Napjaink egyik legfelkapottabb témája az elektronikus kereskedelem. Sorra alakulnak az internetes on-line kereskedelemmel foglalkozó cégek, de a hagyományos off-line társaságok is lázasan igyekeznek tevékenységüket a világhálón megjeleníteni. A sok kisméretű, olykor csak egy-egy jó ötlettel és kockázati (vagy kölcsön-) tőkével induló internetes vállalkozást lassan kiszorítják a tradicionális vállalatok. A Forrester Research elemzői szerint az elmúlt két karácsonyt megelőző vásárlási időszak azt mutatja, hogy a nagy sietség sok esetben a szolgáltatás minőségének rovására megy, végletekig felbosszantva ezzel a vásárlókat. A fogyasztók elégedetlenségét tovább fokozhatja, hogy egyelőre nem teljesen biztonságosak az alkalmazott fizetési módok. Cikkünkben az e-commerce technikai követelményeiről, a fizetési folyamatok biztonságáról, valamint az adatvédelemről írunk bővebben.
Az internet használata
Egy vállalat az alábbi módokon és lépéseken át kapcsolódhat be az internetes kereskedelembe:
- Kapcsolódás az internethez, elektronikus levelezés, információgyűjtés, szörfözés.
- Saját céges honlap kialakítása, információk elhelyezése a weben a termékekről.
- E-commerce: rendelések elfogadása, on-line pénzügyi tranzakciók.
- E-business: a céges folyamatok internetalapra helyezése, az értéklánc átalakítása.
Az első lépés nem tekinthető konkrétan az e-kereskedelembe való bekapcsolódásnak, csak a feltételek megteremtését szolgálja. A szükséges infrastruktúra beszerzése és a már meglévőnek az üzemeltetése és fejlesztése hatalmas összegeket emészt fel. A költségeket növeli még az alkalmazottak képzése is. Az alkalmazottak azonban az internetet nemcsak munkaeszközként használják, hanem magánleveleket is továbbítanak, és saját szórakoztatásukra különböző ingyenes hír- és képforrások böngészésével múlatják az időt. A cégvezetőknek ez természetesen nincs ínyére, de a legtöbben felismerik, hogy a kiesett idő által okozott veszteséget bőven pótolják az egyéb előnyök.
Magyarországon szinte minden valamirevaló vállalatnak van már saját honlapja, ám a helyzet még mindig nem hasonlítható össze az amerikaival. Ott ugyanis az egészen kis cégek is rendelkeznek elérhetőséggel, sokszor on-line kereskedelmi lehetőséggel is. A Computer Sciences Corporation által immár 12. alkalommal elkészített felmérés szerint a megkérdezett cégek 93 százaléka működtet website-ot, ám csak 39 százalékuk dolgozott ki e-kereskedelmi stratégiát. A válaszadók 63 százaléka szerint site-juk elsődleges célja az információszolgáltatás, 17 százalékuk site-ja interaktív, 11 százalék pedig tranzakciókat is képes lebonyolítani a weben.
A honlap általában a marketingosztályok felügyeletével készül, hiszen a cég on-line ismertetője marketingkommunikációs eszköz. Szerencsés esetben a honlap már tartalmazza az e-kereskedelem csíráit. Ilyen pozitív példák az on-line termékismertetők árakkal, a viszonteladók listája térképpel és a közvetlen e-mail lehetősége a vállalat értékesítési részlegéhez.
Az on-line értékesítés alapvető feltétele az elektronikus áruház (on-line vásárlási funkció) létrehozása az interneten. Természetesen az on-line áruház kialakítása alapjaiban tér el egy hagyományos üzletétől. Itt elsősorban programozási feladatról beszélhetünk, amely ötvözi a hagyományos honlapkészítést az elektronikus kereskedelem speciális funkcióival. Míg a hardvert viszonylag könnyű beszerezni, a szoftverek piaca még csak most kezd éledezni. Ilyen az IBM és az Oracle e-business technológiája, a Hewlett-Packard E-Services nevű új szolgáltatáscsokra. Az on-line rendelés a vállalati honlapon a cég szempontjából már az elektronikus kereskedelem alkalmazása. Az on-line rendelések fogadásához és azonnali visszaigazolásához elengedhetetlen a webes adatbázisok integrálása a cég back-office rendszereihez. Az on-line fizetés során pedig bank bevonása is szükséges az üzleti folyamatokba. Ahhoz azonban, hogy a honlap internetes kereskedelemre is alkalmassá váljon, már jóval komolyabb infrastruktúra kell. Ennek költsége igen változó, függ a tervezett kapacitástól és a kihasználtságtól, a termékről közölt információk minőségétől és mennyiségétől, valamint a termékek sokszínűségétől. Megnöveli az árakat az állandó készenlét szükségessége, a tranzakciók biztonságossá tételének igénye és az állandó frissítés kötelessége. Egy internetes kereskedelemre alkalmas rendszer kialakítása 4 millió forinttól akár 20 millióig is terjedhet.
Láthatjuk, hogy egy ilyen infrastruktúra kiépítése tetemes összegbe kerül. Figyelembe véve a magyar on-line kereskedelmi piac nagyságát – amely 1999-ben körülbelül 84 millió forintot tett ki –, ez az üzlet jelenleg nem kecsegtet túl gyors megtérüléssel, azonban a fejlődés szédületes sebességét alapul véve a vállalkozásoknak mégis érdemes itt is horgonyt vetni. A Carnation Consulting előrejelzése szerint 2000-ben nagyarányú piacbővülés várható, a távlati kilátások még kedvezőbbek.
| Az on-line áruház létrehozásának egyszeri (nettó) díjai: Arculati terv: 100 000 forint. (Az ügyfél által megadott grafikai elemek és írásban átadott feltételek alapján az on-line arculat elkészítése.) Az on-line áruház programozása: 50 000 forint. (Az elkészített arculat és weboldalak segítségével az on-line áruház kialakítása. Tartalmazza az áruházi katalógus egyszeri feltöltését az ügyfél által átadott adatbázisból.) Egy statikus HTML weboldal elkészítése 7000 forint/oldal (általában weboldalnak minősül egy maximum három képernyőoldalnyi oldal 800 x 600-as felbontásban. Kedvezmények lehetségesek nagyobb oldalszám esetén). Kiegészítő szolgáltatások (nettó) díjai pár ezer forintra rúgnak, ilyenek például honlap szövegben történő módosítása, honlap módosítása grafikusi közreműködéssel, számláló elhelyezése a nyitóoldalon. |
A bizalmatlanság leküzdése
A viszonylag drága infrastruktúra mellett a vásárlók bizalmatlansága is számottevő akadálya lehet az e-commerce boomnak". Az internetes kereskedelem elengedhetetlen feltétele a fizetési folyamatok biztonságossá tétele. A kérdés elsősorban nem technikai jellegű, ugyanis olykor nehezebb a fogyasztók bizalmának elnyerése, mint egy technikai megoldás kivitelezése. A fogyasztók bizalmatlanságát erősen táplálják a számítógépes betörések, a honlapfeltörések és az, hogy a felhasználói adatok illetéktelen kezekbe juthatnak. A sajtóban már-már napi rendszerességgel olvashatunk ilyesmiről. A BizRate.com és a Shop.org közös felmérése szerint a megkérdezett 13 500 on-line vásárló közül csaknem 2 százalék tapasztalt valamiféle visszaélést, miközben hitelkártyáját használta az on-line fizetés során. (Hogy ez sok-e vagy kevés, arról megoszlanak a vélemények.) Ugyanakkor a válaszadók 58 százaléka érzi úgy, hogy tartania kell az ilyen visszaélésektől. A megkérdezettek 76 százaléka szerint a titkosított adatátviteli csatorna megléte az előfeltétele annak, hogy hitelkártyáját on-line vásárlásra használja.
A vállalati szektor képviselői szerint azonban az elektronikus kereskedelmet nem terhelik biztonsági problémák. Egyetlen gond van csupán: a hozzá nem értés. Meg kell győznünk a vásárlókat arról, hogy az on-line kereskedelem biztonságos." A kijelentés a Lloyds TSB bankcsoport egyik prominens szakemberétől származik, aki tagja volt annak az ötvenfős csoportnak, amely a közelmúltban Londonban a brit kormány számára ajánlásokat fogalmazott meg az e-kereskedelem fejlesztésének módjairól. A The Ecademy nevű csoport szerint az e-kereskedelem akkor működik a leghatékonyabban, ha a kormányok nem próbálják azt törvényekkel szabályozni.
Az amerikai nők körében végzett felmérés szerint az on-line vásárlás mellőzésének fő indoka a bizalmatlanság. A 24 millió hölgy közül, aki nem vásárolt tavaly semmit az interneten keresztül, 40 százalék a bizalomhiányt nevezte meg indokként. Holott a nők lennének a legfontosabb célközönség, mivel potenciálisan ők a család vásárlóerejének allokálói. Körükben azonban egyelőre kevesen használják rendszeresen az internetet, az on-line vásárlók pedig még kevesebben vannak. Azok a nők viszont, akik biztonságosnak ítélik meg a tranzakciókat, évi 830 dollárt költenek el hálón keresztül.
A hitelkártyás fizetés szabványa
Ahhoz, hogy a fogyasztókat az on-line vásárlásaik során ne érje közvetlen anyagi kár, szükség volt egy egységes, mindenki által elfogadott és használt szabvány felállítására.
A SET (Secure Electronic Transaction) a Visa, a MasterCard, a Microsoft és a Netscape által támogatott hitelkártyás fizetési módszer. Itt a fizetés validációja nem egy különvonalon keresztül valósul meg, hanem ugyanúgy az interneten keresztül, mint a vevő és az eladó közötti forgalom. Az nagy előrelépés, hogy a kommunikáció során olyan, többszörösen titkosított adatcsomagok közlekednek" a vevő, az eladó és a bank számítógépei között, hogy a három információ közül – ki, mit, mennyiért vesz – mindenki csak annyit tud, amennyi rá tartozik. A vevő ismeri mind a három információt, de a kereskedő már nem jut hozzá a hitelkártya számához, csak egy olyan kódolt információcsomaghoz, amelyből – noha benne van – nem tudja kiszedni. Ugyanebben az információcsomagban benne van az is, hogy mit vesz a vásárló, ehhez pedig csak a kereskedő fér hozzá, a bank nem. Így ha a kereskedő könnyelműen tárolja is az információt a szerverén, beleértve a saját titkosító kulcsát, akkor is csak kódolt információk jutnak a hackerek birtokába.
A SET létrehozta a SET Mark kezdeményezést. Ennek lényege, hogy a SET szakembergárdája felkérésre ellenőrzi a honlapokat, és ha megfelelnek a SET-protokollnak, védjeggyel látják el azokat. Ez segítheti a fogyasztók bizalmának elnyerését. A SET másik fontos feladata az úgynevezett digitális azonosítók vagy aláírások tökéletesítése. Az on-line felhasználó ily módon bizonyíthatja a szolgáltatás használatának jogosságát, jelentősen leszűkítve ezzel a csalások lehetőségét. A feleknek – különösen az üzleti szféra egymás közötti kapcsolataiban – tudniuk kell, kivel állnak szemben, kivel kötik meg a szerződést – valóban partnerükkel vagy valaki mással, aki a névvel visszaélve randalírozik a világhálón. Az elektronikus okiratok jogi hatályáról szóló, s a holtpontról látszólag el nem mozduló magyar törvénytervezet az elektronikus aláírás hitelesítésével – a Hírközlési Főfelügyelet mellett vagylagosan – a közjegyzői kart kívánja megbízni.
Digitális aláírás
A magyar törvénytervezet – átvéve az EU-direktíva-javaslat fogalmi meghatározását – digitális aláíráson az elektronikus okirat védelmét szolgáló, titkos aláírási kulccsal készített digitális jelsorozatot ért, amely a hozzá tartozó időbélyegzővel és hitelesítési tanúsítvánnyal azonosítja az aláírási kulcs tulajdonosát, és egyértelműen bizonyítja az okirat hitelességét és sértetlenségét. Maga a folyamat a kétkulcsos" rendszerre épül: a titkos kulcsot használják a digitális aláírás létrehozásához, a nyilvános kulcs ennek ellenőrzésére szolgál. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy az elektronikus okirat végén" lévő jelsorozat tulajdonosának személyéről hitelesen szerezhet tudomást a szerződő partner.
A magyar törvénytervezet – amely, ha hatályba lépne, nagy lépést jelentene a hazai elektronikus kereskedelem biztonsága felé – az elektronikus okiratok teljes körű elismerését célozta meg. A digitális aláírással kapcsolatos kérdésekben a felügyeletet gyakorló hatóság a Hírközlési Főfelügyelet lenne, míg a hitelesítést s a tanúsítványok kiadását – pontosan megszabott rendben – a közjegyzők végeznék. Ez – lényegében – egyfajta monopóliumot" ad e téren egy tiszteletre méltó, és épp a közhitelesség biztosítására felesküdött testületnek. Mégis, az érintettek mérsékelt lelkesedéssel fogadták, ami nemcsak a jogászszakmának a számítástechnikától való, már-már hagyományos idegenkedéséből ered (ami remélhetőleg változik majd), de komoly, technikai-szakmai érvek is amellett szólnak, hogy az aláírás hitelesítésére inkább a számítástechnikához, az informatikai joghoz közelebb álló" hatóságot, közigazgatási szervezetet kellene felhatalmazni. S talán nem is egyet.
A két kulcskérdés: melyik lesz az a hatóság, amelyik – adott körben – az elektronikus aláírás hitelességének tanúsítására más hatóságokat felhatalmaz, s mi módon, – valamint ki, milyen feltételrendszerrel kaphat erre felhatalmazást. Az uniós direktíva és a magyar szabályozási tervezet között alapvető különbség, hogy míg az előbbi a tanúsítási szolgáltatás nyújtását" lényegében szabaddá tenné (azaz bizonyos előfeltételek teljesítése esetén, melyek a szolgáltatás magas szintű és természetesen hiteles, biztonságos nyújtásához kapcsolódnak, nyitott lenne), itthon a már említett közjegyzői monopólium érvényesülne. Ez többek véleménye szerint nem túl biztató.
A törvényhozó – a magyar parlament – előtt is két út áll: vagy viszonylagosan nyitottá teszi azt a személyi kört, amelyik az elektronikus aláírások hitelességének tanúsítására jogosult lehet (viszont működését pontosan szabályozza, ellenőrzi, azaz őrködik" a hitelesség felett), vagy megpróbálja valahová (egy közhiteles szervhez) telepíteni. Persze ehhez az kellene, hogy az interneten kézen-közön terjedő tervezetből végre – szakmai szempontból megalapozott, s a leginkább érintettek által véleményezett – törvényjavaslat váljék.
Az adatok védelme
A biztonsághoz szorosan kapcsolódó szempont az adatvédelem. Legalább száz elektronikus kereskedő web site-járól derült ki, hogy nem kezeli megfelelően az ügyfelek személyes adatait – jelentette a Los Angeles Times egy internetszolgáltató felfedezése nyomán. Mint kiderült, az on-line kereskedők egy része hibásan konfigurálja az oldalain található bevásárlókosarat kezelő szoftvert, így a vásárlók személyes adatai – például e-mail címük és a hitelkártyáikra vonatkozó információk – bárki számára elérhetővé válnak az interneten. Az LA Times újságírói egy gyorsteszt során számos olyan vásárlóra bukkantak, akinek adatait a kereskedők által üzemeltetett szoftver egy fájlba mentette, és így azok egyszerű böngészővel fellelhetők a weben. A vétkesek között egyaránt találhatók utazási site-ok és kertészeti cikkeket forgalmazó cég oldalai is.
A kormányzathoz kapcsolódó másik fontos kérdés az adóztatás. Ugyanis az elektronikus kereskedelem értékesítési mechanizmusa gyökeresen eltér a korábban megszokott formáktól, így az egyes jogrendszerek, valamint a nemzetközi együttműködés gyakorlatában hosszú idő alatt kikristályosodott szabályok megfelelő alkalmazása meglehetősen problematikus. Az a tény, hogy az elektronikus úton történő értékesítés fogalma több, adózási szempontból eltérően értékelendő tevékenységet takar, és hogy e tevékenységek a hagyományos értékesítési formáknak részben megfeleltethetően, azokkal párhuzamosan és versengve jelentkeznek, a kérdés körültekintő kezelését indokolja – nehogy az új kereskedelmi forma óhajtott térnyerése az államok fiskális rendszerének torzulását okozza. E részterület, ha lehet, még intenzívebben igényli a nemzetközileg összehangolt rendezést, mint a fentebb tárgyalt egyéb kérdések.
Utolsó lépcsőfokként a vállalat belső folyamatait internetalapon tervezi meg és működteti, azaz mint e-business cég működik. Ebben az esetben a vállalati értéklánc minden egyes pontja része az elektronikus üzletmenetnek, a beszállítóktól kezdve a végfelhasználóig.
A vállalatok közti internetes kereskedelem, az úgynevezett B2B (Business to Business) jóval nagyobb volumenű, mint a vállalatok és a fogyasztók közti B2C (Business to Consumer) forgalom.
Érdekes még az európai országok felzárkózási tendenciája a jelenleg vezető Egyesült Államokhoz.
Elektronikus okmánycsere
A látványos fejlődésnek indult B2B iparágban" további növekedés várható az elkövetkezendő években. Már 1990-ben, a személyi számítógépek tömeges elterjedésének idején megjelent az igény a cégek egymás közt lebonyolított érintkezéseinek korszerűsítésére. Ezért fejlesztették ki akkor az EDI-t (Electronic Data Interchange), ami magyarul elektronikus okmánycserét jelent. Megszületése idején még nem állt rendelkezésre az ehhez szükséges vállalatközi infrastruktúra, aminek kiépülése és fejlődése ma már az internet terjedésével folyamatban van.
Az EDI alapötlete, hogy a cégek között az operatív jellegű, jelenlegi formájában költséges kommunikációt (megrendelések, számlázás) felváltsa egy papírokat és emberi munkát kevésbé igénylő kommunikációs forma, s ez leginkább elektronikus adatcsere formájában képzelhető el. Az EDI nem csupán elektronikus levelezést tesz lehetővé, amire már megoldást kínál az e-mail, hanem felhasználásának igazi előnyei az adatok egységesítésében, szabványosításában rejlenek, lehetővé téve a minél szélesebb körű gépi adatfeldolgozást is.
Az EDI a kereskedelmi, adminisztrációs, pénzügyi, szállítmányozási, államigazgatási okmányok elektronikus cseréjét jelenti számítógépek között, emberi közreműködés nélkül. Az adatforgalom tárgyai okmányok, amelyek lehetnek megrendelések, számlák, visszaigazolások, pénzforgalmi átutalások, árlisták, adózással kapcsolatos űrlapok, szállítólevelek stb. Az elektronikus okmányok szerkezetét, tartalmi és formai elemeit nemzetközi szabványok írják le. Az EDI igazi előnye a programfüggetlenség, azaz bármilyen két vállalat vagy más szervezet tudja használni az egymás közti elektronikus kereskedelem lebonyolítására, függetlenül attól, hogy a szervezeten belül milyen szoftvereket használnak. Ezt a szoftverfüggetlenséget és általa a globális elterjedést az egységes protokoll (elektronikus kommunikációs nyelv) használata teszi lehetővé, akárcsak az internet esetében.
Az EDI támogatja a kapcsolattartást a meglévő vállalati informatikai rendszerrel, miután az ún. dokumentumleképező (Document Mapper) program lehetővé teszi, hogy egyfajta megfeleltetést hozzunk létre a szabványos EDI okmányok és a házi rendszerben használatos okmányok között, a konverzió pedig mindkét irányban lehetséges. Ennek révén kiküszöbölhető az emberi munka (adminisztráció) és a vele járó hibázás, újrabevitel is. Jelentős költségmegtakarítás érhető el a papír megspórolásával és az adatátvitel felgyorsulásával is.
Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint a megrendelések és a számlák feldolgozásának átlagos költsége az EDI alkalmazásával 50 százalékkal, a számlaegyeztetésből eredő hibaarány pedig 14-ről 2 százalékra csökken.
A Massachusetts Institute of Technology szerint az EDI nem választási lehetőség, hanem az üzlet megvalósításának elkerülhetetlen módja". Olyan multinacionális vállalatok használják már az EDI-t, mint a Unilever, a Procter & Gamble, a Coca-Cola, a McDonald's, a Suchard, a Tesco stb.
Magyarországon a Matáv foglalkozik EDI-rendszerek kiépítésével, karbantartásával és az ezzel kapcsolatos konzultációval. A szolgáltatást rEDInet néven kínálják. A rEDInet az előfizetők számára három alapszolgáltatást tesz elérhetővé: EDI elektronikus okmánycserét, nem EDI elektronikus állománycserét és elektronikus levelezést (e-mail).
Nyitás az internet felé
Jövőbe mutató elképzelés az ügyfélszolgálat egyszerűbbé és hatékonyabbá tételére, hogy integrált vállalatirányítási rendszert építsenek ki az adott cégnél, és ez ne csak belülről" legyen elérhető, hanem az internet felé is megnyissák. Ezáltal az ügyfelek hozzáférhetnek a vállalatnál tárolt saját adataikhoz, és otthon, a saját képernyőjük előtt ülve adhatják meg, mire is van pontosan szükségük – mindez jelentősen leegyszerűsíti az irodai adminisztrációt, munkaidőt, és költséget takarít meg a vállalat számára. Az integrált vállalatirányítási rendszer internet felé való megnyitása az, ami jelenleg a legnagyobb kihívást, ugyanakkor a legnagyobb lehetőségeket is jelenti a vállalkozások számára az internet felhasználása kapcsán. Előrevetíti azt a víziót is, amikor már nemcsak az adott vállalaton belül beszélhetünk integráltságról, hanem a vállalatok és a szervezetek között is! Az adatbázisokat ma még a legtökéletesebben integrált rendszereknél is csak vállalaton belül nevezhetjük normalizáltnak. Nincs viszont közös (országos, vagy ha még messzebb a jövőbe tekintünk, globális szinten) adatbázis a cégek, illetve más szervezetek törzsadatainak tárolására, nincsen egységes program a számlázások és a fizetések nyilvántartására, így minden egyes vállalatközi tranzakció rengeteg adminisztrációt és élőmunkát igényel. Egyes kimutatások szerint például míg az automatizáció (gépesítés) szintje a termelőüzemekben mára elérte a 90 százalékot, ugyanez az arány az irodai munkát tekintve még csak néhány százaléknyi. Nem nehéz tehát megjósolni, hogy a következő évtizedekben mi lesz az a terület, ahol az üzleti vállalkozások tekintélyes költségmegtakarításokat tudnak majd elérni.
Sikersztorik és bukások
A Big Three – a Ford, a General Motors és a DaimlerChrysler – nemrégiben tett bejelentése, mely szerint létrehozzák a világ legnagyobb virtuális piacát, egyértelmű üzenet az e-commerce cégeknek: kis késéssel ugyan, de még időben kapcsoltak. Ha a cégek közötti (B2B) on-line kereskedelem akkora üzlet, akkor abból ők sem maradhatnak ki. Jelenleg néhány nagy on-line cég – köztük a Commerce One és az Ariba Inc. – a legnagyobb, on-line B2B kereskedelmet is lebonyolító vállalkozás. Az előbbi részvényeinek árfolyama a tavaly nyári bevezetés óta 10 dollárról 213,0625 dollárra emelkedett, s az utóbbi részvényeinek árfolyama is kilencszeresére nőtt az elmúlt nyolc hónap során. A három nagy szövetsége azonban jelzi, hogy a valós világbeli óriások egy része immár úgy gondolkodik: nincs szükség közvetítő cégek közbeékelésére ahhoz, hogy tomboljon a B2B e-com.
B2B-vállalatok produkálták a New York-i tőzsde legmeggyőzőbb sikersztorijait. A Commerce One részvényei például a július 1-jei bevezetést követően 854 százalékos emelkedést produkáltak, míg az Ariba-papírok értéke 588 százalékkal nőtt. A tőzsdére tavaly decemberben 48 dolláros árfolyamon bevezetett FreeMarkets-részvények december 29-én már több mint 314 dolláros árfolyamon zártak.
Az internetes kereskedelem azonban nem mindig mutat töretlen fejlődést. Úgy tűnik, a Wall Street-i befektetők szeretnének már pénzt látni 1998-as és '99-es kedvenceikből. A Yahoo! szakírója szerint a tőzsdézők egyre türelmetlenebbek az olyan cégekkel szemben, mint az Amazon.com vagy az eToys, amelyek ugyan hatalmasak és elképesztő forgalmat bonyolítanak le, de nincsenek konkrét terveik a rövid távú profitszerzést illetően. Az Amazon részvényeinek árfolyama például a december eleji 113 dolláros csúcshoz képest 40 százalékot esett a múlt hét végéig, részben azért, mert a cég január elején bejelentette, hogy a vártnál nagyobbak a negyedik negyedéves veszteségei. A Value America on-line szupermarket részvényeit a tavaly áprilisi 50 dolláros csúcs után most 5 dollárért adják-veszik. Az eToys, a CDnow és a szoftverkereskedő Beyond.com az utóbbi néhány hónap alatt 60 százalékot zuhant. A piac láthatóan azt várja az on-line kereskedőktől, hogy a '99-es hatalmas hirdetési és üzletépítési kiadások után most kezdjenek végre a rövid távú haszonnal is foglalkozni.
Több nagy, internetes áruházat fenntartó cég is beszüntette on-line árusítását. A világ egyik vezető sportszergyártója, a Reebok például 1994-ben a nagyok közül elsőként nyitott website-ot. Az elmúlt évek veszteségei (1997-98-ban 14,6 százalék) azonban arra kényszerítik a céget, hogy stratégiát váltson, s a webet ne mint boltot, hanem elsősorban mint marketingeszközt használja. Megfigyelők szerint ez arra vezethető vissza, hogy a cég stratégái félnek: még inkább elveszíthetik a kereskedők bizalmát és jóindulatát, ha teljes erővel a webre koncentrálnak. Nem árusítja tovább website-járól termékeit a Levi Strauss&Co sem – jelentette be a cég a közelmúltban. A Levi's és Dockers ruházatot 1998-ban kezdte on-line árusítani a cég, miután az 1996. évi 7,1 milliárdról 1997-ben 6,9 milliárd dollárra csökkent a forgalma. A kísérlet azonban nem sikerült, a vállalat tavaly már csak 6 milliárdos forgalmat ért el. Az internetes eladási arány kifejezetten magas volt ugyan, ám a kapcsolódó költségek is tetemesek voltak. Karácsony óta a J.C. Penny és a Macy's kereskedelmi láncok site-jain lehet Levi's és Dockers termékeket vásárolni.
A fenti példák is azt mutatják, hiába szárnyal az iparág, a siker egyáltalán nem garantált. A gazdasági megfontolások mellett súlyos társadalmi problémák is felvetődhetnek. Ha az automatizálás az eddigi ütemben halad tovább, a vállalatok egymást közti és fogyasztókkal való kapcsolatai elektronikus úton bonyolódnak le, akkor az emberi tényező teljesen kiszorul a termelési folyamatokból. Vajon milyen új szerepe lesz az embernek az e-gazdaságban?! Vásárlóvá redukálódik"?...
| Integrált karbantartás Az utóbbi időben a szervezeti alakítások, az új tulajdonosok (tulajdonosi szemlélet) megjelenése, a költségcsökkentés és ezzel együtt a pénzügyi mutatók javulása érdekében mind több gazdálkodó szervezet döntött a SAP integrált vállalatirányítási rendszere és ezen belül a karbantartási tevékenységet támogató PM modul bevezetése mellett. Egyre bonyolultabbak a gyártás műszaki folyamatai, teret hódít az automatizáció és alapértékké vált a minőség. Felértékelődött tehát a karbantartás, és megjelent az igény a tervezést, lebonyolítást és a nyilvántartást támogató rendszer iránt. Különösen igaz ez azokra az iparágakra, amelyek életében kiemelt szerepük van karbantartási feladatoknak. Például a villamosenergia-ipar, valamint a közlekedési vállalatok költségszerkezetében jelentős tételt képviselnek a karbantartási, felújítási kiadások. A karbantartás modul – a SAP R/3 integrált rendszer logisztikai láncának szerves részeként – kiemelt kapcsolatban áll az anyaggazdálkodás (MM), a controlling (CO), az eszközgazdálkodás (FI-AA) és az emberierőforrás-gazdálkodás (HR) modulokkal. Mindezekkel összhangban naprakészen szolgáltatja a műszaki objektumokra és a karbantartási tevékenységre vonatkozó műszaki, ill. költségvonzatú történeti adatokat. Mindezek együttesen hatékonyságnövekedést és költségcsökkenést eredményeztek. A szolgáltatás" haszna csökken, célzott, hatékony humán erőforrásként a váratlan meghibásodások miatti állásidő, igénybevétele, a strukturált adattárolás, valamint a műszaki és költségvonzatú információs rendszer használata mind-mind csökkenti a karbantartási költségeket. Tehát általánosítva, egy kiegészítő modul rendszerbe állításával nemcsak olcsóbbá, hanem valóban megelőzhetővé válik a lista, és ténylegesen tervezhetővé válik a folyamat – tudtuk meg Benák Ferenc szakértőtől. |