Hálózati gazdaság

Egy globális piacra dolgozó, illetve azt megcélzó cég élete ma már elképzelhetetlen lenne számítógépes hálózat nélkül – véli Jekler Rudolf, a Novell Magyarország Kft. munkatársa. A szakértő szerint a folyamatos fejlődés elengedhetetlen része a hálózatok állandó modernizálása. Emellett további érvként lehet felhozni azt is, hogy a folyamatos frissítés óhatatlanul magával hozza az újabb és újabb lehetőségeket, amelyek jó hatással lehetnek a cégek üzleti életére és stratégiájára.

Az elmúlt években leginkább a globális világhálózat – az internet – és a kisebb hagyományos belső hálózatok, valamint az intranetek és extranetek egymás mellett élése volt jellemző. Mára ez a kép jelentősen megváltozott, s mindinkább a hálózatok egybeolvadásának lehetünk tanúi. Leomlanak a falak, s ezáltal egy, az eddiginél is értékesebb működési tér, a hálózati gazdaság jön létre. Így elmondható, hogy a korábbi gazdasághoz képest – melyben a ritkaság és az egyediség jelentette a vonzerőt – ma a sokaság generál értéket. Hiszen minél többen csatlakoznak egy adott hálózatra, az annál többet ér a benne felhalmozott információknak és kapcsolatoknak köszönhetően. Jekler Rudolf szerint azok a vállalatok, amelyek megfelelő jogosultsággal és védelemmel, vagyis biztonságosan elérhetővé teszik belső hálózataikat a külső partnerek számára, hosszú távon mindenképpen jól járnak. Ezt támasztja alá az információelmélet azon passzusa is, hogy az így egy-egy helyen összegyűlő adattömeg újabb és újabb látogatókat vonz, s ezáltal tovább nő az itt felhalmozott információ s rajta keresztül a hely értéke. A vállalati rendszerek egybefűzésének azonban csak akkor lehet értelme, ha azok biztonságos felügyeletét is megoldják, s felkészítik arra is, hogy az egyes cégek belső hálózatának kezelése mellett a külső hálózatokkal is megbízhatóan tudjanak kommunikálni. A feladat tehát a belső hálózatok megnyitása az internet felé az ügyfelek és a partnerek eléréséhez, ami nem más, mint bekapcsolódás az e-businessbe.

Összehangolt megoldások

A külső hálózatokkal való kommunikációt, a biztonságosabb nyitást segíthetné az egységes „nyelvi" szabvány megtalálása. Független számítástechnikai szakemberek szerint ma az integrált vállalati rendszerek készítőinek egyik legfőbb problémáját éppen ennek hiánya okozza. Az egységesítésre már vannak törekvések, és megoldás is létezik, például az IP, az internet kommunikációs „nyelve".

A különálló rendszerek elkerülhetetlen egybeolvasztása számos egyéb feladatot is felszínre hoz. Így többek közt az eddiginél is élesebben vetődik fel a konkurencia kérdése: hiszen az integráció után a korábbi földrajzi távolságok helyett már csak egy-két kattintás választja el egymástól a versenytársakat. Ez hatalmas lehetőség, de legalább ekkora kihívás is. Az internetre csatlakozó belső hálózatoknak egyrészt eleget kell tenniük a gyorsaság, a pontosság, a megbízhatóság s nem utolsósorban a biztonság követelményeinek, és emellett meg kell felelniük az ügyfelek megújuló igényeinek is. Az internet, a hozzá kapcsolódó számtalan vállalati és lokális hálózatnak köszönhetően, mára olyannyira összetetté vált, hogy áttekintése a megfelelő eszköz hiányában szinte lehetetlen feladatnak tűnik. A felhasználók számára egy átfogó, egységes és könnyen kezelhető címtárrendszer szükséges, amely lehetővé teszi e hatalmas, egységesülő hálózat áttekintését és felügyeletét. A legújabb termékek – például az NDS eDirectory – már 1 milliárd objektumot, azaz felhasználót, illetve bármilyen hardvert, hálózati eszközt képes kezelni egy egységes felületen. (Ez a szám kereken ötszöröse a Föld jelenlegi összes internetfelhasználójának.) A folyamatosan változó gazdasági környezet és a globális piac kínálta lehetőségek komoly kihívást jelentenek minden vállalkozás számára.

Egy cég eredményes működéséhez ma már nem elegendő csupán a belső vállalati folyamatok optimalizálása, hanem a teljes ellátóhálózat összehangolására is szükség van. A megfelelő munka kialakításának egyik módja lehet az átfogó vállalat- és termelésirányítási rendszer „beültetése" a vállalatok belső rendszereibe. A teljes ellátóhálózat irányítása nem más, mint a beszállítóktól a belső folyamatokon keresztül egészen a felhasználókig történő áru- és információáramlás irányítása és ellenőrzése. Például az MFG/PRO a központosított vevői rendelés és beszerzés, vállalati tervezés, elosztásiszükséglet-tervezés és a cégen belüli anyagáramlás funkciókkal, az elektronikus kereskedelem eszközeivel, valamint az interneten keresztüli elérés lehetőségével támogatja a teljes ellátóhálózat irányítását. Mindezekkel túllép a hagyományos vállalatirányítási rendszerek keretein, és az úgynevezett kiterjesztett ellátóhálózat irányítását teszi lehetővé.

Új igények a tűzfalakkal szemben

Független számítástechnikai szakemberek szerint az eljövendő vállalati hálózatokat két fő tényezőjük – tartalmuk és alkotóelemeik – alapján érthetjük meg. Az intranetek első s egyben legfontosabb új eleme a végfelhasználók hálózati beállításait tároló címtár lesz. A szerverek vállalati hálózaton és a szabad hálónak a „látogató" kezelte részén helyezkednek majd el. A logikai és a fizikai értelemben vett egymás mellé telepítést a címtárszerverek képviselik. A berendezések és a rajta tárolt adatok mind a céges, mind a nyilvános hálózatokon elérhetők, így a vállalati hálózatokat könnyű lesz a nyilvános infrastruktúrákra kiterjeszteni. Ennek eredményeként pedig elmosódnak a régi értelemben vett határvonalak a nyilvános és a vállalati rendszerek között.

Mindezek a változások természetesen alapjaiban befolyásolják a jövőbeni vállalati hálózatok tervezését. Az intranetek kivitelezői dönthetnek egyetlen logikai-fizikai címtárszerver mellett, így a tűzfal mögé helyezett szerver a költségek csökkenésével együtt a biztonságot is szavatolja. Ám az elrendezésnek óriási hátránya, hogy az egyetlen szerver kiesésével a hibák elhárítása gyakorlatilag lehetetlen lesz. Ezzel szemben a több gépre szétosztott és tükrözött szerverek ugyan több támadási felületet adnak a rosszindulatú behatolóknak, de a fizikai és logikai redundancia igen nagyfokú hibatűrést tesz lehetővé. A címtárak ilyen elrendezése természetesen megváltoztatja a hálózatok elérési pontjairól alkotott korábbi elképzeléseinket, hiszen a felhasználók adataival és egyéni beállításaival „telepakolt" címtárszervert nem lehet rábízni holmi egyszerű tűzfalra, hanem megfelelő védelemmel kialakított biztonsági zónát kell létesíteni.

A részegységeken kívül természetesen a tartalomra és a futó alkalmazásokra is figyelmet kell fordítani, bár e kettő – sokak szerint – lényegesen könnyebb, mint megfelelni az egyre fokozódó biztonsági követelményeknek. E feltételek megvalósításával tág lehetőségek nyílnak meg a vállalati hálózatok előtt: az együttműködéshez szükséges audio- és videoadat-áramlás keretében például egy autógyártó háromdimenziós, hanggal is aláfestett bemutatóanyagot küldhet a világ legeldugottabb pontjára is. Ám a vállalati rendszerek használóin kívül az adattovábbítók is szeretnék megtalálni a maguk hasznát. Így érthető, ha a legnagyobb cégek – felkészülvén a megszaporodó adatokra – már megkezdték gerinchálózataik átalakítását és kibővítését. Az AT&T, a Level 3 Communications és társai nagy sebességű, ATM-re épülő IP-hálózatokat hoznak létre hang, kép és egyéb adatok továbbítására.

Könnyebb hozzáférés

A mai vállalati rendszerek legkritikusabb pontja a biztonság. Ezt a cégek általában tűzfalakkal vagy az elérési szintek megfelelő beállításaival érik el, ami általában elegendő ahhoz, hogy a külső felhasználók és a vállalat távdolgozói biztonsággal érhessék el a vállalat belső hálózatát. A problémák inkább abból adódnak, hogy az ilyen rendszereket nagyon bonyolult felépíteni és üzemeltetni, hiszen minden részének ugyanazt a biztonsági protokollt kell alkalmaznia. A hitelesítést és a megfelelő szintű hozzáférések engedélyezését a vállalati számítástechnikai osztály által felügyelt központ szolgáltatja. Ez azonban magában hordozza a dinamizmus „halálát", holott ez a teljes értékű extraneteken elengedhetetlen lenne. S akkor még nem is beszéltünk a felhasználók számának növekedésével párhuzamosan megugró feladat- és költségigényről.

A mai vállalati hálózatok – a biztonság szempontjából – zárt rendszert tételeznek fel. Ezeket a nehézkes mechanizmusokat várhatóan mielőbb felváltják a rugalmas, könnyen méretezhető és biztonságosan együttműködő szolgáltatások. S a várakozások szerint e rendszerek az adminisztráció csökkentése mellett a hozzáférések kezelését is megkönnyítik majd. További előny, hogy így a felhasználók is könnyebben csatlakozhatnak a nyitott vállalati rendszerekhez. Ez idáig általában igen egyszerű volt az internet és az extranetek összekapcsolása: nem kellett hozzá más, csak egy elérési pont és egy tűzfal. Ám ennek a napi karbantartása sok időt és pénzt emészthet fel. A legtöbb problémát a módosítások, változtatások és bővítések okozzák. Ahogy a vállalati felhasználók egyre több céges rendszerhez csatlakoznak, úgy nő meg a nyilvántartandó profilok, jelszavak és azonosítók mennyisége, ez pedig óhatatlanul magával hozza az egész rendszer lelassulását. Ám biztató, hogy a szakemberek már rátaláltak a megoldásra. A két részre osztott, integrált címtárak privát részei a belső hálózathoz történő hozzáférést ellenőrzik, a szolgáltató és a vállalat által közösen üzemeltetett nyilvános részek pedig a felhasználói profilok kifelé továbbítását végzik. E módon a külső felhasználók egyazon forrásból kaphatják meg jogosultságaikat, függetlenül a becsatlakozás fizikai helyétől.

Ágazatokra szabott szotverek Az iparágakra specializálódott szoftvergyártók és a vállalati tanácsadók között nehezen eldönthető vita folyik arról, hogy a cégek standardizált, mindenre használható szoftvertermékekkel oldják-e meg vállalat- és termelésátirányítási feladataikat, vagy inkább az egyedi fejlesztésűektől várják a megoldást. Az előbbiek mellett érvelők szerint a standardizált szoftverrel dolgozó felhasználók 90 százalékban olyan funkciókat is „kénytelenek" haszálni, amelyek a vállalatok számára legtöbbször feleslegesek. Ugyanazon vállalat esetében egy standard szoftver bevezetési költségei a többszörösére rúghatnak a specializált termék díjainak. A különböző ágazatokban működő cégek piacának és termékstruktúrájának változása azonnal követhető, a verzióváltások sem okoznak különösebb gondot, főként indokolatlan költségeket. Az univerzalitást ellenzők, miként a másik félhez tartozók is a saját igazukat alátámasztó érveiket hangoztatják. Mindenesetre több termelőágazatban – az élelmiszeriparban, vegyiparban, feldolgozóiparban érdekelt cégek – térnek át a speciálisan az ágazatukra kifejlesztett szoftverekre. H. H.