A kilencvenes évek nem a gazdasági növekedés legsikeresebb évtizedeként vonulnak majd be Japán modern kori történetébe. Ebben a – válságnak vagy recessziónak nevezett – időszakban ugyanis számottevő veszteséget szenvedett el a szigetország nemzetközi versenyképességét illetően is: míg az évtized elején még az első helyen állt a neves svájci Nemzetközi Management Fejlesztési Intézet évente kiadott rangsorában, 1999-es teljesítménye már csak a 17. helyhez volt elegendő.
A japán gazdasági fejlődés lelassulásának számos egyéb oka is volt ugyan, de talán nem tekinthető véletlennek, hogy a műszaki fejlődés világszerte mind nagyobb szerephez jutott a szóban forgó időszakban nemcsak a növekedés, de a versenyképesség szempontjából is. Elegendő csupán az információs technikán alapuló fejlesztésekre, az internet elterjedésére, vagy általánosabban fogalmazva az úgynevezett új gazdaság térnyerésére utalni. Az évtized végén egy japán szakértő már úgy fogalmazott, hogy Japánt válság fenyegeti, vállalatainak műszaki irányítása krízishelyzetben van. Az okot ő is abban látta, hogy a vállalatok versenyképessége veszteséget szenvedett el a "következő ipari forradalom alapját képező" információ és kommunikáció területén.
Az Obucsi Keidzo kómába esését követően kinevezett új miniszterelnök, Mori Josiro beiktatása után sietve kijelentette, hogy folytatni kívánja az elődje által követett politikát. Így joggal számíthatunk arra, hogy a fejlődés fő iránya az amúgy is hagyományosan széles körű egyetértéssel kidolgozott, majd 1999 júliusában kormányprogramként elfogadott dokumentummal összhangban alakul. Az Ideális társadalomgazdaság és a gazdasági újjászületés politikája elnevezésű, A tudás korszaka felé alcímet viselő program a 2000 és 2010 közötti időszakra vázolta fel azokat a prioritásokat, amelyek élén a széles körű ismereteken alapuló társadalom megteremtése szerepelt, de helyet kapott a sorban a környezettel kialakítandó harmónia is. A kilencvenes évek végéről származó, a fő technológiai-technikai fejlesztésekről szóló híradások is igazolják, hogy Japán valóban ebbe az irányba tart.
| Reformok a széles körű ismereteken nyugvó társadalomért Vonzó üzleti környezet megteremtése, az új vállalkozások támogatása. Az oktatás magasabb szintre emelése: a képzés sokszínűbbé tétele, gyakorlatcentrikus nyelvoktatás, információs alapokon nyugvó képzés. A sokszínűség fokozása külföldi munkaerő alkalmazása révén. Tudományos technológiák ösztönzése: szorosabb kapcsolat az ipar, a tudomány és a kormányzati szféra, valamint a régiók, nemzetek és a különböző kutatási-fejlesztési területek között. Világszínvonalú, nagy sebességű és kapacitású kommunikációs hálózat kialakítása. A főváros "átköltöztetésének" fontolóra vétele. |
Robotok, miniatürizálás
A ma már szinte hagyományosnak tekinthető ipari robotok tekintetében Japán vezető helye a világban változatlan: 1998-ban teljes állományukat a világon 720 ezerre, a szigetországban 412 ezerre tették, míg az Egyesült Államokban csak 82 ezerre, Németországban 73 ezerre. Kereskedelmi forgalmukban is Japán volt a fő felvevőpiac: 1998-ban a 71 ezres összforgalomból 34 ezer darabbal részesedett, míg az Egyesült Államokban 11 ezret, Németországban 10 ezret adtak el.
Japán mindig is jeleskedett a termékek miniatürizálásában. Ennek a robottechnikával való ötvözete az a mikrorobot, amelyet a Mitsubishi Electric Corp., a Sumitomo Electric Industries Ltd. és a tokiói Matsushita Research Institute közösen fejlesztett ki. A 6,5 x 9 x 5 mm nagyságú, 0,42 gramm súlyú prototípus saját tömegének a kétszeresét tudja mozgatni, minden irányban képes mozogni, másodpercenként 2 mm-es sebességgel. A fejlesztők elképzelései szerint e mikrorobotok egymással láncot alkotva tudnák mintegy "végigtapogatni" például egy erőmű csővezetékeinek felületét, és a rajtuk elhelyezett szenzorok segítségével szükség esetén fellelni az esetleges meghibásodás okát. 2000-ben már olyan mikrorobotokat akarnak gyártani, amelyekbe beépítenék a szenzorokat. A végső cél az, hogy a robotok maguk végezzék el a szükséges javításokat anélkül, hogy az erőműveket le kellene állítani. Nukleáris erőműveknél külön előny, hogy sugárfertőzéstől, károsodástól sem kell tartani.
A robotok használata számos új lehetőségre hívja fel a figyelmet. Ezek egyike az emberi kéz (és agy!) összehangolt használatát utánozni képes, kifinomult műveletek elvégzésére alkalmas robot, amelynek kifejlesztésével már megbirkózott a Keio Egyetem kutatócsoportja. A korábbiakhoz képest az a különlegessége, hogy az emberi ujjakat is "utánozza", igaz, méretük a prototípus esetében 45 cm hosszú és 6 cm vastag. Az ujjvégekbe szenzorokat építettek, amelyek érzékelik a megfogandó tárgy súlyát és csúszósságát. Ezeket az információkat azután a robot számítógépe feldolgozza, és megállapítja, milyen erőt kell alkalmaznia a szóban forgó tárgy megemeléséhez. A látszólag felesleges részletek a későbbiekre megcélzott alkalmazás ismeretében válnak érthetővé: olyan műveletek elvégzésére szánják, ahol döntő lehet a sebész kezéhez hasonló érzékenység és precizitás. A már működő prototípus legnagyobb terhelhetősége 800 gramm, azaz legfeljebb ilyen súlyú tárgyakat képes megemelni, mozgatni.
Nem tömegméretekben való felhasználhatósága miatt érdemel figyelmet, inkább a japán technológia fejlettségét illusztrálja az a mikroméretű, egyetlen asztal tetején elhelyezhető "gyár", amelyet 1999 októberében mutattak be a Tudomány Múzeumában, Tokióban. A MITI (Ministry of International Trade and Industry) által finanszírozott Mikrogép Központ elnevezésű szervezet egy évtizedes projektje keretében hét vállalat (köztük a Fuji Electric és a Seiko Instruments) legfrappánsabb technológiáit ötvözte egybe, amikor csatasorba állította a mikrorobotkarokat, az ellenőrző mikroberendezéseket és a mikroméretű ragasztóautomatákat. A gyárbeli futószalagok itt nem mozognak: ehelyett a mikrorészegységeket elektromágneses technológiával szállítják. A fémszerelvények kemencék nélküli mikroöntödékben készülnek: az alkatrészeket az öntőforma belsejét vékony aranybevonattal ellátva, majd elektrokémiai úton nikkellel megtöltve és az aranybevonatot feloldva állítják elő. Magát az öntőformát számítógép-vezérlésű mikromaratással készítik, így a gyártás folyamata átprogramozással igen gyorsan változtatható. Az önmagukban is feltűnő technológiák gyakorlati haszna sem lebecsülendő, hiszen kiváltanak olyan, a hagyományos technológiák alkalmazása esetén mindig is gondot okozó munkafolyamatokat, amelyek során por, illetve másfajta szennyeződések jelentkeztek. Az egy négyzetméternyi területen, szobahőmérsékleten működtethető "gyár" energiaigénye nem éri el egy 60 wattos villanyizzóét.
Ugyancsak a miniatürizálás kategóriájába sorolhatjuk a Nippon Telegraph and Telephone Corp. által kifejlesztett, számítógépeknél használható, ultrasűrűségű fényelektromos memóriát, amely egy telefonkártyának megfelelő felületen elméletileg akár 100 gigabájtnyi információt képes tárolni. A forradalmi újítás lényege, hogy nincs szükség a CD-khez hasonló forgó alkatrészekre, ezáltal eleve kisebb elektronikus eszközök kialakítására van mód. Így akár ruhá(ba)n viselhető, igen könnyen hordozható számítógépek-játékgépek is előállíthatók lesznek. Az új típusú memória kapacitása a hagyományos hússzorosára is megnövelhető, mivel ennél a technológiánál a felvétel és a lejátszás – a hologramokhoz hasonlóan – akár száz, egymás tetejére felvitt réteggel is történhet. Ugyanakkor ezen újfajta memóriát ugyanúgy elő lehet állítani tömegtermeléssel, mint a CD-ket.
| Amerika és Európa között A japán csoda, a háború utáni gyors gazdasági fejlődés egyik legfontosabb tényezője az új technológiák átvétele, bevezetése, elterjesztése volt. A szigetország kormányának gazdasági fehér könyve szerint a nyolcvanas években 40 százalékban ez állt a GDP növekedésének hátterében. Az évtized végére azonban megtorpant a növekedés, ami visszavetette a fejlesztési ráfordításokat. A kilencvenes évek ugyancsak lassúbb növekedési üteme, majd recessziója sem kedvezett a K+F kiadásoknak, de még így is sikerült ezeket lényegében szinten tartani: a bruttó nemzeti terméknek 3 százalék körüli részét tették ki, tartósan megelőzve a legfőbb versenytársakat. Az Egyesült Államokkal, illetve a nagyobb európai konkurensekkel szembeni viszonylagos előnyt tovább növelte, hogy Japán hagyományosan sokkal kisebb részben fordított kiadásokat katonai célú K+F-re (GDP-jének csupán 0,1 százalékát, miközben például az Egyesült Államok 0,5 százalékot). Ugyanakkor egyfajta közeledés történt a K + F célú kiadások finanszírozási forrásait illetően, mivel a Japánban hagyományosan alacsony állami finanszírozási hányad – legalábbis 1995-ig – folyamatosan emelkedett (ezzel szemben az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában megnőtt a magánszektor súlya). Nem valósultak azonban meg azok a célkitűzések, amelyek a kilencvenes évek elejére a K+F/GDP hányad 3,5 százalékra emelését, és 2000-re az állami ráfordítások megkétszerezését irányozták elő. Kedvezőtlen fejleménynek kell tekintenünk viszont a magánszektor kutatási ráfordításainak abszolút mértékű és az értékesítési árbevételhez viszonyított csökkenését a magánráfordítások általában eleve nagyobb hatékonysága miatt. |
Számítástechnika, információs és biotechnológia
Nem a memóriák kapacitását, hanem a memóriakártyák "biztonságossá" (értsd: kalózkodással szemben védetté) tételét célozza a két hatalmas japán cég, a Sony és a Matsushita között beindult verseny, amely a Japán Elektronikai Iparfejlesztési Szövetség (JEIDA) becslése szerint két éven belül évi 13 milliárd dolláros forgalommal kecsegtet. A számtalan felhasználási területet kiszolgáló biztonságos memóriakártyák – a legnagyobb gyártók közötti megállapodás nyomán – nem teszik majd lehetővé illetéktelen lemásolásukat és azt, hogy ilyen kártyákra nem jogtiszta fájlokat (zenét, képanyagot stb.) másoljanak. A széles körű elterjedést előreláthatólag az ár fogja csak fékezni, mert az egy megabájtnyi merevlemezes memória néhány centes költségével szemben ugyanez a biztonságos memóriakártya esetében egyelőre még 3 dollár.
A MITI becslése szerint jelenleg a japánoknak még csak 15 százaléka használja az internetet, de reményeik szerint öt éven belül minden második honfitársuknak lesz on-line kapcsolata. (Az országban 40 millióan használnak mobiltelefont, és a legújabb készülékek már internetszolgáltatást is nyújtanak.) A kormány tervei között az is szerepel, hogy egy száloptikás hálózatba 2006-ig bekötnek minden háztartást. A MITI becslése szerint az információs technológiához kapcsolódóan a következő öt évben 2,5 millió új munkahely keletkezik, bár ezzel összefüggésben 1,6 millió meg is szűnik.
Japán lemaradása e tekintetben az Egyesült Államoktól meglehetősen nagy: míg az utóbbiban a magántőke-befektetések 34 százaléka kapcsolódott az információtechnológiához (IT), Japánban csak 12,5 százalékuk. A MITI és az Andersen Consulting becslése szerint 2002 és 2004 között az Egyesült Államokban az elektronikusan lebonyolított kereskedelmi forgalom volumene 370 milliárd dollár körül, Japánban csak 130 milliárd körül lesz. Az "elektronikus gazdaság" GDP-n belüli súlyát 1998-ban az Egyesült Államokban 6,5 százalékra, Japánban 1 százalékra becsülték.
1998 őszén a Fizikai és Kémiai Kutató Intézetben megkezdte működését a Géntudományok Központja, mint az ország biotechnológiai stratégiájának letéteményese. A központ igazgatója, Vada Akijosi már a nyolcvanas évek elején hangsúlyozta a génkutatás fontosságát, de szavai akkor még süket fülekre találtak. Japánban ezzel magyarázzák, hogy az ország mintegy tízéves hátrányba került ezen a téren az Egyesült Államokkal szemben. A japán kormány 1999-es becslése szerint a biotechnológiai termékek piaca 2010-re 25 ezer milliárd jenre (mai árfolyamon csaknem 250 milliárd dollárra) fog nőni, ezért már ma is mintegy ezer céget támogat. Ezek közül azonban jelenleg csak 60 olyan fejlesztésorientált vállalkozás van, amelynek számottevő a jelentősége, szemben az Egyesült Államok mintegy 1300 és Európa mintegy 700 ilyen cégével.
Kommentálva a négy minisztérium és egy "hivatal" által nemrégiben bejelentett politikát az "új biotechnológiai iparágak" létrehozásáról, Nakamura Keiko, a Biohistory Research Hall főigazgató-helyettese kifejtette: a biotechnológia még nem gyakorolt kellő hatást a gazdaságra ahhoz, hogy drámai változások következzenek be. Véleménye szerint ennek két oka van. Az egyik az, hogy az úgynevezett élettudományok a kutatásnak viszonylag új területei. A másik pedig az, hogy műveléséhez a speciális tudás fontosabb, mint az általános törvények ismerete. Az elmúlt két évtized alapkutatásai a következő években jelentős technológiai újításokkal kecsegtetnek.
Egészségügy, környezetvédelem
A kilencvenes években a japán gazdaság és társadalom előtt álló feladatok sorában prioritássá vált az élet minőségének javítása. Ezzel összefüggésben megnőtt a jelentősége az egészségügyhöz kapcsolódó kutatásoknak és a műszaki fejlesztéseknek. Természetesen ezek nem csupán, vagy talán nem is elsősorban népegészségügyi-emberbaráti megfontolásokon alapulnak, hanem – a hozzájuk kapcsolódó, jól értékesíthető "végtermékek" révén – kereskedelmi célokat szolgálnak.
A MITI ötéves kutatási projekt beindítását tervezi egy kereskedelmi szempontból is életképes műszív kifejlesztésére. A projekt elődjének az a kutatás tekinthető, amelyet a minisztérium Ipartudományi és Technológiai Hivatala még 1995-ben kezdett el, s amely most már közel került a megoldáshoz.
Az Oszakai Egyetem orvos kutatói arról adtak hírt, hogy sikerült előbbre lépniük a hosszabb időn át gyulladáskeltés veszélye nélkül alkalmazható műtüdő kifejlesztésében. A prototípus olyan hibrid műtüdő, amely a mesterséges anyagokat élő sejtekkel kombinálva képes "biokompatibilisen" helyettesíteni a nem vagy nem megfelelően működő szervet. Az eddigi eredményeket még csak patkányokkal, patkányok sejtjeivel érték el, de ígéretesnek látszanak emberi alkalmazáshoz is.
A Tokiói Tudományegyetem kutatói egy olyan anyag felfedezésről számoltak be, amely egyidejűleg megakadályozza a rák áttételeződését, és erősíti más rákellenes gyógyszerek hatását. Olyan peptidről van szó, amelyet 21 aminosav rövid láncolata alkot és fibronektinként ismert óriásproteint is tartalmaz. A kísérletek során a III 14-2 számmal jelzett peptiddel kezelt egerek a rosszindulatú daganatsejtek beinjekciózása ellenére sem betegedtek meg, és a rákos sejtek nem mutattak áttételt.
Az Új Energia és Ipari Technológia Fejlesztési Szervezetének megbízásából a Hitachi Ltd. és három másik vállalat kutatócsoportja a korábbinál hatékonyabb módszert dolgozott ki a rák hőkezeléssel történő gyógyítására. Az ultrahang alkalmazására épülő eljárást a kutatók azzal újították fel, hogy egy különleges, "osztott fókuszú" módszert vezettek be, amelynek segítségével a beteg daganat elpusztítása háromszoros hatékonysággal folyhat. Ily módon jelentős mértékben lerövidíthető a betegek eddigi 5-6 órás kezelése. (A megelőző kísérletek nyomán eddig csak úgy tudták volna növelni a hatást, hogy ezáltal megnőtt volna a kezelésnek kitett terület mélysége is, tehát akaratlanul egészséges sejteket is roncsoltak volna.) Következő lépésként a kutatók a klinikai kísérletekhez is felhasználható rendszer megteremtésén dolgoznak.
A környezetvédelemhez kapcsolódó fejlesztések mintegy koncepcionális megközelítését sugallja az Építésügyi Minisztérium Út Tanácsának jelentése. Az Út Tanács elnöke, Kume Jutaka egyben a Japán Gépkocsigyártók Szövetségének is főtanácsadója, korábban pedig a Nissan Motor Co. elnöke volt. A jelentés egyebek között váltást javasol a közlekedésben a gépjárművekről a gyalogos- és kerékpáros-forgalomra, illetve a tömegközlekedési eszközökre, továbbá felveti, hogy tanulmányozni kellene egy úthasználati díjrendszer bevezetését, amelynek részeként a Tokió központjába behajtó gépjárműveket díjfizetésre köteleznék.
Az ajánlás szerint egy kilométernél rövidebb távolságot gyalogszerrel, öt kilométernél rövidebbet kerékpárral, a hosszabbakat pedig tömegközlekedéssel célszerű megtenni. Ennek érdekében kerékpárút-hálózatot, kerékpárparkolókat, buszsávok és buszállomások létesítését javasolják. Tokió központját és más nagyvárosokat úgy tehermentesítenék a gépkocsiforgalom alól, hogy népszerűsítenék a park and ride (parkolj és utazz tovább, P+R) rendszert, illetve a rendszámok alapján korlátoznák az autóforgalmat. A levegőt kevésbé szennyező üzemanyagot felhasználó járművek elterjesztése érdekében az autópályák és a főutak mentén földgáz- és egyéb üzemanyagtöltő állomások létesítését szorgalmazzák. Végül három high-tech szisztéma, az intelligens szállítás (ITS), az elektronikus útdíjbeszedés (ETC) és a járművek információs és kommunikációs (VICS) rendszerének bevezetését, illetve elterjesztését sürgetik.
Az ITS ma már a realitások szférájába tartozik, hiszen 1999 közepén több mint egymillió olyan VICS-berendezés működött, amelyek tájékoztatást adnak a forgalom zsúfoltságáról. Ugyanakkor folyamatosan terjed az ETC alapjául szolgáló kapuk felállítása, amelyek lehetővé teszik, hogy a járművek megállás nélkül, akár 40 km/óra sebességgel haladjanak keresztül az ellenőrző kapukon. E rendszerek elterjesztése érdekében 135 vállalat és szervezet – közöttük öt minisztérium – hozott létre egy testületet, melynek vezetésére a Toyota Corporation tiszteletbeli elnökét, Toyota Soicsirót szemelték ki.
A Mitsubishi Research Institute Inc. két évtizedre szóló előrejelzése szerint az úgynevezett intelligens szállítási rendszerek belső piaca mai árakon mintegy 450 milliárd dollárnak megfelelő keresletet jelent. Ezen a hatalmas piacon az információtechnológiai cégek részben versenyben állnak a gépkocsigyártókkal, de ugyanakkor számos együttműködési megállapodás is létrejött már a két leginkább érdekelt vállalatcsoport között. (Ezek között vannak nemzetközi megállapodások is.) A leglátványosabb talán a Toyota, az amerikai Big Three, a Benz és a Renault 1998 októberében megkötött egyezsége volt a külső kommunikációs alkalmazások szabványosításáról, valamint a külső és a járműveken belüli adatcsatorna illesztőegységekről (databus interfaces).
Még nagyobb keresletnövekedéssel számol a Távközlési Technológiai Tanács, amelynek becslései szerint 2015-ig évente mintegy 59 milliárd dollárt hozhatnak majd a konyhára az ITS-hez kapcsolódó berendezések és infrastrukturális létesítmények. Ugyanakkor az "észpályák" elterjesztését támogató, fent említett testület előrejelzése úgy tartja, hogy az ITS-autópályák révén a közlekedési balesetek száma egyharmadára fog csökkenni, és 2015-re évente mintegy 12 milliárd dollár megtakarítást tesz lehetővé a forgalmi dugók elkerülhetősége révén. Terveik szerint a szén-dioxid-kibocsátás 2010-re 1,1 millió tonnával csökken, a tovagyűrűző hatásokkal elérhető kereskedelmi forgalom pedig mintegy ezermilliárd dollárral nő, és több mint egymillió új munkahely keletkezésére számítanak 2000 és 2015 között.
A mindennapi életben alkalmazható technológiák mindig is nagy részét tették ki a japán fejlesztéseknek. Sok esetben eredetileg katonai célokat szolgáló technológiákra építve születnek meg a széles rétegeket érintő, kereskedelmi célokra jól használható újdonságok. Erre talán az egyik leglátványosabb példával az 1999 nyarán forgalomba került "elektronikus útikönyvek" szolgáltak. Ezek tulajdonképpen olyan számítógép-terminálok, amelyek globális helymeghatározó rendszerekhez (GPS) kapcsolódnak. A már korábban is ismertté vált, gépkocsikba beépített, az éppen aktuális, leggyorsabb eljutási irányt mutató "fedélzeti térképekhez" hasonlóan – amelyek száma 1998-ra elérte az 1,24 milliót, s amelyeknek Japán világméretekben 80 százalékos arányban a szállítója – a kézben hordozható kis készülékek a gyalogosan közlekedőket segítik. Kereskedelmi lehetőségeik azért is hatalmasak, mert a térképrészleteken minden – ezért fizetni hajlandó – üzlet, szolgáltatás, intézmény feltüntethető.
Közlekedés, autóipar, háztartások
A Casio Computer Co. négy másik japán céggel kooperálva kifejlesztett egy 300 grammos készüléket, amit 1999 nyarán piacra is dobott. A Seiko Epson Corp. is ugyanekkor lépett elő a Locatio-COM elnevezésű termékével, melyből a 2001-es pénzügyi évben már 500 ezer darabot kíván eladni, 800 dolláros bevezető áron. Az NTT Communications Network Inc. azt tervezi, hogy mobiltelefonjaiba építi be a GPS-funkciót. A Jatco Corp., egy Sidzuokában lévő gépkocsialkatrész-gyártó cég a Japán Utazási Irodával és egy kiadóvállalattal közösen kíván beszállni a hordozható navigátorok forgalmazásába. A legújabb (?) fejlesztést a Sony Corp. mondhatja a magáénak: olyan gépkocsi-navigáló rendszert kínálnak, amely kiszálláskor kivehető az autóból, és gyalogosan is tovább használható.
A gépkocsi-közlekedéssel járó környezetszennyezés radikális csökkentését szolgálják az úgynevezett hibrid autók. Ezeknél a hagyományos benzinmotort elektromotorral kombinálják, és így – a fogyasztást alacsonyan tartva, a kipufogógáz-kibocsátást minimalizálva – fenn tudják tartani a nagy teljesítményt. Az autók sebessége tehát nem alacsony, és a megtehető távolság sem korlátozott. A technológia lényege abban áll, hogy a benzinmotor nem működik indításkor, illetve lassú, mintegy 30 km/óra alatti sebesség mellett vagy megállások idején, és gyorsításkor is az elektromos motor adja a többlethajtóerőt.
A Toyota már 1997-ben elkészítette az első ilyen modelljét, a Priust, de a sorozatgyártás csak 1998-ban kezdődött el. Azóta 25 ezer darabot adtak el belőle Japánban. Közben a Honda is előrukkolt azonos technológián alapuló modelljével, az Insighttal. A további hazai piacbővítéshez és az exporthoz a japán kormány támogatásán kívül a külföldiekét is várják (adókedvezményekre, szubvenciókra számítanak), mert csak így tudják a jelenleg mintegy 3000 dolláros többletköltséget a vevőkkel elfogadtatni. Mivel a kereskedelmileg elfogadható árú, teljesen elektromos meghajtású gépkocsik megjelenését még mintegy öt évvel későbbre prognosztizálják, a hibridek jól kitölthetik az addig hátralévő időszak kínálta piaci rést.
A Honda egyébként a világ élvonalát képviseli még a "hagyományos" gépkocsimotorok gyártásában is. Erre alapozva áll(t) ellen a világ gépkocsiiparát jellemző beolvasztási irányzatoknak: nem adta meg magát a sem a Ford, sem a DaimlerChrysler sajtóban rebesgetett felvásárlási elképzeléseinek. Elnökhelyettese, Amemija Koicsi szerint az amerikai óriások nem a teljes Hondára fenik a fogukat, hanem csak a cég motorgyártási technológiájára. Bár kereskedelmi forgalmuknak 10 százalékát fordítják kutatás-fejlesztésre (K+F), a nagyokkal, mint a GM és a Ford, csak akkor állhatják a versenyt, ha a motoreladásokra koncentrálnak. Emissziós technológiájukat világelsőként tartják számon, amint elsőként készítettek nulla károsanyag-kibocsátású járművet. Mindezek alapján nem meglepő, hogy nemrégiben megállapodtak a GM-mel: egyes modelljeikbe egymás motorjait fogják beépíteni. Azt azonban határozottan cáfolták a Hondánál, hogy bármiféle külföldi tulajdonosi részvételre is sor kerülne.
Úgy tűnik tehát, hogy a Fordnak a Mazdával, a GM-nek az Isuzuval, majd a Renault-nak a Nissannal történt részbeni (általában egyharmad körüli) tulajdonlási összefonódása után a Toyota mellett a Honda is kitart függetlensége mellett.
A japán gépkocsigyártók leleményességéről tanúskodik néhány további újítás is. A Honda CR-V felismeri a hegymenetet, lejtmenetben önműködően bekapcsolja a motorféket, a kerekek fordulatszámát figyelve automatikusan meghatározza az első és a hátsó kerekekre kiszabott nyomatékot. Az országban már léteznek olyan autók, amelyek – a megfelelően kialakított autópályán – teljesen önállóan képesek elindulni, előzni, megállni, tehát gyakorlatilag sofőr nélkül vezethetők.
A jelenleg mintegy 30 millió mikrohullámú sütővel felszerelt japán háztartások kellően nagy piacot kínálnak minden olyan újítás számára, amely ezzel a berendezéssel, a hozzá tartozó fogyasztói szokásokkal kapcsolatos. A New Power Aid nevű tokiói cég olyan polipropiléntálcákat kezdett el gyártani, amelyek 140 Celsius-fokig is hevíthetők, miközben az étel 80-90 fokra, a tányér pedig 60 fokra melegszik fel, a tálca hőmérséklete – a szélébe vágott barázdáknak köszönhetően – csak 40 fok lesz. Így elkerülhető, hogy a felhasználó megégesse a kezét, amikor ki akarja venni a felmelegített ételt.
Egy másik, otthon ugyancsak nagy érdeklődésre számot tartó technológiai újdonság a beszédfordítások készítésére képes számítógép. A mára már nagy számban hozzáférhető elektronikus zsebszótáraknál ezek a gépek – egyebek mellett – azért fejlettebbek, mert egyben hangfelismerő technológiát is tartalmaznak. Az 1999 júliusában Japánban bemutatott tolmácsrendszert az Advanced Telecommunications Research Institute International (ATR-I) és a Matsushita Electric Industrial Co. közösen fejlesztette ki. A bemutatott szisztémát egy laptopba építették be. A japán és az angol nyelv közötti kétirányú kommunikációra volt képes, 4000 szó felismerésével. A Matsushita szeretné a kereskedelmi forgalomban is kamatoztatni az újdonságot. Versenytársai, mint például a Hitachi Ltd. és a Nippon Electric Company (NEC) ugyancsak kifejlesztették ezt a technológiát, de az ő termékeik nem képesek leküzdeni a különböző hangok felismeréséből, illetve a hosszabb mondatok használatából eredő nehézségeket. A Hitachi viszont már japán-koreai, illetve japán-kínai szövegfordításokkal is ért el sikereket.
Elektronika, rakétatechnika
Bár Japán mindig is a polgári célokat szolgáló kutatásokban és fejlesztésekben mutatott fel kiemelkedő eredményeket, egyes területeken, mint például a repülőgépgyártásban, illetve az űrtechnológiában a katonai szférától sem zárkózik el. A Tudomány és Technológia Hivatal közlése szerint az ország nemsokára belekezd egy olyan, kétfokozatú rakéta kifejlesztésébe, amely a szintén saját fejlesztéssel előállított J-1 rakéta helyébe lép.
Az új rakéta mintegy 1000 kilogramm súlyú űrhajó 800 km magasságban lévő pályára bocsátására képes, és előreláthatólag a 2002-es pénzügyi évben lesz fellövésre kész. Az első változat még orosz motorral és az amerikai Atlas rakétákban használt üzemanyagtartállyal készül majd, de a második etapban már saját fejlesztésű, folyékony gázzal működő motort kívánnak alkalmazni. A fejlesztést nyilván késleltetni fogja az 1998 februári kudarchoz hasonló, tavaly novemberben bekövetkezett malőr, amikor is sikertelenül próbálkoztak egy H-II típusú rakéta felbocsátásával. Szakértők szerint Japánnak – az európai és amerikai rakétagyártókkal szemben – ezek után számolnia kell az úgynevezett biztosítási felárral, amit a biztosítótársaságok az űrhajókat fenyegető kockázatok átvállalásáért számítanak fel.
A legújabban kifejlesztésre váró típusra, a H-IIA jelűre egy új magáncéget hoztak létre, a Rocket System Corp.-ot, amely két amerikai megbízótól 20 űrhajó fellövésére kapott megrendelést. A legnagyobb japán kereskedelmi célú űrhajógyártó cég, a Mitsubishi Electric Corp. pedig már azzal a céllal száll ringbe, hogy 2003-ra megszerezze az űrhajók világpiacának 10 százalékát. Az 1999. október 29-én felavatott új kamakurai üzemben a korábbi öt-hat év helyett 2 év alatt kívánják elkészíteni szatelitjeiket. Az első műholdat egy nemzetközi tender megnyerésével, ausztrál megrendelésre építik meg. Megfigyelők azonban rámutattak, hogy az Optus C1 megjelölésű űrhajó egyik alapvető részét amerikai cég, a Space Systems Loral fogja szállítani...
Figyelemre méltó az a lehetőség, amelyre Nakanisi Masiko, a Benkan Corp. elnöke hívta fel a figyelmet egy interjúban. Japán kutatók már dolgoznak azon az elképzelésen, hogy a tengerek mélyén fellelhető metán-hidrátból, a metángáz egy félig szilárd összetevőjéből – amelynek készleteit 6 ezer milliárd köbméterre teszik – használható energiahordozót állítsanak elő. A programot Nakanisi az amerikai Apolló-programhoz hasonló jelentőségűnek nevezte. Ahhoz, hogy ennek idejét 30-ról 10 évre rövidítsék le, növelni kellene az e célra szánt költségvetési kiadásokat.
| Lépések a környezettel kialakítandó harmónia érdekében Egyes alapelvek érvényesülésének kikényszerítése: például valósuljon meg az újrafeldolgozható termékek újrafeldolgozása. A környezetvédelmi szempontoknak megfelelő termékfeliratozás kifejlesztése a fogyasztók megfelelő tájékoztatása érdekében. Az újrafeldolgozott anyagok alkalmazásának szélesebb körű elterjesztése. A hulladékfeldolgozó vállalatok és a reciklálási szolgáltatók együttműködésének szorosabbá tétele. Nemzetközi együttműködés a globális környezet védelmében. Energiatakarékossági intézkedések ösztönzése. Szállítási rendszerek fejlesztése, a tömegközlekedési eszközök használatának népszerűsítése. Új energiaforrások kifejlesztésének és alkalmazásának támogatása. |