2000. január 1-jétől szigorodnak az általános forgalmi adóra vonatkozó szabályok – így különösen a visszaigénylés feltételei -, új rendelkezések érvényesülnek többek között a bevallás gyakoriságára, az idegenforgalmi tevékenység forgalmi adójának elszámolására. Az alábbiakban az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvénynek (ÁFA-tv.) az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló 1999. évi XCIX. törvénnyel (Törvény) megállapított, 2000. évben hatályos rendelkezéseit tekintjük át.
TERMÉKÉRTÉKESÍTÉS, SZOLGÁLTATÁS
Az adomány áfamentessége
Az ÁFA-tv. 1999. december 31-ig hatályos 7. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint nem minősül termékértékesítésnek – és így nem adóköteles – az alapítvány részére és a közérdekű célú kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott természetbeni adomány, amennyiben a természetbeni adomány pénzben kifejezett összegét a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény, illetve a társasági és az osztalékadóról szóló 1996. évi LXXXI. törvény (Tao.) adót csökkentő, illetve adóalapot nem növelő tételnek minősíti.
A 2000. január 1-jétől hatályos rendelkezés – követve a Tao.-nak a közhasznú szervezetekről szóló törvénnyel összefüggő változásait – a közhasznú szervezetek, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezetek részére, továbbá a közérdekű kötelezettségvállalás teljesítése érdekében juttatott adományt nem tekinti termékértékesítésnek abban az esetben, ha ezt a Tao. adóalapot csökkentő tételnek minősíti [Törvény 1. § (1) bekezdése, ÁFA-tv. 7. § (3) bekezdésének a) pontja].
Közhasznú és kiemelkedően közhasznú szervezet
Az új szabályozás az eddiginél részben bővebb, részben szűkebb lehetőségeket nyújt az adózók számára. A közhasznú, illetve a kiemelkedően közhasznú szervezet fogalomkörébe az alapítványon kívül más szervezet is beletartozik, így – a biztosítóegyesület és a politikai párt, valamint a munkáltatói és a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet kivételével – a Magyarországon nyilvántartásba vett társadalmi szervezet, a közalapítvány, a közhasznú társaság, a köztestület [a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. törvény 2. §-a], ha a közhasznú szervezetté minősítése és nyilvántartásba vétele megtörtént.
Adóalapot csökkentő tétel
A Tao. adóalapot csökkentő tételnek minősíti az adományt [7. §-a (1) bekezdésének r) pontja], ha azt a közhasznú tevékenység céljára adták, és ha
- a jogügylet vonatkozó dokumentumainak (így különösen az alapító okirat, tájékoztató, reklám), körülményeinek (szervezés, kapcsolódó feltételek) valós tartalma alapján nem állapítható meg, hogy az adomány nem szolgálja, vagy csak látszólag szolgálja a közhasznú, a közérdekű célt,
- az nem jelent a Tao.-ban és a személyi jövedelemadóról szóló törvényben meghatározottakon túl vagyoni előnyt az adományozónak, az adományozó tagjának (részvényesének), vezető tisztségviselőjének, felügyelőbizottsága vagy igazgatósága tagjának, könyvvizsgálójának, illetve a felsorolt személyek vagy a magánszemély tag (részvényes) közeli hozzátartozójának [Tao. 4. §-ának 1/a) pontja]. Ebben az értelemben nem minősül vagyoni előnynek, ha a közhasznú szervezet, a kiemelkedően közhasznú szervezet a közhasznú szolgáltatása keretében utal az adományozó nevére, tevékenységére.
Az egyéni vállalkozó tevékenységének megszűnése
2000. január 1-jétől nem tartozik az ÁFA-tv. tárgyi hatálya alá az egyéni vállalkozó halálát (vagy cselekvőképességének elvesztését) követően az özvegy, az örökös (törvényes képviselő) által folytatott gazdasági tevékenységhez felhasznált vagyon "átszállása".
Az egyéni vállalkozó halála esetén az egyéni vállalkozásról szóló 1990. évi V. törvény (Vt.) lehetővé teszi, hogy a vállalkozó özvegye, örököse, illetve cselekvőképességének elvesztése esetén a törvényes képviselője a vállalkozó elhalálozása, illetve cselekvőképességének elvesztése időpontjától számított három hónapon belül a kamarának történő bejelentés alapján folytathassa a vállalkozást [Vt. 13. §-ának (2) bekezdése]. Az egyéni vállalkozó halála esetén a megszűnéshez kapcsolódó bevallást kell tenni. Mivel a megszűnést az ÁFA-törvény adózási pontként kezeli, az említett esetben – 1999. december 31-ig – adófizetési kötelezettség keletkezett.
Az áfakötelezettség és a tevékenység folytatása
Ha az özvegy, illetve az örökös folytatja a tevékenységet, a folytonosság más jogviszonyokban adott, azonban a forgalmi adó tekintetében az adófizetési kötelezettség ellentételezéséül az özvegy (örökös) nem rendelkezik adólevonásra jogosító bizonylattal az átvett készletek tekintetében. Ezért a Törvény biztosítani kívánja, hogy az egyéni vállalkozó tevékenységét özvegye vagy örököse (törvényes képviselője) is adómentesen folytathassa [Törvény 1. §-ának (2) bekezdése, ÁFA-tv. 7. §-ának (5) bekezdése]. Ennek az a feltétele, hogy a vagyon egésze tekintetében teljesítse az ÁFA-tv. 9/A §-ában felsorolt, a kedvezményezett adóalanyra megállapított kötelezettségeket, azaz
- ha a kedvezményezett adóalany az átszálló vagyont egészben vagy részben adólevonásra nem jogosító termékértékesítéshez és szolgáltatásnyújtáshoz használja fel, hasznosítja, akkor az előzetesen felszámított adó megosztására vonatkozó szabályok (ÁFA-tv. 38-39. §-ai) alkalmazásával kiszámított, pótlólag le nem vonható adót fizetendő adóként köteles elszámolni, és
- a vagyonátadás időpontját követő ötödik adóév végéig alanyi adómentességet nem választhat.
Az alkalmazás kezdete
Ezt a rendelkezést azokban az esetekben kell először alkalmazni, amelyekben az adóalany halála, illetve a cselekvőképességének elvesztése 1999. december 31. napja után következik be [Törvény 200. §-ának (3) bekezdése].
Értékesítés NATO-programhoz
Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozásban a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében megvalósuló termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás esetén utólagos visszatérítési rendszer működött. A NATO-hoz csatlakozásunk következtében a beruházások számának jelentős növekedése miatt indokolttá vált ezeket az értékesítéseket 0 százalékos adómérték alá sorolni. Ezért a Törvény a NATO Biztonsági Beruházási Program keretében teljesített, a Honvédelmi Minisztérium által igazolt termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást az ÁFA-tv. 12. §-ában meghatározott, a nemzetközi közlekedéshez és a termékek nemzetközi forgalmához közvetlenül kapcsolódó termékértékesítés és szolgáltatás kategóriájába sorolta [Törvény 2. §-a, ÁFA-tv. 12. §-ának j) pontja]. Emiatt értelemszerűen megszűnik a korábban alkalmazható utólagos forgalmiadó-visszatérítés lehetősége is.
Folyamatos teljesítés
A folyamatosan teljesített termékértékesítések és szolgáltatások körét az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás nem határozta meg. Ugyanakkor ezeknek az értékesítéseknek a teljesítési időpontja eltér a főszabálytól, és ennek megfelelően az adófizetési kötelezettség, illetve az adólevonási jog keletkezése az egyes részletfizetések esedékességének időpontjához igazodik.
A gyakorlatban kialakult bizonytalanság miatt a Törvény meghatározza a folyamatos teljesítés fogalmát. Eszerint folyamatos teljesítésnek minősül a tevékenység jellegéből fakadó, illetőleg a felek közötti szerződésben rögzített állandó rendelkezésre állás, amelyben a termék tényleges beszerzése vagy a szolgáltatás tényleges igénybevétele kifejezetten az igénybevevő döntésétől függ, így különösen a dolog módjára hasznosítható természeti erők értékesítése, a közüzemi szolgáltatások, a bérbeadás, az átalánydíjas szerződésen alapuló tevékenységek, az újság, folyóirat előfizetéses értékesítése [Törvény 3. §-a, ÁFA-tv. 13. § (1) bekezdésének 23. pontja].
| A le nem vonható előzetesen felszámított adók Az előzetesen felszámított adót arányosítás alkalmazásával csak akkor lehet levonni, ha nincs lehetőség az adóköteles és a tárgyi adómentes tevékenységhez egyaránt használt beszerzés, igénybe vett szolgáltatás előzetes felszámított adójának tételes megosztására. Amennyiben egy adott beszerzés (igénybe vett szolgáltatás) adóköteles és adóalanyiságon kívüli célokat egyaránt szolgál, előzetesen felszámított adójának csak a tételesen elkülöníthető része vonható le, az arányosítás alkalmazását ilyenkor az ÁFA-tv. 33. § (1) bekezdése a) pontjának 1995-től érvényes előírása nem teszi lehetővé. Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás szerint tehát, ha egy eszközt részben a háztartásban, részben a vállalkozásban használtak, a beszerzéshez kapcsolódó adó a vállalkozási célú hasznosítás arányában nem volt levonható. Ha például egy vállalkozás a jóléti juttatásokkal (például dolgozók ingyenes étkeztetése, díjtalan utaztatása) kapcsolatos beszerzéseit tételesen nem tudta elválasztani a gazdasági tevékenységétől (például a vendéglátástól vagy a személyszállítástól), a beszerzést terhelő adót nem vonhatta le. Az adóalany az egyes beszerzések kapcsán adólevonási jogával csak akkor élhetett, ha az adott beszerzés kizárólag az adóköteles tevékenység érdekében merült fel. A Törvény 10. §-ának (1) bekezdése kimondja, hogy nem vonható le az előzetesen felszámított adó, ha az adóalany a terméket egészben vagy részben nem az adóalanyiságot eredményező gazdasági tevékenységhez hasznosítja, használja fel, kivéve ha a terméket és a szolgáltatást részben az ÁFA-tv. 7. §-ának (3) bekezdésében meghatározott célok elérése érdekében hasznosítja vagy használja fel [ÁFA-tv. 33. § (1) bekezdésének a) pontja], és egyértelműen tiltja az arányosítás alkalmazását az olyan esetekben, amikor a beszerzés (igénybe vett szolgáltatás) akárcsak részben nem az adóalanyiság körében történő felhasználást szolgálja (például a lakástól el nem különölt irodában felmerült közüzemi díj forgalmi adója, cégautó magánhasználatával összefüggő áfa stb.). Ilyen esetekben a beszerzések adótartalmát teljes egészében le nem vonható adóként kell kezelni [ÁFA-tv. 33. §-ának (3) bekezdése]. |
Teljesítési hely
A teljesítési hely meghatározása a forgalmiadó-fizetési kötelezettség keletkezése szempontjából döntő jelentőségű. Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás nem különbözteti meg egyértelműen a teljesítési helyet attól függően, hogy a mérnöki szolgáltatás termékhez, ingatlanhoz kapcsolódik, vagy egyéb szolgáltatásnak minősül. A Törvény ennek az elhatárolásnak megfelelően pontosítja a teljesítési helyet, kimondva, hogy a szolgáltatásnyújtás teljesítési helyét a szolgáltatást saját nevében megrendelő gazdasági tevékenységének székhelye, illetve állandó telephelye, ezek hiányában pedig állandó lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye határozza meg az ügyvédi, számviteli, adóügyi szolgáltatásoknál, illetve más ezekhez hasonló szaktanácsadásnál.
Mérnöki szolgáltatásoknál szintén ez a szabály érvényesül, amennyiben a szolgáltatás nem
- meglévő ingatlanhoz, annak létesítéséhez;
- kulturális, művészeti, tudományos, oktatási, szórakoztatási és sportszolgáltatáshoz, továbbá ezek teljesítéséhez;
- a közlekedéshez járulékosan kapcsolódó szolgáltatáshoz – így különösen: a raktározáshoz, a közlekedési eszközök őrzéséhez;
- (az ingatlant kivéve) a termék szereléséhez, javításához, karbantartásához, felújításához, átalakításához kapcsolódik [Törvény 4. §-a, ÁFA-tv. 15. § (5) bekezdésének d) pontja].
A mérnöki szolgáltatás teljesítésének helye ugyanis az első esetben az ingatlan fekvése, míg a továbbiakban írt szolgáltatások esetén a szolgáltatásnyújtás tényleges helye [áfa-tv. 15. §-ának (2) és (4) bekezdése].
A teljesítés időpontja közvetített szolgáltatásnál, közös jogkezelésnél
Közvetített szolgáltatásnál a közvetítőt úgy kell tekinteni, mint aki egyszerre igénybe veszi és nyújtja is a kérdéses szolgáltatást (úgynevezett közös jog). A szolgáltatást nyújtó és a szolgáltatást közvetítő adófizetési kötelezettsége ugyanabban az időpontban keletkezik.
A közös jog értékesítéséből befutó jogdíjak végösszege csak az értékesítési adatok beérkezése után állapítható meg, és csak azután osztható szét a felosztási szabályzat alapján, ennek megtörténtéig a szerző (szerzői jogosult) sem tud eleget tenni adókötelezettségének. Ezért 2000. január 1-jétől az olyan közvetített szolgáltatások teljesítési időpontja, amikor az ellenértéket jogszabály vagy törvényi felhatalmazás alapján felosztási szabályzat állapítja meg, az ellenértékről szóló értesítés kézhezvétele [Törvény 5. §-a, ÁFA-tv. 16. §-ának (9) bekezdése].
Az előleg utáni adólevonási jog
Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg átvétele esetén kifejezetten csak az adófizetési kötelezettség keletkezéséről rendelkezik. A gyakorlatban ezért bizonytalanná vált az előleg utáni adólevonási jog érvényesítése. Erre tekintettel a Törvény a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás teljesítését megelőzően fizetett, az ellenértékbe beszámítható pénzösszeg (előleg) átvételének (jóváírásának) napját teljesítési időpontként ismeri el [Törvény 6. §-a, ÁFA-tv. 17. §-ának (1) bekezdése], ezzel – az adófizetési kötelezettség keletkezése mellett – az előleg utáni adólevonási jogot is kifejezetten elismeri.
Teljesítési szemlélet
Az 1999. december 31-ig hatályos ÁFA-tv. 20. §-ának (6) bekezdése értelmében a nyilvántartásait pénzforgalmi szemléletben vezető adóalany az egyszeres könyvvitelt vezető adóalannyal esik egy tekintet alá, következésképpen adófizetési kötelezettségét az ellenérték megfizetéséig, maximum azonban hatvan napig elhalaszthatja. A költségvetés alapján gazdálkodó szervezetek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségét szabályozó 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet módosításával a könyvviteli eljárás elnevezése "módosított teljesítési" szemléletre változott, amely módosulás a nyilvántartások módjában érdemi változást nem eredményezett. Ezt az elnevezésbeli változást veszi át a Törvény [Törvény 7. §-a, ÁFA-tv, 20. §-ának (6) bekezdése].
A Szolgáltatások Jegyzéke és az Építményjegyzék hatályos besorolási rendje
Az ÁFA-tv. a szolgáltatások besorolása tekintetében a KSH által kiadott Szolgáltatások Jegyzékére (SZJ) támaszkodik. Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás az SZJ 1994. június 15-i állapotát tekinti irányadónak az egyes szolgáltatások adómértékének meghatározásakor.
Új SZJ-besorolás
Az SZJ KSH által megújított, az Európai Unióval konform változata 1999. január 1-jétől érvényes. Így az ÁFA-tv. esetén is időszerűvé vált az új SZJ-re való áttérés. A Törvény ezzel összefüggésben közli az ÁFA-tv.-ben nevesített szolgáltatások új SZJ-számát, így pl. könyvtári szolgáltatásra hivatkozásnál [ÁFA-tv. 30. § (3) bekezdésének b) pontja] SZJ 92.51.11.0; a távolsági és helyi személytaxi-közlekedés szolgáltatásra hivatkozásnál [ÁFA-tv. 33. § (2) bekezdésének c) pontja] SZJ 60.22.11; a szerencsejáték-szolgáltatásra hivatkozásnál SZJ 92.71.10; és a szelvényértékesítés és más kiegészítő szolgáltatásra hivatkozásnál [ÁFA-tv. 70. § (2) bekezdésének a) pontja] SZJ 92.71.10.9 az új SZJ-szám [Törvény 8. §-a, 10. §-ának (2) bekezdése, 18. §-a].
Az állapotrögzítő változása
Az SZJ-re áttérés miatt az állapotrögzítő is változik. Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás szerinti, 1994. július 15-i állapotot az SZJ 1999. július 1-jei állapota váltja fel. Egyúttal a Központi Statisztikai Hivatal Építményjegyzékének is az 1999. július 1-jén érvényes besorolási rendje lesz az irányadó. A besorolási rend ezt követő (időközi) változása az adókötelezettséget nem érinti (Törvény 17. §-a, ÁFA-tv. 67. §-a).
A GAZDASÁGI TÁRSASÁGOK ÁTALAKULÁSA
Az átalakulás során a létrejövő új gazdasági társaság nem alapítással keletkezik, hanem egy meglévő társaság átalakulásával, az átalakulás módja szerint egyesüléssel (összeolvadással, beolvadással) vagy szétválással (különválással, kiválással). A létrejövő jogutód társaság csak a cégbejegyzést követően kezdheti meg a működését. A bejegyzésig a jogelőd gazdasági társaság bejegyzett formájában folytatja tevékenységét [a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLV. törvény – Gt. – 60. § -ának (4) bekezdése].
Adólevonási jog
Az adólevonási jog az adóhalmozódás kiküszöbölésének intézményes eszköze. Azt a célt szolgálja, hogy az értékesített termék árában és a nyújtott szolgáltatás díjában a korábbi fázis során felszámított forgalmi adó sem közvetlen, sem pedig közvetett módon ne épüljön be.
Személyi feltétel
Általánosságban az adólevonási jogot csak az az adóalany gyakorolhatja, akinél a jog hiánya különben adóhalmozódást okozna, vagyis aki a jelenben folytat adóköteles termékértékesítést és szolgáltatásnyújtást, vagy a jövőben kíván ilyen tevékenységet folytatni belföldön, és annak megalapozása érdekében szerez be terméket, illetve vesz igénybe szolgáltatást [ÁFA-tv. 32. §-ának (1) bekezdése].
A gazdasági társaság jogutódlással történő megszűnése (átalakulása) esetére indokolt e szabályok merevségén oldani. Erre tekintettel a Törvény kimondja, hogy az ÁFA-tv. 34. §-a szerinti adóalanyt megilleti az a jog, hogy az általa fizetendő adó összegéből levonja azt az adóösszeget, amelyet a részére teljesített termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás során egy másik adóalany – ideértve átalakulás esetén annak jogelődjét is – rá áthárított [Törvény 9. §-ának (1) bekezdése, ÁFA-tv. 32. § (1) bekezdésének a) pontja]. Átalakulás esetén a jogelődnél a jogutód cégjegyzékbe való bejegyzése napjától keletkezett, előzetesen felszámított adó tekintetében az adólevonási jogot a jogutód – több jogutód esetén a felek külön megállapodásában megjelölt jogutód – gyakorolja [Törvény 9. §-ának (2) bekezdése, ÁFA-tv. 32. §-ának (3) bekezdése].
Az 1999. december 31. napját követően elhatározott átalakulásoknál tehát az átalakulás alatt keletkezett számlák esetében a törvény a számlát fogadó félnél elismeri az adólevonási jogot akkor is, ha annak gyakorlásakor a számlát kibocsátó (jogelőd) fél már nem jogalany, illetve átalakulásnál a jogutód is élhet levonási joggal a jogelőd nevére szóló számlával.
Számlatartalom
A Gt. kimondja, hogy a gazdasági társaság iratain és a megkötött jogügyletek során kifejezetten jelezni kell az átalakulás folyamatban létét. Ezzel összhangban a Törvény kötelezettségként rögzíti az adóalanyok számára, hogy az átalakulásról hozott döntéstől kezdve a cégbejegyzési kérelemről hozott végzés kézhezvétele napjáig számláikon (egyszerűsített számláikon, számlát helyettesítő okmányaikon) tüntessék fel az "átalakulás alatt" kifejezést [Törvény 11. §-a, ÁFA-tv. 44. §-ának új (4) bekezdése]. Ez egyúttal segíti az adóhatóságot is az átalakulás időszakában történt ellenőrzések során.
A negatív adó megtérülése
Jogutódlással történő megszűnés esetén a megszűnéshez kapcsolódó adóbevallásban szerepeltetett negatív elszámolandó adó a jogutód számára az általános szabályoknak megfelelően, adólevonással térül meg [Törvény 13. §-a, ÁFA-tv. 48. §-ának (6) bekezdése].
BEVALLÁSI REND
Éves bevallás
Az éves bevallás feltételei a tárgyévet megelőző évhez kötődnek. Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás nem rendezi azt az esetet, amikor az adóalany – akár kezdő vállalkozásként, akár pedig amiatt, hogy a tárgyévet megelőző évben kevés bevételre tett szert – a rendelkezések alapján éves bevallásra kötelezett, de a tárgyévben a bevétele már meghaladja az éves bevallásra előírt összeghatárt (a hárommillió forintot).
2000. január 1-jétől az az adóalany, akinek (amelynek) a tárgyévet megelőző évben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke – kivéve az ÁFA-tv. XIII. fejezetében szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket -, vagy annak időarányosan éves szintre átszámított összege a nyolcmillió forintot nem haladja meg, a tárgyévről éves adóbevallásra kötelezett [Törvény 12. §-a, ÁFA-tv. 47. §-ának (2) bekezdése].
Áttérés negyedéves, illetve havi bevallásra
Negyedéves bevallás
Az éves bevallás benyújtására kötelezett adóalany negyedéves bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévben a gazdasági tevékenységéből származó általános forgalmi adót nem tartalmazó termékértékesítésének, szolgáltatásnyújtásának ellenértéke – kivéve az ÁFA-tv. XIII. fejezetében szabályozott különleges jogállású mezőgazdasági termelő mezőgazdasági tevékenységéből elért ellenértéket – eléri a nyolcmillió forintot. Ilyen esetben a tárgyévi első bevallást a tárgyév első napjától annak a negyedévnek az utolsó napjáig terjedő időszakról kell – a negyedéves bevallás benyújtására előírt időpontig – benyújtani, amelyben az adóalany elérte az említett értékhatárt.
Havi bevallás
Az adóalany havi bevallásra köteles áttérni, ha a tárgyévi első adóbevallásában megállapított elszámolandó adója pozitív előjelű, és elérte az egymillió forintot [Törvény 12. §-a, ÁFA-tv. 47. §-ának (2) bekezdése].
Mentesülés a bevallási kötelezettség alól
Az 1999. december 31-ig hatályos szabályozás mentesíti azokat az adóalanyokat a bevallási kötelezettség alól, amelyek az adott adómegállapítási időszakban kizárólag tárgyi adómentes értékesítést végeznek. A bevallás elmaradásakor azonban nehezen volt megállapítható, hogy az adóalany emiatt nem tett adóbevallást, vagy csak mulasztott.
A Törvény ezért a bevallási kötelezettség alóli mentesülést szűkíti azzal, hogy e törvényhely a jövőben kizárólag a tárgyi adómentes tevékenységet végzőként bejelentkezett adóalanyokra alkalmazható (Törvény 14. §-a, ÁFA-tv. 48/A §-a).
ADÓ-VISSZAIGÉNYLÉS
Az adó-visszaigénylés és az adólevonás két külön jogintézmény. Az adóalany elsődleges joga, hogy a beszerzési forgalmi adója tekintetében levonási jogot gyakoroljon. Ha az adólevonás következtében az úgynevezett elszámolandó adója (a fizetendő és a levonható adó különbözete) negatív, akkor jogában áll, hogy ezt a negatív elszámolandó adót – mint a fizetendő adót csökkentő (a levonható adók összegét növelő) tételt – átvigye a következő elszámolási időszakra (negyedévre vagy hónapra).
Általános szabály, hogy a negatív elszámolandó adó a következő időszakra átvihető, és nem jár vissza automatikusan. A visszaigénylési jog csak akkor nyílik meg, ha a feltételek ehhez teljesülnek.
Jogcímek
A visszaigénylési jog főszabályként két jogcímen nyílhat meg.
Göngyölítetten számított bevétel
Egyik eset, ha az adóalanynak az év elejétől göngyölítetten számított (adóköteles, ideértve a 0%-os adómértékűt is) bevétele – adóalapja – eléri vagy meghaladja az alanyi adómentes értékhatár – 1999. december 31-ig kétmillió forintos – összegét.
Beszerzett tárgyi eszközök
A visszaigénylési kérelem – azaz az adóalany által benyújtott bevalláson ekként megjelölt igény – teljesítésének másik esete, ha az adóalany által beszerzett tárgyi eszközök árának előzetes forgalmi adója legalább százezer forinttal meghaladja az ugyanebben az időszakban keletkezett fizetendő adót. Tárgyi eszköz alatt itt is a számviteli törvény szerinti eszköz értendő.
Az összeghatár változásai
2000. január 1-jétől szigorodtak a visszaigénylés szabályai. A visszaigénylésre jogosító bevételi összeghatár az éves és a negyedéves bevallásra kötelezett adóalanynál négymillió forintra, a göngyölített összeg minimuma pedig százezerről kettőszázezer forintra emelkedik [Törvény 13. §-ának (1) bekezdése, ÁFA-tv. 48. § (4) bekezdésének a) pontja], melynek eredményeképpen a viszszaigénylést tartalmazó bevallások száma jelentősen lecsökken, a kiutalás előtti ellenőrzés pedig alaposabbá válik.
A kiutalás feltétele
Havi bevallóknál a felemelt értékhatár elérésekor sem utalja vissza az adóhatóság minden hónapban az adózó negatív adóját, mert két egymást követő hónapban kell negatív egyenleggel zárulnia az adóbevallásnak ahhoz, hogy az adó kiutalható legyen. E szigorú feltétel teljesítése alól csak azok mentesülhetnek, akik nem az ÁFA-tv. vonatkozó feltételrendszere alapján tartoznak a havi bevallói körbe, hanem az adózás rendjéről szóló törvény előírásai alapján váltak jogosulttá a gyakoribb bevallásra [Törvény 13. §-ának (1) bekezdése, ÁFA-tv. 48. § (4) bekezdésének b) pontja].
| Az alanyi adómentesség választására jogosító értékhatár A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény (SZJA-törvény) négymillió forintban határozza meg az átalányadózás választására jogosító éves bevételi összeghatárt, emellett kötelezően előírja a forgalmi adózás tekintetében az alanyi adómentesség választását. A Törvény ezzel összhangban határozza meg az általános forgalmi adóra vonatkozóan az alanyi adómentesség átalányadózókra vonatkozó összeghatárát [Törvény 15. §-a, ÁFA-tv. 49. §-ának (2) bekezdése]. Ezáltal csökken az átalányadózásból adódó adminisztráció is, hiszen az adólevonási joggal nem rendelkező átalányadózást választó egyéni vállalkozó az SZJA-törvény előírásai értelmében csupán bevételi nyilvántartás vezetésére kötelezett. Az ÁFA-tv. szerint ezen túlmenően az adózót forgalmiadó-megállapítási, -nyilvántartási, -bevallási és -elszámolási kötelezettség sem terheli. Az összeghatár túllépése Az általános szabályok szerint az alanyi adómentességre jogosító összeghatár túllépése – év közben is – az adómentes státus elvesztésével jár, és az ezt követő második adóév végéig nem választható ismét az adómentesség. Ez a szabály nem változik 2000. január 1-jétől sem. Ugyanakkor a Törvény lehetővé teszi az alanyi adómentesség választását azoknak az átalányadózóknak a számára, akik 1999-ben "teljesítették túl" az alanyi mentesség akkori (kétmillió forintos) összeghatárát, de megfelelnek a 2000. évi új bevételi összeghatárnak, azaz 1999. évi bevételük nem haladta meg a négymillió forintot [Törvény 200. §-ának (6) bekezdése]. |
Adó-visszaigénylés jogutód nélküli megszűnéskor
A gazdasági társaság megszűnésekor akkor keletkezik visszautalandó forgalmi adó, ha a megszűnés nem jogutódlással történik, de ilyenkor is csak akkor, ha a megszűnő adózó meghatározott mértékben 0, illetve mérsékelt adókulcs alá tartozó tevékenységet végzett. Nyereségre törekvő gazdálkodás mellett ugyanis ebben az esetben indokolt a negatív egyenleg.
Az 1999. december 31. napjáig hatályos rendelkezések külön nem tértek ki erre az esetre. 2000. január 1-jétől a jogutód nélkül megszűnő adóalanynál az adóhatóság akkor teljesíti az adó visszaigénylése iránti kérelmet, ha a tárgyévet megelőző évben az összesített adóalap
- legalább 20 százaléka az ÁFA-tv. 29. §-ában meghatározott adómérték alá tartozó termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból;
- legalább 40 százaléka az 1. sz. mellékletben felsorolt termékértékesítésből és szolgáltatásnyújtásból;
- legalább 30 százaléka az ÁFA-tv. 29. §-ában vagy az 1. sz. mellékletben felsorolt termékértékesítésből származik [Törvény 13. §-ának (1) bekezdése, ÁFA-tv. 48. § (4) bekezdésének c) pontja].
A meg nem fizetett beszerzések forgalmi adója
Az adózó azoknál a beszerzéseknél (igénybe vett szolgáltatásoknál) válik jogosulttá az adó-visszaigénylésre, amelyek adóval növelt vételárát a bevallás benyújtására előírt határidőig meg is fizette.
A 2000. január 1-jétől hatályos szabály értelmében a negatív elszámolandó adót – legfeljebb annak összegéig – csökkenteni kell az azokra a beszerzésekre jutó adóval, amelyeknek adóval növelt ellenértékét, illetve meghatározott esetekben (lásd lent) az adó összegét az adóalany a visszaigénylési kérelmet tartalmazó bevallás benyújtására előírt időpontig nem fizette meg, és azt követelés mérséklése útján sem egyenlítette ki.
Teljesítési garancia miatti visszatartás
A szabály alkalmazásában az ellenérték megfizetettnek minősül, ha abból kizárólag a szerződésben előre kikötött teljesítési garancia miatt történik visszatartás. A visszaigénylésnek tehát nem feltétele a teljes ellenérték megfizetése akkor, ha úgynevezett pénzügyi visszatartás történik a későbbi garanciális javításokra. Az ezekre visszatartható összegen felüli részt azonban meg kell fizetni ahhoz, hogy a megfizetés forgalmiadó-tartalma visszaigényelhető legyen.
Pénzmozgás nélküli értékesítés
Ugyanígy megfizetettnek tekinthető az ellenérték olyan értékesítés (szolgáltatás) esetében is, amely pénzmozgást nem igényel. Az ellenérték 2000. január 1-jétől ugyanis nemcsak akkor minősül megfizetettnek, ha azt készpénzzel vagy banki átutalással egyenlítették ki, hanem az adóalanyok egymás közötti szállításainak beszámításával (barterügylet) is. Ennek értelmében megfizetettnek tekintendő a forgalmi adó is, amely ezáltal visszaigényelhető.
Lízing és részletvétel
Sajátos szabály vonatkozik arra a lízingre, illetve részletvásárlásra, amely az ÁFA-tv. szerint termékértékesítésnek minősül. Ilyenkor a lízingbevevőnek, illetve a részletre vásárlónak csak a forgalmi adót kell megfizetnie ahhoz, hogy visszaigénylő lehessen.
Import
Importtermék, illetve szolgáltatás vásárlójánál, igénybe vevőjénél sem előfeltétele a visszaigénylésnek a teljes ellenérték megfizetése. A forgalmi adó és az – áfa nélküli – ellenérték megfizetése ezekben az esetekben kettéválik: az előbbit termékimportnál a vámhatóság határozata alapján kell leróni, az utóbbit a szerződés alapján a külföldi értékesítőnek kell megfizetnie. A szolgáltatásimport forgalmi adóját önbevallással kell bevallani és befizetni, ha a szolgáltatás teljesítési helye az ÁFA-tv. alapján belföldinek számít.
A fent ismertetett, szigorítást tartalmazó szabály az adólevonási jog gyakorlásában nem korlátozza az adóalanyt, a negatív adó vissza nem téríthető részét a levonási jogra vonatkozó szabályok szerint kell figyelembe venni [Törvény 13. §-ának (2) bekezdése, ÁFA-tv. 48. §-ának (5) bekezdése].
Szezonális vállalkozás adóéve
A szezonális vállalkozások számára az adó visszaigénylésének feltételéül szabott adóalapnagyság elérése szempontjából – az 1999. december 31-ig hatályos rendelkezések szerint – különleges adóév-meghatározás érvényesült. A mezőgazdasági, az idegenforgalmi és a kereskedelmi szálláshelyadási tevékenységnél (valamint az úgynevezett fizetővendéglátásnál) az adóéven ugyanis fél évvel elcsúsztatott "keresztévet" ért a törvény, amely az adott naptári évet megelőző év július 1. napján kezdődik, és az adott év június 30. napjáig tart [ÁFA-tv. 48. §-ának (7) bekezdése]. Ezáltal elkerülhető, hogy az adó-visszaigénylés szigorítása döntően a második félévben realizált árbevételeik miatt e tevékenységek likviditási helyzetét súlyosabban érintse, mint más tevékenységekét.
Megszűnik a "csúsztatott" adóév
A 2000. január 1-jétől hatályos rendelkezés megszünteti a szezonális – fizető-vendéglátó, idegenforgalmi, mezőgazdasági – vállalkozások adó-visszaigénylési szempontból úgynevezett csúsztatott, júliustól júniusig terjedő adóévét. Azok az adóalanyok, akik korábban a csúsztatott adóév szerint igényelhettek vissza adót, 2000 első félévében még a jogszabályban korábban szerepelt bevételi összeghatár – vagyis 1999. július 1. és 2000. június 30. között kétmillió forint – alapján jogosultak a visszaigénylésre [Törvény 200. §-ának (2) bekezdése].
IDEGENFORGALOM
Az idegenforgalmi tevékenységre megállapított különös adózási szabályok kötelező jellegűek és elsődlegesen a tevékenység adóügyi megítélésére, valamint az adóalap meghatározására vonatkoznak.
Személyi hatály
A különös adózási szabályok személyi hatálya azokra az adóalanyokra terjed ki, akiknek a teljesítéssel legközvetlenebbül érintett székhelye, illetve telephelye, ezek hiányában lakóhelye vagy szokásos tartózkodási helye belföldön van.
Tárgyi hatály
A tárgyi hatályt a törvény negatív oldalról korlátozza meg úgy, hogy az utazási iroda által saját nevében megrendelt, de az utas által közvetlenül külföldön beszerzett termékre, illetve igénybe vett szolgáltatásra az általános szabályok érvényesülnek.
Az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany tehát akkor köteles a külön adózási szabályokat alkalmazni, ha saját nevében az utas javára olyan utazási csomagot értékesít, amelyben más adóalany által értékesített terméket (szolgáltatást) használ fel, illetve hasznosít.
Kötelező árrésadózás
Az utazásszervező és -közvetítő tevékenységről szóló 213/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet (R.) mögöttes jogszabályként funkcionált eddig is, kiemelésével azonban egyértelművé tehető, hogy az árrésadózás csak akkor kötelező az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalany számára, ha legalább két szolgáltatásból álló úgynevezett utazási csomagot értékesít.
Utazási csomag és közvetített szolgáltatás
Az R. szerint utazási csomag az a szolgáltatás, amely az utazással összefüggő személyszállítási, szállás- és az ezzel összefüggő szolgáltatásokból (így különösen étkezés, idegenvezetés, szórakozás, kulturális program) legalább kettőt tartalmaz. Amennyiben önmagában csak menetjegy-értékesítésről vagy szálláshely-közvetítésről van szó, a forgalmi adó szempontjából a közvetített szolgáltatás szabályai az irányadók.
A teljesítési időpont
1999. december 31-ig az idegenforgalmi tevékenységet folytató adóalanyra – külön kimondott teljesítési időpont nélkül – a polgári jog teljesítésre vonatkozó szabályai érvényesültek, így teljesítési időpontnak az utas visszaérkezésének a napját kellett tekinteni.
A bizonylat kibocsátásával összefüggő feladatok egyszerűsítését célozza a mostani módosítás azzal, hogy – kizárólag a forgalmi adó szempontjából – az úti okmányok átadásának a napja minősül teljesítési időpontnak, így már az elutazás előtt kibocsátható a számla [Törvény 16. §-a, ÁFA-tv. 65. §-ának (4) bekezdése].
Adóalap
Az utazási iroda gyakorlatilag csak az árrése után adózik. Ez közvetett úton történik, ami azt jelenti, hogy az utazási iroda az adó alapjából levonhatja annak a termékértékesítésnek és szolgáltatásnyújtásnak az adóval növelt ellenértékét, melyet a saját nevében és az utas javára rendelt meg, és amelyet az adó fizetésére kötelezett adóalany teljesít [ÁFA-tv. 66. §-ának (1) bekezdése]. Ezzel a teljesítéssel összefüggésben azonban az utazási iroda nem gyakorolhatja az adólevonási jogát.
Előlegfolyósításhoz kapcsolódó adókötelezettség
A jelzett adóalap-meghatározási módhoz kapcsolódva nem az utastól beszedett teljes összeg után, hanem csupán a kalkulált árrésre fedezetet nyújtó rész után keletkezik az utazási irodának az előlegfolyósításhoz rendelt adófizetési kötelezettsége.
Árrésszámítás
Az árrésszámítás a módosítás szerint pozíciószámra összesítetten történik [Törvény 16. §-ának (2) bekezdése, ÁFA-tv. 66. §-ának (1) bekezdése], szemben az 1999. december 31-ig hatályos, utankénti számítási kötelezettséggel. Ez lényegében az utazásszervezői gyakorlatban alkalmazott kalkulációs egység elismerése. Az árrés számításához szükséges adatok véglegesítéséig ugyanis az adó alapját az előkalkulált árrés képezi, melyet a végleges adatok alapján kell helyesbíteni.
Nyilvántartás
Önálló pozíciószámon kell nyilvántartani azokat a szervezett utakat, amelyek azonos településre (településekre) irányulnak, azonos tartalmú és színvonalú szolgáltatásokat kínálnak függetlenül attól, hogy az azonos pozíciószámon belül eltérő időpontokban, eltérő részvételi díj mellett több utazási turnus indítására is lehetősége van az utazási irodának [ÁFA-tv. 66. §-ának (6) bekezdése].
Számlatartalom
Az Európai Unió ajánlásával összhangban az idegenforgalmi szolgáltatásról kibocsátott számlán a módosítás szerint nem lehet feltüntetni áthárított adót [Törvény 16. §-a, ÁFA-tv. 66. §-ának (5) bekezdése]. Ezzel megszűnik az adóalap feltüntetésének kötelezettsége is. A szabályozás módosulásával az adólevonási jog gyakorlása még üzleti út esetében is kizárt.
KÜLFÖLDI VÁLLALKOZÓ
Az 1998. január 1-jétől fokozatosan bevezetett szabályok alapján a külföldieknek belföldi gazdasági tevékenység végzése érdekében úgynevezett fióktelepeket kell létrehozniuk.
Fióktelep
A külföldi székhelyű vállalkozások magyarországi fióktelepeiről és kereskedelmi képviseleteiről szóló 1997. évi CXXXII. törvény alkalmazása körében fióktelep: a külföldi vállalkozás jogi személyiséggel nem rendelkező, gazdálkodási önállósággal felruházott olyan szervezeti egysége, amelyet önálló cégformaként a belföldi cégnyilvántartásban a külföldi vállalkozás fióktelepeként bejegyeztek.
Az ÁFA-tv. 1999. december 31-ig hatályos szövege úgy rendelkezik, hogy a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságát belföldön végzett gazdasági tevékenysége erejéig az általa erre a célra létesített fióktelep testesíti meg. Ha több ilyen fióktelep is van, akkor az egyes fióktelepek egymástól függetlenül testesítik meg a külföldi székhelyű vállalkozás adóalanyiságát. Ez azt jelenti, hogy a fióktelepeknek kell az adóhatósághoz bejelentkezniük, és a fióktelepekre vonatkoznak az adóalanyokra előírt (adófelszámítási, elszámolási, bevallási, számlaadási stb.) kötelezettségek és a biztosított jogok. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a fióktelepek "kvázi" adóalanynak tekinthetők.
Fióktelepen kívül végzett tevékenység
A külföldi vállalkozónak 2000. január 1-jétől csak akkor lesz lehetősége arra, hogy gazdasági tevékenységét ne fióktelepen gyakorolja, ha ez
- felsőoktatási intézménynél végzett oktatási tevékenység,
- előadó-művészi tevékenység,
- szakértői tevékenység (a könyvvizsgálói, a könyvelői és a számviteli tevékenység, valamint a jogi szolgáltatás kivételével),
- hivatásos sportolói tevékenység,
- külkereskedelmi szerződés teljesítése érdekében végzett építési, szerelési, valamint ügyvezetési tevékenység,
- olyan tevékenység, amely az általa megszerzett belföldön lévő termék értékesítésére, illetve szolgáltatásra korlátozódik, ha ez személyes jelenlét nélkül és az általa külföldön kibocsátott kereskedelmi kártya felhasználásával történik, illetve
- egyéb, olyan üzletszerű gazdasági tevékenység, melynek gazdasági célú letelepedés nélküli folytatását törvény vagy kormányrendelet lehetővé teszi (Törvény 203. §-a és a külföldiek magyarországi befektetéseiről szóló 1988. évi XXIV. törvény 3. §-a).
BESOROLÁSOK
Általános forgalmi adó kulcsok
Az általános adómérték 25 százalék. Kivétel ez alól a törvény által kedvező (0 százalékos és 12 százalékos) adókulcs alá sorolt termékek és szolgáltatások körére vonatkozó áfa. 25 százalékos adómértékkel adóznak egyes állati eredetű termékek, a növényi nedvek, a gyanta, a nyers bőr, a selyemhernyógubó, a nyírott gyapjú, a finom állati szőr, a nyers pamut, a más növényi textíliák – len, kender, juta -, a szolgáltatások közül a gazdasági haszonállatok bérbeadása. Kikerül a kedvezményes kulcsból az ecetsav, de továbbra is kedvezményes kulcsban marad a természetes ecet.
Kedvezményes (12 százalékos) besorolásúvá válik például a pálmaolaj (fogászati gipsz, izoláló-, beágyazó-, mintázó-, leplezőanyagok); a vesedializátorhoz tartozó bassuolaj, a vegytiszta szacharin, a tasakos szósz, mártás, illetve a gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású anyagok és készítmények nyilvántartásáról és forgalomba hozataláról szóló 10/1987. (VIII. 19.) EüM rendelet alapján gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású készítmény is (ha gyógynövényeket gyógyszeralapanyagként használnak fel, forgalmiadó-kulcsuk nem 12 százalék, hanem 0 százalék) (Törvény 201. §-a és 1. sz. melléklete).
A 0 százalékos kör kibővült a tankönyvnek minősülő CD-ROM-okkal, a növényi olajból készült üzemanyaggal, biodízellel, az egyedi import keretében behozott életmentő gyógyszerrel, valamint a galenusi és magisztrális gyógyszerrel.
Tárgyi adómentesség
A tárgyi adómentesség olyan mentesség, amely nem az adóalany személyéhez, hanem az általa végzett tevékenységhez kötődik. Ennek alapvetően két formája van: a kötelezően előírt tárgyi mentesség és a természetes személy adóalanyokra vonatkozó, a szerzői joggal kapcsolatos mentesség, amely választható mentességi forma.
A tárgyi mentes értékesítések körét az ÁFA-tv. melléklete tartalmazza. Ez a kör is változik 2000. január 1-jétől: tárgyi adómentessé válik a sportcsarnok sportcélú bérbeadása, míg szűkül az ügyvédi tevékenység tárgyi adómentessége, ezentúl ugyanis az ügyvédnek csak az a tevékenysége mentes az általános forgalmi adó alól, amelyet kizárólag ügyvéd végezhet. Eszerint tárgyi adómentes az ügyfél jogi képviselete, büntetőügyben ellátott védelme, a jogi tanácsadás, a szerződés, beadvány és más irat készítése, illetve az ezekkel a tevékenységekkel összefüggésben végzett pénzre és értéktárgyra vonatkozó letétkezelés [az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 5. § (1) bekezdésének a)-e) pontjai], valamint az ÁFA-tv. szerint nevesített jogi képviseleti tevékenység, továbbá a jogi dokumentációs tevékenység. Ha az ügyvéd adótanácsadást, társadalombiztosítási tanácsadást, pénzügyi és egyéb üzletviteli tanácsadást, ingatlanközvetítést, szabadalmi ügyvivői tevékenységet, illetve olyan tevékenységet végez, amelyre – helyi önkormányzati rendelet kivételével – jogszabály felhatalmazza, általános forgalmi adó fizetésére köteles.
Kiss Daisy| Jövedékiadó-különbözet Forgalmi adóként kell befizetni a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 1997. évi CIII. törvény (Jöt.) módosulásából adódó úgynevezett jövedékiadótétel-különbözetet. A számítást a Jöt.-ben előírt mértékegységre (liter, kilogramm, hektoliterfok) vetített, leltározással alátámasztott nyitókészlet és a Törvény 4. sz. mellékletében előírt jövedékiadótétel-különbözetek összeszorzásával kell elvégezni. Ezt az adókötelezettségüket a havi bevallók február 20-ig, a negyedéves bevallók április 20-ig, az éves bevallók pedig a tárgyévet követő február 15-ig benyújtandó adóbevallásukban kötelesek szerepeltetni, valamint a felsorolt határidőkig megfizetni (Törvény 202. §-a és 4. sz. melléklete). |