Marad a sakkban tartás
Andor László: A pénz beszél
Aula Kiadó, 1998. 213 oldal, 1600 Ft
n Szándékosan nem tör a vitás kérdések szimpla eldöntésére, inkább jól kiszemelt idézetekkel, józanul és fölfoghatóan vázolja a világ pénzügyeinek alapvető paradoxonait Andor László nagyvonalú történeti áttekintésében. Vállalkozása szoros időhatárait a második világháború végétől 1997-ig szabta meg. Néhol előretekint az ezredforduló után hatályba lépő intézkedésekre is, de feltételezésekbe nem bocsátkozik.
Kiindulópontja, hogy a világkapitalizmus fejlődése az utolsó negyedszázad globalizációs jelenségei ellenére nem vett új irányt, ami az ideológiai szférában is igaz. Nem írja alá, hogy a pénzrendszer bármikor kiszabadulhat a politika sakkban tartó ellenőrzése alól, s nem fogadja el azt sem, hogy az utóbbi két évtized pénzmozgásai természeti tüneményhez hasonlíthatók.
E véleményének megfelelően alkalmazza elemzésében a kölcsönhatások érvényesülésének elvét. Óvakodik a bonyolult megfogalmazásoktól, mégsem mond le arról, hogy az eseményeket előzményeikkel és következményeikkel együtt tárja fel. Hangsúlyozza, hogy a tőkés gazdaság pénzügyi fejleményei mindenkor kettős cél felé tartottak és tartanak. Haladásukat meghatározza, hogy amíg a monetáris rendszerek szilárdságra törekszenek, finanszírozási tevékenységüket a likviditás követelményei befolyásolják.
Mielőtt belefog az 1945 után történtek ismertetésébe, előzményként összegzi azt a korszakot, amelynek vezető hatalma Anglia volt. Ezt a primátust – akárcsak az aranydevizát – az első világháború után nem lehetett visszaállítani. A történelem tehát igazolta John Maynard Keynes ellenvetéseit. Nem véletlen, hogy a második világháborút követő világgazdasági rendet előkészítő Bretton Woods-i konferencia erősen figyelembe vette az ő javaslatait; különböző kompromisszumokkal. Ekkor jött létre a Világbank, az IBRD és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) a fizetési mérlegek gondozására. Első közgyűlésükön lett egyértelművé a szerepük: "elsősorban az amerikai pénzügy- és külpolitika eszközei" lesznek.
A következő fejezet mindenekelőtt a George Marshall tábornok nevéhez fűződő tervet taglalja. Érzékelteti a pénzügyi segélyprogram körüli lázas eszmecseréket – köztük a Szovjetunió politikai indíttatású kimaradásának körülményeit, amelyek elszigetelődéshez és a Kelet-Nyugat közötti szakadékhoz vezettek. A többi európai tőkés gazdaság konszolidálódott – az Egyesült Államok "kézi vezérlésre emlékeztető" közreműködésével. A hatvanas évekről szóló fejtegetések a gyarmatbirodalmak felbomlásával foglalkoznak, pénzügyi szemszögből. Ebben az időszakban terelődik a figyelem a harmadik világ országaira, s ugyanekkor vált észrevehetővé, hogy a Világbank a fejlődő államokat nagyarányú hitelfölvételekre buzdítja.
A '70-es esztendőket A káosz évtizede fantáziacímen tárgyalja Andor László. Bemutatja, milyen nyíltan fonódtak össze a politikai-gazdasági-pénzügyi mozgások a reformkísérletekben. Természetesen a szocializmus országai sem mentesültek a válságoktól. Így válik egyértelművé, hogy a válságokra adott hibás válaszok "döntő szerepet játszottak az államszocializmus ... összeomlásában".
A Globalizmus és regionalizmus fejezete már a kilencvenes évekig juttatja az olvasót. A Világbank és az IMF fönnállásának fél évszázados jubileuma körül a szerző az intézményeket ért támadások indítékait éppúgy felsorakoztatja, mint David Lomax 1986-os megállapításait. Ô már akkor kárhoztatta a fejlődő országok pénzügyi kiszolgáltatottságát, amikor a napjainkban szinte közhellyé szürkült globalizációellenes tanulmányok még csírájukban sem voltak meg.
A szakembereket véleményalkotásra, a laikus érdeklődőket mélyebb fölismerésekre késztető, széles látókörű és megfontolt mű záradékában nincs nyoma semmiféle – vezércikkbe foglalható – általános pánikhangulatnak, netán populista felhangoknak. A jelen fő kérdése eszerint továbbra is az, hogyan sikerül az államok mintegy két évszázada (!) kifejlesztett korlátozó eszközeivel szabályozni a korántsem spontán világgazdasági és pénzforgatási gyakorlatot.
Iszlai ZoltánErkölcsös döntések a gazdaságban
Üzleti etika 1998
Dr. Csurgó Ottóné és szerzőtársai
Saldo Kiadó, 1998. 416 oldal, 1970 Ft
n A hazai menedzseroktatás és gyakorlat az üzleti etika területén is szükségessé teszi olyan ismeretanyagok megjelentetését, amelyek a fejlett piacgazdaságbeli tapasztalatokat és gyakorlati megoldásokat felhasználva, s ezeket a magyarországi körülményekre adaptálva elősegítik a menedzserek hatékony és sikeres munkáját. Magyarországon a menedzsmenttudományok számos területe közül az egyik legfejletlenebb terület a modern üzleti etika, amely a gazdasági döntések és döntéshozók szempontjából vizsgálja a társadalom, a vállalkozás és az erkölcs kapcsolatát. Közép-Európában szükség van azoknak az etikai magatartásformáknak, normáknak a meghonosítására is, amelyek átláthatóvá, kiszámíthatóvá és ellenőrizhetővé teszik a vállalkozások, a menedzserek tevékenységét.
Az üzleti etikában horizontálisan világosan elkülöníthető az egyes gazdasági szakágazatok – kereskedelem, reklám, tőzsde – etikája, vertikálisan pedig a tevékenység, a döntés, a felelősség egyes szintjei: a különböző menedzseri és alkalmazotti szintek. Az üzleti etika – amelynek létrejöttére egyaránt hatottak a közgazdasági és elkölcsfilozófiai elméletek – azt kutatja, hogyan érvényesíthető a normatív etikai szemlélet a gazdaságban, az üzleti életben, mi tekinthető e téren erkölcsi jónak és rossznak, hogyan kell a üzleti szituációkat etikusan megoldani.
A kötet tartalmazza a londoni székhelyű Üzleti Etikai Intézet által készített etikai térképet, amelyben katalogizálták mindazon problémákat, amelyekkel kapcsolatban súlyos etikai kérdések adódhatnak a vállalatok működése során.
A kötet az üzleti etika problémáit a mai magyar gazdasági élet valóságába ágyazottan vizsgálja, a magyar vállalkozási gyakorlat, ezen belül főleg a pénzügyi szféra etikai kérdéseit kutatja. A menedzseri etika messze túlmutat a sokak által leegyszerűsített sémán (nem lop, nem csal, nem veszteget meg, nem szereti el a titkárnőjét). Azt vizsgálja, milyen etikai kérdések adódnak a felelősség kapcsán. A fogyasztóvédelemre vonatkozó üzleti etikát és az üzleti kommunikáció etikájának néhány kérdését esettanulmányok világítják meg.
Érdekes etikai kérdés a biztosítási témakör, hisz' a biztosítás keletkezésekor alapvetően etikus intézményként jött létre, de az üzleti biztosítások tükrében ez jórészt háttérbe szorul. A biztosítási etika csak részben azonos a versenyetikával. A biztosításnak mint intézménynek négyféle összefüggésben van kapcsolata a biztosítási etikával. Ez a négy terület – a biztosító és biztosított, a biztosító és alkalmazottja, a biztosítók egymás közötti és a biztosító és az állam közötti viszony – az, ahol érdekellentét alakulhat ki, és amelynek megoldási módja dönti el a biztosítók magatartásának etikus vagy etikátlan voltát. A piaci verseny kiéleződésével rendszeresen találkozhatunk a banketikát, a tőzsdeetikát, az adómorált és a számvitel etikáját érintő kérdésekkel. A könyv naprakész. Ezt mi sem igazolja jobban, mint az utolsó fejezet, amely a számítástechnikai/informatikai etikára vonatkozó gondolatokat fogalmazza meg. Igazi vitaindítóként szolgálnak a könyv végén összegyűjtött magyar és amerikai esettanulmányok, melyek az üzleti döntéshozatal erkölcsi összetevőire hívják fel az olvasó figyelmét.
Krämer ÁgnesFolyamatközpontú menedzsment
Arthur R. Tenner-Irving J. DeToro: BPR vállalati folyamatok újraformálása
Műszaki Könyvkiadó, 1998. 364 oldal, 2400 Ft
n A vállalati teljesítmény a folyamatok összességének eredménye, napjainkban a piaci verseny egyre inkább a folyamatok versenyévé vált. Ennek felismerése oda vezetett, hogy a fejlett vállalatoknál az érdeklődés az üzleti és műszaki folyamatok menedzsmentje felé fordult, amely a folyamatok javítását, felmérését, újjáalakítását foglalja egységbe. A legnagyobb hatékonyság eléréséhez ezek kombinációja vezethet. Az amerikai szerzők gazdag tapasztalataik alapján adnak útmutatást e korszerű menedzsment technikáinak megismeréséhez. Könyvüket olyan vezetőknek szánták, akik a folyamatok újraformálásával kívánják megjavítani az általuk menedzselt szervezet teljesítményét.
A szerzők hangsúlyozzák a szervezeti felmérések fontosságát, mert a teljesítmények lényeges javítása csak átfogó felméréssel érhető el. Bemutatják a Malcolm Baldrige National Quality Award (MBNQA) mérési módszerét, amelyet már széles körben elfogadtak és a módszer fontos szerepet játszhat a kiemelkedő teljesítmények elérésében és a vevők igényeinek kielégítésében. A folyamatok megismerése után az alfolyamatok kijelölése szükséges a teljesítmény javításához. Meg kell határozni a legfontosabb vállalati folyamatokat; amelyekhez irányelveket és példákat találunk.
A teljesítménymérés feltétlenül szükséges a változtatások hatásainak értékeléséhez. Megismerjük a kulcsfontosságú értékek meghatározásának módszereit, a teljesítmény javításának értékelő táblázatát. A példák a kőolajfinomítás, a K+F tevékenység végeredményének mérését szemléltetik. Valamennyi mérésnél a legfontosabb a vevők igényeinek megismerése. A vevő számára az igazi érték a gyorsabb-jobb-olcsóbb szolgáltatás. Az igények állandóan növekednek, csakis a gondos szállító képes a vevők alapvető igényeit felmérni, felismerni.
A folyamat javításáról szólva annak megtervezésével, a fejlesztés útjának kiválasztásával, az alkalmazottak képességeinek kihasználásával, az együttműködés módjaival ismertetnek meg a szerzők. A fejlesztési teamek megalakításával kapcsolatban fontosak a teamtagok kiválasztásának szempontjai, a sikeres teamépítés és az alapvető folyamatok javítására alakított csoportok működése. A vállalat számára kulcsfontosságú a minőség folyamatos javítása. Ezt szolgálja a folyamatos javítás hatlépéses modellje a vevők igényeinek megállapításától a változtatások bevezetéséig és az eredmények megfigyeléséig.
A folyamat-benchmarking – az iparág és a világ vezető vállalataival való összehasonlítás – a folyamatjavítás szerves része éppúgy, mint az újjáalakítás (reengineering). Ez utóbbi modelljét és lépéseit szintén tartalmazza a könyv iránymutatások és javaslatok kíséretében. Végül a javított folyamat gyakorlatba való átültetését mutatja be. A szerzők kifejtik, miért kell az elért eredményeket közölni, hogyan kell azokat bemutatni, a tapasztalatokat összefoglalni, tesztelni, az új folyamatot dokumentálni és az eredményeket figyelemmel kísérni.