Növekvő kisvállalkozások

 

Összeállításunk a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet konjunktúra-vizsgálataira, valamint az egyéni és társas vállalkozások 1997-98-as adóbevallásaira támaszkodva mutatja be a kisvállalkozások helyzetének változását. A legutóbbi, a múlt év végén végzett vizsgálatok szerint a kisvállalkozások helyzete tovább differenciálódik, s a legkisebbek lehetőségei folyamatosan romlanak. (A vállalkozók támogatási rendszerének változásaival Pénzforgás rovatunkban foglalkozunk.)

 

Folytatódott a kisvállalkozások makrogazdasági környezetének javulása. Az érzékelhető gazdasági növekedés már harmadik éve tart, az infláció folyamatosan mérséklődik, az ipari termelés és az export továbbra is növekszik, s a beruházások szintén élénkültek. A költségvetési és külgazdasági egyensúly megőrzése mellett további növekedésre van kilátás. 1998-ban és 1999 elején a növekedést hordozó vállalkozások köre nemcsak méret szerint, hanem ágazati értelemben is szélesedni látszik. Bővült a villamos gépek és műszerek, valamint az élelmiszer-ipari termékek belföldi értékesítése.

1998-ban az ötven főnél kevesebb alkalmazottal működő kisvállalkozások közel másfél millió főnek, a versenyszférában foglalkoztatottak felének (49,7 százalék) adtak munkát, az árbevétel 42 százalékát realizálták, a GDP legalább 28, reálisabb becslés szerint 35 százalékát állították elő úgy, hogy a vállalkozások öszszes saját tőkéjének alig több, mint egynegyedét (26 százalékát) működtették.

Teljesítményjavulás

A kisvállalkozói szektor jövedelemtermelése 1997-ben és 1998-ban érzékelhető mértékben növekedett. Különösen figyelemreméltó, hogy miközben 1997-ben a nagyvállalatok, számításaink szerint 1998-ban a kisvállalkozások növekedtek gyorsabban.

A kisvállalkozói szektoron belül a növekedés differenciált volt, az alkalmazott nélküli vállalkozások jövedelemtermelése csökkent, ugyanakkor az egész vállalati szektoron belül a mikro- és a kisvállalkozások növekedése volt a leggyorsabb, ami a kisvállalkozások számbeli gyarapodásának lelassulása óta 1998-ban történt meg először. A kisvállalkozások egy része tehát ki tudta használni a gazdasági növekedésből adódó lehetőségeket. Fontos gazdaságpolitikai feladat ennek a folyamatnak az erősítése, hogy a főleg hazai tulajdonban lévő kisvállalati kör növekedése tartóssá váljon. Ugyanakkor a GDP előállításából való részesedések csak csekély mértékű elmozdulásokat mutatnak.

Látványos elmozdulás 1992-94 között volt érzékelhető. Ekkor a nagyvállalatok részesedése csökkent, a kis- és középvállalkozásoké nőtt.

A vállalatok nettó árbevétele 1997-ben és 1998-ban reálértéken 10, illetve 8 százalékkal nőtt. Ezen belül 1997-ben a nagy-, 1998-ban a kisvállalkozások árbevétele növekedett kiemelkedően. Az alkalmazott nélküli vállalkozásoké mindkét évben csökkent.

Az 1994-98 közötti időszakban az egyes méretkategóriák súlya a korábbi években megindult tendenciákat folytatva alakult. 1994 óta az arányok nem változtak jelentősen. Az alkalmazott nélküli vállalkozások és mikrovállalkozások részesedése némileg csökkent, a kisvállalkozásoké és nagyvállalkozásoké valamelyest nőtt, a közepes vállalkozásoké nem változott. 1998-ban a nagyvállalatok az összes nettó árbevételnek 38 százalékát realizálták, szemben a középvállalatok 20 százalékos, a kisvállalkozások 19 százalékos, a mikrovállalkozások 19 és az alkalmazott nélküli vállalkozások 5 százalékos részesedésével.

Az egyéni vállalkozások árbevétele 1997-ben a minimális árbevételi kötelezettség előírása miatt kiugróan nőtt, 1998-ban azonban már ismét csökkent. 1998-ban növekedés csak a közepes méretű egyéni vállalkozásoknál volt, az ennél kisebb vállalkozások árbevétele zsugorodott. Az egyéni vállalkozók bevétele 1992 és 1998 között évről évre növekedett, de a társas vállalkozások árbevételéhez viszonyítva csökkent. Vagyis az egyéni és társas vállalkozások teljesítménye távolodik egymástól.

Az exportértékesítés zömét tradicionálisan a nagyvállalatok teljesítik. 1995 óta a nagyvállalatok részaránya az exportértékesítésből egyre növekszik. 1995-ben az összes export 52 százaléka, 1998-ban 65 százaléka származott tőlük. Minden más méretű vállalkozás részesedése csökkent. 1998-ban a közepes vállalkozások az export 16, a kisvállalkozások 10, a mikrovállalkozások 8 százalékát adták. Az utóbbi évek exportértékesítésének dinamikájáról az mondható, hogy a nagyvállalatokon kívül 1997-ben a mikrovállalkozások, 1998-ban a kisvállalkozások növelték exportjukat a nemzetgazdasági átlagnál nagyobb mértékben.

Szerepvállalás a foglalkoztatásban

A foglalkoztatásban jelentős szerepet töltenek be az egyéni vállalkozások. 1994-ben 388 ezer, 1995-ben 424 ezer, 1996-ban 384 ezer, 1997-ben 383 ezer, 1998-ban 382 ezer egyéni vállalkozó adózott a személyi jövedelemadó szerint. Vagyis az APEH adóbevallásai alapján az egyéni vállalkozások száma 1996-ban drasztikusan, azóta mérsékelten csökkent. Ezek átlagosan 0,33-0,57 alkalmazottat és segítő családtagot foglalkoztattak. 1998-ban 78 ezer egyéni vállalkozásnál volt legalább egy alkalmazott. Összesen a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók saját magukkal együtt 1994-ben 556 ezer főnek, 1995-ben 605 ezer, 1996-ban 569 ezer, 1997-ben 614 ezer, 1998-ban 597 ezer főnek adtak munkát.

Az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokban az alkalmazottak létszáma 1992 és 1995 között mintegy 303 ezer fővel, 13 százalékkal csökkent, 1996-ban azonban mintegy 82 ezer fővel növekedett. 1998-ban is nagyjából annyian álltak alkalmazásban, mint 1996-ban. 1995-ig a csökkenés a nagy- és közepes vállalati kategóriáknál következett be, azóta a létszám csak a nagyvállalatoknál csökkent, a közepeseknél és a kisebbeknél nőtt.

A foglalkoztatás helyzetének összefoglaló áttekintéséhez az alkalmazottakon kívül szükséges magukat a vállalkozókat is figyelembe venni. Ehhez megbecsüljük a fő- és kiegészítő foglalkozású egyéni és társas vállalkozók foglalkoztatásra gyakorolt hatását, és számba vesszük az egyéni és társas vállalkozások alkalmazottait és az egyéni vállalkozások segítő családtagjait. Számításunkban nem szerepeltek a költségvetési szektor alkalmazottai, vagyis állításaink a versenyszférára vonatkoznak. Egészében 1998-ban a foglalkoztatás bővült, a növekedést az alkalmazottak számának emelkedése jellemzi.

1998 végén a foglalkoztatottak már csak 30 százaléka dolgozott nagyvállalatnál, szemben az 1992-es 48 százalékkal, míg a mikrovállalkozások részesedése 21-ről 36 százalékra nőtt. 1998-ban a kisvállalkozások a foglalkoztatásból 15, a közepes vállalkozások 19 százalékkal részesedtek. Ez összhangban van a Munkaügyi Kutató Intézet adataival. Éves jelentésük megállapította, hogy egyfelől a munkahelyek megszűnése, másfelől a vállalkozások fejlesztéséhez, valamint a zöldmezős beruházásokhoz kötődő munkaerő-kereslet bővülése alakította a foglalkoztatottság szintjét. Az új munkahelyek pedig nemcsak pótolták a megszűnteket, de kismértékben bővítették is az álláslehetőségek körét.

A jövedelmek újraelosztása

Az alábbiakban a támogatások és elvonások egyenlegét vizsgáljuk vállalati méretkategóriánként, hogy képet kapjunk a gazdaságirányításnak a jövedelmek újraelosztásában megnyilvánuló preferenciáiról. Ez azonban az újraelosztás változatos formái, intézményei és cselekvői miatt nehéz feladat, hiszen a redisztribúció normatív és nyílt formái mellett egyediek, illetve rejtettek is találhatók. Egyéb adatok híján a nyílt, az adórendszer közvetítésével megjelenő újraelosztást tekintjük át.

Az adókedvezmények döntő többsége a társas, ezen belül a kettős könyvvitelű vállalkozásoknál koncentrálódik. Az egyéni vállalkozások részesedése az adókedvezményekből 1998-ban csökkent.

Az adókedvezmények volumene 1994-ig nőtt, 1994 és 1995 között abszolút értékben kevesebb mint felére csökkent, majd 1996-tól ismét, az inflációt meghaladó mértékben emelkedett. Címzettjei a vizsgált időszakban megváltoztak. 1994 előtt a kisebb vállalkozások voltak a leginkább preferáltak, 1994 után azonban az adókedvezmények növekvő mértékben a nagyvállalatoknál koncentrálódnak. Bizonyos adókedvezményeket kifejezetten a nagyvállalatokra szabtak. 1992 és 1998 között a nem nagyvállalati méretű cégek részesedése az adókedvezményekből drasztikusan visszaesett. 1998-ban a nagyvállalatok kapták az adókedvezmények közel 90 százalékát.

Az adókedvezmények részletesebb vizsgálata tanulságos. Adókedvezményt befektetés, külföldi részvételű gazdasági társaság, gazdasági társaság külföldi tagja által befektetett osztalék, hitel- és kölcsönkamat, kiemelt térségben történt beruházás, off-shore vállalkozások után stb. lehetett igénybe venni.

1997-98-ban az igénybe vett adókedvezmények zöme nem tárgyévi, hanem korábban keletkezett jogosultság. Ennek kereken 70 százaléka a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságokhoz fűződik. Az adókedvezmények második legnagyobb csoportja a befektetésekhez kapcsolódik (28 százalékkal). 1998-ban az összes adókedvezmény 11 százaléka legalább 1 milliárd forint értékű termék előállításához, illetve egyéb preferenciákhoz kötődött.

A létszámkategóriákat vizsgálva megállapítható, hogy egészében a nagyvállalatok 1997-98-ban is kedvezményezettebb helyzetben voltak, mint a kisebbek, és 1998-ban ez az előnyük a korábbiakhoz képest is növekedett. A többi méretkategóriájú vállalkozás részesedése csökkent.

A részletesebb vizsgálat rávilágít arra is, hogy a különböző adókedvezmények más és más nagyságú vállalkozásoknál sűrűsödnek, vagyis vannak olyan adókedvezmények, amelyeket a kisebb vállalkozások inkább igénybe vehetnek, mint a nagyobbak. Ezek a kiemelt térségek, valamint a vállalkozói övezetek gép- és infrastrukturális beruházásainak jogcímeihez kötődnek.

A vállalkozások által igénybe vett támogatások (fogyasztói és termelési árkiegészítés, export- és importtámogatás, mezőgazdasági exporttámogatás, dotáció, agrárszektor reorganizációs és beruházási támogatása) megoszlása hullámzó, de azért néhány trend látszik. Az alkalmazott nélküli és mikrovállalkozások, valamint a nagyvállalkozások részesedése csökkenő, a kis- és közepes vállalkozásoké növekvő irányzatú. A különböző méretkategóriájú vállalkozások részesedése a támogatásokból 1998-ban is lineárisan alakult, a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva a részesedés aránya nőtt.

A vállalkozások adóterhei

Az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozások összes társasági adójából a legtöbbet a nagyvállalatok fizették be. 1995 és 1998 között a különböző méretkategóriájú vállalkozások részesedése a fizetendő társasági adóból stabilizálódni látszik. A nagyvállalkozások részesedése 30, a mikro- és kisvállalkozásoké 21-22, az alkalmazott nélküli vállalkozásoké 5 százalék körüli.

A vállalkozások társaságiadó-kötelezettsége, adókedvezményei, támogatásai ismeretében kiszámítható a különböző méretű vállalkozások átlagos adóterhelése. A adatokból nehéz egyértelmű összefüggéseket megfogalmazni a teljes vizsgált időszakra vonatkozóan. Két megállapítást azonban nagy biztonsággal tehetünk. Egyrészt a közepes és nagyvállalkozások adóterhelése negatív, vagyis többet kapnak a költségvetéstől, mint amennyi társasági adót befizettek, míg a kisebb vállalkozásoknál pozitív, vagyis ezek többet fizettek be a költségvetésnek, mint amennyit kaptak onnan. Másrészt 1997-98-ban az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a kisvállalkozások felé haladva az adóterhelés csökkent. Az alkalmazott nélküli és a mikrovállalkozások adóterhelése volt a legnagyobb 1997-98-ban.

Az elvonások másik, a társasági adónál jelentősebb, volumenében sokkal nagyobb összetevője a társadalombiztosítási járulék. A társadalombiztosítási befizetések is egyenlőtlenül oszlanak meg a különböző nagyságú vállalkozások között. A nagyvállalatok mutatják ki az összes társadalombiztosítási befizetés több mint felét, a közepesek a negyedét, az alkalmazott nélküli vállalkozások, mikro- és kisvállalkozások pedig szintén közel a negyedét.

A nagyvállalatok és az alkalmazott nélküli vállalkozások részesedése csökkenő, a mikro- és kisvállalkozások, valamint a közepes vállalkozások részaránya enyhén emelkedő. A társadalombiztosítási kiadások figyelembevétele a nagyvállalatok adóterhelésben megmutatkozó kedvezményezett helyzetét kiegyenlíti, sőt ellentétébe fordítja. Mindhárom évre nézve a támogatások és elvonások egyenlegét a társadalombiztosítási költségekkel együtt megvonva megállapítható, hogy a mikrovállalkozásoktól a nagyvállalatok felé haladva az elvonás mértéke nő. 1997-98-ban a közepes vállalkozások elvonási terhe volt a legnagyobb.

A jövedelmek felhasználása

A különböző méretű vállalkozások jövedelempozíciójának egymáshoz viszonyított aránya és az arányok változása alapján a vállalkozások fejlődési lehetőségeire következtethetünk. Az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál rendelkezésre álló jövedelmet vállalati méretkategóriánként vizsgálva megállapítható, hogy nagyobb léptékű, látványos elmozdulás a vállalati pozíciók átrendeződésében 1992 és 1998 között nem valósult meg. Ebben az időszakban a mikro-, kis- és közepes vállalkozások részesedése a versenyszféra összes jövedelméből minimálisan nőtt, a nagyvállalatoké némileg csökkent. A kialakult szerkezet 1997-1998-ban sem változott lényegesen.

A vállalkozások felhalmozási célú saját forrásai az inflációt messze meghaladó ütemben növekedtek. E források a GDP-hez képest 1992-ben 1, 1997-ben 29 százalékot értek el, vagyis nagymértékben növekedtek a kormányzat szándékainak megfelelően, 1998-ban azonban némileg mérséklődtek. Méretkategóriák szerint vizsgálva ezt is, kiderül, hogy minden évben csak a nagyvállalkozásoknál képződött a nemzetgazdasági átlagnál több forrás. Igaz, főként 1997 és 1998-ban a méretkategóriák átlag körüli szóródása csökkent, vagyis a felhalmozási források képződése kiegyenlítettebbé vált. Meglepő, hogy a közepes vállalkozások felhalmozási lehetőségei csekélyebb mértékűek voltak, mint a kisebb vállalkozásokéi.

A viszonylag kis számú nagyvállalatnál képződik e források zöme, vagyis az eloszlás koncentrált. Ennek egyik oka az, hogy a nagyvállalatok lényegesen több amortizációt számolnak el. A másik ok a nagyvállalatok adókedvezményeiben keresendő. Ennek ellenére a nagyvállalatok részesedése csökken, a mikrovállalkozásoké pedig 1994 és 1995 között megugrott, azóta kissé csökkent. A kis- és közepes vállalkozások részesedése stagnál.

Munkavállalói és tulajdonosi jövedelmek

A munkavállalói jövedelmek (bérköltség és személyi jellegű kifizetések) eloszlása szintén koncentrált. Óvatosan kijelenthető, hogy a mikrovállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál a munkavállalói jövedelmek részaránya némileg csökken, a kis- és közepes vállalkozásoknál inkább nő.

A munkavállalók jövedelmének részaránya ezzel szemben a GDP-ben csökkenő tendenciát mutat. Egészében 40-ről 32 százalékra módosult a mutató értéke 1994 és 1998 között. A legnagyobb a csökkenés a mikrovállalkozásoknál, a legkisebb a kis- és közepes vállalkozásoknál.

A tulajdonosi jövedelmek megoszlását is az jellemzi, hogy ezek legnagyobb részét a nagyvállalatoknál fizetik ki. A mikrovállalkozásoknál és a közepes vállalkozásoknál az osztalékok és részesedések aránya mérséklődik, a kisvállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál inkább stagnál. Ennek ellenére a tulajdonosi jövedelmek is a nagyvállalkozásoknál koncentrálódnak.

A tulajdonosok jövedelmének részaránya a GDP-ben emelkedő. 1994 és 1998 között az osztalékok és részesedések négy százalékról mintegy nyolc százalékra nőttek, vagyis megduplázódtak. (Az egyszeres könyvvitelű vállalkozásoknál kifizetett tulajdonosi jövedelmekről csak 1996-tól kezdődően van adatunk.) A méretkategóriák összehasonlítása alapján megállapítható, hogy relatíve a legtöbb tulajdonosi jövedelmet a legkisebb vállalkozások tulajdonosai szerzik, sőt 1996-ig éppen a vállalkozások méretével fordított arányban alakultak az osztalékok. 1997-98-ban a nagyvállalatok osztaléka nőtt, ami nem utolsósorban az osztalékfizetés szabályozásával, a vállalkozás vagyonához igazításával áll összefüggésben. (Jól ismert az is, hogy a vállalkozások tulajdonosai személyes és családi kiadásaiknak a vállalkozás költségeire terhelése révén is többletjövedelemhez jutnak. Erre a legkisebb vállalkozásoknál inkább mód nyílik, mint a nagyobbaknál.)

Érdekes képet mutat a tulajdonosi és munkajövedelmek viszonya. Egyrészt megállapítható, hogy az osztalékok és részesedések a munkavállalói jövedelmekhez képest nőnek nemzetgazdasági szinten és méretkategóriánként egyaránt. 1998-ban kis híján elérték a munkavállalói jövedelmek negyedét. Méretkategóriák szerint vizsgálva ez az arány a mikrovállalkozásoknál különösen nagy.

Megállapítható tehát, hogy a különböző méretű vállalkozások helyzete differenciáltan alakult a versenyszférát egészében jellemző tendenciákhoz képest. A GDP-hez viszonyítva a felhalmozási célú saját források és a tulajdonosi jövedelmek növekedtek, a munkavállalói jövedelmek csökkentek. Ezen belül azonban mindhárom jövedelemtípus nagyfokú koncentrációját tapasztaltuk a nagyvállalati szférában. (Az egyéni vállalkozóknál hiányoznak azok az adatok, amelyek alapján a szóban forgó számítások elvégezhetők.)

Ez a fejezet azt mutatja be, hogy a vállalkozások értékesítése miként oszlik meg a különböző nagy piaci aggregátumok között, és milyen sajátosságokkal rendelkeznek a különböző értékesítési piacokon működő vállalkozások.

A kisvállalkozások piacai

Konjunktúravizsgálataink egyik kérdésében rendszeresen arra kérjük a válaszolókat, hogy mondják meg: értékesítésük milyen százalékos arányban oszlik meg belföldi vállalkozások (gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások, szövetkezetek), közcélú szervezetek (önkormányzat, iskola, hivatalok, kórház, alapítvány, közhasznú társaság stb.), a lakosság (magánszemélyek) és a külföldi vevők között, vagyis értékesítésük mekkora hányadát exportálták.

A vállalkozások nagy része egyszerre több piacra értékesít. Ha a minta elemeit aszerint csoportosítjuk, hogy az adott vállalkozás értékesítése mely piacon túlnyomó, azaz hol haladja meg az 50 százalékot, akkor a következő megoszlást kapjuk az 1998. év végére vonatkozóan: a vállalkozások 50 százalékának a lakosság, 39 százalékának más belföldi vállalkozás, 4 százalékának közcélú szervezet és 3 százalékának a külföld a legfőbb piaca. Nincs domináns piaca a vállalkozások 4 százalékának.

A különböző piacokon tevékenykedő vállalkozások helyzetértékelése és jövőképe eltér egymástól. Egészében, a válaszok átlagértékei alapján a jobb kilátásokkal rendelkező vállalkozásoknak a belföldi (valamint a külföld és a közcélú) szervezetek piacain tevékenykedő vállalkozások tekinthetők, míg a roszszabb kilátásokról a lakossági piacokon működők számoltak be. Különösen eltér a lakossági piacon tevékenykedők és a többi csoport értékelése árbevételüknek, vállalkozásuk helyzetének, értékesítési lehetőségeiknek, a vállalkozásból kivehető jövedelmeknek és kapacitáskihasználtságuknak megítélését illetően.

A lakossági piacokon kiemelkedően nagy arányban működnek egyéni vállalkozások, a vállalati piacokon viszont a társas vállalkozások dominálnak. A társas vállalkozások jogi formája is összefüggésben van a piacokkal. Az egyszeres könyvvitelt vezető, jogi személyiség nélküli vállalkozások: a közkereseti és betéti társaságok inkább a lakossági piacokon, a kettős könyvvitelt vezető jogi személyiségű társaságok: a kft.-k, részvénytársaságok, szövetkezetek inkább a belföldi vállalkozások piacán működnek.

A lakossági piacokon tevékenykedő vállalkozások mind létszám, mind árbevétel szerint kisebbek, mint a többi piacon tevékenykedők. Az alkalmazott nélküli vállalkozások és mikrovállalkozások fő piaca a lakosság, míg az ennél nagyobbaké más belföldi vállalkozás.

A növekvő és a nem növekvő vállalkozások domináns piacai is mások. Előbbiek inkább más belföldi vállalkozások piacain, utóbbiak a lakossági piacokon aktívabbak.

Három csoport

A vállalkozások adóbevallásaiból és a konjunktúravizsgálatainkból megrajzolható a vállalkozások három markáns csoportja. Az első csoportba tartozó vállalkozások helyzetüket jónak és a közeljövőt illetően nem romlónak látják. Ezek a vállalkozások jellemzően jogi személyiségű mikro- és kisvállalkozások, főként más vállalkozások számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat, létszámukat bővítik, beruházásokat terveznek, árbevételük, értékesítési lehetőségeik, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul. A vállalkozók személyes jövedelme emelkedik. A vállalkozások 14 százaléka tartozik ide. Az adóbevallásokból megállapítható, hogy ezeknek a vállalkozásoknak az adóterhelése a legnagyobb. Ennek ellenére termelékenységük, tőkehatékonyságuk a legjobb.

A második csoportba azok a vállalkozások tartoznak, amelyek helyzetüket rossznak látják és nem javulónak várják. Ezek a vállalkozások jellemzően alkalmazott nélküli egyéni vállalkozások, főként a lakosság számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat. Helyzetük válságosnak tűnik. Árbevételük, kapacitáskihasználásuk csökken, értékesítési lehetőségeik, eredményességük romlanak, a vállalkozók személyes jövedelme csökken. A vállalkozások 16 százaléka tartozik ide.

A harmadik csoportba a vállalkozások 70 százaléka tartozik; azok, amelyek egyik előző csoportban sem szerepeltek. Helyzetüket közepesnek tarják, és nem számítanak változásra: sem javulásra, sem romlásra. Több mint kétharmaduk egyéni vállalkozás és egyszeres könyvvitelt vezető mikrovállalkozás, vagyis betéti és közkereseti társaság. Főként lakossági piacra termelnek, de jelentős a más vállalkozások számára értékesítők aránya is. Létszámukat bővítik, és beruházásokat terveznek, árbevételük, értékesítési lehetőségük, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul, de kevésbé, mint az első csoporté. A vállalkozók személyes jövedelme mérsékelten emelkedik.

Kilátások 2000-re

Az 1999. év végén a Kisvállalkozásfejlesztési Intézet által végzett konjunktúravizsgálat tapasztalatai jelentősen nem tértek el az eddigi vizsgálatok eredményeitől. A gazdaság és saját vállalkozásuk jelenlegi helyzete, saját vállalkozásuk kilátásai a hibahatáron belül változtak, a gazdaság kilátásairól rajzolt kép azonban sötétebb, a hibahatárnál valamivel nagyobb mértékben romlott az egy évvel ezelőtti megítéléshez képest. (A felmérés az 1999. negyedik negyedévi makrogazdasági mutatók nyilvánosságra kerülése előtt történt.) Nem változott azok mintegy 15-15 százalékos aránya sem, akik helyzetüket jónak, kilátásaikat nem romlónak, illetve helyzetüket rossznak és kilátásaikat nem javulónak látják.

Végül, míg a növekvő vállalkozások aránya csökkent ugyan, de a hibahatáron belül, addig a nem növekvő vállalkozások aránya szignifikánsan nőtt. Vagyis az adóbevallások és konjunktúravizsgálatok egybevetése alapján arra következtethetünk, hogy a kisvállalkozások helyzete tovább differenciálódik, a különbségek nőnek a kisvállalkozások különböző csoportjai között. Mivel a növekvő kisvállalkozások nagyobbak, a nem növekvők főként alkalmazott nélküli vállalkozások, vagyis kisebbek, ezért a legkisebb vállalkozások helyzetének romlása állapítható meg.