Osztrák befektetések térségünkben

Az osztrák cégek összes külföldi beruházásainak volumene 202 milliárd schilling, s ebből 62 milliárd schilling jut Kelet-Közép-Európára. A volt szovjet köztársaságok utódállamait leszámítva e tendencia folytatódik, sőt az Osztrák Nemzeti Bank legújabb tanulmánya szerint az új közvetlen beruházásokból Kelet-Közép-Európa az összbefektetések felével részesedik. A gazdaságkutató és a gyakorló gazdaságpolitikus egyaránt úgy véli: ezt nem veszélyezteti az sem, hogy az osztrák belpolitika a választások után külföldellenesebbé válhat, és az sem befolyásolja a folyamatot, hogy az érintett országok EU-csatlakozása gyorsítja felzárkózásukat, s így hamarosan eltűnhet az alacsonyabb bérek miatti előny.

Új pozíciók kiépítése

Ausztriát sokáig nem jellemezte a külföldi befektetési láz – helyezi történelmi összefüggésbe a jelenlegi helyzetet Jan Stankovsky, az Osztrák Gazdaságkutató Intézet (WIFO) szakértője. A tulajdonképpeni nyitás a nyolcvanas évek végén két, csaknem egyidejű fejleménynek volt köszönhető: az Európai Közösség (EK) egységes belső piacának fokozatos kialakulása, illetve a keleti határok lebontása mozdulásra késztette az addig óvatos osztrák tőkét.

Az egységes belső piac fogalma és működése az osztrák vállalatok számára nehezen belátható következményeket hozott, s az ausztriai jövőjükért érzett aggodalom a vállalatokat – a szorongásokat leküzdve – új pozíciók kiépítésére ösztönözte. E folyamat az akkor még Európai Közösség néven emlegetett integráció elmélyülésével folytatódott – teszi hozzá a gazdaságkutató, s rögtön megjegyzi: jelentősen hátráltatta a külföldi beruházásokat, s ezzel maradandó kárt okozott az a körülmény, hogy az osztrák államosított ipar privatizációja csak igen nagy késlekedéssel indult be, s máig sem teljes körű.

Inkább a kezdeményezőkedv, mint a kényszer játszott szerepet viszont a közép-keleti irányban nagyon is időben történt nyitásnál. 1990-ben Ausztria szinte azonnal csaknem 5 milliárd schillinget fektetett be a szomszédos országokban, ahol nagyszerű helyismerettel és kapcsolatokkal rendelkezett. Egy esztendővel a határnyitás után az összes osztrák külföldi beruházás 18,9 milliárd schillinges összegéből 7,8 milliárd jutott az EK országaira, 4,8 milliárd pedig Kelet-Közép-Európára. Ez utóbbi nagy részét, 4 milliárd schillinget az osztrák cégek Magyarországon fektették be – teszi hozzá Stankovsky. Az osztrák vállalkozók rendkívül jól használták ki a többi nyugati országénál pontosabb ismereteiket, tapasztalataikat, személyes kapcsolataikat, s azt, hogy mindezek birtokában lényegesen jobban fel tudták mérni a keleti ügyletek kockázatait, illetve a remélhető megtérülést. A gyors döntést elősegítette, hogy az exportgarancia-alap már 1992-ben létrehozott egy kelet-nyugati alapot. A kereskedelmi kockázat fedezése kifejezetten vonzóvá tette a vegyesvállalatok létesítését, hiszen e garanciavállalás biztonságot nyújtott az anyacég számára.

Jan Stankovsky, aki néhány hónappal ezelőtt fejezte be a Gerhard Palméval közösen írt legújabb, a keleti nyitás és az osztrák gazdaság összefüggéseit vizsgáló tanulmányát, a későbbi fejleményeket áttekintve hangsúlyozza a kezdeti előnyszerzést. Később, amikor a többi nyugati ország is feleszmélt, Ausztria vesztett régióbeli piaci részesedéséből. Az éves (új) befektetések volumene 1996-ig stagnált, illetve igen csekély mértékben, 5,7 milliárd schillingre nőtt. 1997 ismét ugrást hozott – ekkor 12 milliárd schillinget ruháztak be az osztrákok a kelet-közép-európai térségben. A legújabb statisztikák 1998 végéről 14 milliárd schillinget említenek. Az Osztrák Nemzeti Bank tanulmánya szerint 1999-ben az új külföldi beruházások rekordot érhetnek el: az első félévben összegük 1,5 milliárd euró (20 milliárd schilling) volt. Ennek alapján valószínű: az éves volumen meghaladja a tavalyit, s eléri a 26 milliárd schillinget. Ennek mintegy a fele a kelet-közép-európai térségre jut. A beruházások öszszegének növekedése egyebek között annak tudható be, hogy tavaly javult az osztrák leányvállalatok eredménye: a nagyobb nyereségből a cégek 1999 első felében mintegy 4 milliárd schillinget új beruházásokba fektettek. Az Osztrák Nemzeti Bank adatai szerint 1999 első félévében a külföldi beruházási volumen négyszer akkora volt, mint 1995-ben, a keleti nyitás okozta első hullám lezárultakor.

Beruházási célterületek

A kelet-közép-európai országokban megvalósult osztrák közvetlen beruházások ágazatok szerinti megoszlása a gazdasági minisztérium tanulmánya szerint 1998 végéig a következőképpen alakult: az összes beruházás 20,8 százaléka került a pénzügyi szektorba, 18,2 százaléka a kereskedelem területére (beleértve a gépkocsi-kereskedelmet is), 9,2 százaléka a vegy-, az ásványolaj- és a műanyagiparba, 8 százaléka az üvegiparba. E négy területen kívül jelentős osztrák befektetések voltak a térség egészében az ingatlanbefektetés és a vállalati tanácsadás, a szálloda- és vendéglátóipar, a papír- és nyomdaipar, valamint a kiadói tevékenység területén. Megjegyzendő, az osztrák beruházások ágazatonkénti megoszlása nagyjából a nemzetközi trendet követi.

1998 végén Magyarországon összesen hatezer osztrák cég volt jelen, beruházásaik összege 2 milliárd dollárt tett ki. Egyes ágazatokban kiemelkedő az osztrák cégek szerepe. Az Agrana a magyar cukorpiac egyharmadát uralja, a sörgyártásban előkelő helyen áll a Brau Union és az Ottakringer, az Imperial Kapitalbeteiligungs GmbH 10,5 millió dollárt fektetett be egy Zala megyei Interspar létesítésébe, az osztrák Bau Holding pedig a bevásárlóközpontok fő beruházója. Élen állnak az osztrák cégek a magyarországi papíriparban, az építőanyag-gyártásban, az építőiparban (elsősorban a mélyépítés területén), piacvezetők az osztrák kereskedelmi láncok (Billa, Spar), a bankok és a biztosítótársaságok.

Az osztrák gazdasági minisztérium megítélése szerint a közeljövőben az osztrák cégek számára elsősorban az ország keleti részén kínálkozik sok beruházási lehetőség. A legtöbb esély a környezetvédelem és az idegenforgalom terén van. Előbbi összefügg a magyarországi EU-csatlakozással: nagy a lemaradás a víz- és a levegőtisztaság védelmében, a hulladékfeldolgozásban és a természeti területek ökológiai károsodásának megakadályozásában. Az idegenforgalomban a konferencia- és a gyógyturizmus, valamint a kastélyok szállodává alakítása nyújt lehetőséget az osztrák részvételre.

Az osztrák beruházások volumene figyelemre méltó Csehországban is, ahol Ausztria Németország és Hollandia után a harmadik legnagyobb külföldi befektető. Az osztrák közvetlen beruházások 1999 közepén 1244 millió dollárt tettek ki, ez az összes beruházás 9,5 százaléka. (A volumen a nagyberuházások nélkül értendő.) Bár az osztrák beruházások ágazatonkénti megoszlásáról nincs adat, az összes külföldi beruházás Csehországban a következő területeket érinti: kereskedelem és szolgáltatások 28,9, elektromosenergia-, gáztermelés és vízművek 17,3, iparcikkek termelése 9,6, telekommunikáció 6,1, pénzügyi szektor 4,5, élelmiszeripar 4,5, autógyártás 4,5 százalék, egyéb 24,6 százalék.

Szlovákiában Ausztria Németország után a második legnagyobb külföldi befektető. Az osztrák befektetések 1998-ban 352,3 millió dollárra rúgtak, ami az összes külföldi befektetés 18,7 százaléka volt. A legfontosabb terület a pénzügyi szektor, s kiemelt helyen szerepelnek az infrastrukturális beruházások is. E téren azonban gátat szabnak a szlovák takarékossági intézkedések.

Lengyelországban Ausztria mintegy 800 vállalattal van jelen, 768 millió dolláros beruházási összvolumene 1999 közepén a külföldi befektetők listáján számára a 10. helyet jelentette. 1998 közepén a lengyelországi osztrák beruházások 40 százaléka került a papíriparba (Frantschach), ugyancsak 40 százaléka az építőiparba (Porr, Illbau, Era, Universale), 20 százaléka pedig a szolgáltatásokba (ideszámítva a bankszektort is).

Szlovéniában 700 vegyes- és leányvállalattal Ausztria első helyen áll a külföldi befektetők listáján. A beruházási volumen 1998 végén 1090 millió dollár volt (az összes befektetés 38,1 százaléka), megelőzve Franciaországot és Németországot. A legtöbb osztrák beruházás a kereskedelem és a szolgáltatások területére összpontosul (a bankszektorban Ausztria már 1991 óta jelen van), kevés viszont a termelési beruházás.

Horvátországban 1998 végén 500 millió dollárt ért el az osztrák befektetések összege, ezzel Ausztria a második legfontosabb beruházó; 700 osztrák vegyes- és leányvállalat működik, s nem csillapul a cégalapítási láz: tíznaponta jegyeznek be osztrák érdekeltségű új céget. A legfontosabb terület a pénzügyi szektor (68 százalék), emellett a szaniterkerámia-gyártás (18 százalék), a betontermelés és a gipszfeldolgozás (5,7 százalék), a biztosítási (2 százalék), illetve az egyéb kereskedelmi tevékenység érdemel említést.

Romániában 1999 júliusában Ausztria 1906 vállalattal és 196 millió dolláros beruházási volumennel volt jelen, amivel első a külföldi befektetők sorában. A kimagasló eredmény a cukor- és a söripari beruházásoknak köszönhető – négy-négy gyárat vett meg osztrák cég. Emellett működik egy osztrák tulajdonú cementgyár, egy habszivacsgyár, három kartonpapírgyár, s jelentős az osztrák bankok jelenléte is.

Kisebb tőkeerővel

Egon Winkler, a Szövetségi Gazdasági Kamara (BWK) külgazdasági és integrációs osztályának vezetője szerint a külföldi befektetésekhez a terjeszkedni vágyó vállalatok többnyire olyan terepet keresnek, amit exporttevékenységük során már megismertek. Az első lépcső az exporttermékek forgalmazását elősegítő beruházás, s később ez termelési beruházással egészül ki. Kivételek az igazán nagy vállalatok, amelyek a közvetlen befektetés módszerével próbálnak egyrészt kiegészítő termelési terephez, másrészt piachoz jutni. Ilyesmit elsősorban a nagy cégek engednek meg maguknak, mégpedig főként távoli országokban, például az Egyesült Államokban.

Az igazi nagyvállalatok azonban ritkák Ausztriában. Az ausztriai vállalati struktúrára a kis és a közepes méret a jellemző, ezért a külföldi befektések tőkeereje inkább kicsinek mondható. Ezt igen jól lehet látni Közép- és Kelet-Európában, ahol rendkívül sok osztrák érdekeltségű cég létesült az elmúlt tíz évben, olyanynyira, hogy számszerűleg Ausztria vezető helyen áll a régió befektetői között. A tőkenagyság szempontjából azonban csak az ötödik a listán, aminek oka az is, hogy az igazi nagy beruházásokban, a privatizáció keretében nyújtott lehetőségekben – telekommunikáció, energiagazdaság – Ausztria nemigen tud részt venni.

Alaposan megváltozott az új, közvetlen befektetések kelet-közép-európai rangsora. Magyarország 1996-ig állt az élen, 1997-ben Lengyelország, 1998-ban Csehország volt a legfontosabb célország, ám a térségbeli közvetlen beruházások volumene úgy nő folyamatosan, hogy közben Oroszország és az összes szovjet utódállam veszít vonzerejéből. Ennek oka egyebek között a túl nagy kockázat, avagy a helyzet pontos ismeretének hiánya – teszi hozzá a kutató.

Átalakuló foglalkoztatás

Az osztrák tőkeexport, a vállalatok telephelyeinek átköltöztetése része annak a vitának is, amely Ausztriában kialakult az EU keleti bővítése, sőt a határnyitás körül, s amely populista jobboldali erők eszközeként alkalmas a politikai hangulatkeltésre. A gazdaságkutató ugyanakkor cáfolja, hogy a jelenség az ausztriai munkahelyek számszerű csökkenéséhez vezet, inkább úgy fogalmaz, hogy a foglalkoztatási összkép változik. Kétségtelen – állítják egybehangzóan Jan Stankovsky és Egon Winkler –, hogy létszámleépítéssel jár együtt egy-egy ausztriai üzem átköltözése az olcsóbb bérköltségű szomszédos országokba, ez azonban csak az alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörökben okoz veszteséget. Egyidejűleg új munkahelyek létesülnek, nem utolsósorban a külföldi telephelyek irányítására, koordinációs feladatokra, s a végső összegzés inkább pluszt mutat ki. Ugyanígy a külföldi termelés révén nyert piacok sok esetben az otthon maradt cégeknek hoznak pluszmegrendeléseket – persze az így keletkező munkahelyigényt nehéz felmérni.

Stankovsky elismeri: a csatlakozás további problémákat okoz majd a nem kvalifikált osztrák munkaerőnek, ám mivel ez előre látható, e gondok megelőzhetőek tervszerű tovább- vagy átképzéssel. Az osztrák vállalatok külföldre települése lényegesen kevesebb gonddal jár a munkaerő szempontjából, mint a határ túloldaláról munkavégzés miatt átjáró ingázók, ami viszont nem érinti a külföldi befektetések témakörét.

Ez utóbbihoz csak lazán kapcsolódik, ám a foglalkoztatottságot befolyásolja, hogy mostanában ismét erősödik Ausztria telephely jellegének megbecsültsége, elsősorban a tengerentúli cégek körében. Egyre több amerikai konszern építi ki Bécsben kelet-közép-európai központját. A bécsi Amerikai Kereskedelmi Kamara nemrégiben közzétett tanulmánya szerint az Ausztriában megtelepedett cégek elégedettek, s ma már olyan óriások mellett, mint a Coca-Cola, a McDonald's vagy a GE Capital, kisebbek tucatjai irányítják a szomszédos országból keleti tevékenységüket. A felmérésben megkérdezettek 47 százaléka a folyamat elmélyülését várja.

Szászi Júlia