Külpiaci rejtelmek

 

Aki felületesen ismeri Svájc üzleti életét, szokásait, egykönnyen kimondja: a svájciakban nincs kezdeményezőkészség, túlságosan óvatosak, nem könnyű velük kapcsolatba kerülni. Tény, hogy nem keresik a lehetőségeket, nem mennek elébe az üzletnek. Ez azonban nem az érdeklődés hánya miatt van így, sokkal inkább azért, mert megszokták: a partnerek mennek hozzájuk.

 

Aki biztos akar lenni jövőbeli vállalkozásában, annak próbája lehet a svájci kapcsolat. Svájci üzletembert ugyanis nemigen lehet rábírni arra, hogy olyan vállalkozásban vegyen részt, aminek nincs biztos helye és nyeresége a piacon. Akinek viszont sikerül svájci partnert találnia, az büszke lehet rá – állítja Brodán János, a Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara elnöke, aki már 15 éve képviseli Magyarországon a Sulzer céget. A svájciakkal nem lehet napok alatt nyélbe ütni még a legígéretesebbnek látszó üzletet sem. Nehéz a kapcsolatokat kiépíteni velük, s ennek megtörténte esetén is naponta kell őket érvekkel, tényekkel győzködni. S ha végül a kapcsolat létrejön, az (a svájci fél részéről) megbízható és tartós lesz.

A svájci üzletemberek keményen dolgoznak, nagy biztonságra törekszenek, és mindig hosszú távra terveznek. A kamara elnöke figyelmeztet rá: csak az lépjen üzleti kapcsolatba svájciakkal, aki maga is képes ezeknek a követeményeknek megfelelni. Érdemes próbálkozni, mert a svájci partner rendkívül megbízható, elképzelhetetlen, hogy üzlettársát becsapja, vagy kitúrja a vállalkozásból.

Vége a stagnálásnak

Svájc területe 41 293 négyzetkilométer, lélekszáma 7 millió. Ám az alpesi ország a világ egyik leggazdagabb állama. Az egy főre jutó GDP körülbelül 44 000 dollár, csaknem tízszer több, mint Magyarországon. Igaz, a '90-es évek eleje óta a svájci gazdaság stagnál, ám az adatok tanúsága szerint 1996 végére sikerült túljutnia a konjunkturális ciklus mélypontján. Bólya Piroska, hazánk Svájcba akkreditált gazdasági attaséja szerint a múlt évben megkezdődött növekedés (fél százalékkal gyarapodott a GDP) 1998-ban folytatódott. Bár a bruttó hazai termék növekedési üteme az első fél év 2,2 százalékáról a második fél évre 1 százalék körülire zsugorodott, de így is 1,7 százalékos éves eredményt várnak. A munkanélküliség folyamatosan csökken: a januári 5 százalék augusztusra 3,4, szeptemberre pedig 3,2 százalékra mérséklődött. Ugyancsak biztató, hogy az iparban – bár az év második felében itt is gyengültek a kedvező tendenciák – a kapacitáskihasználtság az év első háromnegyedében 85,7 százalék volt.

Szerényen, de tartósan felfelé araszol – az első negyedévben 6,4, a másodikban 3,1 százalékkal – a beruházási ráta. Ebben az adatban nem szerepel a nehéz helyzetben levő építőipar teljesítménye, ami 6 százalékkal az előző évi szint alatt maradt. A helyzetre jellemző, hogy a csődök körülbelül harmada ezt az ágazatot érintette. A gépipari termelés viszont összességében 15 százalékkal, tehát kiemelkedően nőtt; az ágazat termelésének 75 százalékát külföldön értékesítik.

Svájcban az idén nem nőttek a fogyasztói árak, sőt egyes termékek árszintje kismértékben alacsonyabb is volt, mint tavaly. Az árszínvonal másfél éve szinte változatlan, az idén a növekedés legfeljebb 0,1 százalék lesz. Jövőre viszont 0,8 százalékos inflációval számolnak, elsősorban annak következtében, hogy 1999. január 1-jétől 6,5-ről 7,5 százalékra emelik az értéktöbbletadót.

Svájci sajátosságok Svájc semlegességét 1815 óta nemzetközi egyezmény garantálja. Sokan ezzel magyarázzák egyre növekvő gazdasági, pénzügyi hatalmát, tekintélyét. A világ egyik leggazdagabb országa, a demokrácia mintaképe. A jólét mögött évszázados töretlen munka, erőfeszítés húzódik meg. Svájcban 42 órás a munkahét, egyike a leghosszabbaknak a világon. A svájciak rendkívül takarékosan élnek és eredményeik ellenére igen szerények. Pedig volna mire büszkének lenniük. Svájc az első helyen áll az egy főre jutó távközlési beruházások, második a vasúti ellátottság és negyedik az autóutak terén. Az egy főre jutó GDP magasabb, mint az Egyesült Államokban és Németországban. A svájci cégek a külföldi működőtőke-beruházások (FDI) összértékét illetően nemzetközi összehasonlításban a nyolcadikok, de egy főre vetítve abszolút elsők. 1960 óta az ország tőkekivitele 12-szeresére nőtt, jelenleg meghaladja a 160 milliárd frankot. Az is egyedülálló, hogy svájci cégek az ország határain kívül 1,4 millió embert foglalkoztatnak, ami a belföldi munkaerő körülbelül egyharmadának felel meg. Svájc köztudottan a bankok országa: jelenleg minden 800 állampolgárra jut egy bank, amit már a szakértők is túlzottnak tartanak. Svájc csatlakozását az Európai Unióhoz – egyebek között – a bankrendszerrel összefüggő kérdések is akadályozzák, mivel az uniós tagság esetén Svájcban is meg kellene honosítani mindazokat a törvényeket, amelyek ellentétesek a több évszázad alatt kialakult svájci banki joggyakorlattal és elvekkel. Fel kellene például oldani a ma már sok vitára okot adó banktitok gyakorlatát. Ez érzékeny veszteségeket okozna a svájci bankrendszernek többek között azért, mert a védelmet elvesztő külföldi tőke (egy része) távol maradna.

Az államháztartás hiánya 1998 júliusának végén 7,6 milliárd frank volt, amit a kormány stabilizációs programjának megfelelően 2001-re 900 millió frankra kívánnak csökkenteni – a kiadások szigorú megrostálásával, illetve a bevételek növelése (például az értéktöbbletadó emelése és a közúti teherforgalom tranzitdíjának bevezetése) révén.

A svájci gazdaság lendületesen fejlődő területei közé tartozik a külgazdaság is. 1997-ben az export 11,6, az import pedig 12,1 százalékkal növekedett, miközben a hagyományosnak tekinthető aktívum is megmaradt. A kivitel értéke 72 milliárd dollár, a behozatalé 70,5 milliárd dollár volt. Az EU-tagországok részaránya az exportban 61 százalék, az importban megközelíti a 80 százalékot.

Mint Paár Gabriella, a Gazdasági Minisztérium osztályvezetője elmondta, más régiókkal összevetve a CEFTA-országok részesedése a svájci külkereskedelemből meglehetősen alacsony. 1997-ben az arányuk (Románia nélkül) a svájci importban mindössze 0,9, az exportban pedig 2,1 százalék volt. A CEFTA-államok teljes, Svájcba irányuló kivitelének 32 százalékát Magyarország adta, a behozatalból pedig 20 százalékkal részesedtünk. Más szemszögből nézve: az öt CEFTA-ország exportjának átlagát a magyar kivitel 59 százalékkal haladta meg, a Svájcból származó importban viszont hazánk 2 százalékkal az átlag alatt maradt.

Nő a kivitel

Tavaly Svájc súlya a magyar kivitelben 1,2 százalékot, míg a behozatalban 1,9 százalékot képviselt. Ezzel kivitelünkben a 19., behozatalunkban pedig a 14. helyet foglalja el. Magyarország a teljes svájci importból 0,3, az exportból pedig 0,4 százalékkal részesedik. A kétoldalú kapcsolatokra jellemző, hogy 1997-ben és 1998-ban a kétoldalú forgalom kimozdult a stagnálás állapotából, némi lendületet vett, ugyanakkor megmaradt a svájci aktívum. Amíg 1996-ig körülbelül kétszer annyi terméket importáltunk, mint amennyit el tudtunk helyezni a svájci piacon, addig 1997-ben és 1998-ban észrevehetően szűkebbre zárult az olló. 1997-ben a kivitel 15,5 százalékkal 220 millió dollárra nőtt, miközben az import nem egészen 5 százalékkal bővült, s 361 millió dollárt ért el.

Az elmúlt években számottevően javult a Svájcba irányuló magyar export áruszerkezete. 1993 óta 10-ről 24 százalékra nőtt a gépek és gépi berendezések aránya, elsősorban a nyersanyagok rovására. 20-21 százalék maradt az agrárkivitel részesedése, a feldolgozott termékeké összesen 50 százalékot tesz ki. Sok magyar termék kijut Svájcba, de csak jó minőségű, magas technikai színvonalat képviselő áruval lehet erre pályázni. A sikerhez elengedhetetlen a jó marketingmunka.

Ami a tényeket illeti, többszörösére növekedett egyes gépipari termékek kivitele. Így jelentős a hűtőgépek, a fagyasztószekrények, valamint az automatikus adatfeldolgozó részegységek és elektronikus alkatrészek exportja. Az idén felére csökkent a személygépkocsi-eladás (Suzuki), de még így is az export 4,5 százaléka. Ugyanakkor egy év alatt több mint 80 százalékkal nőtt a vegyipari termékek exportja, ami a teljes svájci kivitel 13 százalékát teszi ki. Számottevő az alumínium félgyártmányok, a fémbútorok és a kárpitozott bútorok kivitele is. Nem lebecsülendő a textiláru, a lábbeli, a konfekcionált textiltermékek, a műanyag- és gumiáruk, valamint a különböző üvegáruk aránya sem. Az export ötödét élelmiszerek és mezőgazdasági termékek adják. Legfontosabb cikkek: a nyúl- és a baromfihús, a napraforgómag és -olaj, a takarmánykukorica, a dohány, a toll és a pehely, valamint a fagyasztott málna.

A Svájcból érkező magyar behozatal legfontosabb tételei a kávé, a dohány, a vegyipari alapanyagok, a gyógyszervegyészeti cikkek, a gyógyszerek, a növényvédő szerek, a bőrök, a papíráru, a csomagolóeszközök, a gépek, az elektronikus alkatrészek és a karórák. Az import 96 százalékát feldolgozott termékek, gépek és berendezések alkotják.

A kapcsolatok építésében nagy szerepet játszanak a bérmunka-konstrukciók, a beszállítói és termelési kooperációk, a vegyes vállalatok bázisán kiépült együttműködések. A svájci cégek Magyarországon meglehetősen aktívak. Jelenleg már mintegy 400 vegyes vállalat működik, eddig 500-550 millió dollárt fektettek be nálunk. Kedvező, hogy a befektetések zöme, mintegy 70 százaléka termelőágazatokba irányult. A magyarországi privatizációban 18 svájci cég vett részt. Összesen több mint 18 milliárd forintot fektettek be, amivel együttesen a befektetői rangsor 9. helyét foglalják el. A befektetési kedv az utóbbi időkben láthatóan visszaesett, ami elsősorban azzal magyarázható, hogy a multinacionális cégek beruházásainak nagy része befejeződött. A svájci gazdasági szereplők zömét kitevő kis- és középvállalkozások pedig egyelőre kivárnak, mivel az átlagosnál is óvatosabbak, bizalmatlanabbak.

Az idei befektetések közül érdemes kiemelni a Saia-Burgess mikrokapcsoló-gyártó cég 70 új munkahelyet teremtő beruházását. A cég a munkahelyek számát három éven belül 200-ra kívánja felemelni. Az új üzem Észak-Magyarországon Kont-Union Elektromechanikai Termékeket Gyártó Kft. néven jött létre. A zürichi székhelyű Asea Brown Boveri (ABB) megvette a Láng Gépgyár Rt. még gazdára váró részét. Eddig a turbinagyártó részleg és a hegesztőcsarnok volt a tulajdonában, az új vásárlás révén pedig az ABB Power Generation néven működő kft. profilja kiterjed a kazángyártásra is. A Delimpex AG., amely a nyúlhúsfeldolgozásban már 1991 óta jelen van Magyarországon, megkezdte kapacitásainak bővítését.

Nincs jelen a banki szféra

Annak ellenére, hogy Svájc a világ egyik legnagyobb banki szolgáltató országa, az utóbbi években csak néhány svájci pénzintézet jelent meg Magyarországon. Pedig a svájci pénzügyi szféra termelési értéke tavaly 23 milliárd dollár volt, az ágazat 146 000 főt foglalkoztat. Ugyanakkor a svájci vállalkozók, üzletemberek ragaszkodnak saját bankjukhoz, nem szívesen változtatnak, így az ő szempontjukból hiányos magyarországi banki háttér is visszatartó tényező. Eddig mindössze néhány svájci biztosítótársaság jelent meg hazánkban, és nemrég létrejött egy alapkezelő társaság (Credit Suisse Asset Management Hungary Alapkezelő Rt.) is, de szakemberek szerint feltétlenül szükséges a banki befektetések további ösztönzése Magyarországon.

Kamarai közvetítéssel Hazánkban 1995 óta működik az egyesületként bejegyzett Svájci-Magyar Kereskedelmi Kamara, amelynek a Magyarországon jelen levő 400 svájci cég közül körülbelül 120 a tagja. Brodán János elnök szerint a kamara elsődleges feladata a svájci cégek érdekképviselete. A magyarországi gazdasági tapasztalatok és üzleti lehetőségek ismeretében rendszeres a tagok klubszerű tájékoztatása. Az összejövetelekre gazdasági vezetőket, szakértőket hívnak meg, legutóbb Chikán Attila és Járai Zsigmond minisztereket látták vendégül. Közreműködésükkel egyebek között a jövő évi gazdasági lehetőségeket tekintették át. A svájci üzletemberek jól érzik magukat Magyarországon, tapasztalataik szerint itt szeretik és megbecsülik őket. Még nem volt arra példa, hogy bármelyik svájci cég munkatársa azért ment volna vissza az alpesi országba, mert nem érezte jól magát. A kamara szívesen közvetít az üzleti kapcsolatok kialakításában. Főleg kisebb vállalkozásokat ajánlanak a magyar érdeklődők figyelmébe, mivel a nagyokkal nem érdemes próbálkozni: mindegyiknek kialakult holdudvara van. Azonban a kis- és közepes cégeknél, amelyek egyébként a svájci gazdaság erejének jó 90 százalékát képviselik, még van a magyar vállalkozóknak keresnivalójuk. Főleg az élelmiszeriparban, de másutt is számtalan lehetőség kínálkozik. Ezekhez azonban ötletre, megbízhatóságra, kitartásra és osztályon felüli minőségre van szükség.