Zavarban van, aki Bulgária gazdaságát, annak fejlődését és helyzetét próbálja megismerni, elemezni. Az elmúlt két évben ugyanis imponálóak voltak a balkáni ország makrogazdasági mutatói, ám a reálfolyamatok korántsem mutattak ilyen kedvező képet.
Bulgáriában a GDP növekedése 1997-ben 7, 1998-ban 3,5 százalék volt, 1999-ben pedig – az előzetes számítások szerint – meghaladta a 2 százalékot. Ez azonban alig 70 százaléka a tíz évvel korábbi GDP-nek (az egy főre jutó GDP 1500 dollár). Az infláció terén még szembetűnőbb a javulás: 1996-ban 123, 1997-ben 1081 százalékos volt a pénzromlás mértéke, amit 1998-ban sikerült 22,3, majd 1999-ben 6,2 százalékra leszorítani. Ugyanakkor az ipari termelés tavaly alig több mint 43 százaléka volt az 1989-es értéknek. S miután Bulgáriának hagyományosan jelentős a mezőgazdasága, meglehetősen lesújtó, hogy az agrárszféra minden ágazatában nagymértékben romlottak az eredmények. Gabonából 44, kukoricából 42, dohányból 54, paradicsomból 44, almából 72, szőlőből 43, tejből 38, gyapjúból 72, tojásból 38 százalékkal termeltek kevesebbet, mint egy évtizede. A gazdaság teljesítményének zuhanásával együtt csökkent a lakosság reáljövedelme is, amely alig haladja meg az 1989-es szint 40 százalékát. 1999-ben az egy főre jutó havi átlagjövedelem 205 márka volt.
| A magyar-bolgár áruforgalom alakulása (millió dollár) | ||||
|---|---|---|---|---|
| 1996 | 1997 | 1998 | 1999. I-XI. hónap | |
| Kivitel | ||||
| Élelmiszer, ital, dohány | 6,1 | 19,4 | 8,5 | 10,1 |
| Nyersanyagok | 0,9 | 0,4 | 0,7 | 0,4 |
| Energiahordozók | 2,3 | 1,1 | 0,4 | 1,0 |
| Feldolgozott termékek | 16,9 | 16,8 | 24,1 | 29,8 |
| Gépek, gépi berendezések | 6,2 | 5,5 | 13,3 | 9,6 |
| Összesen | 32,5 | 43,2 | 46,9 | 50,9 |
| Behozatal | ||||
| Élelmiszer, ital, dohány | 2 | 3,5 | 5,5 | 2,2 |
| Nyersanyagok | 4,2 | 5,7 | 6,8 | 6,7 |
| Feldolgozott termékek | 8,2 | 9,9 | 14,7 | 16,6 |
| Gépek, gépi berendezések | 5,3 | 6,7 | 7,3 | 4 |
| Összesen | 19,7 | 25,8 | 34,4 | 29,5 |
| Forrás: GM | ||||
Elmaradt szerkezetváltás
1994-1995-ben megindult ugyan a fejlődés, amit azonban visszavetett az 1996-1997 telén kirobbant pénzügyi válság. Az 1997 májusában megalakult, határozottan euroatlanti elkötelezettségű kormány a nemzetközi szervezetek pénzügyi támogatásával rövid idő alatt úrrá lett a helyzeten, látványos eredményeket ért el a pénzügyi stabilizáció és az infláció megfékezése terén. Igaz, ehhez jelentős pénzügyi támogatást kapott. Bulgária 1997-ben egymilliárd, 1998-ban pedig másfél milliárd dollár hitelhez, illetve segélyhez jutott a nemzetközi pénzintézetek és a donorországok jóvoltából. 1999-ben 462 millió dollár hitelt vett fel, az országban 435 millió dollár közvetlen külföldi befektetés valósult meg.
A bolgár gazdaságot különösen visszavetette a tíz évvel ezelőtti rendszerváltozás. A még ma is meglévő problémák alapvetően arra vezethetőek vissza, hogy még a nyolcvanas évek végén is a KGST-országokba irányult az ország kivitelének mintegy 80 százaléka, a Szovjetunió részesedése körülbelül 60 százalékos volt. Az új piacokhoz való alkalmazkodás a termelési szerkezet gyökeres átalakítását igényelte volna, ami rendkívül tőkeigényes folyamat. Miután a tervgazdálkodás időszakában még a kisebb magánvállalkozások működését sem engedélyezték, a rendszerváltozást követően nem volt hazai tőke, amivel el lehetett volna kezdeni a szerkezetváltást.
Ennél is nagyobb jelentősége volt azonban annak, hogy – az egymást szinte évente váltó kormányok reformokat halogató, határozatlan politikájának, valamint a jugoszláviai válságnak köszönhetően – a külföldi tőke nem érdeklődött a bulgáriai befektetések iránt. Ilyen körülmények között fokozatosan leépültek ugyan a nem piacképes ágazatok, ám nem lépett a helyükbe új, versenyképes struktúra.
A kormány szándékai szerint 1998 végére be kellett volna fejezni az eladásra szánt állami vagyon kétharmadának magánosítását, ám mindössze 27,4 százalékot sikerült értékesíteni, és az arány 1999 végén sem érte el az 50 százalékot. A privatizáció elhúzódásában és a külföldi tőke tartózkodásában kétségtelenül lényeges szerepet játszott, hogy a bolgár vállalatok többsége az elmúlt években nagymértékben eladósodott, és elvesztette piacait. Nem volt mellékes a privatizációt kísérő általános bürokrácia és a korrupció sem, ami szinte átláthatatlanná tette az ügyleteket, elriasztotta a befektetőket. A visszafogott befektetési kedv összefüggött az ország kedvezőtlen külföldi megítélésével és hitelbesorolásával is. A Moody's Bulgáriát a B2 kategóriába, az IBCA pedig a B+ kategóriába sorolta.
A Bolgár Nemzeti Bank adatai szerint a közvetlen külföldi beruházások értéke 1998-ban 103,5 millió dollárral volt kevesebb (401,3 millió dollár), mint 1997-ben, és a tavalyi év sem hozott lényeges előrelépést. Az 1999-es statisztikák 435 millió dollár külföldi befektetést regisztráltak, amiből 246 milliót zöldmezős beruházásokra fordítottak. Felgyorsult a nagyvállalatok eladása, több nagyobb cégre sikerült külföldi vevőt találni. Privatizálták például a Bolgár Telekommunikációs Társaságot, a Kremikovci Kohászati Kombinátot, a Petrol benzinkúthálózatát, a Balkan légitársaságot, a ruszei hajógyárat, több gyógyszergyárat, számítástechnikai üzemet és vegyiszál-gyárat. Gyakorlatilag befejeződött a földterületek magánkézbe történő viszszaadása is.
Márkához kötött leva
A bankok rendkívül óvatos hitelezési politikája miatt a magánszektor nem jutott megfelelő fejlesztési forrásokhoz, s a rögzített árfolyamú, fokozatosan túlértékelődő nemzeti valuta miatt nehezen állta a versenyt a külföldi cégekkel. Az 1999-ben felgyorsult privatizáció és tőkebeáramlás várhatóan javítani fogja a helyzetet, de ennek hatása valószínűleg csak egy-két év múlva lesz érzékelhető – mondja Deme József, a szófiai Magyar Kereskedelmi Központ vezetője.
Az elmúlt két évben stabilizálódott a kereskedelmi bankok helyzete, és az infláció csökkenésével folyamatosan mérséklődött a kamat is. 1997-ben 7, 1998-ban 5, 1959-ben pedig 4,5 százalékra apadt az alapkamat. Az ország devizatartalékai (arany nélkül) az 1996-os félmilliárd dollárról 1999 végére 2,855 milliárd dollárra nőttek, és elsősorban ennek következtében az importfedezeti mutató 1,3 hónapról 7 hónapra nőtt. A költségvetés GDP-hez viszonyított hiánya 1997-ben a tervezett 7 százaléknál lényegesen kedvezőbb, közel 3 százalék volt, 1998-ban pedig 1 százalék többlet is keletkezett. Az 1999-es előrejelzések mindössze egyszázalékos hiánnyal számoltak.
A pénzügyi stabilizáció során elért eredményeket mind a kormány, mind a nemzetközi szervezetek az 1997. július 1-jével bevezetett valutáris-pénzügyi rendszernek (Currency Board) tulajdonítják, amelynek keretében a levát a német márkához kötötték (1 márka = 1000 leva). A leva múlt év júliusi denominálását követően az árfolyam 1 márka = 1 levára változott.
A jelentős makrogazdasági változások ellenére a bolgár gazdaságot nem sikerült növekedési pályára állítani. Az ipari termelés az előző két évben évente több mint 13 százalékkal csökkent, ezen belül a feldolgozóipar termelése 16 százalékkal esett vissza. A kivitel 1998-as, 13,9 százalékos zuhanás után, 1999-ben ismét több mint 13 százalékkal zsugorodott, miközben a behozatal mintegy négy százalékkal nőtt. Így a külkereskedelmi mérlegben egyetlen év alatt több mint 1 milliárd dolláros hiány keletkezett, ami a GDP 8,3 százalékának felel meg. Összességében az ország bruttó külső adóssága 1999 végén 9,5 milliárd dollárra rúgott.
Visszaeső belső fogyasztás
A problémák ellenére a bolgár kormány továbbra is élvezi a nemzetközi pénzügyi szervezetek támogatását. Ezt bizonyítja az IMF-fel három évre kötött készenléti hitelmegállapodás és a világbanki finanszírozások. A jelenlegi bolgár kabinet tisztában van vele, hogy a reálszféra válságából a kiutat elsősorban a külföldi tőke bevonása jelentheti. Szeretné, ha minél előbb felvennék az országot a NATO-ba, s mielőbb megkezdhetnék az EU-csatlakozási tárgyalásokat. Nagy reményeket fűznek ahhoz is, hogy a délkelet-európai stabilitási egyezmény keretében jelentős infrastrukturális beruházásokra kerül sor.
Nyilván ez az elképzelés motiválta azt a bolgár kezdeményezést is, amelynek keretében tanácskozásra hívták meg Hiszarjába a Jugoszláviával határos hét ország képviselőit. A januári találkozón a miniszterelnökök megvitatták a dunai hajózás újraindításának feltételeit, bár úgy tűnik, a kárrendezéshez egyelőre nem sok külső segítségre számíthatnak. A következő tanácskozáson – Orbán Viktor miniszterelnök Budapestre hívta meg partnereit – már konkrét javaslatokat is elfogadhatnak.
Akárcsak a többi Jugoszláviával határos országnak, Bulgáriának is nagy károkat okozott a délszláv háború. Kiszámították, hogy csupán a koszovói krízis 161,2 millió dollár veszteséget és 15,6 millió dollár nyereségkiesést okozott.
A jelek szerint hibásnak bizonyult a kormánynak az az elképzelése, amely a múlt évben a belső fogyasztás élénkítésétől várta a gazdaság növekedését. A bérkiáramlás jelentős felgyorsulása ellenére sem bővült a belföldi fogyasztás a várt mértékben, közben 12,2 százalékról 12,8 százalékra nőtt a munkanélküliségi ráta. Bár 1998 végén a havi átlagbér 27,9 százalékkal volt magasabb az egy évvel korábbinál, és tavaly további 16 százalékkal növekedett, a belkereskedelmi forgalom mégis 2,1 százalékkal csökkent az előző évhez képest. (Csak a kiskereskedelmi forgalom 5,5 százalékkal esett vissza.) A hazai piac az ipar alacsony szintű termelését sem volt képes felvenni: tavaly az ipari ágazat értékesítése 11 százalékkal elmaradt az előző évi (amúgy is gyenge) teljesítménytől; ezen belül az exportértékesítés 15, a belföldi pedig több mint 9 százalékkal az 1998-as szint alatt maradt.
A 2000. évi költségvetés előirányzatai ismét figyelemre méltóak. Azzal számolnak, hogy a GDP 4 százalékkal bővül, legfeljebb 2,8 százalék lesz az infláció, a költségvetés hiánya nem haladja meg a GDP 1,5 százalékát, a GDP-hez viszonyított folyófizetésimérleg-hiány pedig 4 százalék alatt marad. Ebben az évben Bulgária adósságszolgálata 883 millió dollár (a GDP 6,9 százaléka), ebből a kamatterhek 463 millió dollárt tesznek ki. Kérdés azonban, hogy sikerül-e a mikroszférában is valamelyest előrelépnie Bulgáriának?
Lehetőségek a privatizációban
A magyar-bolgár gazdasági kapcsolatokban a fenti körülmények természetesen tükröződnek, ennek ellenére kereskedelmünk az elmúlt években kiegyensúlyozottan és folyamatosan bővült. Exportunk tavaly 18,6 százalékkal nőtt, és 50,9 millió dollárt ért el, miközben behozatalunk 29,5 millió dollárt tett ki, 6,1 százalékkal kevesebbet, mint egy évvel korábban. Az utóbbi években egyenlegünk pozitív, tavaly meghaladta a 21 millió dollárt. A gazdasági kapcsolatok elsősorban a kereskedelemre szorítkoznak, a kétoldalú üzleti együttműködésben jelenleg mintegy hatszáz magyar cég vesz részt. Ugyanakkor mindössze 21 magyar vállalkozás alapított Bulgáriában saját vagy vegyes tulajdonú céget (Romániában több mint 3000), és 13 nyitott képviseleti irodát – tájékoztat Glatz László, a Gazdasági Minisztérium bolgár referatúrájának vezetője.
A magyar exportban a feldolgozott termékek vannak túlsúlyban, arányuk meghaladja a 60 százalékot. Mintegy 20 százalékos az élelmiszerek kivitelének részesedése. Folyamatosan bővül a gépek és berendezések aránya, ami tavaly megközelítette a 20 százalékot. A behozatal csökkenése elsősorban azzal magyarázható, hogy 1999-re befejeződtek a korábbi, transzferábilis rubelben könyvelt tartozásokat kiegyenlítő szállítások. Bulgária néhány év alatt mintegy 94 millió dollárnyi adósságát rendezte hazánkkal, döntően élelmiszerekkel és feldolgozott termékekkel törlesztett.
A magyar kivitel legjelentősebb termékei a gyógyszerek, a műanyagok, a dezodorok, a csipszek, a vasúti személykocsik, a növényvédő szerek, a baromfi, a fénycső, a faforgácslemez és a belső égésű motorok. A bolgár szállítások hagyományosan legfontosabb tételei a villamos és motoros targoncák és alkatrészeik, továbbá a horgany, a cellulóz, a tojás, a műgumi, az ólom, a rizs, a réz, a napraforgómag és a dohány.
A múlt évben észrevehetően fellendült a magyar kivitel, ami tanúsítja, hogy cégeink gyorsan reagáltak az újabb lehetőségekre, tekintettel Bulgária CEFTA-csatlakozására. A behozatal megtorpanására viszont elsősorban a lassú vagy egyáltalán nem érzékelhető bolgár struktúraváltozás, illetve a felértékelődött valuta adhat magyarázatot. 2000-ben az áruszerkezet összetétele várhatóan követi a korábbi tendenciákat, ugyanakkor számítani lehet arra, hogy az eddigi, jobbára eseti ügyleteket a mindinkább stabilizálódó árufogalom és szállítások váltják fel.
A magyar cégek érdeklődése élénkül a bolgár piac iránt. Üzletembereink tavaly több mint 10 ottani kiállításon, termékbemutatón vettek részt. Piacra jutásuk elősegítésében nagy szerepet játszhat a szófiai Magyar Kereskedelmi Központ, ahonnan személyesen, telefonon, e-mailen egyaránt minden, az üzleti tevékenységhez szükséges információt beszerezhetnek.
A magyar cégek jobban élhetnének a privatizációban rejlő lehetőségekkel is. Eddig mindössze egyetlen jelentős magyar privatizációs befektetés valósult meg: a Videoton megvásárolta az 1300 főt foglalkoztató Sztara Zagora-i DZU számítástechnikai gyár részvényeinek 48 százalékát. Igaz, át kellett vállalnia a cég csaknem 5 millió dolláros tartozását is. Emellett a HUNEX nevű cég vásárolt egy kisebb szállodát a Fekete-tenger partján. A magánosítás új hullámában kedvezőbb feltételekkel és egyszerűbb ügyintézéssel lehet megvásárolni az ország vagyonának még mindig mintegy felét kitevő állami tulajdont.
|
Magyar Kereskedelmi Központ:
Ungarszki Targovszki Centar |