Bankközi adós-nyilvántartási rendszer

 

Meglehetősen gyakori kérdés a banki ügyfelek részéről, hogy létezik-e közös banki "feketelista" a bankok adósairól? A kérdésre semmiképpen sem lehet igenlően válaszolni, rossz emlékű feketelista tehát nincs. Köztudomású ugyanakkor, hogy a bankok kialakítottak olyan közös információs rendszert, amely az adósokról tartalmaz adatokat. Kérdés persze, hogy kiknek milyen adatai kerülnek a rendszerbe, illetve kik és hogyan használhatják fel a rendszerben levő információkat.

 

Adósok azok az ügyfelek, akik, illetve amelyek a bankok közötti információáramlás szempontjából jelentősek. Az adós-nyilvántartási rendszer megnevezése nem azonos a hivatalos terminológiával. A törvény ugyanis központi hitelinformációs rendszernek nevezi, a gyakorlatban pedig – meglehetősen pontatlanul – bankközi adósnyilvántartásként aposztrofálják.

Az adósnyilvántartás olyan információs rendszer:

• amelyet törvényi felhatalmazás alapján hoztak létre,
• amely kizárólag törvényben meghatározott banki ügylettípusokhoz kapcsolódik,
• amely két nagy egységből, a vállalkozói és a lakossági alrendszerből áll,
• amelynek a lakossági alrendszere kizárólag a törvényben meghatározott adatokat tartalmazza,
• amelynek a vállalkozói alrendszere a Bankközi Informatika Szolgáltató Rt. (BISz Rt.) közgyűlése által meghatározott adatokat tartalmazza,
• amely nyilvántartási célokat szolgál,
• amely bankközi rendszer,
• amelynél szigorú garanciális szabályok biztosítják a személyiségi jogok védelmét.

Az adósnyilvántartás törvényen alapul, és csak meghatározott körben működik. Az adós-nyilvántartási rendszer két szempontból is behatárolt. Egyfelől csak meghatározott szervezeti körben működik, másfelől pedig csak meghatározott ügylettípusokra terjed ki.

A meghatározott szervezeti kör a bankokat és a befektetési társaságokat öleli fel. A bank kifejezés összefoglaló megnevezése a hitelintézeteknek (bank, szakosított hitelintézet, takarékszövetkezet, hitelszövetkezet), valamint a pénzügyi vállalkozásoknak (amelyek jogosítványa szűkebb, mint a hitelintézeteké, mivel nem foglalkozhatnak többek között betétgyűjtéssel, illetve készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátásával). A meghatározott ügylettípus a hitel és a hitel jellegű jogviszony.

Ügyfél A BAR nyilvántartásában ügyfél minden természetes és jogi személy, valamint jogi személyiséggel nem rendelkező társaság, ha hitelviszony alanyává válik hitelkérőként, illetve a hitel felvevőjeként. Ügyfél a vállalkozási alrendszerben: a vállalat, a szövetkezet, a vízgazdálkodási társulás, a lakásszövetkezet, az egyéb állami gazdálkodó szerv, az egyes jogi személyek vállalata, a jogi személyiséggel rendelkező gazdasági társaság (közös vállalat, egyesülés, korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság), kivéve azokat az intézményeket, amelyek a rendszerhez csatlakozásra kötelezettek (hitelintézetek), a jogi személyiség nélküli gazdasági társaság (betéti társaság, közkereseti társaság), a társadalmi szervezet (párt, szakszervezet, tömegmozgalom, érdek-képviseleti szervezet, egyesület, egyház és intézményei, az egyesülési jog alapján létrehozott egyéb más szervezet), az egyéni vállalkozó (kisiparos, magánkereskedő, mezőgazdasági kistermelő – ha vállalkozónak minősül –, szerződéses üzletvezető, egyéb egyéni vállalkozó), az egyéb vállalkozás, az önkormányzat, az egyéb, a Ptk. 685. § c) pontjában megjelölt gazdálkodó szervezet (egyes jogi személyek vállalata, leányvállat, erdőbirtokossági társulat). A lakossági alrendszerben a természetes személyek minősülnek ügyfélnek. Fontos, hogy a felsorolásban szereplők azonban csak akkor tekinthetők ügyfélnek, ha hitelviszony vagy hitel jellegű jogviszony alanyai. Miért fontos az adósnyilvántartás az ügyfelek számára? Teljesen kézenfekvő, hogy a központi adósnyilvántartás nagyon lényeges a felhasználók számára. Érdemes azonban azt is megvizsgálni, hogy jelent-e, jelenthet-e előnyt az ügyfelek számára az ilyen nyilvántartás. Különösen indokolt ez a kérdés amiatt, hogy a nyilvántartás egyértelműen korlátozza a személyek önrendelkezési jogát a saját adataikkal kapcsolatban. Nyilvánvaló, hogy ilyen korlátozás csak akkor lehet elfogadható, ha megfelelő előnyökkel jár a korlátozást elszenvedők számára. A központi adósnyilvántartás alapvetően a jó adósok érdekeit védi, hiszen lehetővé teszi a felhasználók számára az adósok összetettebb minősítését, a nem megfelelően teljesítő adósok kiszűrését, ezzel kockázatuk csökkentését, ami viszont lehetővé teheti a felhasználók számára a kedvezőbb feltételek biztosítását is.

Az adósnyilvántartás alapelvei

A bankok kizárólag csak az általuk működtetett központi hitelinformációs rendszerrel állhatnak kapcsolatban az egymás közötti adatátadások, illetve adatátvételek vonatkozásában. (Adatátadás, illetve adatátvétel a továbbiakban mindig a banktitok körébe tartozó, tehát a banki ügyfelekre vonatkozó adatokat jelenti.)

A központi hitelinformációs rendszerhez csak a bankok, valamint a befektetési társaságok kapcsolódhatnak. A befektetési társaságok jogosítványát önálló törvény, az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény 120. §-ának b) pontja teszi lehetővé.

A rendszer csak meghatározott típusú adatok vonatkozásában működtethető. Ezek az adatok az úgynevezett hiteladatok. Az adatvédelmi törvény garanciális szabályait a hitelinformációs rendszer működtetése során is be kell tartani.

Központi Adós- és Hitelinformációs Rendszer

1994. július 1-jétől kezdte meg működését a Központi Adós- és Hitelinformációs Rendszer, azóta is használt rövidített nevén a BAR, amely kezdetben kizárólag a vállalkozások adatait tartalmazhatta. A későbbiekben – ugyancsak törvényi felhatalmazás alapján – a rendszer kiegészült a magánszemély adósok adataival.

Az adatok feltöltése viszonylag hosszú időt vett igénybe, hiszen a rendszer ismeretlen volt a magyar adatgazdák, felhasználók számára. Természetes reakcióként az adatgazdák féltették a jó hírüket, hitelüket attól, hogy adósaik adatait kiszolgáltassák. A kevés adat viszont értelemszerűen hátráltatta a BAR hatékony használatát, jóllehet a (más felhasználók) adósainak megismerése iránti igény erős volt. Ebből a szempontból is jelentős a kétarcúság, amely kettős és egymással szembefutó érdekeltséget jelent. Az adatgazdák, tehát a BAR rendszerébe adat bevitelére, módosítására és törlésére is jogosult szervezetek abban érdekeltek, hogy minél kevesebb adatot adjanak át a rendszernek. Felhasználóként viszont éppen az ellenkezője érvényesült, hiszen a rendszerből nyerhető megbízható adatok jól segíthetik a döntés-előkészítést.

A rendszer teljesen zárt. Valamennyi hozzá kapcsolódó bank részére egyforma feltételekkel működik. Legfontosabb eleme a BISz Rt. székhelyén elhelyezett központi rendszer, amelyhez az adatgazdáknál, mint adatbevivőknél, illetve a felhasználóknál a elhelyezett interface teremti meg az összeköttetés lehetőségét. Az interface-t a BISz Rt. telepíti, és a használatát is betanítja.

A központi egységhez megfelelő jelszó segítségével lehet kapcsolódni, de csak meghatározott kommunikációs csatornán, internetcsatlakozás nincs.

Adatbevitel, adatlekérés

Az adatok bevitele, valamint az adatok lekérdezése szigorú szabályok szerint lehetséges, kizárólag a teljesen zárt ügyfélkör számára. Ez az ügyfélkör a rendszerhez csatlakozottakra terjed ki.

Az a személy vagy annak a szervezetnek a képviselője, akiről, illetve amelyről az adatokat a rendszer tárolja és szolgáltatja, közvetlenül nem léphet kapcsolatba sem a rendszerrel, sem pedig a BISz Rt.-vel. Az adatok megismerésére vonatkozó, törvényben biztosított jogait csak azon az adatgazdán keresztül gyakorolhatja, amelynek az ügyfele. Az adatokat sajátos eljárási rend szerint ismerheti meg. Ki kell töltenie egy úgynevezett ügyféltudakozványt, amelyben kéri a központi hitelinformációs rendszerben róla nyilvántartott adatokat. A tudakozványt az ügyfél bankja továbbítja a BISz Rt. részére. A BISz Rt. a rendszerből kinyomtatja a kért adatokat, a tudakozványt kitöltő nevére megcímzett borítékba helyezi és azt lezárja. A lezárt borítékot teszi az ügyfél bankja részére megcímezett borítékba és küldi el tértivevénnyel a banknak. Ezzel a módszerrel kívánja biztosítani, hogy az ügyfél adatai illetéktelen kézbe ne kerülhessenek.

A rendszer teljesen egyedi számítógépes programmal működik, amelyet hasonló tevékenységet folytató külföldi szervezetekkel folytatott konzultációk, tapasztalatcsere után a BISz Rt. dolgozott ki és azóta is folyamatosan fejleszt. A külföldi programokat nem csupán adatvédelmi megfontolásokból nem vették meg. Az egyedi fejlesztés mellett nagymértékben közrejátszott az, hogy az egyes országokban nagyon különbözőek az adós-nyilvántartási rendszerek. (Angliában például az adósnyilvántartás piaci alapon működő szolgáltatás, tucatnyi cég lát el ilyen tevékenységet. A német rendszer teljesen nyílt, ellentétben a Magyarországon törvényben meghatározott rendszerrel. Franciaországban szinte csak hatósági feladatokat lát el a rendszert működtető szervezet, amely a jegybank igazgatóságaként működik.)

Bank- és értékpapírtitok Az adós-nyilvántartási rendszer létrejötte a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényen (Hpt.) alapul, és csak a törvényben meghatározott feltételekkel működik. A törvény 54. §-a tartalmaz kógens, tehát valamennyi bank számára kötelező rendelkezést. Ennek értelmében nem jelenti a banktitok sérelmét a pénzügyi intézmény és a befektetési társaság (hiteladat-szolgáltató) részéről az általuk működtetett központi hitelinformációs rendszernek, illetve a rendszerből a hiteladat-szolgáltatónak a Hpt. szerinti, valamint a rendszer szabályainak megfelelő adatszolgáltatás. Lényeges továbbá az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.) 120. §-ában foglalt rendelkezés, amely szerint nem jelenti az értékpapírtitok sérelmét a befektetési társaság részéről a központi hitelinformációs rendszernek, illetve e rendszerből a befektetési társaságnak a rendszer szabályainak megfelelő adatszolgáltatás. A Hpt. meglehetősen tágan határozza meg a banktitok fogalmát, a banktitok közé sorolva lényegében minden, az ügyfélre vonatkozó adatot. A törvény szerint a banktitok minden olyan, az egyes ügyfelekről a bankok rendelkezésére álló tény, információ, megoldás vagy adat, amely az ügyfél személyére, adataira, vagyoni helyzetére, üzleti tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, valamint a bank által vezetett számlájának egyenlegére, forgalmára, továbbá a bankkal kötött szerződéseire vonatkozik. Az Épt. 115. §-a értelmében értékpapírtitok minden olyan, az ügyfélről, a befektetési szolgáltató, a tőzsde és az elszámolóház rendelkezésére álló adat, amely az ügyfél személyére, vagyoni helyzetére, üzleti befektetési tevékenységére, gazdálkodására, tulajdonosi, üzleti kapcsolataira, illetve a befektetési szolgáltatóval kötött szerződéseire, számlájának egyenlegére és forgalmára vonatkozik. Banktitok kiadása A törvény összesen négy esetkörben teszi lehetővé a banktitok kiadását harmadik személyek, illetve szervezetek részére. Az első esetkörbe azok a lehetőségek tartoznak, amikor a bankok ügyfele vagy annak törvényes képviselője a banktitok kiadását kéri vagy arra felhatalmazást ad. A második esetkör a bank számára ad lehetőséget a banktitok feloldására, ha magának a banknak az érdeke szükségessé teszi ezt. Fontos szabály, hogy nem általában a banki érdek alapozza meg a kiadás lehetőségét, hanem csak a törvényben meghatározott érdek. Eszerint a banktitok kiszolgáltatható abból a célból, hogy a bank az ügyféllel szemben fennálló követelését érvényesíthesse. A harmadik körbe tartoznak azok az esetek, amikor maga a törvény ad lehetőséget a banktitok alóli felmentésre. A Hpt. 51. §-ának (2) bekezdése tételesen felsorolja azokat a szervezeteket (például Magyar Nemzeti Bank, Országos Betétbiztosítási Alap, Állami Számvevőszék, a felügyeleti eljárásban eljáró Gazdasági Versenyhivatal, a hagyatéki ügyekben eljáró közjegyző stb.), amelyekkel szemben nem áll fenn a titoktartási kötelezettség, illetve megnevezi azt az öt ügycsoportot (a bankszámla vagy az adott ügylet kábítószer-kereskedelemmel, terrorizmussal, illegális fegyverkereskedelemmel, pénzmosással vagy szervezett bűnözéssel van összefüggésben), amelynek esetében nem érvényesül a banktitok védelme. Egyidejűleg ebben a körben kötelezi is a bankokat a banktitok kiadására [Hpt. 51. §-ának (6) bekezdése]. Nagyon fontos szabály azonban, hogy ezekben az esetekben is érvényesül az adatszolgáltatás célhoz kötöttségének alapelve. A Hpt. 51. §-ának (5) bekezdése szerint az adatkérésre jogosult a rendelkezésére bocsátott adatokat kizárólag arra a célra használhatja fel, amelyet az adatkérés megjelöl. Ugyancsak az ügyfelet védő garanciális szabály, hogy szűk körű kivételtől eltekintve az adatkérésről a bank köteles tájékoztatni az ügyfelet [Hpt. 53. §-ának (2) bekezdése]. Banki adatszolgáltatások Külön meghatározza a törvény azokat a banki adatszolgáltatásokat, amelyek nem jelentik a banktitok sérelmét [Hpt. 54. § (1) bekezdés]. Eszerint nem banktitoksértés az olyan összesített adatok szolgáltatása, amelyből az egyes ügyfelek személye vagy üzleti adata nem állapítható meg, az ügyfél pénzforgalmi bankszámlájának elnevezésére és számára vonatkozó adatszolgáltatás, a hiteladat-szolgáltató részéről az általuk működtetett központi hitelinformációs rendszernek, illetve e rendszerből a hiteladat-szolgáltatónak történő, valamint a rendszer szabályainak megfelelő adatszolgáltatás, bank által felhatalmazott könyvvizsgálónak, a megbízott vagyonellenőrnek, jogi vagy egyéb szakértőnek történő adatátadás, a bank igazgatóságának írásbeli hozzájárulásával a bankban befolyásoló részesedéssel rendelkező tulajdonosnak vagy az ilyen részesedést szerezni kívánó személy (társaság), illetve az ilyen tulajdonos vagy esetleges jövőbeni tulajdonos által felhatalmazott könyvvizsgálónak, jogi vagy más szakértőnek történő, a bank eszközeire vonatkozó adatátadás, a bíróság megkeresése esetén a peres fél számlája felett rendelkezésre jogosultak aláírásmintájának bemutatása, a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete (Felügyelet) által – a banktitokra vonatkozó szabályok betartásával – a hitelintézetekről egyedi azonosításra alkalmas adatok szolgáltatása statisztikai célra a Központi Statisztikai Hivatal, a nemzetgazdasági folyamatok elemzése, illetve a központi költségvetés tervezése céljából a Pénzügyminisztérium részére, a bank által a külföldi bank számára történő adattovábbítás, abban az esetben, ha a bank ügyfele (adatalany) ahhoz írásban hozzájárult, és a külföldi banknál (adatkezelőnél) a magyar jogszabályok által támasztott követelményeket kielégítő adatkezelés feltételei minden egyes adatra nézve teljesülnek, valamint a külföldi bank székhelye szerinti állam rendelkezik a magyar jogszabályok által támasztott követelményeket kielégítő adatvédelmi jogszabállyal, a külföldi bank székhelye szerinti felügyeleti hatóság számára a felügyeleti tevékenységhez szükséges, és a külföldi felügyeleti hatóság és a Felügyelet között együttműködési megállapodásban rögzített módon történő adattovábbítás.

A BAR részei

A BAR-rendszer két nagy részre tagolódik, a vállalkozói nyilvántartásra és a lakossági nyilvántartásra. Utóbbi kialakítását és működtetését a Hpt. 1997. évi módosítása tette lehetővé, addig ugyanis maga a törvény tiltotta a természetes személyek adatainak nyilvántartását.

Először azoknak az ügyfeleknek az adatai kerültek be a BAR-ba, akik, illetve amelyek APEH-adószámmal rendelkeztek. A lakossági alrendszer létrehozását a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény módosításáról szóló 1997. évi CLVIII. törvény 25. §-a tette lehetővé. A rendelkezés 1998. január 1-jétől hatályos. A kialakítás eredményeként a rendszer 1999 elejétől képes a lakossági adatbázist kezelni, a feltöltése azóta is folyamatos.

A BAR mindkét alrendszere ügyfélorientált szervezésű adatbank. Működtetésének fő célja, hogy lehetővé tegye a felhasználók számára a felhasználók ügyfeleire vonatkozó lekérdezést. Ehhez a BAR tartalmazza a felhasználók ügyfelekkel kötött, a Hpt. rendelkezéseinek megfelelő hitel- és hiteljellegű szerződésének adatait. A törvény rendelkezései alapján alapvető eltérés van a két alrendszer között abban a vonatkozásban, hogy a szerződések mely köréből tart nyilván adatokat. Ebből a szempontból vizsgálva a vállalkozói alrendszer teljes körű, tehát az összes hitel- és hiteljellegű szerződés adatai bekerülnek a rendszerbe.

A lakossági alrendszer viszont negatív listás, vagyis nem tartalmazza az összes ilyen típusba tartozó szerződést, hanem csak azokat, amelyek teljesítése során mulaszt az ügyfél. Az ügyfélre vonatkozó lekérdezés eredményeként a lekérdező felhasználó megkapja az ügyfél összes, a felhasználói kör bármely tagjával kötött, a lekérdezéskor a BAR-ban nyilvántartott adatát, az adatgazdát azonosító adattételek nélkül.

Nyilvántartott ügyletek

A BAR azokról az ügyfelekről, valamint az általuk kötött hitel- és hitel jellegű szerződésekről (a BAR kezelői által alkalmazott terminológia szerinti ügyletekről) tartalmaz adatokat, illetve az olyan ügyletek adataira vonatkozóan végzi szolgáltatásait, amelyeket a Hpt. rendelkezései alapján a BISz Rt. közgyűlése meghatároz.

A központi hitelinformációs rendszer az adósnak a hiteladat-szolgáltatóval kötött hitel- és hitel jellegű szerződéseire vonatkozóan kizárólag a hiteladat-szolgáltatótól kapott adatot tarthat nyilván és adhat át az érintett adósnak, valamint a hiteladat-szolgáltatónak [Hpt. 54. §-ának (2) bekezdése].

Vállalkozói alrendszer

A vállalkozói alrendszerben nyilvántartott ügyletek a következők:

• hitel- és kölcsönügyletek,
• bankgarancia és bankkezesség vállalása,
• leszámítolt váltó,
• követelés megvásárlása (factoring, forfait),
• pénzügyi lízing,
• fedezettel nem biztosított akkreditív általános keretszerződés, amelynek alapján az ügyfél külön megállapodás nélkül hitelt vehet fel, a szerződést bankgaranciaként, bankkezesség vállalásaként, akkreditívként vagy valamely egyéb hitel jellegű szolgáltatás igénybevételére felhasználhatja.

A BAR a jellegük alapján nem tesz különbséget a hitelek között, a rendszer szempontjából közömbös tehát, hogy az adott hitel munkabér-, áthidaló, folyószámla-, rulírozó stb.

Lakossági alrendszer

A BAR a lakossági alrendszerben nyilvántart minden olyan szerződést, vagy minden olyan ügyletet – értelemszerűen hitel- vagy hitel jellegű szerződést –, amelynek során a természetes személy a szerződésben vállalt kötelezettségeinek kilencven napot meghaladóan, összegszerűségében pedig a minimálbért meghaladóan nem tesz eleget.

Hitel jellegű szerződés a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz kibocsátására irányuló szerződés, közérthetőbben a bankkártyaszerződés.

Nyilvántartott adatok

A BAR az ügyfelekről, illetve az ügyletekről is csak a törvényben meghatározott típusú adatot tarthatja nyilván. Az adattípusok köre meglehetősen szűk, az alapvető adatokra korlátozódik, amelyek azonban a lekérdezők számára fontos információt jelenthetnek az adósok minősítéséhez.

Adatok a vállalkozási alrendszerben

A vállalkozási alrendszerben a BAR nyilvántartja:

• az adatot bevivő pénzintézet azonosítóját,
• az ügyfél (akivel a szerződést kötötte a pénzintézet) törzsszámát, nevét, címét, (a törzsszám megegyezik az adószáma első 8 jegyével, a neve 128 karakterrel megadva, címe: a szerződésben feltüntetett székhely),
• a szerződés banki azonosítóját (20 tetszőleges karakter),
• a szerződés főtípusát, ami lehet mérlegen belüli vagy kívüli, éven belüli, avagy éven túli is (6 karakter, listából kiválasztva, a szerződés altípusa mezővel összhangban),
• a szerződés altípusát: a fentiekben felsorolt megnevezéssel (6 karakter),
• a szerződéskötés dátumát,
• a szerződés lejáratát,
• a szerződésrekord állapotát, amelyet a következő négy érték valamelyike jelez:

1. normál: a szerződés végső határideje még nem múlt el, nem törölték a szerződést, nem tették lejárttá a szerződést, nem tették kényszerlejárttá a szerződést,
2. kényszerlejárt: a szerződés lejárati dátuma nem érkezett el, de az adatgazda lejártnak minősítette az ügyletet (az ügyfél felszámolás, végelszámolás vagy csődeljárás alatt áll, az adatgazda felmondta a szerződést stb.),
3. függő: a szerződés lejárati dátuma elmúlt, de az adatgazda nem rendelkezett az ügylet sorsáról. A függő rekordról a BAR három alkalommal automatikusan üzenetet küld az adatgazdának,
4. lejárt: a szerződés végső lejáratának dátuma elmúlt, a pénzintézet jelezte, hogy lejárt (A lejárttá nyilvánított rekordról az adatgazda nem kap figyelmeztetést.),

• az összeget vagy devizanemet (a szerződés szerint),
• a teljesítés állapotát: ez jelzi, hogy fennáll-e 30 napot meghaladó fizetési késedelem a szerződés teljesítésével kapcsolatban,
• a pénzintézet megjegyzését (kitöltése nem kötelező),
• a maradék összeget (ha a szerződés lejárt, de nem szűnt meg, akkor az ügyfél teljes fennálló tartozása a megadott devizanemben).

Adatok a lakossági alrendszerben

A központi hitelinformációs rendszer a természetes személy hiteladósokra vonatkozóan a hitel- vagy hitel jellegű szerződés megkötéséhez vagy módosításához szükséges – a törvénymellékletben meghatározott – azonosító adatot, valamint az érintett szerződésben vállalt kötelezettség mibenlétére és az attól való eltérésre vonatkozó lényeges adatot kezelhet és tarthat nyilván.

A BAR lakossági alrendszerében következő adatok találhatók meg:

Az ügyfél-azonosító személyi és egyéb adatok:

• családi név,
• utónév,
• leánykori családi név,
• leánykori utónév,
• anyja neve,
• születési dátum,
• születési hely,
• az ügyfélnév prefixumai (dr., ifj. stb.),
• a férj nevének prefixumai (a férjezett ügyfél nevéhez),
• személyi igazolvány száma,
• útlevél száma,
• állampolgárság,
• elhalálozás bejelentésének dátuma.

Az ügyféllel kötött szerződés adatai közül a rendszer kizárólag a szerződésazonosítót és a mulasztás adatait tartja nyilván. A szerződést személyhez és mulasztáshoz kapcsolódóan kell felvinni a rendszerbe. Egy szerződéshez természetesen több személy és személyenként egy mulasztás tartozhat.

A szerződésazonosító a felhasználó által megadott, legfeljebb 30 karakter hosszúságú tetszőleges szöveg, amelyre hivatkozva lehetséges a szerződés karbantartása vagy a technikai lekérdezés.

A mulasztás adatai akkor kerülhetnek be a nyilvántartásba, ha a mulasztás a Hpt. rendelkezéseibe ütközik. A mulasztás csak személyhez és szerződéshez kapcsolódva vihető be rendszerbe. Egy személyhez és egy szerződéshez csak egy mulasztás tartozhat. Abban az esetben, ha az adott személynek az adott szerződéssel kapcsolatban van lezárt, de el nem évült mulasztása, akkor az újonnan felvitt mulasztás felülírja a már lezárt mulasztást. A mulasztás lehet nyitott (aktuális időpontban fennálló), vagy lezárt (valamilyen módon rendezett). Az adat felvitelekor a mulasztás mindig nyitott.

A lezárt mulasztások a lezárásukat követően 5 évig maradnak a rendszerben, majd automatikusan törlődnek. A törlésig mindig láthatók az érintett ügyfélre vonatkozó lekérdezésben. Abban az esetben, ha adott szerződéssel kapcsolatban törlődött volt az utolsó mulasztás, akkor a szerződés minden egyéb adata is automatikusan törlődik a rendszerből. Ugyancsak automatikusan törlődik a rendszerből az ügyfél minden adata is, ha a mulasztás az ügyfélre vonatkozó utolsó lekérdezhető mulasztás volt.

A mulasztással kapcsolatos adatok:

• a mulasztás bekövetkezésének dátuma,
• a mulasztás bekövetkezéséhez fűződő megjegyzés (120 karakter, amelyben az adatgazda utalhat a szerződés jellegére, valamint a tartozás összegére),
• a mulasztás megszűnésének dátuma (kitöltése jelenti a mulasztás lezárását, tehát azt, hogy a mulasztás valamilyen módon rendeződött),
• a mulasztás lezárásához fűződő megjegyzés (120 karakter, amelyben az adatgazda utalhat a mulasztás megszűnésének körülményeire, például az adós fizetett, a kezes teljesített, igénybe vették a fedezetet, leírták a követelést stb.).

Adatvédelem A bankközi adóslista, illetve általában a bankközi információs rendszer biztonságosságának problémáját adatvédelmi megfontolások alapján vizsgálta Majtényi László adatvédelmi biztos. Az Országgyűlés számára készített éves beszámolói külön fejezetben foglalkoznak a bankok és pénzintézetek tevékenységével, és ezen belül külön kiemeli a központi nyilvántartással szorosan összefüggő banktitokkal kapcsolatos vizsgálatok eredményét. Az 1995-1996. évről szóló beszámoló is tartalmazza, hogy az ügyfelek bizalmának megőrzése miatt is fontos érdek a banktitok tiszteletben tartása. Az adatvédelmi biztos tapasztalata szerint a pénzintézetek általában gondot fordítanak az erre vonatkozó szabályok szigorú betartására. Az 1997-ről szóló beszámoló külön kiemeli, hogy a természetes személy hiteladósokra kiterjesztett Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer adatvédelmi szempontból komoly aggályokat vet fel. Az adatvédelmi biztos összegzése értelmében a hitelintézetekre vonatkozó ügyek – tartalmukat tekintve – alapvetően három témakörbe sorolhatók. Közülük az egyik éppen a bankközi adósnyilvántartásra vonatkozik, és amely esetekben jogszerű a pénzintézetek közötti adattovábbítás. A vizsgálatok közül néhány konkrét ügyet említ meg, de egyik sem a BAR-ral kapcsolatos problémával foglalkozik. Az 1998-ről készült beszámolónak már domináns részét képezik a banki hitelinformációs rendszerekre vonatkozó megállapítások. A beszámoló szerint a bankok adatkezelési gyakorlatával kapcsolatos újdonság, hogy a központi hitelinformációs rendszer mellett megkezdték működésüket más (nem törvényben létrehozott, gazdasági társaságok által üzemeltetett) hitelinformációs rendszerek is, ám ezeknek a rendszereknek a tevékenységét – a központi rendszertől eltérően – nem korlátozzák központi rendelkezések. A BAR működése az adatvédelmi biztos beszámolói alapján kellően biztonságos, adatvédelmi szempontból nem vet fel problémákat. Üzleti alapon működtetett hitelinformációs rendszerek A már hivatkozott 1998-as beszámoló további részében címmel megjelölt külön alfejezet foglalja össze a hitelinformációs rendszerekkel kapcsolatos megállapításokat. A törvény által szabályozott központi hitelinformációs rendszer üzemeltetője a Bankközi Informatika Szolgáltató Rt., a rendszer elnevezése Bankközi Adós- és Hitelinformációs Rendszer (BAR). A BISZ Rt. mellett a múlt év folyamán egy másik társaság is megkezdte a felkészülést hitelinformációs szolgáltatásra. Az ügyben az adatvédelmi biztos megkereste az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletet (2000. április 1-jétől Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete). A Felügyelet álláspontja szerint csupán egy központi hitelinformációs rendszer működhet állami elismeréssel, de annak nincs akadálya, hogy a hitelintézetek hitelezési kockázatuk csökkentése érdekében üzleti alapon más hitelinformációs rendszert is kiépíthessenek. Az üzleti alapon működtetett hitelinformációs rendszerként működő nyilvántartások üzemeltetői – mivel az általuk kiépítendő hitelinformációs rendszerek nem minősülhetnek a Hpt. szerint központi hitelinformációs rendszernek – nem működtethetik a rendszert a Hpt. 54. §-a alapján. Valószínűsíthető, hogy e rendszerek üzemeltetői a Hpt. 51. §-ának (1) bekezdése alapján kívánják igazolni az adatszolgáltatók és a rendszer közötti adatszolgáltatást. Eszerint a banktitok kiadható harmadik személynek, ha a pénzügyi intézmény ügyfele vagy annak törvényes képviselője a rá vonatkozó kiszolgáltatható banktitokkört pontosan megjelölve közokiratba vagy teljes bizonyító erejű magánokiratba foglaltan kéri, vagy erre felhatalmazást ad. A felhatalmazás várhatóan a rendszerhez adatszolgáltatóként csatlakozó hitelintézetek és pénzügyi vállalkozások által hitel- és hitel jellegű szerződések kötésekor használt általános szerződési feltételek között szerepel majd. Az adattovábbítás jogalapja valószínűsíthetően a feltételeket elfogadó ügyfél hozzájárulása lesz. A központi hitelinformációs rendszer hiteladat-szolgáltatóitól eltérően a többi rendszerhez kapcsolódó adatszolgáltatókat nem kötik a Hpt. 54. §-a (3) bekezdésének rendelkezései, amelyek a polgárok személyes adatokhoz fűződő alkotmányos jogát érintő korlátozás arányosságát biztosítják azzal, hogy csak meghatározott súlyú szerződésszegés esetén teszik lehetővé a hiteladat-szolgáltató számára, hogy a természetes személy hiteladós adatait a rendszer számára továbbítsa. Az ilyen rendszerekhez csatlakozó társaságok az általuk használt általános szerződési feltételekben az adattovábbítás feltételeit szabadon határozhatják meg. Az új hitelinformációs rendszerek létrejöttével az 54. § által meghatározott korlátok funkciójukat vesztették (hatásuk annyi, hogy a központi hitelinformációs rendszer versenyhátrányba kerül), s adatvédelmi szempontból igen veszélyes helyzet állt elő. Az adatvédelmi biztos mindezek alapján javasolta a pénzügyminiszternek a Hpt. olyan módosítását, amely szerint a Hpt. 54. §-ának (3) bekezdésében foglalt korlátozásokat valamennyi hitelinformációs rendszerre ki kell terjeszteni. A miniszter válaszában arról tájékoztatta a biztost, hogy a Hpt. 1999-ben esedékes módosításakor várható a kérdés rendezése. A miniszter szerint a kérdést újra kell gondolni. Egy olyan hitelinformációs rendszer működtetése, amelybe csak a nem teljesítő adósok kerülnek, hitelképességük csökkenése miatt a benne szereplőkre csak negatív következményeket hordoz. Egy olyan nyilvántartási rendszer azonban, amely azt is nyilvántartja, aki pontosan teljesíti kötelezettségeit, pozitívan befolyásolja a hitelkérő hitelképességét. A PM tehát az eddigi adósnyilvántartás helyett valódi hitelinformációs rendszerré akarja alakítani a központi rendszert. Az üzleti alapon működő hitelinformációs rendszerek a törvénymódosításig továbbra is korlátok nélkül működhetnek: sajnálatos, hogy tényleges működésük megkezdése előtt – az adatvédelmi biztos javaslata ellenére – nem született törvényi szabályozás. Az 1999. évről szóló biztosi jelentés még nem áll rendelkezésre. A Hpt. banktitokra, adósnyilvántartásra vonatkozó rendelkezéseit 1999-ben nem módosították, és 2000. első negyedévében sem szerepelt az Országgyűlés törvényalkotási programjában.

A BAR működése

Mind a vállalkozói, mind pedig a lakossági alrendszerbe kizárólag csak a fentebb felsorolt adatok kerülhetnek be. A bevitel kizárólag az adatgazdák joga és lehetősége. A bevitt adatokat kizárólag az adatgazdák módosíthatják, meghatározott szabályok betartásával. A bevitt adatok naprakész állapotának biztosítása az adatgazda kötelezettsége, aki minden változást köteles 5 munkanapon belül bevinni a rendszerbe.

A bevitt adatokat a rendszerben tárolják, és a meghatározott szabályok szerint kiszolgáltatják a felhasználóknak. Az adatokat a rendszerben nem alakítják át, kizárólag csak a lekérdezés céljaira használják fel. Az adatok valódiságáért, megbízhatóságáért a BISz Rt. nem felel.

A BISz Rt. kötelezettségei

Az adatnyilvántartást végző BISz Rt.-t az adatokkal kapcsolatban kizárólagos kötelezettségek terhelik. Ezek alapján a BISz:

• a törvény által meghatározott szervezetek számára biztosítja a csatlakozást a rendszerhez,
• biztosítja, hogy a bevitt és tárolt adatok a rendszerben nem sérülnek meg, nem vesznek el, nem módosulnak,
• biztosítja az adatgazdákkal és a felhasználókkal létrejött előzetes megállapodás szerinti adatbevitelt.

Az adatok felhasználása

Mind a vállalkozói, mind pedig a lakossági alrendszer adatai azonos szabályok szerint használhatók fel. A felhasználás gyakorlatilag a lekérdezéssel azonos. Lekérdezésre kizárólag a felhasználók jogosultak, felhasználó pedig csak olyan szervezet, amelyik csatlakozott a BAR-hoz. Ezek a szervezetek egyidejűleg általában adatgazdák is, az általuk kötött hitel- és hitel jellegű szerződések vonatkozásában. Az adatgazdák és a felhasználók köre azonban nem fedi tökéletesen egymást, mivel néhány, csak egy-két céggel üzleti kapcsolatban álló adatgazda felhasználóként nem biztos, hogy igénybe veszi a rendszert és fordítva: több felhasználó nem adatgazda, mivel más típusú ügyletekkel foglalkozik, viszont azokhoz jó referenciákat nyújt számára a BAR.

Bejelentkezés

A felhasználás a rendszerbe való bejelentkezéssel kezdődik, amelyhez a bejelentkezőnek meg kell adnia az azonosítót, illetve a titkos jelszót.

Aszimmetrikus felhasználás

A rendszer felhasználása bizonyos aszimmetriát mutat. Vállalkozói alrendszere az elmúlt évek során integrálódott a pénzintézetek normál, napi üzemmenetébe, azt intenzíven használják, ügyfélterminál segítségével. A lakossági alrendszer használatában a jelzések szerint jelentős felfutás várható 2000-ben, amelynek eredményeként ugyanúgy integrálódik a napi használat során, mint a vállalkozói alrendszer.

A rendszer hatékonyságának egyik mutatója az, hogy a felhasználók milyen mértékben veszik igénybe a rendszer által nyújtott szolgáltatásokat. A tendencia mind a vállalkozói alrendszer, mind pedig a lakossági alrendszer vonatkozásában ugyanaz. Kezdetben nagymértékű tartózkodás jellemezte a felhasználók magatartását az adatbevitel körében, ami szükségképpen azt eredményezte, hogy relatíve kicsi adathalmazból tudtak csak lekérdezni. Azonban ahogy növekedett az adatmennyiség, folyamatosan növekedett a lekérdezések száma is.

A vállalkozói alrendszerben 1999 végére már 110 ezer fölött volt az olyan szerződések száma, amelyek adatai a rendszerben megtalálhatók, és havonta 4-5 ezer lekérdezést regisztráltak. Az átlagos válaszszám 2,3.

A lakossági alrendszerben a bevitt adatok mennyisége az 1999. májusi létrehozást követően szeptember-október hónapban növekedett jelentősen és elérte a 8000-t. A november-decemberi megtorpanást követően 2000. január-februárban ismét jelentősen emelkedett a bevitelek száma, és várható a 30-40 ezres nagyságrend elérése az év végére. Erre az alrendszerre jellemző, hogy a lekérdezések száma dinamikusan növekszik, és ma már megközelíti a havi tízezret.

Garanciális szabályok

A BAR létrehozásával és működésével kapcsolatban kiemelkedő jelentőségűek a garanciális szabályok, hiszen a rendszer alapvető érdekeket érint, és a nem megfelelő működés alapvető érdekeket sérthet. A megfelelő biztosítékok hiánya súlyos jogsérelmet okoz, komoly személyiségi jogi és adatvédelmi problémákat idézhet elő. A központi hitelinformációs rendszert ezért minden szempontból alaposan körülbástyázzák a garanciális szabályok. A leglényegesebb biztosíték, hogy törvény szabályozza a bankközi rendszer kialakításának és működésének a feltételeit. Ebből következően csak egyetlen ilyen rendszer hozható létre, és csak a törvényben meghatározott típusú ügyletek meghatározott adatait tartalmazhatja. Törvényi biztosíték továbbá az is, hogy az adattovábbítás tényéről nyilvántartást kell vezetnie az adatszolgáltatónak és a hitelnyilvántartásnak is.

A természetes személyek számára további garancia a tájékoztatási kötelezettségre, az adatmegőrzés határidejére és a betekintési jogra vonatkozó szabályok érvényesülése.

Tájékoztatási kötelezettség

A Hpt. 54. §-ának (4) bekezdése értelmében a hiteladat-szolgáltató a központi hitelinformációs rendszernek történő adatszolgáltatásról, illetve annak lehetőségéről köteles írásban tájékoztatni a hiteladóst. A tájékoztatásban meg kell jelölni az adatközlés célját és a közlendő adatok körét. Időpontját tekintve a tájékoztatást a hitel- és hitel jellegű szerződés megkötésével egyidejűleg kell megadni.

Adatmegőrzési határidő

A Hpt. 54. §-ának (7) bekezdése értelmében a központi hitelinformációs rendszer a természetes személyekre vonatkozó azonosító adatokat az adós tartozásának megszűnését követően legfeljebb öt évig tarthatja nyilván és kezelheti.

Betekintési jog

A Hpt. 54. §-a (7) bekezdésének utolsó fordulata értelmében a természetes személy adós a róla nyilvántartott adatokba betekinthet. Ez a joga meghatározott módon, a vele szerződő hiteladat-szolgáltató közvetítésével gyakorolható.

Kotulyák Éva

Hitelreferencia-szolgáltatás A BISz Rt. megalakulásától kezdve szolgáltatótevékenységet végez, bár a kezdetekhez képest némiképpen módosulva. 1994 és 1999 vége között a tevékenységi köre összesen három tevékenységet ölelt fel. Főtevékenysége az adatbanki tevékenység volt, emellett még adatfeldolgozást végzett, illetve úgynevezett máshova nem sorolt gazdasági tevékenységet segítő szolgáltatást nyújtott. 2000. január 1-jétől a BISZ Rt. csak egyetlen tevékenységet végez, amely egyúttal a főtevékenysége is, ez pedig a 6523 TEAOR számú máshova nem sorolt egyéb pénzügyi tevékenység, amely a gyakorlatban a hitelreferencia-szolgáltatás. Ez azt jelenti, hogy 2000. január 1-jétől a BISZ Rt. pénzügyi vállalkozásként működik.