A köznapi gondolkodásban befektetésnek az olyan pénzkihelyezés számít, amikor más használja megtakarításainkat és ezért díjat – kamatot, hozamot – fizet. Vannak, akik a spekulációs jellegű – leginkább tőzsdei – ügyleteket tekintik igazi befektetéseknek. A statisztika szerte a világon a befektetések között tartja nyilván az életbiztosítások díjtartalékát is. Miután a nyugdíjbiztosítások olyan speciális életbiztosítások, amelyeknél a biztosítási esemény a biztosított nyugdíjba vonulása, az előbbi elv szerint ezeket is a befektetések közé soroljuk. Nem feledkezhetünk meg arról a haszonról sem, amelyek a saját cégünkből való osztalék kivételét jelentik. Összeállításunk a személyi jövedelemadó-törvény alapján készült, vagyis az abban foglalt sorrendben mutatjuk be az egyes befektetési eszközöket és a hozzájuk kapcsolódó adószabályokat.
Nyugdíjpénztári befizetések kedvezménye
Aki magánnyugdíjpénztár tagja – ez év augusztus végén járt le a szabadon választható belépés határideje –, az majdani nyugdíjának egynegyed részét kapja e pénztártól. A pénztárban jelenleg a fizetések 6 százaléka gyűlik, és ezek összegeiből, illetve hozamaiból képződik az a tőke, amely visszakerül a tagokhoz. Az említett egynegyed rész lehet több is, ha a pénztár jól forgatja a befizetéseket. Ha viszont kevesebb lenne, akkor a közös garanciaalapból, illetve végső soron az állami költségvetésből az egynegyed részt megkapja a pénztártag. A befektetések szempontjából ezek a pénztárak összességükben fontosak, ugyanis előzetes számítások szerint húsz év múlva annyi tőke halmozódik fel ezekben, amennyi kiteszi az akkorra várható nemzeti össztermék (GDP) felét. Miután a pénztárak tőkéjük egy részét biztonságos befektetésekben helyezik el, így ezek lesznek az állam legnagyobb hitelezői (mint állampapírt vásárlók). A szerepük tehát rendkívül felértékelődik.
Az idén a magánnyugdíjpénztárba befizetett tagdíj 25 százaléka vonható le a személyi jövedelemadóból. Jövőre ez 30 százalékra emelkedik. Emellett léteznek a kiegészítő nyugdíjbiztosítást adó önkéntes, kölcsönös nyugdíjpénztárak is. Az idén az ezekbe történt befizetés fele vonható le az szja-ból, jövőre viszont már csak 30 százalék. Mind az idén, mind pedig a jövő évben ez utóbbi pénztárnál létezik egy 100 ezer forintos felső adókedvezményi limit. Ebbe beletartozik az önkéntes, kölcsönös kiegészítő egészségpénztárba, illetve önsegélyező pénztárba befizetett összeg után járó kedvezmény is. E pénztárbefizetések után az idén 25 százalék, jövőre 30 százalék kedvezmény vehető igénybe.
A lakáscélú kedvezmények nem változnak jövőre sem. A 90/1987. (XII. 29.) pénzügyminisztériumi (PM) rendelet alapján bankban elhelyezett lakás célú megtakarítás – amit mindig elkülönítetten kezel a pénzintézet – után legfeljebb évi 60 ezer forint betét 20 százaléka (tehát 12 ezer forint) kedvezmény jár. Ha a kedvezménnyel kombinált betét felvétele után a pénzt nem lakás célra fordítja a megtakarító, akkor az igénybe vett adókedvezményt vissza kell fizetnie.
Az üzleti élet- és nyugdíjbiztosítások éves díjának 20 százaléka vonható le a személyi jövedelemadóból. Ha valakinek több szerződése van, akkor is legfeljebb évi 50 ezer forint biztosítási adókedvezményt vehet igénybe. Az adókedvezmény azt illeti meg, aki az élet- vagy nyugdíjbiztosítás szerződője. Szerződőnek az számít, aki a díjat fizeti. Az szja-törvény megengedi azt is, hogy ha a biztosított nem a szerződő, akkor is a szerződő vehesse igénybe az adókedvezményt. Az ilyen szerződéseknek azonban a szerződéskötéstől számítva legalább tízéves futamidejűeknek kell lenniük vagy pedig élethossziglan kell szólniuk. Miután a biztosítók előszeretettel kombinálják az életbiztosításokat baleseti és betegségi biztosítással is, így a törvény rendezi az ilyen szerződések után járó adókedvezményeket is. Ha a kiegészítő kockázatok után fizetendő díjrész nem több, mint a teljes biztosítási díj 10 százaléka, akkor az egész biztosítási díj után számítható az adókedvezmény. Ha a baleseti és betegségi kockázat díja magasabb a teljes biztosítási díj 10 százalékénál, akkor a díjat meg kell osztani, és csak az életbiztosítás után fizetendő díj lehet az alapja az adókedvezménynek.
Befektetési adóhitel
Sajátos adókedvezmény a befektetési adóhitel. A magyar tőkepiac kialakulásakor – egészen a 90-es évek közepéig – aki befektetési céllal értékpapírokat vásárolt, az e célra fordított összeg meghatározott részét leírhatta az adójából. Ennek csak az volt a feltétele, hogy megszabott ideig – 3 évig – meg kellett tartania a papírt. A befektetők mozgásterét ez a szabály korlátozta, ezért szerették volna elérni, hogy ne az adott papírt, hanem a befektetésre költött pénz mennyiségét vegye figyelembe az állam, vagyis lehessen adni-venni a részvényeket, kötvényeket. Az állam viszont úgy vélte, jobban jár, ha a befektetési kedvezményt hitelként adja az embereknek; vagyis ha valaki növeli a befektetésállományát, akkor a növekmény 20 százaléka – de legfeljebb 200 ezer forint – leírható az adóból. Ez az adókedvezmény azonban nem ajándék, mivel ha a befektetésállomány csökken, akkor az igénybe vett adókedvezményt – befektetési adóhitelt – vissza kell fizetni. Ezek a szabályok érvényesek az idén és alkalmazni kell őket jövőre is. Az ilyen befektetéseket tőkeszámlán kell tartani, és az azt vezető brókercég ad igazolást a befektetésállomány változásáról. Nem kerülhet tőkeszámlára az olyan befektetés, amelyhez a magánszemély – közvetlenül vagy közvetve – kárpótlási jegy beszámításával jutott. Ugyanez a szabály vonatkozik arra, ha jegyzéskor kölcsönt, részletfizetést lehetett igénybe venni. Ez utóbbi esetben azonban a tiltás csak az értékpapír teljes kifizetéséig tart.
1999 elejétől külön szabály vonatkozik a befektetési alapok által kibocsátott befektetési jegyekre. Ezek után azért ad kedvezményt az állam, mert majdnem hasonlóan kockázatosak, mint a részvények vagy a vállalati kötvények. Ha a befektetési alap zömében állampapírt tart a portfóliójában, akkor a kockázat lecsökken és elveszik a kedvezmény indoka. Ezért a törvény előírja: ha a törvény által az azonnali fizetőképesség biztosításához kötelezően előírt állampapír arányát – a befektetési alap tárcájában – 20 százalékponttal meghaladja az állampapír állománya, akkor a többlet nem számít bele a befektetésállományba. Ez azonban a befektető által amúgy is nehezen követhető, és nincs is szükség a számbavételre, ugyanis ez az alap kezelőjének a dolga.
Ingatlan, kamat, osztalék
Sokan vásárolnak ingatlant befektetési céllal. Eladáskor adózni kell a vételár után. Az adó alapja a vételár csökkentett összege, hiszen a megszerzésre fordított pénzt, illetve a beruházásokat is le lehet vonni a vételárból. A maradék összeg a vásárlástól számított öt évig egészében adóköteles, mégpedig 20 százalékos kulccsal. A hatodik évtől minden évben 10 százalékkal csökken az adó alapja, így a tizenötödik évben jut el nullára. Vagyis ennyi időt kell várnia annak, aki adómentesen akar kiszállni egy ingatlanbefektetésből (feltéve, hogy magánszemély az illető).
A kamat adója látszólag könnyen elintézhető, hiszen azt a törvény nulla kulccsal adóztatja. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a nulla bármikor helyettesíthető más számmal. A kamat fogalmába azonban nem csak a takarékbetét, a takaréklevél vagy a devizabetét kamata tartozik. Az szja-törvény idesorolja a nyilvánosan forgalomba hozott hitelviszonyt megtestesítő – tehát kötvény jellegű – értékpapírok hozamát is. A hozamot tágan kell érteni, ideértendő az az árfolyamnyereség is, amely akkor keletkezik, ha a papírt névérték alatt – diszkontáron – hozták forgalomba, de lejáratkor névértéken váltják vissza. Szintén kamatnak minősül a befektetési jegy hozama, illetve a másodlagos forgalmazás során a hozam helyett elért árfolyamnyereség. A magánszemély által nyújtott hitel (kölcsön) kamata akkor számít az adózás szempontjából, ha a szerződéskötés időpontjában érvényes jegybanki alapkamatot legfeljebb 5 százalékkal haladja meg. A jövő év elejétől hatályba lépő módosítás szintén kamatjövedelemnek minősíti a biztosítási szerződéshez fűződő maradékjogból származó jövedelmet. E körbe az életbiztosítással kapcsolatos néhány bevétel számít: például ha a biztosító visszavásárolja a biztosítottól a kötvényt annak lejárta előtt, illetve ha kötvénykölcsönt vesz fel az illető.
Az osztalék után a személyi jövedelemadó 20, illetve 35 százalék. Ha valaki egy cégbe fekteti a pénzét, akkor abból normálisan" legfeljebb a jegybanki alapkamat kétszeresével számított osztalék jöhet ki, legalábbis az állam okoskodása szerint. Ha ennél több osztalék keletkezik a cégben, és azt a tulajdonosok kiveszik, akkor nem kedvezményesen, hanem magasabb kulccsal kell adózni. Az első esetben, amikor a cég saját tőkéjét megszorozzuk az osztalékkivételi év első napján érvényes jegybanki alapkamat duplájával, az így kapott összeg 20 százaléka az adó. Az e fölötti osztalék adója viszont 35 százalék.
Árfolyamnyereség: nettó módon számítva
Az árfolyamnyereség röviden azt jelenti, hogy drágábban adjuk el az értékpapírt, mint amennyiért vásároltuk. Ha a különbözetből levonjuk a járulékos költségeket – amely a vételkor és az eladáskor a brókernek fizetett összeget jelenti –, akkor megkapjuk az adóalapot. Ez az adó 20 százalék, de az, aki tőkeszámlán tartja a befektetéseit, és árfolyamnyereséget ezek után ér el, annak nem kell adót fizetnie.
A tőzsdei határidős opciós ügyletek adója is 20 százalék. Itt a definíciót kissé átfogalmazza a mostani törvénymódosítás, de a lényeget nem érinti. E szerint tőzsdei határidős ügyletből számító bevétel a magánszemély – nem egyéni vállalkozói minőségében – tőzsdei határidős termékre kötött határidős ügyletének bevétele, valamint a tőzsdei és az elszámolóházi szabályok szerinti összetett tőzsdei ügyletből származó bevéte. Az ügyletet alkotó részügyletek bevételét és veszteségét egymással szembeállítva nettó módon kell meghatározni. Az ilyen ügyletek bevételének a tőzsdei opciós kiírásból, vagy tőzsdei opciós termék adásvételéből származó bevételt kell tekinteni. Új lesz viszont a jövő év elejétől az, hogy a tőzsdei opciós ügyletek szabályait kell alkalmazni az Állami Pénz- és Tőkepiaci Felügyelet által engedélyezett, a tőzsdei ügyletnek megfelelő, tőzsdén kívüli ügyletből származó jövedelemre is. Ennek azonban az a feltétele, hogy bárki azonos feltételekkel köthessen ilyen ügyleteket.
Végül szólni kell a társas vállalkozásokba adózatlanul befektetett jövedelem kivonásáról. Ezekre az árfolyamnyereségnél ismertetett szabályokat kell alkalmazni. E körbe tartoznak egyebek mellett az átalakulás során juttatott szövetkezeti üzletrészek, részjegyek, az ügyvédi kamara vagyonából az átalakulás során juttatott vagyon, az MRP keretében szerzett részvény (üzletrész) is.
N. G.| A befektetési eszközök adózása | ||
|---|---|---|
| Eszköz | Az adó mértéke | |
| 1999 | 2000 | |
| Magán-nyugdíjpénztári tagdíj | a befizetés 25 százaléka 30 százalék | |
| Önkéntes kiegészítő nyugdíjbiztosítás | a befizetés 50 százaléka (max. 100 ezer forint) | 30 százalék (max. 100 ezer forint) |
| Lakáscélú betét | évi max. 60 ezer forint 20 százaléka | ua. |
| Üzleti élet- és nyugdíjbiztosítás | az éves díj 20 százaléka, max. 50 ezer forint | ua. |
| Befektetési adóhitel | a befektetésállomány növekedményének 20 százaléka max. 200 ezer forint | ua. |
| Ingatlaneladás | adóalap: a vételár csökkentendő a ráfordításokkal – az adó ennek 20 százaléka, de a 6. évtől az adóalap évi 10 százalékkal csökken | ua. |
| Kamatjövedelem (takarékbetét, kötvény, befektetési jegy stb.) | 0 | 0 |
| Osztalék | 20, illetve 35 százalék | ua. |
| Árfolyamnyereség | 20 százalék, de a tőkeszámlán lévő befektetés 0 százalék | ua. |
| Tőzsdei határidős opciós ügyletek | 20 százalék | ua., de kiterjesztve a tőzsdén kívüli opciós ügyletekre is |
| Társas vállalkozásba adózatlanul befektetett jövedelem kivonása | mint az árfolyamnyereségnél | ua. |