Független rendszer-irányítás

Az elmúlt év (1999) vízválasztó volt a magyar energetikai ipar számára. Egyrészt némi késéssel megszületett a Magyar Villamos Művek Rt. által meghirdetett első és egyben utolsó erőmű-építési tender, eredményes és hosszas előkészítés után elkészült a kormány új energetikai üzleti modellje is. Mindkettőt komoly várakozás előzte meg, az ágazat szereplői és a szakértők arra számítottak, hogy a nyitott kérdések többségére választ kaphatnak, ezzel szemben a tender és az üzleti modell is csak újabb és újabb kérdéseket szült. A válaszok egyelőre váratnak magukra, pedig 2001. január 1-jétől megkezdődik az árampiaci nyitás.

A Magyar Villamos Művek Rt. által meghirdetett első és egyben utolsó erőmű-építési tender második fordulójára, amikor a befektetőknek már pénzügyi tervet is kellett mellékelniük ajánlatukhoz, a 200 megawattos kategóriában huszonnégy, a 600 megawattos körben pedig kilenc tervet nyújtottak be. Az értékelés alapja – mint azt a tenderbontáskor még fejlesztési és stratégiai igazgató, majd az eredményhirdetéskor már vezérigazgató Bakács István hangsúlyozta – a legkisebb költség elve volt, vagyis aszerint rangsorolták az ajánlatokat, hogy melyik milyen áron tervez áramot termelni. Ezzel együtt némi politika is keveredett a dologba, miután nyilvánosságra került, hogy a német RWE a Mátrai Erőmű Rt. privatizációjakor 27 millió dollárt fizetett egy, a bükkábrányi lignitvagyonra alapozott, 800 megawattos új blokk építésére vonatkozó ígéretért. Erről a Suchman Tamás korábbi privatizációs miniszter által jegyzett titkos záradékról időközben kiderült, hogy többféleképpen értelmezhető. Nem jelent határozott elkötelezettséget, csupán azt helyezi kilátásba, hogy a kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy segítse a bükkábrányi beruházás megvalósulását. Az ügy pikantériája, hogy az MVM Rt. vezetői szerint a társaságot nem tájékoztatták a különmegállapodásról, még akkor sem, amikor a tender előkészítésekor külön megkérdezték a privatizációs szervezetet, hogy létezik-e olyan, az energetikai társaságok magánosításával összefüggő kötelezettségvállalás, amelyre tekintettel kell lenni az erőmű-építési pályázat meghirdetésekor. A válasz – jelentették ki több nyilatkozatukban az MVM Rt. vezetői – egyértelmű nem volt. Akárhogyan is, az RWE a tender meghirdetését követően több alkalommal is írásban emlékeztette az ígéretre még a Horn-kormányt, személyesen Horn Gyula miniszterelnököt is megszólították az ügyben. Az MVM Rt. azonban kitartott a legkisebb költség elve mellett. Miközben a választásokat követően folyt a mátrai erőmű privatizációjának kivizsgálása, egyre csak azt találgatták a szakmában, hogyan és ki oldja majd fel a helyzetet. Az MVM Rt. mindenesetre következetesen kitartott a legkisebb költség elve mellett, s eszerint az eredményhirdetés tervezett időpontjához közeledve híre ment, hogy a Dunamenti Erőmű Rt. valószínűleg lekörözte az RWE-t, amely végül is indult a tenderen egy, az eredetinél kisebb kapacitású blokkal.

Az MVM Rt. végül is úgy határozott, hogy az úgynevezett nagytenderen, vagyis a 600 plusz-mínusz 200 megawattos kategóriában nem hirdet eredményt. Máig tartja magát az a nézet ágazati szakértők körében, hogy a Dunamenti Erőmű Rt. részben importszenes ajánlata azért vérzett el, hogy ne veszítsen az RWE. Ez tűnt a sok rossz megoldás közül az állam számára a legkevésbé rossznak.

Az MVM Rt. azzal, hogy a nagytenderen – nyilván nem önszántából – nem hirdetett győztest, csupán elodázta a döntést, hogy vajon a fogyasztók vagy a befektetők érdekeit kívánja-e előnyben részesíteni – vélekedett az eredményhirdetést követően Járosi Márton, a Magyar Energetikai Társaság elnökségének tagja, az MVM Rt. korábbi vezérigazgató-helyettese. Úgy véli, alapvetően a privatizációkor bekódolt problémák okoztak és okoznak fejtörést a kormánynak, illetve az energetikai társaságok tulajdonosainak, vezetőinek. Ez elkerülhető lett volna, ha a magánosítás helyett, az 1993-ban készült terv szerint, inkább leselejtezték volna az elavult erőműveket. A kapacitások megújítására az amortizáció mellett az MVM Rt. által felvett hitel, kötvénykibocsátás, illetve külföldi tőke bevonása forrást is jelentett volna. Ehhez persze szükség lett volna arra hosszú távú energiapolitikára, amit a tender eredményhirdetését követően kezdtek kidolgozni a villamosművek szakemberei, s amelyet végül kora ősszel fogadott el a kormány, és hozott nyilvánosságra.

Számos kérdésben komoly viták voltak s vannak az egyes erőműtársaságok között, egyben azonban, úgy tűnik, egyetértés van. A tender nemhogy nem adott választ meglévő problémákra, de újabb feszültségeket szül, s a helyzet éppen olyan bizonytalan, mint a pályázat értékelése előtt volt, s ez mára sem változott jelentősen. Azon sem volt vita szakemberek körében, hogy inkább politikai, mint szakmai döntés született.

A döntés világosan jelezte, ami azóta csak még bizonyosabbá vált, hogy: a kormányzat a földgázalapú energiatermelést támogatja. Jóllehet számos szakember, köztük Somosi László, az amerikai Croesus tulajdonában lévő Pécsi Erőmű Rt. vezérigazgatója úgy véli, a földgáz jelenlegi aránya az ország primerenergia-felhasználásában túlságosan nagy kockázatot jelent, s mindenképpen szükség volna az egészséges verseny fenntartása, erre pedig a széntüzelés tűnik a legalkalmasabbnak. Ennek megfelelően eredetileg a PE Rt. is szenes alapon tervezte megújítani – retrofitálni – blokkjait, de a játékszabályokhoz alkalmazkodva kidolgozták gázos tervüket is, és tavaly ősszel a tulajdonosok ennek megvalósítása mellett döntöttek.

Azon azonban továbbra sincs vita, hogy a jelenleg 70 évre elegendő bükkábrányi lignitvagyont nem volna szabad kihasználatlanul hagyni, hiszen a világpiaci előrejelzések szerint is a szén, illetve a lignit lesz az a tüzelőanyag, amely képes lehet féken tartani a földgáz áremelkedését. A lignitbázisú fejlesztéssel azonban nem kell sietni, jelenleg a szén világpiacán uralkodó kedvező árakat kellene kihasználni – véli Kuhl Tibor, a Dunamenti Erőmű Rt. vezérigazgatója. Ezért is ajánlottak a tenderen importszénre alapozott fejlesztést. Egy ilyen beruházás szerinte nemcsak tüzelőanyag-diverzifikációt jelentene, de bizonyos infrastrukturális fejlesztéseket is szükségessé tenne. Többek között egy komoly dunai kikötőt feltételez, amelyet természetesen nemcsak az erőművi fűtőanyag szállításánál lehet igénybe venni, de lehetőséget adna a Dunántúlon felhalmozott szénipari know-how hasznosítására is.

Az erőműtender legsúlyosabb üzenetének Kuhl Tibor azt tartja, derült ki az eredményhirdetést követő nyilatkozataiból, hogy a külföldi befektetők nem kaptak lehetőséget a privatizációkor eltervezett beruházásaik megvalósítására.

Erőműépítés – saját kockázatra?

Most, hogy már ismert a kormány energetikai üzleti modellje, világos – és erre Hónig Péter, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára többször felhívta a figyelmet –, hogy olyan környezetet szeretne teremteni, amelyben saját kockázatára bárki építhet erőművet, akár szénre, akár gázra alapozva. Az igazsághoz tartozik, hogy a szakértők szerint a világon sehol sem építenek nagy szenes kapacitásokat saját kockázatra, ha másként nem, legalább egy hosszú távú áramvásárlási szerződés formájában mindenütt igényt tartanak az állami garanciára.

Ugyanakkor ahogyan a tender, úgy az üzleti modell sem válaszolt meg egy sor kérdést, ellenkezőleg: újabbakat szült. A szakmát leginkább a befagyott költségek foglalkoztatják, a fogyasztókat pedig az, hogy milyen hatása lesz az új modellnek, az abban megfogalmazott új működési elveknek, rendszernek az árakra.

Egy közelmúltbeli fórumon, ahol az ipari nagyfogyasztók találkoztak az MVM Rt., a Magyar Energia Hivatal és a Versenyhivatal képviselőivel, felvetődött, vajon a 2001. január 1-jétől tervezett 15 százalékos piacnyitás valóban megteremti-e a szabad választás lehetőségét az erre de jure feljogosított fogyasztóknak. Elméletileg igen, gyakorlatilag azonban nagy valószínűséggel nem fognak automatikusan szakítani jelenlegi áramszolgáltatójukkal. Leginkább az szól ez ellen, hogy a piacnyitás értelemszerűen befagyott költségeket vet majd a felszínre, s mint Hónig Péter is hangsúlyozta, a piacnyitás költségeit elsősorban azoknak kell viselniük, akik haszonélvezői a liberalizációnak. Ez viszont azt jelenti, hogy amit nyerhetnének a szabad választáson, azt elveszítik a befagyott költségek miatt.

Szakmai körökben egyébként még nem teljes az egyetértés, hogy mi tartozik a befagyott költségek közé. Például hova sorolhatók az új energetikai modellben versenyképtelen erőművek elbontásának költségei. Szakmai körök szerint éves szinten néhány milliárd forintról van szó, bár egyes pesszimista előrejelzések akár 40 milliárdot is emlegetnek. A befagyott költségek nagysága nyilván fontos, de nem az egyetlen szempont lesz az árampiaci nyitás ütemezésekor – mondja Hónig Péter –, s erről az új villamosenergia-törvényben rendelkeznek majd.

Versenyképes a hőszolgáltatás

A kormány új energetikai modelljének egyik leginkább neuralgikus pontja a villamos- és hőenergia-termeléssel foglalkozó szenes erőművek kérdése. A szenes blokkoknak a kormány nem szán hosszú életet, viszont azzal is tisztában van, hogy nem lehet egyik napról a másikra leállítani ezeket a blokkokat, s nem lehet csak az önkormányzatokra bízni a szenes kapacitások kiváltását. A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének (MATÁSZSZ) álláspontja szerint megnyugtató módon megoldódni látszik a kérdés, méghozzá üzleti alapon, miután a kapcsolt villamos- és hőenergia-termelés üzletileg is eredményes vállalkozás, az ilyen kogenerációs erőművek versenyképes árral indulnak az árampiaci versenyben is.

A kormány döntése értelmében azon szenes erőműveknek, amelyek távhőt is szolgáltatnak, meglévő kapacitásaik kiváltásáig meghosszabbítják az áramvásárlási szerződésüket. Öt nagyváros közel nyolcvanezer lakása érintett ebben a kérdésben.

A helyzet Pécsett tűnik a legmegnyugtatóbbnak, az amerikai Croesus tulajdonában lévő Pécsi Erőmű Rt. betársult a városi távhőszolgáltatóba, s blokkjait gázos alapon tervezi megújítani. Tatabányán a Vértesi Erőmű Rt. tulajdonában álló fűtőmű eladásával igyekeznek a szenes blokkok cseréjét és a hosszú távú hőszolgáltatást garantálni. A tender győztesével a város hosszú távú hőszolgáltatási szerződést köt. Az önkormányzat egyesek szerint túlzott óvatossága miatt az ügy kissé nehézkesen halad, de mindenképp van remény a megoldásra, s mint Garbai László, a MATÁSZSZ főtitkára megjegyzi, ez az egyetlen hely ez idő szerint, ahol több befektető is versenyez a hőszolgáltatási lehetőség megszerzéséért. Ajkán a Bakonyi Erőmű Rt. készül erőművi blokkjainak rekonstrukciójára, Oroszlányban pedig a Vértesi Erőmű Rt. tervez retrofitot. A kormány azonban jó ideje halogatja, hogy zöld jelzést adjon ennek a fejlesztésnek. Mint Hónig Péter, a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára elmondta, arra az anyagra várnak, amelyből kiderül, hogy hosszú távon számon kérhetők a VÉRT Rt. mostani vállalásai az oroszlányi erőművet illetően, hiszen közvetett állami tulajdonban lévő áramtermelő telepről van szó, vagyis végső soron az államnak kell jótállni a Vértesi Erőmű Rt. minden vállalásáért.

Mindössze két olyan település van, Kazincbarcika és Tiszaújváros, ahol egyelőre bizonytalan a távfűtés jövője. Mindkét helyen az amerikai AES jelenleg a szolgáltató, s korábbi hivatalos nyilatkozatai szerint nem kíván távhőszolgáltatással foglalkozni az erőművek meglévő, hosszú távú szerződéseinek lejárta után. Egyes hírek szerint azonban az utóbbi időben halvány szándék érzékelhető a részükről.

A MATÁSZSZ főtitkára szerint nyilvánvaló, hogy a távhőszolgáltatás jó üzlet, hiszen egyrészt természetes monopóliumról van szó, amelynek biztos a piaca, a profit hosszú távon tervezhető, másrészt miután egyszerre két terméket állítanak elő a kogenerációs erőművek, nyilván hatékonyabban tudnak működni. Tulajdonképpen az áramtermelés hulladékhőjét hasznosítják, ez azonban nem jelenti azt, hogy a hőszolgáltatás másodlagos tevékenység volna. Garbai László úgy véli, az az elsődleges termék, amelynek előállításában a fogyasztókhoz igazodnak az erőművek. Az azonban világos, hogy a hő- és villamosenergia-értékesítés üzletileg is kiegészítheti egymást.

Az EU-irányelvek szerint – emlékeztet Garbai László – a kapcsolt villamosenergia-termelést valamilyen módon előnyben kell részesíteni. A magyar villamosenergia-törvény szerint a gazdasági miniszter rendelkezik a hőszolgáltatásban is érintett erőművek áramának kötelező átvételéről. A távhőszolgáltatók szakmai szövetségének főtitkára szerint azonban ez nem lesz valódi kényszer az áramszolgáltatók számára, a tervezett felújítások révén ezen erőművek áramára abszolút versenyképes lesz.

Jogbiztonság – legyen világosság A modellváltás jegyében a jogi környezet, szabályozás és ezzel együtt számtalan hivatali, üzemi szabályzat átdolgozása a legfontosabb feladat – közölte Bakács István nemrég egy nyilatkozatában. Egyelőre az 1994-es villamosenergia-törvény módosításán dolgoznak a szakemberek. A megújuló jogszabályban a korábbinál sokkal több kérdést kell szabályozni, mert az MVM Rt. vezérigazgatójának meggyőződése szerint a versenypiacon különösen fontos a jogbiztonság. Az MVM első embere szerint például jogszabályban kell rögzíteni, hogy mekkora befolyást szerezhetnek az egyes befektetők az ágazatban. A mai jogszabályban erre vonatkozóan nincs semmilyen rendelkezés, az öt évvel ezelőtti privatizációt megelőzően mindössze egy kormányhatározat rendelkezett arról, hogy a magyar villamosenergia-rendszerbe beépített kapacitásoknak legfeljebb harmada kerülhet egy kézbe. Ez az arány akár törvényi szinten is rögzíthető volna az MVM Rt. vezérigazgatója szerint. A kormány elképzelése szerint a jogszabályi hátteret 2000. június 30-ig kell rendezni, ennek megfelelően tavaszra feltehetően elkészülnek az új VET fő vonalai. Az előkészítés során a jelenlegi kockázatviselési arányokat is szeretné módosítani az MVM Rt., tudván, hogy a meglévő szerződési rendszer elég merev, korrekcióra nemigen van lehetőség. Viszont amennyiben a megállapodások jelenlegi formájukban, változatlanul maradnak fenn, akkor csak a szolgáltatóknak és az MVM Rt.-nek lesznek befagyott költségei, az erőműtársaságoknak nem.

Áramtőzsde létesül

A szabad árampiaci folyamatok irányítása a független rendszerirányító feladata lesz majd, amelynek már megkezdődött szervezésével együtt folyik a budapesti regionális áramtőzsde előkészítése is. Mint Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal megbízott főigazgatója egy közelmúltbeli nyilatkozatában elmondta, elsőként egyesületet alapítanak az áramkereskedelmi központ felállításában érdekelt társaságok és szervezetek, amelynek az lesz a feladata, hogy a szükséges szellemi kapacitásokat és pénzügyi forrásokat összegyűjtse.

Szakmai körökben egyelőre komoly vitákra ad okot, hogy a 2001. január 1-jétől életbe lépő kísérleti piacnyitás vajon valódi versenyt teremt-e. Abban azonban, úgy tűnik, egyetértés mutatkozik, hogy nemcsak a szabad vásárlásra feljogosított fogyasztók és a szabad kapacitásaikat a piacon értékesítő erőművek közötti folyamatok vezénylésére jogosult független rendszerirányítót kell addig megszervezni, de szükséges a regionálisnak szánt áramtőzsde életre hívása is. Ez utóbbi ügyben a sietségre a lengyel és a német törekvések adnak okot. Az ugyanis bizonyos, hogy térségünkben középtávon egyetlen áramkereskedelmi központra lesz csak szükség.

Ugyanakkor Tombor Antal, az Országos Villamos Teherelosztó (OVT) igazgatója, a független rendszerirányító felállításának irányítására megbízott kormánybiztos rohamos liberalizációra számít, ami előbb-utóbb meg fogja követelni a tőzsdét, az egyetlen olyan helyet, ahol garantáltan jó szerződések köthetők. Egyelőre azonban abban kell konszenzusra jutniuk az érintetteknek, az MVM Rt.-nek, illetve az áramszolgáltatóknak és a kormánynak, hogy milyen elemekből és milyen elvek alapján álljon fel a független rendszerirányító.

Az eredeti elképzelések szerint az OVT és a szolgáltatóknál működő körzeti diszpécserszolgálatok összevonásával jönne létre az új szervezet. Ezt a megoldást azonban az áramszolgáltatók nem tudják elfogadni. Mint Boros Norbert, a Magyar Áramszolgáltatók Egyesületének (MÁE) titkára elmondta, túlságosan drágának tartják ezt a megoldást, szerintük nincs is szükség egy ilyen állami irányítás alatt álló "bölcs hivatalra". Azért sem támogatják ezt az elképzelést, mert a szolgáltatóknak ebben az esetben létre kellene hozniuk saját rendszerirányító egységüket az elvont diszpécserközpontok pótlására. Az OVT igazgatója szerint a liberalizáció óhatatlanul szükségessé tesz bizonyos párhuzamosságokat.

A szolgáltatók álláspontja szerint a nemrég befejezett, az országos üzemirányítási rendszer korszerűsítését szolgáló fejlesztés által teremtett informatikai lehetőségeket kihasználva, elsősorban információtechnológiai lépésekkel kellene megoldani a piaci rendszerirányítást. A MÁE szerint ennek az kell legyen az alapelve, hogy minden szereplő lát mindent, hiszen az átláthatóság garantálja a fair üzleti környezetet. Viszont Tombor Antal szerint elkerülendő, hogy a rendszerben meglévő szűk keresztmetszetek tulajdonosainak esetleg "maguk felé hajoljon a kezük". A legjelentősebb különbség a Gazdasági Minisztérium és a szolgáltatók álláspontja között, hogy utóbbiak a rendszerirányítást a hálózatüzemeltetéstől nem, csak a kereskedelemtől kívánják különválasztani. Ez azt jelenti, hogy nemcsak az MVM Rt. esetében, hanem a szolgáltatóknál is egy holdingforma kialakítása tűnik szükségesnek, amelyben a kereskedelmi tevékenység teljesen elkülönül a hálózatüzemeltetéstől.

Az OVT igazgatója úgy véli, hosszabb távon mindenképpen kívánatos az áramtőzsde létrehozása, ehhez azonban nemcsak a szabad vásárlás lehetőségének megteremtése kell, de áramtöbblet is, ami ez idő szerint nincs a magyar piacon.

Ugyanakkor már megindult az áramkereskedelmi központ szervezése, amit azzal indokolt Horváth J. Ferenc, a Magyar Energia Hivatal megbízott főigazgatója, hogy ha valóban regionális szerepet szánunk ennek a szervezetnek, igyekezni kell, mert a németek és a lengyelek is hasonlóra törekednek. Elsőként egyesületet alakítanak a tőzsde felállításában érdekelt erőművek, szolgáltatók és hatóságok, valamint szakmai és fogyasztói érdekvédelmi szervezetek. Ennek a feladata lesz a kereskedelmi központ kialakításához szükséges szellemi kapacitások és pénzügyi források összegyűjtése, s természetesen az előkészítő munka koordinálása.

Paks fékezi az árakat A magyarországi erőművek közül a paksi több szempontból is stratégiai jelentőségű egység. Egyrészt az ország villamosenergia-termelésének közel negyven százalékát adja, másrészt alapvető jelentőségű az áramár kordában tartása miatt. Itt termelik ugyanis a legolcsóbban a villamos energiát, a paksi áram ára 1997-ben 3 forint 70 fillér volt. A múlt évben ugyan beépült már a nukleáris erőmű majdani lebontási költsége is az árba, de ettől függetlenül az atomerőműi áram maradt a legolcsóbb. Az MVM Rt. tulajdonában, vagyis közvetett állami ellenőrzés alatt álló nukleáris áramtermelő telep jelenlegi legfontosabb feladata az 1996-ban elfogadott biztonságnövelő program végrehajtása. A 60 milliárd forintos beruházássorozat eredményeként többek között 2002-re földrengésálló lesz a paksi atomerőmű. Az eddig végrehajtott fejlesztések eredményeként egyébként az aktív zóna megolvadásának kockázati tényezője egy nagyságrenddel csökkent. A biztonságnövelés mellett több, a versenyképesség javítását célzó lépés is történt.