Lakmuszágazat

Konjunktúrában bíznak a papírgyártók

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. március 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 23. számában (2000. március 1.)

 

Az első félévi statisztikák szerint 1999-ben a magyarországi papíripar termelése drasztikusan visszaesett. Ez is jelzi, hogy a szóban forgó iparág különösen érzékenyen reagál a konjunkturális változásokra. A gyártók 1999 második felének kedvező fejleményei alapján – véget ért a balkáni háború, élénkült a világgazdaság -2000-re fellendülést várnak.

 

Néhány éve elhangzottak olyan vélekedések – „a papír nélküli iroda" szlogenje is ezt mutatja –, hogy a számítástechnika fejlődésével kevesebb papírra lesz majd szükség. Ez a prognózis azonban mára megdőlni látszik, hiszen a fax- és másológépek is igényelnek papírt, s az információnövekedés oly mértékű, hogy ha annak csak egy része kerül a hagyományos „hordozóra", az is jelentős papírkeresletet gerjeszt. A legfrissebb előrejelzések szerint a digitalizáció ellenére 2010-ig a világon évente három százalékkal nő majd a papírfogyasztás. Magyarországon még bőven vannak tartalékok, hiszen az évi, egy főre jutó 70 kilogramm körüli felhasználás jócskán elmarad a nyugat-európai átlagtól.

Telítődik a piac Az elkövetkezendő években Európa-szerte a termelési kapacitások jelentős növekedése várható, ami különösen az újságnyomó papírokat érinti – írja az Eurowid, így például a fatartalmú mázolt papíroknál 1998-2000 között a kapacitásnövekedés eléri az 1,2 millió tonnát. Jelentős változások várhatók az európai higiéniai piacon is, mivel 2000-re a többletkapacitás meghaladja a 120 ezer tonnát. A finompapírok gyártói szünetet tartanak, miután a mázolt termékek készítői 1996-97-ben jelentős beruházásokat hajtottak végre.

A magyar papíriparon belül a hullámpapírlemez készítése 48, az író- és nyomópapíroké 42, a háztartási és egészségügyi papíroké 8, míg a cellulózgyártás 2 százalékkal részesedik. A legnagyobb papírgyárak száz százalékos külföldi – osztrák, amerikai, görög – kézbe kerültek. Kivétel a tőzsdén is szereplő Fűzfői Papír Rt., a cég részvényein hazai és külföldi intézményi és magánbefektetők osztoznak. A biztonsági papírokat gyártó Diósgyőri Papírgyár pedig száz százalékban a Magyar Pénzjegynyomda tulajdonában van.

Az 1999-es esztendő néhány gyártónak csalódást okozott, többen túlzott reményekkel indultak az évnek. Az orosz gazdasági válság, a balkáni háború azonban kedvezőtlenül hatott a piacra. Az év elején a multik is visszafogták kiadásaikat, reklámköltségeiket is drasztikusan csökkentették. Többször előfordult, hogy a folyóiratok terjedelme radikálisan mérséklődött. Az elektronikus médiumok konkurenciaharca jelentősen csökkentette a sajtóban megjelenő hirdetések súlyát. Ez – végső soron – mérsékelte a papírfelhasználást is.

Emelkedő cellulózárak

Az ágazat helyzetét jelentősen befolyásolja a cellulóz árának alakulása. Egy viszonylag csendesebb időszak után 1999 második felében több mint harminc százalékkal, tonnánként 440-ről 600 dollárra emelkedett a cellulóz ára. (A papír árában közel nyolcvan százalékot tesz ki a cellulózé.) A változás érintette a magyar piacot is. A gyártóknak nem kevés fejtörést okoz, miként tudják az alapanyagár-emelkedést áthárítani a vevőkre. Az író-nyomó papírok hazai piacán a Neusiedler Szolnok Papírgyár az éllovas, mellette a Fűzfői Papír Rt. számít még e téren jelentősebb gyártónak.

Európa legnagyobb irodapapír-szállítója, a Neusiedler AG négy éve lett a szolnoki papírgyár százszázalékos tulajdonosa. A társaság termelésének 65 százalékát exportálja, s mivel termékeiket ezer kilométeres körben érdemes értékesíteni, a kivitel döntő többsége a környező kelet- és nyugat-európai országokba irányul. Érdeklődésünkre Kardos György, a cég felügyelőbizottságának helyettes elnöke elmondta, hogy 1999-ben belföldön mintegy 50 ezer tonna papírt értékesítettek (120 ezer tonnát külföldön), körülbelül ugyanannyit, mint egy esztendővel ezelőtt. A cég ugyan itthon megőrizte piacvezető szerepét, de a tavalyi évre tervezett növekedés elmaradt. Véleménye szerint azért, mert a legnagyobb multinacionális papírgyártók (International Paper, SCA) – amelyek cellulózgyártó bázissal is rendelkeznek – viszonylag kedvezőbb áron tudják termékeiket értékesíteni. Kardos György hozzátette: az árversenybe nem kívánnak beszállni, inkább a minőség, a szolgáltatások színvonalának javításával, valamint az innovációval igyekeznek erősíteni pozícióikat. Ennek jegyében a cég a színes másolópapírt, illetve a színes másolatot eredményező papírt igyekszik elterjeszteni a hazai piacon.

A kommunikációs papírok piacán az import nagyobb részarányt – mintegy hetven százalékot – képvisel, újság- és úgynevezett mázolt papírt ugyanis Magyarországon nem gyártanak. A nyugati újságnyomó papírok forgalmazóinak egy része kivonult Magyarországról, mert a hazánkban megjelenő lengyel, cseh, szlovén és orosz papírokat valamivel az európai árszint alatt kínálják.

Magyarország papírkarton-forgalma 1999. I. félév, 1998. I. félév (ezer tonna)
Megnevezés Termelés* Export** Import** Felhasználás
Újságnyomó papír 0 0,1 44,7 44, 6
0 0,2 42,9 42,7
Író- és nyomópapír összesen 96,4 44,6 56,8 26,1
93,6 32,8 58,3 119,0
Hullámalappapír 68,7 36,8 33,6 65,4
77,9 36,1 34,0 75,8
Egyéb csomagolópapír 25,0 10,9 10,5 24,6
26,2 11,3 11,3 26,3
Tissue papír 15,8 1,1 6,6 21,3
16,8 1,4 8,4 23,8
Karton 0 0,3 19,7 19,5
0,3 0,8 23,9 22,9
Egyéb papír és karton 4,8 0,1 20,1 24,8
3,7 0,3 19,5 22,9
Papír és karton összesen 128,2 93,9 192,1 226,4
218,5 82,9 198,2 333,8
Forrás: * Vállalati adatok
** Kopint-Datorg

Hullámzó kereslet

Áremelésre kényszerültek 1999 őszén a Magyarországon hullámpapírt előállító cégek is. A hullámpapírgyártás világpiacát az észak-európai és a kanadai cégek uralják. A csomagolóanyagok iránt éppen abban az időszakban növekedett meg a kereslet, amikor a bezárások, felújítások, rekonstrukciós munkálatok miatt a papírgyártók kapacitása csökkent. Ezzel egy időben folyamatosan növekedett az újrahasznosítható papírhulladék ára is, s szakértők véleménye szerint a kialakult helyzethez hozzájárult az Egyesült Államok exportjának visszaesése, valamint az erősödő ázsiai import is. A költségeket növelte néhány segédanyag s az energia árának emelkedése. Az alapanyagárak növekedése hatással volt a hullámtermékek piacára is, az USA-tól kezdve az Egyesült Királyságon át az európai országokig.

A hazai hullámtermékeket előállító cégek – hasonlóan a nemzetközi vállalatokhoz – nem képesek teljes mértékben kompenzálni a mintegy 20-30 százalékos alapanyagár-növekedést, ezért termékeik árát több mint tíz százalékkal emelték. A hazai piacot a Dunapack és a Rondó Hullámkartongyártó Kft. uralja. A piac több mint ötven százalékát birtokló Dunapack Rt. értékesítési igazgatója, Hopka Imre elmondta: az alapanyagár-emelés mintegy fele jelenik meg költségként, s mivel a cégek tartósan nem rendezkedhetnek be arra, hogy tartalékaikat feléljék, az iparágban működő vállalatoknak is lépniük kellett. Hozzátette: bár az év utolsó negyedében már nem könnyű elfogadtatni egy-egy árváltozást, vélhetően a vevők is tudomásul vették, hogy e lépés elkerülhetetlen volt. Százalékban nehéz kifejezni, hogy a csomagolóanyag árának változása mennyire befolyásolja egy-egy termék árát, hiszen nem mindegy, hogy egy televízióról, vagy egy doboz üdítőitalról van-e szó. Mivel egyik cég sem tudja hosszú távon átvállalni az alapanyagár-emelkedésből adódó veszteségeket, emiatt átrendeződés nem várható a piacon. A csomagolóanyag-gyártókat érzékenyen érintette az orosz piac összeomlása, a délszláv háború s az ebből eredő kevesebb exportmegrendelés. Hopka Imre elmondta, hogy a Dunapacknál 1999 első félévében az előző esztendő utolsó negyedévéhez képest csökkent a termékkibocsátás, s májusban érték el a mélypontot. 1999 első tíz hónapjában a bázishoz képest 27 százalékkal mérséklődött az export, s a belföldi piac is stagnált. Hozzátette: a jelenség egész Európában jellemző volt. A második félévtől kezdődően a bel- és külföldi piacon is megindult a növekedés. Kedvezett az üzletmenetnek, hogy befejeződött a balkáni háború, s az orosz piacon is lassú javulás volt észlelhető. A Dunapack termékeinek döntő többségét belföldön értékesíti, míg tizenöt-húsz százalékát exportálja a környékbeli országokba.

Az elmúlt években a Dunapack stratégiájában fontos szerepet kapott a kelet-európai terjeszkedés. A cég romániai beruházása 1997-ben került tető alá, tavaly pedig ukrajnai és lengyelországi gyárukat is felavatták. Az ukrajnai üzemben évente 40 millió papírzsákot készítenek, mintegy nyolcmillió dollár értékben. A lengyelországi gyár – a zöldmezős beruházás értéke 20 millió dollár volt – csomagolóeszközöket készít, s elsősorban az ottani piac ellátására létesült.

Fejlettségi mutató Magyarországon tíz évvel ezelőtt 69 kilogramm/év/fő volt a papírfelhasználás, majd a rendszerváltás után nagymértékű visszaesés következett be: 1992-93-ra 47 kilogrammra csökkent a felhasználás. Később lassú növekedés indult, s 1994-95 táján a fogyasztás elérte az 50 kilogrammot, napjainkban pedig a 70 kilogrammot. Ez még mindig jócskán elmarad a nyugat-európai átlagtól, hiszen például Ausztriában az évi 160 kilogrammot is meghaladja a fogyasztás, míg Németországban 250-300-ra tehető. Ez is jelzi, hogy a papírfogyasztás szorosan összefügg a gazdasági fejlődéssel.

Papír-nagykereskedelem

A legnagyobb külföldi papír-nagykereskedelmi cégek jelen vannak Magyarországon, hiszen a kelet-közép-európai térség ígéretes piacnak számít, az elkövetkezendő években várhatóan növekszik a papírgyártó kapacitás s a papírfelhasználás is. A magyarországi papír-nagykereskedelmi piacon mintegy harminc cég tevékenykedik, de a piac nagy részét öt, külföldi tulajdonban lévő társaság uralja. A magyar vállalkozások a rangsor második felében helyezkednek el, hiszen a papír-nagykereskedés eszközigényes vállalkozás, a cégeknek jelentős raktártérrel, szállítóparkkal, forgótőkével kell rendelkezniük. Számítaniuk kell arra is, hogy a tőkeszegény nyomdáknak, felhasználóknak is halasztott fizetést kell biztosítaniuk. A vevőknek nemcsak ezért lehet kedvező, ha nagykereskedőtől vásárolnak, hanem azért is, mert ezáltal nagyobb választékból válogathatnak, s az importcikkeknél az árfolyamkockázatot nem nekik kell viselniük. Ha új szereplő lép a piacra, az úgy tud nagyobb részesedéshez jutni, ha kedvezőbb árat kínál, ami szintén a vevők malmára hajtja a vizet.

Magyarországon az Europapier AG itteni leányvállalata a piacvezető. Szakemberek szerint elsősorban azért, mert a társaság már 1992 óta a magyar piacon van, s helyzeti előnye a mai napig kamatozik. Az Europapier Kft. az egész országot lefedő hálózattal rendelkezik. A további helyezéseken a Budapest Papír Kft., a Papyrus Hungária Rt., az Ecco Hungária Papírkereskedelmi Rt., valamint a Schneider-Papier Magyarország Papírkereskedelmi Kft. osztozik.

Az Európában piacvezető holland Bührmann cég 90 százalékos tulajdonában van a Budapest Papír Kft., amely tavaly átvette a Szolamil Rt. értékesítési hálózatát. A Szolamil Rt. külföldi tulajdonosa, az Arjo Wiggins cég ugyanis úgy döntött, hogy itteni tevékenységét – a magyarországi leányvállalat veszteséges működése miatt – befejezi. A Szolamil Rt. így végelszámolásra került. A versenytársak úgy kommentálták az esetet, hogy érvényesültek a piac törvényei, a magyar papírpiac nem tud eltartani hat meghatározó nagykereskedőt, s ez a lépés a papírszektor koncentrálódását jelzi. Burger László, a Budapesti Papír Kft. ügyvezető igazgatója úgy fogalmazott, hogy a tranzakció kedvező lehet számukra, hiszen eggyel kevesebb versenytársra kell figyelniük, ám a konkurenciaharc változatlanul nagy. Hozzátette: kedvező jelenség, hogy tavaly javult partnereik fizetési morálja. A jelek szerint a vevőik is tudomásul vették, hogy a papírár-növekedést nem tudják „lenyelni" a kereskedők, s tulajdonosaik nem fogadják el, ha az itteni leányvállalatok ráfizetésesen működnek. A StoraPapírker tavaly év végén nevet váltott, a cég Papyrus Hungária Rt. néven működik tovább. (A Stora Enso 1998-ban vásárolta meg a Papírker Rt.-t, az egyik legnagyobb magyar papír-nagykereskedő céget.) Emri Gussi vezérigazgató elmondta, hogy a Stora Enso kereskedelmi feladatait eddig önálló vállalatok látták el, amelyek a különböző európai országokban más-más nevet használtak. A két nagyvállalat egyesülésével azonban eljött az idő, hogy egységes nevet és arculatot válasszanak. Ennek jegyében ma már egész Európában Papyrusnak hívják a Stora Enso kereskedelmi hálózatát. A vállalatcsoport részét alkotó Papyrus csaknem 1700 munkatársat foglalkoztat tizenegy európai országban. A Stora Ensónak több mint 40 ezer alkalmazottja van, 301 országban található értékesítési hálózata, s 24 országban összesen 56 papírgyárat üzemeltet.

Felemás év volt A nyomdászat konjunktúraérzékeny ágazat, mintegy barométerként jelzi a gazdasági folyamatokat. 1998-ban várakozáson felül jó évet zárt a nyomdaipar, s az is kedvező volt a cégek számára, hogy a rendeléseknél korábban jellemző „hullámzás" is csillapodott. A lendület azonban 1999 elején megtört, a balkáni háború s az orosz válság megrázta az ágazatot. A cégek elsősorban belső intézkedésekkel, költségcsökkentéssel igyekeztek ellensúlyozni a kedvezőtlen folyamatokat. A harmadik negyedévben azonban változás állt be, a nyomdák rendelésállománya növekedett, s csökkent a cégeknél a kihasználatlan kapacitás. Az esztendő egészét tekintve azonban elmondható, hogy az év elején elszenvedett veszteségeket a vállalkozások többsége már nem tudta ellensúlyozni.
 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. március 1.) vegye figyelembe!