Évzárás és évkezdet

 

A legnagyobb konjunktúrakutató műhelyek kritikával illették a gazdaságpolitika idei teljesítményét, ugyanakkor a gazdaság szereplőiről elismerőleg szóltak. Az 1999-es gazdasági év a lehetőségekhez képest jónak mondható a jövő évről szólva viszont az úgynevezett sarokszámoktól elmaradó teljesítményt valószínűsítenek.

 

Nehéz évünk volt. A gazdaságkutatók többsége ezt nem meglepetésként, hanem előrejelzése beigazolódásaként veszi tudomásul. A kormány a tervezett mutatószámoknál gyengébb teljesítményt a nem várt nehézségeknek tulajdonítja: az országot ért természeti katasztrófa, a délszláv háború mind fékezte a gazdaság növekedését. A GKI Gazdaságkutató Rt., a Kopint-Datorg Rt., valamint a Pénzügykutató Rt. egyetért abban, hogy a kormány az erőteljes megszorító intézkedések bevezetését elhárítva, csendes kiigazítást hajtott végre az 1999. évi költségvetésben. A három gazdaságkutató intézet szerint 2000-ben folytatódnak a hazai gazdaságban ma is megfigyelhető növekedési folyamatok. Az egyensúlyi feszültségek kezelhetőek maradnak, s a GDP-növekedést az ideinél jobban segíti a külföldi kereslet élénkülése. Az infláció kérdésében is közös álláspontra helyezkednek: a kormány által tervezett 6-7 százalékos pénzromlás alábecsült, az ennél magasabb emelkedés nem várt bonyodalmakhoz vezethet a gazdaságban a jövő év folyamán.

GKI Gazdaságkutató Rt.:

Törékeny egyensúly, halasztott reformok

A magyar gazdaság növekedési üteme 1999-ben mérséklődik, főleg az európai konjunktúra lassulását követve. A GDP az első félévben 3,6 százalékkal bővült (az 1997-98. évi mintegy 5 százalékos ütemmel szemben). Az ipari és az építőipari termelés növekedési üteme 7 százalék körüli, mintegy fele-kétharmada a tavalyinak. A szolgáltatási szférában a lassulás enyhe. A mezőgazdaság termelése visszaesik. Az év második felében az európai konjunktúra és a magyar kivitel valamelyest gyorsul, de a belföldi kereslet növekedési üteme kissé lassul, így idén a GDP megközelítően 3,6 százalékkal emelkedik. A foglalkoztatottak száma érzékelhetően, 30-40 ezer fővel bővül, a munkanélküliség mérséklődik.

A belföldi kereslet növekedési üteme késleltetetten és kedvezőtlen szerkezetben, de végül is alkalmazkodik a konjunktúra nemzetközi gyengüléséhez. A megtakarítások számottevően csökkennek. A lakosság fogyasztása az első félévben 4,4 százalékkal emelkedett, a beruházások pedig 6,6 százalékkal bővültek (az előbbi kissé magasabb, az utóbbi viszont jelentősen alacsonyabb a tavalyinál). Az év hátralévő részében a költségvetésből finanszírozott fejlesztéseknél határozott, a lakossági költésnél enyhe lassulás várható, így az év egészében a lakosság fogyasztása kb. 4 százalékkal, a beruházás pedig mintegy 7 százalékkal nő.

Mérlegrontó 2000. év

Az export volumenének növekedése felére lassult, bár így is igen dinamikus. A nehezebb konjunkturális körülmények között a közép-európai országok közül egyedül Magyarország tudja számottevően bővíteni kivitelét az EU-ba. A behozatal bővülésének üteme nagyjából párhuzamos a kivitelével, így a külkereskedelmi mérleg hiánya becslések szerint 0,5 milliárd dollárral emelkedik. Az év végére a kivitel volumenének 12 százalékos és a behozatalénak 13 százalékos növekedését feltételezve a külkereskedelmi deficit 3,2 milliárd dollár körül valószínűsíthető. Az idegenforgalmi aktívum nagyjából a tavalyi szinten marad. A folyó fizetési mérleg hiánya – a tavalyihoz hasonló teljes (nyílt és rejtett) profitkivonást feltételezve – 2,8 milliárd dollár körüli lesz. Ez a GDP 5,6 százaléka, ami magasnak mondható.

Idén az adósságot nem képező tőkebeáramlás – időleges okokból – valószínűleg nem fedezi a folyó fizetési mérleg deficitjét, mert a működőtőke-befektetés 1,6 milliárd körül várható, s számolni kell azzal, hogy a portfólióbefektetések egy része a 2000. év problémája miatt (feleslegesnek tűnő óvatosságból) az év végén átmenetileg elhagyja az országot.

A fogyasztói árszínvonal az első félévben átlagosan 9,3 százalékkal haladta meg a tavalyit. Júliustól azonban az árindex ismét 10 százalék fölé került, s az év hátralévő időszakában ott is marad. Enyhe ingadozások közepette 10,5-11,2 százalék közötti havi indexek várhatók. Az éves átlagos infláció 10 százalék körül valószínű, ami 4 százalékponttal alacsonyabb a tavalyinál. A december/december index 11 százalék körül várható, ami viszont magasabb az 1998. év véginél. Az infláció csökkenésének folyamata átmenetileg megtorpant.

Pénz- és tőkepiac: trend nélkül

Az árfolyam-politika hiteles maradt, jól szolgálta a forint viszonylagos értékállóságát. A leértékelés ütemének két legutóbbi mérséklése azonban már nem kellően vette figyelembe az infláció átmeneti felugrását, s ezért 1999 végén, 2000 elején a leértékelés és a kamatszint túlzottan eltávolodik egymástól.

A hazai pénz- és tőkepiac valódi trend nélkül, főleg a rövid távú külgazdasági és belpolitikai fejleményekre reagál. A kamatok az év első felében számottevően mérséklődtek. Az infláció nyári emelkedése nyomán a kamatok már nem csökkennek, de a reálkamatok így is nagyon jelentősen visszaestek (5 százalékról körülbelül 3 százalékra). Ez nem tesz jót a megtakarításoknak.

Az államháztartásban az év első hónapjaiban a szokásos szezonalitást is jóval meghaladó deficit keletkezett, az év közepén viszont már a havi hiányok alakulása jobban igazodott az előző évek tendenciájához. Az adóbevételek (főleg a fogyasztáshoz és a nyereséghez kötődő adók) összességében jelentősen, közel 100 milliárd forinttal elmaradnak a tervezettől, míg néhány területen (főleg a gyógyszer- és a mezőgazdasági támogatásoknál, továbbá a természeti katasztrófák kezelésével összefüggésben) számottevő többletkiadások jelentkeznek.

Hiánymérséklés „kreatív" könyveléssel

A kormányzati reagálás a kialakult helyzetre kettős. A kormány tartózkodott a nyílt, átfogó költségvetési kiigazítástól (aminek pedig kedvező gazdasági hatásai lettek volna). Ezzel szemben csendes kiigazítások történtek, de azok jellemzően nem tekinthetők távlatilag is hatásosnak. A költségvetési tartalékot részben zárolták, és a költségvetés felhalmozási kiadásainál – főleg egyes beruházások halasztása, illetve lassítása miatt, továbbá a lakástámogatások visszaesése következtében – mintegy 30 milliárdos megtakarítás jelentkezik. Emellett eseti jellegű, egyszeri bevételek (a telefontender koncessziós díjának befizetése, az ÁPV osztalékának növelése, esetleg a tb-vagyoneladás magasabb szintje) jelentkeznek. Kreatív könyvelési, módszertani trükkök révén bizonyos kiadások formailag nem terhelik az 1999. évi költségvetést (így 12 hónapnál rövidebb finanszírozás lesz a gyógyító-megelőző ellátásoknál és a gyógyszertámogatásoknál, egyes kötelezettségeket utólag 1998-ra terheltek, s a bankoknál idén pénzre váltható, 2000-re szóló „ígérvények" egészítik ki a mezőgazdasági támogatásokat). Kétszeri módosítás nyomán az MNB elszámolása az idei költségvetés számára kedvezőbbé válik.

A hiány így formálisan a GDP kb. 4,6 százaléka lesz, érdemben azonban – a módszertani változásokat kiszűrve – valójában 5 százalék körül alakul.

A GKI Rt. az év elején azt jelezte, hogy a magyar gazdaságpolitika nem alkalmazkodott a világgazdasági feltételek romlásához, s ezért a gazdaság letérőben van az egyensúlyi növekedés pályájáról. „Kormánymozdulatot" javasolt, méghozzá 1999-re és főleg 2000-re, fokozatosat és nem drasztikusat.

A magyar gazdaság fejlődése idén több ponton kedvezőtlen irányba mozdult el (így romlottak az egyensúlyi viszonyok és a növekedés belső arányai), de a gazdaság végül is nem tért le a fenntartható növekedés pályájáról. Ez a csendes korrekciós intézkedésekkel, az üzleti szféra visszafogott bér- és beruházásnövekedésével, a vártat jóval meghaladó szja-terheléssel, az infláció alakulásával és a külső feltételek évközi javulásával magyarázható.

Az 1999-es gazdasági folyamatok negatív jellemzői elsősorban a következők:

• Kedvezőtlen, hogy a háztartások fogyasztásának (s emiatt a teljes belföldi keresletnek) a növekedése meghaladja a GDP-bővülés ütemét.
• A belföldi pénzmegtakarítások alacsony szintje perspektívájában veszélyezteti a külső pénzügyi egyensúlyt.
• Az államháztartásban a tartós folyamatokat tekintve az egyensúlytalanság igen nagy, ezért kiigazításra van szükség, így az idei álmegoldásokat valósakkal kell helyettesíteni.
• Az infláció terén ismét a határozott lassulás feltételeinek megteremtésén célszerű munkálkodni.

Mindebből következően a fenntartható növekedési pályán maradás 2000-re gazdaságpolitikai korrekciót igényel.

Növekedés 2000-ben

2000-ben a magyar gazdasági fejlődés külső konjunkturális feltételei enyhén javulnak, ugyanakkor – ennek pozitív hatását nagyjából kiegyenlítő – egyszerű világpiaci árveszteségek keletkeznek.

A magyar gazdaság fejlődését jelentősen befolyásolják a várakozások. A GKI Rt. – az EU gyakorlatával összhangban – havonta méri az ipari és a kereskedelmi cégek konjunkturális várakozásait, s negyedévente gyűjti az építőipari és a szolgáltatási vállalkozások véleményét.

A hazai ipari és a kereskedelmi cégek konjunkturális várakozásait tükröző üzleti bizalmi index az utóbbi években tökéletesen párhuzamos az Európai Unió hasonló indexével. (Ez jól tükrözi, hogy a magyar gazdaság gyakorlatilag integrálódott az EU-ba). Az üzleti bizalmi index 1998 tavaszától 1999 közepéig erőteljesen csökkent, majd némi ingadozás mellett lényegében stagnál. Az ipari cégek jelzik a konjunktúra, főleg az exportbővülés lehetőségeinek javulását.

Az építőipar és a szolgáltatások terén a várakozások javulása nem érzékelhető. A rendelésállományra vonatkozó várakozások 1999 első felében az építőiparban határozottan romlottak, s csak ősszel volt érzékelhető némi optimizmus. Az üzleti szolgáltatásokban – erőteljes differenciálódás mellett – enyhe romlás mutatkozik.

A GKI Rt. szintén havonta – az EU-ban kialakított módszertan szerint – méri az úgynevezett fogyasztói bizalmi indexet, amely a lakosság gazdasági várakozásait tükrözi. Ez az index 1998 őszétől 1999 nyaráig számottevően romlott, s azóta lényegében stagnál.

Az üzleti és a fogyasztói bizalmi index súlyozott átlagaként kapjuk a GKI konjunktúraindexét, amely szintén stagnálást mutat.

Végül is megállapítható: a 2000. évi gazdasági fejlődés világgazdasági feltételei és a gazdálkodó egységek várakozásai összességében nagyjából változatlan körülményeket vetítenek előre.

A vártnál magasabb infláció

Az infláció a jövő év során ugyan újra mérséklődik, de jóval magasabb lesz a kormányzat által tervezettnél. Feltételezhető, hogy a világpiaci energiaárak begyűrűződése a hazai árakba fokozatosan, a jelenlegi piaci viszonyokat tekintetbe véve csak kismértékű árfelhajtó hatással megy végbe. Még így is a feldolgozóipar belföldi értékesítési árai (az idei 5,5 százalékkal szemben) jövőre hozzávetőleg 7,5 százalékkal emelkednek.

Számítani lehet a belföldi élelmiszerárak eddiginél gyorsabb, de az átlagos inflációt nem meghaladó növekedésére is. Így az év elején – a kormányzat által eldöntött vagy befolyásolt áremelkedések ideinél kisebb mértéke miatt – a havi fogyasztói árindex viszonylag gyorsan lemegy 10 százalék alá, majd májustól szeptemberig viszonylag kisebb ingadozásokkal 8,5-9,5 százalék közötti lesz. Az év egészében 9 százalék körüli, ezen belül az első félévben átlagosan 9,7 százalékos, a második félévben 8,3 százalékos infláció várható. Az év végi (december/december) árindex 8 százalék körül lesz. Ha a belföldi energiaárak növekedése nagymértékű, akkor ez a prognózis túl optimistának fog bizonyulni, s az éves átlagos infláció az ideihez képest nem nagyon fog mérséklődni.

Növekvő költségvetési szigor és ellenlépések

A benyújtott költségvetés másfelől arról tanúskodik, hogy az idei lazítást követően jövőre a gazdaságpolitika keményíti a feltételeket, valamelyest lassítja a belföldi kereslet növekedését. Az látszik, hogy mindez egy nem deklarált szigorítás formájában megy végbe: a kormányzat nem hirdet meg restrikciót, de a tervezettnél sokkal magasabb infláció elértékteleníti a jövedelmeket. Az inflációs adatok megjelenése nyomán a kormányzat és a piaci szereplők némileg változtatnak majd magatartásukon az alábbi irányokban:

• a költségvetési szféra bérnövekedése (főleg az intézmények belső pénzügyi átcsoportosításai nyomán) és a nyugdíjemelés (egy novemberi korrekcióval) 11 százalékra gyorsul fel,
• az üzleti szféra bérnövekedése 13 százalék körül lesz,
• egyes költségvetési kiadási tételeknél (például egészségügy, gyógyszer) elkerülhetetlenül meg kell emelni az előirányzatokat,
• a kamatok meg fogják haladni a kormányzat jelenlegi előrejelzését.

Ezáltal a belföldi reálkereslet növekedési üteme az idei 4,5 százalékról 2000-ben körülbelül 4 százalékra lassul.

Az élénkülő európai konjunktúra nyomán jövőre mód lesz az export gyorsuló bővítésére. A feldolgozóipar kivitelének erőteljes emelkedése alapján az összes export volumenének mintegy 14 százalékos növekedése várható. Ez lassúbb az 1998-99-es kiugró ütemnél, de valamivel gyorsabb az ideinél. Másfelől a behozatal növekedése 2000-ben valamivel alatta marad a kivitelének. Az áruforgalmi mérleg deficitje ennek ellenére is valamelyest emelkedik, 3,5 milliárd dollár körül lesz, mert a cserearányok – főleg a világpiaci kőolajár-emelkedés hatására – romlanak.

A turizmusból származó és a tranzittal összefüggő bevételek, továbbá az EU-csatlakozás előkészítését szolgáló transzferek emelkednek. Az ideinél csak kissé nagyobb profitkivonást feltételezve a folyó fizetési mérleg hiánya nagyjából változatlanul marad, 2,8 milliárd dollár körül lesz (a GDP arányában kissé, 5,4 százalékra mérséklődik). A működő tőke beáramlása ezt nem fogja fedezni, de az egyensúlyi pozíciókat javító gazdaságpolitika kedvező hatásokkal jár a pénz- és tőkepiacokra, így az egyéb (hosszabb távon labilisabb) tőkebeáramlásokkal együtt nettó eladósodás nem valószínűsíthető.

A GKI Rt. prognózisa 2000-re
	1998. tény	1999. várható	2000. prognózis
	(Volumenindex, előző év = 100)
GDP-termelés	105,1	103,6	104,2
ebből:
Ipar	111,8	106,5	108
Építőipar	112,1	105,5	108
Mezőgazdaság, vad- és erdőgazdaság	98,5	97	101
Szállítás és távközlés	107,5	105	105
Egyéb szolgáltatás	102	103	102,5
GDP belföldi felhasználása	108,0	104,5	104
ebből:
Egyéni fogyasztás	103,8	104	103
Állóeszköz-felhalmozás (beruházás)	111,4	107	109
Külkereskedelmi áruforgalom
Export	121,5	112	114
Import	124,3	113	113
Fogyasztói árindex (előző év = 100)	114,3	110	109
Külkereskedelmi mérleg egyenlege (milliárd dollár)	-2,7	-3,2	-3,5
Folyó fizetési mérleg egyenlege (milliárd dollár)	-2,3	-2,8	-2,8
Regisztrált munkanélküliek száma az év végén (ezer fő)	404	390	380
Államháztartás konszolidált deficitje a GDP %-ában (privatizációs bevételek nélkül)	4,9	4,6	4

Lassuló fogyasztásnövekedés, emelkedő beruházás

A bruttó keresetek közel 13 százalékkal emelkednek, így a növekvő adóteher mellett a reálbérek növekedése elmarad az ideitől. A szociális rendszerekben vállalt elkötelezettségeknek megfelelően az ilyen jellegű jövedelmek reálértéke enyhén nő. A költségvetési szférában feltételezhető, hogy az ideinél lényegesen szigorúbb bérgazdálkodás valósul meg. Kissé növekvő megtakarítási rátát feltételezve a lakosság fogyasztásra rendelkezésre álló jövedelmei lassan emelkednek. A háztartások fogyasztása 3 százalékkal bővül. A közösségi fogyasztás – szigorú költségvetési magatartást feltételezve – ennél valamivel kevésbé bővül. A fogyasztás emelkedése így – ellentétben az 1999. évivel – alacsonyabb lesz a GDP növekedésénél, ami a gazdaság általános egyensúlya szempontjából kívánatos.

Az exportkonjunktúra és a javuló profitkilátások miatt gyorsul viszont a beruházások dinamikája. Az elhalasztott infrastrukturális fejlesztések egy részének megkezdése, a talán kissé élénkülő lakásépítkezés, de főleg az üzleti célú befektetések erőteljes növekedése nyomán a beruházások volumene összességében nagyjából 9 százalékkal bővül. A magasabb infláció kevésbé értékteleníti el a profitokat, a vállalkozások jövedelmét, mint a háztartásokét. Ugyanakkor a magas infláció miatt valószínűleg bekövetkező költségvetési belső átcsoportosítások ismét mérsékelni fogják az állami beruházások pénzforrásait.

Restrikciós veszélyek

A GDP jövőre összességében mintegy 4,2 százalékkal emelkedik. Az élénkülés fő húzóereje a kivitel lesz, ami kedvező az egyensúly szempontjából. A külkereskedelmi cserearányok legalább 1 százalékos romlása miatt azonban az ezzel korrigált GDP csak körülbelül 3,5 százalékkal emelkedik, ugyanannyival, mint az idén. Így a belföldön felhasználható (elosztható) források növekedési üteme – a konjunktúra élénkülése ellenére – nem gyorsul. A foglalkoztatás több mint 1 százalékkal tovább emelkedik, a munkanélküliség kissé mérséklődik.

A kormányzat 2000-ben, a benyújtott parlamenti előterjesztések szerint érzékelhető költségvetési szigort alkalmaz; ezt a tervezettnél nagyobb infláció számos területen restrikcióvá fokozhatja. A költségvetés hivatalosan 6-7 százalékos infláción alapul. Ugyanakkor a fő adó- és járulékbevételi, illetve a kamatfizetési előirányzatok ténylegesen magasabb árnövekedést feltételeznek. (Az adó- és járulékbevételi előirányzatok reális, ez évi bázisához mérve 12-13 százalékkal nőnek). A GKI Rt. előrejelzésének megfelelő infláció így az előirányzottnál csak néhány tízmilliárd forinttal magasabb bevételeket eredményezhet. Ebből mindenekelőtt a nyugdíjasok kompenzálását kellene megoldani, de nagy nyomás várható e források agrártámogatásokra való felhasználása érdekében. A nyugdíjasok kompenzálása (az érvényes törvénnyel is összhangban), az egészségügyi kiadások elkerülhetetlen túlteljesülése, továbbá némi kamattöbblet miatt az előirányzott 3,5 százalék helyett 4 százalék körüli GDP-arányos államháztartási hiány várható. Ekkora hiány biztonsággal finanszírozható, ugyanakkor mértéke még mindig magas, az állami deficit hitelforrásokat elszívó hatása túlontúl erős marad. Az elsődleges mérlegben várható 1,5-2 százalék közötti többlet az államadósság GDP-hez mért arányának további kismértékű csökkenéséhez elegendő. Az állam jövedelemelvonó szerepe jövőre érdemben nem mérséklődik. Egyensúlyi szempontból értelmetlen az a „megtakarítás", amit a magán-nyugdíjpénztári befizetések 8 százalékra való emelésének törlése eredményez, ugyanakkor ez a lépés rontja az egyébként nagyon hiányzó reformok iránti bizalmat.

Elhalasztott reformok

A csúszó leértékelés üteme túl messze került a kamatszínvonaltól. A reálkamatok rendkívül alacsony szintre estek, emelésük érdekében a nominális kamatszintet hosszú ideig változatlanul kell tartani. Ez viszont ösztönözheti a spekulációs tőkebeáramlást, ami végül mégiscsak elvezethet a kamatszínvonal (megtakarításokat veszélyeztető) csökkenéséhez. Mindezek elkerülése vagy legalábbis a problémák minimalizálása érdekében a leértékelés havi 0,4 százalékos ütemét a jövő év nagy részében (vagy egészében) nem célszerű mérsékelni.

Összességében 2000-ben a magyar gazdaságpolitika az ideinél jobban alkalmazkodik a világgazdasághoz. Az államháztartásban valós korrekciós folyamatok indulnak el. Ez javítja nemzetközi megítélésünket, ami szükséges, mert a külső pénzügyi helyzet (a cserearányok romlása miatt) lényegében nem javul. A gazdasági egyensúly továbbra is törékeny, a költségvetésben nincs sok tartalék, a társadalmat váratlanul fogja érni a szigorítás. A lényeges reformok 2002 utánra halasztódnak.

Akar László