatástani csoportokba tartozó gyógyszerek között. Az átlagot torzítja az új terápiáknál alkalmazott szerek bekerülése a kosárba.

Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a magyar gyártású készítményeket mesterségesen alacsony áron tartották már a rendszerváltás előtt is. A növekedés pedig erről a bázisról indult. Az abszolút értékben kis növekedések is relatíve magas arányt képviselnek. A hazai termékek átlagára alig negyede az importkészítményekének. Még ma is van olyan orvosság, amelynek egy tablettája hat forintba kerül. Ha a GDP-ből való részesedést nézzük, akkor is hasonló arányok alakulnak ki. Nemzetközi összehasonlításban kimondottan alacsony a gyógyszerek vásárlására fordított összeg és arány is.

A hatósági ár alkalmazása a nagy- és kiskereskedelmi áraknál azt sugallja, hogy e két területen kell az indokolatlan áremelési szándékokat korlátozni. A nemzetközi arányokat vizsgálva azonban kiderül, hogy a piaci viszonyok között működő és összehasonlítható országok közül Magyarországon a legkisebb a nagy- és a kiskereskedelmi árrés.

A tb-támogatás alakulása (milliárd forint)
Év	Tb-tám. terv	Tb-tám. tény	Hiány	Hiány %
1992	31,0	39,4	8,4	27,1
1993	38,0	49,6	11,6	30,5
1994	50,7	61,6	10,9	21,5
1995	67,7	70,8	2,9	4,3
1996	72,8	85,5	12,7	17,4
1997	86,7	102,9	14,2	16,4
1998	102,6	135,5	32,9	32,1
1999	122,9	141,0	18,1	14,7
2000	135,0		kb. 25	18,5
Forrás: PHARMORIENT