Az 1990-es években ismerhettük meg Magyarországon a címben szereplő – kissé talán misztifikáltnak tűnő – gazdasági-jogi műszót, amely a világ számos pontján egyfajta gazdasági csodaszerként működik, máshol viszont az adó optimalizálásának ilyen módja súrolja a gazdasági bűncselekmények határát. Sok hazánkfia alapít off-shore céget külföldön, s a külhoniak Magyarországot is adóparadicsomként tartják számon. Érdemes ezért áttekinteni a cégalapítás útvesztőit, szempontokat adva az ország kiválasztásához is.
Az off-shore és az adóparadicsom
Maga az off-shore kifejezés angolszász eredetű, és szó szerint part mentit, part felőlit, ténylegesen azonban "adójogilag területen kívüli"-t jelent. A fogalom gazdasági jogi tartalma szerint olyan vállalkozást jelent, mely a bejegyzése szerinti államban – tehát ahol a cég székhelye van – nem végez gazdasági tevékenységet. Szorosan kapcsolódik ehhez a szintén angolból átvett tax-haven – adóparadicsom – kifejezés, mely azt jelenti, hogy az adott állam gazdasági viszonyai az adóalanyok számára rendkívüli előnyöket nyújtanak.
Az adóztatás megjelenésével egyidejűleg létrejöttek azok a technikák is, amelyek az adó csökkentését, kikerülését szolgálták. Az első adómegkerülési módszer az athéni kereskedelem importját és exportját bonyolító ókori kereskedők nevéhez fűződik, akik az Athénhez közeli szigetekre szállították árujukat, mert onnan azokat adómentesen csempészhették be. Ezek a szigetek nevezhetők tehát az első adóparadicsomoknak. A későbbiekben a holland kikötők is annak köszönhették XVI-XVII. századi felvirágzásukat, hogy nagyon kevés korlátozó intézkedést vezettek be a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatban. A Karib-tengeri brit koronagyarmatok fejlődését pedig az segítette elő, hogy egy, a brit kormány által felkért bizottság javasolta, hogy off-shore lehetőséget biztosítsanak a koronagyarmatoknak, így is csökkentve azok támogatási igényét.
A mai modern adóparadicsomok kialakulását a következő tényezők segítették elő:
- a kialakuló nagy nemzetközi vállalatok egyre kedvezőbb gazdasági területet kerestek nemzetközi beruházásaik, áruforgalmuk, tőkemozgásuk részére,
- az állami kötelezettségek növekedésével az adóterheknek is nőniük kellett.
Nem adómentesség
Mind a mai napig igen széles körben tartja magát az off-shore cégek adómentességével kapcsolatos téves felfogás. E tévhittel ellentétben azonban az off-shore cégeknek a székhely szerinti államban, sőt a tevékenységük helyén is többféle adót kell fizetniük.
Lényeges azonban, hogy a cégeknek a székhelyük szerint fizetendő adóterhei igen alacsonyak, sőt nyereségadó általában nem is terheli őket. Így az adómentesség elsősorban a társasági adó alóli mentességet jelenti, méghozzá nagyon gyakran hivatalos könyvviteli előírások, bevallási követelmények, revíziók nélkül. Óriási különbségek vannak azonban az off-shore helyszínek között az adó mértéke, az alapítási és a fenntartási költségek tekintetében. Számtalan helyen ugyan nyereségadó nincs, azonban az alaptőkét és a felosztatlan tartalékot évente fix összegű tőkeadó terheli, de bizonyos esetekben ehhez még forrásadó is járul (például Liechtensteinben). Néhol – többek között Cipruson, a Holland-Antillákon, Magyarországon – pedig nyereségadót is fizetni kell, de ezek mértéke ritkán haladja meg az 5 százalékot.
Szempontok a helyszínválasztáshoz
A legfontosabb, hogy a kiválasztott helyszín az off-shore cégalapítás esetén biztosítsa mindazokat a feltételeket, amelyek az azt működtető úgynevezett haszonélvező cég céljainak maradéktalanul megfelelnek. Ezek a feltételek elsősorban
- a kedvező adózás,
- a cég haszonélvezője adatainak bizalmas kezelése,
- a minimális könyvviteli kötelezettségek,
- a jogi garanciák a vagyon feletti rendelkezésben,
- a könnyen kezelhető, mobilizálható vagyon,
- a kifogástalan telekommunikáció és
- a magas szintű bankrendszer.
Az off-shore helyszíneken az alacsony adók jogszabályi hátterét magas szintű – rendszerint törvényi – szabályozás teszi lehetővé. Az off-shore cégek letelepedése a bejegyző ország számára is számtalan előnnyel kecsegtet. A klasszikus adóparadicsomok ugyanis rendszerint kis szigetek, szigetcsoportok, amelyek általában vagy a brit koronagyarmatok, vagy az USA fennhatósága alatt állnak, így az alacsony lélekszámukhoz viszonyítva a turizmus mellett nem kis bevételük származik az off-shore üzletből. A bevételeken túl további előnyt jelent, hogy sok munkahelyre van szükség a cégek bejegyzése és a zökkenőmentes működése érdekében (jogi irodákat, állami bejegyző apparátust, névleges képviselőket, bejegyzett bankokat tartanak fenn). Az átlagos adóparadicsom néhány tízezres lakosságához képest hatalmas bevételeket jelent továbbá a sokszor több mint 10 000 off-shore cég által befizetett évi 200-300 dolláros illeték is.
Adóztatási elvek
Fix éves díj
Azokban az országokban, ahol csak külföldről szerez jövedelmet a cég, a jövedelem teljesen mentesül az adófizetés alól. Ebben az esetben egy meghatározott, fix éves díjat kell fizetni, függetlenül a cég forgalmától és nyereségétől (például a Bahama-szigeteken, a Bermudán, a Kajmán-szigeteken, a Cook-szigeteken, a Man-szigeteken, Mauritiuson, Nyugat-Szamoában, Vanuatuban).
Az adó alapja a cég alaptőkéje
Egyes országokban nem a forgalom képezi az adó alapját, hanem a cég alaptőkéje. Ilyenek például a liechtensteini alapítványok.
Adómentes külföldi jövedelem
Van, ahol csak a külföldről származó jövedelmek után érvényesül az adómentesség (például Costa Rica, Hongkong, Libéria, Írország, Panama, Szingapúr, Delaware).
Lineáris adókulcs
Lineáris kulcs szerinti adózás van többek között Cipruson, Hollandiában, Luxemburgban és Magyarországon is. Itt az off-shore cégek a tiszta nyereségük után fizetnek adót, amelynek mértéke ritkán haladja meg az 5 százalékot. Fontos tudni, hogy ezekben az országokban kötelező a könyvvezetés és az éves beszámoló elkészítése.
Könyvelés
Könyvelési kötelezettség alóli mentesülés
Azokban az országokban, ahol fix összeg az éves adó és illeték, törvényben biztosítják, hogy a cégnek nem kell hivatalos könyvelést vezetnie, ugyanis a bejegyzés országát éppen a fix összegű adó miatt nem érdekli a cég éves forgalma, nyeresége. Ha mégis könyvel a cég, akkor az teljes mértékben a társaság belügye marad, a könyvelésbe a hatóságoknak nincs joguk belenézni, illetve beleszólni.
Kötelező könyvelés
Más a helyzet a lineáris kulcs szerint adóztató országokban, ahol a könyvek vezetése kötelező. A könyvelés az adott ország jogszabályi előírásainak megfelelően, többnyire csak helyi illetőségű könyvelő által készíttethető el. Ennek az a hátránya, hogy az óriási távolság és a nyelvi nehézség gondot okozhat, de nem utolsósorban a költségek is megnövekednek.
A cégjegyzékbe kerülő adatok
Az off-shore cégek tulajdonosai, igazgatói sokszor nem óhajtják kilétüket felfedni, ezért az ilyen cégek működésével kapcsolatban az az egyik legfontosabb kérdés, hogy milyen adatok kerülnek a cégjegyzékbe. Ebből a szempontból is többféleképpen lehet a helyszínek, országok között választani.
Teljes anonimitás
A teljes anonimitást garantáló adóparadicsomokban sem a tulajdonosok, sem az igazgatók adatai nem hozzáférhetőek, mégpedig annál az egyszerű oknál fogva, hogy azokat be sem kell jelenteni az ottani hatóságoknak (például Man-szigetek, Nauru, Bermudák, Gibraltár, Kajmán-szigetek).
Hogy a haszonélvezők számára ez mennyire kedvező, azt jelzi, hogy ezekben az országokban nagyságrendekkel több céget jegyeznek be, mint ott, ahol az adatok részben vagy egészben nyilvánosak.
Részleges nyilvánosság
A részleges nyilvánosság azt jelenti, hogy a cég tulajdonosait nem jegyzik be a cégjegyzékbe, viszont az igazgatók valamennyi adata nyilvános (például Panama).
Széles körű nyilvánosság
A céggel kapcsolatosan sok adat hozzáférhető, de legfontosabb, hogy a tulajdonos nem marad anonim (például Ciprus, Magyarország).
A cég alaptőkéje
Angolszász jogrendszer
Azokban az országokban, ahol a törvénykezés angolszász gyökereken alapul – a legtöbb adóparadicsom az ilyen országok közül kerül ki –, a néhány ezer dolláros alaptőke csak úgynevezett nominális alaptőke, amelyet nem kell a társaság rendelkezésére bocsátani, és befizetni sem kötelező a cég (speciális) bankszámlájára.
Kontinentális jogrendszer
A kontinentális jogrendszerű országokban mind az alaptőke mértékére, mind annak befizetési módjára szigorúbb szabályozás vonatkozik. A svájci, a ciprusi, a magyarországi rendelkezések szerint ugyanis az alaptőkét nemcsak jegyezniük kell a tulajdonosoknak, hanem a készpénzt be is kell fizetni a társaság bankszámlájára, az apportot pedig a társaság rendelkezésére kell bocsátani. Magyarországon például elengedhetetlen a kft. alapításakor a hárommillió forintos törzstőkének, míg az rt.-nél a húszmillió forintos alaptőkének a társaság rendelkezésére bocsátása.
Névleges tulajdonosok, névleges igazgatók
Névleges tulajdonosok, névleges igazgatók alkalmazására akkor kerül sor, amikor a vállalkozás tényleges tulajdonosai, igazgatói nem kívánnak szerepelni a cég jogi dokumentumaiban. Ilyenkor a bejegyző országban egy vagy több személy – természetesen díjazás ellenében – vállalja, hogy szerepel a dokumentumokban, azaz nevét adja a vállalkozáshoz, az igényektől függően pedig – további díjazásért – vállalja azt is, hogy a későbbiekben aláírja a cég szerződéseit, kibocsátja a számlákat, banki átutalásokat és más pénzügyi műveleteket kezdeményez.
Nyilatkozatok, meghatalmazások
A névleges igazgatóktól, tulajdonosoktól természetesen a valódi tulajdonosok, igazgatók jognyilatkozatokat kérnek arról, hogy csak a megbízó utasításainak megfelelően tevékenykednek (úgynevezett Nominee Declaration). A megbízó birtokába kerül még egy dátum nélküli lemondó nyilatkozat is a névleges vezetőktől, így azok visszamenőleg bármikor leválthatók.
Ugyanakkor készül egy teljes körű meghatalmazás (General Power of Attorney) is, amely révén a névleges vezetők felhatalmazzák a megbízót – vagy esetleg a megbízó által kijelölt harmadik személyt – mindarra, amelyre ők jogosultak. A meghatalmazott viszont nyilatkozik (Certificate of Indemnity), hogy csak legális célokra használja azt fel, és felel az általa elkövetett hibák jogkövetkezményeiért.
A nyilatkozatok célja
Ezeknek a nyilatkozatoknak az a céljuk, hogy a felek jogilag dokumentálják a pontos felelősségi köröket a viták megelőzése érdekében. Mindemellett elengedhetetlen a tökéletes bizalom a megbízott névleges igazgató és a megbízó haszonélvező között, hiszen a névleges igazgatók könnyen visszaélhetnek a kezükben lévő sokszor igen jelentős gazdasági hatalommal. Ennek a valószínűsége azonban igen csekély, mivel a névleges igazgatók általában annak a helyi jogi irodának az alkalmazottjai, amely a cég képviseletét is ellátja. Ezek az irodák gondosan ügyelnek a megbízható munkatársak kiválasztására, hiszen a működésükbe vetett bizalom megrendülése akár az egész off-shore adóparadicsom forgalmának rohamos csökkenését eredményezheti. Az a legfontosabb tehát, hogy a névleges igazgatók csak a haszonélvező rendelkezései alapján irányíthatják a céget.
Költségek
Alapítási költség
Az off-shore cég alapítási költségeit az ezzel foglalkozó irodák rendszerint egy összegben adják meg. Az alapítási költség a cég alapító okiratainak elkészítését, a regisztrált iroda, a képviselők, a névleges igazgatók, a névleges tulajdonosok, illetve a titkár biztosítását, a bejegyzéssel kapcsolatos eljárási díjat, a hivatalos illetékeket, a postai díjakat, a hivatalos szárazbélyegzőket, a nyilvántartó mappát, illetve a részvénynyomtatványokat foglalja magában. A különböző irodák ajánlatait böngészve általánosságban megállapítható, hogy országtól és igényektől függően az alapítás összköltsége forintra átszámítva 300 000 forinttól 600 000 forintig terjed.
Fenntartási költség
A regisztrált iroda és az igazgató díjazása egy évre szól. Ha az off-shore cég nem fizeti be ezt az öszszeget, akkor a helyi képviselő lemond a képviseleti jogáról, és ezt be is jelenti a bejegyző hivatalnak. Ez azt eredményezi, hogy a cég megszegi a kötelező helyi képviselőről szóló rendelkezést, aminek következtében a legtöbb helyen a bejegyző hivatal törli a céget a cégjegyzékből. Ezáltal a cég jogilag nem létezővé válik, s a törlést követő minden ügylete semmis lesz. Ugyancsak törlik a céget, ha az nem fizeti meg az éves adóját.
Az alapítási eljárás
Mennyi ideig tart az alapítás?
A létrehozás ideje függ az alapítás helyétől, az off-shore alapításban segédkező cégek tapasztaltságától, a leendő haszonélvező speciális igényétől is. Ma már léteznek úgynevezett ready made (raktáron lévő) cégek, amelyeket az off-shore államokban kifejezetten arra a célra hoznak létre, hogy azt majd egy megbízó haszonélvező megvásárolja. Így a fejlett kommunikációs technikák és futárpostai szolgálatok igénybevételével szédítő gyorsasággal, akár egy nap alatt is lehet off-shore céget alapítani. Ennek a hátránya azonban, hogy ebben az esetben a megbízó nem határozhatja meg szabadon a cég nevét, hanem választania kell az elfekvőben lévő cégnevek közül.
Ha az alapító szeretné a cég nevét is meghatározni, akkor a bejegyzési eljárás 3 naptól 3 hónapig terjedhet.
Bankszámla
Az off-shore cég működésének egyik sarkalatos pontja a bankszámlákon történő pénzforgalom biztonsága, zökkenőmentessége. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a bankügyleteket bonyolító cég pénzintézete a pénzvilágban is megbízhatóként elkönyvelt bank legyen, méghozzá egy gazdaságilag és politikailag stabil országban, ahol az állam a külföldiek befektetéseit törvényi szabályozással garantálja. Továbbá fontos, hogy a bank olyan országban legyen, ahol a banktitkot a gyakorlatban is szigorúan betartják, illetőleg ne legyen semmiféle valutaváltási, -kiviteli, készpénzfelvételi, illetőleg -befizetési korlátozás. Célszerű, ha a kiválasztott bank nem abban az országban van, ahol a cég tulajdonosai, illetve igazgatói adóalanynak minősülnek. Ehhez az szükséges, hogy a banki műveleteket ne csak személyesen lehessen irányítani, hanem telefonon, telefaxon, vagy akár közvetlen számítógépes kapcsolat útján is. Ha elengedhetetlen a készpénzfelvétel, akkor viszont a bankszámlát nem célszerű távoli országban vezetni.
Az alapítás menete
Az adóparadicsomokban néhány kivételtől (Utah és Wyoming) eltekintve általában csak részvénytársaság alapítására van lehetőség. Tekintettel arra, hogy az adóparadicsomok többsége az angolszász jogrendszert alkalmazza, csak kisebb-nagyobb eltérések találhatók az egyes adóparadicsomok gyakorlata között. A következőkben az amerikai és a brit gyakorlatot tekintjük át.
Amerikai jog alapján készült okiratok
Alapító okirat, bejegyzési igazolás (Certificate of Incorporation)
A külföldi iroda biztosítja az alapítót. Az eredeti alapító okirat természetesen a bejegyző állam irattárában marad, és az erről készült másolatot látják el úgynevezett bejegyzési igazolással. A bejegyzési igazolás azt tanúsítja, hogy az adott nevű céget a megadott napon a bejegyző hivatal bejegyezte a cégjegyzékbe. A bejegyzési igazoláshoz kapcsolódik a felülhitelezési záradék (apostille), amely általában valamely központi hatóság igazolása arról, hogy a bejegyzési igazolást valóban a bejegyző iroda adta ki.
Az alapító okirat tartalmazza
- a cég nevét,
- a maximális alaptőkéjét,
- az alapító nevét és címét,
- a regisztrált képviselő nevét és címét,
- a cég tevékenységi körét.
Alapszabály
Az alapszabály a cég működésére vonatkozó alapvető szabályokat tartalmazza. Egységes tartalmú okirat, amelynek készítésekor általában az adott ország erre vonatkozó törvényi szövegét veszik alapul. Az alapszabályban határozzák meg – többek között – a cég tevékenységi körét, alaptőkéjét, elnevezését, az igazgatók kinevezési rendjét, az igazgatók jogait, illetve a részvények kibocsátásával kapcsolatos szabályokat.
Az alapítógyűlés jegyzőkönyve
Az alapítógyűlés jegyzőkönyve az egyszemélyes alapítónak az alapítógyűlés nevében hozott határozatait foglalja össze. Rögzítik benne az alapítás megtörténtét, az első menedzsment kinevezését, illetőleg azt a határozatot, amelyben a menedzsmentre ruházzák a céggel kapcsolatos jogokat.
Cégnyilvántartás (Corporate Records)
Rendkívül igényes kivitelű, bőrkötésű mappa, amelyben az alapszabály tervezete, a jegyzőkönyvek, a részvényjegyek és a részvényregiszter kapnak helyet.
Társasági bélyegző (Company Seal)
Törvényi előírás, hogy a társaság rendelkezzen egy, a társaság alakuló ülésén elfogadott, úgynevezett szárazbélyegzővel. A bélyegzőt kizárólag a társaság által kibocsátott részvényjegyek, szabályzatok és jegyzőkönyvek bélyegzésére használják.
Brit jogot alkalmazók dokumentumai (például Bermuda, Man-szigetek)
Alapító okirat (Memorandum of Association)
Az amerikai formától eltérően a brit jog alapján készült alapító okirat két alapítót alkalmaz, akik a cég első részvényeit jegyzik le. Az alapításnak ezt az aktusát az alapító okirat dokumentálja, amely tartalmazza
- a cég nevét,
- a maximális alaptőkéjét,
- az alapítók nevét és címét,
- a regisztrált képviselő nevét és címét,
- a cég tevékenységi körét,
- a lejegyzett részvények számát.
Az alakuló közgyűlés jegyzőkönyve
A jegyzőkönyv tartalmazza a részvénykibocsátás, az átruházás, illetve a bevonás rendjét, a tisztségviselők választásának és a közgyűlés összehívásának rendjét, a határozathozatal módját, az igazgatótanács működésének rendjét, a felelősségi szabályokat és a társasági bélyegző használatát.
Az off-shore cég működtetése
Ahhoz, hogy a haszonélvező minden jogszabályi kritériumnak megfelelően létrehozott off-shore céget működtessen, egyáltalán nem szükséges a cég székhelyére utaznia.
Az off-shore cégek működtetőinek az érdekei között a toplistát minden bizonnyal a nyereségadó csökkentése vezeti. Ez a magyarázata annak, hogy olyan államok állampolgárai jegyeztetnek be off-shore cégeket, amelyekben a társaság működését leginkább érintő társaságinyereségadó-kulcsok igen magasak. Az off-shore cég igazi jellege nem más, mint a haszonélvező államában keletkezett vállalati nyereség alacsony költséggel történő átcsoportosítása a nulla adózást biztosító adóparadicsomba.
Az off-shore cégalapítás feltételei Magyarországon
A társasági adóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény 4. §-ának 28. pontja határozza meg azokat a kritériumokat, melyek egyidejű és együttes fennállása szükséges az off-shore cég alapításához.
A szabályozás szerint csak a belföldön bejegyzett, belföldi székhellyel rendelkező, megszakítás nélkül, teljes mértékben külföldi tulajdonban levő korlátolt felelősségű társaságként vagy részvénytársaságként működő cég jöhet számításba, abban az esetben, ha az adóévben folyamatosan megfelel a következő valamennyi feltételnek:
- rendelkezik a pénzügyminiszter vámszabad területi társaságokat megillető kedvezményeket biztosító – 1992. december 31-ét követően megadott – engedélyével, vagy
- 1996. december 31-éig a pénzügyminiszter, ezt követően az állami adóhatóság a szükséges feltételek együttes fennállása esetén nyilvántartásba vette, és e nyilvántartásból – a társaság kérelmére vagy a feltételek bármelyikének való meg nem felelés miatt – nem törölt,
- kizárólag olyan kereskedelmi tevékenységet végez, amelynek során a vele szerződő fél nem minősül belföldi személynek, és a teljesítés helye a szerződés szerint és ténylegesen is külföld, és/vagy kizárólag olyan (a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény alapján pénzügyi szolgáltatásnak vagy kiegészítő pénzügyi szolgáltatásnak nem minősülő) szolgáltatást nyújt, amelynek teljesítési helye az általános forgalmi adóról szóló törvény előírása szerint külföld,
- belföldi államigazgatási és bírósági eljárásban kizárólag belföldi ügyvédet bíz meg a képviseletével, valamint együttesen, a társaság vezető tisztségviselőinek, felügyelőbizottsága tagjainak és alkalmazottainak többsége a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerint belföldi illetőségűnek minősülő magánszemély, továbbá könyvvizsgálati kötelezettségének belföldön bejegyzett könyvvizsgáló által tesz eleget,
- a belföldi hitelintézetnél vezetett bankszámlájáról teljesíti a székhelye és telephelye fenntartásához szükséges kiadásait, és a vezető tisztségviselője, felügyelőbizottsága tagja, alkalmazottja, ügyvédje és könyvvizsgálója részére történő kifizetéseket, valamint az államháztartás alrendszerei részére fizetendő kötelezettségeit,
- a társaság és tagja (részvényese) – ha részvénytársaság – kizárólag névre szóló részvényt bocsátott ki, továbbá a társaságnak és tagjának (részvényesének) sem közvetlenül, sem közvetve nincs más belföldi gazdasági társaságban, szövetkezetben, közhasznú társaságban vagy egyesülésben részesedése, valamint a társaság tagjának (részvényesének) nincs belföldön telephelye, kereskedelmi képviselete,
- a társaságnak nincs belföldi személy tagja (részvényese), továbbá a társaság tagjának (részvényesének) a tagjai (részvényesei) között sincs belföldi személy, illetve – ha a társaság tagja (részvényese) nyilvánosan működő részvénytársaság – a tag (részvényes) jegyzett tőkéjének legfeljebb három százalékát képviselő részvény van belföldi személy(ek) tulajdonában.
| Magyarok az adóparadicsomban A külföldi székhelyű gazdasági társaság magyar személy általi alapítását, a társasági részesedés megszerzését a devizáról szóló – 1996. január 1-jétől hatályos – 1995. évi XCV. törvény (devizatörvény) előírásai szabályozzák. E szerint bizonyos részesedések megszerzését csupán be kell jelenteni, de a legtöbb országban az alapítás és a részesedés megszerzése továbbra is engedélyköteles. A devizatörvény értelmében bejelentésköteles az alapítás, illetőleg részesedés megszerzése, ha a magyar személy részesedése – figyelembe véve az esetlegesen korábban megszerzett részesedését is – meghaladja a vállalkozás alaptőkéjének 10 százalékát, az adott ország törvényei lehetővé teszik a vállalkozásból származó nyereségnek, a részesedés elidegenítéséből, alaptőke csökkentéséből, felszámolásából, kisajátításából, államosításából származó összegnek az adott országból történő zavartalan kivitelét és Magyarországra történő hazautalását, a belföldi személy – a fiókot kivéve – a részesedésénél nagyobb összeggel nem felel a társaság tartozásaiért, kivéve ha pótbefizetést kell teljesítenie (elvileg tehát nem szabad korlátolt felelősségű társaságot alapítani külföldön), a vállalkozás székhelye szerinti ország tagja az OECD-nek, illetve az adott országgal Magyarországnak van érvényes beruházásvédelmi egyezménye, a részesedést megszerző devizabelföldinek nincs köztartozása, a részesedést megszerző devizabelföldi nem áll csőd- vagy felszámolási eljárás alatt, illetve a bejelentés megtételét megelőző két naptári évben ilyen eljárás nem indult ellene, a devizahatóság nem hozott a bejelentést megelőző két évben a devizabelföldivel szemben annak valamely külföldi vállalkozásának megszüntetésére irányuló döntést, illetve amennyiben hozott ilyen határozatot, a belföldi magánszemély annak eleget tett, a devizabelföldi vállalkozás vezető tisztségviselője a bejelentést megelőző két évben nem volt olyan vállalkozásnak vezető tisztségviselője, amely ellen a devizahatóság megszüntető határozatot hozott, és annak az nem tett eleget. Ha a vállalkozás, illetve annak belföldi tulajdonosai megfelelnek a törvényben felsorolt feltételeknek, nem kell engedélyt kérni, csupán be kell jelenteni az adott műveletet. A bejelentést a részesedés megszerzését követően 8 napon belül kell megtenni a devizahatósághoz. Azonban nemcsak a megszerzés bejelentésköteles, hanem az elidegenítés, a megszüntetés, valamint az alaptőke csökkentése, illetve a vállalkozás összeolvasztása és szétválása is. Engedély Amennyiben valamelyik feltételnek nem felelne meg a belföldi személy, illetőleg a külföldi vállalkozás – a korábbiakhoz hasonlóan –, továbbra is engedélyt kell kérni az alapításhoz, a részesedésszerzéshez. Az engedélyeket a devizahatóság, tehát a Magyar Nemzeti Bank Devizaellenőrzési és Ellenőrzési Főosztálya adja ki. Ugyancsak ide kell benyújtani a bejelentéseket is, amelyet a devizahatóság tudomásul vesz. Valójában azonban nem egyszerűsíti lényegesen az off-shore cégek alapítását a devizatörvény, mert a legtöbb adóparadicsom nem tagja az OECD-nek, és Magyarországnak ezekkel az országokkal nincs beruházásvédelmi egyezménye. |