Egészségügyi hozzájárulás

 

Az egészségügyi hozzájárulás rendszere nem régi, de már számtalan módosításon esett át- Cikkünkben a jelenleg hatályos rendelkezéseket foglaljuk össze.

 

A meghatározott egészségügyi szolgáltatások finanszírozásához szükséges források kiegészítése érdekében 1997. január 1-jei hatállyal bevezetett egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség rövid élete során már több módosítást is megért, sőt a szabályozást alkotmánybírósági határozat is érintette. Az 1998. évi LXVI. törvény megalkotása óta az egészségügyi hozzájárulás tételesen és százalékosan meghatározott, adó jellegű fizetési kötelezettségnek számít. A módosulások miatt az egészségügyi hozzájárulás bevallására, a bevallás, befizetés elmulasztására, a késedelmes teljesítésre, a követelés érvényesítésére, a felelősségi szabályokra, az ellenőrzésére, valamint a jogorvoslatra 1998. december 31-éig a társadalombiztosítási járulékokra vonatkozó szabályokat, 1999. január 1-jétől az adózás rendjéről szóló törvény előírásait kell alkalmazni. Az alábbiakban a hozzájárulás fizetésére vonatkozó, jelenleg hatályos szabályokat tekintjük át.

TÉTELES EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁS

A tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére a törvény rendelkezése szerint főszabályként a kifizető kötelezett. Emellett – speciális esetben – a magánszemélynek is keletkezhet ilyen fizetési kötelezettsége. Fontos szabály, hogy a személyi jövedelemadóról és a társasági adóról szóló törvényeknek a társadalombiztosítási járulékokkal összefüggő rendelkezéseit a tételes egészségügyi hozzájárulásra is alkalmazni kell. Ez a költségkénti elszámolhatóság mellett azt is jelenti, hogy az egyéni vállalkozók és a társasági adó hatálya alá tartozó vállalkozások a sikeres szakmai vizsgát tett szakképző iskolai tanuló folyamatos továbbfoglalkoztatása, valamint a korábban munkanélküli személy alkalmazása esetén – a legfeljebb 12 hónapon át befizetett tb-járulék mellett – a megfizetett tételes egészségügyi hozzájárulással is csökkenthetik a vállalkozói bevételt, illetve az adózás előtti eredményt.

Fizetésre kötelezettek

Az adózás rendjéről szóló törvény (Art.) szerint kifizetőnek minősül a belföldi illetőségű jogi személy, egyéb szervezet, az egyéni vállalkozó, a külföldi vállalkozás fióktelepe, illetve kereskedelmi képviselete. Ugyancsak kifizetőnek minősül minden olyan, belföldön gazdasági tevékenységet végző szervezet, amelynek tevékenysége cégbejegyzéshez nem kötött, vagy törvény rendelkezésétől eltérően végez cégbejegyzéshez kötött gazdasági tevékenységet. Külföldről származó, belföldön adóköteles bevétel esetében a belföldi illetőségű megbízott számít kifizetőnek.

A meghatározásból látható, hogy a természetes személy – ide nem értve az egyéni vállalkozót – nem tekinthető az Art. szerinti kifizetőnek. Ebből következik, hogy alkalmazottja után nincs tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége annak a magánszemélynek, aki pl. háztartási munkák végzésére munkaviszony keretében foglalkoztat egy másik magánszemélyt.

A természetes személynek azonban saját maga után keletkezhet tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége. Ez akkor fordulhat elő, ha nem tesz eleget a kifizetővel szembeni értesítési kötelezettségének, amiből az következik, hogy a kifizető nem fizeti meg utána a tételes egészségügyi hozzájárulást. Ebben az esetben – a mulasztás szankcionálásaként – a fennálló kötelezettséget a természetes személynek kell megfizetnie.

Fizetési kötelezettséget keletkeztető jogviszonyok

A tételes egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség tehát elsődlegesen a kifizetőt terheli, mégpedig a természetes személlyel fennálló, a törvényben meghatározott jogviszonyok alapján. Így fizetési kötelezettség keletkezik:

• a munkaviszony, a közalkalmazotti, a közszolgálati, a bírósági, az ügyészségi, a szolgálati jogviszony, valamint a fegyveres erők, rendvédelmi szervek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományának szolgálati jogviszonya alapján,
• a tagi jogviszony alapján – az iskolai szövetkezetnek, szövetkezeti csoportnak a nappali tagozatos tanulóval, hallgatóval fennálló jogviszonyát kivéve –, ha a tag a kifizető tevékenységében személyesen közreműködik.

Ezekben az esetekben a hozzájárulás-fizetési kötelezettséget maga a jogviszony megléte keletkezteti, azt nem befolyásolja a juttatott jövedelem nagysága, annak esetleges hiánya. Így a gazdasági társaság személyesen közreműködő akár főfoglalkozású, akár kiegészítő tevékenységet folytató tagja után akkor is fizetni kell tételes egészségügyi hozzájárulást, ha a tag a személyes közreműködéséért járulékalapot képező jövedelemben nem részesül.

Vannak olyan esetek, amikor a törvény nemcsak a jogviszonyt, hanem a jogviszony alapján juttatott minimumjövedelmet is meghatározza. Ez az összeg havi díjazásnál a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér havi összegének harminc százaléka (a 25 500 forintos minimálbér alapján ez jelenleg 7650 forint), illetve naptári napokra számítva ennek harmincadrésze (azaz 255 forint). Amennyiben ez a kettős feltétel (jogviszony + minimumösszeg) fennáll, a kifizetőnek tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie:

• a bedolgozói, a megbízási, a vállalkozói jellegű, a felhasználási szerződésen alapuló, a segítő családtagi jogviszony esetén,
• a választott tisztségviselői – ideértve a helyi önkormányzati, kisebbségi önkormányzati képviselőt is – jogviszony esetén.

Fontos, hogy a felsorolt jogviszonyoknál a kifizető akkor is köteles megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást a természetes személy után, ha a magánszemély a devizajogszabályok szerint külföldinek minősül.

Tételes egészségügyi hozzájárulást kell fizetni a munkanélküli-járadék vagy keresetpótló juttatás folyósítása, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósítása, illetve az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszony esetén is. A munkanélküli-ellátásban részesülő után a munkaügyi központ, a munkanélküliek jövedelempótló támogatásának folyósításának időtartamára a települési önkormányzat, míg a meghatározott tanulói, hallgatói jogviszony után az Oktatási Minisztérium fizeti meg a hozzájárulást.

Egyéni vállalkozók

A főfoglalkozású egyéni vállalkozó csak akkor kötelezett tételes egészségügyi hozzájárulás fizetésére, ha nem áll olyan biztosítási kötelezettséggel járó jogviszonyban, ahol a kifizető a hozzájárulás megfizetésére e jogviszonya alapján kötelezett. Így, ha egy egyéni vállalkozói igazolvánnyal rendelkező személyt megbízási jogviszony keretében a vállalkozói igazolványban szereplő tevékenységtől eltérő, más feladat ellátására foglalkoztatnak, és ezért legalább a már említett minimumjövedelmet elérő díjazásban részesül, akkor az adott időszakra a tételes egészségügyi hozzájárulást nem az egyéni vállalkozó, hanem a kifizető (megbízó) köteles megfizetni. Természetesen erre az időszakra az egyéni vállalkozónak nem kell fizetnie hozzájárulást.

Amennyiben az egyéni vállalkozó egyidejűleg gazdasági társaságnak is személyesen közreműködő tagja, akkor a törvény rendelkezése szerint a tételes egészségügyi hozzájárulást a gazdasági társaságnak kell megfizetnie és nem az egyéni vállalkozónak. (Csak megjegyezzük, hogy társadalombiztosítási (járulékfizetési) szempontból ez pont fordítva van, azaz olyankor az egyéni vállalkozói jogviszony az elsődleges, a vállalkozónak minimumjárulék-fizetési kötelezettsége egyéni vállalkozói jogviszonyában áll fenn.)

Kiegészítő tevékenység

Kedvező rendelkezése a törvénynek, hogy 1999. január 1-jétől a kiegészítő tevékenységet folytató egyéni vállalkozó nem köteles fizetni tételes egészségügyi hozzájárulást. (Ez a rendelkezés nem vonatkozik a gazdasági társaság kiegészítő tevékenységet folytató, személyesen közreműködő tagjára!) Kiegészítő tevékenységűnek az az egyéni vállalkozó számít, aki vállalkozói tevékenységét saját jogú nyugdíjasként, továbbá özvegyi nyugdíjban részesülő olyan személyként folytatja, aki a reá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltötte.

Sorrendiség

A tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetésének kötelezettsége a természetes személy egyidejűleg fennálló több jogviszonya esetén is csak egy jogviszony után áll fenn, ezért a törvény sorrendiséget állít fel. A hozzájárulás-fizetési kötelezettség elsősorban ott keletkezik, ahol a heti 36 órás munkavégzéssel járó jogviszony megvan. Heti 36 óránál rövidebb jogviszonyok esetén az a kifizető fizet hozzájárulást, ahol a munkaidő hosszabb. Azonos munkaidő esetén, vagy ha a munkaidő nem határozható meg, annak kell fizetnie, ahol a jövedelem magasabb. Ahol a munkaidő és a jövedelem is azonos, ott az a kifizető kötelezett a fizetésre, ahol a jogviszony korábban kezdődött.

A kifizető csak akkor mentesül a hozzájárulás fizetésének kötelezettsége alól, ha birtokában van az az igazolás, amely szerint a másik kifizető a hozzájárulást megfizeti. Az igazolást a természetes személy kérésére a hozzájárulást megfizető állítja ki.

Mentességek

Nem kell megfizetni a tételes egészségügyi hozzájárulást a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj folyósításának ideje alatt. Ugyanez a helyzet a betegszabadság kivételével a keresőképtelenség, valamint a 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadság időtartama alatt. A gyermekgondozási segély, az ápolási díj, a gyermeknevelési támogatás folyósításakor abban az esetben nem kell tételes hozzájárulást fizetni, ha az ellátásban részesülő az ellátás folyósítása alatt nem végez munkát. Nincs fizetési kötelezettség még a háromévesnél fiatalabb gyermek, a tízévesnél fiatalabb, tartósan beteg, vagy súlyosan fogyatékos gyermek gondozása, a 12 évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása miatt engedélyezett fizetés nélküli szabadság, a sorkatonai (polgári) szolgálat teljesítése, valamint a fogva tartás időtartama alatt.

A tételes egészségügyi hozzájárulás megfizetése, bevallása

A tételes egészségügyi hozzájárulást a fizetésre kötelezett – a kifizető és a magánszemély is – havonta állapítja meg, és a tárgyhót követő hónap 12. napjáig fizeti meg.

A magánszemély – ideértve az egyéni vállalkozót is – a hozzájárulás megállapításánál, megfizetésénél és bevallásánál az adózás rendje szerinti kerekítési szabályokat nem alkalmazhatja, míg más adózónak azt alkalmaznia kell. Ha például értesítési kötelezettség elmulasztása miatt a kifizető helyett a magánszemély fizet egyhavi tételes egészségügyi hozzájárulást, a megfizetendő összeg 3900 forint. Ehhez hasonlóan, a főfoglalkozású egyéni vállalkozó is (ha más jogviszonya nincs) 3900 forint összegben fizeti meg a havi tételes egészségügyi hozzájárulást. Más adózónak ezt az összeget ezer forintra kerekítve kell megfizetnie és bevallania.

Az adó jellegű egészségügyi hozzájárulást az adóbevallás részeként, azzal egyező gyakorisággal – havonta, negyedévente, évente – kell bevallani. A magánszemély – ideértve az egyéni vállalkozót is – a személyi jövedelemadó bevallása részeként vallja be az egészségügyi hozzájárulást.

A tételes egészségügyi hozzájárulás összege 2000. január 1-jétől a hozzájárulás havi összege 3900 forint. Töredék hónap esetén a hozzájárulást naptári napokra kell megfizetni, ami 130 forint naponta. A tételes hozzájárulás összege ezt megelőzően a következő volt:
1999. 01. 01-től 12. 31-ig:	havi 3600 Ft	napi 120 Ft,
1998. 02. 01-től 12. 31-ig:	havi 2100 Ft	napi 70 Ft,
1998. 01. 01-től 01. 31-ig:	havi 1800 Ft	napi 60 Ft,
1997. 01. 01-től 12. 31-ig:	havi 1800 Ft	napi 60 Ft.

SZÁZALÉKOS EGÉSZSÉGÜGYI HOZZÁJÁRULÁS

Az egészségügyi hozzájárulás másik fajtája a százalékos mértékű hozzájárulás, amelyet az 1998. december 31-jét követően juttatott (megszerzett) jövedelmek után kell megfizetni.

Fizetésre kötelezettek

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetésére a kifizetőn és a magánszemélyen túl a munkáltató is kötelezett.

Munkáltatónak számít az adózás rendjéről szóló törvény értelmében a belföldön székhellyel, telephellyel, képviselettel rendelkező jogi személy, a bejegyzett cég, a személyi egyesülés és egyéb szervezet, az egyéni és társas vállalkozó, ideértve a belföldön lakóhellyel rendelkező magánszemélyt is. A meghatározásból látható, hogy a magánszemélyt (aki a kifizető fogalomkörébe nem tartozik bele) mint munkáltatót terhelheti százalékos mértékű hozzájárulás-fizetési kötelezettség, ha például valamely, ház körüli munka elvégzésére munkaviszony keretében foglalkoztat egy másik magánszemélyt. A százalékos egészségügyi hozzájárulást a törvényi rendelkezés szerint elsősorban a munkáltatónak (ideértve a magánszemély munkáltatót is) és a kifizetőnek kell megfizetnie, és csak másodlagosan – speciális szabályként – jelenik meg a magánszemély fizetési kötelezettségeként.

Jövedelemtípusok

Százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás terheli a munkáltató, illetve a kifizető által az 1995. évi CXVII. törvény (szja-törvény) szerinti belföldi illetőségű magánszemélynek juttatott, az összevont adóalapba tartozó jövedelemnél az adóelőleg megállapításánál figyelembe vett azon összeget, amelyet a társadalombiztosítási szabályok szerint a járulékalap meghatározásánál nem kell figyelembe venni. Az 1997. évi LXXX. törvény (Tbj.) a társadalombiztosítási járulék megfizetését a biztosítási kötelezettséggel járó jogviszony alapján kifizetett, járulékalapot képező jövedelem után teszi kötelezővé.

Mindebből az következik, hogy a belföldi magánszemélynek kifizetett jövedelem után, ha a juttatás biztosítási jogviszony alapján történik, akkor tb-járulékot, ilyen jogviszony hiányában százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetni. Így például a munkaügyi per során az elmaradt munkabérre a bíróság által megítélt kamat összegét nem terheli járulékfizetési kötelezettség, mivel az nem a biztosítási jogviszonnyal összefüggésben szerzett jövedelem, ugyanakkor a kamat után a százalékos egészségügyi hozzájárulást meg kell fizetni. Vagy: az opciós szerződés alapján vásárolt részvényből származó jövedelem az szja-törvény szerint egyéb jövedelem, amely azonban nem képez járulékalapot. Ezért ez után a jövedelem után a kifizetőt járulékfizetési kötelezettség nem terheli, százalékos mértékű hozzájárulásfizetési kötelezettsége azonban van.

Külön adózó jövedelmek

A külön adózó jövedelmek közül a hozzájárulás alapja a 35 százalékos adóterhet viselő osztalék, valamint az egyéni vállalkozó vállalkozói osztalékalapja. Első alkalommal az osztalék esetében az 1999. január 1-jétől kezdődő beszámolási időszakra elkészített eredménykimutatás, eredménylevezetés után, míg az egyéni vállalkozónál az 1999. évre vonatkozóan megállapított vállalkozói osztalékalap után kell (kellett) a hozzájárulást megfizetni.

A külön adózó jövedelmek közül az egészségügyi hozzájárulás alapjaként sorolja fel a törvény a kamatkedvezményből, az egyösszegű járadékmegváltásokból származó jövedelmeket, valamint a kis összegű kifizetést, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, illetve a külön törvény szerint nem számít alkalmi munkavállalónak.

A kis összegű kifizetésnél előfordulhat, hogy az összeg a jövedelemadó szempontjából kis összegűnek számít, azonban utána nem egészségügyi hozzájárulást, hanem járulékot kell fizetni. Például az egy napra szóló megbízási szerződés alapján kifizetett 4000 Ft kis összegű díjazás esetén a társadalombiztosítási jogszabályok szerint – miután eléri a naptári napi 255 forintot, így a magánszemély biztosítottnak számít – a kifizetőnek járulékfizetési és nem százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettsége keletkezik.

Juttatások

A társadalombiztosítási járulékalapot nem képező természetbeni juttatások, továbbá az szja-törvény 69. §-ában meghatározott juttatások, ha a természetes személy a társadalombiztosítási szabályok szerint nem biztosított, szintén a hozzájárulás alapját képezik.

A kifizető személygépkocsijának magáncélú használata olyan természetbeni juttatás, amely nem képezi a társadalombiztosítási járulék alapját, azonban százalékos egészségügyi hozzájárulást fizetni kell utána. Az szja-törvény 69. §-ában meghatározott természetbeni juttatásoknál azt kell vizsgálni, hogy a juttató és a magánszemély között van-e biztosítási jogviszony. Ha nincs, akkor a természetbeni juttatás után járulékfizetés sincs, azonban belép az egészségügyi hozzájárulás fizetésének kötelezettsége.

Magánszemély fizetési kötelezettsége

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás megfizetése elsősorban a kifizető és a munkáltató kötelezettsége, azonban előfordul olyan eset, amikor ezt a magánszemélynek kell teljesítenie.

Ha az összevont adóalapba tartozó jövedelem nem kifizetőtől származik, vagy a kifizetőt e jövedelem után nem terheli jövedelemadó (adóelőleg)-megállapítási kötelezettség, az egészségügyi hozzájárulást a jövedelmet szerző magánszemély állapítja meg, vallja be és fizeti meg. Ilyen jövedelem például a magánszemélytől vagy a külföldi illetőségű cégtől, a külföldi magánszemélytől származó jövedelem, valamint az összevont adóalapba tartozó őstermelői jövedelem.

Ingatlan bérbeadása

2000-től az ingatlant bérbe adó magánszemély az adóbevallás elkészítésekor dönthet, hogy a termőföldön kívüli ingatlan bérbeadásából származó jövedelmet külön adózó jövedelemként, vagy pedig önálló tevékenységből származó, progresszív jövedelemként adózza meg.

A külön adózó jövedelem esetében nincs lehetőség költségelszámolásra, a bevételt 20 százalékos adó terheli, azonban nincs százalékos mértékű egészségügyihozzájárulás-fizetési kötelezettség, ugyanis a törvény ezt a külön adózó jövedelemtípust nem említi. Ha a magánszemély a bérbeadásból származó jövedelem után progresszíven akar adózni, akkor a bevételéből a költségeket levonhatja, de miután az így meghatározott jövedelem az összevont adóalap része, és a kifizető nem fizette meg a hozzájárulást, azt a magánszemélynek kell majd teljesítenie.

Cégautó

A külön adózó jövedelmek közül a magánszemélyt terheli a hozzájárulás-fizetési kötelezettség, ha olyan külföldi cég személygépkocsijának magáncélú használatára tekintettel jut jövedelemhez, amelynek Magyarországon telephelye, képviselete nincs. Ilyenkor a cégautóadó mellett a százalékos egészségügyi hozzájárulást is a magánszemélynek kell megfizetnie.

Költségtérítés, költségelszámolás

Szintén százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást kell fizetnie annak a magánszemélynek, aki költségtérítést kap, vagy aki az önálló tevékenységére tekintettel tételes költségelszámolást választ – erről nyilatkozik is a kifizetőnek –, de több költséget jelöl meg, mint amennyit az év végi bevallásában érvényesíteni tudott. A százalékos mértékű hozzájárulás alapja a nyilatkozatban megjelölt és a bevallásban elszámolt költségek közötti különbözet.

Mezőgazdasági kistermelő

Az átalányadózó mezőgazdasági kistermelőnek is kell százalékos hozzájárulást fizetnie, amelynek alapja az átalányadó (átalányadó-előleg).

Fizető-vendéglátás

Az a fizető-vendéglátó tevékenységet nem egyéni vállalkozóként folytató magánszemély, aki a tételes átalányadózást választotta, szintén százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás fizetésére kötelezett. A nem tételes átalányadózó fizető-vendéglátónak nincs ilyen fizetési kötelezettsége.

Mentességek

Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a táppénz, a baleseti táppénz, a terhességi-gyermekágyi segély, a gyermekgondozási díj, a gyermeknevelési támogatás, a nyugdíj és az azzal azonosan adózó jövedelmek, a kifizető által folyósított társadalombiztosítási ellátás, valamint a szociális ellátásnak nem a kifizetőt terhelő összege után.

Nincs hozzájárulás-fizetési kötelezettsége a kifizetőnek az általa az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárba a tag javára havonta fizetett tagdíj összegének azon része után, amely nem haladja meg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér 115 százalékát, továbbá az önkéntes kölcsönös biztosítópénztár által a magánszemély javára jóváírt támogatói adomány után.

A felsőoktatási intézmény által adott, meghatározott hallgatói munkadíj, valamint az iskolai szövetkezet és szövetkezeti csoport tevékenységében a tanuló személyes közreműködéséért kapott ellenszolgáltatás szintén mentes a százalékos egészségügyi hozzájárulás fizetése alól.

Nem kell megfizetni a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást akkor sem, ha a jövedelmet olyan magánszemély részére juttatják, vagy a jövedelmet olyan magánszemély szerzi meg, aki a Tbj. szerint külföldi személynek számít.

A százalékos egészségügyi hozzájárulás megfizetése, bevallása

A százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást a kifizetőnek, a munkáltatónak havonta kell megállapítania, és a jövedelem juttatását követő hónap 12-éig meg is kell fizetnie. Ettől eltérően, a kamatkedvezményből származó jövedelem után fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást évente, az adóévet követő január 12-éig kell megfizetni. Amennyiben a kamatkedvezmény év közben megszűnik, a hozzájárulás a megszűnés napját követő hónap 12. napjáig esedékes.

A magánszemély – ide nem értve az egyéni vállalkozó százalékos hozzájárulását a vállalkozói osztalékalap után – a hozzájárulást negyedévente állapítja meg, és a tárgynegyedévet követő hónap 12. napjáig fizeti meg.

Az egyéni vállalkozó a százalékos hozzájárulás összegét a 35 százalékos adóterhet viselő vállalkozói osztalékalap után évente, az osztalékalap megállapítása évének február 15. napjáig állapítja és fizeti meg.

A hozzájárulás megállapításánál, megfizetésénél és bevallásánál a fizetésre kötelezett adózónak – a magánszemélyen kívül (ideértve az egyéni vállalkozót is) – az adózás rendjéről szóló törvény kerekítési szabályait kell alkalmaznia, tehát a kötelezettséget ezer forintra kerekítve kell bevallani és megfizetni. A magánszemély és az egyéni vállalkozó ettől eltérően forintra kerekítve vallja be és fizeti meg a százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulást.

A magánszemélynek a hozzájárulásról – a személyi jövedelemadó bevallása részeként – megállapítási időszakonkénti részletezésben kell bevallást tennie. A hozzájárulás fizetésére kötelezett más adózó a rá vonatkozó szabályok szerint havi, negyedéves vagy éves gyakorisággal – az adóbevallás részeként – vallja be a százalékos mértékű hozzájárulást.

Varga Katalin

A százalékos egészségügyi hozzájárulás mértéke A százalékos egészségügyi hozzájárulás általános mértéke 11 százalék, de a törvényben meghatározott külön adózó jövedelmek után az általános mértéktől eltérően 20, illetve 25 százalékos mértékű is lehet. A tételes átalányadó 20 százalékát kell fizetni egészségügyi hozzájárulásként a nem egyéni vállalkozó, tételes átalányadózást választó fizető-vendéglátó tevékenységet végző magánszemélynek. A mezőgazdasági kistermelő által fizetendő százalékos egészségügyi hozzájárulás az átalányadó (átalányadó-előleg) 25 százaléka. A kifizető személygépkocsijának magáncélú használatára tekintettel keletkező jövedelem esetén a fizetendő százalékos mértékű egészségügyi hozzájárulás a cégautóadó 25 százaléka. Az egészségügyi hozzájárulás havi mértéke, ha a személygépkocsi 1996. december 31-ét követően került a kifizető tulajdonába:
A személygépkocsi beszerzési ára (Ft)	A személygépkocsi beszerzésének
	évében és az azt követő 1-4 évben (Ft)	évét követő 5. és további években (Ft)
1-500 000	750	375
500 001-1 000 000	1000	500
1 000 001-2 000 000	1500	750
2 000 001-3 000 000	2500	1250
3 000 001-4 000 000	3250	1625
4 000 001-5 000 000	4000	2000
5 000 000 felett	5250	2625