Új világgazdasági rendszer

 

Az elmúlt egy-másfél évtized során a nemzetközi kereskedelem és a külföldi tőkeberuházások növekedési dinamikája jócskán meghaladta a világtermelését, s egy soha nem tapasztalt mértékű nemzetközi integráltságot hozott létre: a XXI. század küszöbén új világgazdasági rendszer születése van folyamatban. ezzel egy időben azonban felerősödtek a regionalizációs, szubregionalizációs törekvések is. Csak látszólag ellentmondás, hogy a hazai vállalkozások az utóbbi két évben javították a pozíciójukat a transznacionális vállalatokkal szemben.

 

Világszerte érzékelhető a gazdaságpolitika és a nemzetközi pénzügyi rendszer erősödő funkciózavara, átalakulnak a nemzetközi tőkeáramlás csatornái, a multinacionális vállalatok és vállalati hálózatok. A világgazdaság működési mechanizmusainak új szabályozást igénylő fejlődési irányzatai sajátos megvilágításba helyezik az egyes nemzetgazdaságok és régiók alkalmazkodási, külsőerőforrás-bevonási és felzárkózási esélyeit.A mai világgazdaság működésének egyik legfontosabb jellemzője a multinacionális és a transznacionális vállalatok meghatározó szerepe. Ezek gyorsuló ütemben alakítják át a világgazdasági kapcsolatokat, formálják a globalizációt, illetve – más oldalról – kiváltják a világgazdaságban egyre erőteljesebben jelentkező regionalizmust, regionális szabadkereskedelmi blokkokat alakítanak ki, illetve megváltoztatják a vállalatok belső szerkezetét és vállalatirányítási stratégiáját. (A párhuzamosságot erősíti, hogy a világkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlás relatív szintje már a XIX. század végén elérte a napjainkat jellemző arányokat, mégis az 1929-33-as világgazdasági válság a korábban kialakult kapcsolatok gyors felszámolódásához vezetett, és egymástól elzárkózó, egymással versengő gazdasági blokkok jöttek létre.)A világgazdaság másik, rendkívül fontosnak és vizsgálandónak ítélhető területe a nemzetközi pénzügyi rendszer állapota. A téma hangsúlyos kezelését a nemzetközi pénzügyi kapcsolatrendszer gazdasági erőviszonyokat befolyásoló sajátos szerepe indokolja.

Transznacionális társaságok TNC = transnational corporations: Azok a vállalatok, részvénytársaságok, illetve korporációk, amelyeknek nemcsak a működése terjed ki – leányvállalataik és bedolgozó-szolgáltató partnereik révén – egyszerre több nemzetgazdaságra, hanem tőketulajdonuk is „többnemzetiségű" (multinacionális), vagyis egynél több ország állampolgáraihoz, illetve jogi személyiségeihez tartozik. A transznacionális vállalatokat elsősorban az különbözteti meg a multinacionális vállalatoktól (bár a valóságban nincs éles határvonal), hogy kevésbé kötődnek „anyaországhoz". A nyugati szakirodalom a mai nemzetközi nagyvállalatokra már a transznacionális terminológiát használja.

Kinőtt keretek

Napjainkban új minőségű, „globális" világgazdaság születésének vagyunk tanúi, s nemcsak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok intenzitása, hanem a részt vevő nemzetgazdaságok száma és ereje is nő. Az új gazdasági rendet három fontos tendenciával jellemezhetjük:

• Az információs technika forradalmi fejlődésére épülő gazdálkodási formák összetettségüket tekintve mára már a legnagyobb nemzetgazdaságok kereteit is „kinőtték".
• A multinacionális vállalati szerkezet mellett egy még integráltabb, a nemzetközi társaságok úgynevezett transznacionális rendszere kap mind nagyobb szerepet.
• A születőben lévő globális gazdaságot az információs technológiák és rendszerek kötik össze, amelyek kiszorítják a régi típusú szervezeti hierarchiákat.

Ebben az elektronikusan összekötött világgazdaságban a nemzeti piacok jelentősége csökken, és a földrajzi meghatározottság is új értelmet nyer. A fejlett térségek gazdasági integrációja felértékelődik, a transznacionális cégeken belüli kereskedelem arányának növekedésével a hagyományos külkereskedelmi elméletek (például a komparatív előnyök tana) érvényüket vesztik.

A transznacionális társaságok szerepe

Korábban a nemzetközi gazdasági kapcsolatok döntő részét a piac vezényelte, a külkereskedelmet az elkülönült, önálló (nemzeti) vállalatok exportja, illetve importja alkotta. Az utóbbi években a multinacionális vállalatok rendszere – mint a legfőbb nemzetközi gazdasági szervezeti mód – átvette a piac szerepét. A fejlett országok külkereskedelmi mérlegében megjelenő tételek 40 százaléka lényegében a transznacionális cégek vállalatainak egymás közötti (belső) kereskedelméhez kapcsolódik. Statisztikailag exportügyletekről, nemzetközi kereskedelemről van szó, valójában azonban olyan cégen belüli termék- és jövedelemáramlásról, mely gyakorlatilag független az adott ország gazdaságpolitikájától (például az árfolyamok alakításától). Miután a transznacionális vállalatok belső forgalmának aránya a nemzetközi kereskedelemben évről évre növekszik, a hagyományos külkereskedelmi elméletek érvényessége megkérdőjeleződött. Így – többek között – az árfolyamoknak az export-import tevékenységre gyakorolt hatására vonatkozó közgazdasági nézetek mára jórészt elavultnak tekinthetők.Jelenleg a világban mintegy 60 ezer transznacionális anyavállalat működik megközelítőleg 500 ezer leányvállalattal és 30 millió alkalmazottal. A transznacionális vállalatok külföldön befektetett tőkéje 12 ezer milliárd dollárra tehető, ami nagyjából kétszerese az Egyesült Államok egy évben megtermelt GDP-jének. A 100 legnagyobb transznacionális vállalat birtokolja az összes transznacionális vállalat külföldön befektetett tőkéjének 15 százalékát és adja az értékesítés, illetve a foglalkoztatás egyötödét. A világ 100 legnagyobb vállalata 90 százalékban az USA-hoz, az Európai Unióhoz vagy Japánhoz tartozik.Ma már számos országban a nyersanyag- és feldolgozóipari export jelentős részét a transznacionális vállalatok szolgáltatják. Ezen országok sorából kiemelhető Magyarország, ahol a transznacionális vállalatok az alapanyag- és feldolgozóipari export 65 százalékát adják, míg például a hazánkhoz hasonló nagyságú és az Európai Unióba integrálódott Finnország esetében ez az arány mindössze 10 százalék.A transznacionális cégek – többek között – abban is különböznek a nemzeti vállalatoktól, hogy az úgynevezett belső árak segítségével, vagyis jövedelmeik országok közötti átcsoportosításával meg tudják kerülni az egyes országok adózási rendszerét.E vállalatok szervezeti és adminisztratív irányításának szerves részévé vált a kereskedelem, a beruházás, sőt a nemzetközi pénz- és tőkeáramlás, illetve a jövedelemelosztás szabályozása is. Az innovatívabb iparágak termékeiben és termelési eljárásaiban megtestesülő magasabb szellemi értéket az alkatrészek, részegységek gyártásának cégen belül tartásával igyekeznek megszerezni a transznacionális vállalatok. A termelési és értékesítési körfolyamat minél nagyobb részének az adott érdekeltségen belüli működtetésére törekszenek, különösen akkor, ha az hozzájárul a vállalat jövedelmezőségének vagy piaci helyzetének javításához.

A világ legjelentősebb – nem pénzügyi – transznacionális társaságainak (TNC) főbb adatai, 1997 (milliárd dollár)
Vállalat	Ország	Iparág	Állóeszközök		Forgalom		Alkalmazottak		Transznacionalizációs index*
			összes	külföldi	összes	külföldi	összes	külföldi
General Electric	USA	elektronika	304,0	97,4	90,8	24,5	276 000	111 000	33,1
Ford Motor Co.	USA	autóipar	275,4	72,5	153,6	40,8	363 892	174 105	35,2
Shell Royal Dutch	UK/Hollandia	olajipar	115,0	70,0	128,0	69,0	105 000	65 000	58,9
General Motors	USA	autóipar	228,9	n. a.	178,2	51,0	608 000	n. a.	29,3
Exxon Co.	USA	olajipar	96,1	54,6	120,3	104,8	80 000	n. a.	65,9
Toyota	Japán	autóipar	105,0	41,8	88,5	50,4	159 035	n. a.	40,0
IBM	USA	számítógép	81,5	39,9	78,5	48,9	269 465	134 815	53,7
VW-csoport	Németország	autóipar	57,0	n. a.	65,0	42,7	279 892	133 906	56,8
Nestlé SA	Svájc	élelmiszeripar	37,7	31,6	48,3	47,6	225 808	219 442	93,2
Daimler-Benz AG	Németország	autóipar	76,2	30,9	69,0	46,1	300 068	74 802	44,1
Mobil Co.	USA	olajipar	43,6	30,4	64,3	36,8	42 700	22 200	59,7
FIAT S.p.A.	Olaszország	autóipar	69,1	30,0	50,6	20,2	242 322	94 877	40,8
Hoechst AG	Németország	vegyipar	34,0	29,0	30,0	24,3	137 374	n. a.	76,5
ABB	Svájc	elektronika	29,8	n. a.	31,3	30,4	213 057	200 574	95,7
Bayer AG	Németország	vegyipar	30,3	n. a.	32,0	n. a.	144 600	n. a.	82,7
Elf Aquitaine SA	Franciaország	olajipar	42,0	26,7	42,3	26	83 700	40 500	57,6
Nissan Motor Co.	Japán	autóipar	57,6	26,5	50	28	137 201	n. a.	51,1
Unilever	UK/Hollandia	élelmiszeripar	30,8	25,6	46,4	44,8	269 315	262 840	92,4
Siemens AG	Németország	elektronika	67,1	25,6	60,6	40	386 000	201 141	52,1
Roche Holding AG	Svájc	gyógyszeripar	37,6	n. a.	12,9	12,7	51 643	41 832	82,2
Forrás: World Investment Report, 1999, UNCTAD * A transznacionalizációs index a következő három mutató átlaga: a külföldi eszközök aránya az összes eszközben, külföldi eladások aránya az összes eladásban, külföldi alkalmazottak aránya az összes alkalmazotthoz.

Bonyolult felépítésű szervezetek

A vállalatok nemzetközi szervezeti rendszerében a vállalati szervezeti hierarchiák hálózatokká fejlődnek, egyre kevésbé jellemző egy meghatározott „centrum" és a konkrét hierarchikus lépcsőben köré épült vállalatok rendszere. Itt már multilaterális kapcsolatokon alapuló vállalati struktúrák alakultak ki, amelyeket elektronikus információs rendszer köt össze.A világrend fejlődésének ez a tendenciája azt mutatja, hogy a nemzetállamokra épülő, hagyományos politikai rendszer fölött kiépülőben van egy, a nemzetállami határokat és a nemzetállami kompetenciát átmetsző gazdasági struktúra.A XX. század első felét a márkajellel megkülönböztetett, standardizált tömegcikkek termelése jellemezte, erős vállalati szakosodással, vertikális integrációval. Ekkor még elvált a tervezés, a fejlesztés és a kevéssé specializálódott, betanított munka, vagyis a kivitelezés. E termelési mód nagyméretű piacokat igényelt, és nagyfokú mechanizáltság jellemezte, de ez volt a globalizációt megelőző időszak kereskedelmi motorja is.Az új termelési mód már az önképzésre képes, új, kreatív munkaerőt részesíti előnyben. A termelés világhálózatában a személyek közti kapcsolatot a kommunikációs rendszerek hozzák létre. E rendszer lényege, hogy a hálózat elemei között folyamatos a kapcsolat. A permanens összeköttetés biztosítja az állandó visszajelzést a fogyasztóktól, segíti a gyártók alkalmazkodását és a beszállítás zökkenőmentességét. A modern információs technológiára épített gyártásmódok lehetővé teszik, hogy egyedi, kisszériás termékek hódítsanak teret a diverzifikálódó igényeknek megfelelően. Minél hatékonyabb az információs hálózat, annál alacsonyabb költséggel és annál gyorsabban lehet piacokat szerezni. Ez a termelési rendszer már nemcsak az ipari termelésben, hanem a szolgáltatási szektorokban is teret nyert a fejlett országokban.A transznacionális cégek szerepe a működőtőke-kivitelben is meghatározó. E speciális export 70 százalékban Észak-Amerikán, Európán és Japánon belül zajlik. Ezen országok, országcsoportok transznacionális vállalatai a fő tőkeexportőrök és egyúttal a fő tőkeimportőrök is. Például az USA GDP-je 2-2,5 százalékának megfelelő tőkét importál évente, a globális közvetlen tőkekivitelnek pedig átlagosan a 25 százalékát vonzza. A nemzetközi pénzügyi piac intézményi befektetői évente mintegy 100-200 milliárd dollárnyi invesztícióval járulnak mindehhez hozzá.

A régiók szerepe

A regionalizmus új hulláma több szempontból is különbözik a három évtizeddel ezelőtti régiószervezési törekvésektől. Először is, ma ezek a törekvések jóval kiterjedtebbek. Jelenleg a fejlett országok mindegyike tagja valamely létező, vagy Japán esetén, épp most formálódó regionális tömbnek (EU, NAFTA, CER, EFTA, APEC stb.). Másodszor, ma az USA – a korábbiaktól eltérően – az egyik legfőbb szorgalmazója a regionális integrációknak (NAFTA, ALCA, Mercosur). Harmadszor, a fejlett és a fejlődő országok most kötnek először egymással szabadkereskedelmi egyezményeket (EU-Mercosur Interregionális megállapodás). Végül a fejlődő, illetve az átalakuló vagy „felemelkedő" országok integrációs egyezményei (CEFTA) már nem védekező, (importhelyettesítő) jellegűek, mint a hatvanas évek regionális együttműködései, hanem inkább az általános kereskedelmi liberalizáció részei, amelyek új alkupozíciókat teremtenek a nemzetközi tárgyalásokon.A regionalizációt tradicionálisan a kereskedelem határozta meg. Ma a nemzetközi kereskedelem 60 százaléka valamely szabadkereskedelmi egyezmény keretében zajlik, amelyben jelentős befolyásra tettek szert a transznacionális vállalatok. A globalizációs vállalati stratégia – elsősorban a legrégebbi (főleg amerikai) cégekhez köthető – egyetlen, igen erős, széles körű és szigorú ellenőrzést gyakorló központot igényelt, mivel a világ legkülönbözőbb pontjain elhelyezkedő leányvállalatok közötti erőforrás-elosztás, termeléskoordinálás és marketingstandardizálás csak így biztosítható. A regionális stratégia ellenben másfajta szervezetet jelent: a leányvállalatokat (funkciójukat, nagyságukat, kapcsolataikat) az egyes régiók adottságainak figyelembevételével alakítják ki, s a termeléssel, marketinggel, bérekkel stb. kapcsolatos stratégiát a regionális központból irányíthatják.

Vámszabad területi társaságok A Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága 1999 végén 120 vámszabad területi vállalkozást tartott nyilván. Közülük az iparba (feldolgozóiparba) sorolt, 50-nél több alkalmazottal dolgozó (azaz az évközi iparstatisztika által megfigyelt) vállalatok száma 72 volt, és ennyi maradt a negyedik negyedév végéig. Az e vállalati körben foglalkoztatottak időszak végi záró létszáma 53 816 volt, ami a feldolgozóipari munkavállalók mintegy 6 százaléka. Az 1998-ban előállított termékeik értéke viszont a feldolgozóipar bruttó termelési értékének 24,2 százaléka volt, ami 1999. szeptember végéig 27,5 százalékra emelkedett. A vámszabad területi ipari vállalatok nemzetgazdasági alágazatonkénti termelési részaránya természetesen jelentős szóródást mutat.

A hálózatépítés folyamata

A transznacionális cégek regionális hálózatának kiépítése a leányvállalatoknak az adott régió több országában történő telepítésével kezdődik. Ezek működésük során már helyi beszállítókat alkalmaznak, ami – főleg a fejletlenebb régiókban – jelentős előrelépés lehet a technikai újítások meghonosításában. Általában a legfőbb piac is maga a régió. A regionális stratégia persze nem zárja ki, hogy az egyes tevékenységeket globális szempontok szerint irányítsák, s olykor a vállalat hierarchikus, központi irányítása sem szűnik meg.A legtöbb dinamikus transznacionális vállalatot ez a regionális stratégia jellemzi a nyolcvanas évek közepe óta, s vele párhuzamosan halad előre a világgazdasági globalizáció folyamata. A globalizáció és a regionalizáció tehát nem egymással szemben álló, hanem inkább egymást átszövő, párhuzamos folyamatok, de mindenképpen új esélyt kínálnak az egyes térségeknek.

Vám- és vámszabad területi vállalatok

Magyarországon a vámszabad területen működő cégek majd mindegyike valamelyik transznacionális vállalat érdekeltsége. Működésüket, térnyerésüket a hazai gazdaságon belül a teljes szektor értékelésével követhetjük nyomon. A vámszabad területi vállalkozások dinamizmusa, vámterületi vállalatokat meghaladó növekedési üteme már 1997-ben kimutatható volt. Teljesítményük egy év alatt majdnem duplájára növekedett, miközben a vámterületi cégeknél csupán 11,5 százalékos bővülést lehetett kimutatni. A két vállalatcsoport közötti jelentős ütemkülönbség 1998-ban és 1999-ben is fellelhető, bár a vámszabad területiek előnye újabban némileg mérséklődni látszik.A beszállítói (háttéripari, főként járműipari) programok érezhető előrehaladásával arra is fel kell figyelni, hogy a vámszabad területi vállalkozások első (járműipari és híradás-technikai ipari) hulláma ma már új fejlődési szakaszát – a magyar gazdaságba való integrálódást – kezdte el. A vámszabad területi szektor napjainkban is kimutatható többletteljesítményét egy másik hullámnak (a textil- és ruházati termékek gyártása) „köszönheti". Ebben az a kedvező, hogy a hagyományos magyar iparág kezdi visszanyerni a korábbi súlyát és jelentőségét, bár valószínű, hogy az ötvenes-hatvanas évekbeli részarányát még így sem fogja elérni, mert termelésének növekedése inkább csak konjunkturális hatásokból és helyi ellátó szerepének részbeni visszanyeréséből táplálkozik.A növekedési ütemkülönbség mérséklődését – a bázis növekedésével együtt járó természetes lemorzsolódáson túlmenően – részben keresleti (alágazati termelési) változások is előidézhetik. A legújabb konjunktúralehetőségek kihasználásában a vámterületi vállalkozások ma már felzárkóztak a korábbi húzóágazatokban működő vámszabad területi társaikhoz.A feldolgozóipar vámterületi vállalatainak részaránya a bruttó termelési értékben – 1998-ról 1999-re – 4 százalékkal növekedett. Az is érzékelhető, hogy ez a térnyerés eléggé differenciált fejlődés (növekedési ütem) eredménye; a nemzetgazdasági ág egészén belül egyaránt voltak növekvő részesedésű alágazatok és voltak olyanok is, amelyek fokozatosan teret vesztettek. Ezek közül figyelmet érdemel:

• A textília, textiláruk gyártása, amelynek vámterületi vállalkozásai közel 2 százalékponttal növekedtek. E mögött több mint két és félszeres (254,4 százalékos) folyó áras növekedési index van, miközben az alágazat egészénél csupán 223,9 százalékos a növekedési index.
• Tovább nőtt a részesedése – mintegy 3 százalékponttal – a villamosgép- és műszergyártás vámszabad területi cégeinek, amelyeknek folyó áras termelési értéke 160,4 százalékkal nőtt, a teljes alágazat esetében pedig csupán 152,6 százalékos volt a növekedés 1998-hoz viszonyítva.
• Kisebb (0,3 százalékpontos) részaránynövekedést értek el még a fémalapanyag és fémfeldolgozás alágazat vámszabad területi vállalkozásai, amelyeknek a folyó áras növekedési üteme mintegy 20 százalékponttal magasabb (124,3 százalék) az iparág egészére számított (104,4 százalékos) indexnél.
• A látszólag legnagyobb térvesztést a járműgyártás vámszabad területi szervezetei szenvedték el, amelyeknek az 1999. évi részaránya 11 százalékponttal kisebb az 1998. évi részesedésüknél. Az iparágnak a vámszabad területi cégei – bár korántsem olyan ütemben, mint a korábbi években – még most is érezhető (összehasonlító áron számolva is 7,6 százalékos, folyó áron pedig 15 százalékos) növekedést értek el. A lendületük tehát mérséklődött ugyan, de nem tört meg teljesen. Inkább azt lehet mondani, hogy a vámterületi (zömmel háttéripari) vállalkozások dinamikája nőtt meg számottevően (a folyó áras indexük például 134,8 százalékos volt, ami több mint kétszerese a vámszabad területiek növekedésének). Ez azt jelzi, hogy már kezd megszűnni, illetőleg megfordulni az a növekedési potenciálbeli különbség, amit mint a hazai iparra jellemző kettősséget (duális gazdaság) korábban joggal kifogásoltak.
• Már a bázisidőszakban sem domináltak a gép- és berendezésgyártás vámszabad területi vállalkozásai. Részarányuk a múlt év folyamán tovább csökkent: termelésük volumenben is 28,2 százalékkal esett vissza, miközben az iparág egészét az átlagot megközelítő (7,2 százalékos) volumennövekedés jellemezte.