A pénzügyi lízing és a hitel

A lízing kapcsán gyakran említjük az autókat. Nem véletlenül, hiszen a személygépjárművek adják ennek a piacnak körülbelül a háromnegyedét, és ha a teherjárműveket is hozzáadjuk, már közel járunk a kilencven százalékhoz. A példáink ezért az autólízinghez kötődnek, függetlenül attól, hogy lízingről vagy hitelről beszélünk. A kettő pénzügyi kondíciói ugyanis annyira megegyeznek, hogy a finanszírozók által készített kondíciós táblázatok címében egyaránt ott van a hitel és a lízing.

A finanszírozók elvileg két területen versenyeznek egymással. Az egyik a hitelkondíció, a másik pedig a szerződéskötés feltételrendszere. A pénzügyi kondíciókat tekintve a kettő között – ha van – nagyon kicsi az eltérés. Ez idő szerint a hiteldíjmutató 22-24 százalék körül ingadozik az átlagosnak tekinthető szerződésekben. (A hiteldíjmutató nemcsak a kamatot, hanem valamennyi járulékos költséget is tartalmazza, így az ügyleti kamatot akár 3-5 százalékkal is meghaladhatja.)

Kamatmentes konstrukciók Mint az akciós ajánlatokból kitűnik, a kamat egy részét átvállalhatják a túlsó térfélen lévők, vagyis a forgalmazók, illetve a finanszírozók. Még mindig találkozunk olyan ajánlatokkal, amelyeket kamatmentesként hirdetnek, ez azonban az esetek többségében megtévesztő. Mindössze arról van szó, hogy a kamatokat előre fizettetik ki az ügyféllel, így a futamidő során valóban csak a tőkét kell egyenlő részletekben törleszteni. Miután az előre törlesztett kamatot nyomban megkapja a finanszírozó, a kamat abszolút összege kisebb lesz annál, mintha azt is csepegtetve, havonta fizetnénk. Ilyenkor a kamatos kamat fordítottjáról, a diszkontált kamatról van szó. A finanszírozók védelmében azonban meg kell említeni azt is, hogy valóban előfordulnak igazi kamatmentes konstrukciók is. Ezeket azonban legfeljebb egyéves futamidőre kínálják, és további feltétel, hogy a finanszírozott rész ne legyen több a bruttó vételár 20-30 százalékánál. A hirdetésekben ez nagyon apró betűvel szedve úgy jelenik meg, hogy ha a saját rész 70 vagy 80 százalék, akkor jár ez a kedvezmény.

A hiteldíjmutatónál pontosabban jellemzi egy finanszírozási ajánlat milyenségét az, hogy különböző futamidőre mennyi lesz a havi törlesztőrészlet. Ha a hároméves – tipikusnak tekinthető – futamidőt veszszük alapul, akkor az átlagos havi törlesztőrészlet 37-38 ezer forint közé esik 2000 elején. Ez annál meglepőbb, mivel jószerivel két éve ezen a szinten állnak az átlagos ajánlatok. A változás mindössze annyi volt, hogy amíg egy évvel ezelőtt találkoztunk 40 ezer forint feletti havi törlesztőrészlettel is, addig mára a finanszírozók többsége beállt az említett szintre.

Az, hogy mennyi a havi törlesztőrészlet, általában két további jellemzőtől függ. Az első az, hogy mekkora az induló tétel, amit egyes finanszírozók saját erőnek vagy önrésznek hívnak. A lényeg ugyanaz: a teljes vételár hány százalékát tudja letenni az ügyfél szerződéskötéskor. A finanszírozók többségénél a legkisebb önrész 20 százalék. De van, aki csak 25, sőt ritkábban 30 százalék önerő esetén vállalja az üzletet. Ennek az az oka, hogy volt egy rossz emlékű kísérlet, amikor egy bank és egy lízingcég 10 százalék önrésszel finanszírozott Suzuki személyautókat. A kocsik jelentős hányada egy-két hónapon belül eltűnt a hitelfelvevőkkel, illetve lízingbevevőkkel együtt. Azóta a finanszírozók úgy gondolják, hogy a finanszírozottnak is kockázatot kell vállalnia, és 20-25 százaléknál van az a határ, amikor már nem éri meg ellopatni a járművet.

Fix vagy változó kamat A kérdés jogos, bár nem biztos, hogy az ügyfél olyan helyzetben van, hogy választani tudjon. Amikor a kamatok a kilencvenes évek első felében folyamatosan emelkedtek, a finanszírozók előszeretettel használták a változó kamatozású szerződéseket. Ezekben a jegybanki alapkamathoz vagy az állampapírok hozamához kötötték az ügyleti kamatot. És ha a bázis változott, ők maguk is átszámolták a havi törlesztőrészleteket. Amikor megfordult a trend, és esni kezdtek a kamatok, hirtelen elszaporodtak a fix kamatozású szerződések. Mindkét esetben a finanszírozók járnak jól. Az igazsághoz tartozik, hogy a legtöbb finanszírozó vállalja a kamatcsökkentést, de azt egy általa meghatározott küszöbhöz köti. Ez azt jelenti, hogy a választott mutatónak – legyen az a jegybanki alapkamat, az állampapírok referenciahozama vagy az átlagos bankközi kamatláb – több százalékpontot kell esnie ahhoz, hogy ő maga is csökkentsen a kamatokon.

Többszörös biztosítás

A finanszírozók casco-szerződéssel is bebiztosítják magukat. Itt szintén számos választási lehetőség ismert, de ami majdnem minden szerződésben benne van: a casco díját a finanszírozott fizeti, a biztosító szolgáltatását pedig engedményeznie kell a finanszírozóra. Ez azt jelenti, hogy a biztosító mindig a lízingtársaságnak fizet, majd utána ő rendezi a belső elszámolást az ügyfelével. Ami a technikai részt illeti: van olyan finanszírozó, mely a casco díját beépíti a lízingdíjba, illetve a hitel törlesztőrészletébe, míg mások külön számlázzák. Gyakori megoldás az, hogy a törlesztőrészlet havonta, a biztosítás viszont csak negyedévente fizetendő. Így az utóbbit külön számlázzák. Ennek a megoldásnak az a magyarázata, hogy a biztosítók többsége az éves díjat egyszeri fizetésre kalkulálja. Ilyenkor az év első napján kell kifizetni az egész évre szóló biztosítási díjat. Aki ennél gyakoribb fizetési időket választ, annak többletköltséggel kell számolnia. Miután az ügyfelek a negyedéves fizetést még el tudják viselni, így általában azt választják a havi díjfizetés helyett azért, hogy némi megtakarításhoz jussanak.

Folytatva a finanszírozási kondíciókat, az induláskor mutatkozó másik eltérés a szerződéskötési díjban érhető tetten. Van, aki ezt hitelbírálati díjnak, hitelképesség-vizsgálati díjnak, avagy más hasonlónak nevezi: a folyósított hitel meghatározott százalékát mindenesetre előre ki kell fizetni. Itt hívjuk fel a figyelmet arra, hogy a finanszírozók többsége ezt az 1-4 százaléknyi fizetést valóban az igényelt hitel összegéhez méri. Néha azonban még mindig felbukkannak olyan ajánlatok, amelyeknél az eszköz nettó vagy bruttó vételárához kapcsolódik ez a százalékban meghatározott öszszeg. Egyáltalán nem mindegy, hogy mi az alapja. Amikor olyan hirdetéssel találkozunk, amely azzal kelleti magát, hogy nem számít fel szerződéskötési vagy hitelbírálati díjat, akkor mindig gondoljunk arra, hogy ez egy néhány tízezer forintos, egyösszegű kiadás a futamidő legelején. És nézzük meg, hogy mekkora a havi törlesztőrészlet. Előfordulhat ugyanis, hogy jobban járunk, ha az elején kicsit többet fizetünk, de akár kétezer forinttal is kisebb lesz a havi törlesztőrészlet.

A változatosság része az is, hogy a szerződéskötési díjjal operáló finanszírozók felajánlják az ügyfélnek: nem kell egy összegben kifizetnie ezt a díjat, hanem hozzácsapják a nyújtott hitelhez. Így a futamidő során részletekben fizetheti ki azt. Tapasztalatunk szerint ilyen esetekben korrektül járnak el, ugyanazzal a kamattal finanszírozzák a szerződéskötési díjat, amivel az egész ügyletet teszik. (Amikor hitelről beszélünk, értelemszerűen értjük rajta a lízingfinanszírozással nyújtott összeget is.)

Kamatok és futamidők

A kamat, következésképpen a havi törlesztőrészlet változik attól függően is, hogy milyen hosszú a futamidő. Sokáig az volt a gyakorlat, hogy a futamidő növekedésével emelkedett a kamat, így relatíve egyre több lett a havi törlesztőrészlet. Az utóbbi időben azonban megfordulni látszik ez a trend. Egyes finanszírozók ugyanazon kamatot számítják fel az egyéves futamidőnél, mint az öt- vagy hatévesnél, míg mások odáig merészkedtek, hogy a hosszabb futamidőknél alacsonyabb kamatot alkalmaznak. Amikor egy gazdaságban csökkenő tendenciát mutatnak a kamatok, ez valóban így van rendjén. Viszont a finanszírozást kérőknek el kell gondolkodniuk azon, hogy változó vagy fix kamatozású konstrukciót válasszanak-e.

A klasszikus bankkölcsön a hiteligénylés kitöltésével indul. Ezt követően a bank mindenféle dokumentumot kér az ügyféltől, hogy megvizsgálhassa annak gazdálkodását. Ha az előélete elfogadható, akkor kerül sor ama projekt megítélésére, amelyhez a pénzt kéri. Ha minden megfelelő, néhány hónap leforgása alatt hozzájuthat a társaság a szükséges hitelhez, amit a beruházás megvalósulása függvényében folyósít a bank. Ezzel szemben a lízingcégek – finanszírozzanak akár lízing-, akár hiteltechnikával – jóval rugalmasabbak, főleg ha olyan standard eszközről van szó, mint a gépjármű.

Ha az ügyfél bemegy egy autószalonba, több finanszírozási ajánlattal is várják. Ezeknek az az előnyük, hogy az adott kereskedő jogosult megkötni a szerződést, így az üzlet nagyon gyorsan lebonyolítható. Tipikus megoldás, hogy mindössze néhány dokumentumot kérnek, majd ezeket a kereskedő átfaxolja a finanszírozóhoz, aki néhány perc múlva telefonon viszszaszól, hogy vállalják vagy elutasítják az üzletet. Ha vállalják, akkor fél órán belül kész a szerződés, és akár aznap elvihető az autó.

Kevesen gondolnak arra, hogy esetleg ugyanazt a kocsit jobb kondíciókkal is megvásárolhatnák akkor, ha más finanszírozót keresnének. A kereskedő ugyanis minden esetben kifejti, hogy a nála található feltételek a lehető legjobbak. Ezt azonban nem kell komolyan venni, és érdemes szétnézni a piacon. Nem szükséges felkeresni a lízingcégek központjait, elég elmenni két-három, másik típusú kocsit áruló szalonba, ahol nagy valószínűséggel más finanszírozó ajánlataival találkozhatunk. A kereskedők – tapasztalatunk szerint – készségesen adnak kondíciós táblázatokat, így megér egy nap halasztást az, hogy este összevetjük az adatokat.

Ez idő szerint vannak márkához kötött és márkafüggetlen finanszírozók. A legtöbb nagy autógyár már évtizedekkel ezelőtt létrehozta saját bankját, illetve lízingtársaságát, amelyek leánycégeket alapítottak Magyarországon is. Elég ha csak az Opelre és a Porschéra utalunk. Vannak olyan márkák – ilyen például a Fiat is –, amelyek nem hoztak létre saját finanszírozó társaságot, viszont kiválasztottak a független lízingtársaságok közül egyet – vagy ritkábban kettőt –, melyekkel együttműködnek. A Fiatnál maradva, ez a márka az Euroleasinghez kötődik, míg a Peugeot a Budapest Autófinanszírozási Rt.-vel került közelebbi kapcsolatba. Leginkább arról lehet felismerni egy-egy márka házi finanszírozóját, melyikkel készít akciós ajánlatokat.

Legyen bár egy márkának saját bankja vagy lízingtársasága, a kereskedő soha nem ragaszkodik ahhoz, hogy az adott autót ez a társaság finanszírozza. A kereskedőnek ugyanis az az alapvető érdeke, hogy eladja az autót, így ha a vásárló másik finanszírozót hoz, ez ellen a kereskedő nem tiltakozik. A finanszírozó ugyanis egy összegben utalja át a kereskedő számlájára a vételárat. Neki pedig ez a legfontosabb. Ezért mondtuk azt, hogy érdemes körülnézni a piacon, és a legjobb kondíciókat kínáló finanszírozót kiválasztani.

Devizás ajánlatok

Amikor még a mainál is magasabbak voltak a forintkamatok, megszülettek az úgynevezett devizás konstrukciók a hazai lízingpiacon. Ezek szerkezete a következő: a lízingtársaság devizahitelt vesz fel, azt forintra váltja, majd ebből finanszírozza az ügyleteit. Ahogy csorognak hozzá vissza a lízingdíjak, azokat újra devizára váltja, és abból törleszti a saját hitelét. Az ilyen konstrukciók előnye és legalább ezzel egyenértékű hátránya is kimutatható. Az előny az alacsonyabb kamat, a hátrány pedig a forint leértékelésében rejlő árfolyamkockázat.

A nevével ellentétben tehát az ügyfél szerződésében forintban szerepel a tőketartozás, és havonta forintban törleszti a részleteket is. Az ügyleti kamat ezeknél a devizás szerződéseknél általában 12-15 százalék, ami induláskor több ezer forintos havi törlesztőrészlet-kedvezményt eredményez. Ha – a megszokott példánál maradva – az egymillió forint hároméves futamidejű törlesztőrészletét vizsgáljuk, akkor nem 37-38 ezer forint lesz induláskor a havi törlesztőrészlet, hanem mondjuk csak 32 ezer. Ez nagyon kedvező, viszont már a második hónapban jelentkezik az a többletköltség, amely a forint folyamatos értékvesztéséből adódik. A finanszírozók márkában vagy euróban – ritkábban dollárban – veszik fel azt a hitelt, amelyet ők adnak tovább a magyar ügyfeleknek. A szerződés tartalmazza, hogy az alapul vett deviza és a forint árfolyamát melyik adat szerint kell figyelni. Ez lehet az MNB középárfolyama, de ha bankhoz kötődő finanszírozóról van szó, akkor az anyabank devizaeladási árfolyama is. A forint árfolyamveszteségével az egész hátralévő tőkét korrigálni kell. Így a legtöbb finanszírozó azt ajánlja – és ebben valóban korrektek –, hogy legfeljebb hároméves futamidőig kössenek ilyen szerződést az ügyfelek. Három év után ugyanis annyira megnő a rizikó, hogy vélhetően rosszabbul jár az ügyfél a devizás hitellel – lízinggel –, mint a forintalapúval. Találkoztunk olyan finanszírozóval, aki szerződésben vállalta, hogy vis maior esetén – ha a kamatok, illetve a devizaárfolyamok rövid idő alatt hihetetlenül megváltoznának – forintosítja a szerződéseket.

Rendkívüli szerződés megszüntetése

Két esetben kerülhet sor arra, hogy a futamidő lejárta előtt szüntessék meg a felek a finanszírozási szerződést. Az egyik az, ha nem fizet az ügyfél, a másik pedig ennek az ellentettje: ha a vevő korábban akar megszabadulni a terhétől.

A szerződések általában úgy szólnak, hogy az első havi nemfizetés esetén a lízingtársaság felszólítja partnerét a fizetésre, majd ha erre nem reagál, akkor lejárttá teszik a szerződést. Ha minden simán megy, akkor viszszaveszik az eszközt, eladják, majd kölcsönösen elszámolnak egymással. Látszólag az elszámolás egyszerű, hiszen a vételárból a hátralékos tőkeöszszeget kell levonnia a finanszírozónak, a többi pénz pedig a finanszírozottat illeti meg. A gyakorlatban gondot okoz a lízingbe vagy hitelbe adott eszköz megszerzése – nagyon el tudnak tűnni az autók, de a gépek, berendezések is –, nem is szólva arról, hogy az elszámolást általában nehezményezik az ügyfelek. Az utóbbinál maradva: a Ptk. kimondja, hogy a korábban visszafizetett hitel után semmilyen terhet nem lehet felszámítani. Ennek – a törvény indoklása szerint – az a magyarázata, hogy a hitelintézetet nem éri hátrány, hiszen újra kikölcsönözheti a korábban visszafizetett pénzt. Ez a szocialista időkből itt maradt szabály piaci körülmények között nem teljesen igaz, hiszen az újabb ügyfél megkeresése pénzbe kerül. Ennek ellenére, ami törvény, az törvény, és betartandó. A gyakorlatban azonban a szerződések többsége tartalmaz egy olyan kikötést, hogy a lejárttá tett hitel – lízing – hátralévő tőkerésze után valamennyi százalék szerződésmegszüntetési díjat (vagy más címen felszámított költséget) kell fizetni. Ez egyébként 1-2 százalék szokott lenni. A nemfizetés miatt lejárttá tett szerződések száma elenyésző. Legalábbis a legnagyobb hazai gépjármű-finanszírozó, a Merkantil Bank adatai szerint nem éri el az egy százalékot.

A másik eset – amikor az ügyfél előbb akar fizetni – hasonló problémát vet fel, hiszen a finanszírozó előbb jut a pénzéhez. Ebben az esetben is elkérnek bizonyos százalékot a korábban kifizetett tőkerész után. Ami magát a hátralékos tőkét illeti, ma már nem nagyon adnak vitára okot a szerződések. Tartalmaznak ugyanis egy olyan mellékletet, amelyben a szükséges táblázat is megtalálható. Ennek első oszlopa a hónapokat tartalmazza (hároméves futamidő esetén 1-36-ig). A második oszlop a havi törlesztőrészletet, a harmadik pedig az adott hónapban még nem törlesztett tőkét.

A finanszírozók tapasztalata az, hogy főleg a magánszemélyek – de nemritkán a kisebb gazdasági társaságok is – szeretik előbb visszafizetni a hitelt, illetve a lízingdíjat. Ezt leginkább az bizonyítja, hogy amíg a szerződésekben foglalt átlagos futamidő három év, addig a tényleges általában két és fél év.

Változatok az eszközfinanszírozásra

Ha valaki gépjárművet vagy más termelőeszközt kíván vásárolni, akkor – legyen bár egyéni vagy társas vállalkozó – több lehetőség közül választhat. A legkézenfekvőbb az, ha hitelt vesz fel, majd azt törleszti, a másik forma a lízing, a harmadik pedig a bérlet. Ezek feltételei azonban különbözőek, így döntés előtt érdemes megvizsgálni mindhárom finanszírozási formát.

Magyarországon a nyolcvanas évek végén nem véletlenül szorította ki a lízing a finanszírozási piacról a bankkölcsönt. Gombamód szaporodtak a vadonatúj vállalkozások, amelyeknek beruházásaikhoz relatíve kis összegre volt szükségük. A bankok ennek ellenére nem szívesen hiteleztek nekik, aminek több oka is volt. Egyrészt nem ismerték a vállalkozásokat, illetve azok tulajdonosait a cégek rövid előélete miatt. Másrészt a hitelintézetek forrásszerkezete annak idején eléggé egyoldalú volt: a rövid lejáratú betétek domináltak, a vállalkozóknak pedig hosszabb futamidejű kölcsönre lett volna szükségük. Végül arról sem szabad megfeledkezni, hogy a banknak ugyanannyi munkával jár egy kisebb összegű hitel folyósítása, mint a több nagyságrenddel nagyobbé. Így mind a bankoknak, mind pedig a tőkeszegény vállalkozásoknak kapóra jött, hogy a két fél közé beékelődtek a lízingtársaságok. A bank közvetlenül a lízingcéget finanszírozta, általában egyéves futamidejű hitelekkel. A lízingcég viszont többnyire hároméves futamidőre szerződött az ügyfelekkel.

Ebben az időben a lízing jószerével teljesen szabályozatlan volt, így arra is akadt példa, hogy a lízingbevevő induláskor kifizette a teljes lízingdíjat, majd két hét múlva az ő nevére került az eszköz. Közben költségként számolta el a finanszírozásra fordított teljes összeget. Ez volt az azonnali vagy promt lízing. Az ilyen szerződéseket évekkel később az APEH nem fogadta el, a bíróság pedig olyan elvi álláspontra helyezkedett, hogy akár a teljes lízingdíj kifizethető a futamidő elején, viszont a tulajdonjog átszállásához legalább egyéves futamidő szükséges. Közben az állam igyekezett keretbe fogni a lízinget, ami azzal a sajátos technikával sikerült, hogy a társaságiadó-törvénybe kerültek a szabályok. Ennek az volt a lényege, hogy az ingóságokért kifizetett lízingdíj havi 3 százalékát lehetett költségként elszámolni. Így jött ki az optimális, hároméves futamidő, ezalatt "költségelhette el" a cég a teljes lízingdíjat. Miután az eszközök átlagos amortizációs ideje öt év, így jól járt a lízingbevevő is. (A régi szabályokról azért érdemes szólnunk, mert még élnek olyan szerződések, amelyekre ezek vonatkoznak.)

Az állam úgy döntött, hogy 1997 elejétől a pénzügyi lízing lesz a lízing egyetlen szabályozott formája Magyarországon. Ezt a hitelintézeti törvény definiálja oly módon, hogy a lízingbeadó ingatlan vagy ingó tulajdonjogát – illetve vagyoni értékű jogot – a lízingbevevő megbízása alapján abból a célból szerzi meg, hogy azt a lízingbevevő határozott idejű használatába adja. Ez az eszköz a lízingbevevő könyveiben kerül kimutatásra, így ő amortizáltatja azt. A futamidő végén – ha a lízingbevevő a teljes lízingdíjat kifizette – jogosultságot szerez arra, hogy maradványértéken vagy anélkül az eszköz tulajdonjogát megszerezze. Ezt hívják opciós jognak, amit nemcsak a lízingbevevő, hanem az általa kijelölt személy is gyakorolhat. Az új szabályok szerint két alapvető dologban különbözik a pénzügyi lízing a régi, jelző nélküli lízingtől. Az egyik, hogy nem a lízingbeadó, hanem a lízingbevevő veszi fel könyveibe az eszközt, így őt illeti az amortizáció joga is. A másik pedig az, hogy az általános szabályok szerint kell az értékcsökkenést alkalmazni. Következésképpen a költségként való elszámolás is aszerint történik. Ezt lefordítva a leggyakrabban lízingbe vett eszközre: a személy- és tehergépjárművek esetében azt jelenti, hogy nem három, hanem öt év alatt írható le az eszköz. Ebből elvileg az következne, hogy a hároméves futamidejű lízinget az ötéves futamidejű váltja fel. Ez lehet, hogy így lesz majd egyszer, de amíg a kamatszint meghaladja a húsz százalékot, addig nem éri meg a hosszabb futamidő vállalása.

Azzal, hogy a lízingből pénzügyi lízing lett, szinte eltűnt a hitel és a lízing közötti különbség. Egy dologban különbözik a kettő egymástól: lízingnél végig a lízingbeadó tulajdonában van az eszköz, míg a hitelnél azonnal a hitelfelvevő lesz a tulajdonos. A gyakorlatban a különbségtétel nem sokat számít, hiszen a hitelbe vett eszközt sem adhatja el és terhelheti meg a tulajdonosa mindaddig, amíg nem fizette vissza a kölcsönt. Egyedül az autóknál mutatkozik némi előny a hitel oldalán. A lejáratkor ugyanis nem kell átíratni a kocsit, ami néhány tízezer forint megtakarítással jár.

Végül – hogy teljes legyen a kép – néhány mondat a bérletről. A klasszikus – a Polgári Törvénykönyvben szabályozott – bérlet az eszköz átadásával kezdődik. A bérbevevő a bérleti idő alatt díjat fizet a bérbeadónak, majd amikor lejár a szerződés, az eszközt visszaadja neki. Ezzel szemben, amit ma nálunk – leginkább az autófinanszírozási piacon – bérletnek hívnak, annak van egy jelzője, mégpedig a tartós. Jogilag tehát megfoghatatlan a tartós bérlet, a tartalma viszont egyértelmű. A bérleti díj a kifizetésekor költségként számolható el, majd a bérleti idő végén egy svédcsavarral az addigi bérlőé, illetve az általa megnevezett személyé lesz az eszköz. Egy apró dolgot leszámítva ez a finanszírozási forma hasonlít a nyugat-európai operatív lízinghez. A különbség az, hogy az operatív lízing igénybevevője nem akar tulajdonos lenni.

Átlagosnak tekinthető lízing, illetve hitel kondíciói (új gépjárművekre, kezelési költség nélkül)
A saját rész a bruttó vételár 20-29,99 százaléka
Hitel (Ft)	Futamidőhöz tartozó havi törlesztőrészletek (Ft/hó)
	12 hó	24 hó	36 hó	48 hó	60 hó
400 000	38 082	21 415	15 805	13 158	11 631
1 000 000	95 204	53 537	39 512	30 753	29 076
2 000 000	190 409	107 074	79 023	61 507	58 153
Teljes éves hiteldíj mut. %	28,49	28,49	27,48	27,48	27,48
A saját rész a bruttó vételár 30-39,99 százaléka
Hitel (Ft)	Futamidőhöz tartozó havi törlesztőrészletek (Ft/hó)
	12 hó	24 hó	36 hó	48 hó	60 hó
400 000	37 772	21 095	15 465	12 801	11 256
1 000 000	94 429	52 736	38 663	32 002	28 139
3 000 000	283 287	158 209	115 988	96 007	84 416
Teljes éves hiteldíj mut. %	26,49	26,49	25,48	25,48	25,48
A saját rész a bruttó vételár 40-49,99 százaléka
Hitel (Ft)	Futamidőhöz tartozó havi törlesztőrészletek (Ft/hó)
	12 hó	24 hó	36 hó	48 hó	60 hó
400 000	37 694	21 015	15 382	12 713	11 164
1 000 000	94 236	52 537	38 455	31 784	27 910
4 000 000	376 943	210 149	153 819	127 134	111 639
Teljes éves hiteldíj mut. %	25,99	25,99	24,98	24,98	24,98
A saját rész a bruttó vételár 50-59,99 százaléka
Hitel (Ft)	Futamidőhöz tartozó havi törlesztőrészletek (Ft/hó)
	12 hó	24 hó	36 hó	48 hó	60 hó
400 000	37 536	20 852	15 382	12 713	11 164
1 000 000	93 840	52 130	38 455	31 784	27 910
4 000 000	375 360	208 521	153 819	127 134	111 639
Teljes éves hiteldíj mut. %	24,98	24,98	24,98	24,98	24,98
A saját rész a bruttó vételár legalább 60 százaléka
Hitel (Ft)	Futamidőhöz tartozó havi törlesztőrészletek (Ft/hó)
	12 hó	24 hó	36 hó	48 hó	60 hó
400 000	37 457	20 771	15 297	12 624	11 070
1 000 000	193 643	51 928	38 242	31 568	22 676
4 000 000	374 570	207 710	152 969	126 242	110 703
Teljes éves hiteldíj mut. %	24,48	24,48	24,48	24,48	24,48
Használt gépjárműnél a saját rész bruttó vételár 30, esetén legalább 20 százaléka
Hitel (Ft)	Futamidőhöz tartozó havi törlesztőrészletek (Ft/hó)
	12 hó	24 hó	36 hó	48 hó	60 hó
400 000	38 082	21 415	15 974	13 337	11 818
1 000 000	95 204	53 537	39 935	33 341	29 545
3 000 000	285 613	160 612	119 804	100 024	88 635
Teljes éves hiteldíj mut. %	28,49	28,49	28,49	28,49	28,49