Növekvő kisvállalkozások

Méretfüggő helyezések és eredmények

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!

Megjelent a Cégvezetés (archív) 22. számában (2000. január 1.)

 

Összeállításunk a Kisvállalkozás-fejlesztési Intézet konjunktúra-vizsgálataira, valamint az egyéni és társas vállalkozások 1997-98-as adóbevallásaira támaszkodva mutatja be a kisvállalkozások helyzetének változását. A legutóbbi, a múlt év végén végzett vizsgálatok szerint a kisvállalkozások helyzete tovább differenciálódik, s a legkisebbek lehetőségei folyamatosan romlanak. (A vállalkozók támogatási rendszerének változásaival Pénzforgás rovatunkban foglalkozunk.)

 

Folytatódott a kisvállalkozások makrogazdasági környezetének javulása. Az érzékelhető gazdasági növekedés már harmadik éve tart, az infláció folyamatosan mérséklődik, az ipari termelés és az export továbbra is növekszik, s a beruházások szintén élénkültek. A költségvetési és külgazdasági egyensúly megőrzése mellett további növekedésre van kilátás. 1998-ban és 1999 elején a növekedést hordozó vállalkozások köre nemcsak méret szerint, hanem ágazati értelemben is szélesedni látszik. Bővült a villamos gépek és műszerek, valamint az élelmiszer-ipari termékek belföldi értékesítése.

1998-ban az ötven főnél kevesebb alkalmazottal működő kisvállalkozások közel másfél millió főnek, a versenyszférában foglalkoztatottak felének (49,7 százalék) adtak munkát, az árbevétel 42 százalékát realizálták, a GDP legalább 28, reálisabb becslés szerint 35 százalékát állították elő úgy, hogy a vállalkozások öszszes saját tőkéjének alig több, mint egynegyedét (26 százalékát) működtették.

A GDP termeléséhez való hozzájárulás (százalék)
Vállalati méret 1994 1995 1996 1997 1998
Alkalmazott nélküli vállalkozás 4,4 3,3 4,1 3,9 3,3
Mikrovállalkozás 9,0 9,5 10,6 10,3 10,9
Kisvállalkozás 14,1 14,1 13,4 13,0 13,8
Közepes vállalkozás 21,9 22,5 21,7 21,2 21,5
Nagyvállalkozás 50,5 50,7 50,3 51,7 50,4
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: az 1992-1998-as adóbevallások adatai alapján számolva

Teljesítményjavulás

A kisvállalkozói szektor jövedelemtermelése 1997-ben és 1998-ban érzékelhető mértékben növekedett. Különösen figyelemreméltó, hogy miközben 1997-ben a nagyvállalatok, számításaink szerint 1998-ban a kisvállalkozások növekedtek gyorsabban.

A kisvállalkozói szektoron belül a növekedés differenciált volt, az alkalmazott nélküli vállalkozások jövedelemtermelése csökkent, ugyanakkor az egész vállalati szektoron belül a mikro- és a kisvállalkozások növekedése volt a leggyorsabb, ami a kisvállalkozások számbeli gyarapodásának lelassulása óta 1998-ban történt meg először. A kisvállalkozások egy része tehát ki tudta használni a gazdasági növekedésből adódó lehetőségeket. Fontos gazdaságpolitikai feladat ennek a folyamatnak az erősítése, hogy a főleg hazai tulajdonban lévő kisvállalati kör növekedése tartóssá váljon. Ugyanakkor a GDP előállításából való részesedések csak csekély mértékű elmozdulásokat mutatnak.

Látványos elmozdulás 1992-94 között volt érzékelhető. Ekkor a nagyvállalatok részesedése csökkent, a kis- és középvállalkozásoké nőtt.

A vállalatok nettó árbevétele 1997-ben és 1998-ban reálértéken 10, illetve 8 százalékkal nőtt. Ezen belül 1997-ben a nagy-, 1998-ban a kisvállalkozások árbevétele növekedett kiemelkedően. Az alkalmazott nélküli vállalkozásoké mindkét évben csökkent.

Az 1994-98 közötti időszakban az egyes méretkategóriák súlya a korábbi években megindult tendenciákat folytatva alakult. 1994 óta az arányok nem változtak jelentősen. Az alkalmazott nélküli vállalkozások és mikrovállalkozások részesedése némileg csökkent, a kisvállalkozásoké és nagyvállalkozásoké valamelyest nőtt, a közepes vállalkozásoké nem változott. 1998-ban a nagyvállalatok az összes nettó árbevételnek 38 százalékát realizálták, szemben a középvállalatok 20 százalékos, a kisvállalkozások 19 százalékos, a mikrovállalkozások 19 és az alkalmazott nélküli vállalkozások 5 százalékos részesedésével.

Az egyéni vállalkozások árbevétele 1997-ben a minimális árbevételi kötelezettség előírása miatt kiugróan nőtt, 1998-ban azonban már ismét csökkent. 1998-ban növekedés csak a közepes méretű egyéni vállalkozásoknál volt, az ennél kisebb vállalkozások árbevétele zsugorodott. Az egyéni vállalkozók bevétele 1992 és 1998 között évről évre növekedett, de a társas vállalkozások árbevételéhez viszonyítva csökkent. Vagyis az egyéni és társas vállalkozások teljesítménye távolodik egymástól.

Az exportértékesítés zömét tradicionálisan a nagyvállalatok teljesítik. 1995 óta a nagyvállalatok részaránya az exportértékesítésből egyre növekszik. 1995-ben az összes export 52 százaléka, 1998-ban 65 százaléka származott tőlük. Minden más méretű vállalkozás részesedése csökkent. 1998-ban a közepes vállalkozások az export 16, a kisvállalkozások 10, a mikrovállalkozások 8 százalékát adták. Az utóbbi évek exportértékesítésének dinamikájáról az mondható, hogy a nagyvállalatokon kívül 1997-ben a mikrovállalkozások, 1998-ban a kisvállalkozások növelték exportjukat a nemzetgazdasági átlagnál nagyobb mértékben.

Az adókedvezmények megoszlása címenként (százalék)
  1997 1998
Legalább 1 milliárd Ft termék előállítását szolgáló beruházás 2,4 10,8
Legalább 1 milliárd Ft kereskedelmi szálláshely létesítését szolgáló beruházás 0,0 0,1
Kiemelt térségben termék-előállítást vagy szálláshely létesítését szolgáló beruházás 4,8 3,9
Kiemelt térségben gépberuházás 0,5 0,4
Vállalkozói övezetben gép- vagy épületberuházás 0,1 0,2
Kiemelt térségben infrastrukturális beruházás 0,1 0,0
Korábbi évek adókedvezményei összesen 86,3 74,3
Egyéb adókedvezmény a számított adóból 5,7 10,0
Adókedvezmények összesen a számított adóból 100,0 100,0
Forrás: az APEH adatai alapján számolva

Szerepvállalás a foglalkoztatásban

A foglalkoztatásban jelentős szerepet töltenek be az egyéni vállalkozások. 1994-ben 388 ezer, 1995-ben 424 ezer, 1996-ban 384 ezer, 1997-ben 383 ezer, 1998-ban 382 ezer egyéni vállalkozó adózott a személyi jövedelemadó szerint. Vagyis az APEH adóbevallásai alapján az egyéni vállalkozások száma 1996-ban drasztikusan, azóta mérsékelten csökkent. Ezek átlagosan 0,33-0,57 alkalmazottat és segítő családtagot foglalkoztattak. 1998-ban 78 ezer egyéni vállalkozásnál volt legalább egy alkalmazott. Összesen a személyi jövedelemadó hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók saját magukkal együtt 1994-ben 556 ezer főnek, 1995-ben 605 ezer, 1996-ban 569 ezer, 1997-ben 614 ezer, 1998-ban 597 ezer főnek adtak munkát.

Az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozásokban az alkalmazottak létszáma 1992 és 1995 között mintegy 303 ezer fővel, 13 százalékkal csökkent, 1996-ban azonban mintegy 82 ezer fővel növekedett. 1998-ban is nagyjából annyian álltak alkalmazásban, mint 1996-ban. 1995-ig a csökkenés a nagy- és közepes vállalati kategóriáknál következett be, azóta a létszám csak a nagyvállalatoknál csökkent, a közepeseknél és a kisebbeknél nőtt.

A foglalkoztatás helyzetének összefoglaló áttekintéséhez az alkalmazottakon kívül szükséges magukat a vállalkozókat is figyelembe venni. Ehhez megbecsüljük a fő- és kiegészítő foglalkozású egyéni és társas vállalkozók foglalkoztatásra gyakorolt hatását, és számba vesszük az egyéni és társas vállalkozások alkalmazottait és az egyéni vállalkozások segítő családtagjait. Számításunkban nem szerepeltek a költségvetési szektor alkalmazottai, vagyis állításaink a versenyszférára vonatkoznak. Egészében 1998-ban a foglalkoztatás bővült, a növekedést az alkalmazottak számának emelkedése jellemzi.

1998 végén a foglalkoztatottak már csak 30 százaléka dolgozott nagyvállalatnál, szemben az 1992-es 48 százalékkal, míg a mikrovállalkozások részesedése 21-ről 36 százalékra nőtt. 1998-ban a kisvállalkozások a foglalkoztatásból 15, a közepes vállalkozások 19 százalékkal részesedtek. Ez összhangban van a Munkaügyi Kutató Intézet adataival. Éves jelentésük megállapította, hogy egyfelől a munkahelyek megszűnése, másfelől a vállalkozások fejlesztéséhez, valamint a zöldmezős beruházásokhoz kötődő munkaerő-kereslet bővülése alakította a foglalkoztatottság szintjét. Az új munkahelyek pedig nemcsak pótolták a megszűnteket, de kismértékben bővítették is az álláslehetőségek körét.

Vállalkozások adókedvezményeinek megoszlása (százalék)
  1992 1994 1995 1996 1997 1998
Alkalmazott nélküli vállalkozás 12,0 2,0 1,1 1,5 0,2 0,2
Mikrovállalkozás 24,4 3,0 2,0 0,9 0,5 0,5
Kisvállalkozás 16,3 9,3 7,1 5,1 2,4 1,4
Közepes vállalkozás 21,2 27,5 18,1 22,8 12,1 9,4
Nagyvállalkozás 26,0 58,2 71,7 69,7 84,9 88,5
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
Forrás: az APEH adatai alapján számolva

A jövedelmek újraelosztása

Az alábbiakban a támogatások és elvonások egyenlegét vizsgáljuk vállalati méretkategóriánként, hogy képet kapjunk a gazdaságirányításnak a jövedelmek újraelosztásában megnyilvánuló preferenciáiról. Ez azonban az újraelosztás változatos formái, intézményei és cselekvői miatt nehéz feladat, hiszen a redisztribúció normatív és nyílt formái mellett egyediek, illetve rejtettek is találhatók. Egyéb adatok híján a nyílt, az adórendszer közvetítésével megjelenő újraelosztást tekintjük át.

Az adókedvezmények döntő többsége a társas, ezen belül a kettős könyvvitelű vállalkozásoknál koncentrálódik. Az egyéni vállalkozások részesedése az adókedvezményekből 1998-ban csökkent.

Az adókedvezmények volumene 1994-ig nőtt, 1994 és 1995 között abszolút értékben kevesebb mint felére csökkent, majd 1996-tól ismét, az inflációt meghaladó mértékben emelkedett. Címzettjei a vizsgált időszakban megváltoztak. 1994 előtt a kisebb vállalkozások voltak a leginkább preferáltak, 1994 után azonban az adókedvezmények növekvő mértékben a nagyvállalatoknál koncentrálódnak. Bizonyos adókedvezményeket kifejezetten a nagyvállalatokra szabtak. 1992 és 1998 között a nem nagyvállalati méretű cégek részesedése az adókedvezményekből drasztikusan visszaesett. 1998-ban a nagyvállalatok kapták az adókedvezmények közel 90 százalékát.

Az adókedvezmények részletesebb vizsgálata tanulságos. Adókedvezményt befektetés, külföldi részvételű gazdasági társaság, gazdasági társaság külföldi tagja által befektetett osztalék, hitel- és kölcsönkamat, kiemelt térségben történt beruházás, off-shore vállalkozások után stb. lehetett igénybe venni.

1997-98-ban az igénybe vett adókedvezmények zöme nem tárgyévi, hanem korábban keletkezett jogosultság. Ennek kereken 70 százaléka a külföldi részvétellel működő gazdasági társaságokhoz fűződik. Az adókedvezmények második legnagyobb csoportja a befektetésekhez kapcsolódik (28 százalékkal). 1998-ban az összes adókedvezmény 11 százaléka legalább 1 milliárd forint értékű termék előállításához, illetve egyéb preferenciákhoz kötődött.

A létszámkategóriákat vizsgálva megállapítható, hogy egészében a nagyvállalatok 1997-98-ban is kedvezményezettebb helyzetben voltak, mint a kisebbek, és 1998-ban ez az előnyük a korábbiakhoz képest is növekedett. A többi méretkategóriájú vállalkozás részesedése csökkent.

A részletesebb vizsgálat rávilágít arra is, hogy a különböző adókedvezmények más és más nagyságú vállalkozásoknál sűrűsödnek, vagyis vannak olyan adókedvezmények, amelyeket a kisebb vállalkozások inkább igénybe vehetnek, mint a nagyobbak. Ezek a kiemelt térségek, valamint a vállalkozói övezetek gép- és infrastrukturális beruházásainak jogcímeihez kötődnek.

A vállalkozások által igénybe vett támogatások (fogyasztói és termelési árkiegészítés, export- és importtámogatás, mezőgazdasági exporttámogatás, dotáció, agrárszektor reorganizációs és beruházási támogatása) megoszlása hullámzó, de azért néhány trend látszik. Az alkalmazott nélküli és mikrovállalkozások, valamint a nagyvállalkozások részesedése csökkenő, a kis- és közepes vállalkozásoké növekvő irányzatú. A különböző méretkategóriájú vállalkozások részesedése a támogatásokból 1998-ban is lineárisan alakult, a kisebb vállalkozásoktól a nagyobbak felé haladva a részesedés aránya nőtt.

Adókedvezmények megoszlása létszámkategóriánként (százalék)
  Alk. nélk. Mikro- Kis- Közepes Nagy- Összesen
vállalkozás
Adókedvezmények 1997-ben 0,1 0,6 3,3 11,5 84,4 100,0
Korábbi évek adókedvezményei összesen 0,2 0,5 2,4 12,3 84,7 100,0
1997 összesen 0,2 0,5 2,5 12,2 84,7 100,0
Adókedvezmények 1998-ban 0,0 0,4 2,0 6,2 91,4 100,0
Korábbi évek adókedvezményei összesen 0,1 0,2 1,2 10,7 87,7 100,0
1998 összesen 0,1 0,3 1,4 9,6 88,6 100,0
Forrás: az APEH adatai alapján számolva

A vállalkozások adóterhei

Az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozások összes társasági adójából a legtöbbet a nagyvállalatok fizették be. 1995 és 1998 között a különböző méretkategóriájú vállalkozások részesedése a fizetendő társasági adóból stabilizálódni látszik. A nagyvállalkozások részesedése 30, a mikro- és kisvállalkozásoké 21-22, az alkalmazott nélküli vállalkozásoké 5 százalék körüli.

A vállalkozások társaságiadó-kötelezettsége, adókedvezményei, támogatásai ismeretében kiszámítható a különböző méretű vállalkozások átlagos adóterhelése. A adatokból nehéz egyértelmű összefüggéseket megfogalmazni a teljes vizsgált időszakra vonatkozóan. Két megállapítást azonban nagy biztonsággal tehetünk. Egyrészt a közepes és nagyvállalkozások adóterhelése negatív, vagyis többet kapnak a költségvetéstől, mint amennyi társasági adót befizettek, míg a kisebb vállalkozásoknál pozitív, vagyis ezek többet fizettek be a költségvetésnek, mint amennyit kaptak onnan. Másrészt 1997-98-ban az alkalmazott nélküli vállalkozásoktól a kisvállalkozások felé haladva az adóterhelés csökkent. Az alkalmazott nélküli és a mikrovállalkozások adóterhelése volt a legnagyobb 1997-98-ban.

Az elvonások másik, a társasági adónál jelentősebb, volumenében sokkal nagyobb összetevője a társadalombiztosítási járulék. A társadalombiztosítási befizetések is egyenlőtlenül oszlanak meg a különböző nagyságú vállalkozások között. A nagyvállalatok mutatják ki az összes társadalombiztosítási befizetés több mint felét, a közepesek a negyedét, az alkalmazott nélküli vállalkozások, mikro- és kisvállalkozások pedig szintén közel a negyedét.

A nagyvállalatok és az alkalmazott nélküli vállalkozások részesedése csökkenő, a mikro- és kisvállalkozások, valamint a közepes vállalkozások részaránya enyhén emelkedő. A társadalombiztosítási kiadások figyelembevétele a nagyvállalatok adóterhelésben megmutatkozó kedvezményezett helyzetét kiegyenlíti, sőt ellentétébe fordítja. Mindhárom évre nézve a támogatások és elvonások egyenlegét a társadalombiztosítási költségekkel együtt megvonva megállapítható, hogy a mikrovállalkozásoktól a nagyvállalatok felé haladva az elvonás mértéke nő. 1997-98-ban a közepes vállalkozások elvonási terhe volt a legnagyobb.

A vállalkozásoknál rendelkezésre álló jövedelem* megoszlása (százalék)
  1992 1994 1995 1996 1997 1998
Alkalmazott nélküli vállalkozások 4,4 4,3 3,6 4,2 2,7 3,1
Mikrovállalkozások 9,9 9,2 10,5 10,8 10,1 10,5
Kisvállalkozások 11,3 14,3 14,1 13,5 13,0 13,2
Közepes vállalkozások 17,4 21,7 20,7 21,5 20,2 20,5
Nagyvállalkozások 57,0 50,5 51,1 50,0 54,0 52,7
Összesen 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0 100,0
* (hozzáadott érték-bérköltség+termelési támogatások-adók)
Forrás: az adóbevallások alapján számolva

A jövedelmek felhasználása

A különböző méretű vállalkozások jövedelempozíciójának egymáshoz viszonyított aránya és az arányok változása alapján a vállalkozások fejlődési lehetőségeire következtethetünk. Az egyszeres és kettős könyvvitelt vezető vállalkozásoknál rendelkezésre álló jövedelmet vállalati méretkategóriánként vizsgálva megállapítható, hogy nagyobb léptékű, látványos elmozdulás a vállalati pozíciók átrendeződésében 1992 és 1998 között nem valósult meg. Ebben az időszakban a mikro-, kis- és közepes vállalkozások részesedése a versenyszféra összes jövedelméből minimálisan nőtt, a nagyvállalatoké némileg csökkent. A kialakult szerkezet 1997-1998-ban sem változott lényegesen.

A vállalkozások felhalmozási célú saját forrásai az inflációt messze meghaladó ütemben növekedtek. E források a GDP-hez képest 1992-ben 1, 1997-ben 29 százalékot értek el, vagyis nagymértékben növekedtek a kormányzat szándékainak megfelelően, 1998-ban azonban némileg mérséklődtek. Méretkategóriák szerint vizsgálva ezt is, kiderül, hogy minden évben csak a nagyvállalkozásoknál képződött a nemzetgazdasági átlagnál több forrás. Igaz, főként 1997 és 1998-ban a méretkategóriák átlag körüli szóródása csökkent, vagyis a felhalmozási források képződése kiegyenlítettebbé vált. Meglepő, hogy a közepes vállalkozások felhalmozási lehetőségei csekélyebb mértékűek voltak, mint a kisebb vállalkozásokéi.

A viszonylag kis számú nagyvállalatnál képződik e források zöme, vagyis az eloszlás koncentrált. Ennek egyik oka az, hogy a nagyvállalatok lényegesen több amortizációt számolnak el. A másik ok a nagyvállalatok adókedvezményeiben keresendő. Ennek ellenére a nagyvállalatok részesedése csökken, a mikrovállalkozásoké pedig 1994 és 1995 között megugrott, azóta kissé csökkent. A kis- és közepes vállalkozások részesedése stagnál.

A vállalkozások átlagos adóterhelése*
  1992 1994 1995 1996 1997 1998
Alkalmazott nélküli vállalkozás –0,42 0,92 0,31 0,82 1,32 0,74
Mikrovállalkozás –0,26 0,59 0,21 0,87 0,66 0,59
Kisvállalkozás 0,14 0,54 0,30 0,55 0,46 0,28
Közepes vállalkozás –0,46 –0,63 –0,04 –0,22 –0,13 –0,43
Nagyvállalkozás 0,08 –0,10 –0,48 –0,33 –0,67 –0,89
Összesen –0,08 0,07 –0,09 0,12 –0,07 –0,27
* Adóterhelés = (fizetendő adó-adókedvezmények-támogatások)/nettó árbevétel
Forrás: az APEH adatai alapján számolva

Munkavállalói és tulajdonosi jövedelmek

A munkavállalói jövedelmek (bérköltség és személyi jellegű kifizetések) eloszlása szintén koncentrált. Óvatosan kijelenthető, hogy a mikrovállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál a munkavállalói jövedelmek részaránya némileg csökken, a kis- és közepes vállalkozásoknál inkább nő.

A munkavállalók jövedelmének részaránya ezzel szemben a GDP-ben csökkenő tendenciát mutat. Egészében 40-ről 32 százalékra módosult a mutató értéke 1994 és 1998 között. A legnagyobb a csökkenés a mikrovállalkozásoknál, a legkisebb a kis- és közepes vállalkozásoknál.

A tulajdonosi jövedelmek megoszlását is az jellemzi, hogy ezek legnagyobb részét a nagyvállalatoknál fizetik ki. A mikrovállalkozásoknál és a közepes vállalkozásoknál az osztalékok és részesedések aránya mérséklődik, a kisvállalkozásoknál és a nagyvállalatoknál inkább stagnál. Ennek ellenére a tulajdonosi jövedelmek is a nagyvállalkozásoknál koncentrálódnak.

A tulajdonosok jövedelmének részaránya a GDP-ben emelkedő. 1994 és 1998 között az osztalékok és részesedések négy százalékról mintegy nyolc százalékra nőttek, vagyis megduplázódtak. (Az egyszeres könyvvitelű vállalkozásoknál kifizetett tulajdonosi jövedelmekről csak 1996-tól kezdődően van adatunk.) A méretkategóriák összehasonlítása alapján megállapítható, hogy relatíve a legtöbb tulajdonosi jövedelmet a legkisebb vállalkozások tulajdonosai szerzik, sőt 1996-ig éppen a vállalkozások méretével fordított arányban alakultak az osztalékok. 1997-98-ban a nagyvállalatok osztaléka nőtt, ami nem utolsósorban az osztalékfizetés szabályozásával, a vállalkozás vagyonához igazításával áll összefüggésben. (Jól ismert az is, hogy a vállalkozások tulajdonosai személyes és családi kiadásaiknak a vállalkozás költségeire terhelése révén is többletjövedelemhez jutnak. Erre a legkisebb vállalkozásoknál inkább mód nyílik, mint a nagyobbaknál.)

Érdekes képet mutat a tulajdonosi és munkajövedelmek viszonya. Egyrészt megállapítható, hogy az osztalékok és részesedések a munkavállalói jövedelmekhez képest nőnek nemzetgazdasági szinten és méretkategóriánként egyaránt. 1998-ban kis híján elérték a munkavállalói jövedelmek negyedét. Méretkategóriák szerint vizsgálva ez az arány a mikrovállalkozásoknál különösen nagy.

Megállapítható tehát, hogy a különböző méretű vállalkozások helyzete differenciáltan alakult a versenyszférát egészében jellemző tendenciákhoz képest. A GDP-hez viszonyítva a felhalmozási célú saját források és a tulajdonosi jövedelmek növekedtek, a munkavállalói jövedelmek csökkentek. Ezen belül azonban mindhárom jövedelemtípus nagyfokú koncentrációját tapasztaltuk a nagyvállalati szférában. (Az egyéni vállalkozóknál hiányoznak azok az adatok, amelyek alapján a szóban forgó számítások elvégezhetők.)

Ez a fejezet azt mutatja be, hogy a vállalkozások értékesítése miként oszlik meg a különböző nagy piaci aggregátumok között, és milyen sajátosságokkal rendelkeznek a különböző értékesítési piacokon működő vállalkozások.

Felhalmozási célú saját források* a GDP százalékában, méretkategóriánként
  1994 1995 1996 1997 1998
Mikrovállalkozások 5,5 3,6 23,0 26,5 24,8
Kisvállalkozások 11,1 17,2 18,4 28,1 25,7
Közepes vállalkozások 8,5 16,3 21,5 24,4 21,0
Nagyvállalkozások 19,3 20,2 23,9 31,3 29,4
Átlag 14,0 17,2 22,0 28,8 26,5
* (Értékcsökkenés + adózás előtti eredmény-társasági adó)
Forrás: az adóbevallások adatai alapján számolva

A kisvállalkozások piacai

Konjunktúravizsgálataink egyik kérdésében rendszeresen arra kérjük a válaszolókat, hogy mondják meg: értékesítésük milyen százalékos arányban oszlik meg belföldi vállalkozások (gazdasági társaságok, egyéni vállalkozások, szövetkezetek), közcélú szervezetek (önkormányzat, iskola, hivatalok, kórház, alapítvány, közhasznú társaság stb.), a lakosság (magánszemélyek) és a külföldi vevők között, vagyis értékesítésük mekkora hányadát exportálták.

A vállalkozások nagy része egyszerre több piacra értékesít. Ha a minta elemeit aszerint csoportosítjuk, hogy az adott vállalkozás értékesítése mely piacon túlnyomó, azaz hol haladja meg az 50 százalékot, akkor a következő megoszlást kapjuk az 1998. év végére vonatkozóan: a vállalkozások 50 százalékának a lakosság, 39 százalékának más belföldi vállalkozás, 4 százalékának közcélú szervezet és 3 százalékának a külföld a legfőbb piaca. Nincs domináns piaca a vállalkozások 4 százalékának.

A különböző piacokon tevékenykedő vállalkozások helyzetértékelése és jövőképe eltér egymástól. Egészében, a válaszok átlagértékei alapján a jobb kilátásokkal rendelkező vállalkozásoknak a belföldi (valamint a külföld és a közcélú) szervezetek piacain tevékenykedő vállalkozások tekinthetők, míg a roszszabb kilátásokról a lakossági piacokon működők számoltak be. Különösen eltér a lakossági piacon tevékenykedők és a többi csoport értékelése árbevételüknek, vállalkozásuk helyzetének, értékesítési lehetőségeiknek, a vállalkozásból kivehető jövedelmeknek és kapacitáskihasználtságuknak megítélését illetően.

A lakossági piacokon kiemelkedően nagy arányban működnek egyéni vállalkozások, a vállalati piacokon viszont a társas vállalkozások dominálnak. A társas vállalkozások jogi formája is összefüggésben van a piacokkal. Az egyszeres könyvvitelt vezető, jogi személyiség nélküli vállalkozások: a közkereseti és betéti társaságok inkább a lakossági piacokon, a kettős könyvvitelt vezető jogi személyiségű társaságok: a kft.-k, részvénytársaságok, szövetkezetek inkább a belföldi vállalkozások piacán működnek.

A lakossági piacokon tevékenykedő vállalkozások mind létszám, mind árbevétel szerint kisebbek, mint a többi piacon tevékenykedők. Az alkalmazott nélküli vállalkozások és mikrovállalkozások fő piaca a lakosság, míg az ennél nagyobbaké más belföldi vállalkozás.

A növekvő és a nem növekvő vállalkozások domináns piacai is mások. Előbbiek inkább más belföldi vállalkozások piacain, utóbbiak a lakossági piacokon aktívabbak.

A munkavállalói jövedelmek az egy főre jutó GDP százalékában, méretkategóriánként
  1994 1995 1996 1997 1998
Mikrovállalkozások 39,8 34,0 31,1 29,2 26,7
Kisvállalkozások 39,6 36,0 35,9 34,8 33,3
Közepes vállalkozások 43,7 40,4 39,8 38,9 37,6
Nagyvállalkozások 38,6 34,4 34,2 30,5 30,3
Átlag 40,0 35,9 35,2 32,7 31,8
Forrás: az adóbevallások adatai alapján számolva

Három csoport

A vállalkozások adóbevallásaiból és a konjunktúravizsgálatainkból megrajzolható a vállalkozások három markáns csoportja. Az első csoportba tartozó vállalkozások helyzetüket jónak és a közeljövőt illetően nem romlónak látják. Ezek a vállalkozások jellemzően jogi személyiségű mikro- és kisvállalkozások, főként más vállalkozások számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat, létszámukat bővítik, beruházásokat terveznek, árbevételük, értékesítési lehetőségeik, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul. A vállalkozók személyes jövedelme emelkedik. A vállalkozások 14 százaléka tartozik ide. Az adóbevallásokból megállapítható, hogy ezeknek a vállalkozásoknak az adóterhelése a legnagyobb. Ennek ellenére termelékenységük, tőkehatékonyságuk a legjobb.

A második csoportba azok a vállalkozások tartoznak, amelyek helyzetüket rossznak látják és nem javulónak várják. Ezek a vállalkozások jellemzően alkalmazott nélküli egyéni vállalkozások, főként a lakosság számára értékesítik termékeiket, szolgáltatásaikat. Helyzetük válságosnak tűnik. Árbevételük, kapacitáskihasználásuk csökken, értékesítési lehetőségeik, eredményességük romlanak, a vállalkozók személyes jövedelme csökken. A vállalkozások 16 százaléka tartozik ide.

A harmadik csoportba a vállalkozások 70 százaléka tartozik; azok, amelyek egyik előző csoportban sem szerepeltek. Helyzetüket közepesnek tarják, és nem számítanak változásra: sem javulásra, sem romlásra. Több mint kétharmaduk egyéni vállalkozás és egyszeres könyvvitelt vezető mikrovállalkozás, vagyis betéti és közkereseti társaság. Főként lakossági piacra termelnek, de jelentős a más vállalkozások számára értékesítők aránya is. Létszámukat bővítik, és beruházásokat terveznek, árbevételük, értékesítési lehetőségük, kapacitáskihasználásuk nő, eredményességük javul, de kevésbé, mint az első csoporté. A vállalkozók személyes jövedelme mérsékelten emelkedik.

Kilátások 2000-re

Az 1999. év végén a Kisvállalkozásfejlesztési Intézet által végzett konjunktúravizsgálat tapasztalatai jelentősen nem tértek el az eddigi vizsgálatok eredményeitől. A gazdaság és saját vállalkozásuk jelenlegi helyzete, saját vállalkozásuk kilátásai a hibahatáron belül változtak, a gazdaság kilátásairól rajzolt kép azonban sötétebb, a hibahatárnál valamivel nagyobb mértékben romlott az egy évvel ezelőtti megítéléshez képest. (A felmérés az 1999. negyedik negyedévi makrogazdasági mutatók nyilvánosságra kerülése előtt történt.) Nem változott azok mintegy 15-15 százalékos aránya sem, akik helyzetüket jónak, kilátásaikat nem romlónak, illetve helyzetüket rossznak és kilátásaikat nem javulónak látják.

Végül, míg a növekvő vállalkozások aránya csökkent ugyan, de a hibahatáron belül, addig a nem növekvő vállalkozások aránya szignifikánsan nőtt. Vagyis az adóbevallások és konjunktúravizsgálatok egybevetése alapján arra következtethetünk, hogy a kisvállalkozások helyzete tovább differenciálódik, a különbségek nőnek a kisvállalkozások különböző csoportjai között. Mivel a növekvő kisvállalkozások nagyobbak, a nem növekvők főként alkalmazott nélküli vállalkozások, vagyis kisebbek, ezért a legkisebb vállalkozások helyzetének romlása állapítható meg.

A tulajdonosi és munkajövedelmek aránya méretkategóriánként (százalék)
  1996 1997 1998
Mikrovállalkozások 28,6 33,8 35,4
Kisvállalkozások 15,8 22,0 23,2
Közepes vállalkozások 13,9 16,6 16,3
Nagyvállalkozások 13,7 26,1 26,2
Átlag 15,9 23,9 24,3
Forrás: az adóbevallások adatai alapján számolva
 

Figyelem! Kérjük, az értelmezésénél a megjelenés időpontját (2000. január 1.) vegye figyelembe!