A szolgáltatás színvonalának javításával, a költségek lefaragásával és a minél magasabb hozamok elérésével kívánnak a vezető nyugdíjpénztárak a jövőben javítani piaci pozíciójukon. Az 1993 óta működő önkéntes és a két éve takarékoskodó magánnyugdíjpénztárak ugyanis komoly vagyonra tettek szert – derül ki az Állami Pénztárfelügyelet (ÁPF) adataiból.
Az 1996-ban még csak 21,1 milliárd forintos önkéntes nyugdíjpénztári vagyon tavaly év végégig – a két éve tevékenykedő nyugdíjpénztárakkal együtt – már 242,3 milliárdra növekedett. Emellett az önkéntes egészségpénztárak 1,9 milliárd forintot, az önsegélyező kasszák pedig 1,1 milliárd forintot tartanak nyilván a befizetésekből. Ez nem meglepő, ha tudjuk, hogy tavaly év végére a lakosság pénzügyi megtakarításain belül már 5 százalékra növekedett a nyugdíjpénztárakban félretett pénz aránya. (1996-ban – három évvel a megalakulást követően – még csak 0,9 százalék volt.)
Koncentrált befektetések
A legdinamikusabban a magánnyugdíjpénztárak fejlődtek. Az indulás évében – a vártnál több belépő után – a tervezett 20,1 milliárd forint helyett összesen 28,8 milliárd forint került a pénztárakhoz. Tavaly a létszám 700 ezer fővel gyarapodott, a vagyon pedig 58 milliárd forinttal. Az idén márciusig pedig már 98,61 milliárd forintot könyvelhettek el a 2,102 millió tag kötelező tagdíjbefizetései után. 1999. december végéig a gazdaságilag aktív népesség 49 százaléka döntött a tőkefedezeti nyugdíjrendszer mellett, és lépett be valamelyik magánnyugdíjpénztárba, a tagság zöme a 20 és 40 év közötti korosztályból került ki.
Jelenleg a piacon 32 tevékenységi engedéllyel rendelkező magánpénztár gyűjti a pénzt. Ám már kezdettől, az 1998. évi start után koncentrálódott a piac: a tagság mintegy 80 százalékát a 6 piacvezető – egyenként 100 ezernél több lelket számláló – óriáskassza tömöríti. Így a vagyon zöme is ezekben a pénztárakban összpontosul. Szakértők szerint a piaci koncentráció oka, hogy a tagok a belépés előtt a befektetések biztonságát, valamint a hozamokat mérlegelik. Emiatt inkább a nagyobb vagyonú banki vagy biztosítói hátterű pénztárak mellett tették le a voksot.
Nem mellékes azonban az sem, hogy a befektetők milliárdokat költöttek a reform bevezetésekor a pénztárak népszerűsítésére, a szolgáltatói informatika és infrastrukturális rendszer, valamint az adminisztráció kiépítésére, továbbá a tagtoborzásra. A jövőben a dinamikus létszámbővülés már nem lesz jellemző a magánpénztári szférára, miután tavaly augusztus 31-ével lezárult az önkéntes belépés lehetősége. Ezt követően már csak a pályakezdőkkel bővülhet a rendszer – évente mintegy 50 ezer fővel -, számukra a belépés kötelező. A létszámgyarapodást fékezheti, hogy ez év december 31-ig még meggondolhatják az önkéntesen csatlakozók a tagságot. Aki csalódott az új rendszerben, e határidőig büntetlenül visszaléphet a régi tb-nyugdíjrendszerbe. A kasszák még a kisebb pénztárak magukba olvasztásával növelhetik a tagságukat.
Merész önkéntesek
A nyugdíjpénztár hosszú távú befektetési forma, ráadásul a kötelező magánnyugdíjpénztárak által kezelt tagdíjforintok a pénztártag majdani nyugdíjának 75 százalékát teszik ki. Emiatt a törvény is szigorú befektetési szabályokat ír elő a kasszáknak. Többek között ezért is rendezkedtek be a magánpénztárak kockázatkerülő, óvatos befektetési politikára. Ez vélhetőleg nem sokat változik a jövőben. A legóvatosabb magánpénztárak elsősorban állampapírokból töltik fel a portfóliójukat.
Az önkéntes pénztárak ennél merészebbek: több részvényt vásárolnak, s a nyugati piac mellett már a fejlődő országok kötvényeiből és részvényeiből is válogatnak. A magasabb hozamok elérésében segíthet, hogy az idei évtől már a magánpénztárak is vásárolhatnak külföldi piaci kötvényeket, amit eddig csak az önkéntes pénztárak tehettek meg. Elemzők úgy vélik: ezáltal jobban szétteríthető a kockázat. A tavaly december végéig összegyűlt 89,8 milliárd forintos magánpénztári vagyon zömét az alacsony kockázatú magyar állampapírokba fektették a vagyonkezelők, összesen 75,4 milliárd forint értékben. Emellett 8,7 milliárd forintot tett ki a részvények aránya a portfólióban. A maradék pénzből bankszámlán és betétben 2,9 milliárd forint kamatozott, 1,4 milliárd pedig kötvényben.
A pénztári szféra második legizmosabb csoportja az önkéntes nyugdíjpénztáraké. Elsőként e kasszák alakultak meg, 1994 végére már 13 ezer tagot számlált az akkor még csak 75 működő nyugdíjpénztár. A következő évben tovább folytatódott a fejlődés, s 1995 végére már közel 200 ezer tagot tartott nyilván a 200 pénztárra bővült szféra. A nyugdíjpénztári megtakarítások elterjedésének ütemét azonban némiképp mérsékelték a kormányváltást követő sorozatos törvényváltoztatások. Először 1998-ban változtatott a parlament a nyugdíjreformon, amikor (az akkori ígéret szerint csak egy évre) befagyasztotta a járulékkulcsokat. Ám azóta sem növekedhettek az eredetileg garantált mértékben a járulékok, így évente mintegy 11 milliárd forinttal kevesebb pénz kerül a magánpénztártagok egyéni számláira.
A járulékmérték jegelését a pénzügyi tárca azzal indokolta: a vártnál több átlépő miatt a központi költségvetés terhei túlzott mértékben növekednek. A kötelező járulékok nagyobb része (a 8 százalékból 6) a pénztártagoknál nem az állami nyugdíjalapba, hanem a magánpénztár kasszájába kerül, s mindez az állami nyugdíjbüdzsében járulékkiesést okoz. Ezért az államháztartási törvény úgy rendelkezik: a nyugdíj-biztosítási alap emiatti hiányát a központi költségvetés állja. Érdekes ugyanakkor, hogy tavaly 12 milliárd forint kiadást takarított meg a büdzsé a vártnál kisebb járulékkiesés miatt.
Tavaly az adó- és járulékreform törvénycsomagjának a megalkotásakor a honatyák az önkéntes nyugdíjpénztári kedvezményeket nyirbálták meg. Egységesen 30 százalékra változtatták a korábban 50 százalékos nyugdíj-, valamint 25 százalékos egészség- és önsegélyező pénztári adókedvezmény mértékét.
Visszalépés a régi rendszerbe
A TÁRKI felmérése alapján e jogszabályváltoztatások a hezitálókat még jobban elbizonytalanították. A pénztárakba befektető külföldi tulajdonú bankok és biztosítók sem üdvözölték az eredeti feltételek és garanciák átszabását. Ugyanakkor még az elemzőket is meglepte, hogy a kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer beindítása kedvezően hatott, sőt, felpezsdítette az önkéntes pénztárak életét. Jelentősen megugrott ugyanis a taglétszám, s a vagyon is jócskán gyarapodott.
A jövőben hasonló folyamatokkal számolnak a szakemberek. Bartók János, az ÁB-Aegon magán- és önkéntes nyugdíjpénztárának vezérigazgató-helyettese szerint nem tett jót az önkéntes pénztári szférának, hogy a parlament csökkentette az adókedvezményeket. Mint mondta, hatásvizsgálataik alapján már a törvény-előkészítés folyamatában tapasztalták, hogy csökken az érdeklődés e megtakarítási forma iránt. Vélhetőleg emiatt a vártnál lényegesen kisebb volt a növekedés az önkéntes pénztárnál: a tervezett gyarapodás felét "elvitte" a jogszabály-változtatás.
A kassza a visszalépési határidő közeledtére figyelmezteti a magánpénztári tagjait. Sőt, a piacon egyedülálló módon a magánpénztár az elmúlt három esztendőben évente levelet küldött azoknak a pénztártagoknak, akiknek az életkor, valamint a nyugdíjba vonulási adatok alapján vélhetőleg nem éri meg a magánpénztári tagság. Az előzetes adatok szerint az indulás óta körülbelül 7 ezren gondolták meg magukat, s léptek vissza a tájékoztatás és személyes konzultáció alapján a felosztó-kirovó nyugdíjrendszerbe.
Az elmúlt időszakban növekedett azoknak a tagoknak a száma, akik a kötelezően fizetendő 6 százalékos egyéni nyugdíjjárulékukon felül további 4 százalékkal egészítik ki a magánpénztári befizetést – számolt be a vezérigazgató-helyettes. A pénztár ezt felvilágosító munkával ösztönözte. A távolabbi tervekről szólva elmondta: a magánpénztáraknál a pályakezdők belépésével számolnak, az önkéntes kasszánál pedig a vállalatok megnyerésével próbálják bővíteni a taglétszámot, s javítani a piaci pozíciót.
Az ÁB-Aegon összesen 435 ezer pénztártagot tartott nyilván tavaly év végén, amiből az önkéntes kassza 85 ezer tagot számlált. A két kassza összesen 25 milliárd forintos vagyont halmozott fel az elmúlt évben, ebből az önkéntes ágban 8 milliárd forintot írhattak jóvá a pénztártagok egyéni számláin. Tavaly a fedezeti alapra számított bruttó hozam meghaladta a 16 százalékot. A pénztár tagságát az új belépőkön kívül a pénztári beolvadások gyarapították.
Jobban fialtak a részvények
Nagy Csaba, az OTP Magánnyugdíjpénztár ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott: ha az 1998. év a magánpénztári szféra számára az indulás és a nekirugaszkodás éve volt, akkor a tavalyi esztendő a stabilizálódást hozta. Az OTP Magánnyugdíjpénztárnál ez a szolgáltatás színvonalának az emelését jelentette. Az idei évtől pedig a kintlevőségek behajtása miatt felvették a kapcsolatot az adóhivatal valamennyi igazgatóságával – tette hozzá.
Az 520 ezer pénztártagot számláló kassza ugyanis havonta mintegy 80-85 ezer munkáltatóval érintkezik. A bevallásokat és befizetési adatokat fel kell dolgozni, evégett az idén bizonyos átszervezéseket, valamint informatikai fejlesztéseket hajtanak végre. A tavaly 21 milliárd forint vagyont felhalmozott pénztár az idén – a jogszabályi lehetőségekkel élve – már külföldi kötvények vásárlásával bővíti a pénztári portfóliót. Ezzel diverzifikálják a befektetések kockázatait. Az ügyvezető igazgató 5-8 százalékos reálhozam elérését tartja megvalósíthatónak a szférában.
A visszalépésekről szólva elmondta: a felügyeleti statisztika szerint eddig a legkevesebben az OTP-pénztártól léptek vissza a tb-nyugdíjrendszerbe. A határidő lezárultával pedig már csak a pénztárak közötti mozgás befolyásolhatja a kasszák létszámát – vélekedett. Év végére 15-16 milliárd forintos tagdíjbevétellel számol az OTP magánpénztára.
A magánpénztárakkal szemben az önkéntes kasszák már bátrabb befektetők lehetnek, így több részvényt vásárolhatnak. Ám nem mindegy, hogy mikor, miből és mennyivel bővítik a portfóliót. Holtzer Péter, a CA-IB Értékpapír Rt. vezérigazgatója elmondta: jól járt az az önkéntes kassza, amelyik már az 1995-ös indulástól lecserélte a túlnyomórészt állampapír-alapú befektetési portfóliót egy részvényekben gazdagabbra. Szerinte ezzel az üzleti stratégiával 10 százalék körüli reálhozamot könyvelhettek el, szemben a 6-8 százalékos pénztárpiaci reálhozammal. Ugyanakkor azt is elismerte: 1998 óta kevesebbet fialnak a tőzsdén megforgatott forintok.
A hazai börze gyengélkedése miatt is megtérülő befektetésnek tartja a külföldi kötvények vásárlását. A CA-IB vagyonkezelője például a nyugat-európai papírok mellett a feltörekvő kelet-európai országok részvényeiből is vásárol, köztük elsősorban lengyel és cseh papírokat. A piacon egyre elterjedtebb gyakorlat, hogy a pénztárak több, különböző típusú vagyonkezelő céget versenyeztetnek. Így nemcsak a portfólió összetételével, hanem a vagyonkezelők pályáztatásával emelhető a biztonság és fokozható a vagyonkezelés hatékonysága. Ám óvott attól, hogy csupán egy-egy év adatai alapján váljanak meg a kasszák a kisebb profitot termelő vagyonkezelőtől. Szerinte érdemes néhány évet kivárni, hiszen a nyugdíjpénztári befizetéseket úgyis hosszú távra fektetik be a vagyonkezelők.
Más a helyzet az önkéntes egészség- és önsegélyező pénztárakkal, amelyek ugyancsak 1995-ben alakultak. E kasszák célja ugyanis nem a hosszú távú megtakarítások gyűjtése, hanem a szolgáltatásnyújtás. Az immáron hetedik éve működő egészségpénztárak létszámuk és vagyonuk tekintetében egyaránt eltörpülnek a nyugdíjkasszák mellett. A piacot uraló néhány nagyobb intézmény is csupán a tőkeerős munkáltatói háttérnek köszönheti fejlődését.
Az egészségpénztárak eredetileg betegségmegelőző és rehabilitációs tevékenységre szakosodtak, ám a nagyobbak mind több olyan ellátást is finanszíroznak, ahonnan az állami egészségügy már kivonult.