Árverseny az összement tejpiacon

 

Az Európai Unióhoz történő csatlakozásig, azaz 3-4 éven belül 200 literre kell növelni a magyar lakosság egy főre jutó éves tejfogyasztását. A Tej Terméktanács ennek érdekében 2000-ben is folytatja a tavaly elindított népszerűsítési kampányt, az iskolatej-akciót,s továbbra is megszervezik a Média Tej Klub programjait.

 

A belföldi fogyasztás növelése nélkül aligha számíthat a tejipar arra, hogy kilábaljon az évek óta tartó mélypontról. Szinte minden évben – így tavaly is – megküzdöttek piaci zavarokkal, termelési önkorlátozást vezettek be, s a jelentős állami segítség mellett (5,5 milliárd forint) a Tej Terméktanács mintegy 6 milliárd forintot fordított az intervenciós keretéből a piac élénkítésére, a tejtermékek kül- és belpiaci elhelyezésére. A 2000. évben – az előző évhez hasonlóan – 1,9 milliárd liter tej termelésével számolnak az iparág vezetői, amelyből 200-300 millió litert a termelők közvetlenül, háztól értékesítenek, míg a tejipar 1,7 milliárd litert vásárol és dolgoz fel.

Istvánfalvy Miklós, a Tej Terméktanács elnöke szerint 2000-ben a tejtermelők és a feldolgozók literenként 68 forintos irányárat tartanak reálisnak az extra minőségű tej esetében. A tejtermelők és a feldolgozók megállapodtak abban, hogy 2000. január 1-jétől december 31-ig az extra minőségű tej irányára 68 forint (plusz áfa) legyen literenként, amelyből a feldolgozók 60,50 forintot fizetnek, míg állami támogatásként 7,50 forintot kérnek a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumtól. Abban is megállapodtak, hogy 1680-1700 millió liter tejet vásárolnak fel, illetve értékesítenek.

Minőségi támogatás

A belföldi fogyasztást 1480-1500 millió literre prognosztizálják, s a mintegy 200-220 millió liter többlettej belföldi piacról történő kivonását az intervenciós alap segítségével kívánják megoldani. A termelők és a feldolgozók literenként 2-2 forintot fizetnek be az alapba. Döntés született arról is, hogy ha a tej zsírtartalma a 3,6 százaléktól, illetőleg a fehérjetartalma a 3,25 százaléktól eltér, az árat zsírkilogrammonként 350 forinttal, fehérjénél pedig kilogrammonként 700 forinttal kell korrigálni.

A terméktanács a javasolt áraihoz 7,50 forint literenkénti támogatást remél az agrártárcától az idén. Optimizmusuk annál is inkább indokolt, mert az 1999. évi tejpiaci zavarokat – igaz, némi késéssel – az FVM segítségével sikerült feloldani. A piaci egyensúly megteremtése, megtartása mind a termelőknek, mind a feldolgozóknak egyaránt érdekükben állt, így mindkét fél literenként 1,25 forintot, majd 1,95 forintot befizetett az intervenciós kasszába. Az így összegyűlt pénz segítségével 210 millió liter többlet külpiaci elhelyezését támogatták. Ezzel egy időben termelési önkorlátozást vezettek be, mivel az intervenciós kasszában összegyűlt összeg nem fedezte a teljes többlethez szükséges forrásokat. Az FVM nem értett egyet a termelés önkorlátozásával. Segítségképpen a tárca az extratej minőségi támogatását 1999. július 1-jétől literenként 1 forinttal emelte, és 650 millió forintot fordított az export támogatására. A kötelező önkorlátozást pedig feloldották. Visszatérve az idei FVM-támogatásra: a tárca vezetői sokallják a 7,50 forintot, 4,50-et tartanak reálisnak, annyit, amennyit tavaly is adtak. Ebből viszont azt a következtetést vonta le Istvánfalvy Miklós, hogy az iparág növekedési üteme – amely eddig is igen alacsony, 2-3 százalék körüli volt – tovább lassul. A tejkvóta mennyiségét a terméktanács javaslata alapján elfogadták.

Túl sok feldolgozó

Az intervenciós befizetések hatékonyabb felhasználása érdekében jelentős lépéseket tett a terméktanács. A szabályzat folyamatos korszerűsítése mellett bevezették a hazai gyártású tejpor értékesítésének a támogatását, így a termékek versenyképesebbé váltak az importtejporral szemben. Az elnök szerint 2000-ben már olyan kvótaszabályzattal rendelkeznek, amely alapja lehet a teljes kvótarendszer működtetésének.

A magyarországi tejfeldolgozó ipar – függetlenül a tulajdonosi viszonyoktól – nehéz helyzetben van – jelentette ki Csákvári László, a terméktanács elnökhelyettese. Nagyon erős a piaci verseny, ami elsősorban árverseny formájában jelentkezik, s emiatt a tejfeldolgozók jövedelem nélkül maradnak. Ugyanakkor problémát jelent az is, hogy a tejtöbbletet nem kellő hatékonysággal kezelték. A nehézségek egyébként a privatizáció óta szaporodnak. A privatizáció mikéntje szinte társaságonként változott, minden cég egyedi megoldást talált. Ám nem csupán a tejipar magánosítására kellett volna koncentrálniuk, hanem a kereskedelmére is, amely ma árversenyre kényszeríti a feldolgozókat is. A hazai fogyasztók gyenge vásárlóereje is hozzájárult a problémák gyarapodásához. Magyarán az összement piacon kellett versenyképes költségekkel, árakkal, termékekkel megjelenni.

A hazai feldolgozóipar több mint 50 százaléka külföldi tulajdonban van. A piaci méretekhez képest túl nagy (80) a feldolgozók száma. Miközben a tejfeldolgozó üzemek száma csökken, a legnagyobb problémát az jelenti, hogy az üzemek technológiai szintje között szinte áthidalhatatlan a különbség. Nemcsak a tőkeellátottság tér el, hanem változó a műszaki, minőségi követelményszint is. Minden hazai gyártónak el kell érnie azt a minősítési színvonalat, ami az EU-normáknak is megfelel. Sok cég nagy gondot fordít erre, jó néhányan azonban még nem ismerték föl az ügy jelentőségét. Csákvári László szerint a piac elintézi a struktúraváltást, mert az árversenyben eldől, ki életképes, és ki nem. Több milliárd forint tőkeinjekcióra volna szükség ahhoz, hogy az elmaradt fejlesztéseket pótolják. Az igazi megoldás mégis abban rejlik, hogy mind a tejtermelésnek, mind a -feldolgozásnak elegendő jövedelmet kellene előállítania. Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy a tejtermelés – úgy, ahogy – jövedelmező, de a feldolgozásra ez már nem jellemző. Tudomásul kell venni mindenkinek, hogy a tej is piaci termék. Hiba lenne a tejipartól szociálpolitikai megfontolásokat elvárni.

Lapzárta A MiZo Baranyatej Rt. megegyezett négy nagy bankkal, hogy közreműködnek a cég pénzügyi problémáinak rendezésében, a termelés folyamatosságának fenntartásában. Az alku alapja lehet, hogy a társaság a tavaly augusztusi 2,8 milliárdról mostanra 1,4 milliárdra csökkentette rövid lejáratú hiteleit. A bankokkal egyébként banki megfigyelői szerződést is aláírtak, amelynek értelmében a Comet-Audit Kft. figyelemmel kíséri a MiZo gazdálkodását. Az adóssághalmaz felszámolása érdekében a kormány jóváhagyásával a Miniszterelnöki Hivatal, a földművelésügyi tárca és az ÁPV Rt. által delegált háromtagú bizottság kezdte meg működését. A megegyezést követő napokban a Baranya Megyei Bíróság a MiZo Baranyatej Rt.-t fizetésképtelennek nyilvánította, és e nem jogerős végzésében elrendelte a társaság felszámolását. A bíróság közleménye szerint a MiZo ellen jelenleg 14 társaságnak van 60 napon túli, elismert követelése, összesen 180 millió forint értékben. A bíróság kifejtette, hogy a cég anyagi helyzetének ismeretében nincs remény a lejárt tartozások rendezésére.

Ingyen az iskolában

Torgyán József miniszter 1998 szeptemberében kezdeményezte – Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében kísérleti jelleggel – az iskolatej-akció bevezetését. A települések önkormányzatainak vállalniuk kellett a bekerülési összeg 30 százalékát, így minden bölcsődés-, óvodás- és iskoláskorú gyermek naponta, térítésmentesen 2 deciliter tejet, kakaót vagy karamellás tejet kapott. Az akció kedvező tapasztalatai alapján tavaly januártól további négy megyében – Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú, Heves és Somogy –, valamint Székesfehérváron indították el az akciót. Szeptembertől Bács-Kiskun megye is csatlakozott a programhoz. Az iskolatej-akciót az FVM tavaly 1,162 milliárd forinttal támogatta, míg a Tej Terméktanács 200 millió forinttal járult hozzá a költségekhez. Az elmúlt évben mintegy 35 millió pohár tejet és kakaót szállítottak ki 450 ezer gyerek számára.

A 2000. évben tovább folytatódik az iskolatej-akció. A 450 ezer gyerek ellátásához 1,7 milliárd forintra van szükség, amit az FVM és a TT már nem tud teljes egészében vállalni. Istvánfalvy Miklós szerint szélesebb társadalmi összefogásra van szükség az akció teljes finanszírozásához, mivel ez sokkal inkább egészségmegőrző és -javító program, mintsem a tejtöbblet levezetésére szolgál. Az ugyanis tévhit, hogy a tejpiaci zavarokat megoldja ez a program: a 450 ezer gyerek ellátásához 17 millió liter tej elegendő, ami a 230-240 millió liternyi többletnek csupán a töredéke. A tejtöbblet levezetését továbbra is az intervenciós alapból és az FVM támogatásából lehet csak megoldani. Éppen ezért várják az oktatási és az egészségügyi tárca anyagi hozzájárulását is.

A tej népszerűsítésére marketingprogramot dolgozott ki a terméktanács. A program elsődleges célja, hogy 3-4 éven belül az egy főre jutó éves fogyasztás elérje a 200 litert. A programot az Agrármarketing Centrum is támogatja. Magyarországon a tejfogyasztás szintje még elmarad a fejlett országokétól. A program megvalósítása során az élettani szempontból oly fontos tej és tejtermékek helyét és szerepét az egészséges táplálkozásban szeretnék visszaállítani. A programban kiemelt szerepet kap a piackutatás, amelynek során pontos képet kapnak, ki miért fogyaszt vagy nem fogyaszt tejet. Kiadványok készülnek a tej hasznosságáról, s a hazai kiállításokon való részvételt is támogatják, megünneplik a tej világnapját. A társadalmi célú reklámokra mintegy 700 millió forintot fordítanak.

A belföldi kereslet növelése alapvető érdeke az iparágnak – hangsúlyozta az elnök. Legalább 8 százalékkal több tejet, tejterméket kellene a lakosságnak fogyasztania ahhoz, hogy elérjük a 200 litert fejenként. Ha a termelés nem növelhető, s marad az 1-2 százalékos évenkénti mennyiségi emelkedés, akkor az EU-csatlakozás után – a hazai alacsony kvóta miatt – importőrré válik Magyarország. Pedig a termelés bővítéséhez adottak a feltételek.

A MiZo-játszma

A múlt év szeptemberében a MiZo Baranyatej Rt. vendégül látta csornai üzemében a Tej Média Klub tagjait. A vezetők arcáról semmilyen kérdéssel nem lehetett az elégedett mosolyt letörölni. Bemutatták az üzemet, a fejlesztéseket, ismertették a termelési eredményeket, s a reklámkampány fontosságát is hangsúlyozták. Erről csak szépet és jót írhatunk, állapítottuk meg egymás között. Különösen azért, mert a hazai tejpiac egyik meghatározó szereplője többségi magyar tulajdonban produkálta a szebbnél szebb gazdasági eredményeket.

November végére azonban történt valami MiZó-éknál, mert a cég részvényeinek értéke jelentősen – az egy évvel ezelőttinek a negyven százalékára – csökkent a tőzsdén. Decemberben pedig már arról faggatták Jederán Miklóst és Bajczi Zoltánt, a két többségi tulajdonost, hogy mi az oka a 8,1 milliárd forintos adósságnak, amelyből 5,7 milliárddal a tejtermelőknek és a bankoknak tartoznak. A magyarázat annyi volt, hogy a cég hiteleit biztosító három bank rövid idő, azaz három hónap alatt csaknem 1 milliárd forintot vont ki a társaságból. A jelentős tőkekivonás, a hitelek további megvonása és az itthoni fizetési kondíciók miatt a MiZo likviditási zavarba került. A vezetők szerint nincs ok az aggodalomra, s bíznak abban, hogy sikerül ezen a válságon túllépni. A több mint 3 ezer tejtermelő – és a bankok – azonban nem így látják a helyzetet. Első lépésként mintegy 2 ezer termelő összefogott, s konzorciumot hozott létre. A konzorcium annak fejében, hogy vállalja egy újabb, állami garanciával támogatott hitel hosszú távú viszszafizetését (a hitel 2 milliárd forint lenne), tulajdonrészesedést szerezhetne a cégben. Ez a javaslat a bankok által is elfogadhatónak tűnt, mivel ők is megígérték, hogy nem vonnak ki több tőkét a MiZo Rt.-ből. Az állami garancia odaítélése érdekében viszont a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium január 20-ig adott határidőt egy, a cég helyzetét stabilizáló program kidolgozására a termelői konzorciumnak. A szaktárca nem döntött (lapzártánkig) arról, hogy a konzorcium, avagy a menedzsment elképzeléseit támogatja-e a kamattal a hitelfelvétel esetén. A kormány viszont lehetőséget teremt a meneküléshez – igaz, nem közvetlenül – a cég számára: december 30-án kormányhatározat jelent meg, s e szerint 5,17 milliárd forint közép- és hosszú lejáratú hitelkeretet biztosítanak a szarvasmarha-ágazat fejlesztéséhez, amelyhez a jegybanki alapkamatnak megfelelő kamattámogatás párosul. Az FVM még nem jelentette meg a pályázati felhívást. A MiZo Baranyatej Rt. sztorija akár sikertörténetté is válhatott volna, ha a fiatal vezetőkkel nem szalad el a ló. A túl gyors növekedés, a rövid távú siker megbosszulta magát. Az 1994-es privatizáció után három évvel már további három céget egyesítettek a tulajdonosok a Baranyatejjel: a Győrtej Rt.-t, a Class Tej Rt.-t és a Bácstej Rt.-t. 1998-ban még 20 milliárd forint nettó árbevételt jelentettek, s 1999-ben a céget bevezették a Budapesti Értéktőzsdére is. Az elmúlt évet azonban már csak 17,9 milliárd forintos nettó árbevétellel és 884 millió forint veszteséggel zárták, ami jelezte, hogy ekkora méretű cégnél már más gazdálkodási stratégiát kell alkalmazni. Erre azonban valószínűleg nem lesz ideje a menedzsmentnek, mert a cég teljes irányítása már nem az ő kezükben van.