Sztrádák helyett üzletközpontok

 

Furcsa kettősség jellemezte a hazai magas- és mélyépítőipar megrendeléseit 1999-ben. Nagy várakozások után töredékükre estek vissza az állami és önkormányzati infrastrukturális megrendelések, s csak reménykedni lehet a trend megfordulásában. Ezzel szemben a külföldi befektetők által finanszírozott kereskedelmi és bevásárlóközpontok, szállodák tartották a lelket a piac szereplőiben.

 

Bár a szakma egésze tavaly januárban – a korábbi évekhez hasonlóan – még több mint 10 százalékos növekedésben reménykedett, pár hónap múltán világos lett: a fejlődés valószínűleg csak egy számjegyű lehet.

Az első négy hónap után például a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) már arról adott hírt: az épületeknél – elsősorban a szórakoztatócentrumoknak, irodáknak, azaz nem az idén is visszafogott lakásépítésnek köszönhetően – 17,4 százalékos a növekedés, miközben a közlekedési infrastruktúra, a csővezetékek építése jócskán elmaradt az 1998. évi szinttől. Utóbbiaknál a szűk kínálat (no meg nyomában az éles verseny a megrendelésekért) meglehetősen lenyomta az árakat.

A pályázati pénzeket elsodorta az árvíz

E stagnáló- és húzóágazatok jellemezték (kisebb-nagyobb módosulásokkal) azután az egész évet. A „slágermunkák" felsorolásakor elég megemlíteni a 80 milliárdos beruházás révén nemrég megnyílt budapesti Westend City Centert, vagy azt, hogy a – nyolcvanas évek szállodaépítkezéseinek „új hullámaként" – a következő egy-másfél évben 10 közepes és nagy hotelt újítanak fel vagy építenek csak Budapesten. 1999-re 6-8 százalékos növekedéssel számol az építőipar egészét tekintve Nagy János, az Építési Vállalkozók Országos Szakszövetségének (ÉVOSZ) ügyvezető igazgatója. A szövetség is osztja a piac véleményét arról: az 1999-re várt közbeszerzési pályázati pénzek egy részét a bel- és árvizek „sodorták el". (Az ottani kármentesítésre hatalmas összegeket kellett átcsoportosítani.) Az ügyvezető szerint a 2000. évi további konjunktúra egyik alapja éppen az lehet, hogy az állami források minden bizonnyal elkezdtek áramlani. Ráadásul ezeket az összegeket a nagyobb beruházásoknál az Európai Unió támogatásai is kiegészítik majd.

Korábban az ÉVOSZ önálló építőipari minisztériumért is lobbizott, mondván, jelenleg öt intézmény – a földművelésügyi, a gazdasági, a környezetvédelmi, a közlekedési tárca és a Miniszterelnöki Hivatal (MeH) – is foglalkozik az ágazattal. Nagy szerint viszont gondjaik tavasztól enyhülni látszanak a MeH-es Balsay István által koordinált Építési Fórum létrejöttével. Ebben a több szaktárca, kamara és piaci szereplő részvételével működő testületben minden, az építőipart érintő témát megvitatnak (nemrég például az építési vállalkozók működési jogosítványainak feltételeiről szóló ÉVOSZ-előterjesztés volt terítéken).

Visszatérve a költségvetés terveire: a kormányzat eredeti elképzelései szerint (a tízéves, 600 milliárd forintos gyorsforgalmi úthálózat fejlesztési programjának egyik pontjaként) az M7-es autópályán 4-5 milliárd forintnyi felújítási és bővítési munkát kellett volna elvégeztetni 1999-ben (2001-re Budapest és Zamárdi közt végig négysávos útszakaszt terveznek).

Az eredetileg decemberre beharangozott közbeszerzési tender kiírását nemrég 2000. februárra halasztották, miközben az előminősítési eljáráson már rég túlestek a jelentkező vállalatok. Emlékezetes, hogy egyelőre nem folytatódott az M5-ös és az M3-as sztrádák építése sem.

Az elmúlt évtizedben nem volt olyan esztendő, hogy ne épült volna autópálya Magyarországon. Tavaly gyakorlatilag ez történt – szögezte le Appelshoffer József, a Magyar Aszfalt Kft. (MAK) ügyvezetője.

Az autópálya-program csúszásának is köszönhető, hogy a hazai építőipari szereplők legnagyobbjának számító (s főképp a mélyépítésben jeleskedő) cégnél is átrendeződött a megrendelők köre. Itt is nőtt a privát szféra aránya az állami rovására, miközben az önkormányzatok részesedése stagnált vagy – egyes területeken – emelkedett. A MAK egyes üzleti régióiban a központi költségvetés megrendelői részesedése 10 százalék alá esett. Az önkormányzati megrendelések jellemzője viszont az, hogy – például a burkolatépítési munkálatoknál – a kifejezetten olcsóbb megoldásokat kedvelik.

A társaság többek közt az Auchan bevásárlóközpont kivitelezése és jó pár nyugat-magyarországi ipari üzem építése révén tapasztalhatta meg a privát beruházások ugrásszerű növekedését. Appelshoffer szerint az egész híd- és műtárgyépítési piac felfutásának köszönhető, hogy ezekben az üzletágakban is a korábbinál nagyobb részesedést szereztek. Több, városi elkerülő útszakasz építési tenderén is diadalmaskodtak (legutóbb például Kaposváron).

Mindezek nyomán a MAK 1999-re az előző évhez hasonlóan 40 milliárd forint árbevételt vár. Terveik szerint viszont e mutató 2000-re már mintegy 50 milliárd forint lehet. A november-decemberre kiírt pályázatok, áthúzódó szerződések alapján várhatóan 2000-ben is marad a konjunktúra – vélte az igazgató. A leendő autópálya-programok mellett jó munkalehetőséget jelenthetnek majd a vasútépítési rekonstrukciós feladatok (a Szentes-Újszász közti átépítést például a Szentesi Vasútépítő Kft. végzi, amelyben a MAK 65 százalékos tulajdonos).

Nem mellékes az építőipar egészét tekintve, hogy a MAK tulajdonosa, a BIBAG-csoporthoz tartozó Bauholding megszerezte magának a szintén óriás Strabag Rt.-t is. Ezzel a vállalatcsoport a teljes hazai építési piac 15 százalékát fedi le. A létrehozott Magyar Aszfaltgyártó (MASZ) Kft. egy tulajdonosi körben egyesíti a keverőtelepek 49 százalékát. A MASZ tulajdonosainak kezében összpontosul a kőbányák termelésének mintegy fele is.

Privatizált iparág A (nem lakáscélú) magasépítési szektorba az ipari építés, üzletek, kereskedelmi építmények, irodaházak, illetve például iskolák, egészségügyi, szociális vagy kulturális célú központok tartoznak. A hazai magasépítési szektor 60 milliárd forintos teljes jegyzett tőkéjén belül mintegy 40 százalék a külföldi tőke aránya. A kis- és középvállalatok a szféra meghatározó részét adják – olvasható az ÉVOSZ 1999-et értékelő tanulmányában. A mélyépítési ág fogalomkörébe az út-, vasút-, híd-, repülőtér-, kikötő-, közmű-, víztározó-, szennyvíztisztító-, erőmű-, alagút- és hulladéktemető-építés tartozik. E szféra privatizációja már 1994-ben befejeződött, s azóta a jelentősebb cégek teljesen vagy jórészt külföldi tulajdonban vannak.

Piaci koncentráció

Egy, a közlekedési tárca által megrendelt, s ősszel napvilágra került tanulmány szerint mindezzel részben monopolizálódott a piac, ami árfelhajtó hatással járt. Appelshoffer szerint viszont egyelőre pusztán annyi történt, hogy a két cég összehangolja piaci mozgását. A versenyhivatal nemrég áldását adta a Strabag megvételére, így hosszú távon a tulajdonos esetleg összevonásról is dönthet. A MAK érvelése szerint a folyamat nem okoz árnövekedést egyetlen üzletágban sem. Olcsó, de szakmai hátterük miatt kiváló pályázatokkal tudnak nyerni – mondta az igazgató. Az utóbbi 3 évben tízszeresére nőtt a magasépítési volumen a Strabag Rt.-nél, amely így bekerült a piacvezető körbe – emlékeztetett Vermessy Sándor igazgató. 1999-ben alaposan kihasználhatták tudásuk ezen oldalát: az elmaradó autópálya-építések helyett a cégnél a bevásárlóközpontok (tehát a privát szektor által diktált magasépítés) adták a legtöbb munkát.

A megrendelések özöne miatt Budapesten a gyilkos árverseny helyett némi „fellélegzés" következett, vidéken viszont továbbra is éles a konkurenciaharc. Érdekesség, hogy a fővárosi megrendelések miatt (például a Westendnél) olykor több hétig még a legnagyobb vállalatok sem tudtak szabad üvegest vagy burkolószakembereket találni Pesten.

A MAK és a Strabag másik közös tapasztalata, hogy – az utóbbi évek trendjével ellentétben – lassanként megindult a megrendelések Kelet-Magyarországra „vándorlása". A Strabag szegedi, miskolci és debreceni fő-építésvezetői a korábbinál jóval több nagy érdeklődő partnerről adtak számot.

Vermessy szerint a megrendelők egyre szűkebb – olykor irreálisnak tűnő – határidőket szabnak az építőipari cégeknek a kivitelezésre. Az egyik milliárdos költségű, kétszintes, klimatizált, mélyalapozású épületet például (a kiviteli tervek elkészítésével együtt) 5,5 hónap alatt kellett felhúzniuk.

A Strabag – amely az előző évi 29,9 milliárd után 1999-re 36 milliárdos árbevétellel kalkulált – egy belga céggel közösen fejezte be a Campona bevásárlóközpont kialakítását, ami összértékén 10 milliárd forintos munkának számít. Miskolcon önállóan építik meg 3 milliárd forintért a Szinva Parkot, amelyet a Raiffeisen Lízing Rt. finanszíroz. A „trófeák" közt szerepel még a budapesti Soroksári úti OBI, a szombathelyi Tesco és a pécsi Interspar áruházak kivitelezése, amelyek egyenként is milliárdos munkát jelentenek, illetve a nyíregyházi Baumax áruház építése 0,5 milliárdért.

Biztatónak tűnik föl a jövő is: a Strabag egy német ingatlanbefektető cég megbízásából várhatóan exkluzív bevásárlóközpontot (az Árkádot) építhet 2000-ben az Örs vezér téren mintegy 12 milliárd forintos beruházással. Változatlanul sok a „hűséges" építtető partner, akik a korábbi referenciamunkák és a cég stabil anyagi háttere miatt új és új megrendeléseket adnak.

Ha elindulnak az állami fejlesztések

A Hídépítő Rt. tavaly januárban még pesszimistán tekintett az év elé, de immár úgy tűnik: a cég 1999-ben várhatóan mintegy 10 százalékkal meghaladta az előző évi nettó árbevételét – fejtette ki Zsigmondi András vezérigazgató-helyettes.

A társaság az év elején több olyan fontos projekt versenytenderének kiírására számított, amelyek egyelőre elmaradtak. Kárpótlásként a Hídépítő az általa megpályázott lehetőségek közül a korábbi években megszokott 6-7 százalékos „nyerési arány" kétszeresét szerezte meg.

A vezérhelyettes szerint ennek az volt az oka, hogy – éppen az év eleji aggodalmak miatt – előzetesen jobban felkészültek a pályázatokra. Megtörtént például az is, hogy az íróasztali tervezési munkálatokat már hónapokkal a tenderkiírás előtt elkezdték. A Hídépítő 1999-ben fejezte be a horvátországi Ploce kikötőjének 20 millió márkás felújítását (a munkát még '98-ban pályázaton nyerték el). Egyenként is több milliárd forintnyi fejlesztést jelentett a bajai híd felújítása, a dél-pesti szennyvíztisztító és az M0-ás autópálya északi szektorának építése, továbbá a – novemberben átadott – Ferdinánd híd renoválása. Nagyrákos határában Közép-Európa leghosszabb, 1400 méteres völgyhídját készítik el 14 hónap alatt, 2000 végéig a magyar-szlovén vasútvonal számára.

A cég összforgalmának 50-70 százalékát a – klasszikusan a közszférához tartozó – hídépítések adják, de van kapacitása víztisztítók, csatornaművek fejlesztésére is. Zsigmondi úgy vélte: a Hídépítő 2000-ben is felfutással számolhat, ha elindulnak az ígért állami út- és autópálya-fejlesztések. Hidakra, felüljárókra természetesen ezeknél is szükség lesz, márpedig az ilyen jellegű korábbi tenderek 20-60 százalékát e cég nyerte meg.

Erőművi beruházások

A Vegyépszer az 1998. évi 13,83 milliárd forint helyett 1999-re mintegy 11 milliárdos árbevétellel számol. Oszoli Ágnes marketingigazgató az előző évről áthúzódó munkák közt elsőként a Paksi Atomerőmű Rt.-ben a kiégett kazetták átmeneti tárolójának építését említette a cég fővállalkozási sorában. A rendkívüli minőségi követelményeket támasztó beruházás 1999 végén fejeződött be, értéke mintegy 0,8 milliárd forint.

További 600 milliós összeget jelent Paks egyik szilárdhulladék-tárolójának átalakítása és bővítése, s egy összekötő csőhíd kivitelezése. Ezenfelül mintegy 2,4 milliárd forintos megrendelésük van az atomerőmű földrengés elleni védelmi rendszerének kialakítására. Utóbbi munkálatok nehézségét az adja, hogy Paks folyamatos üzemelése mellett kell elvégezni azokat.

A Vegyépszer tavaly az első negyedévben fejezte be – 520 milliós beruházással – a Westend monolit vasbetonszerkezetének építését. Szintén március vége előtt készültek el a Hírker Rt. új telephelyének 200 milliós épületgépészeti, tetőtér-beépítési és villanyszerelési munkáival.

Mintegy 450 millió forintos beruházást képviseltek a Lőrinci Erőműben az MVM Rt. és a Siemens Rt. részére végzett munkák (itt a vonalas létesítményeket és a külső közmű-csatlakozásokat építették meg, és elvégezték a gázturbinához kapcsolódó fejlesztéseket is). Mindezt – az EGI megbízásából – a Mátrai Erőműben végzett füstgázmosó-szerelési és csőhíd-alapozási munkák egészítették ki.

A cég jelenleg a Richter Gedeon Rt.-ben – közkereseti társaság formájában, azaz más építőipari cégekkel közös vállalkozásban – a Linde cég részére végez gyógyszergyári bővítési munkákat, amelyek összértéke 2,5 milliárd forint- tudatta Oszoli Ágnes. Hasonló jellegű feladatot jelent a Ferihegy II. repülőtéren az irányítótorony bővítése, illetve a 2. terminálon az éttermek kialakítása és fejlesztése.

Elapadóban a kac-források

A mélyépítésben érdekelt Alterra Kft. önkormányzati megrendeléseit 40-50 százalékkal vetette vissza, hogy 1998 novembere óta beszűkültek a környezetvédelmi alap célelőirányzat (kac) forrásai, így kevesebb jutott a településeknek – magyarázta Pavlik Dénes vállalkozási csoportvezető.

Az állami közúti pályázatok tolódása annyiban érintette a céget, hogy – mint tapasztalták – az útépítő vállalatok egy része kényszerűen a szennyvíztisztító- és csatorna-, a hulladéklerakó- és környezetvédelmi tenderekre fordította energiáit. Az Alterra ezzel együtt mintegy 1 milliárd forinttal szeretné túlszárnyalni 1999-ben az előző évi 13 milliárdos nettó forgalmát.

Jó startot jelentett az 1998-ról áthúzódott 4 milliárd forintos szerződéses állomány. A cég többek közt a jászapáti, a jánossomorjai, az oroszlányi és a kunszentmártoni hulladéklerakók építésénél serénykedhetett, de fontos megrendelést jelentett a tiszaújvárosi fürdő fejlesztése és a debreceni szennyvíztisztító bővítése is. Kőbányán vízcső-rekonstrukcióban vehettek részt, ott voltak a Dagály fürdő felújításánál, a Rákosvölgye-főgyűjtő és több ipari park kivitelezésénél.

A csoportvezető szerint szeptemberben megszaporodtak a (részben) PHARE-pénzekből finanszírozandó pályázatok (például kerékpárutakra, hulladéklerakókra, infrastrukturális létesítményekre). Ezek hátránya, hogy a tenderbírálati határidők olykor 3 hónapig is elhúzódnak. Főképp az önkormányzati munkák részbeni kiesése miatt most úgy tűnik: a 2000. évre áthúzódó szerződésállomány kisebb lesz a tavalyinál.

Magyar cégek a német építőiparban Németország – kétoldalú kormánymegállapodás alapján – 1999. október 1-jétől egy éven át 6600 főben szabta meg az országban havonta átlagosan dolgozó magyar munkások számát – mondta Mervai Péter, az ÉVOSZ németországi vállalkozási tagozatának titkára. E szám öt éve még 14 ezerre rúgott, az előző periódusban pedig átlagosan 6430 fő volt (1998 decemberében csak 3751-en, az „erős" júliusban viszont 6983-an voltak kint, s így nem léptük túl a havi átlagkeretet). A teljes kontingens 60-70 százaléka tartozik a tágabb értelemben vett építőiparhoz, amely iparág évi mintegy 400 millió márka árbevételt ér el. A teljes keretből mintegy 2300 fő foglalkoztatható az építőiparban, ez azonban csak a „nyers" értelemben vett ágazat (magasépítés-mélyépítés) kontingense. Az építőipari kiegészítő szakiparban (például festők, mázolók) foglalkoztatottak nem az építőipari alkontingens keretét terhelik, jóllehet Magyarországon ezt a tevékenységet is az építőiparhoz sorolják. Németországban mintegy 150-200 – egyenként 15-200 főt foglalkoztató – magyar építőipari cég van jelen. Az érdeklődők a Gazdasági Minisztérium Engedélyezési és Közigazgatási Hivatalánál kaphatnak engedélyt németországi vállalkozásra, ám – mint a tárca 53/1999. rendelete is megszabja – előzőleg előminősítésen kell átesniük a 8 szövetséget (köztük az ÉVOSZ-t) tömörítő Vállalkozói Érdekegyeztető Fórumnál (VÉF). Itt a tevékenységi kör mellett például azt vizsgálják: van-e megfelelő szakembergárda, németül tudó vezetői állomány, színvonalas technikai felszereltség stb. A GM-EKH a rendelkezésre álló kontingenskeretek tükrében a cégeket „sorbarendezi", vagyis elvi cégkontingenst határoz meg arra, hogy a Némethonban vállalkozni kívánó cég hány munkavállalót küldhet ki a kontingensidőszak során ottani munkavégzésre. Sok előminősített cég viszont kapacitás vagy partner hiányában átmenetileg nem dolgozik Németországban.