Magánszemélyek, illetve gazdasági társaságok gazdálkodási és befektetési tevékenysége során is rendkívül fontos tényező a kockázat. Az elmúlt évek olykor igen viharos környezetében különösen felértékelődött a kockázatkezelés szerepe. Írásunkban a tőzsdei kockázatkezelési módszerekkel foglalkozunk, olyan határidős és opciós instrumentumokkal, amelyekkel kiszámíthatóbbá tehető a későbbi megtérülés.
A befektetők és a gazdálkodóegységek kockázatok tömkelegével találkoznak nap mint nap. Kockázatot hordoz minden – az adott egyén vagy cég által befolyásolhatatlan – tényező, amely negatív irányban tudja módosítani az illető hozamát, megtérülését, gazdálkodását. Csak említésképpen néhány fontosabb kockázattípus: ilyen a szabályozói rendszer kedvezőtlen változásából eredő jogi kockázat, a gazdasági környezet rosszabbra fordulása okozta makrokockázat, vagy az ezzel közel azonos tartalommal bíró országkockázat. Kockázatot jelentenek a potenciális katasztrófák, a nemzetközi gazdasági hangulat változásai, a devizák árfolyamának számunkra kellemetlen módosulásai, a gazdasági partnerek nemfizetése, de a befektetéseknél újabban a brókercégek is hordoznak némi veszélytényezőt. A kockázatok enyhítésének talán legismertebb típusai a különböző biztosítások, de jó néhány kockázat ellen a tőkepiacokon is védekezhetünk, elsősorban a tőzsde származékos piacain.
A származékos piac
A határidős és opciós piacok talán azért a legkülönlegesebb szegmensei a börzéknek, mert itt egyszerre vannak jelen a magas kockázatot kedvelő, hazardírozó spekulánsok, illetve a kockázatot éppen hogy minimalizálni szándékozó, fedezeti ügyleteket kedvelő befektetők. Most a kockázatkezelés oldaláról vizsgáljuk e piacokat, de el kell mondani, hogy önmagukban (ellenügylet nélkül!) a határidős termékek inkább a nagy kockázatú instrumentumok közé sorolhatók.
A származékos piacon valamely termék (tőzsdeindex, részvényárfolyam, devizaárfolyam, kamatszint, termékár) későbbi, adott határidőre vonatkozó értékére lehet üzletet kötni. Ezért is nevezik ezt a piaci részt származékos vagy származtatott piacnak, hiszen nem önálló termékekkel folyik a kereskedés, csak valamely ismert termék származékával".
Az ezen a piacon elérhető kockázatkezelési technika egyfajta biztosításként is felfogható. Határidős eladással vagy vétellel biztosíthatják magukat a befektetők egy nem várt esemény bekövetkezte ellen. Például ha egy importőr cég tudja, hogy fél év múlva 500 ezer dollárért meg kell vennie egy gyártógépet, és erre most elkülönít 125 millió forintot (mert adott pillanatban ilyen áron van a határidős piacon megvásárolható, fél év múlva esedékes 500 ezer dollár), akkor megteheti, hogy 125 millió forintért a határidős szekcióban vesz 500 ezer dollárt. Ekkor a későbbiekben nem kell az árfolyamváltozás kockázatát viselnie, ha ugyanis hat hónap múlva már csak 140 millió forintért lehetne megvennie az ominózus dollárösszeget, neki érvényes szerződése van a 125 milliós vételről. Természetesen a kockázatkezelés egyben kiszűri a pozitív meglepetés lehetőségét is: ha a forint a dollárral szemben nagyon megerősödik, és hat hónappal később 110 millió forint is elegendő lenne 500 ezer dollár beszerzéséhez, cégünk akkor is kénytelen 125 millió forintot fizetni érte. A fedezeti ügyletekkel így voltaképpen a kiszámíthatóságot, a tervezhetőséget érhetjük el. Természetesen még sok példát lehetne sorolni, hiszen éppen fordított akciót valósíthat meg és fordított pozíciót vehet fel egy olyan idegenforgalmi cég, amely télen kevés árbevételt realizál, de tudja, hogy 4 millió euró körüli devizabevétele lesz nyáron. Ha a cég be akarja biztosítani, hogy deviza-árbevétele forintban mennyit érjen, eladhat szeptemberi határidőre 4 millió eurót. Ezek után hiába változik az azonnali piacon az euró/forint árfolyam, számára már biztos, hogy 4 millió eurós forgalma fix forintárbevételnek felel meg.
Határidős üzletet köthetnek a kockázatkerülő befektetők is. Ha egy széles részvényportfólióval rendelkező befektető nemzetközi viharok miatt elbizonytalanodik, s úgy véli, hogy hosszabb távon ugyan bízik a magyar részvényekben, de most két hétig áreséstől tart, mert a Fed kamatemelésre készül, akkor nem kell magas költséggel eladnia teljes részvénycsomagját, majd két hét múlva visszavásárolnia. Gondolkodhat úgy is, hogy megtartja a részvényeket, ám határidőre eladja az indexet, s ezzel lefedezi magát": ha valóban esik az árfolyam, akkor a részvényeken elszenvedett árfolyamveszteséggel szemben egy ezzel egyenértékű határidős piaci nyereség áll majd.
Határidős üzletkötés
A Budapesti Értéktőzsde határidős szekciójában (lásd táblázatunkat) a legnépszerűbb termék a tőzsdeindex, de elérhetőek egyedi részvények (Mol, Matáv, TVK, OTP, Richter, BorsodChem), különböző devizák és kamattermékek is. A Budapesti Árutőzsdén szintén elérhetők devizatermékek, illetve gabona- és hústermékkontraktusok.
Nézzük meg a BUX példáján, hogyan is zajlik a határidőzés". A brókerek adott (márciusi, júniusi, szeptemberi és decemberi) időpontokra fogadhatnak a jövőbeli BUX-értékekre. Ha valaki úgy érzi, hogy a piacon kialakult konszenzus (elszámolóár) túl alacsony, vagyis ő maga magasabb tőzsdeindexet vár, akkor határidőre indexet vesz, vagyis szaknyelven longpozíciót vesz fel. Amennyiben az adott időpont elérkeztekor az index valóban az üzletkötési árnál magasabban áll, a különbség nyereségként zsebre tehető. Természetesen ha alacsonyabb lesz, akkor a különbséget veszteségként kell elkönyvelni. A másik lehetőség, hogy már korábban, a határidő előtt likvidáljuk pozíciónkat, vagyis egy ellentétes irányú üzlettel lezárjuk a pozíciót, ilyenkor az éppen aktuális elszámolóár függvénye, hogy nyertünk-e, avagy veszítettünk az üzleten.
A határidős BUX-kontraktusnál egy kontraktus (alapegység) a tőzsdeindex aktuális értéke 100 forinttal megszorozva. A 2000. decemberi határidős index elszámolóára legyen 12 000 pont, vagyis a piac átlagosan azt várja, hogy év végén 12 000 ponton fog állni az index. Ha mi magunk arra számítunk, hogy az index magasabban fog állni az év végén, akkor veszünk határidőre egy indexkontraktust, nyitunk egy longpozíciót. Amennyiben az év végén valóban magasabb, mondjuk 15 000 pont lesz az index, akkor a differencia százszorosa, vagyis (15 000-12 000) x 100 = 300 ezer forint nyereséget könyvelhetünk el az üzleten. Amenynyiben azonban még a 12 000 forintot sem éri el az év végi BUX, hanem csak 10 000 ponton fog állni, akkor a különbség százszorosát (jelen esetben 200 ezer forintot) mi leszünk kénytelenek befizetni.
A határidős üzletkötés azért kockázatos, mert amikor megállapodunk a tranzakcióról, nem kell a kontraktus teljes értékét (vagyis példánkban 12 000 x 100 = 1,2 millió forintot) kifizetnünk, csak egy bizonyos letétet kell képeznünk. Így nagy tőkeáttétellel (kismértékű kezdeti invesztícióval) tudunk nagy nyereséget vagy veszteséget elérni.
A számpéldából azt gondolhatnánk, hogy itt egy rendkívül kockázatos ügyletről van szó, ugyanakkor a határidős piac többféle befektetőnek is remek terep lehet, hiszen nemcsak a nagy kockázatot vállaló spekulánsok üzletelhetnek ott, hanem éppen a legnagyobb biztonságra törekvő, kockázatkerülő befektetők is.
Arbitrázs a határidős piacon
A határidős piaci műveletek imént látott lehetőségei mellett korábban igen elterjedt üzlettípus volt az úgynevezett származékos piaci arbitrázs, amely pontosan a kockázatfedezéssel azonos pozíciók felvételét igényelte, és amellyel mégis gyakorlatilag kockázatmentesen lehetett nyereséget elérni.
Az arbitrazsőr kifejezés olyan befektetőt takar, aki különböző piacok közötti értékelési eltéréseket használ ki. Gyakorlatilag az arbitrazsőr valamely piacon olcsóbban vesz és egy másikon drágábban elad. Ilyen árrés kialakulhat térben és időben egyaránt. A térbeli arbitrázs azt jelenti, hogy két különböző helyszínen egyidejűleg áreltérés alakul ki, mondjuk Londonban 5450 forintért lehet Mol-részvényt venni, amit Budapesten 5500 forintért el tud adni a befektető. Természetesen ilyen lehetőségek általában nagyon ritkán, jóval kisebb különbségekkel és csak egy-egy rövid pillanatra alakulnak ki, ám a különböző nemzetközi piacokat egyidejűleg figyelő befektetők ezeket azonnal kihasználják.
A Budapesti Értéktőzsde határidős piacán időbeli arbitrázsra van lehetőség, a különböző későbbi időpontokra érvényes BUX-elszámolóárak, vagy éppen későbbi időpontokban érvényes egyedi részvénykurzusok és az aktuális indexérték vagy részvényárfolyam közötti különbséget lehet nyereségként realizálni. Korábban az így elért éves szintű hozamok rendre meghaladták az állampapírpiacon elérhető nyereségeket, sokan játszottak is a piacon, mostanában azonban igencsak összeszűkültek a kamattartalmak (lecsökkentek az elérhető nyereségek), de azért érdemes megismerni az ügylet lényegét.
A tranzakció két lépésből áll, amelyeket gyakorlatilag egy időben kell megtenni. Egyrészt az azonnali részvénypiacon meg kell venni az adott részvényt, vagy éppen a tőzsdeindexnek megfelelő részvényportfóliót. Az ügylet másik oldalán a megfelelően vonzó kamattartalmú határidőre eladjuk az adott részvényt vagy indexet a határidős piacon elérhető (a promptárnál magasabb) elszámolóáron. Így összességében megvettünk valamit (egy konkrét részvényt vagy a BUX-kosarat), amelyet már ma is ismert későbbi áron, kiszámítható nyereséggel, adott időpontban értékesíthetünk. Amikor tehát a piacon elegendően nagy a különbség az azonnali és a későbbi árak között (szaknyelven magas a kamattartalom), megpróbálkozhatunk az üzlettel, igaz, a kockázatokra is figyelni kell. Ha ugyanis kinézünk egy megfelelő kamattartalmat, még nem biztos, hogy azon valóban meg is tudjuk valósítani az ügyletet (a határidős piac egyes szegmensei igen illikvidek, nehéz az üzlethez partnert találni), ha a tranzakció után a határidős eladási pozíciónkon veszteség keletkezik (vagyis feljebb lép az elszámolóár), akkor a határidő kifutásáig finanszírozni kell a veszteséget. Ez nem jelenti azt, hogy a későbbi biztos profit veszélybe kerül, de a kifutásig újabb és újabb pénzeket kell befizetni a brókercéghez. Végezetül sohasem szabad elfeledkezni a brókerkockázatról sem, az a veszély ugyanis mindig fennáll, hogy a befektető helytelenül kiválasztott brókercége csődbe megy és a befektetői vagyont is magával rántja.
A fenti példákat olvasva, szembetűnő lehetett, hogy mind a kockázatkezeléshez, mind az úgynevezett arbitrázsműveletekhez a határidős piacon eladói pozíciót kell felvenni. Ez az alacsony likviditású hazai határidős piacon komoly piaci egyensúlytalansághoz vezethet. A sok származékos eladóval szemben ugyanis egyfajta befektető áll, a határidős piacon is növekedésre játszó, optimista spekuláns. Amikor a BÉT egy korai szakaszában lendületesen rohantak felfelé az árak, a fedezeti ügyletek határidős eladóival szemben megfelelő mennyiségű határidős vásárló állt, ám amióta megjelentek a pesszimisták is, akik már kisebb áremelkedések esetén is korrekcióra számítanak, és spekulációból is eladnak, rendre eladói túlsúly tapasztalható a BÉT-en. Ennek egyenes következménye az alacsony kamattartalom, vagyis a határidős elszámolóárak és az azonnali árak közötti, indokoltnál kisebb különbség.
Opciós nyitás
A Budapesti Értéktőzsde vezetői fordulópontnak nevezték azt az idei, február 18-i kereskedési napot, amikor új szekcióval bővült a börze: megnyílt az opciós piac. A komoly marketingmunkával előkészített szegmens a kezdetekben még nem töltötte be szerepét, a piaci szereplők nem tudták kihasználni az egyelőre illikvid, ám valóban rendkívül fontos részterület lehetőségeit. Pedig az opciós termékek világszerte ismertek, és mindenütt a legizgalmasabb, legbonyolultabb, ám legszebb" területei a tőkepiacoknak. Egy likvid opciós piacon gyakorlatilag nincsen olyan tőkepiaci várakozás, amelyre ne lehetne kialakítani valamilyen pozíciót. A BÉT az opciós piac szabványosított verzióját vezette be, azaz nem pusztán a szerződő feleken múlik, hogy milyen üzletet kötnek, hanem egy adott termékpalettáról választhatnak.
Az opciós piac működésének megértéséhez szintén a határidős piactól érdemes elindulni, hiszen az opciós szerződések éppúgy, mint a határidős üzletek, egy későbbi időpontban érvényes adásvételre vonatkoznak. A rendkívül fontos különbség abban áll, hogy egy határidős üzletnél a szerződő felek kötelezettséget vállalnak arra nézve, hogy adott későbbi időpontban eladnak, illetve megvesznek egy bizonyos terméket. Az opciós üzlet csak az egyik fél számára jelent visszavonhatatlan kötelezettséget, a másik félnek opciója, azaz lehetősége van élni az üzlettel, de vissza is léphet attól. Természetesen senki sem vállalkozna ingyen arra, hogy egy olyan üzlet részese legyen, amelyik számára kötelező, de a partner csak akkor köti meg, ha az a számára kedvező, ezért a kötelezettséget vállaló (szaknyelven az opciót kiíró) fél opciós díjat kap ezért a kötelezettségvállalásért, s az opciós piacon voltaképpen erre a díjra lehet kereskedni. A vételi jogot call opciónak hívják, az eladói jogot put opciónak, előbbi esetben a vevő dönt, hogy kell-e neki a termék (a BÉT-en egyelőre BUX-index, Mol-, Matáv- vagy TVK-részvény), utóbbi esetben az eladó választhat, hogy odaadja-e vagy sem.
Még egy fogalompár rendkívül fontos: az úgynevezett amerikai opció esetében a lejárati napig bármikor élhet a jogosult opciós lehetőségével, ám az európai opció esetében csak a lejárati napon lehet dönteni, élünk-e a lehetőséggel, avagy sem. A nyereséget tehát amerikai típusú opció esetén bármikor realizálni lehet, hiszen a szerződés megkötése és a lejárat kifutása között az opciós joggal rendelkező fél bármikor élhet vételi vagy eladási jogával. Európai típusú opció esetén a nyereséget ugyan elkönyvelhetjük, ám realizálni csak az opció kifutási napján lehet. A BÉT-en párhuzamosan él a két gyakorlat, mert az egyedi részvényeket amerikai opciós szabályok kísérik, ám az indextermékeket európai.
|
A Budapesti Értéktőzsde határidős termékei
Kontraktus elnevezése: BUX; Kontraktus mérete: BUX x 100 forint; Lejárati hónapok: legközelebbi március, június, szeptember, december, a második legközelebbi június és december; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban Matáv-részvény; Kontraktus mérete: 100 ezer forint névértékű Matáv-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december; negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi; Teljesítés: fizikai szállítással TVK-részvény; Kontraktus mérete: 101 ezer forint névértékű TVK-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december; negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi; Teljesítés: fizikai szállítással Mol-részvény; Kontraktus mérete: 100 ezer forint névértékű Mol-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december; negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi; Teljesítés: fizikai szállítással OTP-részvény; Kontraktus mérete: 100 ezer forint névértékű OTP-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december; negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi; Teljesítés: fizikai szállítással Richter-részvény; Kontraktus mérete: 100 ezer forint névértékű Richter-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december; negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi; Teljesítés: fizikai szállítással BorsodChem-részvény; Kontraktus mérete: 100 ezer forint névértékű BorsodChem-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december; negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi; Teljesítés: fizikai szállítással DEM/HUF; Kontraktus mérete: ezer német márka forintellenértéke; Lejárati hónapok: új lejáratok már nem nyílnak, az utolsó 2000. június; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban EURO/HUF; Kontraktus mérete: ezer euró forintellenértéke; Lejárati hónapok: a) legközelebbi március, június, szeptember, december; b) a pont kivételével két közelebbi hónap; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban USD/HUF; Kontraktus mérete: ezer amerikai dollár forintellenértéke; Lejárati hónapok: a) legközelebbi március, június, szeptember, december; b) a pont kivételével két közelebbi hónap; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban CHF/HUF; Kontraktus mérete: ezer svájci frank forintellenértéke; Lejárati hónapok: a legközelebbi március, június, szeptember, december; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban GBP/HUF; Kontraktus mérete: ezer angol font forint ellenértéke; Lejárati hónapok: a legközelebbi március, június, szeptember, december; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban 12 hónapos diszkontkincstárjegy; Kontraktus mérete: 10 millió forint névértékű 12 hónapos diszkontkincstárjegy; Lejárati hónapok: a legközelebbi március, június, szeptember, december; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban 3 hónapos diszkontkincstárjegy; Kontraktus mérete: 1 millió forint névértékű 3 hónapos diszkontkincstárjegy; Lejárati hónapok: a) a legközelebbi március, június, szeptember, december; b) az a) pont kivételével a két legközelebbi hónap; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban BUBOR/1 hónapos; Kontraktus mérete: 10 millió forint tőkeösszegű 1 hónapos bankközi hitel hozama; Lejárati hónapok: a) a legközelebbi március, június, szeptember, december; b) az a) pont kivételével a két legközelebbi hónap; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban BUBOR/3 hónapos; Kontraktus mérete: 10 millió forint tőkeösszegű 3 hónapos bankközi hitel hozama; Lejárati hónapok: a) a legközelebbi március, június, szeptember, december; b) az a) pont kivételével a két legközelebbi hónap; Teljesítés: az árfolyam-különbözet készpénzes elszámolása forintban 3 éves magyar államkötvény; Kontraktus mérete: 1 millió forint névértékű, 3 éves fix kamatozású, 12 százalékos kuponú, évenként egyszer kamatot fizető, a határidős termék lejárati napján kibocsátott, lejáratkor egy összegben törlesztő feltételezett kötvény; Lejárati hónapok: a legközelebbi március, június, szeptember, december; Teljesítés: a szállítható kötvények listáján közzétett 1,75-4,25 éves hátralevő futamidejű kötvényekkel fizikai leszállítás a lejárati napon, az adott kötvényekhez tartozó konverziós faktorokkal számított nettó ár lejárati napra érvényes felhalmozott kamattal növelt értékben |
Opciós feltételek
Mint említettük, a Budapesti Értéktőzsde opciós szekciójában a forgalom az ismerkedési szakaszban nem volt éppen túl nagy, de azért érdemes áttekinteni, hogy milyen termékekkel lehet e szekcióban kereskedni. Az eddig bevezetett négy termék ugyanis valójában rengeteg különböző instrumentumot takar. Négy különböző határidőre (a februári indulásnál 2000 márciusára, áprilisára, májusára és júniusára) lehet BUX-termékekkel, és két határidőre (kezdetben az idén márciusra és júniusra) lehet egyedi részvényekkel – OTP-vel, Matávval és Mollal – kereskedni. A termékek minden futamideje további kétszer három alesetre bontható, hiszen mindegyik termékre lehet vételi és eladási jogot is szerezni, és az ármeghatározás is különböző lehet. Itt három fogalmat kell megismerni: az ATM (at the money) az a szituáció, amikor a termék aktuális prompt piaci árfolyama éppen megegyezik az opciós szerződésben kikötött lehívási árral, az OTM (out of money) az a helyzet, amikor az opciós pozíción veszteség keletkezne (ez értelemszerűen eladásnál és vételnél ellentétes árfolyammozgásoknál következik be), végül az ITM (in the money) a nyereséges helyzet.
Az opciós megállapodások résztvevői a tőzsdeindex vagy egy részvény későbbi árfolyamát tippelik meg, és elképzeléseiknek megfelelően jogot vásárolnak arra, hogy egy meghatározott időpontban BUX-ot vagy részvényt adhassanak el, vagy vehessenek előre rögzített áron, ezért a jogért cserébe viszont díjat fizetnek szerződő partnerüknek. A vételi (call) opció során a vásárló kifizet egy bizonyos összeget, amiért cserébe az eladó garantálja, hogy a vásárló a lejárati napon az előre megbeszélt (kötési) árfolyamon az adott menynyiségű részvényt megveheti. Az opció azonban csak jog, nem kötelezettség, ha a vevő nem kíván élni a vásárlás lehetőségével, úgy elveszti a már kifizetett opciós díjat, de nem kell megvennie a részvényeket.
Példák opciós ügyletekre
Egy példa szerint, ha egy befektető nagy nyár eleji áremelkedést vár a Matáv-részvényektől, aminek nyereségvonzatából részesülni akar, de nincsen elég pénze részvényvételre, akkor megteheti, hogy opciós szerződést köt. Ehhez találnia kell egy partnert, aki opciós díj fejében garantálja az eladást. A példa szerint 2000. március 31-én az opció vásárlója jogot vásárol, hogy június közepén részvényenként 50 forintos opciós díj fejében 2650 forintos részvényenkénti áron 1000 Matáv-részvényt vehet. Az opció eladója (kiírója) kap tehát 50 x 1000, azaz 50 ezer forintot opciós díjként. Így az opció vásárlója 50 ezer forint kifizetése után ezer Matáv-részvény potenciális tulajdonosává válik, nem kell kifizetnie a 2500 forintos aktuális Matáv részvényárfolyammal számolt 2,5 millió forintos árat. Ha a június közepi lejárati napon a tőzsdén 2600 forint alatti áron lehet Matáv-részvényt venni, akkor a vásárló inkább a tőzsdén vesz, nem él opciós jogával, veszített 50 ezer forintot. Amennyiben az ár 2650 forintnál magasabb, úgy az opció vásárlója lehívja az opciót, nyeresége azonban csak akkor keletkezik, ha az ár a tőzsdén 2700 forint felett van, tehát amennyiben megérte 50 forintos opciós díjjal megnövelni az árat. Ha az aktuális ár 2650 és 2700 forint között van, akkor az opcióval él ugyan a vásárló, de evvel csak csökkenti az opciós díj okozta veszteségeket. Mivel a BÉT-en az egyedi részvényekre amerikai típusú opció vonatkozik, az is elképzelhető, hogy a befektető már a kifutási nap előtt él jogával.
A másik opciótípus az eladási (put) ügylet, amikor az eladási opció vásárlója azért a jogért fizet, hogy a határidő lejártakor, az előre kialkudott áron eladhatja részvénycsomagját, az opciót kiíró vásárlónak. Itt értelemszerűen akkor él az opció vásárlója megszerzett eladási jogával, ha a piacon a határidő lejártakor csak alacsonyabb áron tudná értékesíteni ugyanazt a pakettet.
Anélkül, hogy a részletekbe belemennénk, az opciós lehetőségek legnagyobb érdeme, hogy gyakorlatilag bármilyen jövőbeli prognózisunkat opciós szerződések kombinációjával alátámaszthatjuk. Például, ha kiválasztott részvényünk kibocsátója egy nagy szerződéskötés előtt áll, ami a jövőjét alapvetően meghatározza, akkor azt feltételezhetjük, hogy a szerződési tárgyalások sikere nagyon megdobhatja a részvénykurzust, a szerződési kudarc pedig komoly áresést okozhat. Ilyenkor megtehetjük, hogy kétszeres opciós díj megfizetésével ugyan, de eladási és vásárlási lehetőséget is veszünk valamely áron. Siker esetén lehívjuk vételi opciónkat, és a piaci árnál olcsóbban veszünk részvényt, kudarc esetén pedig eladási opciónkkal élve, viszonylag jó áron túladunk az addigra elértéktelenedett papírokon. Ugyanígy szélsőséges ármozgást várhatunk egy-egy kamatemelési döntés után, amikor az egész indexet megdobhatja a kamatcsökkentés, míg visszaesést okozhat a kamatemelés.
Van azonban olyan eset is, amikor egy cégtől nem várunk falrengető eseményeket, hanem kiegyensúlyozott működést, stabil árakat prognosztizálunk, érdemes lehet opciókat kiírni, azaz opciós díjak beszedésével növelnünk profitunkat.
A tőzsdén jegyzett részvénytársaságok számára többféle kockázatot is érdemes lehet lefedni. A legtöbb kibocsátó nem pusztán a belföldi piacon szerzi be alapanyagait, illetve értékesítésében is szerepet kap az export. Képzeljünk el egy társaságot, amelynek olyan alapanyagot kell vásárolnia nagy tételben, amelynek világpiaci árát dollárban jegyzik. Ha a dollár megerősödik a forinttal szemben, akkor ennek a gyártó cégnek a hazai piacon akkor is árat kell emelnie, vagy a fedezetek szűkülését kell elviselnie, ha amúgy az alapanyag világpiaci ára nem változott. Ezt a kockázatot érdemes lehet elkerülni. A társaság ugyanis fogadhat a határidős piacon a dollár erősödésére. Ekkor három kimenet lehetséges. Amennyiben a dollár a határidős piaci áron forog a kifutás idején, úgy a társaság a határidős üzleten nem nyer, de nem is veszít, gazdálkodásában viszont a tervezett korábbi dollárárfolyammal kalkulálhat, és így szerezheti be az alapanyagot. Amennyiben a dollár gyengül, akkor a határidős üzleten veszteség keletkezik, mert az erősödésre játszó cég egy korábbi magas áron vett dollárt, elveszítette az üzletkötési és a későbbi azonnali ár különbségét. Ugyanakkor a gazdálkodásában ezt kiegyenlítő kedvező fordulat következett be, vagyis az olcsóbb dollár miatt ugyanaz az alapanyag forintban számolva kevesebbe kerül. Végül, ha a dollár valóban drágul, akkor a határidős piacon nyereséggel zár a cég, igaz, a forintban mért magasabb alapanyagárak miatt a gazdálkodás nyereségszintje alacsonyabbá válik. Ez a példa azonban csak a devizakockázat kivédését mutatta be, az érintett cégnek valójában az alapanyagár változását is érdemes lehet kivédeni, igaz, itt a kérdés már összetettebb. nem mindegy ugyanis, hogy a társaság az alapanyagár változásait mennyire tudja áthárítani a fogyasztókra, illetve jellemzően ezen a piacon a végtermékárak mennyire követik az alapanyagár változásait. Amennyiben viszonylag állandó a marzs, nem feltétlenül érdemes fedezeti ügyleteket kötni. Ha csak az alapanyagár, vagy csak a végtermékár ingadozik, akkor érdemes erre fedezeti ügyletet kötni, míg amennyiben a két ár akár egymástól függetlenül is volatilis, akkor az igazán kiszámítható gazdálkodás végett akár a beszerzendő alapanyagra és a legyártott végtermékre is érdemes lehet fedezeti ügyletet kötni. A képlet itt is egyszerű: egy gazdálkodó szervezet valószínűleg két dologtól tarthat, a magas alapanyagáraktól és az alacsony végtermékáraktól. Emiatt határidőre vesz alapanyagot, vagyis fixálja, hogy milyen áron jusson a termékhez. (A szokott módon nyer a fedezeti ügyleten, ha nőnek az alapanyagárak, ha pedig esnek, úgy nyereségesebb az alaptevékenység és fordítva.) A végtermék határidős piacán eladó lesz a termelő, hiszen így rögzítheti, hogy milyen áron értékesít, a végtermék későbbi áresésénél a határidős üzlet profitábilis, a tényleges értékesítés kevésbé, míg a végtermék áremelkedésénél a határidős piacon veszteség képződik, de magasabb lesz az eladás profitabilitása. Természetesen ez a technika nem áll mindenkinek a rendelkezésére. A Barbie babákat gyártó cég ugyan köthet fedezeti ügyleteket az alapanyag műanyagokra, de nyilván a Barbie babák eladási árát nem tudja rögzíteni, hiszen az árutőzsdéken ennél homogénebb termékekre lehet csak kereskedni.
Árutőzsdei kínálat
A hazai árutőzsdei kínálat igen szűk, bizonyos gabona- és hústermékek mellett nincsen elérhető termék, de természetesen a nagyobb cégeknek van lehetőségük a nyugati termékpalettából is választani. A tőzsdei cégek közül például a TVK Rt. kötött korábban egy nagyszabású fedezeti ügyletet az olaj árára. A társaság olajat ugyan nem használ fel, csak úgynevezett vegyipari benzint, ám ennek világpiaci ára rendkívül erősen korrelál az olaj árával. A TVK attól tartott, hogy az olaj ára emelkedni fog, ám az ominózus időszakban végül történelmi mélypontra zuhant. A fedezeti ügylettel így rosszul járt a TVK, mert a fedezeti ügyleten bukott, ám az alapanyag-beszerzés az alacsony ár miatt kevesebbe került. A kimutatások így hiába jeleztek milliárdos nagyságrendű veszteséget a hedzsműveleten, az elemzők mégsem fanyalogtak, hiszen látható volt számukra, hogy az egyszeri mínusz éppen a kockázatkezelés miatt következett be.
Ennél is érdekesebb megoldást választott a Pannonplast Rt. műanyagipari csoport. A holdinghoz tartozó cégek különböző polimerekből állítanak elő műanyag termékeket, ám a polimerekre határidős üzletet (legalábbis itthon) nem tudtak kötni. Így maguk találtak ki egyfajta speciális fedezeti ügyletet, nagyobb mennyiségű TVK-részvényt vásároltak, azzal a megfontolással, hogy amennyiben a Pannonplast számára kedvezőtlen módon a polimerárak emelkednek, akkor a gyártó TVK Rt. részvényei biztosan drágulni fognak, s akkor a Pannonplast a magasabb alapanyagárakért a részvényeken elért árfolyamnyereséggel kárpótolhatja magát.
Más gyártóknak elsősorban a határidős devizapiacokon lehet érdemes aktívnak lenniük. A Rába Rt. gépgyártó csoport exportárbevételének döntő többségét az Egyesült Államokban realizálja, így korántsem mindegy, hogyan alakul a dollár/forint árfolyam. Fedezeti ügylet nélkül a Rába a dollár erősödésén nyer, míg gyöngülésén veszít. Az utóbbi években a dollár rendre igen erőteljesen drágult, így a kockázatkezelés nélküli helyzet éppen extraprofitot eredményezhetett, ám mégis érdemes lehet a kiszámíthatóbb későbbi forintárfolyamok elérése érdekében fedezeti ügyletet kötni, jelen esetben dollárt határidőre eladni. A Danubius szállodaipari cégnél éppen ellentétes a folyamat. Itt az árbevétel zöme márkában (vagyis immár euróban) jelentkezik, emiatt célszerű lehet eurót határidőre eladni, ám a konkrét esetben árnyalja a képet, hogy a Danubiusnak jelentős márkahitelei is vannak. Ha tehát fedezet nélkül erősödik a márka, két folyamat is elindul. Többet érnek a szállodaipari bevételek, de többet kell forintban kamatként is visszafizetni. A társaság euróban gyűjtött árbevételeivel és euróban felvett hiteleivel egyfajta természetes fedezetet teremtett meg.
|
Opciós termékek
Kontraktus elnevezése: BUX-index opció (put és call típusú); Alaptermék: BUX-index; Opció jellege: európai Matáv-részvény opció (put és call típusú); Alaptermék: Matáv-részvény; Opció jellege: amerikai; Kontraktus mérete: 100 ezer forint össznévértékű Matáv-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi hónap; Teljesítés: fizikai szállítással TVK-részvény opció (put és call típusú); Alaptermék: TVK-részvény; Opció jellege: amerikai; Kontraktus mérete: 101 ezer forint össznévértékű TVK-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi hónap; Teljesítés: fizikai szállítással Mol-részvény opció (put és call típusú); Alaptermék: Mol-részvény; Opció jellege: amerikai; Kontraktus mérete: 100 ezer forint össznévértékű Mol-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi hónap; Teljesítés: fizikai szállítással Richter-részvény opció (put és call típusú); Alaptermék: Richter-részvény; Opció jellege: amerikai; Kontraktus mérete: 100 ezer forint össznévértékű Richter-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi hónap; Teljesítés: fizikai szállítással OTP-részvény opció (put és call típusú); Alaptermék: OTP-részvény; Opció jellege: amerikai; Kontraktus mérete: 100 ezer forint össznévértékű OTP-részvény; Lejárati hónapok: a március, június, szeptember, december negyedéves ciklus hónapjai közül a két legközelebbi hónap; Teljesítés: fizikai szállítással BorsodChem-részvény opció (put és call típusú); Alaptermék: BorsodChem-részvény |