Üzemanyag – magas adótartalommal

Egy közelmúltbeli elemzés szerint rövid időn belül az olajóriások kezében lesz a kelet-közép-európai üzemanyagpiac. Az átrendeződés a magyar piacon azonban aligha jelent majd jelentős változást, hiszen minden jelentős cég itt van, s ez Wilde György, a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára szerint stabilizálja a viszonyokat, kiszámíthatóbbá teszi a versenyt és az ellátást is.

A magyar üzemanyagpiac 1991 óta teljes mértékben liberalizált, aminek eredményeként az üzemanyagárak a világpiaci mozgást követik. Kevéssé közismert, hogy a hajtóanyagok ára nincs közvetlen szinkronban az alapanyag árváltozásaival, bizonyos késéssel tart csak lépést a nyersolajjal. Az üzemanyagok árát alapvetően a termékjegyzésárakhoz igazítják, Magyarországon e tekintetben a mediterrán termékárak adnak támpontot. A termékek versenypiaci ára pedig csak részben függ az alapanyag beszerzési költségétől, jelentős mértékben befolyásolja még a finomítói kapacitások kihasználtsága, illetve a kereslet-kínálati viszonyok. Az amerikai szabadságolási és autózási szezon kezdetén hagyományosan felmennek az árak, hiszen a tengerentúlon megugró kereslet komoly mennyiségű hajtóanyagot felszív. Amikor vége a szezonnak, értelemszerűen esni kezdenek a termékárak, s visszaesik a finomítók kihasználtsági mutatója is.

A kontinensen egyébként alaphelyzetben számottevő feldolgozói túlkapacitásról beszélnek. Az utóbbi időben lezajlott egyesülések révén többek között ezeket a kapacitásokat igyekeztek racionalizálni az olajóriások, ez azonban nem hozta meg a várt eredményt. A feldolgozóüzemeket ugyanis nem zárták be, hanem értékesítették, s így azok többségükben független finomítói társaságok tulajdonába kerültek, és működnek rendületlenül, ez pedig a nagyok által remélt termékár-emelkedés ellen hat, s gátat szab a tervezett profitemelkedésnek is.

A Mol Rt.-nek nincs módja eltérni a világpiacon alkalmazott üzemanyagár-számítástól, hiszen a versenytársak előtt nyitva a határ, a Mol Rt. mint nagykereskedelmi forrás azonnal kiváltható. A magyarországi benzinárak változásait tekintve egyébként lefelé is volt elmozdulás, az év során nem is egy alkalommal, ez azonban nem volt igazán érzékelhető. Ezt a magyar olajtársaság szakemberei alapvetően azzal magyarázzák, hogy az üzemanyagnak rendkívül magas, hetven százalék körül van az adótartalma, ami rugalmatlanná, a nemzetközi termékárak iránt érzéketlenné teszi a magyar üzemanyagárakat.

A Mol Rt. jövő évi eredményeit alapvetően befolyásolja az importalapú gázárképzés bevezetése vagy annak elmaradása. Mint ismert, hosszú évek óta folyik az alkudozás a tarifarendszer átalakításáról. Tekintettel az áttéréstől várható áremelkedésre, a kérdés alapvetően politikai jellegű, s mindeddig egyik kormány sem talált alkalmas pillanatot a váltásra. Tudni érdemes, hogy a Mol Rt. a gázüzletben egészen 1998-ig évről évre veszteséget volt kénytelen elkönyvelni, két évvel ezelőtt azonban a világpiaci árzuhanás következtében tisztes eredményt hozott ez az üzletág. A gázszolgáltató társaságok azonnal le is csaptak az egyelőre monopolhelyzetben lévő nagykereskedőre, és azt követelték a Magyar Energia Hivataltól, hogy valamilyen technikával ossza fel közöttük a Mol Rt. földgázon realizált nyereségét. Az utóbbi hónapokban, az új energetikai üzleti modell meghirdetését követően s a piacátalakítás jegyében ismét tárgyalások kezdődtek a Mol Rt. és a kormány között az importalapú árképzésről. Volt idő, amikor úgy tűnt, viszonylag gyorsan megszülethet a döntés az áttérésről, aztán megakadt a folyamat, s az év utolsó heteiben meglehetősen ellentmondásos nyilatkozatok láttak napvilágot kormányzati emberektől. A Bloombergnek nyilatkozva Járai Zsigmond pénzügyminiszter például azt mondta, hogy decembertől 6 százalékkal drágulhat a gáz az importképlet bevezetésének eredményeképpen, de a pénzügyi tárca jobban szeretné, ha fokozatos volna az átmenet. A Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára, Hónig Péter viszont több helyütt úgy vélte, hogy semmi sem sürgeti a váltást, hiszen a gázár-szabályozási év június 30-án ér véget. A távozóban lévő miniszter, Chikán Attila viszont úgy vélte december közepén, hogy "heteken belül meg kell szülessen a döntés". A Mol Rt. mindvégig tartotta magát ahhoz, hogy a tárgyalások idején nem minősíti a kormánytagok és a minisztériumi tisztségviselők nyilatkozatait. A szakértők viszont eközben számolnak. Az optimista becslések azzal kalkulálnak, hogy az olajár-emelkedés, amely alapvetően meghatározza a földgáz világpiaci árát, januártól esni kezd, s folyamatosan csökken az év végéig. Ebben az esetben az importárra történő áttérés elmaradása "mindössze" 30-35 milliárd forintos veszteséget eredményez a gázüzletben. A pesszimista prognózis azzal számol, hogy az olajárak stagnálni fognak az év nagy részében, ez esetben a gázüzlet vesztesége elérheti az 50 milliárd forintot is.

Változatlan erőviszonyok

Magyarországon évente egyébként közel 4 milliárd liternyi üzemanyag fogy, s ennek nagy része, hozzávetőlegesen nyolcvan százaléka a Mol Rt. finomítójából kerül ki, vagyis a versenytársak túlnyomó többsége alapvetően a magyar olajtársaságra alapozza kiskereskedelmi forgalmát. Ugyanakkor azt mondják az országban jelen lévő, számottevő piaci részesedéssel rendelkező olajtársaságok beszerzési szakemberei, hogy természetszerűleg alkupozícióik és az ellátás biztonsága érdekében is igyekeznek fenntartani az alternatív beszerzési források lehetőségét. Nem szolgáltathatjuk ki magunkat a Mol Rt.-nek teljesen – mondják.

A magyar kiskereskedelmi piacon kialakult viszonyokban jelentős változás a közeli jövőben aligha várható, feltéve hogy egyetlen más cég sem követi a BP-t és a Q8-at, amelyek az utóbbi másfél évben kivonultak az országból, és kútjaikat eladták az osztrák OMV-nek. Ezek a tranzakciók sem forgatták fel a piaci erőviszonyokat. A Mol Rt. a kiskereskedelmi értékesítést, illetve a kúthálózatok méretét tekintve is stabilan őrzi vezető helyét, négyszáz-egynéhány töltőállomásával és 40 százalék körüli részesedésével. Hagyományosan a második helyen áll a holland-angol Shell, amely a külföldi szereplők közül a legrégibb Magyarországon. Kis megszakítással a harmincas évek óta jelen van az országban, s az utóbbi években a térségünkben rendkívül komoly fejlesztést hajtott végre. Összesen 400 millió dollárt költöttek el itt 1995 óta, s ezzel befektetett tőkéjük nagysága a térségben elérte a 850 millió dollárt. Az önálló regionális kereskedelmi egység létrehozásakor, 1997-ben az érintett tíz országban – Lettország, Litvánia, Észtország, Lengyelország, Csehország, Szlovákia, Románia, Bulgária, Oroszország és Magyarország – még csak összesen 260 töltőállomásuk üzemelt, ebből több mint száz Magyarországon. A helyzet mára jelentősen megváltozott, összesen 560 Shell-kút van Európának ezen a részén, s ezen belül a magyarországiak száma lényegesen szerényebben bővült, mint a másik kilenc országban.

A Shell az átlagosnál nagyobb kockázatot vállalt, amikor terjeszkedni kezdett Kelet felé. Ezt jelzi, hogy vannak olyan konkurensei, amelyek bizonyos országokban a mai napig nem jelentek meg. Ilyen például Bulgária, ahol akkor bővítették legintenzívebben a kúthálózatukat, amikor épp üzemanyaghiány volt, s a meglévő kutaknak gyakorlatilag csak a boltjaik funkcionáltak – mondja Kapitány István, a Shell Hungary Rt. elnök-vezérigazgatója. Az eredmény 30 százalékos piaci részesedés lett. Hasonlóan nagy bátorság kellett a romániai offenzívához. Ott ma 70 Shell-töltőállomás üzemel, egyetlen más külföldi cégnek sincs országos hálózata keleti szomszédunknál, 16 százalékos piaci részesedéssel.

A balti államokban jelentős az észak-európai konkurencia, a Statoil és a Neste. Lengyelországban a Statoil mellett az Aral és a BP is jelen van, Csehországból és Szlovákiából viszont – Magyarországhoz hasonlóan – éppen most vonult ki a BP, s a két északi országban is az OMV vásárolta meg kúthálózatát. Az egyetlen hely Oroszország, ahol egyelőre igen szerény a Shell jelenléte, meglévő öt kútjukkal most tesztelik a piacot. A régió két évvel ezelőtt még veszteséges volt, Kapitány István reményei szerint azonban jövőre már meg tudnak majd felelni a tulajdonosok elvárásainak.

Pozíciójavítás többletszolgáltatással

A magyar piacon a holland-angol olajcég mögött a harmadik helyen az osztrák állami olajtársaság áll. A kiskereskedelmi forgalomban a külföldi olajtársaságok részesedése meghaladja az ötven százalékot – mondja Wilde György, a MÁSZ főtitkára, aki úgy véli: a külföldiek jelenléte stabilizálja a piacot, biztosítja a versenyt, konszolidálja a viszonyokat.

A piac nagyságát tekintve a MÁSZ adatai szerint a benzinfogyasztás gyakorlatilag stagnál, miközben a gázolajigény évről évre, ha szerény mértékben is, de növekszik. Ez utóbbi a főtitkár szerint a gazdaságélénküléssel magyarázható, hiszen ez magával hozza többek között a fuvarpiac bővülését is. A benzinfogyasztás az autópark bővülése ellenére sem mutat érdemi növekedést, miután egyelőre a nagy étvágyú keleti márkák cserélődnek kisebb fogyasztású nyugati típusokra. Az elmúlt évben 1,7 milliárd liter benzin és 2,1 milliárd liter gázolaj fogyott a magyarországi benzinkutakon, ez utóbbi kategóriában a növekedés megközelítette a 9 százalékot. Az ásványolaj-szövetség tagjai benzinből 9, gázolajból 18 százalékos forgalomnövekedést regisztráltak, miközben 10 százalékkal bővült a kúthálózat is.

Szakemberek szerint az úgynevezett színes kutak – vagyis a Mol Rt., illetve a multicégek töltőállomásai – mellett legfeljebb 100 olyan telep lehet, ahová, ha nagyon muszáj, betérhet az autós üzemanyagért. A névtelen kutak túlnyomó többsége objektív okokból nem tud olyan minőséget és kiszolgálást nyújtani, mint a nagy konkurensek. Egy-egy komoly töltőállomás felépítése önmagában 200-250 millió forintba kerül, s a forgalmas, jó helyen lévő telekért is legalább ugyanennyit kell fizetni. A terjeszkedéssel pedig a nagyobbak is óvatosak, hiszen a hálózatok többé-kevésbé már kiépültek. Még a piacvezetők, a Mol, a Shell Hungary és az OMV Hungária sem terveznek olyan intenzív bővítést a továbbiakban, mint ami az utóbbi években történt.

A régióban egyébként Magyarországon a legkisebb a kiskereskedelmi árrés, ennek ellenére a piaci szereplők kivétel nélkül jelentős eredménynövekedésről adtak számot. Abban is teljesnek mondható az egyetértés, hogy a kis árrésből eredően csak szerény lehetőségeik vannak, hogy eltérítsék az árakat. Ennek ugyan látszólag ellentmond, hogy alkalmanként három-öt forintos különbség is lehet az egyes kutak között. A Shell Hungary Rt. szakemberei szerint a kiskereskedelmi forgalomban a cégeknek legfeljebb egy forint körüli mozgásteret engednek a mai viszonyok. Az árakat alapvetően a Mol Rt. határozza meg, nemcsak fő nagykereskedőként, de benzinkútjain keresztül is, hiszen alapvetően az ő áraihoz igazodnak a többiek.

Az árak meghatározásakor az egyes társaságok számos részletkérdést megvizsgálnak. A Mol Rt. által meghatározott kiskerárakon túl a saját és a konkurens kutak egymástól való távolságát, az adott töltőállomás megközelíthetőségét, forgalmát, felszereltségét, a járulékos szolgáltatások színvonalát és a környék fizetőképes keresletét. Ilyen alapon például az autópályákon általában drágábban lehet tankolni, mint mondjuk a Bakonyban vagy a Cserhátban. Az viszont nem feltétlenül igaz, hogy az ország északkeleti felében olcsóbb volna az üzemanyag, mint a Dunántúlon. A társaságok folyamatosan mozgatva áraikat, tesztelik az adott területet. Van olyan, közvetlenül a szlovák határnál lévő benzinkút, ahol az átlagnál árnyalatnyival drágábban adják a benzint, jóllehet északi szomszédunknál akár 60 forinttal is olcsóbban lehet tankolni literjét. Az érintett cégnél elmondták: miután megfigyelték, hogy az árak csökkentése sem eredményezett látványos forgalomnövekedést, vagyis úgyis mindegy, viszszaálltak a magasabb árra.

Nem is elsősorban az árakkal, hanem a többletszolgáltatásokkal igyekeznek meglévő pozícióikat javítani az egyes cégek. A harmadik helyezett OMV Hungária Kft. például negyven százalékkal növelte eredményét 1997-hez képest. A cég 2005-ig szóló stratégiájában 130-140 töltőállomás üzemeltetésével és tartósan 13 százalékos piaci részesedéssel számolnak – s bár a BP 28 magyarországi kútjának megvásárlásával nagy lépést tettek, s a fejlesztés az idén sem áll meg –, a hangsúly a mennyiség helyett inkább a hatékonyság javításán, helyzetük megerősítésén van.

Tülekedés a PB-gáz-piacon

Hasonlóan az üzemanyag-kiskereskedelemhez, a magyarországi PB-gáz-piacon sem várható földindulás, noha a Mol Rt. 1998. októberi, a kiskereskedelemben történő megjelenése kétségtelenül felbolygatta az ágazatot. A Prímagáz Rt. stabilan őrzi vezető helyét, a Totalgázzal és a Shell Gasszal a háta mögött. Eközben egyre szaporodnak a cseretelepek, vagy másként a ketrecek, amelyekből 1999 végére már 11 ezer volt Magyarországon.

A nemzetközi gyakorlatnak és tapasztalatoknak megfelelően rendeződött át a magyarországi PB-gáz-piac, a kilencvenes évek elején történt teljes felszabadítása óta megszűnt egyfajta szociális intézményként működni. Akkoriban sokan még valószínűtlennek tartották, hogy a korábban az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszthöz tartozó gázszolgáltatók vagyonának mindössze tíz százalékát kitevő, ám évi 1 milliárd forint veszteséget eredményező PB-gáz-kereskedelemben komoly tülekedés alakul ki a szabadpiacon, jóllehet a versenyfeltételeket a privatizáció igen erősen meghatározta.

A nyolcvanas években a magyarországi PB-gáz-forgalom szinte teljes egészében palackban bonyolódott, elenyésző volt a tartályos értékesítés – mondja Dénes János, a Magyar PB Gázipari Egyesület elnöke. Ez az arány a kilencvenes években kezdett elmozdulni, s mára már elérte a negyven százalékot a tartályos értékesítés részesedése. A rekordfelhasználás évi 330-350 ezer tonna körül alakult, amelynek zömét hagyományosan a hazai termelés biztosította, általában kétharmad részben a földgázkitermelés, egyharmad részben pedig az olajfinomítói tevékenység. Mindössze 10-15 százalék körül volt az import aránya. Szakértők ugyanakkor azzal számolnak, hogy a hazai földgázkitermelés volumenének csökkenése következtében az import aránya növekedni fog. Azt mondja Dénes János, hogy 5-10 éven belül a külföldről vásárolt PB-gáz aránya elérheti a felhasználás egyharmadát.

A palackos PB-gáz forgalomcsökkenése a nyolcvanas évek közepén, a vezetékes földgázhálózat bővülésével vette kezdetét, s tart a mai napig. A földgázzal szemben nem versenyképes a PB, viszont a számok, illetve a tapasztalatok azt mutatják, hogy elsősorban a vidéki háztartásokban legalább egy, esetleg két PB-palackot megtartottak tartalékban a vezetékes gáz bekapcsolása után is.

A PB-gáz termelését gyakorlatilag a privatizációkor meghatározták, az akkor kialakított erőviszonyok azóta sem változtak, és nem várható jelentős átrendeződés a későbbiekben sem. Nyolc évvel ezelőtt, a privatizáció kezdetén, amikor eldőlt, hogy legalább kétszereplős piacot kell kialakítani, két komolyabb érdeklődő volt a PB-gáz piacán: a Totálgáz és a Prímagáz. Ez utóbbi rugalmasabb volt, így 1992 májusában már meg is alakulhatott a PM Rt. 51 százalékos Prímagáz- és 49 százalékos állami részvétellel. Ez a cég akkor 70-71 százalékos piaci részesedést, illetve hét töltőüzemet mondhatott magáénak. Területileg is felosztották az országot, a Prímagázé lett Kelet-Magyarország, a kicsit később alakuló Totálgáz Hungária Rt.-é pedig a Dunántúl, a fennmaradó 30 százalékos piaci részesedéssel és három töltőüzemmel. Ebben az időben azonban még szinte kizárólag csak palackos értékesítés folyt – jegyzi meg Szemmelveisz Zoltán, a Prímagáz Magyarország Rt. vezérigazgatója. A két nagy mellé rövidesen beszállt a Shell Gas is. A Mol Rt. már a privatizációs időkben szeretett volna részt venni a PB-kiskereskedelemben, hiszen világosan látszott, hogy a termeléstől induló folyamatnak ebben a fázisában képződik a legjelentősebb érték – mondja Horváth Ferenc, az olajtársaság PB-gáz-kereskedelmi üzletágának igazgatója. A Molt azonban 1991-ben eltanácsolták a szektor magánosításától, így kisebbségi részt szereztek a Totálgáz Hungária Rt.-ben, amelytől 1998-ban megváltak, s önállóan beszálltak a kiskereskedelembe is.

A kiskereskedelmi eladások terén folyó tülekedésre jellemző, hogy piaci részesedéstől függetlenül mindenki igyekszik az értékesítési helyek számát gyarapítani. Ma hozzávetőlegesen 9 ezer cseretelep létezik az országban, számuk az előrejelzések szerint az év végére elérte a 11 ezret.

A Shell Gas annak idején olyannyira ígéretesnek tartotta a magyarországi piacot, hogy Székesfehérváron önálló töltőüzemet létesített. Jóllehet a piaci folyamatok alapján a szakértők már akkor is nyilvánvalónak tartották, hogy töltőüzemi kapacitásból felesleg van, s ezért nem feltétlenül indokolt egy új üzem építése. Időközben a Prímagáz Magyarország Rt. a hét üzeme közül négyet, a Totálgáz Hungária Rt. pedig a háromból kettőt bezárt, s így sikerült a meglévő kapacitásaikat gazdaságossá tenni.

A tartályos gáz jellemzően nem lakossági felhasználásra szolgál – magyarázza Dénes János. Ennek ellenére számos olyan településen használják családi házak gázellátására is, ahol a vezetékes hálózat műszaki vagy gazdasági okból elérhetetlen. Elsősorban ipari és mezőgazdasági felhasználásra szánják a tartályos PB-t a kereskedőcégek. A forgalom növekedését kezdetben jó ideig táplálta a felhasználás szabadsága, majd a tüzelőolajjal kapcsolatos visszaélések visszaszorítását célzó adózási szabályok módosítása versenyképessé, sőt előnyösebbé tette a nagyfelhasználók számára. Ugyanakkor szakértők szerint a mezőgazdasági felhasználásban sok, még felderítetlen terület létezik.

Az nyilvánvaló, hogy a palackos forgalom tovább csökken, a tartályos forgalom növekedésének viszont megvannak a lehetőségei, s ezek köre egyre bővül – véli Dénes János a PB-gáz jövőjét illetően. Hozzáteszi: a mezőgazdasági kisüzemek várható erősödésével újabb piac nyílik meg a PB-gáz-ipari szereplők előtt.