Vállalati információs rendszerek

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 24. számában (2000. április 1.)
Napjainkban sem a nagy-, sem a középvállalatok nem maradhatnak talpon megfelelő informatikai rendszer nélkül. Míg egy néhány fős kisvállalkozás esetében e hálózatok megtervezése, összeszerelése akár egyénileg, házilag is kivitelezhető, addig egy több száz fős vállalat esetében külső tanácsadó cégek segítségére is szükség lehet.Az informatikai rendszer megtervezéséhez először is ki kell alakítani a vállalat stratégiáját – amibe már szervesen be kell illeszteni az informatikai lehetőségeket is. Ez természetesen egyszerű, ha a cég saját számítástechnikai szakemberei a tervezők, hiszen ők nyilvánvalóan ismerik mind a célt, mind a lehetőségeket. A saját informatikusok alkalmazása olcsóbb is, mivel a külső tanácsadó cégek bevonása esetén könnyen elképzelhetőek akár milliós számlák is. Itt is igaz azonban, hogy az olcsóbb később drágább is lehet.

Rendszerintegráció

A vállalat informatikai rendszerét megtervező külső cégek munkatársainak ahhoz, hogy hatékony munkát tudjanak végezni, alaposan ismerniük kell az adott vállalkozás stratégiáját. A gazdaságilag fejlettebb régiókban rendszerintegrátorokhoz szokás ilyen esetekben fordulni, akik a megfogalmazott elvi döntések és stratégiák szellemében gondoskodnak a gyakorlati megvalósításról. Első lépésként mindenképp érdemes tanácsadó céget felkeresni, amely az informatikai stratégiai elvek kidolgozásában segíthet. Ilyenkor az ügyfél elmondja, mely területek hatékonyságát szeretné javítani, és minderre mennyit hajlandó áldozni.A tanácsadók ennek megfelelően kidolgozzák a követendő stratégiát, aminek hozzávetőleges költségeit is meghatározzák. Ennek köszönhetően az ügyfél pontos adatokkal rendelkezik arról, milyen infrastrukturális beruházásokat, fejlesztéseket, képzéseket kell végrehajtania. Nagy segítséget nyújthatnak a tanácsadó cégek az információs jövőkép kialakításában is. Ennek lényege az "előretervezés". A számítástechnika gyors fejlődése miatt a rendszerek igen gyorsan elavulhatnak. Megfelelően kiválasztott komponensekkel lehetséges azonban, hogy minimális költséggel "szinten tarthassuk" a rendszert ahelyett, hogy évenként újraépítenénk azt.

Gyakorlati megvalósítás

A tanácsadók segítségével meghatározott elvek gyakorlati megvalósítása a rendszerintegrátorok feladata. Óriási munkát vesznek le ügyfeleik válláról azzal, hogy a különböző gyártók termékeit tesztelik, kipróbálják, ellenőrzik. A termékek gyártói és a rendszerintegrátorok ennek következtében egymás stratégiai partnerei, ám nem szerencsés, ha a két tevékenység egy kézben van, hiszen úgy nehéz objektívnak maradniuk az összehasonlításnál.A megfelelő partner kiválasztása roppant felelősségteljes feladat, hiszen az integrátorcég szakemberei munkájuk során akarva-akaratlanul bepillantást nyernek a vállalat belső folyamataiba is. Ezenkívül könnyen belátható, hogy az integrált rendszer összeomlása akár az egész vállalatot megbéníthatja. Ezért érdemes kellően széles termékskálával rendelkező partnert választani, amelynek kínálatában akár konkurens termékek is helyet kapnak. A másik lényeges szempont a cég nagysága, mert ez egyben sok gyártó partnert, valamint koncentrált szakértelmet is feltételez.Ha a hálózatokról esik szó, nem lehet megkerülni a biztonság kérdését. Egy vállalatnak, amikor kidolgozza saját információtechnológiai stratégiáját, annak már tartalmaznia kell a biztonsági alapelveket. Érdemes mérlegelni, mi az, amit védeni kell, és az mennyit érhet. Miután gyakorlatilag nincs feltörhetetlen zár, így az adatok értékét kell arányba állítani a védelem okozta kényelmetlenségekkel és kiadásokkal. Az információvédelemnek igen sok eleme van, és csak ezek együttes használatával lehet egy valóban biztonságos és jól működő rendszert felépíteni. A megfelelően védett hálózat kialakítása igen sok lépésből álló, komplex feladat, és ezen lépések egyike sem hagyható el anélkül, hogy a biztonságot ne veszélyeztetnénk. Gondoskodni kell a rendszert alkotó fizikai eszközök – számítógépek, kábelek – védelméről, és a hálózat "logikai", azaz számítógépes betörés elleni biztonságáról is. Ugyanilyen fontos a megfelelő adminisztratív védelem, a hálózathoz való hozzáférés szabályozása, a jelszavak kiadása.

Hálózatépítés

A cégen belüli információs rendszerek fontos részei a különféle hálózatok. Egy-egy cégnél több adathálózatot is használhatnak – így külön rendszer szolgál például a kommunikációra (telefon) és külön a számítógépes adatok továbbítására. Miként lehet ezek tervezésekor valamennyire az igények elé menni?A telefonhálózat tervezésekor érdemes figyelembe venni, hogy egyértelműen az ISDN-é a jövő, mivel rengeteg kényelmi és pluszszolgáltatást nyújt. Bár idehaza az ISDN főleg adatátviteli (lásd internetelérés) sebessége miatt keresett, ennek ellenére külföldön inkább csak telefonként használatos. Az ISDN egyik nagy előnye, hogy több vonalat is tud kezelni – így akár harminc telefonbeszélgetés is folyhat egyszerre. A telefonhálózat megtervezését, kiépítését érdemes a távközlési szolgáltató szakembereivel végeztetni.Egy nagyobb cégnek természetesen nem egyetlen telefonvonala van, így telefonközpont is kell. A méretük alapján kisvállalkozásnak számító, ám az egyetlen fővonalat már kinövő cégek számára jó megoldást jelenthet például egy három fő-, valamint nyolc mellékállomásos alközpont. Ezek szolgáltatásainak palettáján többek között az automatikus telefaxkapcsolat, kimenő forgalom és visszahívás is szerepel. Ezen készülékek – akárcsak kisebb társaik – kaputelefonra is kapcsolhatók, a hívásrészletezéssel, forgalmi naplóval pedig könnyen felderíthetők a cég kasszáját feleslegesen terhelő telefonálások is. A jelentősebb, ám még a középkategóriába tartozó cégek számára az előbbieknél lényegesen nagyobb kapacitású központ szükséges a mindennapi munkavégzéshez.

Moduláris felépítésű alközpontok

A digitális rendszerek egyik nagy előnye éppen rugalmasságuk, hiszen a mellékállomások száma igény szerint akár meg is duplázható. Használhatóságuk javára írható az is, hogy a régi, analóg telefonokat sem kell lecserélni, hiszen beilleszthetőek a rendszerbe. Így az átállás fokozatosan valósítható meg, aminek köszönhetően hosszabb távon oszlanak meg a fejlesztés költségei. A digitális rendszerek szolgáltatásait leginkább az ISDN-kapcsolattal már rendelkezők tudják kihasználni. Az ő számukra a legtöbb gyártó kínál alközpontokat, amelyekhez az úgynevezett Euro-ISDN készülékeken kívül természetesen az analóg telefonok is csatlakoztathatók. A több telephelyet üzemeltető cégek munkatársai a DECT – vezeték nélküli, mobil-mellékállomás – szolgáltatás segítségével olyan könnyen elérhetők, mintha csak a szomszéd szobában dolgoznának. Jelentős összegeket lehet megtakarítani az így elkerülhető visszahívásokkal.A legjelentősebb alközpontokkal szemben alapkövetelmény a fejleszthetőség, az igényekhez való igazíthatóság. Moduláris felépítésüknek köszönhetően ezek a rendszerek roppant rugalmasak, alkotórészeik kiegészítik egymást, így a korszerűbb technológiák meghonosításához mindössze az egyes alkotóelemeket kell lecserélni. A nagyobb alközpontok jellemzően három lényeges alkotórészből állnak. Szerkezetük általában a központi berendezésre, a kapcsolómezőre, valamint a perifériaegységekre osztható fel. Az úgynevezett központi berendezésben nagy teljesítményű processzorok gondoskodnak a megfelelő számítógép-teljesítményről. Az intelligens periféria – a kliensszerver architektúrának megfelelően – saját processzorokkal és memóriával végzi az információk előzetes feldolgozását.

Adatok továbbítása

Nagyobb a cégek szabadsága a számítógépes hálózat megtervezésekor. Ez leggyakrabban koaxiális vagy UTP-alapú Ethernet-hálózat. A kettő között minimális költség- és kiépítési különbségek vannak, így mindig egy adott feladat ismeretében dönthetünk a kettő között. Nagyobb információmennyiség esetén, vagy amikor nagy sebességre van szükség, akkor egyértelműen az utóbbié az elsőbbség. Igazán nagy igények esetében szóba kerülhetnek az optikai hálózatok. Ezek egyértelműen a legnagyobb teljesítményre képesek, de költségük is a legmagasabb. Optikai hálózat házilagos eszközökkel nem szerelhető össze, így mindenképp külső vállalatot kell megbízni a létrehozásával.Természetesen egyik hálózatfajta sem kizárólagos. Egy nagyobb cégnél előfordulhat, hogy a központi kapcsolat – amit szakkifejezéssel backbone-nak hívunk – optikai adatátvitelen alapszik, míg az egyes telephelyeken már az olcsóbb UTP-alapú kis lokális hálózatok látják el ezt a feladatot. Az ilyen, többlépcsős számítógép-hálózatok fontos részei a routerek, amelyek hálózati összekötőként is szolgálnak a részegységek között. Ezen masinák feladata eldönteni, hogy az adatforgalom mely részét irányítsák tovább a többi alhálózat felé, és mely része maradjon a helyi rendszeren belül.Az informatikai rendszer megtervezése azonban nem ér véget a hálózat megtervezésével. A számítógéppark kialakítása hasonlóan komoly feladat. Sok magyarországi nagyvállalatnál annyira elavult a géppark, hogy gyakorlatilag alkalmatlanok a modern alkalmazások futtatására, vagy akár arra, hogy megfelelő módon együttműködjenek a gyors hálózattal. Egy jól megtervezett rendszernél nem lépnek fel olyan, a szűk keresztmetszetből adódó problémák, mint amit akkor tapasztalhatunk, ha a 486-os számítógépeket próbáljuk üvegszálas hálózaton használni. A számítógépek megvásárlásakor érdemes a neves gyártók (Compaq, Hewlett-Packard, IBM) kínálatát megnézni. Bár a gépek ára olykor jelentősen magasabb, mint a kis cégek által összeszerelt no-name gépeké, azonban a nagyobb tételben vásárlók számára komolyabb engedményeket képesek nyújtani. Hosszabb távon előnyös a helyszíni támogatás megléte is, valamint a garancia.

A hálózat működtetése

A számítógépes infrastruktúra szerves részét képezi a szoftver is. A különböző hálózati rendszerek kiválasztása nem egyszerű. A három legismertebb szoftver a Windows NT, a Novell és a UNIX. Ezek közül a Windows NT nyújtja a legtöbb, viszonylag egyszerűen használható szolgáltatást. Nagy előnye, hogy kezelőfelülete szinte megegyezik az otthon megszokott Windows 95 és 98 operációs rendszerekkel, és az azokon használható alkalmazások gond nélkül futnak ezen is. Főleg Magyarországon nagy versenytárs a Novell, amely jóval régebben van a hálózati rendszerek piacán, mint a Windows, így jelentős tapasztalati előnnyel rendelkezik. Sajnos néhány, gyakran használt funkció nem része az alapcsomagnak, azok csak kiegészítő termékként vásárolhatók meg hozzá.Inkább nagygépes – azaz nem PC-s – hálózatok operációs rendszere a UNIX. Ez a legmegbízhatóbb, legrobusztusabb, ám nehezebben kezelhető. Az olyan rendszerek is működtethetők, amelyeken több operációs rendszer is használatos. Ezek előnye, hogy minden feladatra kiválasztható a megfelelő szoftver – UNIX a biztonságért, Windows NT a könnyű kezelhetőségért, vagy a Novell a kis gépigényért. Hátrányként jelentkezik az, hogy egy bizonyos rendszer csak saját magával szeret igazán kommunikálni, ezért öszszeillesztésük és megbízható működtetésük igen nehéz feladat.
Domainnév A jogszabályok szerint 2000. március 1-jétől sem lehet szó korlátlan szabadságról az interneten használatos domainnevek megválasztásában. A regisztrációnál figyelembe kell venni a szellemi tulajdon védelmét biztosító jogszabályi előírásokat, és különösen a védjegyek oltalmáról szóló törvény rendelkezéseit. E szabályokból egyértelműen következik, hogy a más védjegyével azonos vagy összetéveszthető domainnév üzleti célú használata törvénybe ütközik, ha ahhoz a védjegyjogosult nem járult hozzá. Aki ilyet tesz, az védjegybitorló. A Magyar Szabadalmi Hivatal közleménye szerint ez különösen így van, ha a megjelölést az elektronikus kereskedelemhez kapcsolódó üzleti levelezésben vagy internetreklámokban használják a védjegyjogosult engedélye nélkül. Hasonlóképpen védjegybitorlásnak minősülhet, ha a versenytárs fogyasztóit az ő védjegyét tartalmazó domainnév jogosulatlan használatával kívánják átcsábítani. Védjegybitorlásnak számít, ha a jó hírnevű védjegy megkülönböztetőképességét vagy jó hírnevét olyan módon kívánják tisztességtelenül kihasználni a gazdasági tevékenység körében, hogy ellenértéktől teszik függővé a védjeggyel egyező vagy azzal összetéveszthető domainnév használatának megszüntetését, a domainnév lemondását vagy annak átruházását. A hivatal felhívja a figyelmet arra is: védjegybitorlás esetén az azt elkövető kártérítésre is kötelezhető. Két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel sújtható az, aki a jogosultnak a védjegy oltalma alapján fennálló jogát a védjegy utánzásával vagy átvételével megsérti és ezzel vagyoni hátrányt okoz. Súlyosabb esetben a büntetés 2 évtől 8 évig terjedő szabadságvesztés is lehet. A domainnév-igénylők önkéntes alapon a Magyar Szabadalmi Hivatal védjegy- és mintaoltalmi főosztályán előzetesen is tisztázhatják, hogy az általuk választott név nem ütközik-e más védjegyével. A hivatal a 06-80-345-678-as zöldszámán ad tájékoztatást ez ügyben, illetve március közepétől internetes honlapján olvasható a nemzeti úton lajstromozott védjegyek adatbázisa.
 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. április 1.) vegye figyelembe!