Az ajándéküzlet Ausztriában már október közepén beindul: mindenekelőtt az erre szakosodott csomagküldő cégek árasztják el potenciális vevőiket pompázatos katalógusokkal, amelyekből ki-ki ízlésének és pénztárcájának megfelelően választhatja ki az "igazán egyedit". A kapcsolat szorosabbra fűzésére törekvők az ünnep alkalmából általában ezekből a katalógusokból válogatnak. Az első pillantásra egyedi ötletnek tűnő apróbb-nagyobb hasznos és haszontalan tárgyak valójában nem is olyan eredetiek, igaz, a cég saját logója mégiscsak emlékeztet arra, mi honnan származik.
A vállalati ajándékozás a cégek reklámköltségvetését terheli, s mint ilyen, költségként leírható ugyan, de semmi különleges adókedvezménnyel nem jár. Az adóbevételre kényes hatóság kénytelen-kelletlen valamelyes kedvezményes ajándékozást mégiscsak lehetővé tesz: üzleti partnerenként 600 schilling a határ, az ilyen értékben vásárolt, kifejezetten ajándékozásra szolgáló tárgy ára leírható az adóalapból.
Kereskedői fogások
Ennél nagyvonalúbb lehet a vállalkozó – igaz, csak évi egy alkalommal – alkalmazottaival szemben: minden egyes dolgozóját 2500 schilling értékben megajándékozhatja, s ez a tétel leírható az adóból. Az alkalom nem feltétlenül a karácsony – olyankor a dolgozó amúgy is megkapja a törvényben előírt 14. havi fizetést (a 13. a szabadság idejére jár), így a munkatársaik hűségét fontosnak tartó tulajdonosok inkább a születésnapokra összpontosítanak. Ilyenkor – ez általánosságban is elmondható – egyre gyakrabban ajándékoznak valamilyen utalványt. Ezek igen változatosak lehetnek, még színház- vagy koncertjegyutalvány is létezik. Egyik változat sem váltható készpénzre, csak az előírt termékcsoportra. A visszaélés lehetősége adott, hiszen ki tudja ellenőrizni, ki kapja az ajándékutalványt. Praktikus ajándék az érme – a forgalomban levők éppen úgy, mint a külön alkalomra készültek, mivel különféle értéket képviselnek, könnyen szállíthatóak, és végeredményben bármikor pénzre válthatóak. Fontos előny, hogy kevés ennél személytelenebb ajándéktárgy van, kaphatja öreg és fiatal, férfi és nő, nem kell hozzá semmilyen szokását ismerni, és nem is sértő.
A kereskedelemben egyre nagyobb divat a törzsvásárlói kör kiépítése: sok helyen egyetlen vásárlás feljogosít a törzskártya kiváltására, aminek alapján a vevő később kedvezményt kap. Ennek fejében az illető bekerül a cég nyilvántartásába, s óhatatlanul rázúdul a sokféle reklámkiadvány. Az akciók ezt a kört veszik célba, s e kör vásárlási szokásaiból a kereskedő következtetéseket vonhat le jövendő üzletpolitikája számára. A kisebb-nagyobb kereskedelmi láncok adatbankjaiban szereplők az ünnepek előtt ugyancsak számíthatnak valamilyen küldeményre: többnyire levásárolható bónuszt kapnak, amihez pluszajándék jár. A kereskedők persze arra számítanak, hogy a boltba így becsalogatott megajándékozott, már csak hálából is, rögtön nagyobb tételt is vásárol. Nos, e tekintetben az ajándék az utóbbi időben nem tűnik jó befektetésnek. A törzsvevő az ajándékért még csak elmegy – de a bónuszt már csak később váltja be –, s a pótlólagos vásárlás legtöbbször elmarad. Ez az osztrákok takarékos szemléletével, s a szokások az utóbbi időkben tapasztalható változásával magyarázható. A családok egyre inkább elhagyják a felesleges ajándékokat, s helyette például közös utazásba fektetik az arra szánt pénzt. A karácsony előtt a boltokban kavargó és vadul vásárló tömeg látványa csalóka: a vásárlási roham magyarázata a 14. havi fizetés előre beütemezett elköltése, igaz, az utóbbi időben még ez is áttevődik januárra, a nagy kiárusítások idejére.
A nagyobb cégek az informatika fejlődésével lépést tartva egyre gyakrabban ajándékoznak önmagukat bemutató CD-ROM-okat, avagy diszketteket. Kérdés persze, hogy az ilyesmit mennyire tekinti a megajándékozott igazán ajándéknak, egyáltalán veszi-e a fáradságot, hogy belenézzen a tartalmába. Tény azonban, hogy ez legalább jól beleillik az adóhivatal eredeti besorolásába s a reklámkiadások körébe.