A szakemberek jó része egyetért abban, hogy a jelenlegi felhasználási ütem mellett a világon a kőszén még 250-300 évre, a kőolaj viszont legfeljebb 50 évre, a földgáz talán 65-70 évre elegendő. Az atomerőművekben üzemanyagként használt urán viszont 5000 évig is kitart.
Magyarországon a jövő év elejétől részben liberalizálódó hazai árampiacból az atomenergia jelenleg negyven százalékkal részesedik, ami bő két évtizeden belül akár nullára csökkenhet, hiszen amennyiben nem hosszabbítják meg az atomerőmű működési engedélyét, legkésőbb 2020-ig bezárják Paksot. Tavaly egyébként két, összesen 301 megawatt teljesítményű gázturbinás egység megépítésére adott engedélyt a hatóság.Az EU-tagországok 1996-2005 között összesen 44 850 megawatt kapacitású gázerőmű építését tervezik, míg széntüzelésűből ugyanezen idő alatt mindössze 6551 megawattnyi készül. A földgáz ára ugyanis az előrejelzések szerint a mostani viszonylag alacsony szinthez képest 2010-ig nem változik jelentősen, így az ilyen típusú erőművek építése a legolcsóbb. Csakhogy a gazdaságossági mutatók mellett mind fontosabbak a környezetvédelmi szempontok, ezért ha sikerül megoldani a nukleáris létesítményekben keletkező radioaktív hulladék biztonságos elhelyezését, elkerülhetetlennek látszik az atomerőművek térhódítása.A nukleáris energia előnye, hogy egy ezer megawattos teljesítményű szénerőműnek megfelelő atomerőművi blokk évente körülbelül hétmillió tonna szén-dioxidtól mentesíti légkörünket. Hátránya, hogy az atomerőmű működése közben keletkező különféle sugárzó hulladékok – ezek éves mennyisége néhányszor tíz tonna – jelentős környezeti kockázatot jelentenek. Európában a villamosenergia-termelésnek mintegy a harmada származik atomerőművekből, a nukleáris energia révén megtakarított szén-dioxid mennyisége körülbelül annyi, mint amennyit a kontinens autói az atmoszférába engednek.Paksi dilemmák
A Paksi Atomerőmű a magyar villamosenergia-termelés 38 százalékát adta tavaly a legolcsóbb, kilowattóránként 5,98 forintos áron. Az atomerőmű 1999-ben 81 milliárd forintos árbevétel mellett 10,8 milliárd forint adózás előtti eredményt ért el. Egy évvel korábban a bevétel 62, a nyereség 2,5 milliárd forint volt. A növekedés hátterében az áll, hogy tavaly óta lehetőség van arra, hogy ez az erőmű is eszközarányos nyereséget érvényesítsen az árban. Az erőmű vezetése – az időközben kedvezőtlenül megváltozott piaci szabályozók miatt – az idén nyolcszázalékos bevételcsökkenéssel számol. Pakson az 1996-tól 2002 végéig tartó – akkori árakon számítva 60 milliárd forintra tervezett – biztonságnövelő programból a múlt év végéig mintegy 20 milliárd forintot használtak fel. Az idén és jövőre 15-15, az utolsó évben 10 milliárd forintot költenek el. (1999-ben egyébként három olyan műszaki rendellenesség történt, amely felkerült a hétfokozatú nemzetközi nukleáris eseményskálára. Mindhármat a legenyhébb fokozatba sorolták.) Az erőmű élettartamát eredetileg harminc évre tervezték, így elméletileg 2013-ban le kellene állítani az egyes blokkot, 2018-ban pedig a négyest. A műszaki fejlesztéseknek köszönhetően azonban az erőmű várhatóan további 10-15 évig működhet. Pakson elvileg újabb erőművi blokk is építhető, ezt a lépést azonban gazdaságossági számításoknak kell megelőzniük.Új blokk építése helyett egy másik, nem kevésbé fontos ügyben kell mielőbb döntést hozni: érdemes-e a részletes kutatásra a kis és közepes radioaktivitású hulladékok lerakójának kiszemelt, azonban egyes szakértők által kifogásolt, eddig 1,2 milliárd forintot felemésztő Bátaapáti helyszín, vagy más terület után kell nézni. 2005-ig mindenképpen megoldást kell találni, mivel akkorra megtelik az atomerőműben kialakított jelenlegi tárolóhely. A másik probléma, hogy mi legyen a kiégett fűtőelemekkel. Éveken át Oroszországba került az elhasznált urán, ám a hatalmas ország környezetvédelmi megfontolásokból elállt ettől az üzlettől. Ideiglenes megoldásként 450 darab kiégett fűtőelem elhelyezésére alkalmas átmeneti tároló épült, amely szükség szerint bővíthető.Elektromosenergia-túlkínálat
A 2000. év 6 százalékos áramáremelést hozott, ami jóval kevesebb a szolgáltatók által szükségesnek tartottnál. A Magyar Energiahivatal (MEH) 10,5 százalékos növekedést tartott indokoltnak, ez azonban veszélyeztette volna a kormány antiinflációs politikájának teljesülését, így lesöpörték az asztalról a javaslatot. Az MVM árrésemelési igénye is lekerült a napirendről. Az állami tulajdonú cég kilowattóránként 62 filléres árréssel számolt, amit a különféle beruházások költségeire hivatkozva akart 85 fillérre növelni.A korábbi elképzelések szerint a Vértesi Erőmű (Vért) Rt.-nek 2004-ben be kellene zárnia. A cég vezetői tavaly egy nagy ívű fejlesztési ajánlatot juttattak el a Gazdasági Minisztériumhoz. Javaslatukban az oroszlányi szenes erőmű négy blokkjának korszerűsítése és egy füstgáz-kéntelenítő berendezés építése szerepelt, ami a cég vezetői szerint tíz évvel meghosszabbíthatná az áramtermelő élettartamát. A mintegy 15 milliárd forintba kerülő fejlesztéssel a Vért Rt. eleget tenne az EU, – 2004-től már Magyarországon is hatályos – környezetvédelmi normáinak, ráadásul a korábbinál jóval alacsonyabb, becslések szerint 8,53 forint/kWh egységáron szállítana áramot a Magyar Villamos Művek (MVM) Rt.-nek. (Ez az elképzelés a márkushegyi bánya mai értéken 160 milliárd forintra becsült szénvagyonára épül.) Ugyanakkor a vértesiek ajánlata még mindig túlzottan magas a tavaly februárban zárult kapacitásépítési tenderen nyertes gázos erőművek 7 forint alatti áraihoz viszonyítva.Az előbb említett tender egyébként meglehetősen érdekesen alakult. Az eredeti, 1997 nyarán született kiírás szerint 1500-2300 megawattnyi új kapacitást akart szétosztani az MVM, azonban időközben kiderült, hogy ennyire nincs szükség. (Például azért, mert ma a hatalmas túlkínálat miatt Nyugaton olcsón adják az áramot. Egyes becslések szerint 100 ezer megawatt, de még az óvatosak szerint is legalább 40 ezer megawatt a nyugati erőművek fölös, illetve kihasználatlan kapacitása.) 1998 elején a pályázható mennyiséget 700-1500 megawattra csökkentették, végül tavaly februárban két, összesen 301 megawatt kapacitású erőművet építő cég kapott kötelező ígéretet arra, hogy az MVM az ott termelt elektromos energiát az általuk ajánlott áron átveszi. (A Tiszai Erőmű 191 megawattnyi, a Budapesti Erőmű 110 megawattnyi új kapacitását veszik át 20, illetve 15-20 éven át. Az induló ár a kilowattóránkénti 7,50 forintos határ alatt lesz.) Bár a 33 ajánlat között mások is versenyképesek voltak, az áramimport liberalizációja miatt várható olcsó áram, illetve a nehezen becsülhető jövőbeni fogyasztás miatt az MVM nem akart több évtizedre szóló kötelezettséget vállalni. Az eredményhirdetés után szinte azonnal tiltakozott Schalkhammer Antal, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetségének elnöke, mivel szerinte törvénysértő volt, hogy kizárólag gázturbinás erőművek nyertek, holott a meghirdetett kapacitás felét széntüzelésű erőműveknek szánta az MVM.Drága szénből drága áram
Érthető a bányászat jövőjét féltő szakszervezeti vezető fellépése, csakhogy azt még ő sem vitathatja, hogy a hazai szénbányászat a szén mellett jelentős veszteséget is termel. A hazai barnaszenet mélyműveléssel, azaz több száz méteres mélységből hozzák a felszínre. A Dél-Amerikából vagy Ausztráliából importált feketeszén tonnája a szállítási költséggel együtt is csupán 500-600 dollár, míg például a bezárásra ítélt mecseki Zobák akna szene tonnánként 1500 dollárba kerül. Ráadásul a hazai szenek erősen környezetszennyezők: kéntartalmuk átlagosan 2-3 százalék között van, míg például az említett külföldi szeneké 0,11 százalék körül mozog. Ugyancsak magas a hazai szenek hamutartalma – 40-50 százalék -, míg az importszeneké csupán 10 százalékos. A hazai szénbányászat fennmaradásának esélyeit csökkenti, hogy az elöregedett széntüzelésű erőművek esetében 2000-2003 között lejár az MVM-mel 1995-ben kötött áramvásárlási szerződés. Ezek megújítására a cég aligha lesz hajlandó, hiszen a korszerűtlen, ráadásul alacsony – átlagosan 26-30 százalékos – hatásfokkal működő erőművek állítják elő a legdrágábban a villamos energiát. A jelenlegi nyolc forint körüli termelői átlagárral szemben például az inotai erőműben termelt energia kilowattóránként 24 forintba, a pécsi pedig 18 forintba kerül. Újabb csapás, hogy a füstokádó hazai erőműveknek 2005 elején véget ér a környezetvédelmi moratóriumuk, ezt követően rájuk is az EU-ban kötelező normák érvényesek. Ezután már csak a 7-9 milliárd forintba kerülő füstgáz-kéntelenítő berendezés beépítésével hosszabbíthatják meg élettartamukat, ami viszont tovább drágítja az amúgy is versenyképtelen áraikat. (A szakszervezetek azt szeretnék, ha 2004 végéig meghosszabbítanák a hazai bányászat számára egyedüli piacot jelentő széntüzelésű erőművek áramvásárlási szerződéseit. A három legnehezebb helyzetben lévő bánya – a feketevölgyi, a lencsehegyi és a putnoki – egy tavaly júliusi kormányhatározat szerint idén már csupán részlegesen működik.)Ha a kormány a gazdasági érvek ellenére úgy dönt, hogy foglalkoztatáspolitikai okokból továbbra is működhetnek a hazai szénbányászatra épülő erőművek, akkor – becslések szerint – évente 16 milliárd forinttal kellene többet fizetni a szenes erőművekben termelődő áramért. Ez azonban azt jelentheti, hogy a szabadpiacon versenyképtelen árú szenesáram" a hosszú távú szerződésekkel lekötött villamosművek nyakán maradhat, s ez tovább növelheti a verseny előnyeiből egyelőre kiszorított kisfogyasztók számláját. Márpedig a részleges szabadpiac jövő év januárjától ráköszönt az országra.Ki fizeti a liberalizáció költségeit?
Az áramforgalmazás liberalizációjáról az első konkrétumokat tavaly júliusban ismertette Hónig Péter, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, sajnos, azóta sem jelent meg túl sok információ erről a döntésről, így az áramszolgáltatók mind nagyobb izgalommal várják a tárca közléseit. Konrad Kreuzer, a Bayernwerk Hungária vállalatcsoport vezérigazgatója például a Népszabadságnak adott interjújában kétségesnek nevezte, hogy 2001 januárjától valóban piacnyitás lesz-e, illetve megfelelő, korrekt feltételekkel állnak-e elő a hatóságok. Nem tartja ugyanis megnyugtatónak, hogy tíz hónappal a nevezetes dátum előtt még nem lehet tudni, milyen szabályokat határoznak majd meg. Kritikusnak tartotta az import mértékének meghatározását. A jelenlegi állás alapján a feljogosított fogyasztók csak az általuk használt energia felét vásárolhatnák meg külföldről. Ilyen helyzetben azonban nem alakulhat ki valódi verseny. Még ennél is súlyosabb problémának nevezte a szakember a befagyott költségek kezelésének tisztázatlanságát.Az elmúlt évtizedekben az energiafelhasználás sokkal kevésbé nőtt, mint ahogy azt eredetileg prognosztizálták. A jóslatok miatt megépített, majd feleslegessé vált kapacitások indokolják a piacnyitást. Nagy-Britanniában például a piacnyitás előtt a csúcsterheléskor szükséges mennyiség kétszerese állt rendelkezésre. A fogyasztói érdek érthetően azt diktálta, hogy a kis költséggel működő cégektől vehessék meg az emberek az áramot, s így a költségek csökkentése a cégek fennmaradását jelentette. A verseny sok országban leszorította az árakat, de egyben felvetette a kérdést, ki fizesse az eltúlzott kapacitásokból származó költségeket. Németországban az állam semmit sem vállalt át, Kalifornia viszont teljes kártérítést adott.Magyarországon napjainkban nincs felesleges kapacitás, ezért igazi versenyt az importáram megjelenése hozhat. Ha túl sok áram jön be, egyes erőműveket le kell állítani. A nagy kérdés tehát itthon is az lesz, hogy ki viseli a kényszerűségből leállított létesítmények befagyott költségeit. Elképzelhető, hogy az összes fogyasztóra ráterhelik ezt a tételt, s az sem kizárt, hogy a kedvezményezett felhasználók nyakába varrják", illetve azt is számításba kell venni – bár erre roppant kicsi az esély -, hogy az állam magára vállalja a kiadásokat. Becslések szerint nálunk a következő évtizedben évente 10-15 milliárd forintot tesz ki a befagyott költségek nagysága. Ha valamennyi fogyasztó között osztanák el a költségeket, akkor a számítások szerint kilowattóránként 20-30 fillérrel, azaz 1-1,5 százalékkal emelkedne a villamos energia ára.Tíz év múlva teljes piacnyitás
A mai gyakorlat szerint a termelőtől a fogyasztóig minden ponton megjelenik az árszabályozás. Hosszú távon ellenben az a cél, hogy csak ott legyen központi szabályozás, ahol a természetes monopólium feltétlenül megkívánja, vagyis a vezetékek és a rendszerirányítás használatának megállapításánál. Ha minden jól megy, akkor legfeljebb egy évtizeden belül Magyarországon is teljes körű lesz a piacnyitás, amely tehát már az egyszerű háztartásokra is kiterjed. Hamarosan nálunk is megvalósul az, ami az északi országokban már bevett gyakorlat: arrafelé ügynökök házalnak, hogy a lakosok tőlük vegyék az áramot.A liberalizációt követően az úgynevezett feljogosított fogyasztók válogathatnak majd az áramszolgáltatók között. Az elképzelések szerint a 2001-es nyitás csak a piac mintegy 15 százalékára vonatkozna, s csupán a nagyfogyasztókat érintené. Azokat, amelyek évente egy térségen belül több mint 100 gigawatt áramot használnak fel (ez a megkötés számítások szerint mintegy 30 cégre lenne érvényes). Az érintett cégek maguk döntik el, hogy kitől, honnan és milyen kondíciókkal vásárolnak áramot. Kezdetben a feljogosított fogyasztók valóban mindössze áramigényeik felét vehetnék külföldről. Ám később, ha nőne is az import, nemcsak ezek a kiválasztott fogyasztók járnának jól, hanem a kereskedők és az MVM is olcsóbban vásárolhatna, ami leszoríthatná az árakat. A nyitást követő versenyhelyzettel azt szeretnék elérni, hogy viszonylag kis mértékben emelkedjenek az árak. Lényeges szempont, hogy a lakosság a teljes nyitásig a mostanihoz hasonló hatósági árszabályozással számolhat. Az új energetikai modell nem változtatna a Magyar Villamos Művek Rt. nemzeti jellegén sem. A cég többségi állami tulajdonban marad, s egyelőre csak az Országos Teherelosztót választanák le róla, hogy a hálózatokhoz hozzáférhessenek a szolgáltatók.Az ország legnagyobb energiafelhasználó vállalata, a Magyar Alumínium Rt. számára már a tavaly júliusban bevezetett tarifarendszer is kedvező változást hozott. Akkor úgy alakították az árakat, hogy a díjak az egyes fogyasztói csoportok által okozott költséggel álljanak arányban. Ez az ipari nagyfogyasztók esetében lényeges csökkenést, míg a lakosságnál érzékeny emelkedést okozott. A változás a Magyar Alumínium Rt.-nél 7,5 százalékos csökkenést jelentett – például az inotai alumíniumkohó villanyszámlája 450 millió forinttal lett kisebb. Az alumíniumipar irányítói a piac liberalizációjától további csökkenést várnak. Ezt a reményt az európai és az amerikai piacnyitáskor tapasztalt 10-30 százalékos áresés élteti.| Energiatőzsde Várhatóan a nyáron kerül az Országgyűlés elé az elektromos áram piacának liberalizációjáról szóló törvény, amely alapvetően megváltoztatja az elektromos áram termelésének, kereskedésének és felhasználásának feltételeit. A laikus számára első pillantásra nehezen elképzelhető, hogyan fog működni ez az új rendszer. Végül is egy fogyasztóhoz egyetlen kábel vezet, s eddig csak attól vehette meg mindenki az áramot, akié ez a kábel volt. Az új szabályozás alapja azonban az lesz, hogy kettéválik az elektromos energiát szállító hálózat üzemeltetése és a szolgáltatás nyújtása. Ennek alapján bárki is lesz egy-egy vezeték tulajdonosa, azon – csekély díj ellenében – más is szállíthat majd áramot. Így például egy nyugat-magyarországi üzem akár Szabolcsból is beszerezheti a működéséhez szükséges energiát, ahogy bármely más nyersanyagot. A szállításra a közbeeső elektromos hálózatot éppúgy igénybe veheti, mint egyéb anyagok esetén az utakat. Néhány év múlva a hazai fogyasztóknak arra is módjuk lesz, hogy Európa bármely más részéből vásárolják majd meg a szükséges elektromos áramot. Az ehhez szükséges infrastruktúra lényegében már most adott, hiszen a hazai távvezeték-hálózat megfelelő összeköttetésekkel rendelkezik mind Nyugat-Európa, mind pedig (hagyományosan) Kelet-Európa felé, s ma is ezeken a távvezetékeken zajlik a szállítás. A nemzetközi piacba való beilleszkedésnek – mint ahogy egyébként bármely más árucikk esetében is – csak a gazdaságossági szempontok szabnak majd határt. Mindez azt is feltételezi, hogy szükség lesz egy helyre, ahol ez a milliárdos értékű áramkereskedés folyik. Tavaly év végén alakult meg a legfőbb lehetséges piaci szereplők részvételével a Regionális Energiatőzsdéért Egyesület, amely egy energiabörze megteremtését tűzte ki céljául. Ez nem jelenti szükségképpen azt, hogy a jelenleg működő két budapesti tőzsde mellett hamarosan egy harmadik is alakul majd. Elképzelhető, hogy ezek valamelyike válik az áramkereskedés színterévé. Részben az egyesülettel is együttműködve mindkét budapesti tőzsde megtette az előkészületeket egy ilyen új piac kialakítására. Ma még azonban törvényi gátjai is vannak annak, hogy például a Budapesti Értéktőzsdére (BÉT) áramkontraktusokat vezessenek be. Ezek az akadályok – vélhetőleg legkésőbb az év végéig elhárulnak, ugyanis a Pénzügyminisztériumban egy munkabizottság dolgozik az összes pénz- és tőkepiaci jogszabály felülvizsgálatán, s a tervek szerint az új törvények – köztük a börzék számára nagyobb mozgásteret engedő, egységes tőzsdetörvény – még 2000-ben az Országgyűlés elé kerülnek. Hogy milyen módon, milyen feltételekkel, és hol jön létre az új energiabörze – a lehetséges piaci résztvevők döntik el. Mind a keresletet nyújtó fogyasztói, mind a kínálatot jelentő termelői oldalon olyan méretű és tőkeerejű társaságok állnak, amelyekkel szemben nemigen hozható meg egy ilyen döntés. Az alapvető szakismereteket, a létező infrastruktúrát tekintve a Budapesti Árutőzsde (BÁT) is és a BÉT is alkalmas a feladatra. Az is elképzelhető azonban, hogy az érdekeltek nem kívánnak majd betagozódni egyik szervezetbe sem. Hiszen az árampiacban érdekelt cégek komoly számítógépes hálózatokkal rendelkeznek, s ezek – a dolog jellegénél fogva – most is kapcsolatban állnak egymással. Így akár az a lehetőség is fönnáll, hogy elegendő ezekre a rendszerekre egy megfelelő szoftvert felhelyezni, s így megindítani akár a lazább, OTC-szerű (tőzsdén kívüli), akár a kötöttebb szabványokon alapuló tőzsdei kereskedést. Ami pedig a külföldi mintákat illeti, Nyugat-Európában ez is, az is megtalálható. L. G. |