Üzleti korrupció

A „fertőzöttség" fokozatai

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 27. számában (2000. július 1.)

 

Az elmúlt évtizedekben a korrupció-ellenes harccal világszerte számos publikáció, dokumentum és döntés foglalkozott. Ennek ellenére a megvesztegetés elleni küzdelmet valamennyi nagy világszervezet ma is a legsürgetőbb feladatok közé sorolja.

 

Az ENSZ már 1975-ben határozatot hozott a korrupció terjedő gyakorlata ellen, az OECD Tanácsa 1994-ben ajánlásokat dolgozott ki, az EU 1995-ben és 1996-ban rendelkezéseket fogadott el a tárgykörben. A Transparency International (TI) nagyvállalati vezetők megkérdezésén alapuló, 1999. évi felmérése ugyancsak a további erőfeszítések fontosságára figyelmeztet. A TI ezen kutatása a világ 99 államára terjedt ki, s valamennyi országra számszerűsítette a világszerte a legjobbnak elismert úgynevezett korrupciós érzet indexet, a CPI-t (illetve egyesekre a megvesztegetési érzet indexét, a BPI-t is). Az értékelés – bár az egyes országok „fertőzöttsége" terén jelentős különbségeket mutat – meglehetősen nyugtalanító képet fest, s a magyarországi korrupciót közepes erősségűnek minősíti.

A Transparency International korrupciós indexei (1999)

Ország

CPI*

Rangsor

BPI*

Rangsor

Dánia

10

1

   

Svédország

9,4

3

8,3

1

Németország

8,0

14

6,2

9

Ausztria

7,6

17

7,8

4

USA

7,5

18

6,2

9

Magyarország

5,2

31

   

Olaszország

4,7

38

3,7

16

Törökország

3,6

54

   

Ukrajna

2,6

75

   

Kamerun

1,5

99

   
* Az index maximális értéke 10, minimuma 0.

Elterjedt magatartásforma

A közelmúltban több nagy nemzetközi szervezet dokumentuma is élesen bírálta a Közép- és Kelet-Európa „átalakuló" gazdaságaiban, s ezen belül a magyar gazdaságban kialakult üzleti korrupciót. Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) 1999. évi Transition Reportja például a régió 3000 vállalatánál készített felmérés alapján azt állapította meg, hogy „Közép-Kelet-Európa vállalatai jelentős összegeket fordítanak az állami hivatalnokok körében lobbizásra, megvesztegetésre, a felsőbb elvárásokhoz való igazodásra. Cserébe támogatásokat, kedvezményes hiteleket, adókedvezményeket és adósságaik esetén toleranciát kapnak". A kenőpénz mennyiségét Közép-Európában átlagosan a bevételek 3,3 százalékára becsülték.

Úgy találták, hogy a megvesztegetési törekvések gyakoribbak egyrészt a kis cégeknél, mint az – egyéb érdekérvényesítési lehetőségekkel is rendelkező – nagyoknál, másrészt az újonnan alapítottaknál, mint a már kialakult kapcsolatrendszerrel rendelkezőknél. Az adatok alapján az elemzők arra következtettek, hogy a térség gazdaságaiban a privatizáció ellenére továbbra is túl nagy az állam szerepe. Az állami hatalomgyakorlás fő technikájává azonban a korábbi közvetlen beavatkozás helyett a korrupció vált.

Biztos, hogy a hasonló, lényegüket tekintve vitathatatlan állásfoglalások hazai olvasójának a gazdaság racionális értékelésén kívül a bibliai próféták üzenetei is az eszébe jutnak. Az utóbbi gondolattársításnak fontos oka az is, hogy a közép-kelet-európai üzleti korrupció szinte valamennyi elemzése a büntetőjog felől közelíti meg a témát, és erkölcsi „üzeneteket" is hordoz. E felfogásmód sok vonatkozásban indokolt. Hiszen az ez irányú vizsgálatok szerint régiónkban a korrupció elterjedt magatartásforma, amely gondokat okoz nemcsak egyes elvetemült vállalkozói-gazdaságirányítói körökben, hanem a társadalom egészében.

Vesztegetnek egyének, „keleti" és „nyugati" cégek, állami intézmények. Kenőpénzt fogadnak el mesteremberek, szállítók, vállalati, önkormányzati és állami alkalmazottak egyaránt. A hazai sajtóban is nap mint nap olvashatunk arról, hogy egyes cégek „alkotmányos költségek" révén nyernek előnyöket a telekkönyvi bejegyzéseknél, a közbeszerzéseknél, hitelkérelmük elbírálásánál, vám- és adóügyeik elintézésénél.

Még gyakoribbak azok a hírek, amelyek szerint a lakosság „hálapénzt" ad egyes egészségügyi szolgáltatásokért, megvesztegeti az építésügyi illetékeseket, a bírságolni kívánó rendőröket stb. S nem ritka az állami-önkormányzati vagy pártintézmények aktív korrupciós szerepvállalására vonatkozó információ sem. Ekkor pedig valóban pálcát lehet törni akár a társadalom egésze fölött is.

A fejlődés fékje

Olykor a „bűnös népeknek" kijáró „büntetés" próféciáit idézik a kelet- és közép-európai üzleti korrupció következményeit taglaló megállapítások is. Például az EBRD már idézett elemzése arra figyelmeztet, hogy Közép- és Kelet-Európában a kiterjedt korrupció a gazdasági fejlődés fontos fékje (ami értelemszerűen az európai csatlakozást is késleltetheti). S akármit gondolunk is e jövőkép méltányos voltáról, az előrejelzés realitását kár lenne kétségbe vonnunk.

Nyilvánvalóan biblikus asszociációkat kelt az is, ahogy a hazai gazdaságirányítás fogadta a korrupciós veszélyt feltáró elemzéseket. Hiszen a problémát Lengyel László, a Pénzügykutató Rt. elnöke már nem sokkal a rendszerváltás után reflektorfénybe állította. A GKI Gazdaságkutató Rt. pedig – Ahogy a vállalkozók látják... című kiadványsorozatában – az elmúlt évtized közepe óta minden évben kétszer közreadta reprezentatív vállalati felméréseit arról, hogy a tisztességtelen versenyt a hazai menedzserek egyre nagyobb hányada minősíti a cégük fejlődését gátló legfontosabb tényezők egyikének. 1992 tavaszán a válaszadók 15 százaléka, 1997 őszén 32 százaléka, 2000 februárjában pedig 35 százaléka jelezte a bajt, s a kis és közepes cégek minden alkalommal az átlagosnál is nagyobbnak ítélték meg az ilyen természetű gondokat.

A gazdasági fejlődés segítését mindenkor felvállaló gazdaságirányítás azonban (mintha csak a „senki sem próféta a saját hazájában" mondást kívánta volna igazolni) soha nem foglalkozott kellő súllyal e felvetésekkel, s ha oroszlánok közé nem is dobta, de többnyire – akár az érintett tényleges pártállását is figyelmen kívül hagyva – ellenzékinek minősítette a felszólalókat.

A megvesztegetések gyakorisága Közép-Kelet-Európában
Ország  A megvesztegetést gyakran alkalmazó cégek aránya (%) A korrupcióra fordított összeg a vállalati jövedelmek %-ában

Bulgária

23,9

3,5

Cseh Köztársaság

26,3

4,5

Észtország

12,9

2,8

Horvátország

17,7

2,1

Lengyelország

32,7

2,5

Magyarország

31,3

3,5

Oroszország

29,2

4,1

Románia

50,9

4,0

Szlovák Köztársaság

34,6

3,7

Szlovénia

7,7

3,4

Ukrajna

35,3

6,5

Forrás: EBRD, Transition Report

A megelőzés szerepe

Az üzleti korrupció (legalábbis a fejlődő országokban) valójában sok tekintetben nem morális, hanem gazdasági kérdés. Különösen fontos a bajok gazdasági oldalának kiemelése akkor, amikor a korrupció elleni küzdelem lehetőségei, tennivalói kerülnek szóba. Persze soha nem szabad lebecsülni a terápia meghatározásakor az üzleti etika oktatásában vagy a megvesztegetések büntetőjogi szankcionálásában rejlő lehetőségeket sem. Világosan látni és láttatni kell azonban azt is, hogy az üzleti korrupció visszaszorításához – a nemzetközi tapasztalatok szerint – széles körű gazdasági intézkedésekre is szükség van mind a vállalatoknál, mind a gazdaságirányításban.

Minden szerző egyetért abban, hogy a korrupció elleni küzdelemben a megelőzés a legfontosabb fegyver. A feladat a visszaélésekre módot adó „körülmények" feltárása és megszüntetése. Az üzleti korrupció esetén ez elsősorban a gazdasági szakértők tennivalója. Az ez irányú hazai vizsgálatokat segítheti például, ha áttekintjük, mely „tisztességtelen" üzleti tevékenységek okozzák a legtöbb kárt cégeinknek, majd megkeressük a károkozást lehetővé tevő joghézagot, eljárási hibát stb.

Nyilvánvaló, hogy a felsorolt „tisztességtelen" tevékenységek közül több is képezheti a korrupció melegágyát. A szellemi tulajdon bitorlása kapcsán, a feketepiaci verseny során, a beszállítói, alvállalkozói szerződésszegések és a fizetési késedelmek esetén vállalati alkalmazottak is megvesztegethetők. A veszélyeztetett cégek jelentősen mérsékelhetik azonban kockázataikat a célszerű vezetési módszerek következetes alkalmazásával, például üzleti partnereik gondos megválogatásával, szerződéseik és üzleti szabályzataik részletes rögzítésével, a felelősségi viszonyok világos kialakításával, az ügymenet rendszeres ellenőrzésével.

A közintézményekben tetten érhető korrupció elleni küzdelem sem korlátozható a közalkalmazottak oktatására, ellenőrzésére (még kevésbé fizetéseik gyakran csodaszerként ajánlott „rendezésére"). A telekkönyvi korrupció felszámolása elképzelhetetlen az ezen intézményeknél – talán nem is csak a munkatorlódás miatt – kialakult ügyintézési hátralék felszámolása nélkül. Az állami tulajdon közérdeknek megfelelő kezelésének megteremtéséhez ki kellene alakítani e munka (szintén nem egészen véletlenül hiányzó) világos eljárási rendjét. A közbeszerzési visszaélések visszaszorítására meg kellene vizsgálni azt is, hogy napjaink korrupciós gyakorlata e beszerzési forma szabályozásának mely hézagait hasznosítja. Fel kellene tárni a közterhek beszedésének legtöbb problémát okozó pontjait is stb.

Egyéb teendők

Ugyanakkor nem veszíthetjük szem elől a „bűnös társadalmak" vádjával kapcsolatos gazdaságdiplomáciai tennivalókat sem. Az „országkép" hazai alakítói előtt kettős feladat áll. Egyrészt, bár szavahihetőségük fenntartása érdekében nem tagadhatják a régió s ezen belül gazdaságunk korrupciós gondjait, a lehető legpontosabb információkat kell adniuk a baj mérséklésére hivatott kormányzati intézkedésekről. Kérhetik továbbá a még meglevő problémák elhárításához a nemzetközi szervezetek segítségét. Másrészt hangsúlyozniuk kell azt is, hogy a bajok súlya a régión belül erősen differenciált. A magyar korrupciós indexek – miként ezt a Transparency International idézett felmérései is tanúsítják – már nem állnak olyan messze egyes EU-országok indexeitől (sőt van olyan EU-ország is, amely a miénknél rosszabb minősítést kapott).

Az üzleti partnerek jogsértése által jelentős veszteségeket szenvedett cégek részaránya Magyarországon (százalék)
Tisztességtelen tevékenység formája

Mezőgazdaság

Ipar

Építőipar

Kereskedelem

Szállítás, távközlés

Egyéb szolgáltatás

Összesen

Cégbírósági, telekkönyvi bejegyzések megbízhatatlanságának kihasználása

16

9

13

9

6

10

10

Szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése

1

3

0

5

0

11

4

A feketepiac versenye

59

38

65

70

35

39

47

Beszállítók, alvállalkozók pontatlan vagy nemteljesítése

27

25

32

22

24

18

25

Fizetési késedelmek, nemfizetések

54

56

64

49

44

45

53

Közintézmények hibás, gondatlan, korrupt magatartása

16

18

40

22

15

33

22

Forrás: A GKI által 1999 tavaszán végzett felmérés

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. július 1.) vegye figyelembe!