Az ügynök szóról többféle személy eszünkbe juthat, de valamennyi esetben olyanokról van szó, akik meghatározott eredmény elérése érdekében, általában egy harmadik személy, avagy szervezet képviseletében tevékenykednek. Cikkünkben kizárólag a gazdaságban működő ügynökökről lesz szó.
A tudományos meghatározás szerint ügynöknek az üzletszerzőt kell tekinteni, s az "ügynökösködik" kifejezés magyarázata alapján egyértelműsíthetjük, hogy ebben az esetben kereskedelmi tevékenységről van szó. Az ügynök fogalmát, tevékenységének, működésének jogi kereteit általánosságban egyetlen jogszabály sem rendezi. Közvetett meghatározást tartalmaz a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény (Belkertv.), a részletes szabályozást azonban mellőzi. Az egyes kereskedelmi tevékenységek gyakorlásáról szóló 15/1989. (IX. 7.) KeM rendelet 10. §-ának a) pontja az ügynöki tevékenységet mint a kereskedelmi forgalomban szokásos ügylet megkötésének a közvetítését határozza meg.A kilencvenes években bevezetett számos új jogintézményhez kapcsolódóan megjelentek a szabályozott tevékenységhez kapcsolódó feladatokat ellátó ügynökök is, így
- a biztosítási ügynökök [a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (Bizt.)],
- a vámügynökök [a vámjogról, a vámeljárásról, valamint a vámigazgatásról szóló 1995. évi C. törvény (Vámtv.)],
- a befektetési ügynökök [az értékpapírok forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény (Épt.)],
- a pénzügyi ügynökök [a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény (Hpt.)], valamint
- a lakás-takarékpénztárral kapcsolatos közvetítői tevékenységet végző ügynökök [a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény (Ltp.)].
A KERESKEDELMI ÜGYNÖK
A Belkertv. ügynöki tevékenységként a kereskedelmi forgalomban szokásos ügylet megkötésének közvetítését, azon belül a szolgáltatásokra irányuló ügyletek közvetítését határozza meg [Belkertv. 11. §-ának (2) bekezdése]. Az 5. § (1) bekezdése alapján a szolgáltatásokat a belkereskedelmi tevékenységen belül annak a résznek kell tekintetni, amely elősegíti a fogyasztók igényeinek színvonalas kielégítését, a kulturált kiszolgálást, valamint az áru értékesítését [Belkertv. 5. §-ának (1) bekezdése, 11. §-ának (1) bekezdése]. Leginkább a sokak által ismert, kozmetikumokat vagy háztartási szereket ajánló és közvetítő személyeket sorolhatjuk ebbe a körbe.Jogállás
A törvény értelmezésében használt ügynöki tevékenység fogalmából következik, hogy az ügynök általában az adásvételi szerződés kidolgozásában nem vesz részt, gyakorlati lebonyolításában – az áru átadásában, illetve az ellenszolgáltatás átvételében – azonban közreműködik. Tekintve, hogy a Belkertv. kizárólag a kereskedelem tényleges lebonyolításának rendjét szabályozza, az ügynök jogállására a polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (Ptk.) rendelkezéseit kell alkalmaznunk.Mivel a Ptk. sem tartalmaz előírásokat kifejezetten az ügynöki tevékenységre, ezért annak az egyes szerződéstípusokra megállapított szabályai közül kell kiválasztanunk a leginkább megfelelőt.Szerződéstípusok
Véleményünk szerint valamennyi hasonló szerződéstípusból csupán kettő jöhet szóba, amely a Belkertv. szerinti ügynökre vonatkoztatható: ezek a megbízás (Ptk. XL. fejezet), illetve a bizomány (Ptk. XLII. fejezet). A két szerződésfajta közül azonban az előbbit kell tipikusnak tekintenünk.MegbízásA Ptk. 474. §-a értelmében megbízási szerződés alapján a megbízott köteles a rábízott ügyet ellátni, és azt a megbízó utasításai szerint és érdekének megfelelően teljesíteni [Ptk. 474. §-ának (1) és (2) bekezdése]. Itt természetesen a megbízási jogviszony a megbízó – legtöbbször a kereskedő vagy forgalmazó – és az ügynök mint megbízott között jön létre. A megbízás alapján az ügynök a megbízó nevében és javára jár el, szerez jogokat és vállal kötelezettségeket. A vevővel létrehozott ügyletet sem saját, hanem a megbízó nevében köti.Az ügynök működését tehát a megbízási szerződésben kell pontosan körülírni. Ebben rögzíteni kell, hogy az ügynök kizárólag személyesen köteles eljárni, vagy igénybe vehet-e úgynevezett közreműködőt is. Fontos tudni azonban, hogy az ügynök az általa kiválasztott harmadik személyért úgy felel, mint saját magáért, kivéve ha erre a megbízott érdekében volt szükség, ekkor ugyanis a teljes felelősség csak a szakszerűtlen vagy nem megfelelő, nem pontos utasítások esetén merül fel.Más a helyzet akkor, ha az ügynök a megbízó utasítására veszi igénybe a közreműködőt, ekkor ugyanis a megbízott mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy az igénybe vett személy utasításokkal való ellátása és ellenőrzése terén úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható (Ptk. 475-476. §-ai).Szintén a megbízási szerződésben célszerű rögzíteni az ügynök díjazását és az általa felszámolható költségeket is [Ptk. 478. §-ának (1) bekezdése, 479. §-ának (1) bekezdése].Bizomány
Kevésbé valószínű, de nem kizárt, hogy a kereskedő, forgalmazó és az ügynök közötti jogviszony a bizomány szabályai szerint jön létre. Ebben a szerződéses konstrukcióban a kereskedő a megbízó, az ügynök pedig a bizományos, aki díjazás ellenében köteles a megbízó javára a saját nevében adásvételi szerződést kötni (Ptk. 507. §-a).Jól látható tehát a megbízás és a bizomány közötti különbség, hiszen ez utóbbi esetben az ügynök a saját nevében vállal kötelezettséget és szerez jogokat (Ptk. 509. §-a). Eltérő szabály az is, hogy az ügynök ilyenkor a megbízó által a szerződésben meghatározott áron köteles a terméket értékesíteni, ellenkező esetben a többlet a megbízót illeti, a hiány pedig az ügynököt terheli, kivéve ha bizonyítani tudja, hogy az adásvételi szerződést a megállapított áron megkötni nem lehetett, az eladással a megbízót kártól óvta meg, és a megbízót idejében nem tudta értesíteni [Ptk. 508. §-ának (1) és (2) bekezdése]. Amennyiben az ügynök lényegesen eltér a megállapodásban foglaltaktól, akkor a megbízót a szerződés visszautasításának a joga is megilleti [Ptk. 508. §-ának (3) bekezdése].
A BIZTOSÍTÁSI ÜGYNÖK
A Bizt. rendelkezése szerint biztosításközvetítői tevékenységet, azaz a biztosítási szerződés létrehozására közvetlenül irányuló rendszeres üzletszerű tevékenységet a biztosítási ügynök és a biztosítási alkusz végezhet, a jogszabály azonban kiköti, hogy az alkusz ügynöki tevékenységet nem folytathat (Bizt. 31. §-a).Az ügynök és az alkusz
Mindenekelőtt tehát az ügynök és az alkusz fogalmát kell elhatárolnunk egymástól. Míg az ügynök a biztosítót képviseli a szerződéskötés során, addig az alkusz tulajdonképpen a biztosított felet, hiszen a Bizt. úgy rendelkezik, hogy az alkusz a biztosítási, illetve viszontbiztosítási szerződést annak a félnek az írásbeli megbízása alapján közvetíti, aki a biztosítás (viszontbiztosítás) létrejötte esetén a biztosított (viszontbiztosított) vagy a biztosítóval szerződő fél pozíciójába lép [Bizt. 32. §-ának (1) bekezdése].A másik – és talán a legalapvetőbb – különbség, hogy ügynök kizárólag természetes személy lehet, míg alkuszi tevékenységet csak az Állami Biztosításfelügyelet engedélye alapján és csak a Bizt.-ben meghatározott feltételeknek megfelelő gazdasági társaság folytathat [Bizt. 33. §-ának (1) bekezdése].Természetesen az ügynök biztosításközvetítői tevékenysége is korlátozott, de itt a jogalkotó elegendőnek találta a biztosító regisztrációját, a tevékenységet pedig a biztosító által kiállított igazolványhoz kötötte [Bizt. 37. §-ának (4) bekezdése].VezérügynökAzok a biztosítási ügynökök, akiknek a biztosító teljes körű felhatalmazást adott a biztosító üzletviteléhez szükséges teljes jogkör ellátására, többek között a szerződés megkötésére, a kötvény kiállítására, a biztosítási díj átvételére, vezérügynökként folytatják biztosításközvetítői tevékenységüket. A vezérügynöki megbízást az Állami Biztosításfelügyeletnek be kell jelenteni (Bizt. 38. §-a).
Az ügynök (alkusz) és a biztosító közötti jogviszony
A Bizt. szerint az ügynök és a biztosító között vagy megbízási jogviszonyt, vagy munkaviszonyt lehet létesíteni [Bizt. 37. §-ának (1) bekezdése].Az alkusz ezzel szemben állandó megbízást nem létesíthet, de lehetősége van arra, hogy a biztosítóval külön állapodjon meg a jutalékáról. Ez a megállapodás ugyanakkor nem minősül állandó megbízásnak [Bizt. 32. §-ának (1) bekezdése].Az ügynök (alkusz) díjazása
A tárgyalt megbízási és munkajogviszony között a legszembetűnőbb különbség, hogy megbízás esetében díj csak a megkötött vagy fenntartott biztosítási szerződés után jár, ezzel szemben a munkaviszonyban foglalkoztatott ügynök a munkajogi szabályok alapján mindenképpen jogosult fizetésre, jutalékot azonban szintén csak a megkötött vagy fenntartott biztosítási szerződés után kaphat.Az alkusz díjra, jutalékra és költségtérítésre is jogosult. A járandóságait az a biztosító fedezi, amely az alkusz közreműködésével megkötött szerződés alapján a biztosítási kockázatot elvállalta [Bizt. 32. §-ának (2) bekezdése].Felelősség
Természetesen a biztosításközvetítői munka során is követhetők el hibák, kár érheti a biztosított felet, ezért nagy jelentősége van a felelősség szabályozásának. Jellege szerint az ügynöki tevékenység során kevesebb esélye van annak, hogy a felek alkalmazzák a felelősségi szabályokat. Összhangban az egyéb téren tapasztalt nagyvonalú szabályozással, a Bizt. ebben az esetben sem tartalmaz részletes előírásokat, csupán úgy rendelkezik, hogy ha az ügynök ilyen minőségében kárt okoz, azért a biztosító a felelős [Bizt. 37. §-ának (3) bekezdése]. Ugyanakkor az alkuszi feladat ellátása során bekövetkező hibák, úgynevezett alkuszi műhibák sokkal nagyobb veszéllyel járnak, ezért például a téves tanácsadásért vagy a késedelmes nyilatkozattovábbításért az alkusz tartozik felelősséggel.A VÁMÜGYNÖK
A Vámtv. meghatározásában a vámügynök összefoglaló fogalom, amely együttesen jelenti a vámközvetítést megbízás alapján, hivatásszerűen végző egyéni vállalkozót, valamint a vámközvetítést hivatásszerűen végző jogi, illetve természetes személyek társaságát vagy szervezetét, azaz a vámügynökséget [Vámtv. 203. §-ának (1) bekezdése].A tevékenység feltételei
Vámügynöki tevékenység csak az illetékes vámszerv által öt évre kiadott engedéllyel folytatható. Az engedély feltétele a tevékenység végzéséhez szükséges szakképesítés megszerzése, az egyéni vállalkozói igazolvány kiváltása, ha pedig gazdasági társaságról van szó, szükséges a cégbíróságtól egy három hónapnál nem régebbi keltű cégkivonat beszerzése a bejegyzés igazolására [Vámtv. 203. §-ának (2) bekezdése].Az engedély kiadásaA Vámtv. 204. §-a szigorú feltételekhez köti a vámügynöki működési engedély kiadását. A Vámtv. végrehajtására kiadott 45/1996. (III. 25.) Korm. rendelet (Vhr.) előírja, hogy a vámügynökség alkalmazottai részére az illetékes területi vámparancsnokságnak "Vámügynöki igazolványt" kell kiadnia. Az igazolvány számát minden egyes, az ügynök által kért vámkezelésnél fel kell jegyezni [Vhr. 258. §-ának (2) bekezdése].Az igazolvány bevonása
A szigorú feltételek nemcsak a vámügynökkel, hanem a vámügynökség alkalmazottjával szemben is fennállnak, ugyanis nem jogosult vámügyekben eljárni a vámügynökségnek az az alkalmazottja, akit ezzel a tevékenységével kapcsolatban vámjogszabályba ütköző cselekmény ismételt elkövetése miatt szabálysértési hatóság vagy bíróság jogerősen elmarasztalt [Vámtv. 207. §-a]. Ilyen esetekben egyébként a vámügynöki igazolványt be kell vonni, és a bevonást követően két éven belül nem lehet új engedélyt kiadni [Vhr. 258. §-ának (2) bekezdése].
A vámügynök jogai
Amennyiben a vámügynök megbízás alapján jár el, a Vámtv. által biztosított jogok illetik meg, így kérhet vámkezelést, közreműködhet annak végrehajtásában és egyéb vámigazgatási eljárásnál. Ezek mellett egyéb, a Vámtv.-ben, illetve a Vhr.-ben biztosított jogosítványok (például vámraktár fenntartása, vámteher befizetésének teljesítése) is megilletik, ezeknek azonban külön feltétele a vámbiztosíték letétele [Vámtv. 208. §-ának (1) bekezdése]. A jelzett vámügynöki tevékenységek valamennyi vámhivatalnál végezhetők, halasztott vámfizetési engedély alapján a vámügynök azonban kizárólag a kijelölt vámhivatalnál kérhet vámkezelést (Vhr. 259. §-a).A vámügynök kötelezettségei
A vámügynök elsődleges kötelezettsége a vámeljárás során közölt adatok pontosságának, egyezőségének és valódiságának biztosítása, ezért az árunyilatkozat benyújtása előtt köteles meggyőződni a vámkezeléshez szükséges feltételek meglétéről, valamint a rendelkezésre álló okmányok adattartalmának és az árunyilatkozat adatainak az összhangjáról [Vámtv. 208. §-ának (2) bekezdése].A vámeljárás során gyakran válik szükségessé korábbi események rekonstruálása, korábbi okiratok felhasználása, ezért a vámügynök számára is előírás a vámeljárás okmányainak megőrzése. Az adatok mágneses adathordozón, mikrofilmen is megőrizhetők, azokat azonban, amelyeket hivatalos bélyegzővel és eredeti aláírással láttak el, eredeti állapotban kell őrizni. Természetesen az iratkezelési eljárásoknál is figyelemmel kell lenni a titokvédelmi és adatvédelmi rendelkezésekre [Vámtv. 208. §-ának (3) bekezdése].A BEFEKTETÉSI ÜGYNÖK
Az Épt. a befektetési ügynök fogalmát nem határozza meg, csupán az ügynöki tevékenységről rendelkezik. Ez alapján azonban megállapíthatjuk, hogy az a személy, aki befektetési eszközre vonatkozó adásvételi és bizományosi szerződéseket közvetít a befektetési szolgáltató és az ügyfél között, befektetési ügynökként jár el [Épt. 3. §-a (2) bekezdésének 48. pontja]. Az Épt. 4. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján azt is megállapíthatjuk, hogy az ügynök – feladata üzletszerű ellátása során – befektetési szolgáltatási tevékenységet végez.A befektetési szolgáltatás feltételei
OkiratokAz itt tárgyalt ügynöki tevékenységet csak az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélye alapján lehet folytatni. Az engedély kérelmezésének, kiadásának és visszavonásának szabályait, feltételeit az Épt. részletesen meghatározza a 11-13. §-aiban. A szabályok részletes ismertetése helyett kiemeljük az általános előírások közül az ügynökökre vonatkozó rendelkezést, amely szerint a kérelemhez csatolni kell a értékpapír-forgalmazó és az ügynök közötti szerződés tervezetét is [Épt. 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja].Személyi feltételek
A adminisztratív előírások betartásán túl az ügynököknek természetesen az Épt.-ben szabályozott személyi feltételeknek is eleget kell tenniük. Ezek alapvetően a befektetési szolgáltatási tevékenységet irányító személy, illetve általában az ügynök kvalifikáltságával állnak összefüggésben.A vezetővel szembeni feltétel a megfelelő vizsga letétele, szakirányú felsőfokú végzettség és legalább két év szakirányú szakmai gyakorlat megléte [Épt. 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja].Az alkalmazottal szemben előírás az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által vezetett névjegyzékben való feltüntetés, amelynek feltétele, hogy az illető legalább egyéves szakirányú szakmai gyakorlattal és külön jogszabályban előírt vizsgával rendelkezzen [Épt. 14. §-a (1) bekezdésének b) pontja, valamint (2) bekezdése].A büntetlen előélet természetesen valamennyi esetben alapfeltétel [Épt. 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint (2) bekezdése].A fent ismertetettek mellett még további feltételeket is meghatároz az Épt. Így a befektetési ügynöknek biztosítania kell, hogy az ügyfélforgalom számára rendelkezésre álló valamennyi irodájában megfelelő szakmai vizsgával rendelkező alkalmazottak dolgozzanak [Épt. 17. §-ának (3) bekezdése].
A befektetési ügynök eljárása
Befektetési szolgáltatási tevékenysége során az ügynök két alapvető szabály szerint köteles eljárni.Ragaszkodnia kell a befektetési szolgáltató utasításaihoz, és kizárólag személyesen járhat el. Az ügyfél részére egyedül a befektetési szolgáltató nevében tehet ajánlatot. Az ajánlat megtételekor kötve van a befektetési szolgáltató által írásban meghatározott szerződési feltételekhez [Épt. 99. §-ának (1) bekezdése].További fontos előírás, hogy az ügynök nem vehet igénybe közreműködőt [Épt. 99. §-ának (2) bekezdése].A fenti, szigorú szabályokra szükség van mind az ügyfelek, mind a szolgáltató érdekében, az utóbbi esetében különösen azért is, mert az ügynök által tevékenysége során az ügyfeleknek okozott károkért a befektetési szolgáltató köteles helytállni [Épt. 99. §-ának (2) bekezdése].A befektetési ügynök kötelezettségei
Az Épt. a befektetési ügynök számára információs kötelezettséget ír elő, amely egyrészről az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet számára történő bejelentési, másrészről az ügyfelek számára szolgáló nyilvánosságra hozatali kötelezettséget foglalja magában. Az ügynök bejelentési kötelezettségét az Épt. 127. §-a szabályozza.A nyilvánosságra hozatali kötelezettség keretében a befektetési ügynök köteles a vele ügynöki szerződéses kapcsolatban álló befektetési szolgáltató nevét az ügyfélforgalom számára rendelkezésre álló irodájában kifüggeszteni, illetve biztosítani a befektetési szolgáltató üzletszabályzatába való betekintést. Ugyancsak ennek a kötelezettségének tesz eleget, amikor az értékpapír-ügylet megkötése előtt tájékoztatja ügyfelét például a hosszabb átfutási időről, illetve a magasabb díjtételekről [Épt. 154. §-ának (2) bekezdése].Szintén a befektetési ügynökök működésének nyilvánosságát szolgálják az Épt.-nek azok a rendelkezései, amelyek az ügynökökre vonatkozó alapvető adatokat a különböző adatközlések – így az állampapír-ismertető, a helyi önkormányzatok kötvényei forgalomba hozatalának adatai, a nemzetközi pénzügyi intézmény által készített ismertető – kötelező tartalmi elemei közé sorolják (Épt. 2., 4., és 7. számú melléklete).A PÉNZÜGYI ÜGYNÖK
A pénzügyi ügynök fogalmának meghatározásához nélkülözhetetlen a Hpt. által körülírt pénzügyi tevékenységek elhatárolása. A jelen cikk szempontjából releváns tevékenységek a pénzügyi szolgáltatás és a kiegészítő pénzügyi szolgáltatás. Ezzel összefüggésben a törvény rendelkezései alapján megállapítható, hogy pénzügyi ügynöki tevékenység pénzügyi szolgáltatás üzletszerű közvetítése forintban, illetőleg devizában vagy valutában, azaz hitelintézet vagy bankcsoport javára folytatott olyan tevékenység, amelynek célja a hitelintézet vagy bankcsoport pénzügyi szolgáltatási, illetőleg kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységének elősegítése [Hpt. 3. §-a (1) bekezdés h) pontja, Hpt. 2. számú mellékletének 12. pontja].Ugyancsak pénzügyi ügynöki tevékenység – a kiegészítő pénzügyi szolgáltatásként folytatott – a bankközi piaci résztvevők közötti forint-, illetve devizahitel- és devizabetét-ügylet, deviza-adásvétel közvetítése is annak érdekében, hogy a hitelintézetek, továbbá más bankközi piaci résztvevők az erre irányuló jogügyleteket egymással közvetlenül megkössék [Hpt. 3. §-a (2) bekezdésének d) pontja, Hpt. 2. számú mellékletének 13. pontja].Engedély
A pénzügyi ügynöki tevékenység feltételei között mindenekelőtt az engedélyhez kötöttséget kell megemlítenünk [Hpt. 3. § (3) bek.]. Az engedély megadására az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet jogosult [Hpt. 3. § (4) bek.]. Az engedély iránti kérelemhez be kell nyújtani azt az írásbeli szerződést, amely azt a kötelező kikötést is tartalmazza, hogy az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet, illetőleg a hitelintézet korlátozás nélkül ellenőrizheti az ügynök – a megbízás tárgyát képező tevékenységével kapcsolatos – gazdálkodását és üzleti könyveit (Hpt. 19. §).A törvény általában csak pénzügyi intézmények (hitelintézet, illetve pénzügyi vállalkozás) részére teszi lehetővé, hogy pénzügyi szolgáltatást végezzenek. E rendelkezés alól éppen a pénzügyi ügynök jelent kivételt [Hpt. 4. § (1) és (2) bek.].Személyi és tárgyi feltételek
Az ügynöknek rendelkeznie kell a jogszabálynak megfelelő számviteli, valamint nyilvántartási renddel, a prudens működésnek megfelelő belső szabályzattal [Hpt. 13. § (1) a) és b) pont].A személyi feltételeket külön jogszabályok határozzák meg [Hpt. 13. § (1) c) pont].Tárgyi feltételként a tevékenység végzésére alkalmas technikai, informatikai, műszaki, biztonsági felszereltség és helyiség meglétét, ellenőrzési eljárások és rendszerek kiépítését, valamint vagyonbiztosítás megkötését írja elő a törvény [Hpt. 13. § (1) d), e) és f) pont].A LAKÁS-TAKARÉKPÉNZTÁRRAL KAPCSOLATOS KÖZVETÍTŐI TEVÉKENYSÉGET VÉGZŐ ÜGYNÖK
Az alábbiakban tárgyalt ügynök fogalmát szintén az általa folytatott tevékenység törvényi meghatározásából vezethetjük le, bár a jogszabály konkrét fogalommeghatározást is ad. Az Ltp. szerint lakás-takarékpénztári ügynöki tevékenységről akkor beszélhetünk, ha az ügynök a pénztár részére pénzügyi szolgáltatást közvetít. Ügynök az Lpt. szerint akár természetes személy, akár jogi személy, sőt jogi személyiség nélküli gazdasági társaság is lehet [Ltp. 5. § (1) bek.].Az ügynök tevékenysége
Az ügynök tevékenységét részleteiben a lakás-takarékpénztárral kötött megbízási szerződés rendezi [Ltp. 5. § (2) bek.]. A biztosítási ügynökhöz hasonlóan az ügynök díjazásra vagy jutalékra csak a megkötött lakás-előtakarékossági szerződés után tarthat igényt [Ltp. 5. § (3) bek.]. Szintén az említett ügynöki tevékenységtípus szabályozásával mutat hasonlóságot az Ltp. azon rendelkezése, miszerint az ügynök e minőségében való károkozásáért a lakás-takarékpénztár tartozik felelősséggel [Ltp. 5. § (4) bek.]. A törvény ugyanakkor nem rendelkezik arról, hogy az ügynök igénybe vehet-e közreműködőt, és amennyiben igen, arra milyen feltételekkel kerülhet sor.A tevékenység feltételei
Az eddig tárgyalt ügynöki tevékenységektől eltérően a lakás-takarékpénztár számára végzett közvetítői tevékenységhez nincs szükség az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet engedélyére [Ltp. 5. § (1) bek.]. A felügyeleti ellenőrzés biztosítására azonban az Ltp. előírja, hogy a lakás-takarékpénztár köteles az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által meghatározott módon és gyakorisággal az általa alkalmazott ügynökök névsorát megküldeni az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyeletnek, amely azt jegyzék formájában félévente közzéteszi a Pénzügyi Közlönyben [Ltp. 5. § (6) bek.].További garancia, hogy a lakás-takarékpénztár ügynöke csak a pénztár által kiállított igazolvány alapján folytathatja a közvetítői tevékenységét [Ltp. 5. § (5) bek.].Rónay Zoltán