A pénzintézetek idei éve felemásra sikeredett. Jövedelmezőségüket több ponton is rontották a nem várt történések, amelyek közül az oroszországi válságot és brókercégeik veszteségeit külön ki kell emelni. Nem várható tehát, hogy a bankok erős hitelkamat-csökkentéssel lepnék meg ügyfeleiket a jövő év elején.
A bankrendszer régóta betegeskedő tagjainak sorsa 1998-ban beteljesedett. A Postabankról több könyvvizsgáló is kimutatta a korábban rémhírnek számító teljes tőkevesztést és az összességében 100 milliárd forintot meghaladó hiányt. A pénzintézet vezetőit lecserélték, és a bank részvényesei még év vége előtt gyakorlatilag nullára kell hogy leírják a befektetésüket. A Realbanktól is elküldték a tulajdonos Real-csoportot több szálon mozgató Czakó Andrást, és a többmilliárdos veszteség miatt 1 százalékra leíratták a tőkét a részvényesekkel. A november végén fúzióra lépő Pénzintézeti Központ Bank és a Polgári Bank sorsa azonban még idén rendeződni látszik.
Néhány bankkal kevesebb
Az idei esztendő várhatóan nem lesz sikeréve az egészséges bankoknak sem. Nyereségüket nemcsak az csapolta meg, hogy az orosz válság miatt majd' 45 milliárd forintos tartalékot kellett képezniük, de milliárdokba kerül az is, hogy a tőkepiaci árösszeomlás miatt hatalmas veszteségeket felhalmozó brókercégeiket pótlólagos tőkjuttatással életre kell injekciózniuk. Az előrejelzések szerint az év végi hitelboom is szerényebb lesz a vártnál, mert a leginkább hitelképes multinacionális cégek különösen beruházásaikat tekintve – a nemzetközi gazdasági helyzet miatt – óvatosabbá váltak. A banki jövedelmeket csupán a lakossági üzletág növelheti a vártnál erőteljesebben, mivel az év folyamán nőtt a lakossági hitel- és betétkamatok közötti kamatrés. A hitelkamatokat befagyasztották, a betéti kamatok folyamatosan csökkentek. Ugyanezt a vállalati hitelek és betétek esetében szeptemberig nem lehetett elmondani, bankárok azonban nem zárják ki, hogy a megnövekedett kockázatok miatt a 3,6 százalékra zsugorodott kamatrés az év utolsó negyedében szélesedik.
Az évet még 43 bank kezdte meg, de várhatóan csak 41 fejezi be. A tervek szerint november végén összeolvad a PK Bank és a Polgári Bank, a Citibank pedig magába olvasztja a 100 százalékos tulajdonába került Európai Kereskedelmi Bankot. A két fúzió után – öt év óta először – 42 alá csökken a részvénytársasági formában működő hitelintézetek száma.
A takarékszövetkezetek száma is fogy a szükségszerű összeolvadások következtében: félévkor az év elejinél kettővel kevesebb, 249 szövetkezetet regisztráltak, ez a fúziós ütem azonban a szakértők szerint jóval gyorsabb kellene hogy legyen. Máskülönben a takarékszövetkezetek nem tudják majd teljesíteni az előírt tőkekövetelményeket, s lemaradnak a lakossági bankokkal vívott küzdelemben. A szövetkezeti pénzintézetek vezetnek a konszolidációban, hiszen évente 5-10-et kell lábra állítani. Ezek a szanálások azonban csendben megoldhatók a pénzintézetek kis mérete miatt, illetve sajátos védelmi alapjuk révén.
Nem így történik a veszteség rendezése a bankrendszer más tagjainál, ahol egy-egy kisebb bank tőkevesztése is alaposan felkorbácsolja a kedélyeket. 1998-ra a legkisebb és a legnagyobb lakossági bank került kritikus helyzetbe. A félévkor 4,8 milliárdos veszteséget felhalmazó Realbankot az Országos Betétbiztosítási Alap 3,1 milliárdos tőkeemelése húzta ki a bajból. A bank életben tartásának az ára az volt, hogy a részvényeseknek, köztük a névértéken csaknem egymilliárd forint értékű részvénytömeggel rendelkező magánrészvényeseknek a befektetést 1 százalékra kellett leírni.
A kistulajdonosok közül azonban többen garanciaértékkel rendelkeznek a banktól, ezért még az sem kizárt, hogy a pénzintézetnek ki kell fizetnie a magánrészvényesek zömét. Az ügyben a kamara melletti választottbíróság dönt 1999 tavaszán. Az OBA beszállásának feltétele volt a régi vezetés eltávolítása, ami meg is történt. A betétbiztosítási alap új banktulajdonát – mint Jánossy Dániel, az OBA ügyvezetője hangoztatja – nem szeretné sokáig megtartani. Tervek szerint még az idén meghirdetik a pályázatot a bank eladására. Kérdés, hogy az eléggé megcsappant ügyfélkörű bankra lesz-e vevő akkor, amikor egy másik – méretében már nagyobb – bankot is hamarosan meghirdetnek. A november végén egyesülő Pénzintézeti Központ Bankról és a Polgári Bankról van szó, amely egyes jóslások szerint a PK Polgári Bank nevet veszi fel. Az új bank az előrejelzések szerint 42 milliárd forintos mérlegfőösszeget, 25-26 milliárdos ügyfélbetétet és 19 milliárdos hitelállományt mondhat majd magáénak.
Közgyűlés szilveszterkor
A magyarországi bankbefektetésekben még érdekeltek körében azonban kétségkívül a legvonzóbb célpont a kitisztított Postabank lehet. A második legnagyobb lakossági banknak 1998 novemberében 210-220 milliárd forintos lakossági betétállománya volt, a betétek 10,25 százaléka. Vállalati betéteinek összege 34-35 milliárd forint volt. A könyvvizsgálói vélemények szerint 144 milliárd forint körüli céltartalékhiánnyal bajlódó bank szanálása idén mintegy 19 milliárd forint készpénzt és 133 milliárdos konszolidációs kötvénykibocsátást igényel. A pénzbeli segítséggel és az államkötvényekkel a bank tisztítását segítik elő, az új vezetés szerint ugyanis várhatóan könyv szerinti értéken 174 milliárd forintnyi kétes és rossz követelés kerül majd ki a bankból. A felhalmozott céltartalékhiányt és a jövedelmet nem termelő befektetéseket a bank szilveszteri közgyűlésén számolják fel. Ekkor kell a 42,126 milliárd forintos jegyzett tőkével szemben leírni a veszteséget, s így az alaptőkét 20 millió forintra leszállítani. Emiatt az állami cégek, így a Magyar Fejlesztési Bank, a Magyar Villamos Művek és az ÁPV Rt. gyakorlatilag teljesen elvesztik befektetéseiket. Hasonló sorsra jutnak a részvényhányadot birtokló tb-önkormányzatok is, továbbá az osztrák tulajdonosok. A tőkeleszállítás a tervek szerint a Postabanknál sem kíméli a magánrészvényeseket, de az elképzelhető, hogy a bank saját kezdeményezésre megadott összegig visszavásárol a kisbefektetők részvényeiből. A vásárlás árfolyama azonban az előzetes tervek szerint jóval a névérték alatt marad. A tisztítás után is 300 milliárdos mérlegfőösszeggel rendelkező bank iránt – a Pénzügyminisztérium szerint – érdeklődik az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD), a Világbank leánycége, az IFC, továbbá több londoni székhelyű befektetőcsoport.
A bankprivatizáció folytatódik
A jelek szerint tehát a bankprivatizáció még nem zárult le Magyarországon, három: egy-egy nagy, közepes és kisbank keres befektetőt magának. Sőt az év vége felé hallani lehetett azt is, hogy a Magyar Fejlesztési Bank tulajdonában levő Konzumbank is előbb-utóbb felkerülhet a kínálati listára. Mivel alapvetően mind a négy bank hazai tulajdonban van, kicsi arra az esély, hogy eladásukkal ne nőjön tovább a külföldi tőke aránya a bankrendszerben.
Az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet lapzártakor elkészült legfrissebb összefoglaló jelentése szerint a nagy-, közép- és kisbankok körében a jegyzett tőke arányában 14 százalékos volt az állami tulajdon, 26,8 százalékos az egyéb belföldi tulajdon (tb, állami bankok, cégek és magánszemélyek) és 56,5 százalékos a külföldi tulajdon aránya. Az elsőbbségi és visszavásárolt részvények a teljes bankrendszerben 2,7 százalékot tettek ki.
A bankok összes jegyzett tőkéje 1998. fél évének végén csaknem 324 milliárd forint volt, ami 23,8 százalékkal haladta meg az 1997. június végi összértéket. Az egyes bankcsoportokon belül, a nagy- és középbankokban a leglátványosabb a külföldi részvénytulajdon aránya, mindkét pénzintézeti kategóriában 60 százalék körüli. Tovább vizsgálva a külföldiek súlyát kiderül, hogy a bankok piaci része, azaz mérlegfőösszege arányában még nagyobb a külső befolyás. A középbankok összesített mérlegfőösszegéből 86,4 százalékra nőtt a többségi külföldi tulajdonban levő pénzintézetek részesedése, ami még tovább nő, ha a középbankok összes hiteleit (89,7 százalék), valamint az összes betéteit (98,7 százalék) vesszük számításba.
Országkockázat és tartalékok
A bankok egész éves teljesítménye várhatóan jóval az 1997-es év mögött marad, elsősorban az orosz válság miatti kedvezőtlen világgazdasági folyamatok következtében. Az orosz bankrendszer összeomlása és az orosz állam fizetésképtelensége közvetlenül is érinti az orosz pénzintézeteknek milliárdokat hitelező magyar bankokat. A 110 milliárd forintot kitevő teljes orosz hitelállományból szerencsére csak kis részt, becslések szerint alig 10 milliárdot tesz ki a finánchitel. A Magyar Nemzeti Bank még jóval az orosz válság előtt kezdeményezte az országkockázat kezelésére vonatkozó rendelet megjelenését. Ez a pénzügyminisztériumi rendelet végül októberben jelent meg, s a mellékletben közölt országbesorolási lista alapján a bankoknak év végéig többlettartalékot kellett képezniük. A legtöbbet értelemszerűen az orosz kihelyezések után.
A bankoknak a rendelet nem okozott túlságosan nagy megrázkódtatást, mert az orosz adósok romló pozíciója miatt már korábban elkezdődött a céltartalékképzés. Az OTP Bank 17 millió dollárt, a Magyar Külkereskedelmi Bank 25,1 millió dollárt helyezett ki orosz bankoknak, ezek után csaknem 100 százalékos tartalékot kellett képezniük, ami az OTP Bank nyereségét 3 milliárddal, a Magyar Külkereskedelmi Bankét 5 milliárd forinttal csökkenti. A CIB-nek nagyságrendileg kisebb, 6 millió dolláros tartalékkal lefedezendő orosz kihelyezése van, de ez, s az orosz piaci események miatt nehéz helyzetbe került vállalati ügyfélköre ugyancsak milliárdokat vonhat el a nyereségéből. A közvetlen oroszországi kihelyezésekkel nem rendelkező Raiffeisen Unicbanknak is előreláthatólag 2 milliárd forintot kell tartalékba helyeznie a korábbi évek néhány százmilliós tartalékolása után. Az óvatosság oka, hogy ügyfélkörükben jó néhány céget érintenek az orosz piaci események.
Tőkepiaci ág
A felsorolt négy bank jövedelmezőség szempontjából (is) a pénzintézetek krémjéhez tartozik. Még ha szeptember után bizakodóak is maradtak a várható eredményeket tekintve, az biztosra vehető, hogy a nyereség elmarad majd a tervezettől. A Magyar Külkereskedelmi Bank például félévkor 614 millió forint adózás előtti nyereséget ért el, miközben 1997. év végén az adózás utáni eredménye 8,8 milliárd forint volt.
A felsorolt négy bank közül az OTP Bankot a "tőkepiaci ág" is húzza, azaz rendeznie kell brókercégének 1 milliárd forintot megközelítő veszteségét. A tőzsdei és határidős piaci árak összeomlása a másik mumus, amely nehéz helyzetbe hozott több, az orosz válságtól megkímélt bankot. A bankok mérlegében ugyan nem jelentkezik közvetlenül a bank érdekeltségébe tartozó brókercég ráfizetése, de a konszolidált számokat már elcsúfítja. Az Inter-Európa Bank nyíltan bevallotta, hogy brókercége egymilliárdot veszített többek között a hozamgaranciás portfóliókezelésen és a nem fizető ügyfelek miatt. Mértékében közel hasonló veszteséget szenvedhetett el a Hypo Securities is, mivel a német anyabank és a hazai Hypo Vereinsbank tulajdonában levő brókercégnek 780 millió forintos tőkeinjekcióra van szüksége.
A felsorolt banki brókercégek mellett még jó páran feliratkozhatnak arra a bukáslistára, amelynek tagjai zömében kis értékpapírcégek. A bankok többsége azonban igyekszik a végsőkig takargatni a bukások nagyságát. Előbb-utóbb, de legkésőbb az 1998. év végi konszolidált mérlegek publikálásakor azonban színt kell vallaniuk.
Felemás banki aktivitás
Az év harmadik felében bekövetkezett események rányomják a bélyeget a bankok üzleti aktivitására és a kamatok alakulására is. A hitelállomány növekedése a becslések szerint nem lesz olyan nagymértékű, mint egy évvel korábban. Valószínűsíthető az is, hogy a félévkor még gyors növekedésről árulkodó mérlegen kívüli tételek (köztük a határidős kötelezettségek) aránya nem nő tovább, talán még csökken is az év végére.
A vállalati forinthitel-állomány a jegybank szeptemberi előzetes számai szerint 15 százalékkal növekedett az év eleji bázishoz képest, a devizahitelek pedig 18 százalékkal gyarapodtak. Ennél jóval kisebb, 6,9 százalékos a lakossági hitelek növekedése, a kisvállalkozóknak kihelyezett összegek viszont 36 százalékkal nőttek a szeptember végi előzetes adatok szerint.
A vállalati hitelek nyomott kamatszínvonala egészen októberig jellemző volt. A lapzártáig megjelent utolsó jegybanki adatok szerint szeptemberben a rövid lejáratú vállalkozói hitelek átlagkamata 0,2 százalékponttal 18,1 százalékra mérséklődött, miközben a hasonló lejáratú betéti kamatok 14,5 százalékos átlagkamata változatlan maradt. Ennek következtében a kamatkülönbözet 3,6 százalékra csökkent. Szeptemberben azonban már a levegőben volt a kamatok emelkedése, ami először a hosszú lejáratú hitelkamatokban mutatkozott meg. Itt az átlagkamat 0,4 százalékkal 20,3 százalékra növekedett. Mivel a jegybank szeptember végén emelte meg az irányadó kamatokat, s ezt követően szinte napokon belül a bankok is emelték a legjobb adósoknak felszámolt kamatot, a prime rate-et, biztosra vehető, hogy hitelt a vállalatok októberben és novemberben már a szeptemberihez képest emelt kamatokon kaptak. Annál is inkább lehet erre számítani, mert egy november eleji körkérdésben a vállalathitelezésben jelentős piaci részt képviselő pénzintézetek bankárai egyöntetűen kiálltak a korábbinál magasabb kamatok és a nagyobb kockázati felár érvényesítése mellett. Érvelésük szerint a jegybank októberi márkakötvény-kibocsátása megmutatta, hogy a világgazdasági változások miatt növekedett Magyarország országkockázata. A Magyar Nemzeti Bank ugyanis a korábbinál 35-40 bázisponttal drágábban tudott csak forrást szerezni. A százalékban mérve 0,35-0,4 százalékos kockázatifelár-növekedést a bankok szerint érvényesíteni kell a magyarországi vállalatok hiteleinek árában is, mivel a bankok is csak drágábban tudnak forrást szerezni a külföldi pénzpiacokon.
Ehhez a véleményhez ragaszkodtak a Raiffeisen Unicbank, a Magyar Külkereskedelmi Bank és a CIB Bank vezető bankárai is, miközben nem zárták ki, hogy novemberben a jegybank lefelé korrigál az irányadó kamatokon. Az év hátralevő részében ritkább esemény lesz a piaci kamatszint alatti hitelezés, s a legtöbb banknál háttérbe szorul majd a mindenáron való piacirész-vásárlás – jósolták a bankárok.