A helytelen fogalomhasználat miatt ma szinte minden nagyberuházást a projektfinanszírozás szóval illetnek régiónkban. Kevéssé ismert ugyanakkor, hogy a finanszírozási technikákon belül ez egy speciális forma, amelynek használata bizonyos milliárdos ügyletek esetében helyénvaló.
A projektfinanszírozás speciális finanszírozási technika, banki szolgáltatásforma, amely a nemzetközi gyakorlatnak megfelelően teljesen elkülönül a hagyományos vállalati hitelezéstől. Rövid definíciója nem létezik, több, a későbbiekben ismertetendő, általános jellemzőjének együttes fennállása esetén beszélhetünk projektfinanszírozásról. Maga a projekt szó latin eredetű, a "pro" (előre) és a "jaceo" (dobni) szóösszetételből származik. A szó magában foglalja azt a lényeges elemet, hogy a befektetés várható jövedelmezőségénél, illetve a hitel kockázatánál mindig a jövő a döntő. A projekt mindig különálló vagy elkülöníthető egységet, beruházást jelent. De nem csak építési jellegű beruházásokat tekintünk projekteknek, egy-egy vállalatnál ugyanúgy e körbe tartozhat például valamely új termék kifejlesztése és értékesítése is.
Egymilliárd forint felett
Projektfinanszírozásról a technikából eredően általában 1 milliárd forintnak megfelelő euró költség feletti beruházások esetében beszélhetünk, de hazai viszonylatban nem ritkák a 20-50 milliárd forint összköltségű fejlesztések sem. (Nemzetközi viszonylatban léteznek több milliárd dolláros beruházások is, amelyek projektfinanszírozással valósulnak meg.) A hitel és a saját tőke arányára jellemző, hogy általában az előbbi a magasabb, de mértéke függ a kockázati elemektől is. A saját tőke bankok által megkívánt minimuma 20 százalék körül van.
A hitelező bankok sem elsősorban a fejlesztést végző vállalatot, hanem magát a beruházást finanszírozzák. Ezért általánosan elfogadott megoldás, hogy egy múlt nélküli, kifejezetten e célra létrehozott új társaság valósítja meg a beruházást, az alapítók a hitel visszafizetését a projektből származó jövőbeli árbevételre alapozzák.
A hagyományos vállalati hitelezési formáktól éppen biztosítékrendszerében tér el ez a hiteltípus. A projektfinanszírozás elsősorban nem eszközalapú hitelezés, az úgymond tárgyi fedezet értéke gyakran nem is éri el a hitel összegét. Itt a biztosíték maga a projekt, az ahhoz kapcsolódó szerződések és eszközök összessége. Az effajta beruházások nem szedhetők szét elemeikre, bárkinek csak akkor van haszna a kész műből, ha azt működteti. Ezért a szerződéses biztosítékok érvényesítése helyett gyakran a szerződések újratárgyalásával, a feltételrendszer módosításával tudják megoldani az időközben esetleg felmerülő problémákat.
A nagy kockázatot csak megfelelő szakmai (műszaki, jog, pénzügyi) előkészítettséggel lehet csökkenteni. Ezek költsége viszonylag nagy, s ez az egyik fő oka annak, hogy bizonyos értékhatár alatt nem lehet – nem éri meg – projektfinanszírozási technikát alkalmazni. A kockázatok kezelését is szakértők végzik. A hitelszerződések aláírását megelőzően a részszerződések többségét már megkötik, ez a feltétele annak, hogy a projekt az eredetileg tervezett pénzügyi keretek között valósuljon meg.
A projektfinanszírozás munkaigényesebb, költségesebb és banki szempontból az átlagosnál kockázatosabb. Ennek ellenére mindinkább teret hódít Kelet-Közép-Európában is, ugyanis bizonyos ügyleteknél kizárólagos megoldást nyújt, előnye egyértelműen kimutatható.
Mérlegen kívül
A projektfinanszírozási technikát elsősorban azok a nagyobb tőkeerejű – befektető – cégek igénylik és használják, amelyek saját működésükhöz is gyakran jelentős hiteleket vesznek fel. Ezek a cégek a befektetést általában egy külön, újonnan alapított projekttársaságba viszik ki, így valósul meg az effajta beruházásokra jellemző mérlegenkívüliség.
További előny, hogy az új projekttársaságba további befektetőt lehet bevonni, amire a projekt mérete miatt gyakran szükség is van. Az idegen forrás bevonása a kockázatok megosztása miatt szintén előnyös lehet, illetve ha több részre osztódik a tőke (befektetőnként 50 százalék alatt van), akkor a leányvállalatot a konszolidálásba sem kell bevonni. További előny, hogy a projekttársaság hitelfelvétele nem érinti a tőkebefektető (a projektszponzor) mérlegét és hitelképességét. Mindezeket a gondokat megoldja az új társaság létrehozása.
Bár a beruházást elindító anyacégek bizonyos esetekre felelősséget vállalnak (például arra, hogy a beruházás költségkeretét nem lépik túl), magát a projektfinanszírozási hitel visszafizetését általában nem garantálják. A befektető az előkészítés és a saját szakértői költségeit is a projektre terhelheti, így sem ezek a tételek, sem pedig a garanciavállalás nem jelennek meg közvetlenül a mérlegében.
A projektfinanszírozás a bankok számára is előnyös pénzkihelyezési forma. A hagyományos vállalatfinanszírozáshoz képest ugyan nagyobb a kockázata, de rendkívül alapos munkával és részletes szerződésekkel ezt megfelelő szinten lehet tartani. A magasabb egyszeri banki díjak – a nem kamatjellegű bevételek – vonzóak a bankok számára. Sőt, mivel esetenként a hitelösszeg általában meghaladja az 1 milliárd forintot, a kamatjellegű bevétel (a nettó kamatbevétel) is tetemes.
A projektfinanszírozás egy technika, azaz a beruházás jellege, az anyacég tőkeereje alapján eldönthető, hogy miként építhető meg a mű. Számos szálloda projektfinanszírozással valósult meg, és épül ma is Magyarországon, más (nagy)beruházásokat a tulajdonos tisztán saját forrásból vagy vállalati hitellel (nem elkülönítetten), illetve tulajdonosi garanciával építtet meg.
Alkalmazási területek
Az alábbi bontáshoz tartozik, hogy a termelővállalatok közül azok is egyre többször alkalmaznak projektfinanszírozási technikát, amelyek nem sorolhatók az alábbi ágazatok egyikébe sem.
Az energiaszektorban az erőműfejlesztés, a meglévő blokkok felújítása, illetve újak építése (esetenként a vonzáskörzetbe tartozó bányaműveléssel együtt), a kőolajjal (távvezeték, kőolajtároló, kitermelőberendezések/fúrótornyok) és a földgázzal kapcsolatos beruházások (távvezeték, gáztárolók) tartoznak leggyakrabban e finanszírozási körbe.
Az infrastruktúra területén az új, fizetős autópályák, a hidak, az alagutak, a repülőterek bővítésére, új repülőtér építésére, a vasúthálózat korszerűsítésére, a kikötők fejlesztésére, újak telepítésére, valamint a logisztikai központok létrehozására szövetkeznek projektfinanszírozók.
A telekommunikáció területén a telefonhálózatok fejlesztése (például a helyi telefonkoncessziós társaságok létrehozása), a mobiltelefon-hálózatok kiépítése, az alternatív távközlési, a műholdprojektek és az adatátviteli hálózatok fejlesztése tartozhat e körbe.
Az ingatlanszektorban a szállodák, a bevásárlóközpontok, a multifunkcionális építmények és az ipari parkok építésekor találkozhatunk e finanszírozási formával.
Az önkormányzati tevékenységhez kapcsolódó infrastrukturális beruházások körében az ivóvízellátással és a szennyvízellátással összefüggő, a környezetvédelemhez kapcsolódó beruházások és az energiaracionalizálási fejlesztések igényelnek projektfinanszírozással előteremthető tőkét.
Kelet-Közép-Európában egyre kiterjedtebben alkalmazzák a projektfinanszírozást mint technikát, elsősorban az infrastruktúra, az energiatermelés és -továbbítás, a telekommunikáció és az ingatlanszektor területén. Ezekben az országokban a privatizációval és a szükséges jogi háttér megteremtésével egyidejűleg terjedt és terjed ma is a beruházások megvalósításának ez a formája. Azokban a kelet-közép-európai országokban, ahol az inflációt sikerült 10 százalék alá szorítani, és megfelelő a jogi háttér, nagyobb esély van a projektfinanszírozás biztonságos alkalmazására. Ezekben az országokban a multilaterális pénzintézetek (EBRD, IFC) is részesei – az általuk egyébként is kedvelt – projektfinanszírozással megvalósítandó beruházásoknak.
| Főbb makrogazdasági mutatók néhány kelet-közép-európai országban | ||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| GDP | Infláció | Munkanélküliség | Folyó fizetési mérleg a GDP százalékában | |||||
| 1999 | 2000 | 1999 | 2000 | 1999 | 2000 | 1999 | 2000 | |
|
Bulgária |
2,5 |
4,0 |
0,3 |
3,0 |
16,0 |
17,0 |
–4,6 |
n. a. |
|
Csehország |
–0,6 |
1,5 |
2,1 |
3,5 |
9,4 |
11,0 |
–1,5 |
–2,4 |
|
Lengyelország |
4,1 |
4,5 |
7,3 |
7,0 |
13,0 |
12,5 |
–7,6 |
–8,1 |
|
Magyarország |
4,5 |
4,9 |
10,0 |
8,3 |
9,6 |
9,0 |
–4,2 |
–4,0 |
|
Oroszország |
1,7 |
2,0 |
85,7 |
22,0 |
12,0 |
12,0 |
9,3 |
8,2 |
|
Románia |
–3,9 |
0 |
45,8 |
40,0 |
12,0 |
13,0 |
–4,2 |
–5,0 |
|
Szlovákia |
2 |
0 |
10,5 |
0 |
19,2 |
19,0 |
–5,4 |
–4,1 |
A hazai helyzet
Magyarországon a tőkepiac, illetve a pénzpiac fejlődésével párhuzamosan, a megfelelő jogi háttér megteremtésével egyidejűleg teret nyert a projektfinanszírozás. Az első ilyen ügyletek az 1990-es évek elején valósultak meg, főként a közlekedési infrastruktúra javítása érdekében. Először a koncessziós autópályák építésekor alkalmazták ezt a technikát, később a helyi telefonkoncessziós társaságok fejlesztése kapcsán került sor projektfinanszírozási hitelek nyújtására. 1994-95 folyamán néhány jelentősebb magyar bankban a projektfinanszírozás önálló szakterületté vált, ami elősegítette e technika további fejlődését. Ebben az időszakban kezdődött néhány nagy ingatlanberuházás már az újszerű hitelezés segítségével. 1997-1999 között az energiaszektorban jelentek meg a korábbi beruházásokhoz képest is hatalmas volumenű ügyletek.
Két év alatt összesen több mint 100 milliárd forint értékben írtak alá a bankok 10-15 éves futamidejű hitelszerződéseket új erőművek építésére. A bankok a hiteleket devizában és forintban nyújtották, sőt az árfolyamkockázat csökkentése miatt – gyakran egy szerződésen belül – egyszerre több devizában is.
Kedvező feltételek
A makrogazdasági mutatók kedvező alakulása segíti a projektfinanszírozás terjedését. Mivel döntően hitelezésről van szó, a projekteket – különösen az első évben – jelentős pénzügyi költségek terhelik, amelyek csak részben háríthatók át a vásárlókra. A 10 százalék alatti infláció és a ma már minimális árfolyamveszteség jelentősen csökkenti a pénzügyi kockázatot.
A nemzetközi, illetve a nyugat-európai gyakorlatban projektfinanszírozással valósulnak meg a jelentősebb állami és önkormányzati beruházások, fejlesztések. Magyarországon ez a terület egyelőre még jórészt kiaknázatlan. Az állami, illetve önkormányzati szféra által kezdeményezett projektek esetében mellőzhető az állami garanciavállalás, és több idegen forrás vonható be. További komoly, még kihasználatlan lehetőség a vállalati, technológiai fejlesztések megvalósítása elkülönített – s nem vállalati hitelből – módon.
A projektfinanszírozás jelentős fejlődési potenciált hordoz a kelet-közép-európai régióban, elsősorban a kedvezőbb makrogazdasági mutatójú országokban. A technika alkalmazása egyre terjed, mind többen foglalkoznak ezzel az üzletággal.
Lengyelországban alapvetően három szektorban jellemző a projektfinanszírozás. Az energiaszektorban az erőművek, az olajfinomítók modernizálásakor alkalmazzák. A telekommunikáció területén a telefonszolgáltatók, elsősorban a mobilhálózatok kiépítését, az ingatlanszektorban pedig irodaépületek, hotelek építését, lakónegyedek kialakítását, kiépítését finanszírozzák e technikával. A legtöbb lengyel bank részt vesz a projektek finanszírozásában, de hatékonyságukat rontja a tőkeszegénységük. A bankok legtöbbször konzorciumokat hoznak létre, ám még így is csak a nagy, tőkeerős bankok képesek a nagyobb projektekbe beszállni. A beruházások nagy részét 20-30 százalékos saját erő felmutatása mellett, 1-2 év türelmi idő figyelembevételével és 10-15 éves futamidővel finanszírozzák.
A Bulgáriába irányuló külföldi tőkebefektetések a bolgár privatizáció előrehaladásától függenek. A megfelelő befektetési feltételek megteremtésével lehetőség nyílna a projektfinanszírozás gyakoribb alkalmazására is. Jelenleg az energiaszektor, a közlekedés és az önkormányzati befektetések területén megvalósítandó projektek a meghatározóak. Az Európai Unió és az Európai Beruházási Bank (EIB) is támogatja e területek fejlesztését.
Romániában a gazdaság – három év hanyatlás után – 2000-ben várhatóan kismértékben növekedni fog, ami elsősorban a felgyorsult privatizációnak köszönhető. Megkezdődött a túlsúlyos állami szektor leépítése, a külföldi tőke mind nagyobb mértékű bevonására törekszik a kormány, és a magánszektor fejlődéséhez szükséges rugalmas jogi keretek kidolgozása is gyorsul. A biztonságos befektetői környezet kialakítása mellett a román kormány további kedvezményekben részesíti a külföldi beruházókat (profitrepatriálás, adómentesség, vámkedvezmények stb.). Ezeket az intézkedéseket, folyamatokat ösztönzi az európai uniós követelményekhez való igazodás is. A nemzetközi intézmények támogatásait (EU, Világbank, EBRD) elsősorban az infrastrukturális, a telekommunikációs, a közüzemi (gáz, távfűtés, hulladékhasznosítás, vízellátás), az energetikai és a környezetvédelmi fejlesztések megvalósításához használják fel.
További lehetőségek rejlenek az ipari beruházásoknál, ahol az adott területen működő román céggel vegyesvállalat alapítása is célszerű. Számos előny származhat az együttműködésből: a partner helyismerete, kapcsolatai, eszközei, nyersanyagforrásai párosulnak a külföldi cég szakmai ismeretével, a menedzsment tapasztalataival és a gyártott termék piacának biztosításával.
| A hazai projektfinanszírozási ügyletek jellemző paraméterei | |
|---|---|
| projekt költség: | 2-10 Mrd Ft |
| nagy projektek esetén: | 10-60 Mrd Ft |
| hitel részaránya: | 60-80% |
| projekt társaság tulajdonosainak száma: | 2-5 |
| projektfinanszírozási hitel paraméterei | |
| futamidő: | 7-15 év |
| első törlesztés: | 1,5-4 év |
| kamat: | BUBOR/LIBOR/EURIBOR+0,7-2% (futamidő alatt változik a pénzügyi mutatók függvényében) |
| egyszeri jutalék: | 0,7-2% |
| finanszírozó bankok száma ügyletekként: | 1-3 (2-10 Mrd Ft projektköltség esetén) 4-20 (10 Mrd Ft projektköltség felett) |
| hitelügylet előterjesztésének időtartama: (szerződés aláírásáig) | 3-6 hónap (6-12 hónap 10 Mrd Ft projektköltség felett) |
| tulajdonosi garancia: | esetenként a beruházás költségtúllépésére |
| tulajdonosi pénzkivétel: | pénzügyi mutatók függvényében, az üzemeltetési periódus 2. évétől |