A számla, az egyszerűsített számla és a nyugta – mint bizonylatok – használatával kapcsolatosan az elmúlt időszakban a különböző sajtóorgánumokban néha bizony egymásnak is igen ellentmondó hírek, vélemények láttak napvilágot. Cikkünkben a jogszabályi előírások és az APEH ellenőrzési gyakorlatának ismertetésével tekintjük át ezt a kérdéskört.
Az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (Áfa-tv.) 43. §-ának (1) bekezdése értelmében az adóalany köteles az általa teljesített termékértékesítésről és szolgáltatásról számlát, készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történő fizetés esetén pedig, kérésre, egyszerűsített, úgynevezett készpénzfizetési számlát kibocsátani. Az Áfa-tv. 43. §-ának (4) bekezdése szerint a számlára, az egyszerűsített számlára a számvitelről szóló 1991. évi XVIII. törvény (Sztv.) számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.További előírásokat tartalmaznak a számla, egyszerűsített számla és nyugta adóigazgatási azonosításáról, valamint a nyugta adását biztosító pénztárgép és taxaméter alkalmazásáról szóló 24/1995. (XI. 22.) PM rendelet (R.) 1. §-ának (1)–(7) bekezdései, amelyekben a nyomdai úton előállított bizonylatok, tömbök kezelésével, illetve a számítógép által előállított bizonylatok használatával kapcsolatos jogszabályi előírások találhatók.Adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylat
Az 1998. december 31-éig hatályos Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 16., 17. és 20. pontja a számlabizonylatok megjelölésére az MSZ 3492-89., 16114-89., 16114-90., valamint az MSZ 16133-90. számú szabvány szerinti bizonylatokat vagy az utalt pontokban felsorolt adattartalmú, más módon előállított, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatokat fogadta el.A szabvány megszűnését követően 1999. január 1-jétől az Áfa-tv. előzőekben említett pontjai alapján adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, amely legalább az Áfa-tv.-ben meghatározott, a későbbiekben ismertetendő adatokat tartalmazza. A változás miatt módosult az R. 1. §-ának (1) bekezdése, és jelenleg már nem az Áfa-tv.-ben megjelölt szabvány szerinti bizonylatokat említi, hanem konkrétan utal az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 16., 17. és 20. pontjaira. Az R. módosítása azonban lehetőséget adott az adóalanyok számára, hogy az 1998. december 31-én hatályos előírásnak megfelelő bizonylatokat 1999. december 31-éig felhasználhassák.2000. január 1-jét követően az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 16., 17. és 20. pontjaiban részletesen szabályozott, az ott leírtaknak mindenben megfelelő adattartalmú, adóigazgatási azonosításra alkalmas bizonylatok felelnek meg a követelményeknek. Így adóigazgatási azonosításra alkalmas lehet az MSZ szerint gyártott bizonylat is abban az esetben, ha a kiállítása utáni adattartalma megfelel az Áfa-tv.-ben előírt követelményeknek.A beszerzés szabályai
Az R. 1. §-ának (1) bekezdése értelmében a számla, egyszerűsített számla, nyugta akkor minősül adóigazgatási azonosításra alkalmasnak, ha a beszerzéséről a kibocsátó a (2) bekezdés szerinti részletességű számlával rendelkezik, és azt az (5) bekezdés szerinti szigorú számadású nyomtatványként kezeli. Adóigazgatási azonosításra – a (6) bekezdés szerinti bizonylatok kivételével – csak a nyomtatott, folyamatos sorszámozással ellátott bizonylatok alkalmasak. A (2) bekezdés értelmében a nyomtatványt értékesítő forgalmazó által kiállított számlán szerepelnie kell a nyomtatványok megnevezésének (számla, egyszerűsített számla, nyugta), a sorszámának (tól-ig), illetve hitelt érdemlő igazolás mellett a vevő nevének, címének és adóazonosító számának.Szigorú számadás alá vonás
Az R. 1. §-ának (5) bekezdése szerint a bizonylatot kibocsátónak a számlát szigorú számadás alá kell vonnia. Ez azt jelenti, hogy a nyomtatványokról fajtánként külön-külön nyilvántartást kell vezetni, amelyen fel kell tüntetni a nyomtatvány jelét, számjelét, a beszerzést igazoló számla számát és a feltüntetett teljesítés keltét, a tömbök sorszámát (tól-ig), a használatbavétel és a kiselejtezés keltét.Hitelesség és megőrzési kötelezettség
Az Sztv. számviteli bizonylatokról szóló 84. és 87. §-ai kimondják, hogy a bizonylat adatainak alakilag és tartalmilag hitelesnek, megbízhatónak és helytállónak kell lenniük, és legalább az adó megállapításához való jog elévüléséig olvasható formában, a könyvelési feljegyzések hivatkozása alapján, visszakereshető módon meg kell azokat őrizni. Ez a megőrzési kötelezettség természetesen a szigorú számadású bizonylatok rontott példányaira is vonatkozik.BIZONYLATOK
Számla
Az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 16. pontja szerint a számla olyan adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely bizonylat lehet, amely tartalmazza- a számla sorszámát;
- a számla kibocsátójának nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát;
- a vevő nevét, címét;
- a teljesítés időpontját;
- a számla kibocsátásának keltét;
- a fizetés módját és határidejét;
- a termék (szolgáltatás) megnevezését, valamint besorolási számát, amely legalább szükséges a törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
- a termék (szolgáltatás) mennyiségi egységét és mennyiségét;
- a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított egységárát;
- a termék (szolgáltatás) adó nélkül számított ellenértékét tételenként és összesen;
- a felszámított adó százalékos mértékét;
- az áthárított adó összegét tételenként és összesen;
- a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértékét tételenként és összesen, valamint
- a számla végösszegét.
| Az APEH gyakorlatából Hiányos számla Az adózó olyan számlákat számolt el számviteli nyilvántartásában, amelyek nem tartalmazták a vevők nevét, címét és a gazdasági események időpontját. Az ellenőrzés ezeket a bizonylatokat nem fogadta el, mivel nem felelnek meg az Sztv. 85. §-a előírásainak. A nyugtaadás elmulasztása A nyugtaadási kötelezettség ellenőrzésekor a vásárolt áru vételárát az adózó (az ellenőrzésnél jelen lévő képviselője) a pénztárgépbe beütötte, azonban a pénztárgépi nyugtát nem adta át a próbavásárlást végző revizoroknak. Ezt követően az adóhatóság mulasztási bírságot szabott ki, mivel a vizsgált társaság nyugtaadásra alkalmas eszközzel ugyan rendelkezett, de a nyugtaadási kötelezettségének nem tett eleget. Az tény, hogy a pénztárgép memóriájában rögzítették az áru ellenértékét, és a pénztárgép kibocsátotta a nyugtát, de mivel az nem az adózó példánya, így a kötelezettségét akkor teljesítette volna a társaság, ha a nyugtát át is adja a vevőnek. Az ügyben az adózó bírósági utat is igénybe vett. A bíróság álláspontja szerint a kibocsátani rendelt bizonylatokat nem elegendő kiállítani, hanem a kiállítónak biztosítania kell azt is, hogy az áru értékének kiegyenlítésével egyidejűleg a bizonylatot átadja, illetve azt a vevő számára hozzáférhetővé tegye. Alaptalan felmentési kérelem Az egyéni vállalkozó kérelmet terjesztett elő a nyugtaadási kötelezettség alóli felmentés megadása iránt. Indokolásul előadta, hogy az általa üzemeltett baromfiboltban az árusítás körülményei nem teszik lehetővé, hogy minden vásárlás után nyugtát adjon (kis alapterület, hat fő alkalmazott, nagy forgalom, az eladók szennyezett keze). Hivatkozott továbbá arra, hogy a pénztárgép számára nincs hely, és az árut nagykereskedelmi cégektől kapja, ezért az áru szoros elszámolása megoldott, emellett egyébként sem tud felelősséget vállalni azért, hogy alkalmazottai mit ütnek be a pénztárgépbe. Az adóhatóság nem állapított meg olyan körülményt, amely a mentesítést indokolná, ezért a kérelmet elutasította. Az adózó ezt követően bírósághoz fordult. A bíróság megállapította, hogy adózó szociális és egészségügyi helyzete nem indokolja a felmentést, a kiszolgálást hat alkalmazottjának segítségével végzi. A vállalkozás mérete és jellege sem indokolja a felmentés megadását, csakúgy, mint a település (Budapest) jellege és ellátottsága. A tevékenység vonatkozásában megállapította a bíróság, hogy a higiéniés körülmények betartása az élelmiszer kiadása és a pénzforgalom egyidejű lebonyolítása miatt is szükséges. Próbavásárlás Az adózó kiszolgálást végző alkalmazottja a próbavásárlás során a vásárolt áru ellenértékéről (86 forint) nem adott nyugtát, és az adóhatóság mulasztási bírságot kiszabó jogerős határozata ellen bírósághoz fordult. A bíróság ítéletében rámutatott, hogy a kis és nagy összegű vásárlás esetén is az áru ellenértékének jogszabályban rögzítettek szerinti számbavétele marad el akkor, ha a nyugtaadási kötelezettség nem teljesül. A nyugtaadás elmaradása tehát a kis és nagy összegű vásárlás esetén egyaránt az adóalapba beszámítható bevétel eltitkolásának a lehetőségét teremti meg. Nem értékelhető az adózó javára az a tény, hogy a mulasztást az alkalmazottja követte el, mivel az alkalmazott tevékenységéért, magatartásáért az adózó tartozik felelősséggel. A bírság összegének a meghatározásánál nem lehet releváns az a tény sem, hogy maga az adózó mekkora összeg miatt tekinti magát marasztalhatónak. |
Egyszerűsített számla
Az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 17. pontja az egyszerűsített számla tartalmi követelményeit rögzíti. A rendelkezés szerint adóigazgatási azonosításra alkalmas, s egyben egyszerűsített számlának minősül bármely olyan bizonylat, amely tartalmazza- a számla sorszámát;
- a számla kibocsátójának nevét, címét és adóigazgatási azonosító számát;
- a vevő nevét és címét;
- a számla kibocsátásának keltét;
- a termék (szolgáltatás) megnevezését, valamint besorolási számát, amely legalább szükséges a törvény szerinti hivatkozás beazonosításához;
- a termék (szolgáltatás) mennyiségi egységét és mennyiségét;
- a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított egységárát;
- a termék (szolgáltatás) adóval együtt számított ellenértékét tételenként és összesen, továbbá
- az Áfa-tv. 44. §-ának (2) bekezdésében meghatározott százalékértéket.
Joggyakorlás és számlatartalom
Az Áfa-tv. 44. §-ának (1) bekezdése értelmében a számla, egyszerűsített számla kibocsátásakor a felszámított adómérték szerinti részletezésben és összesítve is – a (2) bekezdésben meghatározott eltéréssel – fel kell tüntetni az adó alapját (ellenértéket), valamint az áthárított adót.Az Áfa-tv. szerinti adattartalommal készült és nyilvántartásba vett valamennyi bizonylat (kézi, illetve gépi úton kiállított egyaránt, függetlenül a nyomtatvány előállításának módjától és idejétől) megfelel a jogszabályi előírásoknak, és ezek a bizonylatok szolgálnak alapjául az egyéb jogszabályokban előírt kötelezettségek teljesítésének, illetve jogosultságok igénybevételének (például áfa, illetve egyéb támogatások visszaigénylése).Számlakibocsátás számítógéppel
Az R. előírásainak változásából adódik a számítógéppel előállított számlákkal kapcsolatos szabályok módosulása. A változásokat a 34/1999. (XII. 25.) PM rendelet vezette be.Követelmények
Az R. 1. §-a (6) bekezdésének b) pontja kiegészült a számítógéppel kiállított számlák előállítása során követendő eljárás pontosításával. Nevezetesen a számla összes példányának egymás utáni nyomtatással történő előállítása esetében a gépi programnak biztosítania kell a példányok sorszámozását, a többpéldányos összeszerelt, előnyomás nélküli számlánál pedig fel kell tüntetni azt, hogy a számla hány példányban készült.Ez utóbbi feltételnek az olyan – számítógéppel előállított – számla kiállításakor kell teljesülnie, amelynél egyrészt a nyomtatás technikája révén a számla eredeti példánya nem különböztethető meg a másolati példányoktól (például lézernyomtatóval való előállítás esetén), másrészt pedig többpéldányos, de nem nyomdailag előnyomott leporelló nyomtatványra történik a számla nyomtatása.Nincs lehetőség a hiánytalan elszámolási kötelezettség teljesítésére akkor, ha az eredeti példány nem különböztethető meg, és azt sem lehet megállapítani, hogy a szóban forgó számla hány példányban készült. Amennyiben a nyomtatás során a számla előállítása meghiúsul, nem engedhető meg, hogy az eredeti példányt még egyszer – ismételt előállítással – kinyomtassák.A probléma megoldására más technikai megoldást kell a programkészítőnek választania (például a hibás nyomtatvány sztornírozása, új bizonylat előállítása más sorszámmal), amelynek leírását a programdokumentációban részletesen ismertetnie kell. Erre azért van szükség, mert a számlák könyvelésének, felhasználásának adóhatósági ellenőrzésekor egyértelművé kell tenni, hogy eredeti vagy másolati példányokról van-e szó, mert ez a számítógép nyomtatóján egyesével kinyomtatott bizonylatok esetében utólag megállapíthatatlan.Hatálybalépés
Lényeges, hogy a fenti rendelkezések hatálybalépésének (alkalmazásának) időpontját a 8/2000. (II. 16.) PM rendelet 2000. május 1-jéig elhalasztotta. A halasztást indokolja egyrészt, hogy a kihirdetett jogszabály későn jutott el az adózókhoz, másrészt a számlák – gépi program által történő – kötelező példánysorszámozása, illetőleg egyéb, a gépi program módosítását eredményező változás követése a hálózatban működő számítógépes számlázórendszerek esetében bonyolultabb és időigényesebb feladat.A hibás bizonylat
A jogszabályi előírások betartásával készült bizonylatok alapján az APEH illetékes igazgatóságaihoz benyújtott bevallások, igénylőlapok ellenőrzésekor az azokat benyújtó adózó joggal számíthat az adóhatóság gyors és szakszerű munkájára, melynek eredménye minden bizonnyal a visszajáró adó vagy támogatás kiutalása. A számla hitelességét azonban sokrétűen szükséges vizsgálni, az önmagában formailag szabályos számla nem ad alapot az adó levonására. Az ellenőrzések során élesen el kell különíteni- az úgynevezett fiktív számlákat;
- a nem fiktív, de adóalapot és adó összegét érintő számlahibákat;
- a számla olyan hibáit, hiányosságait, amely az adó alapját és összegét nem érintik.
A számlák javítása
Az utóbbi például a tévedésből adódó név, szám, dátum vagy besorolás elírás. A téves bejegyzéseket áthúzással és a helyes adat beírásával lehet kiigazítani. Azokban az esetekben, amikor a bizonylat funkcionális szerepe miatt nem javítható (például a pénztári vagy banki bizonylat), illetve a javítás már olyan nagy mértékű lenne, hogy a bizonylatokkal szemben támasztott hitelesség, megbízhatóság, helytállóság és világosság nem biztosítható, akkor rontott példányként kell kezelni, és helyette új bizonylatot kell kiállítani.Helyesbítő számla
Az Áfa-tv. 43. §-ának (5) bekezdése értelmében a számlában, egyszerűsített számlában feltüntetett adatok valódiságáért a kibocsátó a felelős. Ha a számla, egyszerűsített számla kibocsátását követően az adóalany az áthárított adó összegét, illetve az annak meghatározásához szükséges tételeket módosítja, vagy az adót utólag kívánja felszámítani és áthárítani, erről helyesbítő számlát, egyszerűsített számlát köteles kibocsátani, melynek tartalmaznia kell a helyesbítés tényére utaló jelzést, az eredeti számla, egyszerűsített számla azonosításához szükséges adatokat és a módosításnak megfelelő új tételeket. A helyesbítéshez a vevő hozzájárulása nem kell, a számlát befogadónak a helyesbítést abban a bevallásában kell elszámolnia, amelyik időszakban a helyesbítés megtörtént.A helyesbítés korlátja
A helyesbítést végző adóalany csak akkor élhet ezzel a lehetőséggel, ha a számlahelyesbítés az adó összegének csökkenését eredményezi, ellenkező esetben az eredeti bizonylat alapján beadott bevallásának önrevíziójára kényszerül.Fiktív számla (bizonylat)
Fiktív számla az olyan számla, amely valótlan adatokat tartalmaz az általa dokumentált gazdasági eseményre, illetve az abban részt vevő felekre vonatkozóan. Ennek megfelelően több olyan eset is van, amelyben az adóhatóság a bizonylatot nem fogadja el.A számla kibocsátója nem adóalany
Ez a kitétel azokban az esetekben valósul meg, ha az adóalany a cégbíróságon nincs bejegyezve, vagy cégbejegyzési kérelmét elutasították, illetve be van ugyan jegyezve, de bejegyzése valótlan, esetleg lopott okiratok alapján történt.Fiktív gazdasági esemény
A számlában feltüntetett gazdasági esemény fiktív, ha a számlán feltüntetett felek között az egyáltalán nem jött létre, a számlán szereplő felek között létrejött szerződés semmis, illetve ha a számlán feltüntetett gazdasági esemény nem azonos a valóságban bekövetkezettel.Eltérés a felek személyében
Ebben az esetben a gazdasági esemény nem a számlában feltüntetett felek között jön létre. Amennyiben a számlakibocsátó létezik, de nem lelhető fel (ismeretlen helyen tartózkodik), a vizsgálatot végző revizoroknak a gazdasági esemény valóságtartalmával kapcsolatban széles körű tényállás-tisztázási és bizonyítási kötelezettségük van.A számlák jellemző hibái
A leggyakoribb hibák a következők:- a számlák nem tartalmaznak előre nyomtatott sorszámozást,
- a bizonylatok nem szerepelnek a szigorú számadású nyomtatványok nyilvántartásában,
- a bizonylatok beszerzéséről az adózók nem rendelkeznek előírás szerinti számlával,
- nem az Áfa-tv. előírásainak megfelelő részletezettségű a bizonylat.
A nyugta
Az Áfa-tv. 70. §-ának (1) bekezdése alapján, ha készpénzzel vagy készpénz-helyettesítő eszközzel történik a fizetés, de egyszerűsített számlát nem kértek az adóalanytól, akkor az köteles – a szerencsejáték-szolgáltatást, valamint az újság és folyóirat-árusítást kivéve – nyugtát kibocsátani. A (3) bekezdés itt is kimondja, hogy a nyugtára a Sztv. számviteli bizonylatra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.Az Áfa-tv. 13. §-a (1) bekezdésének 20. pontja szerint adóigazgatási azonosításra alkalmas bármely olyan bizonylat, nyugta, mely tartalmazza- a nyugta sorszámát,
- a nyugta kibocsátójának nevét, címét, adóigazgatási azonosító számát, vagy az adóhatóság által jóváhagyott más azonosítót,
- a nyugta kibocsátásának keltét,
- a fizetendő összeget.
Mentesülés a nyugtaadási kötelezettség alól
Az Áfa-tv. három esetben hatalmazza fel az adóhatóságot a nyugtaadási kötelezettség alóli felmentés megadására. Ennek értelmében az adóalany mentesül a kötelezettség alól, ha- szociális vagy egészségügyi helyzete miatt a kötelezettség teljesítése számára aránytalanul nagy terhet jelentene;
- a vállalkozás mérete miatt az adóalany alkalmazottat, családtagot vagy közeli hozzátartozót és más, a kötelezettség teljesítésére képes személyt nem foglalkoztat vagy
- a gazdasági tevékenység jellege miatt a kötelezettség teljesítése adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adását biztosító pénztárgép felhasználásával sem oldható meg, illetve az csak aránytalanul nagy megterheléssel lenne megoldható.
Kizárt a felmentés
Felmentés nem adható annak az adóalanynak az Áfa-tv. 73. §-ának (2) bekezdésében foglaltak alapján, aki (amely) a jövedéki törvény hatálya alá tartozó terméket értékesít, kivéve ha egészségügyi helyzete miatt a nyugtaadási kötelezettség teljesítése az adóalanyra aránytalanul nagy terhet róna.Pénztárgép
Az Áfa-tv.-ben előírt adóigazgatási azonosításra alkalmas nyugta adására az a pénztárgép, illetve taxaméter felel meg, amelyet az APEH elnöke az R. szerint engedélyezett, és az arra feljogosított szerviz helyezett üzembe. A pénztárgépekkel és taxaméterekkel szembeni követelményeket az R. 2. §-a tartalmazza, a pénztárgép, taxaméter típusjóváhagyásának egyéb, részletes technikai követelményeit, valamint az ezzel kapcsolatos nyilvántartási és adatközlési kötelezettségeket az APEH elnöke közleményben írja elő.A BIZONYLATOLÁSI KÖTELEZETTSÉG ELLENŐRZÉSE
A nyugtaadási kötelezettség ellenőrzése
A nyugtaadási kötelezettség – egy szűk adóalanyi körtől eltekintve – mindenkit terhel. Teljesítésének ellenőrzése az adóhatóság részéről jellemzően próbavásárlás során történik, mely természetesen nem csak annak megállapítására irányul, hogy az adózó adott-e nyugtát vagy sem. A helyszíni ellenőrzések alkalmával alapvető vizsgálati szempont annak a megállapítása is, hogy a jogszabályi előírások értelmében az adózónak milyen módon kell teljesítenie a nyugtaadási kötelezettségét.Nyugtaadásra nem kötelezett adózók ellenőrzése
Első lépésként a revíziónak tisztáznia kell, hogy a tevékenység jellegéből adódóan fennáll-e az adózó nyugtaadási kötelezettsége. Amennyiben igen, rendelkezik-e az adóhatóság által kiadott felmentéssel, és a tevékenysége során nem sérti-e meg a felmentési körülmények valamelyikét, teljesülnek-e a felmentés feltételei. Az engedély kiadásának alapjául szolgáló feltételektől való eltérés, a felmentésre okot nem adó új körülmény esetén az engedélyt a hatóság visszavonja.Kézi nyugtával teljesítendő kötelezettség ellenőrzése
Az ilyen kötelezettség ellenőrzésekor elsődleges feladat annak a megállapítása, hogy az adózó a kézi nyugta kibocsátásával a jogszabályi előírásoknak megfelelően, avagy azzal ellentétesen járt-e el. Lényeges, hogy kézi nyugta kibocsátására a pénztárgép használatára kötelezett adózó is jogosult akkor, ha áramszünet vagy a pénztárgép, taxaméter meghibásodása miatt a nyugtaadási kötelezettségét nem tudja teljesíteni. Természetesen az adóhatóság a kibocsátott nyugta tartalmi és alaki megfelelőségét is vizsgálja az ellenőrzéskor, valamint a fentebb már említett szigorú számadás alá vonást és a bizonylat beszerzését igazoló számla meglétét, kitöltöttségének helyességét is.Pénztárgéppel, taxaméterrel teljesítendő kötelezettség ellenőrzése
Ebben az esetben elsődlegesen azt kell megállapítani, hogy az adózó az APEH által jóváhagyott típusú pénztárgéppel, taxaméterrel teljesíti-e a kötelezettségét. Erre az R. melléklete ad iránymutatást, miként azt fentebb már láttuk. Ha az adózó pénztárgép, illetve taxaméter használatára kötelezett, de ennek ellenére kézi nyugtát kibocsátott ki, tisztázni kell, hogy üzemképes-e a gép. Ha igen, akkor a kötelezettséget az adózó nem teljesítette.További szempont, hogy a kibocsátott gépi nyugta megfelel-e tartalmilag a jogszabályi követelményeknek.Visszáru- és sztornónyilvántartás
Tekintettel arra, hogy a pénztárgép negatív tételt nem kezelhet, ezért a visszáru- (göngyöleg) és sztornótételekről külön nyilvántartást kell vezetni. Ehhez csatolni kell a vevő eredeti nyugtapéldányát vagy a göngyöleg visszaváltására rendszeresített szigorú számadású nyomtatványt is.Pénztárgép alkalmazása esetén a készpénzfizetési számlával kísért bevételeket a számla kiállítását követően a készpénz átvételekor a gépben rögzíteni kell, és a nyugtát a számla tőpéldányához kell csatolni. Ha a pénztárgép egyszerűsített számla kiállítására is alkalmas, akkor a számla kiállításával teljesül a kötelezettség, nyugtát kiállítani már nem kell.Személytaxi-szolgáltatás
A személytaxi-szolgáltatást nyújtó adóalany nyugtaadási kötelezettségének csak taxaméterrel tehet eleget, annak meghibásodása esetén a megkezdett fuvaron kívül további fuvart nem teljesíthet.A számlaadási kötelezettség teljesítésének ellenőrzése
A próbavásárlás mint helyszíni ellenőrzési módszer alkalmazása az egyszerűsített (készpénzfizetési) számlaadási kötelezettség ellenőrzésénél is hatékony és célravezető. Az adóalany a számlát a vevő kérésére köteles kiállítani, a kérés teljesítése esetén rögtön tisztáznia kell, hogy a kiadott egyszerűsített számla tartalmilag és alakilag megfelelő-e. Ugyancsak a vizsgálat tárgyát képezi a már említett szigorú számadás alá vonás és a bizonylat beszerzését igazoló számla megléte, kitöltésének helyessége is.A helyszíni ellenőrzések tapasztalatai azt mutatják, hogy a már-már "klasszikusnak" tekinthető bevételeltitkolási mód mellett – nem ad nyugtát az adózó – igen sokféle hiányosságot, problémát talál az adóhatóság.Típushibák
Jellemző hiányosság, hogy- a kiállított nyugtáról hiányoznak a kötelezően előírt adatok;
- nem hitelesített (szerviz által beüzemelt) pénztárgéppel készült blokkot adnak;
- a kiállított nyugtán más adózó adatai szerepelnek;
- a nyugtán a helyes összeg helyett – általában – kevesebb összeg szerepel;
- a pénztárgép használatára kötelezett adózó kézi nyugtát adott úgy, hogy erre nem volt joga;
- az adózó felmentéssel rendelkezik, de a kérelemben szereplő és az engedélyt megalapozó helyzetében időközben olyan változás állt be, ami már nem indokolja a felmentést;
- a nyugta számlatömbök nem szerepelnek a szigorú számadású nyomtatvány nyilvántartásban;
- az adózó nem vezet szigorú számadású nyomtatvány nyilvántartást;
- a kiszolgálást végző személy nem tud számlát kiállítani, nem ismeri annak szabályait;
- nincs a helyszínen egyszerűsített számlabizonylat.
Szankciók
Az adóhatóság a hiányosságok észlelése után – súlyuknak megfelelő mértékben – szankcionálja az adóalany mulasztását.A jogkövetkezményeket az adózás rendjéről szóló 1990. évi CXI. törvény (Art.) VII. fejezete tartalmazza, melyek közül a mulasztási bírság és az intézkedések alcímek rendelkeznek a számla-, egyszerűsítettszámla-, nyugtaellenőrzések alkalmával feltárt hiányosságok szankcionálásáról.Mulasztási bírság
Az Art. 74. §-ának (12) bekezdése szerint az adóhatóság első alkalommal 100 ezer forintig, ismételt mulasztás esetén az előzőleg kiszabható bírság összegének kétszereséig terjedő mulasztási bírságot állapít meg, ha az adózó nem teljesíti a számla, egyszerűsített számla, számlát helyettesítő okmány, nyugta kibocsátási kötelezettségét, vagy ezeket a bizonylatokat nem a tényleges ellenértékről bocsátja ki. Természetesen az adóhatóság él az Art. 74. §-ának (17) bekezdésben biztosított jogával és egyben kötelezettségével is, amely szerint a bírság kiszabásánál mérlegeli a mulasztás körülményeit, így különösen annak súlyát, gyakoriságát, továbbá azt, hogy az adózó, illetve a nevében intézkedő képviselője, alkalmazottja, tagja vagy megbízottja az adott helyzetben a tőle elvárható körültekintéssel járt-e el.A helyiség lezárása
Az Art. a mulasztási bírságon kívül egyéb szankció alkalmazását is előírja az adóhatóság számára a 74/B §-ában. A rendelkezés értelmében, amennyiben az adóhatóság megállapítása szerint az adózó az adóköteles tevékenység célját szolgáló ugyanazon helyiségében (műhely, üzlet, telep stb.) az első ellenőrzéstől számított egy éven belül második alkalommal mulasztotta el számla- vagy nyugtaadási kötelezettségét, az Art. 74. §-ának (12) bekezdése szerinti mulasztási bírság kiszabása mellett az adóköteles tevékenységet szolgáló helyiséget hat, harmadik alkalommal tíz, a negyedik és minden további alkalommal húsz napra lezárja, függetlenül attól, hogy a második és a további ellenőrzések között milyen időtartam telt el. A lezárás pecséttel történik, emellett jól láthatóan fel kell tüntetni a zárva tartás időtartamát és azt, hogy az üzletet az adóhatóság zárta le.A lezárás nem alkalmazható, ha a helyiség az adózó lakásában vagy a lakástól műszakilag el nem különített helyiségcsoporton belül található, továbbá akkor sem, ha a lezárás megakadályozza a településen a lezárandó üzlet üzletkörébe eső helyi szükségletek kielégítését.Határozat
A kiszabott bírságról és a lezárásról az adóhatóság fellebbezésre tekintet nélkül végrehajtható határozatot hoz. A határozatban rendelkezni kell a zárva tartás első és utolsó napjáról.Mohai Károly| Az APEH gyakorlatából Írógéppel kitöltött számla A revízió megállapította, hogy a vizsgált korlátolt felelősségű társaság négy darab befogadott számlája alapján áfát vont le. A számlák előre nyomtatott sorszámozást nem tartalmaztak, azokat a kibocsátó írógéppel töltötte ki. Az Áfa-tv. 35. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében az adólevonási jog kizárólag az előzetesen felszámított adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolható. Az R. 1. §-ának (1) bekezdése szerint az Áfa-tv.-ben megjelölt bizonylatok akkor minősülnek adóigazgatási azonosításra alkalmasnak, ha a bizonylatot kibocsátó azokat szigorú számadású nyomtatványként kezeli és nyomtatott sorszámozással látja el. A szabály alól az R. 1. §-ának (6) bekezdésében megjelölt esetekben lehet eltérni, az eltérés feltétele, hogy az adózó a nyomdai úton előállított számla kibocsátásakor gondoskodik a szigorú számadásról, illetve a számlát számítógéppel állítják elő, és a szigorú számadás alá vonás úgy valósul meg, hogy a gépi program kihagyás nélkül biztosítja a sorszámozást. Mivel az adózó adólevonási jogát nem az adóigazgatási azonosításra alkalmas, az adó összegét hitelesen igazoló dokumentum birtokában gyakorolta, az ellenőrzés adókülönbözetet állapított meg a terhére. Ellopott számlatömb A vizsgálatra kijelölt társaság áfa-visszaigénylésének ellenőrzése során az ellenőrzést végző revizor kapcsolódó vizsgálatra beidézte a számlakibocsátót. A kibocsátó a munkáról nem tudott, nem állított ki számlát. A számlatömböt a gyártó egy nyomtatványt forgalmazó papírboltnak értékesítette. A papírbolt önkiszolgáló rendszerű, és többek között ezt a számlatömböt ellopták a boltban a vásárlók, amelyről a bolt jegyzőkönyvet is felvett. A kérdéses számla alapján a visszaigénylést a revízió jogosulatlannak minősítette. |