Az elemzők a magyar gazdaságban a kedvező tendenciák és a felzárkózás reális esélyeinek fennmaradását feltételezik a 2000. évre. A makrogazdasági elemzéseket jól kiegészítik a vállalkozások várakozásai. Különösen érdekes annak vizsgálata, hogy egyeznek-e és mennyiben a makrogazdasági elemzők és a vállalati vezetők előrejelzései a várható folyamatokról.
A gazdasági folyamatok alakulásával kapcsolatos előrejelzéseket az ECOSTAT havi rendszerességgel összegyűjti a 100 legnagyobb vállalat köréből. A februári konjunktúrafelmérés azt mutatta, hogy az elmúlt év végéhez képest optimistábbak a cégek.1999 második felében lényeges fordulat következett be a magyar gazdaság fejlődésében. Korábban a gazdasági növekedés fő forrása a hazánkban megtelepedett multinacionális vállalatok exportja volt, az utóbbi fél évben az ipar belföldi értékesítése – amely a megelőző hét évben gyakorlatilag stagnált – ugyancsak fellendült. Ebben meghatározó szerepe van az élelmiszeriparnak, a villamosgép- és műszergyártásnak, de egyes könnyűipari ágazatok (bőrtermékek, lábbeli) belföldi eladásai is számottevően növekedtek.Érezhető mértékű fellendülés
A belső gazdaság fellendülését bizonyítja a kiskereskedelmi forgalom növekedése, amelynek volumene az 1997. évi mélypont és az azt követő időszak lassú javulása után, 1999 második felében határozott élénkülést mutat. Ebben – a gépjármű és járműalkatrészek, továbbá az üzemanyag mellett – jelentős szerepet kaptak az élelmiszerek és a könnyűipari cikkek is. A fellendülés tehát már nemcsak a korábban elhalasztott fogyasztás pótlásából származik (amit a gépkocsivásárlás korábbi megugrása kapcsán lehetett feltételezni), hanem a növekvő reáljövedelmek által generált általános fogyasztásnövekedésből is. A fellendülést tükrözi a bruttó hazai termék alakulása is, a GDP 1999-ben negyedévről negyedévre gyorsuló ütemben nőtt, s a III. negyedévre már 4,4 százalékot tett ki.A fellendülés a gazdaság viszonylagos egyensúlyának megőrzése mellett ment végbe. A fizetési mérleg hiánya – például 1998-hoz képest – 200 millió dollárral csökkent, az államháztartás GDP-hez viszonyított hiánya 3,9 százalék, ami jobb a tervezettnél, és lényegesen kedvezőbb az 1998. évi 4,6 százaléknál. A külső és belső egyensúly örvendetes javulása egyben azt is jelenti, hogy nem igazolódtak be azok az elemzések, amelyek az 1999. év eleji átmeneti egyensúlyi problémák hatására erőteljes költségvetési restrikciót követeltek.A TOP-100 konjunktúraindexe 2000 februárjában a 0,69 értékkel (a korábbi, decemberben mért 0,66 és a januári 0,60) erőteljes emelkedést tükröz. Ennek oka feltételezhetően az 1999. évi makrogazdasági mutatóknak a várakozásokat meghaladó mértékű javulásában, a nyugat-európai és világgazdasági konjunktúra folytatódásában keresendő.1999-ben a bruttó hazai termék az előzetes adatok alapján 4 százalékkal bővült. A mutató szerint gazdaságunkat továbbra is az export húzza, ami 11 százalékkal növekedett az előző évhez képest. A termelési oldalon körvonalazódik az átalakuló magyar gazdaság szerkezete. A hozzáadott érték növekedése elsősorban az iparban (azon belül is a feldolgozóiparban) figyelhető meg. A mezőgazdaság hozzájárulása a gazdasági fejlődéshez stagnál, az ágazat egyelőre nem képes növekedésre.Átalakuló gazdasági szerkezet
A szerkezet változatlansága mellett 2000-ben a GDP várhatóan 4,5-5 százalékkal gyarapodik. A felhasználási oldalon a háztartások fogyasztása 3-3,5 százalékkal bővülhet. Az export és az import ez évi növekedése 10-11 százalék között valószínűsíthető.Az első tizenegy hónap csak 1,4 százalékos növekedést mutatott, a november/november viszonyítású bővülés már 4,5 százalékos. A fellendülés mindenekelőtt az élelmiszeripar belföldi értékesítésének növekedésével van kapcsolatban, ami november/november alapon 12,7 százalék. Jelentős felgyorsulás figyelhető meg a papírgyártásban, a kiadói, nyomdai tevékenységben és kisebb mértékben a villamosgép- és műszergyártásban, a vegyi anyagok, a gumi és műanyag termelésében is. Mindez részben a fogyasztás felfutására, részben a belső gazdaság konjunkturális fellendülésére utal.A TOP-100 cégeinek – a belföldi kereslet és értékesítés körülményeinek javulását jelző – várakozásai a belföldi fogyasztás és a kereskedelmi forgalom erőteljes növekedésére vezethetők vissza, ami az év végével sem fékeződött le, sőt januárban tovább folytatódott.A legnagyobb vállalkozások stabil, kiegyensúlyozott pénzügyi helyzete – amit esetenként már alátámasztanak az előzetes mérlegadatok – és a beruházási, fejlesztési hajlandóság között is nyilvánvalóan erősödött a kapcsolat. A cégek technikai kapacitásai a jelenlegi igények kielégítésére nagyrészt elegendőek, de úgy tűnik, a következő évek növekedési feltételeinek megteremtéséhez most nyílik kedvező alkalom. Erre utal a kiszámítható gazdasági környezetre, az élénkülő bel- és külpiaci forgalomra, a javuló anyagi lehetőségekre adott pozitív válaszok arányának emelkedése.A fogyasztói árak várható alakulásának megítélésében némi óvatosság tapasztalható, ami nem függetleníthető a világpiaci olajárak jövőbeni változása körüli bizonytalanságtól.A gazdasági fellendülés tartósságát leginkább az instabil külső egyensúly kérdőjelezheti meg. Miközben a külső egyensúlyi mérleg szaldója összegében javuló tendenciát mutat, a külkereskedelmi szerkezet és a fizetési mérleg mélyebb elemzése veszélyeket jelez.A magyar gazdaságban az elmúlt évek fejlődése nyomán sajátos szerkezet alakult ki. Létezik egy többségében hazai tulajdonú, vámterületi" gazdaság, amely az 1992-1993-as mélypont óta egészen a legutóbbi időkig stagnált, és igen nagy, ráadásul növekvő külkereskedelmi passzívumot mutat. E hatást bizonyos fokig ellensúlyozza a vámszabad területeken működő multinacionális cégek külkereskedelmi aktívuma, az együttes külkereskedelmi mérleg tendenciája mindazonáltal romlik. Érdemes megemlíteni, hogy a fejlődő országok relációjában is kedvezőtlenek a folyamatok, mivel az elmúlt három esztendőben évente mintegy negyedmilliárd dollárral nőtt a passzívum. A legnagyobb passzívum a gépek és mechanikus szerkezetek, továbbá az élelmiszerek és textilipari termékek osztályánál alakult ki. Aktívumképző szerepe csak az élelmiszereknek és a vegyi termékeknek van, de messze nem akkora, hogy az ellentételezhetné a szükséges importot. Vagyis a vámterületi" magyar gazdaság jelenleg még azokon a területeken sem tud nullszaldót elérni, ahol a rendszerváltást megelőzően jelentős aktívuma volt.Kiáramló jövedelmek
A külkereskedelmi mérleg jelentős és tovább növekvő hiánya önmagában is veszélyforrás, amit fokozhat a nettó külföldi tartozással kapcsolatban az országból kivonható jövedelem. 1999 végére az ország nettó járadékköteles külföldi tartozása, tehát a közvetlen tőkebeáramlások, a portfólióbefektetések és a hiteltartozások összege elérte a 40 milliárd dollárt. E tőkével kapcsolatban kamatként, osztalékként vagy egyéb formában jelenleg évi 1,5-1,8 milliárd dollár áramlik ki az országból, ami 4-5 százalékos átlagjáradéknak felel meg. Míg a 7 milliárd dollárt kitevő hitelek kamatai kalkulálható terhelést jelentenek, a 15 milliárd dollárt kitevő portfólióbefektetések kamata viszont változhat, és ez, továbbá a 17 milliárd dollárnyi közvetlen tőkeberuházással kapcsolatban kivihető tőkejövedelem már tetemes és nehezen kalkulálható jövedelem-, illetve tőkekivitel lehet.A közvetlen tőkeberuházásokkal kapcsolatban jelenleg kivont jövedelem tőkearányosan viszonylag alacsony, az utóbbi évek átlaga 4-5 százalék körül mozog, de ez akár 10-15 százalékra is megnőhet, ami megközelítően 1-1,5 milliárd dolláros bizonytalanságot okoz a fizetési mérlegben.Ugyancsak kérdéses, hogy az évi 2 milliárd dollár körüli fizetésimérleg-hiányt lehet-e stabilan finanszírozni működő tőkével, illetve portfólióbefektetésekkel. A jelenlegi folyamatok mellett a fizetési mérleg finanszírozásának bizonytalansága egyre nő, ami erőteljes restrikciókat és megújuló stop-go ciklust (kereslet-visszafogást, majd -élénkítést) vetíthet előre.A bizonytalanság növekedése az ECOSTAT számításai szerint csak úgy kerülhető el, ha 3-4 éven belül a külkereskedelmi mérleg egyenlege legalább 1-1,5 milliárd dollárral (tartósan) javul. Ezt nagyjából akkor érnénk el, ha a fejlődő és a közép-kelet-európai relációban nullszaldós külkereskedelmi egyenleget tudnánk kialakítani. E feszültségen csak az enyhíthet valamelyest, ha a vámszabad területi, illetve multinacionális cégek kereskedelmi mérlegünkre gyakorolt hatása továbbra is javuló tendenciát mutat.Az elmondottakat figyelembe véve 2000-ben folytatódhat az 1999. év második felében kibontakozott fellendülés, de azt az imént ismertetett feszültségek veszélyeztethetik.Javuló helyzetkép
A GDP növekedése a 4,5-5 százalékos sávban valószínű, de a növekedés tekintélyes része továbbra is a hazánkban megtelepedett multinacionális cégek teljesítményéből származik. Ezért a hazai gazdaság teljesítményét kifejező GNP ettől feltehetően 1-1,5 százalékponttal elmarad majd, tehát a ténylegesen elosztható jövedelem esetében legfeljebb 3,0-3,5 százalékos növekedéssel számolhatunk.A gazdálkodás külső feltételeiről és a vállalatok lehetőségeiről kedvezőbben nyilatkoztak a legnagyobb cégek, mint az elmúlt hónapokban.A vállalkozások 65 százalékának véleménye szerint a következő fél évben Magyarország gazdasági kilátásai javulnak, míg a nemzetgazdaság esélyeinek stabilizálódását 35 százalék tartja reálisnak. Említésre érdemes, hogy a vizsgálatok során ez alkalommal először nem érkezett pesszimista állásfoglalás a kérdésre.A cégek többsége, azaz 57 százaléka (az előző havi 47 százalékkal szemben) saját helyzetének javulását, 13 százaléka pedig rosszabbodását feltételezi 2000 első felében.A januári felméréshez képest jelentősen emelkedett – s több mint 83 százalék – azoknak a cégeknek az aránya, amelyek saját tevékenységük bővítését reális lehetőségnek tartják a közeljövőben. A növekedést feltételezők 68 százaléka mérsékelt, öt százalék alatti, 21 százaléka hat-tíz százalék közötti, míg 11 százalék ennél is dinamikusabb bővülést vár a következő hónapoktól.A vállalkozások készletállományának csökkenését a kérdezettek 26 százaléka jelezte, ami nagyjából megfelel a korábbiaknak. Ugyanakkor jelentősen, majdnem a duplájára emelkedett azoknak az aránya, akik készletállományuk változatlanságával számolnak. Januárhoz képest erősen visszaesett a készletnövekedés valószínűsége, ami pozitív előrejelzés a cégek részéről.A termelési tényezők alakulása
A szerkezetátalakulásban meghatározó szerepet játszó ipar 1999 első 11 hónapjában az előző évihez képest 10,2 százalékkal növelte termelését, ezen belül az export 22,2 százalékkal, a belföldi értékesítés viszont csak 1,4 százalékkal lett több.Az ipar fejlődésében az elmúlt fél évben fordulat következett be. A belföldi értékesítés, hosszú évek stagnálása és az 1999. május havi mélypont után erőteljesen bővülni kezdett, és míg az első tizenegy hónap átlagos növekedése csak 1,4 százalék, a november/november viszonyítású index már 4,5 százalékot ért el.Ami az exportot illeti, annak növekedése gyakorlatilag két ágazatból, a villamosgép- és műszeriparból és a járműgyártásból származik, és túlnyomó részben a vámszabad területi multinacionális vállalatok idehelyezett termelésének további erőteljes fejlődésére vezethető vissza. Ennek további felfutását nehéz megítélni, mert az néhány nagyvállalat döntésétől függ. Azt is figyelembe kell venni, hogy a bázis növekedésével az ütem általában csökkenni szokott. Mindezt mérlegelve úgy gondoljuk, hogy folytatódni fog az az 1997 óta jellemző trend, hogy minden évben 5-6 százalékponttal csökken az export növekedési üteme, így 2000-ben mintegy 14-17 százalékos emelkedés képzelhető el.A belföldi értékesítés és az export volumenének növekedése alapján az ipari termelés többlete 2000-ben 9-11 százalék között várható, ami lényegében megegyezik az előző évi ütemmel, de összetételében feltehetően nagyobb súlyt kap majd a belföldi értékesítés.A kiskereskedelmi forgalom 1999-ben jelentős mértékben bővült. A kilencvenes évek eleje óta tartó forgalomcsökkenés megtorpant, és most élénkül a vásárlási kedv. Ehhez – miként más restrikciós időszakok után is megfigyelhető – a korábbi elhalasztott vásárlások is hozzájárultak. A reálkeresetekkel való összehasonlítás, valamint a háztartások pénzügyeinek változása azonban nem magyarázza ezt a jelenséget, így a háttérben feltehetően a bevásárlóközpontok megjelenése, terjeszkedése, ezáltal a vásárlási szokások módosulása is állhat. Ez tehát nem teljes egészében fogyasztásbővülés. Részben inkább az eddigi szürkegazdaságbeli vásárlások bevásárlóközpontokban történő kifehéredése" érezteti hatását. A kiskereskedelmi forgalom további bővülése valószínű, ami az 1999. évi 8 százalékos volumennövekedés után 2000-ben 10-12 százalékos mértékű lehet.Értékesítési lehetőségek
Nincs említésre méltó változás januárhoz képest a belföldi kereslet növekedését prognosztizálók 52 százalékos arányában, ám jelzésértékű, hogy csökkenést egyetlen cégnél sem feltételeznek.Visszaesett (59-ről 50 százalékra) a külföldi piacok keresletnövekedését feltételezők aránya, és nincs jelentős változás a külföldi kereslet visszaesését jelzők hányadában sem (10 százalék körül volt és maradt).A külföldi értékesítés megerősítésében elmozdulás tapasztalható. Az exportlehetőségek javulását remélők köre 35-ről ugyanis 55 százalékra emelkedett, míg 12 százalékról 5-re esett vissza a pesszimista várakozások aránya.A szakember-ellátottság kérdésében ez alkalommal 21 százalékponttal emelkedett (9 százalékról 30-ra) az optimista válaszadók aránya, míg közel ennyivel csökkent a változatlan adottságokkal számolók köre.A cégek likviditási helyzetükről még a korábbinál is derűlátóbban nyilatkoztak. Pénzügyi helyzete roszszabbodásának lehetőségét ugyanis ez alkalommal csupán egyetlen cég jelezte. Némiképp növekedett azoknak a száma, akik gazdálkodási helyzetükben javulást remélnek a következő fél évben.A gazdasági környezet feltételeiben változatlanságra a korábbinál is többen, 83 százalékban számítanak a vezetők, és hozzávetőlegesen azonos számban várják a kiszámíthatóság erősödését. A gazdasági környezet bizonytalansági tényezőinek növekedésével – négy hónapja most első ízben – egyetlen vállalkozásnál sem számolnak.A vállalkozások pénzügyi helyzete
A gazdasági fellendülést a Magyar Nemzeti Bank is igyekezett elősegíteni kamatpolitikájával. Az irányadó kamatok a múlt év második felében – az inflációs nyomás felerősödése és a 12 havi inflációs ráta stagnálása ellenére – 0,75 százalékponttal csökkentek, ez azonban mind ez ideig nem volt elég ahhoz, hogy kiváltsa a vállalati hitelkamatok érdemleges mérséklődését.Az MNB árfolyam-politikáját továbbra is az infláció mérséklésének, ugyanakkor a külső egyensúly fenntartásának szándéka határozza meg. Folytatódott a csúszó leértékelés mérséklésének folyamata, aminek eredményeként 2000 végére a forint leértékelésének üteme havi 0,3 százalékra csökkenhet. Ez egyébként annyit jelent, hogy a 2000-ben várható infláció mellett a forint további 3 százalékos felértékelődése várható.Kedvező az is, hogy a gazdasági fellendülés a foglalkoztatottság növekedésével járt együtt. A foglalkoztatottak száma kilencévi csökkenés és egyévi stagnálás után 1998-ban kezdett el ismét növekedni (55 ezer, 1,4 százalék), aminek tendenciája 1999-ben már számottevővé vált (114 ezer fő, 3,1 százalék). Az is biztató, hogy a foglalkoztatottak száma a magas munkanélküliséggel küszködő területeken növekedett az átlagot meghaladó mértékben (Dél-Alföld 4,8, Közép-Dunántúl 4,5 százalék), míg a jó foglalkoztatottsági területeken a növekedés mérsékeltebb volt (Nyugat-Dunántúl 1,9, Dél-Dunántúl 2,1 százalék). Ezzel párhuzamosan a munkanélküliségi ráta megközelítőleg 1 százalékponttal csökkent.A foglalkoztatottak száma a vállalkozói rétegben nőtt leginkább. Az 5 fősnél nagyobb vállalkozások alkalmazottaira vonatkozó statisztika szerint főleg a gépiparban, a kereskedelemben bővült a létszám (10-15 százalékkal), míg a költségvetési szférában foglalkoztatottak száma 2,5 százalékkal csökkent.Erősödő inflációs nyomás
Az ismét magasba szökő olajárak, az állam által finanszírozott szolgáltató cégek béremelési igényei, a szolgáltató szférában tevékenykedő multinacionális vállalatok profitérdekei és nem utolsósorban az agrárolló zárására irányuló nemzeti és nemzetközi törekvések mind arra utalnak, hogy 2000-ben igen erőteljes lesz az inflációs nyomás a gazdaságban, aminek a megfékezése kellő figyelmet és erélyt igényel majd az állami szervek részéről.A makrogazdasági adatok és az infláció alakulásának hatására 2000 januárjában rég nem látott kamatcsökkentésre került sor: a jegybank irányadó kamatát először 13,75, majd 12,25 százalékra csökkentette, ami egy hónapon belül 2 százalékpontos mérséklődést jelent. Tavaly a kéthetes jegybanki betét kamata az egész év folyamán csupán 1,75 százalékponttal csökkent. A nagy kamatlépést több tényező együttes hatása tette lehetővé. 2000-ben várható a forintbefektetésektől elvárt kockázat prémiumának a csökkenése, amit részben a feltörekvő piacokkal szembeni általános bizalom javulása, részben a kedvező hazai makrogazdasági adatok valószínűsítenek. A kamatcsökkentést emellett az infláció pályájának tetszetős íve indokolta. Az intézkedés csak akkor hozhatja meg a várt eredményt, ha egyrészt nem veszélyezteti az egyensúlyi helyzetet és az árfolyam pályáját, másrészt ha a piaci szereplők inflációs várakozásai igazodnak hozzá. A beavatkozás indokoltságát mutatja, hogy a forint árfolyama januárban és februárban ismét az intervenciós sáv erős oldalán tartózkodik. Ugyanakkor kedvezőtlen jel lehet, hogy az állampapírok hozamai – főleg hosszabb távon – a kamatcsökkenés mértékénél kevésbé estek. A 3 hónapos diszkontkincstárjegy (DKJ) aukciós átlaghozama 1-1,5, az ötéves állampapír aukciós hozama pedig alig több mint 0,5 százalékponttal csökkent. Ez azt is jelezheti, hogy a piac inflációs várakozásai magasabbak az inflációs célkitűzésnél. Ugyanakkor lehet, hogy csak átmeneti jelenségről van szó, hiszen a kamatcsökkentés a piacot is meglepetésként érte.Beruházási, fejlesztési tervek
A cégek beruházási és fejlesztési hajlandóságát firtató kérdésekre adott válaszok az eddigieknél is biztatóbb képet mutatnak. A korábbi 68 százalékkal szemben ugyanis februárban 83 százalék volt azok hányada, kik a következő fél évben technológiai jellegű beruházás vagy fejlesztés beindítását tervezik.Ezzel szemben némiképp visszaesett az új technológia külföldi cégtől való átvételét fontolgatók aránya (41-ről 35 százalékra), amiből arra következtethetünk, hogy a cégvezetők a fejlesztésre fordítható – esetenként növekvő – pénzeszközeikből már a tőkeigényesebb beruházásokat részesítik előnyben.A felmérésbe bevont cégek közel kétharmada (61 százalék) elegendőnek tartja technikai kapacitását az igények kielégítésére, és a korábbinál jóval kevesebben (41 százalékkal szemben 35 százalék) számolnak felesleges, lekötetlen kapacitásokkal.Árprognózisok
A tetszetős eredmények mögött számos bizonytalanság is meghúzódik, s ezek az elmúlt év második felében kibontakozott fellendülés folytatódását veszélyeztethetik. A külső egyensúly bizonytalansága mellett az inflációé a leglényegesebb.Az infláció mérséklődése – lelassult ütemben – tovább folytatódik, és 2000-ben csupán 7-8 százalékos drágulás várható, de ez is csak akkor, ha a kormányzat minden rendelkezésre álló eszközt – beleértve az informális ráhatást és esetleg a benzinárakban lévő adótartalom relatív mérséklését – bevet az árnövekedés ellen. Megfelelő kormányzati ráhatások nélkül – a már említett okok miatt – a dezinflációs tendencia megtorpanhat, sőt újabb inflációs hullám alakulhat ki, amint az számos átmeneti gazdaságban időről időre megfigyelhető. A 7-8 százalékos inflációs sávról szóló prognózis nem automatikusan érvényesül, csupán akkor, ha megfelelő kormányzati politika segíti elő.Az infláció 1999-ben az előző évihez képest igen erőteljesen, 4,3 százalékponttal csökkent. A nagyarányú mérséklődés összhangban volt ugyan a tervezettel, de messze meghaladta a dél-európai országok dezinflációs pályáját, és mindenekelőtt a zuhanó olajáraknak és az élelmiszerárak átlagostól lényegesen lassúbb növekedésének volt köszönhető. A gazdaságra nehezedő inflációs nyomást jobban érzékelő szolgáltatások esetében az ütemcsökkenés mindössze másfél százalékpontos volt. Előre látható volt, hogy a meredek olajáresés csak átmeneti tendencia lesz, és hogy az agrárolló továbbnyílásának is vannak korlátai. Ez előrevetítette a dezinflációs folyamat mérséklődését, ami 1999 második felében be is következett. A 12 havi fogyasztóiár-változási index (tárgyhavi növekedés az előző év azonos hónapjához viszonyítva) májusban érte el a legalacsonyabb értékét, és az év második felétől kezdve lényegében 10 százalék körül stagnált.1999-ben az infláció mérséklődése tovább folytatódott, az év végén azonban a dezinfláció megtorpant. Ezt elsősorban a gyógyszerek drágulása váltotta ki (decemberben az előző év utolsó hónapjához viszonyítva 56 százalékkal emelkedett), de a nemzetközi olajárak megugrása is hozzájárult az inflációcsökkenés megtorpanásához. Az év eleji, 9 százalékos kormányzati előrejelzéshez képest az év végén 10 százalékos árnövekedést mértünk. A szolgáltatások árának magas (14,8 százalék) éves növekedése mögött a telefon- és más hírközlési tarifák 25-26 százalékos decemberi – kiugróan magas – megemelése mutatható ki.2000-ben – továbbra is kiszámítható árfolyam-politikával számolva – előrejelzésünk szerint az infláció éves szinten 7-8 százalék között alakul. A termelői árak dinamikája továbbra is elmarad a fogyasztói árakétól, mintegy 4-5 százalékkal növekednek csupán.Az áralakulással kapcsolatos prognózisaikban a TOP-100 vállalatai lényegében az előrejelző intézetek várakozásainak felső határát jelölik meg. A gazdálkodó szervezetek legnagyobb része (43 százaléka) 0-5 százalék közötti, 13 százaléka 6-10 százalék közötti áremelést tervezett februárban. Jelentősen (35-ről 44 százalékra) emelkedett azok aránya, akik februárban nem terveznek árváltozást, illetve csökkentik áraikat. A fogyasztói árak februári változását illetően a megkérdezettek több mint fele 0-5 százalék közötti, 43 százaléka 6-10 százalék közötti növekedést prognosztizált.A következő egy évre szóló prognózisban a fogyasztói árak 8-9 százalékos emelkedését jelezte a cégek háromnegyede. Ennél nagyobb árnövekedést alig valószínűsítenek a cégvezetők.Értékesítési árak
A 2000. évi értékesítési árakra vonatkozóan a vállalkozások 17 százaléka jelzett csökkentési, és 4 százaléka tizenegy százalékot meghaladó növelési szándékot. A válaszadóknak majdnem a fele ez alkalommal is 5-8 százalék közötti, 22 százaléka pedig 9-11 százalék közötti áremelést tervez. A várakozások eredőjeként 8-9 százalék közötti értékesítésiár-növekedés valószínűsíthető a legnagyobb magyarországi vállalkozások körében az idén.| Módszertan 1999 novemberétől az ECOSTAT havi konjunktúrafelmérést végez a 100 legnagyobb magyarországi vállalkozás körében. A felmérés célja, hogy tájékozódjunk a magyar gazdaság növekedésében jelentős szerepet játszó hazai vállalkozások rövid távú elképzeléseiről, és megismerjük a gazdasági konjunktúrára vonatkozó véleményüket. A megkérdezett cégek között szerepelnek kizárólag állami, önkormányzati, tisztán hazai, illetve külföldi tulajdonú, valamint vegyes tulajdonú vállalkozások. Profiljukat tekintve szinte a teljes gazdaságot reprezentálják. Megtalálható közöttük ipari, mezőgazdasági és kereskedelmi tevékenységet folytató, továbbá szállítással, hírközléssel és idegenforgalommal foglalkozó vállalkozás is. A TOP-100 konjunktúraindex" a fenti kérdőíves adatgyűjtés eredményeként kapott válaszok alapján számított mutató. (Az index képzésének módja az EUROSTAT által javasolt business survey indexszámításon alapul.) A gazdaság és a vállalkozások helyzetére, a készletállomány alakulására vonatkozó, valamint a termelési tényezőkkel kapcsolatos várakozások átlaga alapján, az index értéke 0 (ha valamennyi válasz negatív), 0,5 (ha valamennyi válasz semleges) és 1 (ha valamennyi válasz pozitív). |